Nógrád, 1969. április (25. évfolyam, 75-97. szám)

1969-04-26 / 94. szám

Libanon két táborra oszlott Lemondott a miniszterelnök — Összeesküvésről beszél az Al Fatah Éh in ke nem hátrált meg i-------------1----------­M ines kivétel a nácik számára Brandt bizakodó nyilatkozata Hasid Karami libanoni miniszterelnök, aki ez év janu­ár 16. óta töltötte be ezt a tisztséget, csütörtökön, az éj­szakai órákban benyújtotta a lemondását Charles Helou elnöknek. A libanoni kormányfő ezt a döntést a parlament rendkívüli ülése után hozta. A parlamen­ti ülés csaknem hatórás vitá­jának középpontjában a szer­dai és csütörtöki véres inci­densek álltak, amelynek lega­lább 15 halálos áldozata volt, s a két nap alatt a sebesül­tek száma meghaladta a szá­zai. A parlament ülésén nyilván­való lett, hogy csakúgy, mint az ország, a képviselők is kü­lönböző véleményen vannak abban a kérdésben, biztosítsa-e Libanon a palesztinjai gerillák­nak a teljes cselekvési sza­badságot, lehetővé tegye-e szá­mukra, hogy libanoni terület­ről intézzenek támadásokat Iz­rael ellen. „Nem rejthetjük vé­ka alá, hogy Libanon nem egységles abban, hogy milyen támogatást nyújtson a palesz- tinaiak mozgalmának. Ez e helyzet arra késztet bennün­ket, hogy a problémát kellő bölcsességgel és higgadtsággal kezeljük” — mondotta a vi­tában Abdallah Jafi, volt mi­niszterelnök. Camille Chamo- un, volt köztársasági elnök, a konzervatív beállítottságú nem­zeti liberális párt vezetője sze­rint a libanoni kormány nem adhat teljes cselekvési szabad­ságot a Palesztina! menekül­teknek. Karami miniszterelnök ki­jelentette: „Legyünk őszinték. Libanon két táborra oszlott, az egyik azt állítja, hogy a Pa­lesztinái kommandók libanoni területről is hajtsanak végre akciókat, bármi legyen is an­nak a következménye, a má­sik tábor viszont ellenzi ezt az álláspontot. Ennélfogva a kor­mány egyik tábort sem támo­gathatja anélkül, hogy ne osz­taná meg az országot”. Az éj­szakai órákban Karami mi­niszterelnök azzal zárta a vi­tát, hogy „nem talált a kép­viselők körében egyöntetű tá­mogatásra, amely nélkül az ország nem juthat ki a jelen­legi nehéz szakaszból”. Ilyen körülmények között, mint mondotta, nem maradhat meg Magyar fesztivál Tokióban A hitorl szuperexpresszen, a világ leggyorsabb vonatán uta­zott Tokióból kétnapos osakai és kiotói útjára dr. Bíró Jó­zsef magyar külkereskedelmi miniszter. Az osakai program a kereskedelmi és iparkama­rában kezdődött, ahol Satoh kormányzó, majd az üzleti kö­rök nevében Hasegawa, a üumitamo vegyiművek elnöke üdvözölte külkereskedelmi mi­niszterünket, kíséretét, vala­mint Szigeti Károly nagyköve­tet. Osaka, után Kioto, a kétezer pagoda, palota és múzeum vá­rosa, a Japán „szellemi köz­pontjának” nevezett, klasszi­kus szépségű település volt a köwetícező állomás. Pénteken Tokióban folytató­dott a zsúfolt japáni program. A délelőtti órákban a Seibu- áruház legfelső emeletén „ma­gyar fesztivál” nyílt Az ün­nepségen megjelent a császár öccse, Mikasa herceg és fele­sége, dr. Bíró József, a japán közélet képviselői, a diplomá­ciai kar számos tagja. Szigeti Károly nagykövet beszédében a két onszág közötti kapcsola­tok fejlesztésének lehetőségét hangsúlyozta, majd Droppa Gusztáv, a Hungexpo igazga­tója és Harie, a szocialista or­szágokkal folytatott kereskede­lem előmozdítására alakult japán társaság képviseletében szólalt fel. Szovjet — francia együttműködés Moszkvában szovjet és fran­cia tudósok és mérnökök — a világűr kutatásában és békés célokra