Nógrád, 1969. április (25. évfolyam, 75-97. szám)
1969-04-04 / 78. szám
Pipálgatok NÉPMŰVÉSZET TOJÁSOKON tóra valói tesz elénk. Nem tudunk betelni a sokszínű madarak, levelek, virágok látványával. Előttünk egy egész ország népművészete. Tükre egy nép lelkivilágának, alkotókedvének. — Mióta foglalkozik tojásfestéssel? — Negyvenkét éve. Iskolában tanultam és megszerettem. Aki eljött hozzánk ön- tözködni. senki sem ment el hímes tojás nélkül. — Három éve foglalkozom ilyen nagy mennyiséggel. Régen nem jutottam libatojáshoz, pedig mindig az volt a vágyam. Ezen könnyebb a színeket kihozni. Ember Lajosné megforgatja a tojásokat. Féltő újjal nyúl hozzájuk. Magyaráz: ez ősi palóc, ez Rába közi. ez szűrhímzés... — Ha valaki látni akarja, hogy milyen a magyar népművészet, végignéz húsz-harminc tojást, s rögtön előtte van az egész ország népi hímzése. Ez például torockói, ez baranyai... — Hogyan készül a tojáshímzés? — Az ember hosszában két ujja közé veszi a tojást. Ügy nézi- hogy ez itt az én viláEmber Lajosné Balassagyarmaton él, a Klapka utca 28. szám alatt. Aszfaltos út vezet a házukig. A ház előtt négy jegenyefa áll acélos egyenesen. A kaputól kitaposott út vezet a házig. Az almafa mellett elkanyarodik, úgy fut fel a domboldalnak. A jegenyék mellett, a kerítésen belül ró- zsátövek. Fejüket a földbe dugják, várják a kitavaszodást. Itt él Ember Lajosné. Bent a házban kellemes meleg fogad. Az ablakban a muskátlik között délszaki növények. Az asztalon tányérok, pirosba hajló sárga virágokkal. A falról szőttes bukik alá. A tányérokban megany- nyi, más-más színű hímes tojás serege figyelmeztet a közelgő húsvétra. A poharak vizét fáradt színekkel festik a kimosott ecsetek, A vékony kis ecsetek között elárvult fehér tojás üldögél, mintha a kotlós alól maradt volna vissza. A tojás nagysága szembetűnő. Libatojás. Ember Lajosné egy szakajgom. Beosztom. Először hosszúságban húzok egy vonalat, ezt meg szokta.i. ,e- lezni. Szemmérttíckel meg nézem, megforgatom. Hosszúsági és szélességi félkörök' re osztom. Elhatározom, hogy milyen minta kerül rá. — Ez a pillanatnyi lelki- állapotától is függ? — Igen. Tegnap például olyan tojás került a kezembe, amelyik rendkívül nagy volt. Arra gondoltam, hogy csakis egy palóc mintát, egy rimócit festhetek rá. — Hogyan alakul a minta' . — Elképzelem, hosszába») vagy keresztben mutatna jobban. Megcsinálom a girlandot- aztán felrajzolom. — Milyen motívumok for dúlnak elő? — Leginkább virág és madár. Levél, rózsa, liliom, turbánliliom. A madarakat is mind elnevezték a régiek: galamb, sasmadár. — Könnyű a mintát felrajzolni ? Kezébe vesz egy tojást és dolgozni kezd: — Madarat nehéz. Habál annak is megvan a maga technikája. Érdekes a szent- istváni madár. Olyan furcsa alakja van. Aztán rájöttem hogy bizonyos rendszerbe foglalják a falusiak is azt amit rajzolnak. A népi hímzésben rendszer van. Ismétlődik a minta. Ha húzok egy lapos szívet egyenesen oldalra húzok hozzá egy má sík szívet, akkor kész a ma dár teste, már csak fej kell neki. Felvázolja a tojáson a sziveket. Saját magát. A népművészet iránt való szere tétét. Hogy is