Nógrád, 1969. április (25. évfolyam, 75-97. szám)

1969-04-09 / 79. szám

faluról falura íjra Faiakon Min mérhető az életszínvo­nal alakulása? Országos vi­szonylatban jól bevált Sta­tisztikai formák szolgálnak ennek meghatározására. Ha egy község életét vizsgáljuk, sokszor egészen más szem­pontokat kell figyelembe ven­ni. mint amelyeket akkor mérlegelünk, amikor társa­dalmi méretű következtetése­ket szeretnénk levonni. Van azonban életünknek néhány olyan területe, amely alaku­lása, fejlődése a kis és nagy közösségekre egyaránt jellem­ző. Ilyen a kiskereskedelmi áruellátás és forgalom alakulá­sa. s a szolgáltatások színvo­nalában, választékában fel­mérhető javulás is. Maradtak a gondok Közel egy évvel korábban jártunk Patakon. Már akkor ezeket a témákat vizsgáltuk: milyen az ellátás, szolgálta­tás a községben? Nem vélet­len, hogy most visszatérünk ezekre a kérdésekre, hiszen az előző cikkünkben többek között hiánycikkekről, gon­dokról írtunk, s kötelessé­günknek érezzük, hogy ne csak felvessük a problémá­kat, de a megoldás útját is fi­gyelemmel kísérjük. Emlékez­tetőül elevenítsünk fel a hóna­pokkal előbb elhangzott pa­naszok közül néhányat. „Aka­dozik a sör- és a filteres ci­garetta ellátás. Kicsi a tész­tafélék és az üvegáruk vá­lasztéka. Nem lehet kapni ol­csó magyar gáztűzhelyet. Ké­sőn, a déli órákban érkezik és csapnivaló a kenyér minősé­ge.” Történt-e változás ezen a téren az utóbbi időben? Az üzletvezető Mák Ernőné mosolyogva válaszol a feltett kérdésre: kitűnő a kapcsola­tunk a nagykereskedelmi vál­lalatokkal. A hiánycikk-gon­dok azonban jórészt azóta is ivuiunuiuuvuu, - “vei v.uj rettából, főleg a keresett Fecs­kéből csak a megrendelt mennyiség 10 százalékát tud­ja leszállítani a nagykereske­delem. A kenyeret ma is Ba­lassagyarmatról kapjuk, még mindig a késő délelőtti órák­ban és a minőség sem javult. Az olcsó gáztűzhely is fehér holló, pedig az igény inkább növekedett, mint csökkent. S egy újabb cikk, amelyből aka­dozik az ellátás: a zöld kon­zerv, elsősorban az üveges zöldborsó. Viszont a tésztafé­lék, az üveg- és vasáruk már alig okoznak gondot. Ha a vásárlók elégedettek, ez az eladó, az üzletvezető munkáját dicséri. Családi Vincéné aki éppen bevásárol talán nem is tud arról, hogy az üzletben szocialista brigád dolgozik, az üzletvezető kivá­ló dolgozó, s a múlt hónap­ban — kiváló teljesítmény — több mint félmillió forintot forgalmaztak! Mégis csupa jót mond az eladók munkájáról. Udvariasak, szolgálatkészek. Ha időnként ez, vagy az nem is kapható náluk, Patakon, ál­talában olyan gazdag a vá­laszték az üzletekben, hogy sokan még a szomszédos köz­ségekből is átruccannak ide vásárolni. Kenyerei süt a tsz Kovács Sándor, aki már 10 éve a községi tanács elnöke Patakon, megerősíti mindazt, ami az üzletben elhangzott. — Mák Ernőné jó kereskt dő. Az eladók szorgalmasak, a vásárlók pedig elégedettek. Az üzlet igen nagy forgalmat bonyolít le. A tanácstagi be­számolókon többször is el­hangzott már az üzlet szako­sításának kérdése. A forga­lom ezt indokolttá tenné. Ha ez nem lehetséges, örvendetes lenne az is, ha a község vala­melyik részén egy újabb ve­A forgalmista liusvétja kezevel már önkéntelenül az üveg után nyúlt. Fellendült az asszonyka után a kocsiba, , s örömében majd rálocsolta az egész üveg tartalmát. Csak i ennyit mondott: „Az ismerő- ' söknek feltétlenül mondja el, ' hogy ez az én kölnimnek az il- ; lata, de mivel nem mehetek haza, ezt küldöm mindenki- : nek..Ezután már könnyebb s-zívvel indította a vonatot... (p. a.) A fiatal, forgalmista falujá­ban nagy divat még a hagyo­mányos locsolkodás. Az ilyen népivseletes ünnepein csupán szótlan szemlélőnek • is lenni