Nógrád, 1969. május (25. évfolyam, 98-123. szám)
1969-05-23 / 116. szám
1‘altiról falura A csitári hegyek alatt... Kedves népdalunk indul így útjára, amelyet Kodály Zoltán dolgozott fel Székelyfonó című daljátékéban- A falu persze nem azonos Csitárral- a kis nógrádi településsel. Ha van is közöttük rokonság, legfeljebb csak annyi, hogy mindkettőt szűk ‘ völgybe szorítják a hegyek. Az öregebb emberek beszélik Csitáron, hogy a falu nem volt mindig a mostani helyén. Nógrádgár- dony szomszédságában vertek tanyát az őslakók. A Kiscsitár elnevezésű dűlő az ő hírüket, nevüket őrzi ma is. A vizek Hogy mi okból jöttek át a mostani helyre? Nem tudni azt ma már. A nyomokat eltemette az idő. De nem is keresi senki. Amit említenek, legfeljebb annyi: miért nem kerestek valamivel kényelmesebb helyet a településre. Mert nemcsak terjeszkedni nehéz itt a hegyek miatt. A tavaszi áradáskor, a nyári záporok, zivatarok idején semmi sem tudja útját állni a magasból lezúduló víznek. A patak keskeny szalagja alig valamit fogad be az árból. A víz nagyrésze kint hömpölyög az utakon, áradással riogatva a lakókat. Csikány István, a falu tanácselnöke mondja, most a tavasszal is magával sodort egy hidat az ár, s házakat fenyegetett elöntéssel. Itt volna az ideje, hogy mélyítsék a medrét, betonnal burkolják két oldalát- A vízügyi igazgató ság a munkálatok tervét mái elkészítette, csak éppen pénz nincs, hogy dolgozni kezdjenek. Másfél-kétmillió forintokat nem osztogatnak egykönnyen. Aztán, ha megvolna a pénz, a község vezetői akkor is nagy d'ilemma előtt állnának. Elvezessék, vagy hozzák a vizet? Mert amennyire fontos a nagy tavaszi, nyári vizek elvezetése, legalább any- nyira, ha nem jobban kellene a víz, a jó ivóvíz a falunak. épülő, egyre szépülő kis községnek a ház, a kultúra hajléka, mert az elmúlt tíz esztendő alatt az utolsó zsúpfedelű cselédházat is eltüntették a faluból. Ügy mondják, 47 ház épült, s az idén még néggyel— öttel gyarapodik a számuk. Tágas, szép kőházak, tiszta, rendes porták sorakoznak az utak két oldalán. Mert utakká léptek elő mostanára már a hajdani földcsapások, gyalogutak. Néhány évvel ezelőtt még egyetlen köves utcája sem volt a falunak, a gyalogjárót még hírből sem ismerték. Az elmúlt években már járdát kapott Csitáron valamennyi utca. Kivételt csak az egészen új települések képeznek. Mintegy kétkilomé- teres útszakaszt kőburkolattal húztak be. A községfejlesztési hozzájárulásból, sok-sok társadalmi munkával építették csitáriak. No, de semmi sem tart örökké. A Petőfi útra az idén már mindenképpen ráfér a javítás. Tervezik is, hogy mintegy 10 ezer forintot szánnak az útra. Adnának többet is, ha volna- Ám a tanács keze kötve van, ami a pénzt illeti. De a szűkre szabott keretet mint mindig, most is megtoldja társadalmi munkával a lakosság. Az emberek Nemcsak a falu, az emberek is nagy változáson mentek keresztül az elmúlt években Szenográdi Ferencnek tulajdonképpen mindegy volt, host a Majláth-uradalomban, vagy a Grosz-féle birtokon arat-e hajnaltól napestig, mert bármennyire igyekezett, elesett, szegény ember maradt végig. Itt is, ott is másnak dolgozott. Most ide, s tova tíz esztendeje már, hogy a termelőszövetkezetbe jár. Gyalogmunkás most is, lényegében ott, ahol azelőtt