Nógrád, 1969. május (25. évfolyam, 98-123. szám)
1969-05-15 / 110. szám
Min őségi ánr — Ma a leggyakoribb ellenvetés — mondja Vass Miklói —. amit ebben az új gyárban hallhat: „Húsz évig jó volt, most egyszeriben nem jó?” És nehogy azt higgye, vsak munkások mondják. De ezen nem is szabad csodálkozni. A megszokás nagy úr, es sokan szeretnék konzerválni a modern gyár környezetében a régi állapotokat. Ez vonatkozik a minőségi követelményekre is. A minőséglánc nekünk nagyon kapóra ion: a minap adtam utasítást a meo-vezetőnek, dolgozza ki az ellenőrzési rendszer átszervezését. A művéletközi ellenőrzést megszüntetjük. Minőségi ellenőrzés csak a sajtóiéban lesz, és az áruk végátvételénél. Hogy mikor, hogyan akarjuk ezt bevezetni? Rettenetesen gyors ütemben. S ehhez óriási szükségünk van a munkások fokozódó felelősségérzetére . .. Örülnünk kell... A Nógrád megyei Fémipari Vállalat főmérnökétől, Vass Miklóstól a KISZ-helyiségbe megyünk Lotharidesz Imrével, a párttitkárral, Bartha, Sándorral, a meo-vezetővel. Az irodában Havay András KISZ-titkár fogad bennünket. Később bejön még Mezei Pál, a szakszervezeti bizottság titkára és Faludi László üzemvezető. — Melyek a tipikus, legtöbb gondot okozó hibák? — kérdezem Bartha Sándortól. — Gyártmányaink jelentős részét a Vörös Csillag Traktorgyárnak készítjük: a traktor-, és dömperfülkéket. Ezekhez a gyártmányokhoz a ,,Vöcsi” adja a dokumentációkat, szerszámokat. A rajzokban kezdettől fogva sok a hiba. Szánté mindennapos kényszer: a gyártás eltér a rajztól — hogy a termék megfelelő legyen. Pérsze a módosításokban hiába egyezünk meg, rengeteg az utólagos vita, nézeteltérés. — Á módosításokat egyébként csak mostanában kezdtük átvezetni a rajzokra — jegyzi meg Faludi László. — És mert — folytatja a meo-vezető — a típusok állandóan változnak, ez a hiba változatlanul fenyeget. Ráadásul a megrendelések általában sürgősek, ezért a mi technológiai osztályunknak sincs elegendő ideje alapos munkára. Aztán rengeteg oajunk van a dunaújvárosi lemezzel. A táblák mérete számunkra nem megfelelő, emiatt hallatlanul sok a hulladék. Sok a revés, hullámos, egyenetlen vastagságú és keménységű lemez is. — Tettek-e észrevételt erről a dunaújvárosiaknak? A körbenülők savanyúan elmosolyodnak. — Tanácsi vállalat a mienk. örülünk, ha a Dunaújvárosi Vasmű egyáltalán szállít nekünk. Azelőtt könyörögnünk, kilincselnünk kellett lemezért. Két éve rendszeresen szállítanak. Ha szólnánk a minőség miatt, talán azt felelnék: akkor menjünk máshová lemezért. . . ts a gyárban? Megkérdem: évente mennyi dunaújvárosi lemezt használnak fel a védőfülkéhez, kábeldobokhoz, s más gyártmányokhoz? Háromezer tonnát, felelik. Nem kevés.. . bár igaz, Dunaújvárosnak nem nagy tétel. — És a gyáron belül előforduló leggyakoribb hibák? Erről kezdetben meglepőek a vélemények. A selejtszázalék csak tizedekben kifejezhető, s a hibákat kizárólag a rossz lemez, a rajzok, szerszámok okozzák... Aztán a meófőnök csak megemlíti, nem egyszer előfordul, hogy a hegesztő az elektródát a fülke külső lapján próbálgatja hegesztés előtt, s ez olyan nyomot hagy, amit semmiféle festés eltüntetni nem képes; a dobüzemben minden alkatrészt külön kell ellenőrizni: előfordul, hogy a leszabott lemez nincs derékszögben; a csoportvezető néha akkor is védi a dolgozót a meóssal szemben, ha tudja, „Húsz évig jó