Nógrád, 1969. május (25. évfolyam, 98-123. szám)
1969-05-28 / 120. szám
Törekvések, gondok a Mizserfai Bányaüzemnél (II.) HKeswan a közös erő és az akarat Az év elejei átszervezés nemcsak több feladatot jelentett átmenetileg, hanem gondot is. Munkakörök szűntek meg, újakat hoztak létre. Embereket mozgattak egyik helyről a másikra. Mire megteremtődik a szükséges összhang, munkamorál, az egész üzemi mechanizmus a régi kerékvágásba jut, ahhoz idő kell. A Mizserfai Bányaüzem sem volt kivétel ez alól. Nép- vándorlás volt — mondták találóan. Bizonyítja, hogy az idén, eddig 1012 fő elment az üzemtől. Közülük 378 került nyugdíjba. Vállalaton belül áthelyeztek 456 dolgozót. Visz- szajött jogi alapon 53 ember. Az üzemen belül egyik aknától a másikhoz megszűnés, vagy kifogás miatt vagy 800 embert helyeztek át. Az üzem létszámának csaknem kétharmada „mozgott”. Nem nehéz következtetni, hogy ez milyen jelentős munkakieséssel járt. Akit áthelyeznek, annak meg kell ismerkednie először az új munkahellyel, ami időbe telik. Em berségesen Ez a nagyméretű átszervezés nemcsak a gazdasági, műszaki, hanem a párt- és szak- szervezeti szerveknek is nagyon sok feladatot adott. A kezdeti bizonytalanság ellenére ma már megállapítható, hogy humánusan, igazán az emberség figyelembe vételével sikerült megoldaniuk ezt a feladatot. Gondok, bajok, reklamációk persze voltak. Döntőbizottsági tárgyalások is, de igyekeztek a körülmények figyelembe vételével intézni az emberek ügyes-bajos dolgait és így utólag már lemérhető: sikerrel. Természetesen akadtak, akik a felkínált új helyet nem fogadták el, mert maguk talán jobbat szereztek maguknak. A bizonytalanság érzése általában ma is sok embert foglalkoztat, bár azt is tudjuk, eddig sem küldtek el senkit anélkül, hogy munkahelyet ne kínáltak volna fel számára. A Nógrádi Szénbányák pártbizottságának is határozata van erre és a vállalatvezetőség eddigi törekvése is garancia, hogy a visszafejlesztést úgy oldják meg, hogy másutt ajánlanak fel munkát a felszabaduló bányászok számára. Az is elv, hogy a visszafejlesztés nemcsak azt az aknaüzemet érinti, ahol megszűnik a termelés, hanem az egész vállalatot. A szükséges átszervezésre a jövőben is sor kerül és szinte állandósul, amíg megyénkben bányászkodást folytatnak. Fontos, hogy ezt minél kevesebben érezzék meg hátrányosan. Amire nincs magyarázat A hangulat, az átszervezési gond nem adhat azonban mindenre magyarázatot. Azt például, hogy egy negyedév alatt másfélszer annyi műszak esett ki a termelésből, mint amennyit terveztek, már nehezen lehet az előbbi okkal magyarázni. Azt is nehéz indokolni, hogy az első negyedévben a létszámtöbblet ellenére 5720 túlműszakkal többet használtak fel a tervezettnél. Feltétlenül le kell szűrniük Mizserfán a tapasztalatok tanulságát és jobban kell gazdálkodniuk az élőmunkával, a létszámmal. Rejtett tartalék persze másutt is van, ezt a legutóbbi termelési tanácskozások is bizonyítják. A szállítások akadozása, talbó és vagonhiányok a Gusztáv-aknán, az idén már négy napi termelés- kiesést okoztak. Ilyenkor nem a bányászokon múlik a termelés. Ök dolgozni szállnak le, keresni akarnak. Sokan apróbb, de bosszantó és pillanatnyi termeléskiesést jelentő hibákról beszéltek. A bányabiztosító eszközök karbantartását sürgették. Alkatrészeket, egyszerű csavarokat kértek, hogy ahol kell, legyen. Többen a fegyelem megszilárdítását igényelték. Szól ez mindenkinek, azoknak is, akik a termelés közvetlen irányítói, mert a munkafeltételekről nekik kell gondoskodniuk. Ha az objetív és szubjektív okokat mérlegre