Nógrád, 1969. április (25. évfolyam, 75-97. szám)

1969-04-15 / 84. szám

Időszerű kérdések, időszerű aond SS. pssicholössifss A PÁLYAVÁLASZTÁS je­lentőségével és a helyes dön­téshez szükséges feltételekkel a NÖGHÁD előző számaiban megjelent írások már foglal­koztak. A közölt cikkekben a körültekintő elhatározáshoz nélkülözhetetlen követelmé­nyek közül eddig csupán a pszichés adottságokról nem esett szó. Ügy gondolom, e hézagot már csak azért is ér­demes pótolni, mert a 14, il­letve 18 éves, pályaválasztás előtt álló személyiségnek olyan alkotóit szükséges szá­mításba venni, amelyek fel­ismerésére és a pólya képé­vel történő összevetésére — a nevelők, szülők, felnőttek segítése nélkül — a legtöbb fiatal nem képes. A PSZICHÉS ADOTTSÁGOK figyelembevételénél döntő té­nyező a fiatal kifogástalan, de legalábbis elfogadható ön­ismerete. E tulajdonság hiá­nyában a fiatal a pályavá­lasztási elhatározásnál nem képes mérlegelni és a szak­ma, vagy hivatás követelmé­nyeivel összevetni figyelme, emlékezete, érdeklődése, kép­zelete, gondolkodása, akara­ta megnyilvánulásait. Más feltételek — például egész­ségügyi — számbavételénél is fontos az önismeret, itt azon­ban elengedhetetlen. A he­lyes önismerethez a fiatal csak környezetének állandó, jó szándékú, közvetlen és közvetett figyelemeztetésé- nek, segítésének eredménye­ként juthat. Igaz, az iskola, az ifjúsági szervezet, a szü­lők egy része a nevelés fo­lyamatában e fontos tulaj­donság kialakításáért tudato­san, illetve jó pedagógiai ér­zéktől vezérelve sokat tesz. Sajnos — a pálya megvá­lasztásának tükrében vizs­gálva — mindez mégis na­gyon kevésnek bizonyul. Az említettek érzékelteté­sére megemlítek egy példát Beszélgettem egy negyedik gimnáziumot végző tanuló­val, aki elmondta, hogy ta­nárnő szeretne lenni. Nagyon megdöbbentem, mert az em­lített fiatal eddig állandóan a vegyészi pályáról álmodott. Tulajdonságai az eredeti el­határozásának meg is felel­tek. Mindig élmélyülten fog­lalkozott a nehezebb össze­Nagvüzemi allaltcnvésztés A napokban tartotta terv- tárgyaló közgyűlését a kazá- ri Zöldmező Termelőszövet­kezet. A távlati célkitűzések­nek megfelelően, már az idén az állattenyésztés fej­lesztésére fordítják a leg­főbb gondot. Korszerű férő­helyekkel — három új istál­lót épít az idén a házi építő­brigád, a szükséges takar­mánymennyiség biztosításá­val készülnek megvalósítani tervüket, a nagyüzemi szarvasmarhatelep kialakítá­sát. Ügy számolják, hogy a S7.a rvasmarhalétszám 1975-ig eléri a háromszázötvenet, a juhászaiban pedig legalább ezer jószággal számolnak. Albérlet százezerért (I.) Mégy éw&el ez&iőtt kezdődött A Salgótarjáni Járásbíró­ság három napig tárgyalta az ügyet. A tanács előtt 25 vádlott állt. A vád: társa­dalmi tulajdont károsító bűnszövetségben elkövetett csalás és más bűncselekmé­nyek. A kár: több mint száz­ezer forint. A bíróság 21 ta­nút, könyvszakértőt hallga­tott meg, mielőtt ítéletet ho­zott. Négy évvel ezelőtt, 1965. augusztus 31-én szerződést kötött a budapesti Villamos­berendezés és Készülékmű­vek 7. számú VAV gyára és ü Nógrádi Szénbányászati Tröszt. Megállapodtak, hogy a szorospataki „Szeptember 6” bányaüzemnél létesítendő transzformátorállomás szere­lési munkálatait