Nógrád, 1969. május (25. évfolyam, 98-123. szám)
1969-05-27 / 119. szám
A KISZ kl> vörös selyemzászlaja Szécsényben Faluról falura Bensőséges ünnepségre került sor Szécsény- ben vasárnap délután. A KISZ kb minden évben az évek óta jól dolgozó legjobb úttörő- csapatokat vörös selyemzászlóval tünteti ki. A szécsényi 1653. számú Bányai Júlia Úttörőcsapatnak vasárnap délután Rakó József, a Magyar Úttörők Szövetsége Országos Elnökségének tagja, az Őrsvezető című folyóirat fő- szerkesztője adta át ezt a magas kitüntetést. A zászlón aranykoszorús úttörőjelvóny jelképezi a kiváló úttörőmunkát. Méltó helyre került a zászló, a tanárok és a diákok az iskolai és az úttörőélet területén kiváló eredményeiket értek el. A Bányai Júlia úttörőcsapat a Mikszáth Kálmán általános iskolában működik, több mint 400 kisdobost és úttörőt fog egybe. A csapat tevékenységének jellemzője a kollektív munka. A különböző szinten működő vezető szervek, felnőtt- és gyermekközösségek igazán jó, öntevékeny és önálló munkát fejtenek ki évek óta az iskolai oktató-nevelő munka sikere érdekében. A tantestület minden tagja aktívan részt vesz az úttörőmunka irányításában. Ennek a munkának első számú segítője a csapatvezető, Sze- nográdi Ferenc mellett, az iskola igazgatója Radios Győzőné. A csapat tevékenységét évek óta az országos mozgalmak, a kisdobos- és az úttörőpróbák teljesítése jellemzi. A járási úttörőelnökség javaslatára már 1967-ben megkapták a KISZ kb dicsérő oklevelét. A tanulmányi, a kulturális és a sportmunkában egyaránt kiváló eredményeket érnek el, A nyolcadikos Kövi Éva nyerte például az országos kémiavetélkedőt. A Mikszáth iskola leánytáncosai képviselik majd megyénket a szegedi úttörő néptáncfesztiválon, szakköri tevékenységük is figyelemre méltó. Társadalmi munkaakciókban lelkesen, eredményesen vesznek részt a csapat tagjai. Ügy érezzük, méltó helyre került a KISZ kb vörös selyemzászlaja. Ez a magas kitüntetés további sikerek forrása lehet. Nógrád megyében immár hét vörös selyemzászlóval kitüntetett csapat van. Kívánjuk a szécsényi 1653. számú Bányai Jú lia Úttörőcsapat minden egyes tagjának, hogy továbbra is olyan nagy lelkesedéssel végezzék munkájukat, ahogy eddig tették. Törekvések, gondok a Mizserfai Bányaüzemnél (I.) Ami jött a revem, elment a vamom Az év elején a Nógrádi Szénbányáknál három üzemet összevontak. A mátranováki és zagyvái bányákat is a Mizserfai Bányaüzemhez kapcsolták. Gazdaságossági meggondolások, célok vezették erre a vállalatot. Ez az üzem jelenti az energetikai széntermelő bázist Nógráclban. Az itt termelt szén 80—85 százalékát erőművek hasznosítják. Igény és vásárló is van a termékükre. Más kérdés, hogy az eladási ár jóval alacsonyabb az előállítási költségeknél, tehát a mizserfai szén jelentős állami ártámogatásra, dotációra szorul. Ha valahol fontos a gazdaságosságra való törekvés, itt kétszeresen az. Az energia- hordozók versenyének elmaradhatatlan következménye a gazdaságtalan széntermelés visszafejlesztése, ami olyan ütemben valósul meg. amilyenben az olcsóbb olaj és földgáz pótolni tudja a fűtő energiát. A visszafejlesztés tehát nem természeti csapás — bár sokan annak vélik —, hanem igen fontos népgazdasági érdek. Érdemem-e? Nem véletlen, hogy az utóbbi időszakban éppen a Mizserfai Bányaüzem területén több aknában megszüntették a széntermelést egyrészt kifogyás, másrészt a kitermelés gazdaságtalansága miatt. Szilváskő, Vecseklő, Gáti, Csiga Pocsháza, Újlak, Tordas-aknák például már nem adnak szenet. Az ott levő értékek kimentése folyik. Tartalékban van Kistelek- akna, jövője azonban bizonytalan. Pálhegy III. akna lefo- gyóban. Mátranovákon a legutóbbi elképzelések szerint 1971-ben befejezik a bányászkodást. A salgótarjáni részen Kiraly-táró előbb, Forgách-ak- na pedig 1973-ban befejezi a széntermelést. A jelenleg legnagyobb a Gusztáv-akna bezárását is erre az időre