Nógrád, 1969. május (25. évfolyam, 98-123. szám)

1969-05-30 / 122. szám

A #%ec*ényi tanea%da*n&hől jelent juh hírnevüket Minden túlzás nélkül el­mondhatjuk, hogy :'í Szécsényi Mezőgazdasági Technikum Tangazdaságának országos hí­rű szarvasmarha-tenyészete volt. Az ötvenes évek . elején Szegfű nevű tehene átlagban 1800 liter tejet adott, 3,95 szá­zalékos zsírtartalommal. A gazdaság ezzel a tehénnel so­rozatosan megnyerte az orszá­gos első díjakat. A Szegfű mellett — ha valamivel ki­sebb adottságokkal is — szám­talan hasonló tehene volt a gazdaságnak Az átlagos tej­termelésük tehenenként elér­te a 4171 litert. Műit időben Sajnos, jobban megfelel a tényeknek, ha így, múlt idő­ben szólunk az eredmények­ről. A hatvanas évek elejéig ugyanis a gazdaság nagysze­rűen kialakított tehénállomá­nyát úgyszólván teljesen „ki­fosztották”. A gazdaság tizenegyszer lett étüzem. Ebben a szarvasmar­ha-tenyészet jelentős szerepet játszott. Az ország különböző állami gazdaságai közül sok viszont veszteséges maradt. A lemaradókat úgy akarták fel­emelni, hogy a szécsónyi tan­gazdaságból vitték el a jó te­heneket. A dán vörösöknek is új telephelyet jelöltek ki Nógrádkövesen. ,Az volt eb­ben a határozatban a furcsa­ság. hogy a szécsényi gazda­ság úgyis kiváló, kibírja az ilyen veszteséget. Nem bírta ki. A tehénlét­szám csökkenése mellett a tbc-fertőzés is nagy kárt oko­zott a megmaradt állomány­ban. A hatvanas évek köze­pére a gazdaság átlagos négy­ezren felüli tehenenként! tej­termelése 2.5 ezer literre apadt. Nehéz, gondterhes napjai voltak ebben az időben Lator Istvánnak. De ezt az embert a kudarc nem tudja letörni, ellenkezőleg, munkára készte­ti. A főállattenyésztőt főagro- nómussá nevezték ki, miután elődje nyugállományba vonult. Most már az egész gazdaság gondja az ő vállára neheze­dett. Az állattenyésztést, ami­nek szerelmese, azért nem ha­nyagolta el. Kevés pihenés Egyik tanácskozás a mási­kat követte, hogy miképpen kerüljenek ki a hullámvölgy­ből. 1967-ben megszületett a döntés. Elhatározták, hogy elsősorban a tbc-fertőzéstől mentesítik a szarvasmarha- állományt. Olyan egyszerű ezt így leírni, pedig milyen ke­mény munka van mögötte! Oltások, amelyek kimutatják i betegséget. A beteg állatok különválasztása az egészsége­sektől. A gyógyításra alkal­matlanok hízóba állítása. Az istállók fertőtlenítése. Az ál­latgondozók egészségügyi vizs­gálata. Azok mondták el, akik vé­Földgázt kap a Zagyva II. Aki betekint a kemencébe a kémlelőnyíláson keresztül, a sík­üveggyártás „rejtelmei’» tárulnak fel előtte. Néha azonban meg- trefálja a futó látogatót a folyékony üveg. A hatalmas kádban ösz- szegyült anyag elrejtőzik, mintha az üres kemence belsejének éles kontúrjait lehetne látni, pedig csupán a folyékony üveg felszínén tükröződik vissza mindaz, ami különben hozzáférhetetlen lenne a *zem számára. A Zagyva II. kemencét Bá­lint Ferenc üzemvezető mu­tatta be. Elmagyarázta a sík­üveggyártás folyamatát attól a pillanattól, amikor az alap­anyag olvadni kezd, egészen addig, amíg a hatalmas üveg­táblák elkészülnek. Már ré­gebben megtudtam, hogy ezt a kemencét, amit jelenleg még generátorgázzal fűtenek, talán utoljára láthatom eb­ben a formájában ... — A Zagyva II. kemence 1966. októbere óta folyamato­san üzemel — mondta el Bá­lint Ferenc. — Általában 24— 30 hónap után el kell végez­ni a felújítást. Éppen idősze­rű lenne ez a munka, azon­ban már nem kerül rá sor, leg­alábbis nem olyan formában es mértékben, mint máskor. A Síküveggyár kemencéit földgázüzemelésűre alakítjuk át. A földgázprogram első ál­lomása a Zagyva II. rekonst­rukciója, amely előreláthatóan augusztus közepén kezdődik meg. Az üzemvezetői szobában arról beszélgettünk, mit vár­nak a rekonstrukciótól a Zagyva II. húzóüzem dolgozói és vezetői. — Üzemünk naponta 13 500 négyzetméter síküveget gyárt — tájékoztatott Bálint Ferenc. — Jelenleg a legtöbb gondot az okozza, hogy az egyenletes minőséget nehezen tudjuk el­érni. Mi ennek az oka? A ma­gyarázatot nagyobb részben a kemence mostani felépítésé­ben és a generátorgáz ala­csony kalóriaértékében kell keresni. Miben jelentkezik a minőségromlás? Hullámos a táblaüveg. karcok, szennyező­dések kerülnek bele. Ügy gon­dolom, hogy a nagy hőértékű földgáz bevezetése után a mi­nőségrontó tényezők csökken­ni fognak. — Csupán a földgáztól a termelés növekedése nem vár­ható — kapcsolódott a beszél­getésbe Sándor István műve­zető. — A Zagyva II. már most is majdnem a legna­gyobb teljesítménnyel üze­mel. A jobb minőség viszont kétségtelenül nagyobb árbe­vételt hoz magával, ami egy­aránt nyereség lesz az üzem­nek és a dolgozóknak. Angyal László, az aranyjel­vényes húzóüzemi szocialista brigád csoportvezetője, aki egyben a Zagyva II. szocia­lista üzem szakszervezeti bi­zalmija, rögtönzött kerek- asztal-megbeszélésen így fo­galmazta meg véleményét: — Azon kívül, hogy a selejt csökken majd, a termelés is nagyobb lehet, ha a gépüzem­órákat növelni tudjuk. Na­gyobb termelés alá helyez­zük a kemencét, ami feltehe­tően lehetővé válik azzal, hogy nemcsak átalakítást, ha­nem korszerűsítést is vég­zünk. Nem lesz majd az, hogy 9 milliméter alatt ne húzzunk üveget, mert nem bírja a ke­mence ... Három műszakban, éjjel és nappal, ünnepen és vasár­nap dolgoznak a munkások a Zagyva II. húzóüzemben. A forróság kiszikkasztja a bőrt, a homlokokon verejték gyön­gyözik. A munka talán nem nehéz, de rendkívüli figyel­met igényel, /ami a hőségben sokkal nehezebb, mint a sza­badban negyvenkilós súlyo­kat emelgetni. Az egyik hú­zógép mellett ismerkedtem meg Dózsa György kezelővel és Szabó István figyelővel. — Mi nem nagyon ismer­jük a részleteket — mondta Szabó István. — Bízunk ab­ban, hogy mindenképpen jobb lesz mint most, ha átalakít­ják a kemencét földgázra. Ta­lán könnyebb nem lesz a mun­kánk, de nyugodtabb körül­mények között dolgozhatunk. Hogy a keresetek fognak-e emelkedni, azt majd csak ak­kor látjuk meg .. . Juhász Gyulát, a Síküveg­gyár igazgatóját afra kértem, mondjon néhány szót a föld­gázprogramról. Elmondta, hogy a közel 40 milliós beru­házást „házon belül” valósít­ják meg, ami körülbelül 1,5—2 millió forint megtakarítást jelent. A kemencéken nem­csak átalakítást, hanem konst­rukció-módosítást hajtanak végre, ami mennyiségben és minőségben is érezteti majd a hatását. A Zagyva II. át­építését ebben az évben, a Zagyva I-ét pedig a jövő év első negyedében kezdik