az uradalomnak dolgozott. Csakhát az élet, s a munka értelme lett egészen más az elmúlt évek alatt. Szenográdi Ferenc szép tágas kőházat épített a cselédház helyett Az - udvarban fúrott kút készült, mert most már ez megy falun is. Érdekes a 3000 holdas termelőszövetkezet elnökének, Komjáti Istvánnak a sora is. Szorgalmas, kuporgató gazdából lett a szövetkezet traktorosa, brigádvezetője. Amikor a csitári tsz egyesült az ilinyi gazdasággal, elnökké választották a tagok. Sok gond, baj tépázta külön-külön a két gazdaságot, így együtt sem zökkenőmentes az út- De ha lassan is, csak előbbre rukkolt, most mar a közepes gazdaságok szintjére emelkedett a szövetkezet. Komjáti István pedig felvételét kérte a pártba. Úgy mondja a párttitkár, a jövő hónapban határoz ügyében a taggyűlés. Bizony nehéz most eldönteni: a falu lépett-e nagyobbat, vagy az emberek tettek még nagyobb utat Csitáron, a hegyek alatt. Vincze Istvánná Új házak De hát egyelőre mindez megvalósíthatatlan ábrándnak látszik. A községfejlesztési hozzájárulásból befolyt összeget lekötötte a művelődési ott hon. Tavaly nyáron kezdték el építeni, s a csitáriak remélik, a november 7-i ünnepséget már ott tarthatják- Hétszázezer forintot költenek rá, de egy cseppet sem sajnáljak a pénzt. Nagyon kellett már az Hangverseny a Tanácsköztársaság tiszteletére A Magyar Tanácsköztársaság 50. évfordulója tiszteletére május 21-ém tartották a salgótarjáni megyei József Attila művelődési központban az Üttörőház és a zeneiskola zenekarának hangversenyét, amelyen a Mártírok úti általános iskola kórusa, az Üttörőház zenekara, valamint a zeneiskola zenekara és tanulói működtek közre. Balázs Árpád: Szállj forradalmi láng című kötelező számát Szilágyi László vezényletével a Mártírok úti zenei általános iskola énekkara emlékezetesen adta elő. Az énekkar részt vesz a júniusban Veszprémben megrendezendő országos úttörő kórusfesztiválon is. Szívesen említjük Márton Tibor hegedű-, illetve Nagy Árpád fuvola játékát, a gordonkázó Balázs Zsuzsa nagy ígéret lehet. A zeneiskola zenekarának műsora ugyancsak színvonalas volt. Különösen megragadott Vivaldi C-dúr szimfóniájának, Fasang: Két magyar népdalának előadása. Váczi Zsuzsanna (fagott) vendégszereplőként lépett fel a műsorban. Az Üttörőház zenekara jó műsorral lépett közönség elé. Bánhidi: Dobszó perdül című művét a Mártírok úti zenei általános iskola énekkara és az úttörőház zenekara közösen adta elő, Szilágyi László vezényletével. A fiatalok a hangversenyen évi munkájuk kereszt- metszetéről is számot adtak. A Budapesti Nemzetközi Vásár üvegipari pavilonjának bejárata A portált a Salgótarjáni Síküveggyár termékével, színes zoniáviettveggei burkolták (Koppány Gyrirgri felvétele) Előterjesztések A a hatások Tudvalevő dolog, hogy a nyugati politikusok, meg a lakosság ítéletére kiváncsi közéleti személyiségek milliókat töltenek közvélemény-kutatásra. A legismertebb közvélemény-kutató intézet, a Gallup e9y-cgy kutatása még keményvalutában is sokba kerül- En a módszeremet — az emberiség iránti olthatatlan szeretettől. no meg a nyomasztó pénzhiánytól hajtva — e cikk honoráriumáért az érdeklődök rendelkezésére bocsátom. Számtalan értekezletet, beszámolót üldögéltem végig, számos írásbeli előterjesztést