volt...?" hogy a munkás rontotta el a műveletet. Végül a beszélgetés minden résztvevője „aláírja”, hogy a minőség most a legdöntőbb termelési faktor, sőt számítani kell arra, hogy a Vörös Csillag Traktorgyár gazdasági ügyeinek rendeződésével a minőségi követelmények rohamosan megnő-, vekednek. A másik lépés Mit kell tenni, hogy ez ne érje váratlanul a gyárat? A műszaki, gazdasági vezetők hozzáláttak az átszervezéshez. Sok a tennivalója a szocialista brigádoknak és ifjúsági brigádoknak is. Ez utóbbiból egyelőre csupán kettő van, de Lotharidesz Imre állítja: sokkal több is lehetne, hiszen az egyes csarnok munkásainak átlagos életkora harminc év. Lotharidesz várakozóan néz Havay András KISZ-tit- kárra, de őt megelőzi Faludi László: — Én most ismerkedem a gyárral, az üzemmel. Ha egyelőre forrong is bennem minden, az első benyomásaim nem rosszak. Azt hiszem nyugodtan, bátran megbeszélhetjük a legjobb szocialista brigádokkal, mit kellene tenniük a minőség megjavításáért. Havay egyetért és hozzáteszi: — Sok most a vita, ellentét a vállalat és a Vörös Csillag Traktorgyár között. A minőséglánc kiépítésének másik lépése lehetne, ha a két vállalat KISZ-szervezete közvetlen kapcsolatot teremtene egymással, hogy az együttműködést új alapokra helyezhessük. — És — kérdem — mi legyen Dunaújvárossal? Tőlük nem kérünk támogatást, csatlakozást a minőséglánchoz? Teljes az egyetértés: várjunk vele! Kockázatos a dolog. Én azért kíváncsi lennék arra, mi a véleménye a dunaújvárosi kiszeseknek erről? S a hengerészeknek, hogy itt Balassagyarmaton annyira tartanak tőlük ... Csizmadia Géza Az EMÄSZ újra festeti a salgótarjáni lámpaoszlopokat Láneresikeió ... Egy évvel korábban egyszer már hírt adtunk a balassa- ! gyarmati Balassi Gimnázium mezőgazdasági gépszerelő szakiskolájának szakmai vetélkedőjéről, amely akkor egyedülálló kezdeményezés volt az országban. Most sajnos megint csak azt írhatjuk: az iskola második vetélkedője is egyedülálló, nem talált követőkre. Pedig a tapasztalatok követésre méltók. A fiatalok két kategóriában — első és másodikosok, illetve harmadik-negyedikesek — gyakorlati és elméleti munkákkal pályáztak. A méretarányosan kisebbített gépek, szerkezetek, bármilyen jól sikerültek is, csak akkor hozták meg a végső sikert, ha gazdájuk a hatos döntőbe kerülve jól vette az elméleti akadályokat is. A vetélkedőn az idősebbek közül az első Csathó József, a második Czudor István, a harmadik pedig Ra- dos János lett. Az előbbi egy P—320-as kultivátort, míg a másik kettő egy fűkaszát, illetve egy TE—330-as ekét készített. A fiatalok közül Boros László egy működő szö- kőkúttai, Mosó Ottó pedig egy kalapácsos darálóval lett a legjobb. A zsűri elnöke, Kőszegi Jenő, „civilben” a salgótarjáni Gépipari Technikum igazgatója volt. A vetélkedő győztesei jutalomkirándulásban, helyezettjei pedig könyv- jutalomban részesülnek. A vetélkedő gyakorlati vizsgadarabjai jelenleg az iskola folyosóján vannak kiállítva, június 8-ától pedig az egyik tanteremben rendezett kiállításon tekinthetők meg. A beiratkozásoknál minden bizonynyal nagy vonzerőt fognak jelenteni. Az utóbbi időben egyre több vállalatnál kerül szóba a fizetésképtelenség, pedig a nyereség alakulása éppen az ellenkezőjét bizonyítja: okosan, jól gazdálkodik a vállalat. Nemrég az Ipoly Bútorgyár első negyedévét értékelő előzetes jelentésben