Nógrád, 1969. április (25. évfolyam, 75-97. szám)
1969-04-09 / 79. szám
I T ermészet védelem A salgótarjáni emlékía A Magyar Tanácsköztársaság 50. évfordulója időszerűvé teszi, szólni az egykori Va- daskertböl megmaradt és a- 1919-es eseményekre emlékeztető régi tölgyfáról. Ez a fa két szempontból érdemes természetvédelmi megóvásra. Egyrészt mint az őshonos kocsányos lölgyfajtának (quer- cus pedunculata) párját ritkító példánya, másrészt a hozzá fűződő emlékek miatt. A magról kelt csemetének kedvezett a Tarján-patak hajdani árterületének talaja. Kora közel 400 évre tehető. Méretei megyei viszonylatban talán egyedülállóak, országos szinten pedig szintén egészen kiemelkedőek. Kerülete mellmagasságban hét méter, átmérője a hatalmas ágindítások alatt — több mint 220 centiméter. Ami a hozzáfűződő emlékeket illeti, megjegyzendő, hogy már fejlett fa volt akkor, amikor hazánk a török elnyomás alól felszabadult. Százévesnél is öregebb lehetett. amikor 1706 novemberében II. Rákóczi Ferenc kíséretével, Pásztóról jövet, közelében átvonult. Annak emlékére Rákóczi-fának” nevezték el, a Magyar Tanács- köztársaság dicsőséges emlékét jelképezi. Eredetileg ez a tölgy a földesúri makkos erdőrezervátumban, sok más fa között állt. A nyilván ..magtermőnek’1 meghagyott tölgyfánk túlélte a hűbéri korszakot és a tőkés rendszert, s így maradandóan emlékezetessé válhatott arról, amit a tövében elhelyezett tábla hirdet: HALA ES DICSŐSÉG V SALGÖTARJAXI VOROSKATONAK- NAK. AKIK I. TÖLGYFA -VLOL INDULTAK HARCRA V TANÁCSKOZTAK SAS AG VÉDELMIRE mi». mAjus 2-an Az illetékeseken múlik, hogy ezt a — néhány évvel ezelőtt szakszerűtlen nyesés során megcsonkított — fa- aggastyánt. mentsék meg a lehetőség határáig a pusztulástól és majdan maradványait az enyészettől az utókor számára. Dr. Sonioskeóy István Az erdei szolgálat Az erdei szolgálat célja az erdészeti, rendészeti közegek támogatása, az erdők állagának, erdészeti és vadászati objektumok védelme. A tagokat az Országos Erdészeti Főigazgatóság és a Magyar Természetbarát Szövetség látja cl igazolvánnyal, akiknek kötelessége felvilágosítani, útbaigazítani, nem utolsó sorban pedig nevelni a természetet látogató kirándulókat. Az erdei szolgálat tagjai a rászorultaknak. Illetve rászorultakat elsősegélyben részesítik. Ezenkívül ellátják a műemlékvédelmet is. Kötelező felszerelésük: karszalag, jelvény, igazolvány, elsősegély-csomag, kulacs vízzel töltve és jelzősíp. Madárvilág AZ EGERÉSZÖLYV napi fogyasztása 20—30 egér. E mellett természetesen mást is fogyaszt, így békát, rovarokat, sőt állati hullákat is. Röpte lomha, nehézkes, ezért az apró vadban általa okozott kár egészen elenyésző. Mindezek ellenére vannak olyan vadászaink, akik fészkéről lövöldözik le, összetévesztik a kányával. Vidékünkön a kánya ritkán, vagy egyáltalán nem fordul elő. Az egerészölyv kotló közeire bevárja az embert. A vadász gondoljon arra, hogy az ölyv lelövésével kárt csinál. A LÉPRIGÓ erdős, hegyes vidékünk kedvelt költőhelye sok erdei énekesmadárnak. Ilyen országosan ritka madarunk a léprigó. Télen gyakran találkozhatunk északról érkező csapataival. Költésre azonban kevés marad vissza. Az utóbbi években vidékünkön ©gyre több fészkét találni. Sokan összetévesztik az ugyancsak csoportosan kóborló téli vendéggel, a fenyőrigóval. (Ez utóbbi nem költ határainkon belül). A léprigó színre hasonló az énekesrigóhoz, de ennél nagyobb. Fészke közelében felismerhetjük cserregő hangjáról. Hasznos rovarfogyasztó, ezért védelem alatt áll! A KÖVIRIGÓ a bozótosokból kiemelkedő sziklák, elhagyott kőfejtők jellegzetes, de ritkán előforduló madara. Rejtett