követő vitát voltam kénytelen végighallgatni. Mindezeknek legalább megvolt az a haszna, hogy rájöttem: a jelentések, beszámolók előkészítői miképpen mérhetik le pontosan az írásművek, után várható hatást. A legtöbb helyen a résztvevőknek előzetesen megküldött jelentésekét a vita után összeszedik. Na most, hogy ez a vita igazi vita volt-e, vagy pedig csupán idötöltő álvita — az ilyesfajta összejöveteleket kizárólag munkaidőben tartják —, ezekből a visszaadott jelentésekből megállapítható. Ha a stencilezett papírlapokon egy-két számadattól, címszótól eltekintve semmiféle utólagos feljegyzés nincs, akkor mindenki odafigyelt, nem er tek rá mással foglalkozni. Ha viszont a jelentések tele vannak rajzokkal, akkor a vita álvita volt, a jelentés senkit sem érdekelt. El kell mondani azt is, hogy az sem mindegy, milyen ábrák vannak a papírokon. Ha a résztvevők pont-pont, vesz- szőcske alapon szomszédjuk fejét rajzolják, az még valami halovány érdeklődést jelent. Ha viszont a Villendorfi Vénuszhoz hasonlatos akt-képeket vázolgatnak. akkor már komoly baj van, figyelmük biztos máshol jár. Rosszat jelent még a víkendház, csónak, erdő, de mindez semmi az absztrakt rajzokhoz képest. Ezek ugyanis azt jelentik, hogy alkotójuk már teljesen elfásult, még arra is lusta, hogy figuratív alkotások témáján törje a fejét. A másik módszer, rnelly' az előterjesztők a hatást lemérhetik, a hozzászólások stílusa. Itt akkor van baj, ha a hozzászólók órák hosszat ma- gyarázgatnak, hozzászólnak — .... csak azt akarom mondani, hogy az előttem, szóló nagyon helyesen beszélt, csatlakozom a felszólalásához, különösen az tetszett, mikor azt mondta. ... — s közben ilyesféle szóösszetételeket ismételgetnek: jelentem a tiszlelt gyűles felé, hozzászólásom viszonylatában a munkaverseny állásának kérdéséről tennék emliteniválót; a konkrét beruházások, ráfordítási költsége befolyást gyakorol a bekerülési költségre, stb. Módszeremet ajánlom tanulmányozásra. Ámbár ez utóbbi, a beszédmodorral kapcsolatos kijelentésem egyre inkább hiteles::, get veszti. Manapság ugyanis már a legértelmesebb emberek is —hogy a többi közül ki ne ríjunk, — hasonló szóformulákat használnak, annál is inkább, mert az a meglátásom, hogy az utóbbi idő viszonylatában alapot, nyertek , olyan mélyrehatóid véleményezésnek is, minekál- tal lépések történtek... Baranyai László Ki adja a pénzt? l’öbb miniszter egyetértésével született meg a fogyasztók igényét messzemenően tisztelő határozat, amely előírja: azok a javító-szolgáltató vállalatok, amelyek 15 nap alatt nem tudják megjavítani a behozott híradástechnikai készülékeket, háztartási kisgépeket- vagy más. a szolgáltatás körébe tartozó tárgyakat, cserébe kötelesek egy használhatót adni, amíg a vállalat nem teljesíti a kért szolgáltatást. Az érintettek az intézkedés ellen nyilvánosan nem protes- tálnaii, mondván: indokolt, hogy it fogyasztó ne károsodjék. Csakhogy a cserekészülékek «vem pottyannak az égből, azokat elő kell teremteni. Ehhez pedig szerintük pénz és megint pénz kell. De ki adja? A Nógrád megyei Vegyesipari és Javító Vállalat igazgatója, Hizsnyai Sándor, a tanácsi vállalatok vezetőinek legutóbb; tanácskozásán bejelentette: Ha minden szolgáltatásnál a rendelet szellemében akarunk