való felhasználásában való szovjet—francia együtt­működésről 1968. júniusában aláírt megállapodás értelmé­ben — tanácskozást tartottak, amelynek eredményeiről pén­teken sajtóközleményt hoztak nyilvánosságra. A közlemény megállapítja, hogy a Föld nagy mágneses térerősségű pontjain végzett közös kísérletek második sza­kaszát sikeresen befejezték, s célszerűnek mutatkozik a kí­sérletek harmadik szakaszának megvalósítása 1970-ben. Kiszé­lesítik a mesterséges holdak optikai megfigyelését geodéziai és geofizikai kísérletek céljá­ból. 1968—69-ben az atmoszféra felsőbb rétegeinek hőmérsékle­téről és összetételéről érté­kes adatokat szolgáltattak az űrmeteorológia számára a Szovjetunió területéről felbo­csátott francia, nátrium-páro­logtatókkal ellátott meteoroló­giai rakéták, valamint a Fran­ciaországban felbocsátott szov­jet tömegspektrométerrel fel­szerelt rakéták. (TASZSZ) L zenibe helyezték az Északi tény első szakaszát Üzembe helyezték a szovjet íöldgázprogram egyik nagy fontosságú alkotásának, az Északi fény elnevezésű gáz­vezetéknek az első, 1060 kilo­méter hosszú szakaszát. Ez a létesítmény nemcsak a szov­jet népgazdaság szempontjából jelentős, hanem világszerte ér­deklődést kelt a szakemberek és a közgazdászok körében. A Szovjetunió európai ré­szének északi körzeteit átsze­lő gázvezeték a nemrégiben feltárt és gigászi tartalékokkal rendelkező vuktilai lelőhelyről szállítja a földgázt a csere- poveci gigantikus kohóműbe, és a Jaroszlavl terület váró- saiba, mégpedig az idén öt- milliárd, jövőre pedig már tízmilliárd köbméter mennyi­annyi, mint Magyarország ta­valyi egész földgáztermelése. A vezeték érdekessége, hogy 1220 milliméter átmérőjű csövekből áll — ekkora csöveket még sehol a világon nem alkalmaz­tak. A gázvezeték építése nem csupán nagyfokú technikai, ha­nem emberi erőfeszítéseket is igényelt. A vezetékeket 40—50 fokos fagyban és javarészt olyan vidékeken fektették le, amelyek 100—200 kilométerre esnek a legközelebbi utaktól. Ezért a csöveknek a helyszín­re szállítására szuperterepjáró traktorokat alkalmaztak, az építőknek sok esetben re­pülőgépen, helikopterein vitték a friss élelmet és a postát. (MTI) ségben. Ez csaknem négyszer 2 NÓGRÁD — 1969. április 26., szombat tisztségében és benyújtotta le­mondását. Az AFP azonban úgy tudja, hogy Karami a képviselőház­ból nem ment Helou elnök re­zidenciájára, és nem nyújtot­ta át a formális lemondó le­velet, amely nélkül lemondása nem tekinthető végérvényes­nek. Kairói jelentések szerint az Al Fatah, a legtekintélyesebb palesztinai gerillaszervezet szó­vivője a kairói rádió által su­gárzott adásában figyelmezte­tett „azoknak a gyanús liba­noni köröknek a tevékenységé­re, amelyek azt szeretnék el­érni, ha a libanoni hadsereg Izrael biztonságát védelmező erővé változna”. Az Al Fatah szóvivője hang­súlyozta, hogy a palesztinai ellenállási mozgalom egyetlen ország belügyeibe sem akari beavatkozni, de nem engedheti meg, hogy „egy Izraellel szom­szédos állam határa a zsidó ál­lam biztonságos határa le­gyen”. „Felhívjuk a libanoni népet, Libanon elnökét, kor­mányát, hadseregét, fékezzék meg a palesztinai forradalom ellen összeesküvést szövögető elemeket” — hangzik az A’ Fatah nyilatkozata. (MTI) Négyezer tonna bomba a határövezetre A csütörtökről péntekre virradó éjszaka az amerikai légierő a katonai szóvivők közlése szerint a vietnami háború történetének legna­gyobb arányú bombatámadá­sát intézte a kambodzsai határ mentén levő feltétele­zett partizántáborok