a VAV-gyár elvégzi. Munkadíj fejében a beruházó több mint négymil­lió forintot fizet a kivitelező­nek. Ebben az összegben 64 ezer 125 forint értékben — tételként — szállásdíj is sze­repelt. A beruházónak ugyan­is nem állt módjában szál­lást biztosítani a kivitelező — budapesti gyár — dolgo­zóinak. A szerződést egy év­vel később jelentősen módo­sították ugyan, ám a szállás­díj változatlan összeggel meg­maradt. Hogy pontosak legyünk, meg kell említenünk még két szerződést is. Ezeket Is a két vállalat kötötte. Az egyiket 1966. október 21-én. Ekkor a gyula-rakodói új törőmű vil­lamosvezérlő berendezése és energiaellátás szerelési mun­kálatai képezték a megálla­podás tárgyát. A másik szer­ződésben a tiribesi transzfor­mátorház szerelését vállalta a VAV. A Gyula-rakodói mun­kálatok szerződésében is sze­repelt szállásdíj. Ennek ősz- szege: 36 ezer 63 forint volt. Megérkezik a brigád A munkált elvégzésére Nagvbátonyba érkezett Sza­bó Sándor vezetésével egy 20 tagú brigád. Munkához lát­tak. Dolgoztak Tiribesen, Szorospatakon és Gyula-ra­kodón. A munkálatok 1968. márciusában befejeződtek. Nem úgy, ahogy Szabóéksze­rették volna. A napi nyolcórás munka­idő után valahol aludnia kel­let a brigád tagjainak. A szállásköltségek, mint már említettük, benne voltak a szerződésben. Mielőtt a szál­láshelyekről beszélnénk, va­lamit meg kell jegyezni. A vállalat igazgatója egy körlevélben szabályozta a szállásköltségek elszámolá­sát, illetve kifizetését. A lé­nyeg: magánszállás esetén semmiképpen sem fizethető a 33/195/1. 31. Mt. rendelet értelmében magasabb összeg lakbérként, mint az első hó­napban naponta 10 forint, a következő hónapokban pedig öt forint. Tudtak erről Sza­bóék is. Arról is, ami a to­vábbiakban állt a körlevél­ben. Így: ha szálloda, vagy munkásszállás nem áll a dol­gozók rendelkezésére, s az említett összeg nem fedezi a szállásköltségeket, a munka­hely vezetőiének a vállalat nevében kell eljárnia úgy, hogy szobát bérel, s a bér­beadó által kért összeget a vállalat kifizeti. Szabó Sándor művezető te­hát anyagilag és jogilag is érdekeltté volt téve, illetve felel.t az igazgató által kibo­csátott körlevél tartalmának végrehajtásáért. Sőt: a vál­lalat ellenőrzést helyezett ki­látásba. Szabó „gondolkodik“ A szerelők hamar rájöttek, hogy az első hónap után já­ró 300, majd a későbbiekben a havi 150 forint szállásdíj kevés. A 31 éves Szabó Sán­dornak „zseniális” ötlete tá­madt. Egyelőre hat társa be­vonásával elhatározta, hogy névleges — fiktív — albér­leti viszonyt létesít helyi la­kosokkal. Akadtak ilyenek. Munkahelyi ismeretség ré­vén sikerült a Nagybátony- ban lakó Bojtor Vincét, Husz- ti Andrásnét, André Tibort és Szigetvári Tibort „beszer­vezni”. Megállapodtak. A bérbeadók havonta 450 fo­rintot „kértek” lakásukért Ebből 50 forintot ők kap­tak, a többit az albérlők: Birta Ferenc, Varga József, Szabó Sándor, Krizsán Já­nos, Gulyás József és a töb­biek vágták zsebre. Szabó mint adminisztrá­tor is „kitűnően” dolgozott. Havonként, küldte vállalatá­nak aláírásokkal, pontos ha­táridőre az elszámolást. Ügy, ahogy azt az igazgatói kör­levél előírta. (Következik:- A vállalat pedig fizet) Székács László függések megoldásával, ra­jongott a