Nógrád, 1969. április (25. évfolyam, 75-97. szám)
1969-04-30 / 97. szám
Hajlik a vessző... Február közepétől május derekáig munkát ad a szőlő- oltvány-készítés a pásztói termelőszövetkezet asszonyainak Amint Balázs József brigád vezető mondotta, itt oltottál azokat a vesszőket is, amelyeket a közös gazdaság nagyszabású szőlőtelepítése során felhasznált. De nemcsak a szőlő, azol tott nemesvesszők Is jelentős pénzt hoznak a gazdaságnak. Ugyanis kb. egymillió vesszőt exportál a Béke Termelőszövetkezet, s ahogy Balázs József számolja, mintegy három és fél, négymillió forintot jövedelmez a szorgalmas asszonyok munkája. Nyolcvan asszony, leány oltja a nemesvesszőket az alanyba- Innen még csak a szomszédos terembe utaznak a veszszők Az oltott vesszők fűrészporágyba kerülnek. A folyamat igen nagymennyiségű, nedvesített fürészport igényel A szőlövesszöket ez után az előbajtatóban tartják két hétig, harminc fokos melegben. Ennyi idő szükséges, hogy hajtást neveljenek, s kikerüljenek a szőlőiskolába Legyen világosságl Panaszkodnak az Úttörő úton lakók, hogy hónapok óta botladoznak. Ugyanis már hosszú ideje nem ég a kisvasúti átjárónál levő villany. Az arra járók türelmesen várták, mikor veszik észre végre az ÉMÁSZ szakemberei a tönkrement lámpákat, de úgy látszik hiába várták, A dolog annál kellemetlenebb, mert éppen a vasúti átjárónál nem ég a villany, és amikor besötétedik, csak sejteni lehet, merre vannak a sínek. A kivilágítatlan utcán járkálni nem tartozik a legkényelmesebb dolgok közé, ezért jogos a kérdés: Mikor lesz végre világos az említett útszakaszon? Tegnap végre a két villany közül az egyiket megjavították, a másik Ugyanolyan sötéten maradt. Arról elfelejtkeztek? 4 kézműipari Vállalat új üzemcsarnokot épít Pásztón Tegnap ülést tartottak a járási, városi tanácsok végrehajtó bizottságai Pásztón. Hét témakört tárgyalt meg a pásztói vb. Többek között hozzájárult ahhoz, hogy a felsőtoldi Május 1 Termelőszövetkezet melléküzemági tevékenységet folytasson. Villany- szerelési, bádogos és lakatos munkákat végez majd a helyi és környéki közületeknek, a lakosságnak. A Fővárosi Kézműipari Vállalat igazgatóságának jelentése részletesen foglalkozott pásztói telepének tevékenységével, a fejlesztési elképzelésekkel. A vállalat négy év alatt 9%-os létszám- növekedés mellett 150%-os termelési érték felfutást ért el. Ugyanez idő alatt exportja több mint kétszeresére, a nyereség két és félszeresére emelkedett, termelési értéke pedig elérte az évi 10 millió forintot. Döntés született, hogy támogatják a Kézműipari Vállalatot a pásztói telephelyen egy új üzemcsarnok felépítésében, amihez a végre- hajló bizottság 2 millió forinttal hajlandó hozzájárulni. Csak az iparnak fontos? Érdekellentét az ipar és e kereskedelem között A szocialista átalakulás folyamatában a termelés és az elosztás jellegzetes sajátosságok között fejlődött ki. Korábban a két terület egymásra hatását a kapacitások maximális kihasználása jellemezte. Elsősorban ezt kellett a kereskedelemnek elősegíteni azzal, hogy raktározási tevékenységével az idényszerű, ciklusos kereslet termelést gátló következményeitől mentesítse az ipari üzemeket. Nyilvánvaló: a termelő vállalatokat nem kényszerítette semmi sem arra, hogy a szükségesnél nagyobb raktárakat építsenek. Sőt éppen ezek rovására fejlesztették termelésüket. Szükségtelen volt nagy, készáru raktári kapacitást létrehozni, mert ezt a funkciót a nagykereskedelem gyakorolta. Kifogásolható A gazdasági reform céljai között fontos helyet kapott a termelő kapacitások jó kihasználása. Ügy látszik, ez a feladat csak az iparnak szükségszerű és fontos, a kereskedelem jó kapcsolataival nem igyekszik ezt általánosságban elősegíteni. Pedig az életszínvonal emelkedésében fontos tényező a több áru. Ennek elhelyezése, tárolása azonban nincs megoldva. Ezért a reformadta önállóság sok helyen nem előnyös formában jelenik meg. Egyik ilyen kedvezőtlen megnyilvánulása az ipar és kereskedelem kapcsolatainak kifogásolható alakulása. Vállalatunk példáján szeretném bemutatni a törekvések helytelenségéből származó veszélyeket, a népgazdasági veszteséget Mi a vas-műszaki