ellen. Az amerikaiak a Saigontól mint­egy 100 kilométerre fekvő ha­tárövezetre egy 18 kilométe­res szakaszon 4000 tonna bombát zúdítottak öt hullám­ban. A saigon i katonai szí vivő szerint a DNFF erői rakéia- és aknavető-támadást intéz­tek több jelentős amerikai és dél-vietnami katonai objek­tum ellen. A pontos számot az amerikai parancsnokság legutóbbi döntésének értelmé­ben nem közlik: ez a válto­zás az amerikai tájékoztatási politikában meglepetést kel­tett a saigomi sajtótudósítók körében. Vita ai NDK elismeréséről Polgár Dénes, az MTI tudósítója jelenti: A bonni Bundestag pénteken vitát folytatott a német kérdésről, azzal kapcsolatban, hogy a Szabad Demokrata Tárt javaslatot tett egy államszerződés kötésére az NDK- val Fritz-Rudolf Schulz, az FDP szónoka azzal indokolta meg pártja javaslatát, hogy valamiképpen ki kell jutni a „német dillemából” és nem szabad várni a „.szép időre". Élesen elítélte a kormány által hangoztatott „egyedüli kép­viselt” elvét. Herbert Wehner össznénietügyi miniszter a kormány nevében kijelentette: elvileg osztja az FDP felfogásút, hogy a „német kérdés békés megoldásáig” az NSZK kössön ál­lamszerződést az NDK-val, de erre az időt még nem látja elérkezettnek. A Stoph NDK miniszterelnök által 1967-ben előterjesztett javaslat Wehner szerint nem tekinthető szer­ződéstervezetnek, s ezért nincs rá szükség, hogy — mint az FDP javasolta — Bonn ellentervezetet készítsen. Wehner egyébként — ugyanúgy mint az SPD kongresszusán — az NDK kormányára hárította a felelősséget a német kérdésben tapasztalható egyhelyben topogásért. mert „Ulbricht nem hajlandó tárgyalni”. Olaf von Wrangel báró, a CDU szóno­ka nyomatékosan állást foglalt az NDK elismerése ellen. A CDU — mondotta — aggodalommal szemléli, egy „elisme­rési párt növekedését, ami veszélyezteti Bonn tárgyalási po­zícióját.” Kiesinger kancellár még ennél is élesebben állt ki az elismerés ellen. Még mindig szívesebben beszélek Német­ország másik részéről, mint „létesítményről” nem pedig mint államról — mondotta. (MTI) Üt nap alatt Húsz rakéta 100 és 200 kilométer magasságba Ameríka-cl lenes tüntetés Asnerika-ellenes tüntetés zajlott le a belgrádi egyetem filozófiai karának épülete előtt, miközben az Egyesült Államok katonai iskolájának hallgatói látogatást tettek az egyetem rektoránál. Az ame­rikai katonai iskolások euró­pai kőrútjuk során látogat­tak el Jugoszláviába, A vendégeket mintegy száz jugoszláv diák, az amerikai­ak vietnami háborús bűneit elítélő feliratokkal fogadta. Ä „Nap-atmoszféra” prog­ram keretében a Szovjetünk óban húsz rakétát bocsátot­tak fel. A kísérletsorozat cél­ja az volt, hogy az atmosz­féra valamennyi rétegében vizsgálják azokat a változá­sokat, amelyek a Nap kro- moszférikus fellobbanásai ál­tal előidézett mágneses viha­rok során mennek végbe. öt napon keresztül kétféle típusú meteorológiai rakétá­kat bocsátottak fel 100. il­letve 200 kilométer magas­ságba. A geofizika történe­tében ez volt az eddigi leg­nagyobb kutatási program ezen a területen. Eredménye­képpen nagy jelentőségű tu­dományos anyagot sikerült összegyűjteni. (MTI) Mitől retteg Papadopulosz? Most, hogy második születés­napját próbálta megünnepel- tetni ebben, a szomorú ország­ban a nyílt fasiszta diktatúra, a világsajtó tele van évfordu­lós számvetésekkel. A moszk­vai Pravda hírmagyarázója teljes joggal írta le: ,a katonai junta rendszere nem csupán az országon belül szigetelődik el, hanem nemzetközileg is’’. Még a magukra valamennyire