kísérletezésért, ku­tatásért. inkább cselekedett mint beszélt. Tettekben, írás­ban mindig magabiztosabban adta vissza önmagát. Gondo­latai. gyakorlati próbálkozá­sai csaknem teljesen lekötöt­ték. alig vágyott barátok kö­zé. ÉRDEKELT, Ml LEHET az elhatározás-változás oka? Íme a válasz: „Tetszik tudni, olyan hivatásra vágyom, ahol a lelkiismeretesen végzett, önzetlen munkámért — mert én úgy szeretnék dolgozni — érzem az emberek szeretetét, háláját. Ez engem nagyon ösztönözne.” Milyen nemes törekvés és mekkora lett vol­na a csalódás, ha a hamis el­képzelést nem korrigáljuk. A tanár, a nevelő minde­nekelőtt meleg, emberi érzé­seket ad át, amiért közvetle­nül — főleg a serdülőktől — csak ritkán kap őszinte vi­szonzást. Helyette a gond, a gyötrődés, esetenként az ér­tetlenség, megbánás nehezíti munkáját. Persze közvetve, amikor a gyermek felnő, s maga is szülő lesz, tényle­gesen sok hálás gondolat száll a sokat bosszantott, kiváló tanárhoz. Ha azonban ezt a megbecsülést, szeretetet a ne­velő idő előtt mindenáron ke­resi és hiánya hátrányosan befolyásolja érzelmeit, csele­kedeteit — menthetetlenül alkalmatlanná válik hivatá­sa gyakorlására. A TANÁRI PÁLYÁNÁL ki­záró oknak számít a figye­lem megosztásának képtelen­sége, a pontos, szabatos szó­beli kifejezőkészség és a gyors kapcsolatteremtő ké­pesség hiánya, a népszerű­ségre törekvés, az érzelmi la­bilitás, a gyermekek egyen­lőtlen kezelése, önkéntelenül is felmerül a kérdés, milyen legfontosabb pszichés ténye­zőkre kívánatos a pályavá­lasztó fiatal figyelmét időben felhívni, illetve túljelentkezés esetén — a szakma, a hivatás eredményes elsajátítása és gyakorlása érdekében — a felvételt végző személyeknek az elbírálásánál érvényesíte­ni. A fiatal figyelmének sajá­tosságai szinte minden élet­pályán lényegesen befolyásol­ják a teljesítményt. Az egyes műszaki pályák, a sebész, az állatorvos, a vegyész hivatá­sa, de a gépkocsivezetőé is erős figyelemkoncentrációt kíván. Ezzel szemben az elő­zőkben már említett tanári hivatás erős figyelemmegosz­tást követel, hiszen a peda­gógusnak egyszerre kell fi­gyelni a helyes ismeretanyag módszeres közvetítésére és a gyermek viselkedésére, reagá­lására. Figyelemmegosztást követelnek a különböző elő­adói szakmák is. Az emlékezés leülönböző megnvilvánulásai más-más szakmában éreztetik előnyös hatásukat. Azt hiszem, nem szükséges bizonyítani, hogy a pincér számára milyen elen­gedhetetlen feltétel az arc, a hely- és a tárgyemlékezet. A könyvtárosnak viszont sokkal fontosabb a könyvcímek, az írói nevek emlékezetben tar­tása, gyors felidézése. Az em­lékezésnél a lassú felidézés aligha gátolja a muzeológust, az erdőmémököt, a gyógytor­nászt az eredményes munká­ban. A jogászi, az orvosi, a pedagógusi hivatás sikeres gyakorlása viszont nagymér­tékben függ a gyors és pon­tos felidézéstől. A gazdag képzelet egyes szakmáknál. hivatásoknál nélkülözhetetlen. Igen nehéz helyzetbe kerülhet egy sze­gényes fantáziájú személy^ a kirakatrendezői, női fodrász vagy szobafestő szakmában. A népművelő, az orvos, a mérnök, a mezőgazdász is csak nagyon közepes teljesít­ményre képes, ha alkotó és reproduktív képzelete gyen­gén működik. A képzeletsze­gény egyén, ha nagyon