meg. K. S. gigélték az átalakítás hosszú hónapjait, hogy Lator István­nak kevés pihenésre fordít­ható ideje maradt. Munkatár­sai zokszó nélkül osztoztak ve­le. Szerény, halkszavú ember a főagronómus. Mikor felidéz­zük ezeket a napokat, felélén­kül. Munkatársait dicséri, ne­kik tulajdonítja a sikert, mert a nehéz körülmények el­lenére is kitartottak mellette. A fáradságos munka meg­hozta az eredményt. A men­tesítés elvégzése után fokoza­tosan feltöltötték az állo­mányt. Jó minőségű teheneket vásároltak, saját nevelésű bor­jakat állítottak be. Közben egy új, 108 férőhelyes istálló építéséhez kezdtek kétmillió forintos költséggel. Az elmúlt évben már ide kötötték az ál­latokat. Valamikor jóleső érzés volt a gazdaság tehénistállójába belépni. Hosszú évek elmúltá­val most ismét így léphetünk be. Nagyszerű látvány a fia­talított, egészséges állomány. Sok a kétborjas tehén. Az el­ső félévi tej termelési eredmé­nyek alapján számításokat vé­geztünk. Erre alapozva abban reménykednek, hogy 1969-ben már elérik tehenenként a 3000 liter tejtermelés! átlagot. Mint kincset őrzik Lator István mentegetőzik, hogy ne nevezzük ezt kima­gasló sikernek. Fiatal tehe­nekről van szó. Az igazi ered­ményt szerinte a következő esztendők hozzák meg. Ennek elérésére céltudatosan töreked­nek. A lucernatermő terüle­tet kétszeresére növelték. Nagy gonddal végzik a takarmá­nyozást, a legkiválóbb pillan­gósokat adagolják. Az állat- gondozóik anyagi ösztönzésben részesülnek. Mint kincset őr­eik a szarvasmarha-állományt, amely jelenleg 330, közöttük, 143 tehén van. A két év alatt mindössze öt állatot selejtez­tek ki betegség gyanúja miatt. A szécsényi tangazdaság ál­lattenyésztői visszaszerzik hír­nevüket. Bobál Gyula Jól döníenek-e ? (Gondolatok a pál.vaválasxülsról (ä.) A FEL NEM VETT tanu­lókkal kapcsolatban érdemes néhány szót ejteni a beadott kérvényekről. Sok beadvány hangneme erősen kifogásolha­tó. Többen azt feltételezik, hogy azok, akik a tanulók el­helyezésével foglalkoznak, mindenképpen a tanulók el­helyezése ellen vannak. Pedig azt lehetne mondani, hogy a kérvények, kérések megoldása nyolc-tíz órai munkát jelent heteken keresztül a szakem­berek számára. Egy-egy pél­dát azért kiragadok. Egy kér­vényező Héhalomról azt írta: „De maguk csak úgy egysze­rűen eldobják a melós gye­reket”. Egy másik szülő azzal fejezi be „kérvényét”: nem szeretném, ha ezen kérésem­re visszataszító választ kap­nék, hiszen a jelszó: — min­dig csak tovább tanulni. — Igen sokan felhoznak a gyer­mek érdekében minden olyan tevékenységet, amit a szülő, vagy a gyermek az utóbbi időben végzett. De ennek a továbbtanulással való össze­függését nagyon ‘ furcsának látják. Talán legjellemzőbb, amikor az egyik szülő kijelen­tette: ha tudta volna, hogy nem jut a gyerek a közgazda- sági szakközépiskolába, akkor nem engedte volna kézilab­dázni, és így hiába dolgozott a gyerek az iskoláért. Ügy gondolom, hogy a gyerek nem­csak az iskoláért kézilabdá­zott, hanem azért, mert neki is jólesett a mozgás a friss levegőn. AZ A MUNKA, amit a szü­lők végeznek a társadalomért, vagy a gyerek az iskolának, nem jelenti azt, hogy a gye­rek számára minden lehetőség adott. Különösen akkor, ha