mondta? — Ezzel szórakozom én, ez az én hobbym, ahogy mosi mondják. Ember Lajosné most beteg állományban van. Beteg a szíve, Keze munkája, a színek kavalkádja. a tojáshímzés szeretető- biztosan meggyig gyítja. V ' ' — Ma már nem tudnék meglenni tojásfestés nélkül -— mondja mosolyogva. — Kimegyek a kertbe- hogy elültessek egy-két virágmagot, é:, eszembe jut egy minta. Máris beszaladok a házba. Jaj milyen szép is lenne Ilyen meg ilyen színben- és rögtön csinálom is. Ember Lajosné elárusító a földművesszövetkezetben. Otthon tojáshímzéssel foglalkozik. Különleges művészet. Finom, cizellált, aprólékos) munka. Mások és saját maga. szórakoztatására. — Nem is hiszem, hogy van még a világon Ilyen gazdag népművészet. Ha életem végéig festenék, akkor sem járnék a végére. Azt mondta: Az én világom. Igen. Az ő világa. A m világunk is. Molnár Zsolt mWW: Csalétek: ... cs ez kitűnő szer a Hong Kong-I nátha ellen. (A Zeit karikatúrája) A Balassagyarmati Épitő Ktsz kőműves szakmunkásokat és segédmunkásokat balassagyarmati munkahellyel fel vesz. Órabérbesorolás megegyezés szerint. A keresetre 10 százalék munkahelyi pótlékot biztosítunk. Minden második héten szabad szombat, jelentkezés a szövetkezet munkaügyi előadójánál Balassagyarmat, Zrínyi utca 21. NÓGRAD — 1969. április 4., péntek u A tavasz ünnepe Pogány nép a palóc. Minden ősi hagyomány arra utal, hogy nógrádi őseink valahonnan a poloveci síkságról vándoroltak ide. magukkal hozva a pogányság hagyományait. A múlt ismeretében hihetetlenül hat, hogy a palóc falvakban is épültek keresztény templomok és akadnak emberek, akik alázatosan tisztelegnek az óhéber legendák és a megszégyenítő szertartások előtt. A palóc sokáig idegenkedett a kereszténységtől, s nem véletlenül őrzi ma is a tűzáldozatok. a hajnalpörkölés és a tavaszi ünnep emlékeit. A Bükkben a Füstöskő szikla, a gyarmati járásban a kiszejárás, a falusi lakodalmakon a hajnalégetés ősrégi, honfoglalást megelőző emlékeket őriz. Farsangi vidámság A tavaszi ünnepek előszele már a sokféle farsangi mulatság is. Manapság ugyan már a beat-zene dívik falva- inkban is, de a legöregebbek még őrzik a régi farsangi rigmusokat. Sóshartyán környékén volt nagy szerepe a „tu- rizásnak.” Cifra nyárssal állítottak be és a következő rigmust énekelték: Godó Gyuri hoázoánoá tóke- iflzet raktam, Futok-menek, a Dunába fényes halat fogtam, Teszem toányérkoára, Küdöm istenkének, Nft jő bátyám, no Jó néném, Hajtanák ki a kutyoát, Mert ha ki nem hajtjoák. Máj kihajtom rózsám pallogja- óra, Se nem itatom, se nem etetem, Csak úgy biimbőltetem, Böm-bom, bika. farsang, Kövér bika farsang, Hajtsoák ki hozzá a kutyoát, Nyújtsanak ki egy nagy darab szalonnoátt Karancslapujtőn viszont más rigmus járta. Egy álarcos, papírsüveges gyerek, kifordított ködmönben a következőket énekelte: Fassung vasoárnapja, Rt a hoárom napja, Szőrös bajuszoával, Egy szóá kóboászoáyais 3Vetn kőlf riékerto kóboász Szalonna kő nékem. Ha nincsen a hoázba» Van a kis komroába, Sutty a tanyiszroába! A tavaszi ünnep jelentőségét emeli a palóc vidéken az is. hogy itt a fiatalok általában nem ősszel, szüretkor, hanem tavasszal kötöttek házasságot. Ez a szokás több nógrádi községben is fennmaradt. Ahol az anyakönyvi vezetők ősszel még a demográfiai hullámvölgyéről panaszkodtak, ott áprilisra egyre-másra jelentkeznek a házasulandók. De a nógrádi babonás szokások közül talán a legjobban utal az ősi tavaszi ünnepre a kiszehajtós, amelyet a kutatók szinte kivétel nélkül mitológiai vonatkozásúnak könyvelnek el. A Palócföldről szól a nóta című rádiós-vetélkedőben a balassagyarmati bábosok ezt az ősrégi szokást idézték fel nagy sikerrel. Különösen Honton és a Cserhát vidékén honosodott és maradt meg ez a szokás a megyében. Ha a nagyböjtben senki sem halt meg, a fiatal lányok virágvasárnapján piszkafára szalmabábut készítettek, és ócska ruhadarabokkal menyasszonynak öltöztették fel. Kivitték a határba, s miközben a süldőgyerekek csúfolták, a lányok a következő rigmust énekelték: Baj ni kisze, hiszőce. A másik határba: Gyere be sódat*. Emmi kis kamránkba: Kivisszük a betegsíket, Behozzuk az egísslget. Haj ki, kisze, haj ki! A határban a kiszebábut meggyújtották és körültáncolták. A Borovszki monográfia szerint: „A kisze a télnek s betegségnek megszemélyesítője s midőn ezt kihajtják a faluból, egyúttal a tavasznak és jó egészségnek csinálnak utat” Kisze után hűsvét A kiszehajtós időszaka szinte csaknem mindig közvetlenül megelőzi a húsvét kétnapos ünnepét. Egyébként a palóc vidékeken a húsvéti ünnep is megőrzött pogányos elemeket, hiszen egyes motívumai a régi tavaszi ünnep- tisztulásaira emlékeztetnek. Ezzel összefüggő szokás, hogy a palóc tavasszal, húsvét előtt klsepri, kitapasztja, kimeszeli, rendbe hozza házát, kitisztogatja a melléképületeket, szerszamokat és rendbe hozza a zöldséges kertet. Három évtizeddel ezelőtt egyes palóc községekben még nagypéntek napján dívott az a szokás, hogy a gazdák vagy kocsisok megúsztatták a lovakat, hogy a rontás ne fogjon rajtuk. A lányok pedig, hogy egész éven át szépek és egészségesek legyenek, a patakra szaladtak kora reggel és megmosdottak a friss vízben és közben azt kiabálták: „Fecskét látok, szeplőt hányok.” A fiúk pedig hangos ostorpattogtatással kergették ki a házból a kígyókat, békákat, boszorkányokat. Mindenki azon fáradozott Itt, hogy „mintegy megújhodva, felfrissüljön s minden rossztól megszabaduljon.” Közben az ünnepek el nem múlhatnak nőtázás nélkül. Felhangzanak az ősi, penta- tonban írt palóc népdalok, amelyek elmélyült kutatásra serkentették Kodály Zoltánt is megyénkben. De eléneklik azokat a nótákat is, amelyek később keletkeztek a nép ajkán, Tolmácson, Nógrádon, Mátraverebélyen és sok más faluban A legidősebbek pedig előszedik tarsolyukból a sokszor ma is érdekes tréfákat, találós kérdéseket. i Müven úton gvfittek? A találós kérdések elmaradhatatlan színfoltjai voltak az ünnepeknek. Néhányat az ősi, könyvekben is őrzött találós kérdésekből! Milyen úton gyüttek ide principárius úrék? A becsület és a szeretet igaz útján. Hogy híjják az istent magyarul? Miatyánk. Hun nem volt még az Űristen? Az utolsó keneten. Mit csinál az Űristen, amikor eső esik? Sarat. Hun volt Krisztus urunk, amikor se égen, se földön