Nógrád, 1969. május (25. évfolyam, 98-123. szám)

1969-05-03 / 99. szám

Húsz MOSZKVA A békés alkotómunka és a forradalmi erők szolidaritása jegyében százezrek derült, su­gárzó, impozáns felvonulásá­val ünnepelte a szovjet fővá­ros május elsejét, a dolgozók nemzetközi ünnepét. A hagyományos ünnepség fő színhelye, a Vörös tér díszes külsőt öltött. A Kreml falát az ország néped testvéri egységét jelképező szövetségi köztársa­sági címerek, és a Szovjetunió állami címere ékesítették. A mauzóleum mellvédjéről r azték végig a moszkvaiak má­jus elsejei demonstrációját, Laonyid Brezsnyev, Nyikolaj Padgomij, Alekszej Koszigin, valamint az SZKP és a kor­mány más vezetői, akiknek megjelenését a díszemelvényen ‘viharos taps köszöntötte. Ma­gasra emelték a moszkvaiak az SZKP Politikai Bizottsága tagjainak portréit, a párt le­nini központi bizottságát élte­tő transzparenseket. Leonyid Brezsnyev forrón üdvözölte a szocialista orszá­gok népeit. Aláhúzta: sikereik es győzelmeik erősítik a vi- i ágszodalizmus állásait, pél­dájukkal lelkesítik a kapitalis­ta iga alóli felszabadulásukért küzdő neépeket. A Varsói Szer­ződés és a KGST tagországai az utóbbi időben kollektív erő­feszítéseik jóvoltából jelentős előrehaladást értek el politikai, gazdasági és védelmi együtt­működésük fejlesztésében. A kommunista és munkás­pártok nemzetközi tanácskozá­sáról szólva az SZKP Központi Bizottságának főtitkára megál­lapította: a tanácskozás előké­születei zárószakaszukba érkez­ek. Az SZKP minden tóle tel­hetőt megtesz, hogy ez a ta­nácskozás sikeres legyen, s új, fontos mérföldkővé váljék az imperializmus ellen, a bőséért, a demokráciáért, a nemzeti leiszabadulásért, a szocializ­musért vívott harcban. * BERLIN Az NDK fővárosa, Berlin, a Német Demokratikus Köztár­saság fennállásának 20. évfor­dulója jegyében ünnepelte má­jus elsejét A Marx—Engels Platzon felállított dísztribünön Walter Ulbrtchttel, az NSZEP Köz­ponti Bizottságának első titká­rával az élen megjelentek 3 párt és a kormány vezetői. Az 'ünnepi felvonulás nézői között 20 ország — köztük hazánk — endégküldöttségei foglaltak helyet Gerhard Grüneberg, az NSZEP Politikai Bizottságának tagja ünnepi beszédében mél­tatta a Német Demokratikus Köztársaság gazdasági és po­litikai sikereit. Az NDK bé­ketörekvéseit és az európai biztonság megteremtésére irá­nyuló akaratát szembeállította a szövetségi köztársaság re- ■ ansista politikájával. Bírálta a nyugatnémet szociáldemok­rata vezetőket, a monopoltő­kének nyújtott támogatásért. Az- ünnepi beszéd után az NDK nemzeti néphadserege gyalogos és gépesített alakula­tainak díszszemléjére került sor, majd a főváros dolgozói vonultak fel hosszú menetben a tribünök előtt. BUKAREST A zászlódíszbe öltözött ro­mán főváros központjában, a Repülősök terén, a munkások ezrei részvételével gyűléssel kezdődtek az ünnepségek csü­törtökön reggel, a világ dol­gozói nemzetközi szolidaritásá­nak napján. A párt és a kormány veze­tőinek jelenlétében Chivu Stol­en, az RKP KB titkára, a kb állandó elnökségének tagja mondott beszédet. Szólt a szo­cializmus építésében elért eredményekről, a szocialista demokrácia érvényesítésére irányuló törekvésekről, majd üdvözölte valamennyi szocia­lista ország népét. VARSÓ A léngyel dolgozók az or­szág felszabadulásának ne­gyedszázados jubileumi évében színpompás tömegfelvonulá­Henry Winston sajtóértekezlete BRNO A brnoi május elsejei ün­nepségen beszédet mondott Oldrich Cemik, a CSKP Köz­ponti Bizottsága Elnökségé­nek tagja, a