izgalmas. Ám a szóban forgó fiatalembert ezen a nagy na­pon a kegyetlen sors, a szigo­rú szolgálat a munkahelyhez kötötte- Keserves szívvel in­dította el a korai vonatokat, s meg-megtapogatta a zubbo­nya zsebében lapuló kölnis­üveget. Még csak egy isme­rőst sem látott, akit meglo­csolhatna, ha már a nagy lo- csolkodásban nem is vehet részt- Az utolsó reggeli vonat indulásánál azonban a város­ba seakadt falujabelieket vett észre. Felcsillant a szeme. Hétssáx mázsa csirke Jelentős mennyiségű élő- csirke szállítására kötött szer­ződést a kishartyáni—sóshar- tyáni termelőszövetkezet a BOV-val (Baromfiipari Orszá­gos Vállalat). A szövetkeze­tek ebben az évben, 700 má­zsa csirkét szállítanak a ba­romfiiparnak. A szerződés szerint tízeei-es tételekben szállítanak. Az országos ellá- ; ásón kívül az iparmedence, illetve Salgótarján ellátását is segítik. 4 háztájiból is Évről évre biztos pénzt - je­lent a sertéshizlalás a ka- rancssági szövetkezetnek- A múlt évben több mint 1100 hízói értékesítettek oly módon, hogy bevonták a hizlalásba a háztáji gazdaságokat is. ter­melőszövetkezet vezetősége különböző kedvezményekkel, abraktakarmánnyal segítette azokat a szövetkezeti tagokat, akik vállalták, hogy hizlalnak a háztájiban is- Az idén a háztájival együtt újabb 600 hízó értékesítésével számol a termelőszövetkezet. gyesboltot tudna nyitni az Ér- sekvadkert és Vidéke ÁFÉSZ. Ügy gondolom, ez nem csök­kentené a jelenlegi üzlet for­galmát, mint ahogyan a múlt év végén nyílt 50 ezer forint forgalmú új eszpresszó sem csökkentette az italboltét, de jól szolgálná a vásárlók ér­dekeit. — Mi a véleménye a ke­nyérellátásról? — A panaszok jogosak. A helyi Kossuth Termelőszövet­kezet sietett a lakosság segít­ségére. Átvette a régi péksé­get, ahol már jelenleg is sü­tik a finom házikenyeret. Még az év során felépít a terme­lőszövetkezet egy új kemen­cét. amihez a tervdokumentá­ciót a járási tanács biztosítja. A tervek szerint az üzemet a későbbiekben bővítik, ezzel Patakon kívül képes lesz Dej- tár és Horpács kenyérgond­jait is enyhíteni. Nőnek az igények A szolgáltatás területén is meglehetősen jók a kilátások Patakon. A múlt évben szer­veződött tsz-építőbrigád, az épületkarbantartási, javítási és építési munkákat elvégzi a községben. Van cipész, bár sokszor annyi a munkája, hogy akinek sürgős a javított láb­beli, kénytelen Érsekvadkert- re, vagy Nagyorosziba a ktsz- hez kétszer is átkutyagolni vele: egyszer, amikor viszi, máskor, amikor hozza. Rö­videsen fodrászat is lesz Pa­takon. Nem kellett hozzá más, csak egy kis ötlet, egy kihasz­nálatlan helyiség, gyors át­alakítás, s a kovácsműhely máris fodrászműhellyé lé­pett elő. A kiszemelt fodrász akár holnap elfoglalhatja bi­rodalmát. Gázcseretelep meg kettő is van Patakon, egy az fmsz-nek, egy pedig a szolgál­tató vállalatnak. Csak a „be­teg” háztartási gépeknek, tele­vízióknak, rádióiknak nincsen még megfelelő 'gazdájuk a környéken. A ' pataki szövetkezetben csaknem negyven forintot osztottak a múlt évben egy munkaegységre. Az üzemek­ben, vállalatoknál jól keres­nek az „eljárók”. A háztáji is jelentős bevételi forrás. Ta­lán még nincs ok aggodalom­ra, de a vásárlóerő és az igé­nyek mindenütt állandóan nö­vekszenek, s ezzel — jól tud­ják ezt Patakon is — a kis­kereskedelemnek és a szol­gáltatásoknak lépést kell tar­taniuk. Kiss Sándor Űjabb külföldi megrendelők A Nógrád megyei Textilipari Vállalat dolgozó! exporí kötelezettségüknek maradéktala­nul elegei tettek. Hatezer-ötszáz nyári kartonruhát küldtek Norvégiába. A második ne­gyedévre újabb külföldi vásárlók is jelentkeztek. Április 28-ig az egyik nyugatnémet cégnek háromezer kartonból és műszálból