Nógrád, 1969. május (25. évfolyam, 98-123. szám)

1969-05-04 / 100. szám

I Evu Salzer Csobogó víz mámoránál... Tudják önök, hol énekel­nek az emberek a legszeb­ben'. Bizonyára azt gondol­ják hogy Olaszországban Persze, korábban én is így vélekedtem, de most már tu­dom: a fürdőkádban. Talán rájöttek már Önök is, hogy a. csobogó víz jobban hízeleg a hangnak, mint a zengő he­gedűkíséret, jobban lelkesít, mint az önfeledten tapsoló közönség. Még a legnehezebb áriákat is könnyedéri' énekli az ember, mert a fürdőkád nem ismer határokat. Talán ebből adódik, hogy az ango­lok ott majd mindig franci­ául énekelnek, a franciák spanyolul és az olaszok — persze, hiszen éppen az ola­szokról akartam valamit me­sélni. Ügy történt, hogy ne.kv.n’- mármint Georgnak és nekem eleinte nem volt otthon für­dőszobánk, és ezért szomba­ton esténként eljártunk a vá­rost közfürdőbe. Együtt men­tünk be a nagycsarnokba, amikor megpillantottam Öt. — Nézz oda. milyen csodá­latos, klasszikus profil! — sut­togtam izgatottan Georgnek. Ö ásított. — Elmegy — felelte némi vizsgálódás után. — Mit gon­dolsz, hamar ránk kerül a sor? — Reméljük, Mondd, sze­rinted olasz lehet? Oh, mi­lyen kár, már éppen bemegy. Mélyet sóhajtottam és visz- szahajtottam a fejem Georg vállára. A várakozás elálmo- sítja az embert. — Nők negyvenhetes szá­mig, férfiak hatvanhármasig! — kiáltotta a fürdőmester. Felpattantunk. A férfiak für­dőhelyiségei jobbra, a nőké balra sorakoztak, karéjalak­ban, s a hátulsó közfalnál ta­lálkoztak. — Ne maradj sokáig, Luisl! — kiabált utánam Georg. Mintha az olyan könnyű lenne a. forró fürdőben. Ön­feledten, az idő múlásával mit sem törődve paskoltam a vízben, amikor felcsendüli egy hang a fal túlsó oldalán: „O sole mio .. „Az olasz!" — futott át az agyamoh. Elzártam a csapot, felálltam a kádban és füle­met a falhoz tapasztottam. Egek, micsoda hang! Milyen tiszta, milyen bársonyos! Egyszerre nekem is énekel­ni támadt kedvem. A nagy bódulatban oda se figyeltem, mit csavargatok, s hirtelen megeredt a hideg zuhany, eppen a fejem tetejére. Georg már régen várt a ki­járatnál. „Na, végre!" — szólt rám, szemrehányóan, de én Precíz irattáros — Íme, megvan. Mindjárt mondtam, hogy a levél nem veszhetett el! (A Weltwoche karikatúrája) Köd nélkül... Ha a ködtakarót vékony nylonhálóval „elválasztják”, akkor nyomban vízcseppek kezdenek végigfolyni a há­lón és valóságos vízáradat képződik. Nem tudományos kutatók, hanem a chilei indi­ánok jutottak erre a felfede­zésre. Az indiánok eredmé­nyesen használják ezt a mód­szert aszályos földjeik öntö­zésére. Az Egyesült Államok­ban most ugyancsak nylon­hálókkal próbálják mentesí­teni a ködtől az autósztrádá­kat. Nylonhálót feszítenek ki vitorlaszerűen egy autóra, amely az autósztrádán végig­haladva ködmentes sávot ké­pez maga mögött. Nehéz mutatvány (Zsoldos Sándor rajza) 10 NÓGRÁD — 1969. május 4., vasárnap | csak szórakozottan nevetgél­tem. A következő szombat este ís ott találtuk az olaszt, és a rákövetkező szombaton me­gint. És mindig felcsendült a hangja a falon túl, a csobo­gó víz mámorában. Néha né­met dalokat is énekelt, de többnyire a csodálatos „O sole mio”-t. Vajon sejtette-e, hogy én ott vagyok a túlsó