csehszlovák szö­vetségi kormány elnöke. Külpolitikai kérdéseikről seólva Cernik hangoztatta, hogy a nemzetközi kapcsoda- tokban nyugalomra és célra­törő tevékenységre van szük­ség. A KGST legutóbbi moszkvai ülésszakán Csehszlovákia olyan teljes jogú partnerként vett részt, amelynek vélemé­nyét és szempontjait a legko­molyabban figyelembe vették — mondotta. Moszkvában egyébként rendkívül jelentős tárgyalások folytak. A jó lég­kör lehetővé tette a KGST munkájának újszerű felfogá­sát és értelmezését, amely hasznos az egész szocialista közösség és külön külön min­den egyes tagállam számára. BELGRAD Jugoszláviában a munka ünnepe alkalmából megemlé­kezések sorozatát tartották. Belgrádban 24 löveg, 15, a ju­goszláv tagköztársaságok fő­városaiban 12 löveg 10 össz­tüzével köszöntötték a prole­tariátus nemzetközi ünnepét. Tito jugoszláv államfő a Ri­jeka közelében levő kraljevi- cai hajógyárban — a május NÓGRAD — 1969. május 3., szómból világváros ünnepéről jelentjük sokkal és találkozókkal ünne­pelték május elsejét. A zászló­díszbe öltözött városok és falvak utcáin és terein ma­kettek és traszparensek hirdet­ték az elmúlt 25 esztendő po­litikai, társadalmi, gazdasági kulturális. tudományos és sportfejlődésének gazdag ered­ményeit. SZÓFIA Május 1-én. délelőtt, az ln- temacionálé hangjaival kezdő­dött meg a szófiai dolgozók színpompás. vidám, hangulatos felvonulása. A Dimitrov-mau- zóleum mellvédjén Todor Zsiv- kov, a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára, a minisztertanács elnöke, Georgi Trajkov, a nem­zetgyűlés elnökségének elnöke, a párt és a kormány vezetői foglaltak helyet Az ünnep al­kalmából Roza Koritarova, a szakszervezetek központi ta­nácsának elnöke fordult üd­vözlő üzenettel Bulgária népé­hez. , PRÁGA Csehszlovákia városaiban és falvaiban az idén különböző módon ünnepelték meg május elsejét. A megemlékezés for­májáról — a politikai helyzet­nek és légkörnek megfelelően — döntöttek a helyi politikai vezetők. Prágában és más vá­rosokban nem tartottak felvo­nulásokat, hanem üzemi össze­jöveteleken és gyűléseken em­lékeztek meg május elsejéről, A párt- és állami vezetők részt vettek a nagyobb városokban tartott ünnepségeken. POZSONY Gustáv Husák, a Csehszlo­vák Kommunista Párt Köz­ponti Bizottságának első tit­kára beszédet mondott a szlo­vák fővárosban rendezett má­jus elsejei nagygyűlésen. Az első titkár kijelentette: Az elmúlt esztendő sok po­zitív változást hozott életünk­ben és számos olyan dologtól szabadított meg bennünket, amely teher volt számunkra és amelyet nem helyeseltünk. Ugyanakikor a múlt év olyan gondokkal és viharos esemé­nyekkel Is járt, amelyek nem egyszer a katasztrófa szélére sodorták az országot. Pártunk és államunk veee- tősége következetesen törek­szik an», hogy közéletünkből lépésről lépésre eltávolítsa a veszélyeket és a válságokat. Minél előbb nyugalmat kí­ván teremteni, hogy az embe­rek milliói az alkotó munkára összpontosítsák erőfeszítései­ket és felmérhessék, miként lehet közösen megoldani az előttünk álló problémáikat. elseje és az üzem megalapítá­sának 240. évfordulója alkal­mából rendezett gyűlésen — beszédet mondott. LISSZABON A portugál kormány betil­tott minden május elsejei tüntetést vagy felvonulást az ország területién. Intézkedését azzal indokolta, hogy egy il­legális szervezet — az egy­ség és a forradalmi akció li­gája — kísérletet tett szerdán egy távvezeték megrongálásá­ra. Lisszabontól mintegy öt­ven kilométerrel északkeletre. MADRID Szerdán este