életet élő vadmadár, ezért ritkán kerül szem élé. Leginkább akkor látható, mikor fiókáit eteti, illetve rovarral a csőrében leül valamely ágra és hallatja füttyszerű halk hangját. Színe: feje világos palakék, a mell és a farok élénk rozsdavörös, szárnya barnásfekete. A tojó már nem ilyen szép. Fészkét kövek közé mélyedésekbe építi. Tápláléka főleg rovar. A Salgótarjánt övező hegyeken ritkán fészkel. A természetvédelmi törvény, mint egyik legszebb és ritkán előforduló madarunkat, különleges védelem alá helyezte! V, F. Mátraszelc határában az egyik homokkőhegy oldalában ilyen ritkaságszámba menő munkát végeznek a természet erői. (Fotó: Varga Ferenc) Mii hozott a rekonstrukcióY Főleg a nyugati piacokra A Tolmács! Erdőkémia és Falepárló Üzemben szeretnének az idén is olyan eredményesen dolgozni, hogy jövőre is legyen nyereségrészesedés. Legalább annyi, mint az idén: egyhavi fizetésnek megfelelő. Elképzeléseiknek megvan a reális alapja. Termékeik elhelyezése nem okoz gondot, évi termelésükre van már vevő, a munkások átlagkeresete azt bizonyítja: aki hosszabb időre szövetséget köt a vállalattal, jól jár. A tervbe vett műszaki intézkedések pedig azt sejtetik: egyik-másik he- lyen könnyebb lesz ezután a nehéz fizikai munka. A kétHxercHét termelik A tavaly elkezdődött s a be- tejezés előtt álló rekonstruk- ióval öt-hat éves álmuk va- '.ösult meg a dolgozóknak. Az üzem korszerűsitése, bővítése majdnem négymillió forintba került. A beruházásra hitelt vettek fel, amit ki kell gazdálkodniuk. A rekonstrukció eredményeként az idén a faszén termelését duplájára tudják emelni. E fő termékük igen keresett mind a belföldi, mind pedig a külföldi piacokon. Megrendelőik között már elosztották a várható éves termelést. Kielégítik a MÁV igényeit, jelentős mennyiséget küldenek majd a Vasötvözet- gyárba. A termelés ötven százalékát főleg a nyugati piacokon: Olaszországban, a Német Szövetségi Köztársaságban és Ausztriában helyezik el. Elképzeléseik megvalósí- (ásához több tízezer űrméte1 bükk- és gyertyánfát használ uak fel, amelyet a Börzsönyi Erdőgazdaságtól vásárolnak. Megköti nyílik a nehéz Jisikni munkát Molnár József üzemvezető örömmel közli: — A rekonstrukció után sem szűnt meg az a törekvésünk, hogy gépesítsük a nehéz, fizikai munkát kívánó munkafolyamatok egy részét. Műszaki fejlesztési tervünkben a többi között új fűrész- és hasítógépek beállítása szerepel. Működtetésükkel több feladatot oldunk meg: csökkentjük a kézi munkát, növeljük a műszakok számát, aminek eredményeként 30 százalékkal emelkedik a termelékenység, s ami igen fontos: jelentős mértékben csökken a baleseti veszély is. A folyamatos termelés érdekében a megrendelők igényeit rendszerezzük, majd ennek birtokában egyszerre gyártjuk le a kis tételű megrendeléseket. A desztilláló üzemben pedig a készülékek folyamatos adagolását tervezzük. A műszaki-technikai színvonal emelésére kényszerít bennünket a január T-töt bevezetett csökkentett munkaidő. Éves szinten 35 ezer normaóra kiesést jelent a szabad szombatok bevezetése. Ennyivel kevesebb idő alatt kell teljesíteni a kétszeresére növekedett éves tervet. Ezt pedig csak n munkafolyamatok gépesítésével tudjuk meg- Idani. liérj e j lenxtéure négy »zúzalék — Az utóbbi hónapokban öten hagyták el vállalatunkat. Az eltávozottak pótlása nem okozott gondot. Az új helyzetnek megfelelően, ebben az esztendőben különösen a karbantartó részleget erősítettük meg öt-hat főve A farakodótérről eltávozott két dolgozót is pótoltuk. - tájékoztat Molnár József üzemvezető, majd így folytat ja: — Pedig nálunk nem rósz - szak a keresetek. Az üzemi átlag 1870 