jellegű cikkek egész sorát adjuk a belkereskedelemnek, a mezőgazdaságnak és a termelőeszköz-kereskedelemnek. Ezek a cikkek általában idényszerűen kerülnek fel- használásra, hiszen a drótárukat, szegeket az építkezésnél. nem a téli időszakban használják, a gyümölcscsomagolás is nyáron és ősszel folyik, a mezőgazdasági munkák ugyancsak főleg a melegebb időszakban igényelnek bálakötöző huzalokat, szőlő-, komlókötöző drótot stb. Ilyenkor az igények messze meghaladják a rendelkezésre álló termelő kapacitást. Nyilvánvaló, hogy az igények kielégítése csak akkor lehetséges, ha a folyamatos termelésből kikerülő árukat a kereskedelem akkor is raktározza, amikor kicsi a kereslet iráhtuk. Kikapcsolni? Sajnálatos módon egyre gyakrabban találkozunk a nagykereskedelem olyan törekvésével, hogy minimális raktárkészlet mellett, inkább csak áteresztő forgalmat bonyolítson le. A FERROGLO- BUS a kohászat ipari raktára, szinte felére csökkentette a termelő vállalatoktól átvételre kerülő acélárut. Korábbi rendeléseiből gyakran mond le, ugyanakkor árbevételének fenntartása érdekében mind jobban bővíti ipari tevékenységét: darabol, hasít, kikészít stb. A Belkereskedelmi Minisztérium arra ösztönzi a termelő vállalatokat, hogy mind nagyobb mértékben létesítsenek közvetlen kapcsolatot a kiskereskedelemmel, sőt saját eladásra is rendezkedjenek be. Lehet és kell ilyen megoldást is alkalmazni a lakosság ellátásának javítása érdekében, ez azonban nem jelentheti a nagykereskedelmi áruforgalom szűkítését. Az elaprózottság, a gyártási tételek növekedéséhez, a tételsúlyok csökkentéséhez vezet, ami pedig a termelő kapacitások szűkítését eredményezi a sok csere és átállás idő révén. Tapasztalataink szerint a kisfogyasztókkal való közvetlen termelői kapcsolat nem kedvező, mert gyakran a kapacitások csökkenését hozza magával. Kutatva a kereskedelemnek ezt a magatartását, rájöttünk, hogy a nemrég megjelent pénzügyi megszigorítások kényszert tették erre az útra. Árukészleteik után ugyanis ők is eszközlekötési járulékot fizetnek. Ha az észközlekötési járulékot a kereskedelmi árréshez viszonyítjuk, rögtön kitűnik, hogy a raktározás nem kifizetődő dolog, nagyobb jövedelem és nyereség csak kis raktárkészlettel, nagy forgási sebességgel, azaz az átmenesztő raktározás mellett érhető el. A szóban forgó rendelkezés ezért elsősorban az elfekvő készletek csökkenté sét szorgalmazza, nem pedig a készletezési funkció »megszüntetésére ösztönöz. Küzön törekvő Mivel termelő kapacitásaink jó kihasználása közös nemzeti érdek, ez egyformán feladata és kötelessége az iparnak és a kereskedelemnek. Ezért ma e két szervezet kapcsolata általánosan vitatott. A probléma azonban nemcsak a kohászati termékekre vonatkozik. Nyilvánvaló, hogy egy 20 évre visszanyúló állapotot nem lehet máról-holnapra megváltoztatni. Érvényesíteni kell a reform ama szabályozó rendelkezéseit amelyek szerint a korábbi hagyományokra felépült kooperációt, kapcsolatot nem lehet egyoldalúan megszüntetni. Ürmössy László műszaki igazgató h. Salgótarjáni Kohászati Üzemek i jó idő a meiőqaidaságban A vidékről érkező jelentések saertat a jó időt kihasználják a mezőgazdaságban, mindenfelé benépesült a határ. Becslések szerint a hónap utolsó napjaira jelentősen összezsugorodott az a háromhetes hátrány, amit a késői kitavaszodás okozott. Jellemző erre, hogy az úgynevezett középkorai növények vetésével általában március végéig mindenhol el szoktak készülni. az idén azonban ez a munka április második feléig húzódott el. Április 10. helyett, csak április 20. után indul t meg nagy erővel országszerte. Az időjárás javulása nyomán azonban már csak néhány napos a késés. A napsütéses száraz idő különösen jói jött a növényvédelmi munkáknál. A repülőgépes növényvédőiéit) és a szántóföldi vegyszeres gyomirtás szezonja megkezdődött. Április végére országszerte előkészítették az ön tözőberen - dezéseket is. (MTI). Ez idő tájt minden vadásztársaságnál módszeres alapossággal irtják a hasznos vadakra kártékony ragadozókat. A szárnyasokat lelövik, azonban a földlakókat — rókát, borzot — csak kifüstölni lehet barlangjából, mert elcsípé- sük hosszabb