oldalon, és csendesen vele dúdolok? Ezekben a külföldiekben ott él a romantikus titokza­tosság, amely engem oly vég­telenül vonz. Egy olasz éne­kes — ah! Georg nem tud olaszul énekelni, sem beszél­ni. Jól végzi a munkáját, ügyes villanyszerelő, kedves és hűséges, ez igaz. De egyéb­ként? Nincsen semmi külö­nös tehetsége, a derék, jó Georgnak. Egész héten at alomvilág­ban éltem, reggelenként sót tettem a teába és este cukrot a káposztába. S álmomban olaszul énekeltem ... Tavasszal új lakásba köl­töztünk. A sok munka egy kissé elterelte a figyelmemet. De aztán szombat este, ami­kor Georg bevonult az új fürdőszobába, én meg leheve- redtem a pamlagra, fájdal­mas sóvárgás fogott el a má­sik után, akit sohsem fogok többé viszontlátni. Talán so­ha az életben! A gondolat szörnyűnek tűnt. Óh, hogy szerettem azt a meleg, bár­sonyos hangot!... Sose le­szek boldog az eletben? ... Ugyan már, mi ez? Hirte­len felszökkentem, s talpra- ugrottam. Talán a képzelet játszik velem? Lehetetlen: a fürdöszobaajtó felől felcsen­dült az ismerős hang, erőtel­jesen és mégis hajlélconyan: „Ooo sooole miiooo!" Ah, olaszok úristene! Hi­szen a saját férjem volt az...! Később, sokkal később kö­zelebbről is megismerked­tünk az én olaszommal. Knuschkenek hívták és szi­vart árult. Olaszul egy szót sem tudott — talán még a fürdőkádban sem. Fordította: Zilahi Judit U Dohányzó" embrió Leendő anyák ne dohá­nyozzanak! Sok orvosnak ezt a követelését most még ha­tározottabban adhatjuk köz­re, mert dr. Karlis Adam­sons és munkatársai a New York-i Columbia Egyetemen állatkísérleteken bebizonyítot­ták, hogy a terhes rhesus má- jomanyák vérkeringésébe ke­rülő nikotin határozottan megváltoztatja az embrió szívműködését, vérnyomását. Eszerint valószínű, hogy az állapotosság idején sokat do­hányzó anyák emiatt szülnek fejletlen, esetleg betegségek­re hajlamos gyermekeket. Statisztikai vizsgálatokból már korábban is kiderült, hogy dohányzó terhes nőknél gyakoribb az abortusz, és a koraszülés, és a dohányzó anyák újszülöttjeinek súlya lényegesen elmarad a nem dohányzó nők újszülötteinek súlya mögött. A Columbia Egyetem nő­gyógyászai a rhesus-majmok embrióit a szív, a tüdő és a gyomor tevékenységét ellen­őrző mérőműszerekkel látták el, és a majomanyákba bein­jektálták egy asszony fo­gyasztásának megfelelő húsz cigaretta nikotinmennyiségét. A nikotin útját a tudósok rádióaktív izotópokkal ellen­őrizték. Néhány percen belül a kis nikotinmolekulák már legyőzték a placentaakadályt és a méreg legkésőbb 3 órá­val az anya testébe jutása után kimutatható volt az emb­rióban. Veszélyben a macskák A macskaprémböl készült olcsó bőrkabátok legújabb divatja nagy riadalmat keltett egész Angliában, ahol körül­belül 10 millió macska él. Egy-egy háztartásban gyak­ran három-négy macska is van. A nyugtalanságot az a Londonban megtartott*- nem­zetközi aukció okozta, ahol a Szovjetunióból érkezett 15 ezer macskabunda került ár­verésre. Míg tavaly egy ilyen bunda 15 schillingbe került, addig most 6*4 schilHngért kelt el. A Magyar Selyemipari Vállalat megkezdte a nylon eser­nyők gyártását. Az új termék alapanyagait a vállalat kü­lönböző gyáraiban készítik. A késztermék a Tolnai Fonó­gyárból kerül ki. A harmadik negyedévig 17 ezer divat- ernyőt hoznak forgalomba. (MTI — Fotó: Hadas János felv.) Hóimét származik a VASÁRNAPI FEJTÖRŐ Anyák napja Az anyák napján szerettei nyújtunk át az édesanyák­nak egy-egy szál virágot rejt­vényünk vízszintes 1., 11., 33., 42„ 44., 80., valamint függő­leges 1., 50., és 68. számú so­raiban. VÍZSZINTES: 1. A szivár­vány minden színében nyíló futóvirág. 