készült nyári ruhát szállítanak. Ugyanilyen természetű igénye van egy japán eégnek is. Képünk a kon fekeiós részleget mutatja, ahol az exportképes karton- és műszáíanyagból készüli női ruhákat készítik (Koppány György felvétele) Piaci gondok A salgótarjáni piac' orszá­gosan is jó árszínvonalú, az ellátás, felhozatal tekinteté­ben azonban elmarad az or­szágos átlagtól. Ezen a piacon megfordul a csaknem negyvenezer lakosú megyeszékhely háziasszonyai­nak többsége. De a bejáró fa­lusiak sem csupán felhoznak a piacra, visznek is innen árut. Évente több száz tonna áru és sok százezer forint cse­rél itt gazdát. A piac helyé­nek kényszerű váltogatása — amelyet a város átépítése in­dokol — nem befolyásolja az ellátás színvonalát, mértékét — s ahogyan a városi tanács vezetői állítják, ezután sem okoz zavart az átépítés. A SA1ÉK szerepe Nagy szerepet játszott ed­dig is, de szerepe nem csök­ken továbbra sem a MÉK­Ünneplő emberek között A megszépült időjárás még a megrögzött ov loniilőket is kicsalta a szabadba. Kik az utcák köveit tapodták, kik a természet szépségeit, a nyu­godt, tiszta levegőjű tájat ku­tatták. Miska fellépése Régen volt annyi látogató­ja Miskának, a szibériai Ke- merovóból származó barna­medvének a salgótarjáni Zó- ja-ligetben, mint a négy nap- sugaras nap alatt. Az első lá­togatók a ketrecre függesz­tett tábláról tanulgatták az immár egyévesnél idősebb bocs latin nevét: Ursus Arc- fos h. Bár az elmélkedésre nem sok idő maradt, mert Miska mindent elkövetett, hogy meghálálja a vendégek látogatását és tovább növelje népszerűségét. Előbb a láncra függesztett gumiabroncsot fü- rösztötte meg medencéjében, úgy, hogy ő is a vízbe hup­pant. Utána a gumit különfé­le módszerekkel igyekezett el­távolítani: előbb szájjal, az­után első mancsaival. S ami­kor a nézők száma csavvani kezdett, „bedobta” a főattrak­ciót: lomha testét meghazud­toló fürgeséggel mászott, ka­paszkodott fel a rácson a ma­gasba, s ezzel visszacsatta bá- mulóit. Miska közönségre vágyik. Miska sztár lett. Apró nélkül Az ünnepek alatt sokan lá­togatták meg a tarjám Tó­strand környékét is. Gyönyör­ködtek a zöldes színben ját­szó vizekben, az ébredő ter­mészetben, tanulmányozták az itt is folyamatban levő épít­kezések menetét. Sokan na­poztak a sétányok és tóparti kertek padjain. Mások pedig a büfé székein, pohár sör vagy málnaszörp mellett él­vezték a Nap melegét. (Hét­főre a meleg úgy megnőtt, hogy az autóbuszsofőr az ün­nep családiasságához méltóan megállította járművét egy ke­rekes kút előtt, hogy egy kész­séges utassal vizet vétessen szomja oltására!) Különösen az esett jól a büfében, hogy a különféle szörpöknek, hűsí­tőknek sem éreztük híját, mi több, szódavizet is lehetett kapni. De hogy ne menjen minden simán, valami mégis rontotta a hangulatot. A bü­fésnek ugyanis nem volt ap­rópénze és sorozatosan nem tudott visszaadni. Több-keve­sebb sikerrel egymástól „gu­beráltak” aprót a vendégek, vagy egymás szórakozását, nyugalmát zavarták aprópénz utáni kutatással. A Tóstrand büféje távol esik a várostól, jó lenne vál­tópénzről idejében, jó előre gondoskodni! Nem hitték A vendéglátóipar felkészü­léséből egyébként is arra le­het következtetni, hogy az il­letékesek egyáltalán nem re­ménykedtek az időjárás jobb­ra fordulásában. Érthető, hi­szen az idén annyira meg­szoktuk már, hogy az időjá­rás lépten-nyomon megtréfál bennünket és a tél nem akar elmúlni, hogy már a sze­münknek és érzékeinknek sem hittünk. Talán ezzel is magyarázható, hogy a szabad­téri vendégfogadásra nem mindenütt készültek fel. így fordulhatott elő a Tarján vendéglőben is, hogy húsvét másnapján a vendégek maguk vitték ki az asztalt és széke­ket a