nem volt? A keresztfán. Mikor állt fél lábon Jézus? ■Amikor ä számárra ült' Hova sütött a nap, ahova többet nem süt? A Vörös-tenger fenekire, amikor a zsidók átmentek rajta. Ha kilenc gyertya közül hetet eloltanak, hány marad az asztalon? Hét, mert kettő tövig ég. Ki az, aki született és nem halt meg mégse? Lót felesége, mert sóbálvánnyá változott. Ám, de egynémelyik kérdés ma már. a korszerű technika korában teljesen elévült. A váltvaforgatós ekék korában már nem áll meg a következő kérdés sem: Mi nélkül nem lehet szántani? A válasz: fordulás nélkül. De az emlékek még élnek. Lakos György Feleségem vacsora közben figyelmeztetett, hogy kedden délután ötkor lesz a közeli iskolában a tanácstagi beszámoló. — Ne felejtsd el, hiszen sok panaszunk van. — De mennyi! Többek között az esőcsatorna ts. — <4 tejfiólcot se felejtsd el ■— szólt a feleségem ... Egy papírra felírtam, hogy a hozzászólások után miről fogok majd beszélni. Itt van például a lépcsőház... A kapu alatt, a magasföldszintre vezető lépcső második kockája évek óta sérült. Hiába kértük a házkezelési igazgatóságot, nem javították meg. Ezenkívül szóvá akartam tenni a második emeleti homályos villantj- körtet, a tejfiókot, ahol a kifli mindig „éppen kifogyott", az autóbuszt, amely hébe-hóba jár, a háztető esőcsatornáját. amelyből esős időben vastag sugárban ömlik a viz. Kedden azután a tanácstag beszámolt az örvendetes fejlődésről, az új rendelőintézetről, a tatarozott postáról, a megnagyobbított Röltex-fiókról, a könyvtár bővitéséről, a létesítendő önkiszolgáló csemege- üzletről és a népi ellenőrző bi zottság működéséről. A hozzászólások következtek. Jelentkeztem, de az első sorban ülő nő megelőzött. Egy házban lakunk, és így nem is csodálkoztam, hogy az örökké halványan égő villanykörtét tette szóvá. Nagy derültséget keltett, amikor megkérdezte, hogy hol gyártanak olyan kör tét, amely új korában is halványan pislákol. A végén 6 oldotta mea a közölve, hogy a hatalmas lépcsőházba 100-as körte helyett mindig csak 15-öst csavarnak be. No, a villanykörtét lelőtték, erről nem beszélhetek — állapítottam meg, és a kezemben levő cédulán kipipáltam. A nő leült és nyomban felállt egy férfi, akit gyakran láttam, amint kutyáját sétáltatta az utcán. A tejfiókról és a kifliről beszélt. Kipipáltam a kiflit. Megint jelentkeztem, ismét megelőztek. A csepegő esőcsatornát panaszolta el a szomszédom. A házfelügyelőm ugrott fel, és igy szólt: — Kérem, az autóbusz olyan ritkán jön, hogy szakálla nő az embernek várakozás közben! Mit tehettem, kipipáltam a buszt is. No, rnég hátra van a postaláda, gondoltam reménykedve, de egy fürge nő már beszélt is, természetesen a postaládáról, amely eddig éppen annak a háznak falára volt erősítve, ahol ő lakott, és így közelről érintette, hogy most száz métert kell a levelekkel gyalogolnia. Kipipáltam a cédulámon a postaládát is. A mellettem ülő fiatalember ebben a pillanatban elővette cigarettatárcáját., rágyújtott, és engem is megkínált. — Gyújtson rá — mondta kedvesen. — Köszönöm, nem kérek — válaszoltam bosszúsan —, már több mint másfél órája pipálok ... Palásti László