Madridban diáitok és ifjúmunkások hú­szas—harmincas csoportokban villámtüntetéseket tartottalt. A tüntetők röpcédulákat osz­togattak és a városközpont közelében felállítottak egy táblát, amelyen általános am­nesztiát követeltek. LONDON Ú jság nélkül maradtak csütör­tökön reggel a londoni polgá­rok. Álltak a gépgyárak, nem folytatták az építkezéseket, tetszhalott lett az autóipar és a rakpartok is elnémultak. Az angol kulcsiparágak kétszáz­ezer dolgozója május elsején politikai sztrájkot tartott, til­takozásul a W ilson-kormány törvényjavaslata ellen, amely gyakorlatilag megfosztaná az angol munkásokat a sztrájk­jogtól. BUENOS AIRES Az argentin kormány tilos­nak nyilvánított minden má­jus elsejei megmozdulást. Rendőrségi jelentés szerint szerdán este Buenos Aires­ben összesen hat bomba rob­bant. BECS Az Osztrák Szocialista Párt által rendezett május elsejei felvonulás a párt vasárnapi bécsi választási győzelme je­gyében zajlott le. A szocialistákat követően vonult végig a Ringen, az osztrák főváros kőrútján, a bécsi kommunisták tüntető menete. Bár a párt a vasár­napi választásán visszaesett- jelszavai hirdették: továbbra is következetesen harcol a bécsi munkások és alkalma­zottak érdekeiért. HANOI A VDK fővárosában — te kintettel a körülményekre - idén nem tartottak felvonu­lást, sem szabadtéri ünne­pélyt. Május elsejei a Ba Dinh palota nagytermében rendezett gyűlésen ünnepel ték meg. ULÁNBÁTOR A mongol főváros közpouu étén idén is megrendeztem az Ulánbátor! dolgozók ha­gyományos felvonulását. A menetben vitt táblákon a fel­vonulók a marxizmus—femi­nizmust éltették, üdvözölték a kommunista és munkáspár­tok közelgő nemzetközi talal kozóját. PÁRIZS A francia főváros csütörtö­kön szinte kihalt volt. A po­litikai szervezetek tagjai be­tartották saját vezetőségük határozatát és a kormánynak a felvonulási tilalomra vo­natkozó rendeletét. Csupán egy trockista szervezet, a né­hány héttel ezelőtt megala­kult úgynevezett „Kommunis­ta Liga” néhány száz tagja próbált felvonulást tartani. TOKIO Japánban az idén negyvened, szer ünnepelték meg május elsejét. Tokióban az egyik központi parkban ötszázezer ember részvételével tartottak nagygyűlést- majd utána fel­vonultak a főváros utcáin. NYUGAT-BÉRŰN Nyugat-Berlinóén a nyu­gat-berlini Szocialista Egy­ségpárt Neueköln kerületben rendezte meg hagyományos május elsejei felvonulását. A vöröszászlós menet élén Gerhard Danelius, a párt el­nöke haladt. ROMA Rohamrendőrség oszlatta fel csütörtökön maoista fiatalok egy csoportjának „forrada­lom” kiáltással felvonuló me­netét, Róma egyik külváro­sában. A menetben mintegy 300-an vettek részt. Az Olasz Kommunista Párt ^nagygyűlésén Agostino Novel­la. a CGIL szakszerszervezeti központ vezetője mondott be­szédet, sok ezer főnyi tömet előtt méltatva a dolgozók küzdelmének eredményeit. Május @lse]ei ünnepségek az országban KOMÓCSIN ZOLTÁN Szolnokon Szolnokon Komócsin Zoltán, az MSZMP Politikai Bizott­ságának tagja, a Központi Bizottság titkára mondott ün­nepi beszédet. Bevezetőben emlékeztetett az ötven év előtti első szabad május el­sejére, a Tanácsköztársaság hí&i harcára, amelynek több sorsdöntő ütközetét éppen Szolnok munkásai, vöröska­tonái vívták az Intervenció­sok ellen. APRÓ ANTAL Szegeden Szegeden, tarka májusfák lobogók és a munkásmozga­lom vezetőinek arcképei alatt mintegy ötvenezren vonul­tak a Szécsényi téri nagygyű­lésre. A diszemelvényen he­lyet foglalt Győri Imre, az MSZMP Csongrád megyei Bi­zottságának első titkára, s ott