olvastam: „A költségvetési kapcsolatból adódó fizetési kötelezettségeinknek a második negyedévben nem tudunk eleget tenni.” Mint később kiderült azért, mert a velük szerződéses kapcsolatban álló megrendelők nem teljesítik határidőre fizetési kötelezettségüket. A gazdasági vezetők nem is csinálnak titkot abból, hogy addig ők sem fizetnek partnereiknek, amíg meg nem kapják jogos járandóságukat megrendelőiktől. Nem akarnak abba a hibába esni, mint az a vállalat, amelyik példásan teljesítette fizetési kötele- zetségét, ugyanakkor nehéz pénzügyi helyzetbe került, s a felületes ítélkezés alapján kimondták a megfellebbezhetetlen szentenciát: rosszul gazdálkodik a vállalat, szanálni kell! A későbbi vizsgálatnál azonban kiderült: csupán becsületességére fizetett rá a vállalat. Tudjuk, hogy a Icgmagasabb- szintű pénzügyi szervek is ismerik a vállalatok között folyó ezt a fajta játékot, sajnos még nem találták meg hathatós ellenszerét. Eddig még ez nem okozott különösebb pénzügyi galibát, ha csak azt nem vesz- szük figyelembe, hogy a vállalatok létüket védve, inkább az állammal szembeni kötelezettségüket hanyagolják el azzal a, felkiáltással: ha később kapják meg jogos járandóságukat, az sem baj! V. K. Aríisták névjegyzéke .\7. Országos Filharmónia összeállította, s megyénk illetékes művelődésügyi szerveinek is megküldte azoknak az artistáknak a névjegyzékét, akik érvé&iyes hivatásos artista működési engedéllyel rendelkeznek. A hivatásos cirkuszi előadóművészek közreműködésével tartott műsorok előadá* sához az Országos Rendező Irodától minden esetben engedélyt kell kérni. Csupán az engedély felmutatása tehát nem elég ahhoz, hogy a művész fellépjen. Ez az intézkedés azért vált szükségessé, mert az utóbbi időben országszerte, de Nógrád megyében is elszaporodtak a színvonaltalan, ízlésromboló „műsorok”. Az intézkedés különösen járási, de főképpen községi tanácsaink illetékesei számára ad könnyítést a műsorok engedélyezéséhez. Szakmai vetélkedő A CTÄ. ÍRATLAN TÖRVÉNYEK pén — valamilcor ez is temető volt — épült házban lakik dr. Hajmer Viktória, Gyarmati Györgyné, Hasznos és Mátrakeresztes község körzeti orvosa. Az udvaron vésztjósló pofájú, hatalmas bulldog kutya ül, de vérszomjas ábrázata ellenére imádja az embereket. Farkát csóválva, csaholva ugrik a vendégnek, pillanatok alatt végignyalja kezét, arcát, ahol éri. — Nem lenne baj, ha kevésbé barátságos lenne. így nincs semmi tekintélye — nevet az orvosnő, megsímítja a kutya fejét. Az állat szeme kis híján kiugrik a boldogságtól. Dr. Hajmer Viktória csaknem két éve látja el a két községben és a Kosik-tanyán az orvosi teendőket. S bár körzete ugyancsak kiterjedt, elsősorban nem ez okoz gondot, hanem az emberek által sokszor még ma is konokul tartott íratlan törvények, megcsontosodott szokások, sőt nem ritkán babonák. — Soha nem felejtem el az első búcsújárást, amit itt láttam — emlékezik az orvosnő. — A kereszt körül sűrűn álltak az emberek, odamentem cn is megnézni, mi lehet az a nagy látványosság. A kereszt alatt egy néma kisgyerek állt, a csődületben jóformán levegőt sem kapott. Néhány asszony bűvölte ki belőle a némaságot, csodatévő igéket mormoltak a szerencsétlenre, a gyerek persze nem szólalt meg. Talán egyik csodavárónak sem jutott eszébe, hogy sokkal üdvösebb lenne orvoshoz vinni a beteg gyereket. A kápolna mellett áll