tennék, lehet, hogy az elsőnek javára billenne a mérleg nyelve. Az utóbbi viszont az embereken múlik, tehát meg lehet változtatni. Jól látják ezt egyébként a mizserfai vezetők és állítják: ígéretük, mely szerint éves szinten a tervezettnél nagyobb termelést és árbevételt érnek el reális, ugyanakkor csökkentik az önköltséget és a költségszintet, gazdaságosabban dolgoznak. Ebből azonban eddig még időarányosan nem mindent sikerült megvalósítaniuk. Vannak jó eredmények A bányászokon is sok múlik. Ennél az üzemnél a 107 brigád közül 86 részt vesz a szocialista brigádmozgalomban. Közülük 12 ifjúsági brigád van. A legutóbbi értékelés szerint csak öt nem teljesítette maradéktalanul felajánlását. Van viszont nem egy rendkívül jó eredményt elérő brigád, mint Kazinczi Lászlóé, Nádasdi Mihályé és Forgó Józsefé. A véleményeket, hibákat sem rejtik véka alá, erre a legutóbbi termelési tanácskozások légkörét lehetne bizonyítékul megemlíteni. Megvan a közös erő és az akarat is ahhoz, hogy most már végleg túllépjenek az év elejei átszervezési gondokon és az egész Mizserfai Bányaüzem — beleértve a volt mátrano- vékit, zagyváit —, valóban egységesen harcoljon a gazdaságosabb termelésért. Ettől is függ a jövője. Céljaik eléréséhez hozzájárulhat a régi bányákból kimentett és újra hasznosításra kerülő anyag csakúgy, mint a meglevő értékek megóvása és nem utolsósorban a tradíciókhoz méltó összefogás a munkahelyeken és a vezetésben egyaránt. Bndó János Újítottak Az Észak-magyarországi Áramszolgáltató Vállalat ka- rancskeszi kirendeltségének vezetője, Novák László és Szőllős Géza műszaki vezető újítása nyomán meggyorsult a villanyoszlopok beállításához szükséges gödrök ásása. Olyan kézifúrót szerkesztettek, amit két ember könnyedén kezel és ezzel ássák ki az oszlopnak szükséges gödröt. Ezt a műveletet a ' hagyományos eljárással két óra alatt végezték el, az új eljárással 15 perc alatt. A kirendeltség vezetőinek újításával az Amá- lia-telepi 2,5—3 hétre tervezett fenntartási munkákat egy héttel előbb elvégezték. A gödörásó fúró alkalmas gyümölcstelepítésre is. Az éneklés öröme Tizenhat éves korában már sztárnak érezhette magát. „Csillag születik” — írtuk róla akkor a Nógrád hasábjain egy riport címében. Építőtáborban kezdett énekelni, aztán az Ifjúsági Park, most pedig ... „nagyon megszaladt.” Aranydiploma az országos könnyűzenei fesztiválon, NDK jutalomutazás, rádiófelvétel, aztán tévészereplés, sikerek.. A neve Eszményi Viktória. Balassagyarmati, a Szántó Kovács Gimnázium diákja. Sztárnak érezheti magát, de nem érzi magát annak. Megkérem, énekeljen. Nem is kérem meg, a gitár — egyik a három közül — már ott van a kezében, csak arra vár, hogy elénekelhesse, hogy énekelhessen. — Ez volt az a szám? — Ez volt az egyik. Lágy, kiművelt alt hangja van. Gátlások és hátsó gondolatok nélkül, egyszerűen énekel. Hull a hó... A dal lírai, illik egyéniségéhez. — És a másik? — Megmondták előre... Érdekes, az előbb még gyöngének tűnő hang átalakul, megőrzi karakterét, de könnyedén veszi az erőteljesebb, lendületesebb szám buktatóit is. A döntőn is így énekelt? — Mikor a zsűri elé álltam, nagyon izgultam, mert valaki azt mondta, hogy már kijelölték az aranydiplomásokat, azok közül, akik előttem kerültek sorra, de aztán, hogy a zenekar játszani kezdett, elfeledkeztem mindenről, csak magamnak, illetve a közönségnek énekeltem. Ez különben egyre megy. — Zenekar. Milyen zenekar kísérte? — Szerencsém volt velük. A városi döntőn egy gyarmati együttes, a Syrén kísért, az országoson már a tarjám művelődési központ zenekara. Nem volt sok