11. Mezők, rétek fe­hér virága. 12. Kettőzve: cu­korka. 13. Egyidejűleg szüle­tett .testvér. 14. Asszony lesz belőle. 15. Szellemi munkát végez. 16. Ünnepélyes hangú költemény. 17. Tejtermék (ford.) 19. Lapos edény. 21. Zadar jugoszláv város régi neve. 23. Dédmama. 25. Hold — latinul. 27. Művészet — latinul (ford.) 28. Korjelző röv. 29. Folyadék. 31. Csapa­dék. 32. Névelő (ford.) 33. Tavaszi virág, hölgyliliomnak is nevezik. 37. Sértetlen (ford.) 38. Súgó egynemű be­tűi. 39. Rocska (ford.) 40. Hó­talp. 42. Népdalainkban éis kiskertjeinkben gyakran elő­forduló illatos virág — töb­besszámban. 44. Bokros növé­sű, folyton virágzó, többszínű virág. 46. Szóösszetétel elő­tagjaként: egy. 47. Római üd­vözlés. 49 Aktákon látható röv. feljegyzés. 51. Mint vízsz. 12. számú. 53. Elpuhult, sem­mittevő. 56. Ételízesítő. 57. Elme. 59. Kettős betű. 60. Fel­sőbb hatóság névjele. 61. Közlekedési vállalat. 62. Fran­cia főnemes. 64. Klasszikus görög piactér. 67. Mohamedán bíró, 69. E napi. 71. Idegen Anna. 72. Von (—’), 73. Kö­tőszó. 7*5. Visszaránt! 77. Pri­mitív fegyver. 79. Gyermek­köszönés. 80. Pompás illatú fehér tavaszi virág. FÜGGŐLEGES: 1. Mindig nyitott hengerszirmú fehér, rózsaszínű, vagy piros színű virág. 2. Mint vízszintes 12. számú. 3. Kis kecske. 4. A Volga mellékvize. 5. Tagadó szó. 6. Idegcsillapító. 7. Vi­lághírű szovjet kalapácsvető. 8. Kábultság kezdete! 9. Zú­dít. 10. Váladék. 11. Szemé­lyes névmás. 16. Időegység. 18. A bécsiek labdarúgó-csa­pata. 20. Liba(—’). 22. Ellen­értéké. 23. Duzzadó (ford!) 24. Jókai egyik női regényalakja a ..Fekete gyémántok”-bó] (ford.) 26. Nemzetség. 29. A függőleges 11 fordítottja 30. Kötőszó. 33. Ügynök (—’). 34. Josephine.. . (ford.) 35. Máj — németül. 36. Becézett női név. 38. Bútorlakó (—’). 41. Jelez. 43. Korhol (ford.) 45. Az üvegesek ragasztója. 48. őserdő. 50. Fehér virág, a ta­vasz első hírnöke. 52. Bizony — a régi magyarok nyelvén. 54. Tisza mellékvize. 55. Fo­hász. 56. Veszprém folyója. 58. Autótípus. 61. Építmény. 63. Szovjet vadászgép típus a második világháborúban. 6*5. Idős (ford.) 66. Rendfokozat. 67. Kelet-ázsiai teherhordó. 68. Érintésre becsukódó sárga virág, „szemérmes érzőké”- nek is nevezik. 70. Fehérne­mű. 72. Invitál. 74. Mint víz­szintes 56. számú. 76. A. Y. 78. Egyforma betűk. 79. Mint vízszintes 79. számú. BEKÜLDENDŐ: a vízszin­tes 1.. 11., 33., 42., 44., 80., va­lamint a függőleges 1.. 