forint, de vannak olyan munkakörök, ahol havonta 2500—2700 forintot visznek haza a dolgozók. Például a szenesek, a rakodótériek és a nagy szaktudású karbantartók. Az idén négyszázalékos bérfejlesztésben egyeztünk meg a szakszervezeti bizottsággal. Az összeg legnagyobb részét mozgóbérként használjuk fel, teljesítmény-követelményekhez kötve. A bérezéssel is a gazdaságosabb termelést, a nagyobb nyereségre ösztönzést kívánjuk elérni. Szükség van erre, mert ebben az esztendőben nemcsak a megnövekedett termelés teljesítése állítja újabb, nehezebb feladat elé az üzem dolgozóit, hanem a fogyasztók egyre növekvő igénye. Már most látszik: a termékek minőségénél is magasabb a mérce, mint a múlt esztendőben volt. V. K. A „kollektív99 Lapujtőn A karancslapujtői fogyasztási szövetkezet elnökét, Telek Istvánt az 1969—70. évi kollektív szerződés elkészítéséről kérdezzük. Főként az érdekel bennünket: van-e lényeges különbség a múlt évi és az új között, s ha igen, mi az? — Talán azzal kezdeném — válaszolja az igazgatóság elnöke — hogy szövetkezetünknél az I. kategóriába tartozók havi alapbérüknek megfelelően 38 napi keresetüket kapták nyereségrészesedés fejében. A II. kategóriába tartozóknak 35, a III. kategóriába tartozóknak 15—18 nap volt a részesedése. Ez a felosztás úgy alakult ki, hogy a múlt évi kollektív szerződésnél a kategóriába sorolást nem a >,„sfsssssj/sss/sssssssssssssssss/sssssssssssssn■ssssssssssssssssssmsssssss.wsssfsrssrswsssssssssssssssssssj Tízezer kilométeres jutalom rSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSySSSSSSSSSSSSSSSJ'SSSSSSSS/J'SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSs irdessen On is sssssss/ssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssss* Felhívás! TermelOsaö vetkezetek. Állami fcinzdaMágok! Szövetkezetünk által gyártott TKF—120 típusú trágya kihúzó berendezéshez kihúzószán, tengelykapcsoló, tengelykapcsoló-pofa, lánckerék stb. tartalék alkatrészeket raktárkészletről, vagy rövid szállítási határidőre elégítünk ki. Megrendelés -feladás ÓBUDAI GÉPIPARI KTSZ Budapest, III.. Bogdáni u. 3. T íz nap, 10 ezer kilométer. Summa-summá- rum, ekkora utat járt be az a hatvan asszony, akit a megyei termelőszövetkezetek küldtek jutalomutazásra a Szovjetunióba. Közülük most négyen gyűltek össze, hogy a csodálatos élményektől még kissé meg- illetődve beszámoljanak, mi mindent láttak, mit tapasztaltak a nagy úton. Nehezen indul a beszélgetés, hisz’ nem tisztultak még le az emlékek az agyban, nem könnyű most különválasztani, mivel is kezdjék, mi volt a legszebb, a iegmaradanüóbh. Végül Banos Jánosné, az ecsegi „Béke” Termelőszövetkezet beosztott könyvelője vág neki: — Kijev — Krasznodar — Moszkva volt az útvonalunk. Én is, akárcsak a többiek, most jártam először külföldön, s mondhatom, élményekkel dúsan megrakodva tértem haza. Legjobban talán a Lenin Mauzóleum tetszett. Amikor a mi csoportunk odalátogatott, kilométernyi hosz- szú sor állt a mauzóleum előtt, de mondták a moszkvaiak, ez nem különleges eset. mindennap ezren, tízezren akarják látni .Lenint. Húsz fokos hideg volt, de senki nem tágított, s amikor minket, mint külföldieket előreengedtek, egyetlen arcon sem fedeztük fel a méltatlankodásnak még a leghalványabb nyomát sem. Ez ott természetes... Tőle Kristóf Sándorné, az érsekvadkerti „Magyar—Csehszlovák Barátság" Termelőszövetkezet dohánykertésze veszi át a szót: — Ki ne felejtsük a cári kincstárat! El nem tudtam volna képzelni, hogy ekkora gazdagság is létezik. Aranyos hinták, ékszerek, drágakövekkel kirakott fejdíszek, nem is tudom elsorolni, mi minden volt ott! S ha belegondolok, hogy