nem mutat fel megfelelő ta­nulmányi eredményt. Ezt kü­lön is hangsúlyozni kell. Nemcsak az iskolában, de a családon belül is arra kell tö­rekedni, hogy alaposabb té­ma legyen a továbbtanulás, de elsősorban a megfelelő helyre történő jelentkezés. Egy-egy iskolatípushoz való merev ragaszkodásból szárma­zó nézeteltérések miatt szület­nek ezek a kérvények, ame­lyeknek hangja erősen kifogá­solható. De találunk a kérvé­nyek között megnyugtatókat is. „Egyszerű munkásszülők vagyunk. A Salgótarjáni Öb­lösüveggyárban dolgozunk. Feleségem bérelszámolóként, én pedig mint lakatos. Eddig egész életünkben azon fára­doztunk és dolgoztunk, hogy gyermekünknek tőlünk tel­hetőén — minden™ előteremt­sünk és megtegyünk annak ér­dekében, hogy továbbtanulásra serkentve, a kívánsága szerint kiválasztott területen boldo­gulását lássa az életben, tár­sadalmi rendszerünkben”. Ez a kérvény tiszteletet áraszt, átérzi a beadvány lényegét, tisztelettudó. A KÖZGAZDASÁGI SZAK­KÖZÉPISKOLÁBAN csák há­rom, az egészségügyi vonalon csak négy osztályt tudnak in­dítani az új tanévben. Ha a megye szakemberei engedné­nek a túljelentkezésből szár­mazó nyomásnak, akkor a lá­nyok közel 60 százaléka eb­ben a két szakmában tanul­na tovább és valamennyi me­zőgazdasági szakközépiskolát becsukhatnák. Ugyanez a hely­zet a munkaügyi vonalon is, ahol a lányok többsége még mindig a divatos szakmákra — fodrász, élelmiszeripar, varrónő — jelentkezik. Kedvezőtlen a kép akkor is, ha az egyes is­kolák lehetőségeit hasonlítjuk össze. Így áll elő az az érde­kes és fonák helyset, hogy a jobb tanulók itt maradhatnak a városban, a gyengébb ta­nulmányi eredményt elért ta­nulók viszont a városból jár­nak ki vidékre. Lassan nem bejárók, hanem kijárók lesz­nek a tanulók. Ez a helyzet Salgótarjánban is, ahonnan sok tanuló fog kijárni ebben az évben is Kisterenye és Nagybátony iskoláiba. Ez a két iskola szempontjából is kedvezőtlen, hiszen nem tud­nak olyan lehetőséget biztosí­tani a tanulók számára, mint a városi iskolákban. Ebből az következik, hogy nem rendel­keznek megfelelő tanulóössze­tétellel, s ezen az áron a kis gimnáziumok hátrányos hely­zetbe kerülnek. A MŰVELŐDÉSÜGYI MI­NISZTÉRIUMBAN nemrégiben országos értekezleten vizsgál­ták ezt a problémát. Megálla­pították: ma már egyre vilá­gosabb, hogy ellentmondásos helyzet van kialakulóban a középiskolai beruházási lehe­tőségeken. belül. Egyes me­gyék között is nagyok az el­lentmondások, de a megyén belül is éles ellentmondások jönnek létre. Borsod megye például, elsősorban Miskolc- cal. Ózddal, Sárospatakkal, olyan bázisokkal rendelkezik, amelyeket Nógrád nem tud biztosítani még a közeljövő­ben sem. Ugyanakkor ezek­ben a megyékben, de nálunk is, a kisebb vidéki iskolák alapjaiban nem tudják teljesí­teni azt a feladatukat, hogy a gimnázium a továbbtanulásra előkészítő intézmény legyen. Ez különösen néhány év múl­va lesz szembetűnő, amikor megyénkben is 15—20—30 százalékkal csökken majd a/ általános iskolát végzett ta­nulók száma, azaz: a vidéki iskolák lassan elnéptelened­nek. A FELNŐTTOKTATÁS helyzetében is számolni kell nehézségekkel. Kisebb helye­ken olyan kevés a jelentke­zés, hogy jelenleg ez az ok­tatási forma szinte