50., 68. számú sorok megfejtése. i és ugyanúgy ivott, mint az ál­latok. Mivel a kisgyermekek erre képtelenek voltak, az anya vizei vett a szájába, ajkait a gyerme­kééhez szorította és az életet adó folyadékot így juttatta el a gyei mekhez. Ebből a primitív itatás» módszerből alakult volna ki a ké­sőbbiekben a csók, és maradt meg mind a mai napigc A har­madik elmélet végül is egyszer?' üdvözlési formának tekinti a csó­kot. Keleten a csók sok esetben val­lási megnyilvánulás volt. Az ara­boknál a házba való belépéskor és távozáskor csókkal tisztelték meg a házi isteneket; a zsidók­nál is a tiszteletadás és a rokon- szenv kifejezője volt és üdvözlés­kor éppen olyan gyakran cső ták meg egymást az emberek, mint ahogy ma kezet fognak. Az ősi perzsáknál a csók mód­ja a társadalmi rangkülönbsége­ket is jelezte. Hérodotosznál ol­vashatjuk: „Ha két perzsa vélet­lenül találkozik, akkor rangju könnyen megtudhatjuk. Ha egyenrangúak, szájoncsókoiiák egymást, ha az egyikük alacso­nyabb rangú, akkor a magasabb- rangúnak csak az arcát csókol­hatja meg. Ha viszont nagyon nagy a rangkülönbség, akkor az alacsonyabb rangú a földre veti magát és a magasabbrangú lábát, vagy ruhaszegélyét csókolja meg.” A lábcsők az indiaiaknál is a tisz­teletadás általános jele volt, míg az abesszíniaiak letérdeltek és tiszteletadásból a földet csókoltál: meg a magasabbrangú lába előtt. A római katolikus egyházban is megcsókolják a relikviákat, a püspök kezét, illetve gyűrűjét, vagy a pápa papucsán az ékkö­vet. Számos helyen eskütételnél az eskü különleges megerősítése­ként megcsókolják a bibliát. Míg a csók a legtöbb civilizált országban már régesrégen a sze­retetteljes ragaszkodás jele. sok millió ember egyáltalán nem is­meri. Az eszkimók, a madagasz- kári és a tűzföldi bennszülöttek, s majdnem minden afrikai törzs és a déltengerek lakosai nem ismer­ték a csókot. Ezek vagy össze­dörzsölték az orrukat, illetve az orcáikat, vagv pedig egymás kar­jára vagy hasára veregettek, il­letve a jobb orreimpájukat dör­gölték össze. Volt egy idő, amikor a kínai anyák azzal fenyegették nevelet­len gyermekeiket, hogy „a fehé­rek csókját” adják nekik. Egyes indiai hegyi törzsek azzal pótol­ták a csókot, hogy a szerető nár egyike az orrát a partnere arcá­hoz nyomta és erőteljesen beléle­gezte annak illatát^ Számtalan szokást ismerünk a csókkal kapcsolatban. Az egyik legfurcsább a középkor óta ural­kodott Anglia egyes körzeteib ez a „csóknap” volt. 14 napoa) húsvét után az egyes kis he gek két polgára az úgyne két „tuttiman” végigjárta a hely­séget nagy botokkal, amely li­re hatalmas virágcsokrokat erősí­tettek. Beléptek minden házba és a tulajdonostól egy kis összeget kértek. Ha a tulajdonos megta­gadta a fizetést, a férfiaknak jo­gukban állt csókot kérni a házi­asszonytól vagy lányaitól. Bármennyire közkedvelt is a csók, mégis vannak ellenségei is. akik egyes országokban m cc csókellenes klubokat is alapíta­nak. Higiéniai okokra hivatkoz­nak. Ennek ellenére azonban vi­lágszerte buzgón tovább csóko- lóznak.., (Ford; Margittal Alice» I A csók feltehetően majdnem egykorú az emberiséggel. A ke­letkezéséről kialakult nézetek mindenesetre erősen eltérnek. Az egyik elmélet képviselőinek véleménye szerint a csók a kan­nibalizmus maradványa, végső soron nem egyéb, mint „enyhí­tett harapás”. Innét származik feltehetően az a szólás is, hogy „úgy szeretlek, majd megeszlek”. Mások viszont „az anyai gyen­gédség aktusára” vezetik vissza a csókot. Az ősember nem ismerte a poharat vagy a csészét, ha szomjas voK, letérdelt a víz mel-

Next

/
Thumbnails
Contents