voltak a megye és a város párt- és állami vezetői, a munkásmozgalom veterán harcosai. Apró Alttal, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagja, a Minisztertanács elnökhelyettese mondott ün­nepi beszédet. KÁLLAI GYULA Debrecenben A debreceniek május else­jei ünnepségein részt vett a több napos látogatáson Haj­dú—Bihar megyében tartóz- kodo Kállai Gyula, az MSZMP Politikai Bizottságának tag- la. az országgyűlés elnöke. NYERS REZSŐ Kecskeméten Kecskeméten, a Szabadság- téri díszemelvényen Bács— Kiskun megy és a város ve­zetőivel együtt Nyers Rezső, az MSZMP Politikai Bizott­ságának tagja, a Központi Bizottság titkára, a város or­szággyűlési képviselője kö­szöntötte a transzparensek alatt felvonuló dolgozók és diákok tízezreit. Dr. ORBÁN LÁSZLÓ Várpalotán Veszprém megye városai- oan és ipari központjaiban több mint ötvenezren vettek részt a május elsejei Ünnep­ségeken. A várpalotai nagy gyűlésen dr. Orbán László, az MSZMP Központi Bizott­ságának tagja, a művelődés­ügyi miniszter első helyette­se emlékezett meg a májút elsejei ünnepségek nyolcév­tizedes hagyományairól- s Tanácsköztársaság kikiáltásá­nak * 50. évfordulójáról, majd méltatta a fiatal iparváros gyors ütemű fejlődését. A felsoroltakon, kívül az ország minden városában, községében megemlékeztek a dolgozóknak erről az ünnepé­ről. Meg kell szüntetni a vietnami kalandot Henry Winston, az Egye­sült Államok Kommunista Pártjának országos elnöke, csütörtökön sajtóértekezleten ismertette amerikai és kül­földi újságírók előtt a párt új programtervezetét, ame­lyet a most folyó kongresz- szusnak kell elfogadnia. A programtervezet szerint az Egyesült Államokban meg­érettek a feltételek a szociá­lis változásokra. A faji gyű­lölet, a nyomor és a militariz- mus megszüntetésére. Erő­södtek a baloldali erők, nö­vekszik a harc a békéért, a négerek felszabadításáért, a monopóliumok gazdasági ki - zsákmányolásának rendszere ellen. A végcél az, hogy a munkásosztály kivívja a po­litikai hatalmat és megte­remtse a szocialista társadal­mat. A politikai hatalom ki­vívásában fontos szerep hárul a munkásosztály politikai pártjára, amely a munkásság és szövetségesei harcának irányításában a marxizmus— —leninizmust alkalmazza. A párt országos elnöke rá­mutatott, hogy az Egyesült Államok Kommunista Pártja egységesen érkezett kongrasz- szusához. Megjegyezte, hogy haladéktalanul meg kell szüntetni a vietnami kalan­dot, amely komolyan veszé­lyezteti az Egyesült Államok­ban a demokratikus szabad­ságjogokat. Franciaország De Gaulle nélkül Franciaországban megcáfol­ja egy közmondást. De Ga- ille lemondását követően gyanis nem hogy három na- ig, hanem huszonnégy órá- ’ is alig tartott a csodálko- ás. Az elnöki bársonyszék sátrális megürülesét egy nap túltán a franciák teljesen ;rmésze tesnek vették, s a ibornok-elnökről kedden reg­ei már szinte úgy beszéltek, hogy a mesék szoktak kez- ődni: hol volt, hol nem volt, olt egyszer egy De Gaulle A bohémnak, romantikus­ak és szentimentálisnak tar­nt franciák nagyon is gya- orlatiasan gondolkodnak. így ztán jól tudják, hogy gaul- :izmus zárórája véletlenül sm csoda, hanem a köz tár- tság helyzetének, hogy úgy íondjuk: logikus következ- ténye. Ha úgy tetszik: De laulle nem egy belpolitikai anánhéjon csúszott el, in- ább úgy mondhatjuk, hogy személyi hatalom banánhé- ík-sorozatán csúszkált szü­lése pillanatától. Már az al- otmánymódosítást megelőző .