időnk az együttes próbákra, mégis úgy játszottak, mintha mindig ők kísértek volna. — Hallottuk a rádióban is fellépett. — Igen. írtam a Tánczenei Stúdiónak, hogy szeretnék bekerülni. Azt válaszolták, hogy április 24-én a 13-as stúdióban meghallgatnak. — Dehát másnap Tarjánban országos döntő volt! — Egyik helyen sem kérhettem meg, hogy a kedvemért tegyék át valamelyik időpontot. Énekeltem a rádióban, másnap a zsűrinek, aztán még kétszer egy nap alatt, ugyanott, a közönségnek. — És mi lett a rádióbeli felvétel eredménye? — Jött egy expresszlevél, meghívtak tv próbafelvételre. Ez is két napig tartott. — Sikerült? — Hát... Körülbelül úgy, mint a rádióban. A tévéhez már csak negyvenen kerültünk, ezek közül is csak tíz fog a táncdalfesztiválon énekelni. Tíz ismeretlen név. a többi befutott énekes. A vétesz, hogy a tíz közé kerültem-e. még nem jött meg. — És ha nem sikerül? — Jelentkezem a TF-re. aztán ha nem vesznek fel. újra jelentkezem. Addig, míg fel nem vesznek. — És ha „befut”? Szeretne sztár, csillag lenni? — Hát persze, hogy szeretnék. de . .. nagyon távoli dolgok ezek. Az érettségi közelebb van, a felvételi is . .. Ha kívánhatnék neki valamit. elsősorban nem azt kívánnám, hogy befusson. Ennél sokkal fontosabb, hogy mindig, minden körülmények között olyannak tudja megőrizni magát, mint amilyen eddig tudott maradni: vidámnak, őszintének. Magáért a? éneklésért éneklőnek. Ennél többet nem kívánhatok. Baranyai László Salgótarjáni üveg az Autark ti szón Az ÜM Salgótarjáni Öblösüveggyár termékei keresettek a tőkés piacon. Üvegáruik valamennyi világrészbe eljutnak, találkozni lehet velük Európa szinte minden orszáqában, Ázsiában, Afrikában, Amerikában és Ausztráliában. Érdekesség: a szovjet sarkkutatók az Antarktiszra magyar laborüvegeket vittek magukkal, ami azt jelenti, ha áttételeken Iceresztül is, gyártmányaik már a hatodik földrészen is megfordultak. A közeljövőben indítják útnak öt francia cég — a Rio-csoport — 3 milliós megrendelésének hátralevő részét, festett és csiszolt árukat, asztali készleteket, 1,2 millió forint értékben. Ezen kívül még ezen a héten a hamburgi gyűjtőn keresztül Angliába, valamint Svájcba, Zürichbe és Dániába szállítanak árut. A kis Csorba Zsuzsi képe V. díjat nyert Lyka Károly, neves művészettörténészünk mondását sokszor idézik: a kirakat az utca művészete. Most nem a kirakatokról lesz szó, hanem egy kis utcai tárlatról, amelyet Salgótarjánban, a Centrum Áruház egyik kirakatában csodálhatunk meg. Az intézmény a gyermeknapra kedves rendezvénysorozatot szervezett, s pályázatot hirdetett: Ezt láttam a Centrum Áruházban címmel. Mi e kis utcai tárlaton azt látjuk a kirakatban, amit ök láttak — az áruházon belül. Egy kicsivel többet is, hiszen ezek a gyermekrajzolc, ragasztott technikával készült „alkotások” többet láttatnak mint egy fényképfelvétel. S többet is jelentenek, elsősorban az esztétikai nevelés, a képzőművészeti ízlés fejlesztése és fokozása, a kereskedelem, mint életünk egyik fontos része, és az iskola barátságának, kapcsolatuk elmélyítésének szempontjából. Mindenekelőtt a pályázat pedagógiai hasznának örülünk. A „kis művészek’’-et szemlélődésre késztette, s munka közben fel kellett maguknak tenni a kérdést: mit is fogadjanak be, mi az, amit magukévá tehetnek. Az utcai .,kiállítás” anyaga azt mutatja, hogy a gyerekek ráéreznek azokra az ábrázolásbeli feladatokra, amelyeket a látvány diktál. Hiányosságuk, természetesen kivitelben hiányosság is. Dehát ez — a „művészek" korát figyelembe véve — lényegtelen. A pályázatra egyébként nyolcvan rajz érkezett