napfényes teraszra. Talán mégis más lenne a hatása, ha máskor az eféle in­tézkedést a legilletékesebbek tennék meg! Lakos György nek, amely több árudát iát el rendszeresen friss áruval. Eb­ben nagy előnyt élvez a pi­acra „betört” termelőszövet­kezetekkel szemben, mert Sal­gótarjánban üzemel a MÉK legnagyobb raktára, hűtő-tá­rolója. A termelőszövetkeze­tek — megyei és más megye­beli közös gazdaságok — fo­lyamatos árufelhozatala azon­ban megoldatlan. Különösen érezni ezt a téli időszakban, vagy rosszabb időjárás esetén, amikor a gépkocsik nem jut­nak el árujukkal a piacra. Sok esetben e miatt hiányos a szövetkezeti standok áru­készlete. Ezen egyelőre nem segített kielégítően a TÁSZI (Termelőszövetkezetek Áruér­tékesítését Szervező Iroda) he­lyi képviseletének létrehozá­sa sem. Igaz, szorgalommal tevékenykedik a gazdagabb, zavartalanabb ellátásért, de sem a termelőszövetkezetek­től, sem az erre illetékes szer­vektől nem kapja meg a meg­felelő támogatást. Márpedig a segítség elkel­ne, mert ezzel még több, még választékosabb és még ol- csób áru kerülhetne a piacra. Sajnos, a megyebeli termelő- szövetkezetek nem sietnek standot nyitni, több árut szál­lítani. Pedig az árudát üze­meltető termelőszövetkezetek — mint a ludányhalászi, a te- rényi, a lucfalvi vagy a mo- horai — nemcsak nem fizet­nek rá erre, hanem jelenté­keny nyereségre tesznek szert. Ilyenkor hangzik el az a ki­fogás, hogy Nógrád megyé­ben rosszak az időjárási és ta­lajviszonyok a kertészkedés­hez, nem érdemes ezzel fog­lalkozni. Vajon akkor miért kertészkedik mégis a legtöbb termelőszövetkezetünk? Vagy például miért ne lehetne se­gíteni a város ellátásán egy nagy területű üvegház meg­építésével, amelyet nagysze­rűen lehetne fűteni földgáz­zal? Évek óta beszélnek ilyen és hasonló megoldásokról, de eddig érdemben semmi sem történt. Szigorúbb eíleoőrzést! Hatékonyabban kellene fel­lépni azokkal a visszaélések­kel szemben, amelyek nem­csak sértik a piac vásárlóinak érdekeit, hanem rontják a közhangulatot is. Gondolok itt arra, hogy a ter­melőszövetkezet inkább átad­ta a magánkereskedőnek a?, áruját, ami azután jóval drá­gábban jutott a dolgozó asz­talára. Remélhető, hogy az Állami Kereskedelmi Fel­ügyelőség a jövőben szigorúb­ban ellenőrzi a piacot és ele­jét veszi a hasonló manipu­lációknak. A termelőszövetkezetek ma­guk is sokat tehetnek az ilyen és hasonló helytelenségek megelőzésére. Mindenekelőtt szigorúbb ellenőrzésre van szükség a termelőszövetkezeti árudákban. Mert az árudák mögötti árucsere csupán sze­mélyek számára jelent hasz­not. viszont megkárosítja mind a termelőszövetkezetet, mind a vásárlókat. Jobb kihasználást! Érdemes lenne felülvizs­gálni a meglevő árudák és az üresen álló épületek kihasz­nálását is, mert azt a kis te­rületet sem használják ki gaz­daságosan, amely rendelkezés­re áll. Pedig rövidesen még kisebb lesz a terület, hiszen a vasút átépítésével járó te­rületfelhasználás részben a piac rovására is megy. Az árudát fenntartó termelőszö­vetkezetekkel olyan szerző­dést kellene kötni, amelyben megkövetelnék, illetve kiköt­nék az áruellátás folyamatos­ságát. Nagyon jó lenne megoldani az élő- és a vágottbaromü- felhozatal fejlesztését, a tej­termékek nagyobb tömegét és választékát. Ebben elsősorban a baromfitenyésztéssel foglal­kozó termelőszövetkezetek és az állami gazdaságok segít­hetnének. Hozzanak létre például kö­zös vállalkozásban egy olyan árudát, ahol a megyében te­nyésztett baromfit — esetleg más húsárut — árusíthatnak. S miért ne tehetnék meg ugyanezt a tejtermékekkel? A baromfinak, a tejtermékek­nek egyaránt volna piaca. Pádár András NÓGRÁD - 1969. április 9., szerda

Next

/
Thumbnails
Contents