is adó polgári lapok sem mu­laszthatták el Papadopulosz kétéves terror-rendszerének megbélyegzését. A NATO jubi­leumi tanácsülésén négy euró­pai állam is szankciókat java­solt Görögország éllen. Csu­pán a Nyugat szélsőjobboldali körei, elsősorban az Egyesült Államok jobboldali sajtója ta­núsít tartózkodó magatartást: „politikai balesetként” kezeli az ezredesek puccsát, amelynek a „mellékhatásai” kellemetle­nek, azaz kampromittálóak Gö­rögország NATO-beli szövet­ségesei számára. Ami azonban a lényeget illeti, vagyis azt, hogy pillanatnyilag a ' NATO megbízható bázis-államhoz ju­tott a „fekete ezredesek” se­gítségével Délkelet-Európában, ezek a körök nem szűnnek meg elégedetten nyugtázni. A legsötétebb politikai jobb­oldal sem titkolhatja azonban a kétéves görög diktatúra sta­bilitásával szemben táplált aggályait. Mesrt, bár politikai foglyok ezreit sanyargatják a sziget-börtötnökben, s a lakos­ságot a legelemibb demokrati­kus jogoktól is megfosztották, mégis kevésnek bizonyult ez a két esztendő ahhoz, hogy a görög junta felszámolja, vagy akárcsak megbénítsa ellenfele­it Az elmúlt két év — a gö­rög ellenállás megszületésének, megerősödésének korszaka volt. Cikkek, tanulmányok sokasá­ga jelent meg világszerte az ellenállás szervezeti felépítésé­ről, de ezekben a közlemé­nyekben — a tényleges infor­mációk mellett — mindig sze­repet kaptak a feltevések, ta­lálgatások is. Ez így van rendjén. Régen rossz lenne a görög el­lenállásnak, ha szervezeteit és azok egymásközti viszonyál Ladasz, a titkos rendőrség fő­nöke a világsajtóból tanulmá­nyozhatná. A mély illegalitás érthető következménye a szer­vezeti áttekinthetetlenség. Any- nyi kétségtelen, hogy az ellen­állási szövetségek betiltott po­litikai pártokhoz kapcsolódnak, s ezek között a legnagyobb szerepe a Görög Kommunista Pártnak van. A párt, valamint a szélesebb baloldali szövetség, az EDA hívta életre a Hazafias Fron­tot. A baloldal azonban nem kívánja monopolizálni az el­lenállást. A Hazafias Front hivatása, hogy a diktatúraél- lenes erők legátfogóbb szerve­zete legyen. Hogy ez mennyire sikerült, arra jellemző az 1967 őszén megrendezett har­mincegyek pere, amelynek fő­vádlottja a zeneszerző Theodo- rakisz volt, az életfogytiglani fegyházra ítélt vádlottak kö­zött pedig a kommunista Konsztantin Filinisz, az Avgi volt főszerkesztője mellett ott volt Joannisz Laludasz is, aki jobboldali párt, az ERE tag­ja volt. A megszámlálhatatlan ki­sebb baloldali és nem balol­dali szervezet és csoport közül egy másik, nagy ellenállási szövetség emelkedik ki, amely a legtekintélyesebb demokra­tikus polgári párt, a Centrum Unió irányítása alatt áll. Ez a Demokratikus Védelem nevet viseli, s Görögország határain belül működik. A Centrum másik szervezete, a Pán-Hel- lén Felszabaditási Mozgalom viszont főleg külföldön tevé­kenykedik, azzal a céllal, hogy a juntát elszigetelje a nyugati kormányoktól és pénzügyi kö­röktől. Mindkét szervezet Andreasz Papandreut tekinti vezetőjének. A görög ellenállás hatékony­ságának az a fő kérdése: mennyire sikerül a különböző politikai irányzatokat kővető, nagy és kis szervezeteket egy­ségbe tömöríteni, közöttük har­ci együttműködést kialakítani. A kommunista párt erre tö­rekszik, és a mostani évfor­duló alkalmából kibocsátott felhívásában is minden görög demokratikus párthoz, szerve­zethez és személyhez fordult — azokhoz, akik a junta ellen lépnek fel —, hogy egységes akcióik megteremtése érdeké­ben „kössenek megállapodást egy közös program alapján, amelynek célja a junta ural­mának megdöntése, a diktatú­rát ellenző pártok és szerveze­tek képviselőiből illő kormány megalakítása”. Athénben egyébként az év­fordulóinak korántsem az olim­piai stadionban összecsődített „népgyűlés” volt a fénypontja, hanem annak a bombának a robaja, amelyet az ellenállók az athéni rendőrparancsnokság házának bejáratánál helyeztek el. A robbanás hangját halla­ni lehetett az alig nyolcszáz méterre fekvő olimpiai stadi­onban is. A fényes külsőségek­kel eltervezett „ünnepségből” a rendszer gyengeségének, a ve­zetők félelmének látványos be­ismerése lett: Papadopulosz és alvezérei nem mertek beszédet mondani a stadionban. Meg­rémültek attól a hangtól, amely nemcsak jelképesen erősebb náluk: a görög nép hangjától. Üt. L. L A bonni minisztertanács csütörtökön a kesö éjszakába nyuio hatórás ülésen, vitatta meg a nácik által elkövetett gyilkosságok és népirtás el­et ülésé feloldásának kérdését. Végül is az a döntés született, hogy az Éhtnke igazságügy- miniszter által előterjesztett javaslat értelmében felold­ják az elévülésről szóló jelen­legi törvényt, s nem tesznek kivételt olyan esetekben sem, amikor különleges körülmé­nyek állnak fenn. Ezt a döntést hosszú időn át tartó éles viták előzték meg. Heinemann volt igeuasag- ügy-miniszter már hónapokkal ezelőtt atadta a kancellárnak javaslatát, amely szerint á súlyos náci bűncselekmények nem évülhetnek el. A jelen­leg érvényben levő törvény szerint a nácik által elköve­tett gyilkosságot és népirtást csak ez év december 31-ig le­hetett volna üldözni. Heinemann javaslata hosz- szú ideig pihent a kancellári hivatalban. Miután azonban az ENSZ foglalkozott ezzel a kérdéssel, nem lehetett to­vább halogatni az ügy meg­tárgyalását. Ehmke — Heíne- mann utóda — ugyanazt a javaslatot terjesztette elő, mint elődje. A CDU/CSU egyes csoportjai azonban azt kívánták, hogy a törvényja­vaslat kodifikáljon kivétele­ket, s ne lehessen üldözni azokat a tetteseket, akik ,,>maguk is a rendszer áldo­zatává váltak.” Szerdán a bonni minisztertanács ilyen- értelmű javaslat elkészítésére adott megbízást az igazság­ügy-miniszternek. Ehmke azonban nem hajolt meg a CDU/CSU akarata előtt, s ugyanazt a szöveget terjesz­tette élő, mint előzőleg, Diehl kormányszóvivő, aki a hajnali órákban ismertette a kormány döntését, atzt dós vitájában válaszolt a képviselők kérdéseire. A nyu­gatnémet államférfi egyebek között kijelentette, hogy a nyugatnémet—csehszlovák kapcsolatok a tavaly augusz­tusi események ellenére is ja­vultak. Az NSZK a kelet- európai országokkal való vi­szonyban beálló időnkénti visszaesések ellenére „sem lát okot a lehangoltságra.” A szövetségi kormány hozzá kí­ván járulni a kölcsönös bizal­matlanság felszámolásához. E politikával szemben nincs józan alternatíva — hangoztat­ta Brandt, majd kijelentette, hogy N yugat - N émetorszá i; megértésre akar jutni a Szov­jetunióval. (MTI) mondta, hogy a differenciált megoldás törvénybe foglalása nehéz jogi problémákat vetett volna fel. Ezért a differen­ciálást rábízták a bíróságok­ra. A világ haladó közvélemé­nye, s különösen a náci rend­szer sok millió áldozata és azok hozzátartozói minden­esetre megelégedéssel vehetik tudomásul, hogy ezúttal nem sikerült azoknak a szándéka, akik a törvény segítségével szerettek volna kivételeket statuálni a náci bűnösök egy kategóriája számára. * Willy Brandt nyugatnémet külügyminiszter pénteken a szövetségi gyűlés interpellá-

Next

/
Thumbnails
Contents