ugyanakkor az orosz muzsik nyomorgott, éhezett... Most már megered a szó, ha lehetne, talán mind a négyen egyszerre beszélnének. Olyan sok a mondanivaló és annyira kikívánkozik! Kelemen Józsefné, a pásztói „Béke” Termelőszövetkezet szőlészetének függetlenített csoportvezetője kihasználja a pillanatnyi szünetet, s már mondja is: — Sok minden gyönyörűt láttunk, de a legszebb mégis a szovjet emberek vendégszeretete volt. A moszkvai Met- ropol Szállóban eltöltött első esténkén a zenekar a „Darumadár útnak indul’’-t játszotta el tiszteletünkre. Én úgy, de úgy meghatódtam, hogy szégyenszemre majdhogynem sírva fakadtam. Krasznodar- ban is megható szeretettelfogadtak bennünket. Óvodások, iskolások, komszomolisták. sőt felnőttek is összefogtak és olyan műsort rögtönöztek, hogy előadhatnák még színházban is. Az egyik kisfiú — ennivaló pufók arcocskája volt, alig látszott ki a főidből — Petőfi-verset szavalt nekünk. Táncoltak, énekeltek, aztán egyszeriben olyan hangulat kerekedett, hogy lagzi- ban sincs különb annál! — No, ha már a színházat mondtad, akkor hadd mséljek én a Moszkvai Nagyszínházról — kér szót Lakó Jánosné, a honti „Győzelem” Termelő- szövetkezet növénytermesztő brigádvezetője. — A Nagyszínház nekem háromszoros élmény volt. Először is ilyen gyönyörű színházat eddig még álmomban sem láttam. Aztán ez volt az első balettelőadás, amit. életemben megnéztem, végül az első balett-darab a világ legjobb balett-táncosaival ...! Ez bizony nem kis dolog! örülök, hogy olyan műsorra vittek el bennünket, ahol nem beszélnek, mert azt nem értettük volna. De a zenéhez meg a tánchoz nem kellett a szótár, tudtuk így is, mi történik a színpadon. Qtok mindent lehetne me^ sélni erről az útról és tartunk is még jó néhány élménybeszámolót — szól végül Kelemen Józsefné. — De azt hiszem, mind a hatvanunk nevében bátran el- nondhatom, olyan szép jutalom volt ez. ami a jövőben is kötelez bennünket. Nem fog- luk elfeledni ezt a tíz napot. Szendi Márta központi irányelveknek megfelelően fogadta el a termelési tanácskozás. Az összes boltvezetőket minden megkülönböztetés nélkül a II. kategóriába sorolták. Ebből eredően a dolgozó és dolgozó között igen nagy különbség adódott a nyereségrészesedésnél. — Amit most mondtam, ellentétben állónak látszik előző kijelentésemmel, pedig így vált lehetségessé, hogy például egyik kis boltunk vezetője 2362 forintot kapott, míg helyettese, akinek munkája és felelőssége szinte azonos a boltvezetőével, csak 1084 forintot. — A szövetkezet és a szak- szervezet vezetősége korán felismerte a III. kategóriába sorolt dolgozók helyzetét és a múlt év negyedik negyedéve folyamán bérjellegű jutalmat osztott ki számukra hangsúlyozva, hogy ezt nemcsak jó munkájuk elismeréseként kapják, hanem a besorolásból adódó hátrányuk ellensúlyozásául is. Ezt bérszint.túllépéssel tettük, főként az első két kategóriába tartozó! rovására. — Itt van a leglényegesebb különbség a tavalyi és a mos1 szerkesztett kollektív szerződés között. A jelenlegi tervezetben azt javasoltuk, hog" csak azoknak a boltoknak vezetői kerüljenek a II. kategóriába, akiknek tevékenysége kiemelkedő fontosságú és sokoldalú tudást kíván. A tervezetet a vezetőség felolvasta a termelési tanácskozáson és írásban is kiadta a dolgozóknak azzal, hogy vitassák és észrevételeiket jutassák el a szövetkezet igazgatóságának és szakszervezeti bizottságának. Eddig az elnök tájékoztatója. Az elmondottak alapján minden remény megvan arra. hogy olyan kollektív szerződés születik a karancslapujtői szövetkezetnél, amellyel minden dolgozó elégedett lesz. NÓCRAD — 1969. április 9., szerda < v