kizárólag két városunkra, Salgótarjánra és Blassagyarmatra korlátozó­dik. A felvetett kérdésekből is kiderül, hogy megyénkben egyre nagyobb szükség van a társadalmi és az egyéni érde­kek összeegyeztetésére beisko­lázási vonalon. Nem merev ragaszkodásra, hanem rugal­masságra van elsősorban szük­ség. Ha a szakemberek meg­találják a megoldás receptjét, akkor a következő beiskolázá­si programban lényegesebben kevesebb zökkenő lesz — de ehhez szükség van az általá­nos iskolák hosszabb távú elő? készítésére és a szülők na­gyobb belátására is. Molnár Zsolt VXV/\^V/VVVn/\^\/>XXAX\A*'V/V'Vn^V\XV/\XVA^V3>V/WV/\^\/\XV/\yVAXV/W\/V/\/V'\/\XVV«A/V/\/W\^^ „Egy darab csizmatalpat is el lehet készíteni ízletesen, csak tudni kell, mit, mikor, hogyan kell hozzátenni.” Ezt írta hatalmas könyvében. Bril- lat Savarin, a valaha volt leg­nagyobb francia szakács. Nem kétséges, világhírű mestere volt szakmájának, és nem kis mértékben ő alapozta meg a francia konyha hírét, nevét szerte a világon. E sorokat azonban nem az ő emlékének szentelem, ha­nem annak, hogy egynémely tévedést eloszlassak, amelyek az ízek világában az ízek kedvelői között is elterjed­tek. A KENYÉRRŐL csak meg­említem, hogy a magyar liszt és kenyér mindig világhírű volt. Egy angol orvos, dr. Edward Brown, aki tudomá­nyos társasága megbízásából évekig járta Európát és ha­zánkban is hónapokig idő­zött, már az 1700-as években ezt írta: „Az ő kenyerük (tud- nillik a magyaroké) felülmúl minden európai kenyeret. Ára olcsó, 1 pfennigért töb­bet adnak mint Angliában 24 pfennigért. Amikor a kenye­ret borral fogyasztottam, éreztem hogy kiadós, élveze­tes ebédet ettem.” A KIFLIRE térjünk át ez­úttal. Ez a kellemes, ma mór világszerte elterjedt sütemény így született. Amikor a török bennünket legyőzvén Bécset ostromolta, egy előretolt osz­taga a város falai alá alagu­tat ásott. Az alagút történe­tesen egy pékműhely alatt vezetett. A sütők észrevették a munka zaját, fellármáz­ták a katonaságot, félrever­ték a harangokat, és az ál­mából felriasztott lakosság kiverte az ellenséget. A mű­hely tulajdonosa, egy Wend- ler nevű pék örök emlékezte­tőül a török félhold mintá­jára félhold alakú süteményt fabrikált, a kiflit. Utazás Gasztronómiába A FÁNKRÓL is essék szó. Ezt Mária Antóniának a ké­sőbb kivégzett francia ki­rálynőnek köszönhetjük. ö ugyanis álruhában kiszökött a királyi palotából és részt vett egy párizsi kai'neválon. Elvegyült a nép között, igen jól mulatott. Egy mézeskalá- csos asszony kosarában meg­pillantott valami furcsa süte­ményt, amely két barnapiros domborulata között világos „övét” (ma ékes magyarság­gal úgy mondják „grandit”) viselt. Megkóstolta, ízlett. Megvette az asszony egész áruját, kikérdezte hogyan ké­szül, s kiadta szakácsának a parancsot; ilyent csináljon ne­ki máskor is. De nézzünk valami tartal­masabb étket is, aminek szár­mazását rosszul ismerjük. A SZÉKELYGULYÁSRÓL sokan azt hiszik, hogy vala­mi különleges, ősi székely étel. Nos, semmi köze nincs a székelységhez, bár ők is büsz­kék lehetnének rá. Ellenben az történt, — nem is túl sok évvel ezelőtt, 1846-ban — hogy e Székely János nevű kolozsvári könyvtáros beállí­tott kedvenc vendéglőjébe ebédelni. A