időbe telne. Egy ilyen ragadoz^, pusztító vadászatra kaptunk meghívást legutóbb az endrefalvai Vörös Csillag Vadásztársaságtól. £ úvadirtésoM Esőre hajló időben indulunk Nógrádszakálból a vadászházhoz. Csodálatosan szép, szeszélyesen kanyargó völgyben vezet az út. Mellettünk kristálytiszta vizű patak csörgedez. A madarakat nem zavarja a borús idő, vidám füttykoncertet rendeznek. Kőműves Pista bácsi, a vadőr veszi át a vezetést, aki úgy ismeri a környéket, hogy hu- nyott szemmel is eltalálna akárhova. A sor végén ketten hozzák nagy dobozban a füstgyertyákat, egy vállra emelt dorongra akasztva. Néhány kilométeres gyaloglás után érkezünk egy fenyves szélén álló vadászházhoz. A társaság — alig vagyunk tízen — megpihen. Megbeszéljük a haditervet. Az első kotorékot — így nevezik a földlakók odúját — hamar elérjük, Pista bácsi csendre int és körülkémlel. Elégedett. A rókakomák bent tanyáznak. Három kijáratot gyorsan betömünk száraz levelekkel és földdel. Az idős vadőr két hosszabb gallyra ráköti a füstgyertyákat. — Felkészülni! — riasztja a többit. — Egy-egy puskása lyukak mellé. Ha ugrik a koma, lelőni! Meggyújtja a füstgyertyákat. Pillanatokon belül orrfacsaró kénes füst árad szét A gyertyákat a botokkal belöki a kotorékba, s már kapáljuk is rá a földet, hogy a füst befelé terjedjen. A várakozás csendes perceiben Pista bácsi a régi vadászatokról mesél, amikor alispánok, főispánok pusztították ezt a vadban gazdag vidéket. Csak a puskások figyelnek feszülten, nehogy valamelyik nyíláson kitörjenek a rókák. — Affene! Nem ugrik a koma — bosszankodik a vadőr, de hirtelen, mint aki kővé meredt, figyeli a legnagyobb nyílást elzáró földkupacot. Azután megjegyzi: — A róka ravasz jószág nehezen szán. ja el magát a kitörésre, inkább bennmarad ... Egyórás várakozás után a vadászok elhatározzák, kibontják a kotorék elejét. Óvatosan kezdik, mert hátha ugrik még. S lám, a vadőr éles szeme nem tévedett. Az imént mozduló földkupacban fúródva találunk egy rókái. Kicsit beljebb egy másikat. Tovább ásni fölösleges, ami bentmaradt, bentmaradt. A két fejlett példány vállra kerül, mehetünk tovább. Kovács János mérnök, a társaság egyik fiatal vadásza fürkészve tekinget szét. Lőni szeretne, nem füstölni. Az egyik vén fán nagy fészket fedez fel. — Héja lesz — mondja, s megtölti a puskái. — Nem létezik — tromfo! Pista bácsi — Ismerem ezt az erdőrészt. Itt nincs héja. Nehogy rálőjön, mérnök elvtárs! Ne zavarjuk most a vadak nyugalmát. Száz métert sem teszünk meg, zörren a bokor előttünk. Két őz nagyot szökellve egy szempillantás alatt eltűnik a sűrűben, i — Na, mit mondtam? — szól csendesen Pista bácsi. A másik kotorék még az előbbinél is nagyobb. Egy víz. mosta domboldalba fészkelte be magát a borz. Mert a vadőr szerint ebben a labirintusban az rejtőzködik. A legnagyobb nyílás előtt simára taposott a bejárat. Ez azt jelenti, az állat az odújában van. Gyorsan munkához látunk az iménti módszer alapján. Villan a füstgyertya, a puskások készenlétben váriák a kitörést. — Ez nem jön ki — mondja Pista bácsi nagy nyugalommal. — Tavaly is kifüstöltünk egyet, de elfalazta magát inkább, hogy ne férjen hozzá a füst. Mire kiástuk, vége volt. De halig;. - tózzunk csak! Ha bent van. akkor zörög ... Fülét a földre szorítja, s feszülten figyel. Mosolyra szalad a szája. E szerint bent van a borz? Mindenki füle’. Kétségtelen, valamit hallani Mintha valami halk mote járna valahol, majd fú iá hangokat. De a borz után hiába ásunk. Biztosan elasta sajátmagát. Hazafelé lépkedünk, amikor oldalt felcserreg egy szarka. Ketten is kapnak a fegyver után. Eldörren egy puska, megvan az első találat. Nem télik bele sok idő, a mérnök mégiscsak lelő egy héját. Az erdő széléig még terítékre kerül egy barnakánya is. Megritkulnak a fák, kiérünk az erdőből. — Fegyvert üríts — szól a vadőr, s megnézi a puskákat. Minden rendben. Erre előkerül a korsó, s mindenki húz belőle. A vadászatnak, a dúvadirtásnak ezzel hivatalosan is vége. S habár a többezer holdas területnek csali egy picike részét jártuk be, sok látvánnyal gazdagodtunk és hasznosan töltöttük a napot. Pádár András N0GRÄD — 1969. április 30., szerda