tevékenykedni, akkor a cserecikkek vásárlására egymillió forintot kellene költenünk. Fejlesztési alapjukból nem tudják előteremteni, mert több évre, előre lekötötték. Nem marad más hátra, mint úgy szr . • zni a munkát, hogy ne haladja meg a rendeletben előirt határidőt. Igen ám, de a külkereskedelmi szervek olyan árut is behoznak, amelynek alkatrészellátásáról clfeledkeznek. Emiatt például hat hónap óta .pihen’- egy hajszárítógép. Megszületett- a jó rendelet, csupán egy- kérdés vár eldöntésre : ki fedezze a csere lé- bonyolításához szükséges költségeket? V. K. NÓGRÁD - 1969. május 23., péntek f 5a A május 1-i ünnepség utá- ' 11 1 * ni napokon az fj \/iT Ipoly túlsó part- ján táborozó csehszlovák katonák zavarták _a békés terme- . lőmunkát. A -határt csaklő- ivolságra lehetett megköze- teni, mert a járókelőkre és földeken dolgozókra lövöl- oztek. Már április közepe óta ólaidban érkeztek a hírek, agy Balassagyarmatnal és ■ halomnál többször megkísértek a csehszlovák interven- >ósok a betörést. Május 3-án isebb betörési kísérlet után, agyerejű támadást indítottak / Ipoly mentén. Balassagyar- i.tnál a város katonasága a sutasokkal és a munkásokéi együtt gyors rajtaütéssel ■gtámadta és visszaverte et. A balassagyarmati siker- len támadás után Losonc fe- I indítottak támadást. Síkéül t is Litkénél és Ipoly táróénál átkelni az Ipolyon. Ka- náink csak Ludánynál vették ■ I a harcot. Addig ellenállás léikül nyomulhattak előre Izécsény irányába. I Szécsényben már koráb- • ban is számítottak az ntervenciós támadásra, Sex- ius Lajos, a vörösőrség pa- anesnoka Budapestre, a főpa- ancsnokhoz fordult segítsé- íért. Katonai segítséget nem lapott ugyan Szécsény védel- nére, hanem pénzt és felha- almazást a járás területén lern katonák mozgósítására. Si- í er ült is pár nap alatt mozgósítással mintegy másfél száSzécsény környéki honvédő harcok 1919 májusában (I.) zadnyi katonát összetoborozni. Alig fejeződött be a katonák felszerelése, amikor a csehszlovákok már Szécsény alatt voltak. Május 5-én a reggeli órákban a határőrség a vörösőrséggel egyesülve felvette a csehszlovák burzsoá katonákkal a harcot. Este azonban a védőket visszaszorították, és átmenetileg Szécsényt az ellenség elfoglalta. A szécsényi- ek Balassagyarmatról és ismét Budapestről kértek segítséget. A balassagyarmatiak 150 munkásból, elsősorban vasutasokból álló csapatot küldtek segítségül Kecskeméti Tibor, a vörösőrség parancsnokának vezetésével. így sikerült az ellenséget még aznap a késő esti órákban egy- időre Ludányig visszaszorítani. A csehszlovákok május •- án újból támadtak. A támadás elől visszavonuló őrséget a bekerítés veszélye fenyegette, de végül is kicsúsztak az ellenség gyűrűjéből. A harcot ismét Szécsény alatt, a vasút környékén vették Eel. 2 Május tí-an délután a • Vörös Hadsereg ellentámadásba ment át, s egyik szárnyuk a Putri-tanyáig jutott, maguk előtt hajtva az intervenciósokat. Tovább azonban nem mehettek, mert hátuk mögött. Ludány felől csehszlovák páacélvonat nyomult előre a síneken és elvágta az előre tolt frontot a tőcsapattól. Az elvágott frontszakaszon maradt katonák segítségére siető balassagyarmati vasutasok, Szécsény felől gépfegyverrel támadták a páncélvonatot. Amíg a páncélvonat védői a