szor­galmas, megszerezheti a fel­sőfokú végzettséget, de olyan munkakörökben, ahol önálló. alkotó, vezető vaav szervező — vagyis bonyolultabb feladatokat keli megoldania, nem alkalmazható. Ezt aztán legtöbb esetben nem isme­rik el, „sértett", „mellőzött" emberekként. konfliktusos helyzetben élik életüket. A televíziószereló, a mo­torszerelő szakma eredmé­nyes végzésének több más tényező mellett elengedhetet­len feltétele a logikus, anali­záló gondolkodás. A filozófus, pszichológus, szociológus hi­vatás sikeres gyakorlásához pedig elengedhetetlen a prob­lémalátó, a problémamegol­dó gondolkodás. A tanár, ok­tató, nevelő tevékenysége na­gyon esetleges a fegyelme­zett, de ugyanakkor rugal­mas gondolkodás hiányában. ^ <Hr*nvTrir'!C? T /|?f nn & WQTT’íi’IRTf FELSOROLÁST folytathatnám az érzelmi megnyilvanu.a- sokkal, az érdeklődés irá­nyával, a jellem, az akarat szerepének boncolgatásával. De úgy gondolom, bármilyen hosszan is próbálnám e he­lyen a pályaválasztás pszi­chológiai problémáit fesze­getni, a figyelemfelhívás ha­tárait képtelen lennék át­lépni. Egy írás nem pótol­hatná a pályaválasztási ta­nácsadást, a lélektanilag is képzett nevelők gondos út­mutatásait és egyáltalán nem helyettesíthetné a lélektani ismeretterjesztés számtalan formáját. Ahhoz viszont azt hiszem, e néhány gondolat jelzése is elég, hogy a gye* mekek helyes döntését se” - tő szülők, felnőttek e társa­dalmilag fontos feladat"'- ellátásában a pszichológia' összetevőkre is gondoljanak Nádházi Lajos Tévét kér a cukrászda Az elmúlt év végén szép, modern eszpresszó nyílt Pa­takon. Rövid idő alatt a fia­talok és idősebbek kedvelt szórakozóhelyévé vált, a han­gulatos helyiséget, különösen hét végén sokan keresik fel nemcsak helyből, de a kör­nyékből is. Egy kérdés: ri­valizál-e az italbolt és az új eszpresszó? Valószínű igen, hiszen a törzsközönséget mindkettő nemcsak megőriz­ni, de gyarapítani is szeret­né. Valójában az italbolt for­galma eddig nem csökkent, s az eszpresszóé is állandóan növekszik. Ki jár jól? Ter­mészetesen elsősorban a szó­rakozni vágyó patakiak. Mindkét vendéglátóhely be­vétele viszont az Érsekvad- kert és Vidéke ÁFÉSZ nye­reségét növeli. Nincs ellen­tét: a patakiak és a szövetke­zet érdeke jól megfér egy­mással. Azoknak, akik betérnek az új eszpresszóba, a jó szóra­kozás. a szövetkezetnek pe­dig nagyobb nyereség fontos. Ez utóbbi gyakran apró fi­gyelmességeken múlik. Hogy ebben hiba ne lehessen, a törzsközönség két apró kéne­sét tolmácsoljuk. Az egyik■ szereltessen hangszórót a szövetkezet a helyiségbe, s • magnetofont helyezzék cl úgy, hogy illetéktelenek hoz­zá ne férhessenek, hiszen senkinek sem lenne jó, hr a már amúgy sem vadonat­új készülék idő előtt tönkre­menne. A másik: nagyon örülnének a vendégek egy t> - levíziónak. A drukkerek vál­tig hajtogatják, mi sem le ne jobb, mint egy üveg s mellett az eszpresszóban néz­ni végig a vasárnap délutáni meccset. Ez talán a forge - lomra is jótékony hatást gyn korolna. A szövetkezet< amely már annyit áldozr’t erre a létesítményre, a kére sek teljesítése bizonyára nem állítja megoldhatatlan feladni elé... K S NÓGRÁD - 1969. április 15., KEDD • «/If inosejiSanc .flffis eleiről mííweieire rétből a reá jutó részt. Most