egy kút, amelyet bár nem avattak szent kúttá, mégis csodatevő helyként tisztelnek. A kút vize nem tiszta, aki iszik belőle, megbetegszik. A dús hajú, szőke kontyos asszony elgondolkozik, majd kissé keserű iróniával folytatja: — Huszadik század ide, huszadik század oda, a köztisztaság legelemibb szabályainak betartásával is bajok van7iak még néhány helyen. Sokszor töprengtem már, hogy azok, akik napok óta nem látnak mosdóvizet, vajon mire használhatják a kutakat, csapokat? Ivásra ugyan nem, mert majd minden háznál ott a jóféle nova. A napokban elhívtak egy csecsemőhöz, ugyan nézném meg, merthogy a bőrén valami betegség van. Megvizsgáltam a gyereket, a tisz- tátalanság kimarta a pici érzékeny, finom bőrét. Hosszan magyaráztam a mamának, hogyan kell tisztán tartani a gyereket. Lehet, hogy megfogadja a tanácsot, de az is lehet, hogy továbbra is fölösleges ceremóniának tartja a rendszeres mosdatást. Hasznos község lakói módos emberek, egyik ház szebb, mint a másik. Kívül-belül olyan tdlcarosak, hogy különb nem is kell. Csak egy a baj. A csinosan, drága bútorokkal berendezet szobákat alig néhány helyen lakják. Az utcára néző szobák egyike, de legtöbbször mindkettő használatlan, ezek az úgynevezett vendégszobák, ám ide még a vendég sem teheti be a lábát. Ki hány vendégszobát tart, az jelzi, mennyire tehetős. Fürdőszoba kevés helyen van. A ház tervrajzán még szerepel ez a helyiség is, nehogy szó érje a ház elejét, de mire megépül, a fürdőszobából egy éléskamra lesz, vagy ritkán használt holmik tára, csak éppen fürdőkád nem kerül bele. — A legkisebb bajjal is felkeresnek a rendelőben, s ez jó dolog — nyugtázza két év tapasztalatát dr. Hajmer Viktória. — Az viszont már egyáltalán nem jó, hogy néhányon, főként az idősebb emberek szinte rettegnek a kórháztól. Nemrégiben történt, hogy egy öreg bácsi keresett fel, s mutata a lábát. Bizony jól megtermett bütykő éktelenkedett rajta, az ilyet — mivel minden télen megfagy —, legokosabb kioperáltatni. El is küldtem a bácsit a kórházba. Egy-két nap múlva azonban hangos méltatlankodással újra itt volt, s szinte zúdította rám a szemrehányásokat. Miért is küldtem őt a kórházba, talán azt akarom hogy levágják a lábát? Elmondtam, hogy láblevágásról szó sincs, csupán a bütyköt fogják eltávolítani. Nem és nem, meggyőzésre halvány remény sem lehetett, a bácsi kitartott konokul, neki a kórházban azt mondták, hogy tőből levágják a lábát, és ő ezt el is hitte. Most aztán van a lábán egy „tartalék bütykő”, amivel majd minden télen szépen kiíratja magát. Hasznoson is, Mátrakeresz- tesen is több testi, vagy szellemi, vagy éppen mindkét fogyatékosságban egyszerre beteg gyerek van. Íme, a rokonházasságok következménye. — Az a legnagyobb baj, hogy ha a szülő tárgyilagos is, és elismeri, hogy gyermeke nem teljes értékű, azt már semmiképp nem látja be; mi az igazi oka ennek. Rendszeresen tartunk mindkét községben felvilágosító előadásokat, ez talán segít valmennyi- re. Sokat javít az is, hogy a közlekedés fejlődésével a fiatal generáció mozgástere egyre tágul, most már gyakran más faluból házasodnak. A problémát teljes egészében azonban csak az idő oldja majd meg. íratlan törvény az indokolatlan szoroskodás is. Egy szűkös ágyban alszik a férj és a feleség, mert milyen házasság is az, ahol külön fekhelyük van a házastársaknak? Sok gondot okoz a