támadástól meg- 1, orpantak, az elvágott csapatrésznek sikerült a vonat előtt a községbe visszavonulni. Egyikük, Rozmán József szécsényi kőműves többé nem tért visz- sza, a Putri-tanya közelében, a Homokoson balt hősi halált Az ellenseg a paneélvonaí fedezete alatt a Fehérhegy tövében egészen a Kerekdombig nyomult Szécsény határába. Közben Budapestről is megérkezett a segítség. A hadügyi népbiztosság az első vasasezred egy századát küldte ki. Amikor a szécsényiek arról értesültek, hogy megérkezett a segítség Budapestről, azt tervezték, hogy azok a Várkert alatt délről oldalba támadják az ellenséget. A terv azonban nem sikerült, mert a század Balassagyarmattól Szécsényig teljes felszereléssel gyalog tette meg az utat és kifáradva érkezett meg. Amikor rövid pihenő után a vasasok támadásra készen álltak, a csehszlovákok minden erőt a szécsényi téglagyár és a Kerekdomb közötti frontszakaszra vontak össze, és onnan indítottak erős támadást. A vasasszázadot is az ottani védők segítségére kellett irányítani. Az ellenség támadása olyan erős volt, hogy a megerősített védelem sem tudott ellenállni. Utcát harcok során a védőket Varsány irányába kiszorították a községből. Szécsény május tí-án este a csehszlovák burzsoá csapatok kezére került. ^ A csehszlovák interven- ciós haderő főparancsnoksága május 8-án hirdetményt adott ki a régi hivatalok visszaállítására. A hatalmukat vesztett urak azonnal össze is hívták a képviselő- testületet, ahol dr. Alács Kálmán járási főszolgabíró bejelentette. hogy megkezdhetik működésüket. A bejelentést a képviselőtestület egyhangú határozattal tudomásul vette. Ebből az intézkedésből az is kitűnt, hogy Szécsényt a csehszlovákok véglegesen meg akarták tartani. Azt követelték, hogy olyan bírót nevezzenek ki. aki szlovákul is beszél. A képviselőtestület az utasítást arra hivatkozással, hogy „erre alkalmas személy nem vállalkozott” nem hajtotta végre Sextius Lajos a varsányi völgyben rendezte a vörösőrséget, és készült az ellentámadásra. Közben tudomására jutott, hogy Drégelypalánk és Balassagyarmat között Nagy József szécsényi születésű ha- tárőr-századparancsnok van szolgálatban. Tőle kért segítséget a támadáshoz. á A határőrök május 10- én meg is érkeztek a Szécsény és Varsány között fekvő Hermina-pusztára. A csehszlovákok észrevehették a határőrök megérkezését, s 10- én délután a páncélvonatról több gránátlövést adtak le Hermina-pusztára. ahol egy lakóházat erősen megrongáltak. Emberéletben kár nem esett. Sextiusék elhatározták, hogy hajnalban három oldalról megtámadják Szécsényt. A támadásra egy csoport a varsányi úton, a másik délről, a harmadik pedig kelet felől vonult fel. A vállalkozás kockázatos volt. de abban reménykedtek. hogy a szécsényi fiúk ismerik a községet, és a kerteken keresztül bejutnak, s fogságba ejtik az álmában meglepett ellenséget. A három részre osztott csapat ellenállás nékül be is jutott a községbe, és ott egyesültek. Támadásra nem került sor. A csehszlovák burzsoá csapatok az éj leple alatt kivonultak. A kivonulás olyan csendben történt, hogy amikor a vörösök bevonultak, a lakosság abban a hiedelemben volt, hogy az ellenség is a községben van és az össze csapástól tartottak. (folytatjuk) Antal Károly Szécsény NÓGRÁD 1969. nu