április közepén vagyunk, de ez még nem történt meg. Az üzemben úgy vélték, miután a sajtológépek áttelepítését az uj csarnokba március 31-rc — a válialatvezetőség terve szerint — be kell fejezni, ott vezetik be az új minőségi bérrendszert. Mondanom sem kell. hogy a költözésből nem lett semmi, a sajtolóból a mai napig egyetlen gépet sem vittek át az új üzembe. Sebaj, mondhatnánk, ak­kor bele kell vágni a dolog­ba a régi helyen. Nos, a munkások bele is vágtak. Mind a főművezető, mind a hidegüzem vezetője elismeri, bogy a jelentős selejtesük ke­nés elsősorban a dolgozók igyekezetének, figyelmességé­nek a gyümölcse. Akkor mi­ért nem lehet legalizálni a mozgalmat, amelynek lénye­ge így is, úgy is az, hogy a munkások műveletről műve­letre kezességet vállalnak saját kezük munkájáért? Amit voltaképpen már csi­nálnak, miért nem szerepel egyetlen vállalásban sem? Nem lehet, felelik, mert a meo-csoportvezető, meg a vállalati jogtanácsos tiltako­zik: ha egy elrontott műve­letről nem lehet kétséget ki­záróan bizonyítani, ki követ­te el, a felelősséget nem le­het az egész szocialista bri­gádra hárítani. Tehát arról van szó, nehogy a vétlen a vétkes hibájáért szenvedjen? De ha egy közösség mégis tesz ilyen vállalást — ez nem jogi alap? Es vajon — kér­deztem tovább — a 'művele­tek között ménnyi az aránya azoknak, amelyeken a hibát — és elkövetőjét — nem le­het azonnal, és „minden két­séget kizáróan” bizonyítani? Kicsi, válaszolták. Akkor mi­re ez a jogi csűrés-csavarás? Mi ellen, s miért akarják be­biztosítani a munkásokat? A munkásokat önmaguk jó- szándéka és józanul felis­mert érdekei ellen? Nem ér­tem. A hidegüzem vezetője na­gyon siet, búcsúzóul azt mondja: Nézze, amin itt ma vitatkozunk az lehet, hogy négy-öt év, sőt két év múl­va természetes dolog lesz és kinevetjük saját magunkat, hogy ezen egyáltalán vitat­koztunk. Nos, szerintem vannak, akik a két évet is sokallni lógják. És gyanítom, ha en­nek a vitának az eldőltét két •■vre taksálják, egyáltalán nem lesz kedvük nevetni... Kint a műhelyben Kakukk .lózsefnét szólítják. Ö az egyik negyvennégy tagú saj­toló brigád vezetője. Egy hó­napja választották meg. Ele­ven szemű, értelmes arcú fiatalasszony. Tőle és mások­tól tudom, hogy a sajtolok a februári termelési tanácsko­zás után küldöttséget me­nesztettek a leszabóműhely­be. Elmondták az ottani munkásoknak, mi bajt, bosz- szúságot, kárt okoz, ha a le­szabók nem tartják be a mé­rettűrést, ha a lemezt nem derékszögben vágják az ol­lóval. De elmentek ezek a munkások a termelési főnök­höz is, a tűzhelyszereidébe is. Rájöttek, a gyár vala­mennyi dolgozója egymásra van utalva, ha a jobbat akar­ja. Kakukkné elmondja, hogy az idén a legkényesebb al­katrészeket ő nézi át ..szá­lanként”, nehogy egyetlen egy is hibásan hagyja el a műhelyt. Más alkatrészeket megint más brigádtagok el­lenőriznek. És mi van a szo­cialista brigád versenyválla­lásában? Hogy igazolatlanul nem hiány zunk. társadalmi munkát végzünk, meg ilyes­mi, őszintén szólva én még nem is láttam n vállalást, csak így gondolom, hogy ez lehet benne — feleli. Amit az imént -nekem elmondott, nincs benne a vállalásban? Nincs ... nem tudom, biztos nincs benne... Azzal váltunk el. hogy Ka­kukk