mértéktelen szeszfogyasztás is, A vérbeli italozók 1—2 liter nova után kezdenek csak igazán inni. Igaz, sokan jól bírják a szeszt, de idővel menthetetlenül idegbántalmakat kapnak tőle. Az asszonyok ma is kiszolgáltatottnak érzik magukat, nem merik kérni, hogy férjüket elvonókúrára vigyék. Pedig csaknem 50-re tehető azoknak a száma, akikre ugyancsak ráférhe egy alapos elvonókúra. Az íratlan törvények, szokások, sőt babonák nemcsak hasznosi vagy mátrakereszte- si „különcségek”, sok más faluban is fellelhetők. Igaz, az idő múlásával a kis falvakban is képtelenségnek tűnnek majd ezek, a ma még szilárdan álló szokások, de azért mindent nem lehet az időre bízni. Szüntelenül és fáradhatatlanul küzdeni kell ellenük. Valahogy úgy, ahogyan dr. Hajmer Viktória is teszi... Szendi Márta Pillanatfelvétel egy kutatómérnökről Amikor Boródi Ferenc kutatómérnök, aiSalgótarjáni Kohászati Üzemek műszaki főosztályának csoportvezetője fölemelkedik az íróasztal mellől, egy pillanatig úgy érzem, átszűr a tekintetével. Fürkészve végigmér, a szemével szigorúan, eltéríthetetlenül végigpásztáz. Néhány percnyi beszélgetés után szemének sugarai már derűsebb, szélesebb kötegekben hullanak rám. Körülbelül negyven éves, zömök férfi, magas homlokú, arca tedt, ráncot nem tudtam felfedezni rajta. Az életút külsőségekben ritkán mutatja meg magát. Aki nem ismeri Boródi Ferencet, ha látja is, semmit sem sejt meg abból a kemény küzdelemből, amiben része volt. Tulajdonképpen. tanárként kezdte pályafutását, de mindig mérnök szeretett volna lenni. Újra, s újra nekirugaszkodott, hogy megszerezze a második diplomát. A kudarcok nem csüggesztették el. Kitartása, szívóssága végül elnyerte jutalmát, felvették a műszaki egyetemre, Miskolcra. Hogyan teltek el az egyetemi évek? Volt olyan időszak, amikoi kétnaponként mindössze két óra alvást engedélyezett magának. Szervezetét nem tudta legyűrni a fáradtság. Az orvosprofesszora egyszer megkérdezne: „Mondja, minek magának a második diploma? A koporsóba, az első mellé?” De Boródi Ferenc hajthatatlan maradt, végigjárta az utat, amit kitűzött maga elé. Sokan megkérdezhetnék, mi ez, „rablógazdálkodás” a szellem erőivel? Erre csak kérdéssel lehet válaszolni: vajon ki cselekszik helyesebben: aki egyénileg és társadalmilag hasznos tevékenység lázában él, vagy az, aki káros szenvedélyeknek hódolva fecsérli el képességeit? Tizenkét éve dolgozik a Salgótarjáni Kohászati Üzemekben. Ez év januárjától a melegüzem, az öntöde, a kovácsológyár fejlesztési problémaival. az ezzel kapcsolatos kutatási témákkal foglalkozik. Asztalán prospektusok, idegennyelvű műszaki folyóiratok hevernek. Az Eisenwaren Zeitung, a Schweiss Technik és még sokféle lap mindig megtalálható a szekrényében. Élvezettel beszél a kutatási témákról. Azt vallja, hogy egv kutatónak az élet minden területén — a művészetek világában is — otthonosnak, tájékozottnak kell lennie. Látni kell üzemét a népgazdaság és a világgazdaság egészéből, az összefüggések viszonylatában Mondatszerkesztése mentes minden szakmai zsargontól, bármilyen műszaki-technológiai problémát érdekessé, érthetővé' tud tenni, s mintha az először szúrósnak tűnő, valójában nyílt, tiszta tekintete is segítené az eligazodást a bonyolult kutatómérnöki műn’:« laikus számára szinte kimerheted en útvesztői között. — is — NÓGRÁD m 1969. május 15., csütörtök 3 I