tervezik. Szurdok-akna sorsa is kétséges, mert darabos szene nehezen értékesíthető, ugyanakkor igen drága a kibányá- szása. Csaknem kétszer annyiért termelik, mint ahogyan értékesíteni tudják. Szükségszerűen állandósult a közgazda- sági elemző munka, amelynek során tisztázódik, hogy érdemes-e termelni. A rostán egyes aknaüzemek könnyen áthullhatnak. Tavaly a Gusztáv-aknán szinte saját erőből átszervezést hajtottak végre, nagyfokú termelési koncentrációt valósítottak meg. A műszaki szervezési intézkedések hatására ennél a szocialista akna- üzemnél — ahogy Poszuk József aknavezető tájékoztatott — 48 százalékkal csökkenteni tudták a kölségszintet. Az idén céljuk, illetve felajánlásuk, hogy a tervhez viszonyítva újabb 10 százalékos költség- szinbcsökkentést érjenek el. Elképzelések Gusztáv-akna tavalyi példája azt igazolja, hogy a termelés koncentrációja révén még némi rejtett tartalékot is a felszínre lehet hozni. Egy kicsit nagyobb technikai segítséggel a mizserfaiak nagyobb lépéssel jutnának előre az állandósult visszafejesztés ellenére is, a gazdaságosságban. Elképzelések eddig is voltak és vannak. Korábban arról beszéllek. hogy Várpalotáról érdemes lenne beszerezni a páncélpajzsot, maróhengert üzembe helyezni a frontfejtésen. Ez mind bizonytalanná vált! A technikai színvonal növeléséről érdeklődni Mizserfán majdnem sértés. Azzal kell beérniük ami van. sok anyagi áldozatra már nem számíthatnak. A kérdés a következő: érdemes lenne-e még nagyobb befektetéseikre áldozni, vagy elegendő a meglevő felkészültség, csak azt jobban, célszerűbben kellene hasznosítani? Az. idei eredményeket nemrég értékelték. A termelési térvet az első negyedév végére csaknem négy és félezer tonnával túlteljesítették. Itt is érvényesült az az igyekezet, hogy a jobb minőségű szénből több darabosat szállítsanak háztartási szénként piacra, mert így többet kapnak érte. Tonnánként 10 forint 53 fillérrel átlagosan többet kaptak szenükért, ami igen dicséretes eredmény. Az viszont már szomorú tény, hogy a tonnánkénti önköltség 9 forint 58 fillérrel nagyobb volt Mizserfán a tervezettnél. Ami jött a réven, csaknem elment a vámon — ahogy mondani szokták. Nehézségek A Salgótarjáni Aknaüzem eredményei alapján 743 ezer forintot takarított meg a dotációból, viszont Szurdok 651 ezer, Mátranovák 146 ezer, Gusztáv-akna 110 ezer forinttal többet igényelt a tervezettnél. Az üzemi költségszint, — ami egyébként is elég magas — öt és fél százalékkal haladta meg a tervezettet az első negyedévben. Kétségtelen, vannak ennek objektív okai is. A megszűnt aknák vissza- rablásával például ma is 350 embert foglalkoztatnak. A ráfordítás, bérköltség 3 millió 637 ezer forintot tett ki Józsa Pál főmérnök szerint, ugyanakkor az ott visszanyert anyagok értékesítése vontatott, mert eddig csak 200 ezer forint bevételt hozott. Gyorsítani kellene az értékesítést, a felhasználható anyagok átcsoportosítását, vagy eladását. A nyugdíjazás is nagyobb ütemű volt, emiatt 1 millió 122 ezer forint olyan felmondási bér és 752 ezer forint időarányos hűségjutalom terhelte az üzemet, ami mögött nincs teljesítmény. A mizserfai törekvések sikere emberektől is függ. A gondok is embereket érintenek, de ezzel majd következő számunkban foglalkozunk bővebben. (Folytatjuk) B. 3. Erdotarcsa fiatalodott Húsz esztendővel ezelőtt országgyűlési képviselő ünnepélyes fogadására készülődtek az erdőtarcsaiak. Az öt egymásba kapaszkodó földbirtok cselédjei éltek többségben a faluban, és azért hívták meg képviselőjüket, hogy a jövőjükről beszélgessenek vele. Nem találták helyüket a parcellákká szabdalt földeken. Azon a pünkösdi, virágnyíló vasárnapon esett szó a képviselő jelenlétében először a közös gazdaságról. Most húsz év múltán a tisztaságtól fehéren ragyogó nevelőben, idősebb Táborszki Pállal idézgetjük az útkereső napokat. Jó erőben van a közös gazdaságot alapító tag. Emlékezetében frissen élnek a történetek. — Tizenketten egyeztünk meg', hogy megalakítjuk a termelőszövetkezetet. Közöttünk nem volt nézeteltérés. Cselédei voltunk, a tágas földekhez szoktunk. Itt a régi kastély előtt kezdtük a munkát... Szomszéd Jánosné a főkönyvelő, aki gyereklányként velük indult, régi megsárgult papírokkal igazolja, hogy a közösen elsőként elvetett búza a kívülállók legnagyobb csodálkozására holdanként négy mázsán felül termett. — Ez így volt, kérem. A volt földbirtokos is előkerült vala- honnét és azt mondta, személyesen akarja látni, hogy igaz-e, amit mondanak. Mert ebben a földben ennyi gabona sohasem termett...— bizonyítja Táborszki Pál. Bekapcsolódik a beszélgetésbe Juhász József a tsz elnöke is. Vitatkozva keresgetjük a siker titkát, amit az határozottan azzal zár le: — Élni akartunk, kérem. Bizonyítani, hogy ha cselédek is voltunk, értünk a föld megműveléséhez... Még abban az esztendőben 150 holdra kerekítették a gazdaságot, szereztek négy lovat, 12 fejőstehenet és dolgoztak. Kemény napok voltak ezek mindaddig, amíg nem kapták meg a traktorokat, a pénzbeli segítséget az államtól. Ezt követően termésük minden esztendőben növekedett. Az istállókban is egyre gyarapodott az állatállomány, a tagok pedig egyre rangosabbak lettek. A régi cselédházakból maguképítette új házakba költöztek. Mikor eljött az ideje, hogy a falusi emberek a közössel váltják fel a magángazdálkodást, akik még kint voltak, minden különösebb nélkül beléptek a termelőszövetkezetbe. Táborszki Pali bácsi széttárja a karját és nevetve mondja: — Kérem itt megfordult a világ sorsa. Elmúlt húsz esztendő és nem öregedtünk, hanem fiatalodtunk... Nem értjük el az öreget. A gazdaságra gondol. A né?v pár ló, és a ki tudná hol szt zett öreg traktor helyett 11 . erőgépük van, a legújabb munkagépekkel. Két kombájn. Újak a gazdasági épületek is. A sertéshizlalda, a tehénistálló, gépműhely, komplett felszereléssel. A főkönyvelő, a tsz elnöke, magabiztosan állítják, hogy adósság nem terheli az üzemet. — Ha el is mentek felettünk az évek, mi alapítók azért ügyelünk, hogy a gazdaságban rend legyen — mondja Táborszki. Tanúbizonyságra elmondta, hogy éppen az idén bizonyították be, hogy képesek a saját erejükből fejleszteni a termelőszövetkezetet. Szép a szarvasmarha állományuk. Jól jövedelmez. Tovább fejlesztik. Hozzáláttak saját erőből egy új 100 férőhelyes istálló építéséhez. Az idén a teheneket már ide kötik be. Háromszáz sertésük van. Messze környékről járnak hozzájuk vásárolni. Növénytermesztésben a környező termelőszövetkezeteket túlszárnyalják. Juhász József a tsz elnöke mondta: — Mi megtanultuk az öregjeinktől, ha valamit akarunk, azért meg kell dolgozni. Erdotarcsa határa enyhén dombos. A föld minősége nem jobb, mint a szomszédos gazdaságoké. A tsz elnöke azt mondja, hogy rosszabb. De a termésük magasabb, mint a szomszédeké. Az idén is láL- szik a növényeken, hogy gondosan ápolják. A kukorica erőteljes, a gabona sűrű, sötétzöld. Gondozott a föld. Pedig 1220 holdra növekedett a húsz évvel ezelőtti 150 hold. — Elvégzőnk minden munkát időben és a föld ezt meghálálja. Ez a titkunk... — mondja Juhász József a tsz elnöke. Táborszki Pali bácsi azt javasolja, hogy menjünk a faluba és győződjünk meg személyesen arról, hogy a két évtized alatt mennyire változott meg Erdőtarcsán az élet. Hosszú utcán új házak. Benéztünk az egyikbe. Jószívvel fogadtak, csak azon csodálkoztak, hogy miért kíváncsiskodunk az új berendezésre, hiszen vadonatúj a bútor minden háznál. Csuka Pálnak pedig már saját autója is van. A házak nyolcvan százalékán televízió-antenna. Mikor visz- szamentünk a falu központjába, az örek Táborszki olda- ba lökte tsz-elnökét és kacsintott egyet, aztán megkérdezte: — No, elhiszi-e már, hogy Erdotarcsa nem öregedett, hanem fiatalodott...? így igaz, ahogy az öreg mondja ... Bobál Gyula A Dardanelláktól nyugatra Valaha különös