be, amelyet Orosz Istvánnak, a megyei József Attila művelődési központ munkatársának vezetésével, rajztanárokból álló bizottság zsűrizett. A kirakatba hat díjnyertes munka került. Az első díjat Kárpáti Katalin, a salgótarjáni Lovász József úti, a másodikat Ferencz Ildikó, a Mártírok úti, a harmadikat Polgár László, a karancslapujtöi általános iskola tanulója nyerte. A gyermekrajzok a kirakatban szeretettel fogadják szemlélőjüket, az utca népét. (tóth) Tóth Margit a dinnyés mesterség minden csínját-bínját szinte az anyatejjel szívta magába. Mire szöszke, virgonc kislány lett, már úgy ismerte ezt az ezerindás, csipkéslevelű, nagy, kerek gyümölcsű növényt, mint a tenyerét. Horton mindenkiben elevenen él a hajlandóság a dinnyetermesztésre, a kertészkedésre, ez sokszor szorosra fűzi a szálakat még a fiatalok között is. Tóth Margitnak Fodor Menyhért gyerekkori pajtása volt. de akkor még egyikük sem gondolt szerelemre, házasságra. Teltek az évek, közben a háború vihara söpört végig a világon. Fodor Menyhértet először bevonultatták, később fogságba esett, ahonnan lerongyolódva, lesoványodva került haza. Összeismerkedtek, összeházasodtak, azóta jóban-rossz- ban összetartanak. Közben ismét nagyot fordult a világ, kicserélődött, átalakult minden, elégtek a régmúlt lim- lomjai, a sebek behegedtek, megszépült, emberformájú lett .az élet számukra is. MindketH íresek a horti dinnyések ten dinnyések lettek, azok maradtak. * Hogyan is volt, amikor tíz forintért kelt el a tök darabja? — kérdeztem Menyhi bácsit. Hamiskásan elmosolyodott. — Ügy szürkületkor megállt egy kocsi az országút szélén. Csak figyeltem, no, mi lesz ebből? Páran kiszálltak, rávetették magukat a tökre, mint a sáskák. Én se voltam rest, rá a Pannóniára, még jóformán el sem indultak, már eléjük kerültem. „Álljanak meg csak egy szóra” — mondtam nekik. Pogadkoztak, megfizetik. Kérdezték, mennyi a töknek kilója, egy forint, két forint? „Darabra adom — mondtam. Tíz forint darabja. Ha tetszik, úgy is jó, ha nem tetszik, úgy is jó.” Le is gombolt a pasas egy százast, pedig csak nyolcvan forint járt volna. Igazán gavallér ember volt, ha azt leszámoljuk, hogy ilyen piti lopásra adta a fejét. Izgalmas, fáradságos, nyugtalan élet a dinnyéseké. Fodor Menyhért már sok helyen megfordult. Termesztett diny- nyét Győr, Hódmezővásárhely, Baja és Pusztaszabolcs környékén. Most már hosszabb idő óta egy helyen, a tari termelőszövetkezet földjén kamatoztatja szakértelmét a közös gazdaság, s a saját javára. Ebben az évben tíz hold van a keze alatt, nyolc hold diny- nyés, két hold konyhakerti növény. Ezt a nagy területet jobbára ketten művelik a feleségével, segítségre csak akkor van szükségük, ha torlódik a munka. Hajnaltól kés1 estig dolgoznak. — Sokan irigyelnek ben nünket, hogy annyit keresünl — mondta Fodor Menyhért. Ha így lenne is — pedig nin csen így! — akkor is: annyi dolgozunk ám, amennyit csa bírunk! Ha annyi pénzűn lenne mint sokan godoljál hogyan történhetne meg, hog többre mi sem vittük,’ min akárki más. aki üzembei vagy termelőszövetkezetbe dolgozik? Ráadásul az év ti zenkét hónapjából kilencet tv. vol töltünk az otthontól, kontárokat, akik dinnyésnek nevezik magúkat, csak a pén vonzza. A horti dinnyések hí lesek, értik és szeretik a mes térségükét, kitartanak mellet te a szűkös esztendőkbe is. Pedig néha már nyugal masabb, kényelmesebb mun kára vágyik az ember. Mi i többször beszélgettünk a fe leségemmel, hogy abbahagy juk, de nem megy .. . K. S. NÓGRÁD — 1969. május 28., szerda Tálak a gyár termékeiből Koppány György felvétele Kis utcai tárlat