konyhán nem volt más, mint egy kis előző napi savanyúkáposzta főzelék, meg egy csöppnyi pörkölt. Székely a kettőt összekever­te és jóízűen elfogyasztotta. Ebbe a vendéglőbe járt ak­koriban Petőfi Sándor is. Ő is megízlelte Székely „talál- mánvát” neki Is ízlett, attól 'ezd've gvakran fogyasztotta -> valóban ízes ételt. A KOLOZSVÁRI KÁPOSZ­TA pedig hajdanta így ké­szült a hozzáértők keze alatt. Végy egy nagy rézfazekat, béleld ki vastag, zsíros sertés­bőrrel, dobj bele felváltva soronként kockára vágott ser­téshúst, egy réteg káposztát, tetejébe néhány feldarabolt jércét, megint egy sor káposz­tát, aztán füstölt kolbászt, sonkát és néhány sertéskarajt. Fedd be és párold, míg a? egész összeérik. Állítólag nagy színésznőnknek, Dérynének nagyon ízlett. Ami nem csoda... A TÖLTÖTTKÁPOSZTA íog olvasóinkban a legna­gyobb csolódást kelteni. Hat ez bizony csak vitathatóan magyar étel. Egy magyar egy­házi tudós tiszteletére Kairó­ban ebédet adott a kopt ka­tolikus egyház feje. Tudósunk megköszönte a figyelmet, hogy töltöttkápoeztát — mint mondta, igazi magyar ételt. — tálaltak. Az egyházfő elhárí­totta a dicséretet mondván, hogy ez ősi arab étel. Így jártam nemrégiben magam is, aki ezt az esetet nem ismer­tem. Meghívtam egy Buda­pesten tanuló arab baráto­mat vacsorára. „Estünk fény­pontja” töltöttkáposzta volt. Barátom óvatosan tudakozó­dott: — De ugye nincs benne disznóhús? Mert• töltöttkáposz­tát nálunk is csinálna#, de birkahúsból. Végül is magunk ettük meg a „fénypontot”. Feleségem a frizsiderből egy kis maradék csirkepörköltöt vett elő, bará­tom jól belakott belőle. Most pedig a vacsorák, ebé­dek befejezéséül nézzünk meg két süteményt, és tárjuk fel minéműségüket. A DOBOSTORTÁNAK sem­mi köze a torta dob alakjá­hoz. Ellenben egy Dobos ne­vű budapesti cukrász készí­tette. Nagy konkurrenciát csi­nált vele az akkor Pesten di­vatban levő bécsi eredetű Schacher-tortának, ki is szorí­totta a pesti cukrászdákból Schacher, a híres bécsi cuk­rász és vendéglős erre ello- patta Dobos receptjét és ma­ga is készített dobostortát, de- hát ez már nem volt az iga­zi. .. Fejezzük be a kis kirándu­lást a gasztronómia világában még egy magyar találmánnyal, bár a feltaláló nevét talán csak sárgult szakkönyvek lap­jai őrzik. INDIANER a neve annak a remekbe készült „műnek”, amely máig is megtartotta ízét, s rövidesen világszerte ismertté lett. Az történt, hogy a budai Várszínházban — ami úgy lehet, nemsokára ismét megnyitja kapuit — nagy es­tére készültek. Egy igaz: valódi, tőrőlmelszett indián énekes felléptét hirdették. A színház intendánsa, valame­lyik arisztokrata, kiadta sza­kácsának a parancsot: vala­mi nagyon eredeti, valami kü­lönlegesen finomat produkál­jon. Az ismeretlen mester — némileg a művész bőrének színére emlékeztetve — ..meg­alkotta” az indiánért. A cso­dálatos újdonságból a szín­házba belépők mindegyike az előcsarnokban kapott egy-két darabot. Kicsiny kirándulást tettünk ..Gasztronómiába” mintha csak ide ruccantunk volna fel Sal- gó várához. Kicsiny, d'e szeret­ném hinni, tanulságos kirán­dulást. (kussuWzky) NÓGRÁD — 1969. május 30., péntek If isszciszerzik

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents