Nógrád, 1969. április (25. évfolyam, 75-97. szám)

1969-04-01 / 75. szám

A muzsikáló ház... Látogatás a balassagyarmati zeneiskolában Hangszereket és kottákat vi­vő gyerekek népesítik be na­ponta Balassagyarmaton a De­ák Ferenc utcát. A hatos szám kapuján valamennyiéin, belép­nek a házba: itt székel az Ál­lami Zenei-kóla. Benézünk a ..muzsika hazá­ba'’. A folyosókon csend honol. A termekből gordonka, hege­dű. zongora, klarinét hangja csendül ki. Egy másik terem­ben éppen szolfézs órát tarta- r.uk. Réti Zoltán igazgatót a zeneiskola történetéről kérdez­zük. — 1963-ban a városi tanács ké­résére és biztatására a Művelő­désügyi Minisztérium és a me­gyei tanács fiókiskolát létesí­tett. Az iskola akkor a salgó­tarjáni Állami Zeneiskolához tartozott. 1967-ben megkaptuk az önállósulási jogot. Most 270 növendékünk és 12 tanárunk van. — Mit jelentett a zeneisko­la számára a jelenlegi épület? — Amíg a művelődési ott­hon emeletén kaptunk szállást, minden reggel azon drukkol­tunk: kit hova tudunk elhe­lyezni. Az iskola jelenlegi épü­lete most jónak mondható. Még elférünk. Jövőre 40—30 növendékkel nagyobb lesz a létszám, s akkor már szűk lesz majd ez az épület is. Ha a já­rás is igényelni fogja a zene­iskolát, nemcsak a város, ak­kor feltétlen szükség lesz egy új épületre. Jelenleg 5—6 százalékra tehető azok száma, akik a járás különböző közsé­geiből járnak be hozzánk. A távlati tervekben az is szere­pel, hogy bekapcsoljuk Bér­céit, Rétságot és Érsekvadker- tet a zenei oktatásba. — Tudomásom szerint a ze­neiskola új helyét is kijelölték már. — Igen. A jelenlegi szociá­lis otthonban azt az emeleti vészt kapnánk meg, ahol most a Finomkötöttáru-gyár műkö­dik. Természetesen csak akkor, ha a gyár új épülete elkészül. — Balassagyarmat zenei éle­tét a zeneiskola működése ha­tározza meg. — Elmondhatjuk, hogy min­den az Állami Zeneiskola ko­ré kapcsolódik. Megemlíteném azt is. hogy havonta egy-két* növendékhangversenyt rende­zünk. Művésztanáraink éven­ként tartanak egy-két koncer­tet. Igen népszerűek, forró si- kerűek ezek a hangversenyek. A Filharmónia továbbra is tartja velünk a kapcsolatokat. Hat éve rendez hangversenye­ket Balassagyarmaton, s ez a város zenei életében igen fon­tos. A Filharmónia révén olyan hangversenyeket hallha­tunk, amit mi saját erőből nem tudnánk megrendezni. Benézünk a zeneiskola hang­verseny termébe. Két tanterem összenyitásából alakították ki ezt a 130 embert befogadó koncerttermet A falakon kép­zőművészeti alkotások, okleve­lek. Elismerő sorok a külön­böző fesztiválokról. Nemrég itt rendezték meg a második megyei kamarazene-fesztivált, első ízben a zeneiskola törté­netében. A tanárok munkájá­nak eredménye akkor is meg­látszott, de Salgótarjánban is, a zeneiskolai tanulók megyei fúvósversenyén. — Három első, négy máso­dik. és három harmadik díjat értünk el. Ez a kiváló ered­mény szaktanáraink jó mun­káját dicséri, ezt a zsűri is megemlítette. Fiatal iskola va­gyunk. most kezdünk felzár­kózni az idősebb testvér — Salgótarján — mellé. — Nógrád megyében három zeneiskola működik. Milyen­nek ítéli meg kapcsolatukat? — A kapcsolatok jók. Nin­csen rivalizálás, féltékenyke­dés. Inkább egymást segítjük. A három zeneiskola a legna­gyobb egyetértésben dolgozik. Ezt mutatta a balassagyarmati és a salgótarjáni fesztivál is. M. Zs. Bort kerestünk az ünnepekre Kettesen tudják, hogy Salgó­tarjánban, a ZIM gyáregysé­gével szemben, a hegyoldal­ban, kiterjedt pincehálózat te­rül el. Naponta érkeznek, tá­voznak innen a tehergépko­csik. Hatalmas hordókban, tar­tályokban hozzák-viszik a bort. Valiskó Ferenc, az Eger— Gyöngyös-vidéki Pincegazda­ság salgótarjáni kirendeltsé­gének vezetője szívesen végig­kalauzolt a patikai tisztaságú pincékben, ahol a mennyezetig érő hordóóriásokban tárolják a jobbnál jobb borokat. A hordós borok közül jelen­leg csaknem húsz fajtával is- merkedhet meg, aki mindegyi­ket végigkóstolja, ha egyálta­lán bírja. Mi nem bírjuk, s nem is kísérletezünk. Ám egy pincelátogatáson elmaradha­tatlan az ízlelés. A régi szo­kások szerint, mindig a leg- jdmborabb fajtával kezdik. A Mátraaljai édeskés igen jó ízű, sima bor, ezt a fajtát so­kan kedvelik. A Halmai sze­melt édeskés azoknak szerez örömet és emelt hangulatot, akik már egyetlen üveg után is szeretnék jól érezni magu­kat. Az Egri leányka, a Deb- rői hárslevelű és a Domoszlói muskotály már a legigénye­sebb borkedvelőket is kielé­gítik. Valiskó Ferenc a közelgő ünnepekre való tekintettel szí­vesen válaszol arra a kérdé­sünkre is, milyen borokat ajánl az ünnepi asztalra. A férfiak számára egy enyhén savas, édeskés fajtát, a Heve­si ezerjót. Ez a pincegazdaság legújabb terméke. Igen zama­tos, könnyű „társalgó” bor. A hölgyek részére az édeskés Egri leánykát vagy a Musko- tályos csemegét ajánlja. S mivel Nógrádban hagyomány, hogy a húsvéti ünnepen vörös bornak is állni kell az aszta­lon, ajánlja az Egri bikavért, és a Hegyvidéki vöröst. A desszert- és likőrborok kedvelői is megtalálhatják a szájuk íze szerinti fajtákat. A Merengő, az Eger csillaga, a likőrborok közül a Medoc Cordial és a Törökverő min­den igényt kielégíthet. A kitűnően felszerelt pin­cegazdaságban termelői jelle­gű palackozott borokat is rak­tároznak: Gyöngyösi tramini, az Egerszóláti olaszrizting, az Andornaktályai olaszrizling és az Ostorosi leányka — egyik jobb, tüzesebb, mint a másik. Legtüzesebb azonban a Ma­dison, amely különleges mi­nőségű, muskotályos jellegű édeskés bor. Kifelé jövet arról beszélge­tünk, hogyan lehet beszerezni ezeket a jóféle fajtákat. Bőséges a választék, kiváló az ellátás, de valami baj lehet velünk, mert a palack helyett az egyik hordót próbáljuk a hónunk alá venni !... P A. Áprilisban Üzem• egészségiigyi hónap Üzemegészségügyi hónapot rendez áprilisban a városi Vö­röskereszt-szervezet. Az akció kiemelkedő programjaként el­sősegélynyújtó versenyt bo­nyolítanak le az Öblösüveg­gyárban, véradó ünnepséget rendeznek a Salgótarjáni Ko­hászati Üzemekben és a Zo­máncipari Művek Salgótarjáni Gyáregységében, sőt kismamák találkozójára is alkalom nyí­lik az Öblösüveggyárban. Ezen kívül egészségügyi előadások­ra, filmvetítésekre, tanfolya­mok szervezésére is sor kerül. Az üzemegészségügyi hóna­pot a Magyar Vöröskereszt III. országos kongresszusának tiszteletére szervezték. Különleges likőrök, sok áru Alaposan felkészült a Cse­mege a várható húsvéti nagy forgalomra. Már eddig a pol­cokra került, vagy a raktárban várja a vásárlókat ötezer pa­lack bor, a közeljövőben még két és fél ezer üveggel érkezik, A napokban márkás francia, német és kubai likőrárut vár­nak. Ismét lehet majd skót whiskyt kapni, bőven nyílik alkalom ajándékozási lehető­ségre. Ünnepek előtt keresett cikk a finom cukrászáru. Húsvétra a budapesti Vörös­marty cukrászdából rendeltek torta- és süteményféléket, amelyek a legkényesebb házi­asszonyi igényeket is kielégí­tik. A gyerekek örömére közel nyolcvanezer forint értékű fi­gurás és tábláscsokoládé vár gazdára. Emellett hat mázsa vaj és háromezer pohár tej­föl kerül a pultokra. Közlekedési vetélkedő öt iskolában: Balassagyarmaton kettőben, azonkívül Érsekvadker- ten, Rétságon és Örhalmon befe­jezéshez közeledik a közlekedési őrsök vetélkedőjének elődöntője. Az úttörők KHESZ-vetélkedőjét a hely? autóklub és a közúti bal­esetelhárítási tanács rendezi. Az elődöntőkről iskolánként a leg­jobb háromtagú csapat kerül a döntőbe, amelyet április 20-án rendeznek Balassagyarmatén. A döntő 1—3. helyezett csapatának — kilenc pajtásnak — jutalma: a rendezők jutalomkirándulásra BU" da pestre viszik őket. Mikor adható ki a szabadság ? M. F. levélírónknak röviden fcizi válaszoljuk, hogy sérelme jogos és alapos, a vállalatnál nem helyesen ismerik a szabá­lyokat, mert nem 1 év után, a munkaviszony első hat hó­napjától a dolgozó már igény­be veheti szabadságát. Termé­szetesen a szabadság kiadásá­nak időpontját a vállalat ha­tározza meg. A dolgozó kíván­ságát a lehetőségekhez képest azonban figyelembe kell ven­ni. Ez vonatkozik egyébként Sf. K-né levélírónkra is, aki azt írja, hogy az elmúlt évtől be­tegsége miatt visszamaradt 3 nap szabadsága, amelyből ja­nuárban 1 napot szeretett vol­na kivenni, mert otthon sür­gős munkája volt. Kérelmét a munkavezető elutasította, en­nek ellenére otthon maradt, és ezért I napot igazolatlannak vettek. Azt Is közölték vele, hogy nyereségrészesedéséből 20 százalékot levonnak. A Munka Törvénykönyve szerint a szabadságot esedé­kességének évében kell kiadni. Munkatorlódás, betegség vagy más akadály esetén a szabad­ságot később, az akadályozta­tás megszűntétől számított 30 napon belül kell kiadni, A vállalati kollektív szerződés előírhatja, hogy igazolatlan hi­ányzás esetén a nyereségrésze­sedést a vállalat csökkentheti. Mindenesetre túlzottnak tart­juk, amit levelében írt. vagy­is az egynapi igazolatlan hi­ányzás miatt 20 százalékos csökkentést, de elképzelhető, ha a munkahelyen laza a munkafegyelem. Erre vonatko­zóan a vállalati kollektív szer­ződés nyújt eligazítást, ezért tanácsoljuk, mielőtt a vállala­ti munkaügyi döntőbizottság­hoz fordulna panaszával, te­kintse meg a kollektív szerző­dést. Xapi postánkból Tessék bemutatni a csizmát G. S -né kistercnyei olva­sónk levélben kérte segítsé­günket, a közte és a nagy bátonyi 391-es iparcikkbolt vezetője között keletkezett vitás ügy rendezése végett. Idézünk leveléből: „Múlt év karácsony és újév között a nagybátonyi 391-es számú iparcikkboltban, a hú­gommal együttesen vásárol­tunk egy-egv pár báránybélé­ses, fekete téli csizmát, mely­nek igen örültünk. Sajnos ko­cái volt az örömünk, mert alig kéthónapi használat után a csizmák talpa — sarka levált, a varrás két oldalról elszaka­dozott. Pedig a csizma szép értéket képviselt, 553 forint volt egy pár. A másik kelle­metlen bosszúság akkor ért bennünket, amikor a csizmá­kat visszavittük a boltba, s kértük azok cseréjét. Megle­petésünkre e kérésünknek a boltvezető nem tett eleget. Most Önöktől kérdezem, jogo­san járt-e el a bolt vezetője velünk, mert úgy tudjuk, hogy ilyen esetekben az árut ki kell cserélni.” Vitájuk eldöntésére szer­kesztőségünk az Iparcikk-kis­kereskedelmi Vállalat Salgótar­jáni Kirendeltségének vezető­jét kérte fel. A kirendeltség vezetője elmondotta, hogy boltjaiknál ilyen és ehhez ha­sonló esettel nem találkoztak. S nem tartja valószínűnek, hogy jogos reklamációról len­ne szó, Ugyanis a vonatkozó rendelkezések értelmében a minőségi kifogásokat minden esetben, a legjobb belátással és igyekezettel oldották meg a boltok vezetőd, vagy az áru kicserélésével, vagy esetleg más cipőáru vásárlásával. Te­kintettel azonban arra, hbgy az említett csizmák megtekin­tése nélkül a cserére vonatko­zóan konkrét választ a kiren­deltség vezetője sem adhat, kéri olvasóinkat: szíveskedjék a kifogásolt árut a kirendelt­ségen bemutatni. Az iparcikk- kiskereskedelmi vállalat ki- rendeltségének címe: Salgótar­ján, Felszabadulás út 11. A vállalat, mint a fentiekből is kiderül — minden tőle telhe­tőt megtesz, ha jogos rekla­mációról van szó. s&f/icty'; A katonák csaknem 44 százaléka német eredetű. Német anya­nyelvűek az osztrákok és a svájciak, a legtöbb magyar, holland, cseh, lengyel és finn is érti a németet. A légió állományának 8—8 százaléka spanyol és olasz. Van néhány angol és mindig akad néhány amerikai is — mondja a légió egyik tisztje. A légió első ejtőernyős ezredét az áprilisi de Gaulle- ! ellenes puccs után feloszlatták, mert a jobboldali tábornokok i mellé állt. Korábbi korlátlan gyarmati hatalmukat sirató euró- í patak rózsaesővel búcsúztatták az Algírból kivonuló megvert vé­delmezőiket, az ejtőernyősöket. Ha valaki gépkocsin Orao felől közelíti meg a légió főhadi- j szállását, Szidi bel Abbesz határánál „A város központja felé” í feliratú tábla mellett halad el. A „város” szót azonban valaki ! vörös festékkel átmázolta és ezt írta fölé: „OAS”. A festéket senki sem távolította el. Szidi bel Abbesz valóban az OAS egyik fontos központjaként vált híressé. Jenit OaTfly, az Idegenlégió főellenőre és a legmagasabb ran- j gú tisztje volt 1958 és I960 között. Minthogy részt vett az áprili­si zendülésben, megfosztották rangjától. Most valahol Algériá­ban rejtőzik Raoul Sálán tábornokkal és két másik tábornokkal együtt. A légió parancsnoka jelenleg az OAS főembere. A de Gaulle-t vadul támadó, „General Gardy” aláírással ellátott röp­lapok valósággal elárasztják Szidi bel Abbesz-t és a légió többi más helyőrségeit. Ha a látogató megkérdi, hogy mi lesz a légió sorsa, feltét­lenül azt a választ kapja: — A légió él és virul és ezután élni fog. Bár jövendő státu­szát még nem jelölték meg... 1962-ben egyre gyakrabban hangzott el a kérdés: — Mi lesz a légióval? Ez akkor vált különösen időszerűvé, amikor Evianban létre­jött a megegyezés az algériai ideiglenes kormány és a francia I kormány körött. Március 19-én 12 órakor egész Algéria terüle­tén beszüntettek minden hadműveleteit és minden fegyveres har­cot. Megállapodtak abban fis, hogy Franciaország bérleti alapon 15 éven át megtartja a Mers-el Kébir támaszpontot, 5 éven át a Colom—Bechair-i, a Reggane-i az In Amguel repülőteret, továb­bá a szaharai atomfegyver- és rakétakísérleti berendezéseket 8 három évig 80 000 főnyi hadereje állomásozhat Algériában. » _ 52 — Gondot okozott a francia Kormánynak, hogy mi lesz a légió sorsa, mgrt az FOí ragaszkodott althoz, hogy az OAS-sal nyíltan rokonszenvező egységeket vonják ki Algériából. Az eseményeket nem lehetett feltartóztatni. Az eviani meg­állapodás szerint az „algériai nép majd népszavazással dönt sor­sáról”. Az eredmény nem volt kétséges. Amíg Algéria a szava­zásra készült, a francia kormány azt mérlegelte, hogyha számá­ra negativ lesz az eredmény, akkor mi történik a légióval. 19. Mi lesz a légióval? 1962. május 17-én így írt a Le morale : ,,A légiósok toborzása, amely az áprilisi puccs utam bizonyos ideig szünetelt, tovább tart és a jövőben is folytatódik, csupán a légió személyi állományának bizonyos fokozatos csökkentését tervezik. Bizonyos légiós egységek elhagyták ugyan Algériát, de nem lehet beszélni tömeges távozásukról, k légiónak Algériából ki­vont alakulatait Djiboutiba és Madagaszkár szigetére irányítot­ták. Nincs szó a Szidi bel Abbesz légiós támaszpont kiürítésé­ről sem. 1856 óta ez a légió hivatalos székhelye. Esetleg ide­genlégiósokat vezényelnek Korzika szigetére is, arra hivatkozva, hogy a légiót megalapító 1831-es törvény a kontinentális Franci­aország területén kívül engedélyezte a légió állomásozását, s Korzika kívül esik a földrész határain. (Valójában az 1831-es tör­vény parlamenti vitájában leszögezték, hogy Korzika ebből a szempontból Franciaország kontinentális területének a részét ké­pezi. — A szerző megjegyzése). A párizsi sajtó értesülései ekkor azt jelezték, hogy a fran­cia kormány korábbi ígéreteit megszegve, továbbra is fenntartja az idegenlégiót, a gyarmati háborúk hírhedt zsoldos hadsereg ét. Ez tükrözte a francia kormány álláspontját. De ahogy köze­ledett a népszavazás ideje, úgy követelte egyre határozottabban Algéria a gyűlölt alakulat kivonását. Párizs kénytelen-kelletlen engedett. Először is a városokból vonták ki a légiósokat, de az­tán sor került a döntő lépésre is. 1962. június 22-én jelentették a hírügynökségek Párizsból: „Július elsejéig elszállítják Szidi bel Abbesz 1500 főnyi légi­onista helyőrségét. . . A 17 000 embert számláló idegenlégió elhe­lyezése nagy gondot okoz a francia hatóságoknak. Sem Fran­ciaország, sem a gyarmati szigetek lakossága nem kívánja az idegen, kétes elemekből álló csapatok jelenlétét. Francia—Gua­yana tiltakozott odaszállításuk ellen”. Szidi bel Abbesz nemcsak egyszerű katonai támaszpont, ha­nem a légió „szent városa”. Amikor a francia kormány úgy döntött, hogy a központi laktanyát megszünteti, az elmúlás han­gulatát vonta a fehér kepis katonák köré. Lázas csomagolás kezdődött. A kaiitiriban ingyen mérték ki a maradék italokat. A légió központi épületén hunyorogni kezd­tek a fénylő neon-betűk: „Légid Patria Nostra” — vagyis a lé­gió a mi hazánk. Szerelők jöttek. Leszedték a neonfelírást. A légió zenekara jellegzetes indulót játszott. A parancsnok­ság összecsomagoltatta a léigó múzeumának trófeáit. Minden — 53 — zsákmányolt zászlót gondosan becsomagoltak, hogy elszállítsák. Kivéve egyet. 1885-ben a légiósok Indokínából, Tuyen—Qu&ng-bol maguk­kal hoztak egy zászlót. Ez később Borelli századoshoz került, ö vitte el Szidi bel Abbesz-be. — Ez a harci zsákmány hirdesse mindig a légió dicsőséges győzelmét — így végrendelkezett a százados. — Legyen a zász­ló mindig Szidi bel Abbesz-ben. De csak addig, amíg a város fölött francia trikolort lenget a szél. Félvad törzsek szertartására emlékeztető jelenet a légió Szi­dj bel Abbsz-i búcsújának a napján. Gyászzenét játszott a ze­nekar és az indokínaj zászlót elégették & laktanya udvarán. Folyt a bor, zengett az induló. A csapatok felsorakoztak. Hosszú autóoszlopok vitték Szidi bel Abbesz helyőrségét a ten­gerpart felé. „Finale et Prelude” így jellemzik a légió hivatalos történet­írói ezt a napot. Búcsú Afrikától. Búcsú a francia gyarmatbirodalomtól. Búcsú a kalandtól. Korzikán kötött ki velük a hajó. Más egységek a Marseille-től néhány kilométerre levő Aubagne városka lakta­nyáiba kerültek. Nem fogadták őket szívesen, Korzika szigetén Bastia kikö­tőjében és Ajaccioban, Napoleon szülővárosában tüntettek elle­nük a sziget felháborodott lakói. — Fasiszták, Gyilkosok! — kiabálta a tömeg. Fel kell osz­latni a légiót! Meglátogatta az egységeket új állomáshelyen a Newsweek című amerikai lap riportere. Megállapította, hogy a légió vete­ránjai között hihetetlenül nagy volt az SS-ek arányszáma, akik most Korzika szigetén és a Marseille melletti laktanyában álmo­doznak a közelmúltról, amikor az OAS urai mintegy ötven dol­lárt fizettek nekik minden megölt emberért. — Hiába — sóhajtott fel az amerikai lap riporterének Aubagne-ban egy lapasztalt altiszt —, a légió az atomkorszak­ban elavult, hát meg kell szüntetni. Ez tévedés. Nem az „atomkorszak” tette elavulttá a légiót, hanem az ázsiai és afrikai népek szabadságának és függetlensé­gének a korszaka. Franciaország ugyanis az „atomkorszakban” is igyekszik fel­használni a zsoldosokat. A légió néhány egységét a hadügy­minisztérium Óceánia korállszigetére küldte, ahol a francia tu­dósok a nukleáris fegyvereket próbálják ki. Kezdettől fogva részt vesznek a kísérleti telep építkezési munkálataiban a légió különleges alakulatai. A Mururoa szigetről küldött, feltehetően cenzúrázott leveleikben a katonák mint a technika és a civili­záció előőrseiről írnak önmagukról. — Modern Robinsonok vagyunk. Egy kis életet hozunk a koráll-szigcti lakók unalmába — írja valahonnan Polinéziából egy légiós. — Megfűszerezzük egy kicsit a Sandwich-szigeteket... Mi lesz a légióval? Bár az egységei jelenleg még ott állomá­soznak Polinézia szigetein, Korzikán, Marseille mellett, Mada­gaszkáron, és Szomáliban, az alakulatnak mégslncs jövője. Csak múltja. De — egyetlen fejezetét kivéve — az is dics­telen. VEGE — 54 —

Next

/
Thumbnails
Contents