hőstettnek számított révkalauz nélkül átkelni hajóval a Boszporuszon. Ma már nem az. Hajónk kapitánya, s fiatal fedélzetmester először járt ezen a vízen, mégis idegeskedés nélkül, nyugodt hangú parancsszavakra történt az átkelés. Isztambul elénk táruló panorámájában csak mi ketten — a két katonai tudósító — gyönyörködtünk, akiknek a hajón nem volt különösebb feladatuk. A hajó személyzete megfeszítetten dolgozott, hogy átvigye a hajót a szoroson. Teljes kényelem vett körül bennünket. A Márvány-tengeren filmet néztünk, aztán megcsodáltuk a Dardanellák sziklacsúcsait, de amint elhagytuk a Dardanellákat, s kifutottunk az Égei-tengerre, vihar fogadott bennünket. A hullámok veszélytelennek látszottak. A lehorgonyzóit hadihajóhoz mégsem volt könnyű odaférkőzni. A „Kutuzov” hadihajón már vártak bennünket. Nem is annyira engem és fotóriporter barátomat, hanem a postát. A postabontás után mindenki. aki csak nem volt őrségben levelet, újságot,, folyóiratot olvasott. A postával • • Üzemben az új betonkeverő központ Megkezdte a termelést az EVM Nógrád megyei Építőipari Vállalatának új telephelyén a betongyártó központ. A jövőben innen látják el, egyelőre három speciális szállítókocsival, a vállalat salgótarjáni építkezéseit. Naponta :>C—60 köbméter betonkeveréket gyártanak, de az idén 3,z építkezések igényeinek megfelelően a termelést megduplázzák. Az új betonkeverő központ előnye, hogy jelentős létszámot takarítanak meg, ezenkívül jobb minőségű betont tudnak keverni. A munkahelyeken is kevesebb betonkeverőre lesz szükség, és még egy sor más gazdasági előnyt is elérnek. A vállalatnál úgy nyilatkoztak, hogy a kapacitás kihasználása erejéig esetleg más építkezések számára is vállalnak betonkeverést, ugyanis nem tartják lehetetlennek a kétműszakos üzemeltetést. Városnézés A sokszor hónapokig egyfolytában tartó hajózás után jólesik egy kis séta a szárazföldön együtt új filmeket is hozott a hajónk, amelyeket esténként, sötétedés után a fedélzeten szoktak vetíteni. A Földközi-tengeren az ember elég gyakran találkozik az USA itt állomásozó 6. flottájának hadihajóival. Ez fokozott éberséget követel matrózainktól, hisz szorosan egymás mellett úsznak az amerikaiakkal, akik minden jog nélkül e nyílt nemzetközi vizek gazdáinak tartják magukat, és nem idegenkednek a különféle provokációktól. Egy alkalommal résztvet- tem a hadihajó egyik gyakorlatán. Lövészetet is tartottak, amelyről, a szokásoknak megfelelően, értesítették a térségben hajózó feleket. Reggel aztán feltűnt egy amerikai „Goodrich” aknalövőhajó, és egy mérföld távolságból kísért bennünket, a fejünk fölött pedig megjelentek a mélyrepülést végző Shakleto- nok. Egy szombati napon vetettünk horgonyt, a hajó személyzete a vasárnapi pihenésre készülődött. A műkedvelők következő műsorukat próbálták, a különböző egységek között evezősversenyt rendeztek, a társalgóban biliár- doziak, folyt a röplabdamérkőzés. Egyszóval békés vasárnapi pihenőt tartottunk. A szovjet tengerészek gyakran megfordulnak a baráti arab országok kikötőiben. Szívesen fogadják őket Egyiptomban, Szíriában, Algírban A kikötők lakosai fellátogatnak a hajóra, virágot hoznak, s elismeréssel adóznak hadihajóinknak, amelyek a partjaikat mosó tengeren hajózva őrködnek a békén. Jártam Alexandriában, láttam az utcán sétáló matrózainkat, s megfigyeltem, hogy a járókelők talán az általuk ismert egyetlen orosz kifejezéssel üdvözölték őket: „Rusz- ki karaso”. Matrózaink megcsodálják, fényképezik az „Európa elrablása” szoborcsoportot, a bazárokban emléktárgyakat válogatnak, valamenyien szeretnének ajándékot vinni az ősi kultúrájú Egyiptomból. A part azoban csak rövid epizód a tengerész életébe"!. Az idő gyorsan elrepül, és újra megszólal a riadócsengő, amely a továbbhajózást jelzi. Hosszú napok következnek a tengeren, amelynek hullámai az európai civilizáció első bölcsőjét ringatták. M. Novikov I