épszavazás is megrázta ezt z alapjaiban kórhatag kor- íányzási módszert, a válsá- ot azonban leginkább a ta- aly májusi események mélyí- 2tték el olyannyira, hogy zóta tulajdonképpen csak szünetek voltak, de nem ala­kult ki nyugalom. A májusi tüntetések és sztrájkok óta agonizált De Gaulle rendsze­re. A haldoklás tényén nem változtathatott már az a vi­tathatatlan érdem sem, amit elsősorban külpolitikai szem­pontból írhatunk a volt el­nök javára. Kétségtelen, hogy a gaulleizmus oldotta meg Franciaország egyik legnyo­masztóbb krízisét, az algériai válságot, s ugyanez a kor­mányzat mondott nemet a NATO-kérdésben az Egyesült Államoknak, s ez utóbbi kö­vetkezményeként De Gaulle próbált a korábbinál korsze­rűbb érintkező pontokat ke­resni a szocialista országok vonatkozásában. Ebben az eu­rópai politikában is volt azonban egy nem jelentékte­len negatívum: az atomso- rompó-szerződés aláírásának elvetése. S ez utóbbi kissé kétessé teszi az előbbiek ér­tékét is. De Gaulle, mint elnök, a múlté. A fáranciák — s min­denki más — ezt már el­könyvelték, a jövőt azonban korántsem. "Most az a kérdés: kit jelölnek, pontosabban kit választanak majd arra a posztra, amely az alkotmány szerint óriási hatalmat biz­tosít 1976-ig annak, aki majd a tábornok utódja lesz. A vá­lasztási küzdelem szinte az elnök lemondásának pillana­tában megkezdődött. A gaul- ieisták már kedden produkál­tak egy jelöltet, Georges Pom­pidou személyében. A volt miniszterelnök a mai francia politikusgarnitúra egyik is­mert alakja. Ha azonban va­laki nem ismerte volna elég­gé, annak a figyelmét kellően magára próbálta irányítani az év elején tett emlékezetes ró­mai nyilatkozatában, amely­ben kijelentette: „Hajlandó vállalani azokat a feladato­kat, amelyeket a nemzet bíz­na rá.” Vagyis Pompidou nem tiltakozik az elnökség ellen. sőt... Q tehát a gaulle- tsták által újnak tartott zász­lóhordozó, akitől ez a meg­lehetősen lazaszövésű párt azt várja, hogy megállítja a köztársaságot azon a banán­héj-pályán, amelyiken pilla­natnyilag csúszkál. Pompidouval szemben esé­lyes, kevésbé esélyes és esélytelen jelöltek egész sora található, akik az elnökvá­lasztás első fordulójában ott lesznek. A program azonban talán soha nem volt annyira mérvadó egy-egy választáson, mint amennyire a mostanin lehet. Az április 27-i népsza­vazás eredményéből ugyanis kézenfekvő a következtetés: De Gaulle programjánál sok­kal. de sokkal világosabbra van szükség! Olyanra, ame­lyik a külpolitikában nem a kényszerű vagy taktikai komp­romisszumokat tekinti alap- elvnek. a belpolitikában pe­dig megoldja a nyomasztó szociális gondokat, de lega­lábbis kísérletet tesz azok enyhítésére. Nehezíti a helyzetet két do­log. Az egyik: a francia nagytőke körülbelül egy éve keresi már azt a lehetőséget a maga számára, amiben De Gaulle és a gaulleizmus nem szerepel. A másik: a baloldal, a számottevő ellenzék meg­osztottsága, Az FKP Politikai Bizottsága nyilatkozatban szó­lította fel a baloldalt az együttes cselekvésre, Waldeck Rochet, a párt főtitkára pe­dig levélben fordult Guy Mol- let-hez, a szocialisták vezé­réhez, s javasolta, hogy a bal­oldali politikai pártok es a szakszervezetek vezetői kö­zösen dolgozzanak ki egykor mányprogramot. Mint isme retes: Guy Mollet mereven elzárkózott, elutasította a kommunisták nagyon idősze rű javaslatát. Ez a francia nagytőke malmára hajtja a vizet! Következményként pe­dig magával hozhatja, hogy Franciaországban az elnökvá­lasztással úgy következik be változás hogy a De Gauile- éhoz képest semmi sem változik. Szolnoki István

Next

/
Thumbnails
Contents