Józsefné a főműveze­tővel együtt megfontolja, megbeszéli ezt a dolgot. Éppen ideje. A tűzálló- anyaggyárak szocialista bri­gádjainak képviselői — Ózd- ról, Budapestről — már jár­tak a Tűzhelygyárban s az­zal távoztak, hogy készek csatlakozni a tarjániak mi­nőségláncához. így nyilatko­zott a Salgótarjáni Kohásza­ti Üzemek hideghengerművi brigádja. A jövő héten ér­keznek a szocialista brigád­vezetők Borsodnádasdról, ugyanezzel a céllal... Csizmadia Géza Elkezdődött egy folyamat Nem most. már tavaly, ta­ta vc'ött. Most arról van szu. nogy egy lépcsőfokkal ma, sahara. kell lepni. A É1M Salgótarján: Gyára saj­tó1:: üzemében U)60-ban a selejt okozta kár háromszáz- nyolcvan né lerer forint volt. Eyy évvé! később ketszázhat- vanhatezer. Tavaly ennek u fele: százharmincezer forint. Az idén a sajtoló dolgozói úgy hat :r- sónk, hogy a selejt- kár nem lehet több nyolc­vanezer forintnál. A főműve­zető, Kovács Mihály a havi átlagos selejt, értékét mond­ja: tavaly tizenegyezer forint, az idén januárban, február­ira:’ iKÍ-h : ' r A kár össze­(je vicc) lejjebb is szofttható, ezzel a főművezető, munka­társai. a szocialista brigádok is tis ónban vannak. Az üzemnek ilyen versenyválla­lásai vannak: egyetlen gáz­kályha alkatrész sem hagy- ■ hatja el a műhelyt, ha hiba van benne. Ugyanez vonatko­zik a Német Demokratikus Köztársaság megrendelésére gyártandó ötvenezer darab M 303-as gáztűzhelyre. Hasonló­képpen a Kiv'ló áruk fóru- mán elismerést nyert gázre­zsó es más termékek sajtolt alkatrészeire. Hogy az üzem vezetősége . a szigorúan igé- nyes versenyvállalások mű­szaké gazdásági feltételeit biztosíthassa,1 folyamatosan felúilvizs, -alja n sajtolószer­számokat. s átvizsgált körül­belül háromszáz munkanor- rvicit. A főművezető vala- mennyi szo";->"sta brigáddal r:v én ... :te az új mechaniz­m us minőseid követelménye­it. Feltárta előttük, hogy a minőség a gyár számára lét­kérdéssé vált. S mivel egyet­len gáztűzhely több száz al­katrészből áll, de a művele­tek száma ennél sokkalta több, a kitűzött cél csak ak­kor érhető el, ha a brigádok műveletről műveletre csak hibátlan munkát végeznek, ha önmaguk, de egymás munkájának minőségét is rends-eresen ellenőrzik. A szocialista brigádoknak nem sokat kellett erről beszélni, elfogadták ... annál is inkább, mert alap­vető törekvéseikkel tökélete­sen megegyezik... X / Azért a dolog mégsem nu ;y egyszerűen. A főműve­zető elmondja; azzal min­denki egyetért, hogy a minő­ség végre elfoglalja méltó helyét a termelésben, és — a munkaversenyben. Minden feltételt azonban az üzem saját hatáskörében képtelen megteremteni. A normákat például felülvizsgálták, még­pedig azzal a céllal, hogy a normákban — tehát a bére­zésijén — érvényesüljön a minőség döntő szerepe. Ügy tervezik, hogy a szocialista brigádok, de még a különbö­ző műveleteket végző mun­kások is saját jelzésükkel fogják feltüntetni a munka­darabokon, hogy egy bizo- ,nvos műveletet ki végzett el. Unnak, s az előbbinek azon­ban pénzügyi feltételei is vannak. Innen-onnan egy hónapja, hogv egy értekezle­ten bejelentették: az üzem legkésőbb március végéig megkapja a gvári bérfejlesz­tésre rendelkezésre álló ke-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents