Nógrád, 1969. április (25. évfolyam, 75-97. szám)
1969-04-25 / 93. szám
Dunaújvárosi művészek ! Pedagógusok fóruma I Terveztetés a nyári szünetre „Csak tiszta forrásból” címmel tartották a művészeti klub harmadik rendezvényét. Tegyük hozzá — megérdemelt sikerrel. Ami a résztvevők számát illeti, sajnos a vendéglátók nem büszkélkedhettek. De igy is megérte. Kellemes este volt a dunaújvárosiak vendégszereplése. Keresztmetszetet nyújtott az ott folyó művészeti életről. Betekintést nyertünk a dunaújvárosi képzőművészek gondolat- és alkotóvilágába * E. Tóth Ila, Ravasz Erzsébet, Pálfalvi 'János és Birkás István állították ki röpke két es fél órára műveiket. Szépek voltak Tóth Ila életből merített kisplasztikái. Az • érmek belső feszültségükben nagyfokú tárgyi tudásról, biztos formaalkotásról és gazdag érzelmi skáláról tettek tanúbizonyságot. Ravasz Erzsébet már több országos kiállításon látott munkái mellett újakkal is jelentkezett. Népmeséi ihle- tettségű illusztrációi már túllépnék az illusztráció fogalmán, önálló világot teremtenek Julika néni. hivatalos nevén Deák Pátné, kivétel nélkül mindenkit ismer a városi tanácson. Ez a kötelessége, a feladatához tartozik, mert portás és telefonközpontos egy személyben. Van dolga elég, ott ül a kapu alatti szobában a kis ablak mögött. Naponta annyian kocogtat- ják meg ezt az ablakot, hogy nem is tudja számon tartani. A telefon is állandóan cseng, mindig keresnek valakit. Emellett intézi a postát, számon tartja, hogy a tanács dolgozói közül ki ment él, és ki jött vissza. Sokrétű, nagy figyelmet igénylő munka, de Julika néni nagyon szereti. — Mit kell tudnia egy kapusnak? — Elsősorban azt, hogy kinek, mikor van fogadónapja, és hol lehet megtalálni. Ha valaki nem tartózkodik az épületben, akkor azt, hogy hova ment és mikor jön vissza. Mert az emberek gyakran hitetlenek. Van úgy, hogy öta művészben rejlő líraisás segítségével. PáUalvi János robusztus erejű grafikusművész, ő inkább vázlatokat mutatott be. Műanyagzománcai újdonságként hatottak. Birkás István még főiskolás. Nonfiguratív alkotásai nagy jövő előtt álló művészt sejtetnek. Kemény Dezső; író saját maga olvasta fel két remek novelláját. a rövidebb lélegzetű és a háború tragédiáját bemutató A jelszó címűt, és a hosz- szabb Gyöngykagylót. Danyi Gábor hozzáértő kézzel mutatta be az író világát, felkeltette kötetei iránt az érdeklődést. A Székesfehérvárott élő Kalász Márton költő betegsége miatt nem tudott részt venni a művészeti esten. Csong- rády Béla mutatta be költészetét nagy sikerrel. Az est zenei részében Merész Ignác zeneszerző három darabját mutatták be a dunaújvárosi Állami Zeneiskola művésztanárai: S. Gádory Lilla, Mérész Magda, Horváth Béla és Uhmer Rudolf. . Merész komoly ígéret, ezt mutattál; művei is, Dallambőség, gazször, hatszor is megkérdezik „De tessék mondani, mégis hova ment?” Ilyenkor szépen türelmesen elismételgetem, amíg végre tudomásul veszi az ügyfél. Julika néni tudja azt is, melyik ügyet hol intézik, mert ahányan jönnek, any- nyifélét akarnak. Szüksége van emberismeretre, mert előfordul bizony az is, hogy a kedves ügyfelek idegesek, sőt nem egyszer gorombák. Gyorsan odavágják olyankor, „maga nem parancsol nekem, akkor megyek be. amikor akarok.” Ilyen esetben mit tehet a kapus? Udvariasan, csendesen igyekszik jobb belátásra bírni az erőszakos ügyfelet. Előfordul, hogy valaki so- ronkívül, csellel akar bejutni valahova. Julika néni nevetve meséli, hogy egyszer egy idősebb férfi kereste az egyik tanácsi vezetőt. Ö megmondta, sajnos nincs fogadónapja, tessék visszajönni d.ag forma- és hangzásvilág jellemzi alkotásait, A művészeti est kapcsán joggal felteheti a néző avagy az olvasó a kérdést, miért éppen dunaújvárosi művészeket mutatott be a művészeti klub? Tulajdonképpen két szocialista város művészeinek találkozója zajlott le szerdán este a megyei József Attila művelődési központban. A két munkásváros kölcsönös kapcsolata most van kialakulóban, amely távlatban felvetheti a szociálisa városok találkozóinak lehetőségét. Persze, ez már nemcsak a művészeti életre vonatkozhat, hanem a termelő munkára, a szocialista brigádok kölcsönlátogatására is. Ismét szemben állunk egy lehetőséggel. Az első láncszem kialakult, hamarosan csatlakozik hozzá a második. Májusban a Palócföld írógárdája, muzsikusok és képzőművészek látogatnak el Dunaújvárosba. A „Csak tiszta forrásból” címmel megtartott est ötletes kezdeményezés volt. Érdemes — utólag is — felfigyelni rá. (>n) majd egy másik napon. Erre a férfi válaszol: az édesapja vagyok és sürgősen beszélni szeretnék vele. Később derült ki, hogy az illető vezetőnek már évekkel ezelőtt meghalt az édesapja. Ilyen is megtörténik időnként. — A kapus egyben telefon- központos is. Mennyi számot tud kívülről? — Ha jól meggondolom, valamennyit. Gyorsan kell kapcsolni, nincs idő keresgélni a számokat. Ez ugyan olyan fontos mint az, hogy mindenkit személyesen ismerjek. A kapu szünet nélkül nyílik és csukódik és Julika néni fáradhatatlanul felelget az érdeklődőknek. Közben felbúg a telefon és egy vékonyka hang az apucit keresi. Julika néni kérdezés nélkül kapcsolja az illetékes apukát, mert egy jó kapusnak mindent tudnia kell. Csata! Megzaholázzák a patakot Az éltető víz nemcsak barátunk tud lenni. Időnként megvadul, óriási kárt okoz kertekben, szántóföldeken, erdőkben, utakon. A múlt évben Erdőtarcsán hatvan holdat öntött el a községen átfolyó patak. Alámosta, megrongálta az országutat is. A megroggyant útburkolatot elvitte a víz. Nagy gondja a községi tanácsnak, hogy a tünkrement útszakaszt bár megjavították, de a munka „gyorstalpalásnak” bizonyult, mert a tél viszontagságait nem tudta átvészelni, leromlott állapota ismét a közlekedés biztonságát veszélyezteti. Tervezik, hogy megzabolázzák a rakoncátlan patakot, így előzik meg a jövőben a szántóföldek eliszapo- lódását. A patakmeder szabályozását a tanács és a termelőszövetkezet közösen vég. zi. Máj uö 1 — Pásztó ti Budapesti vendégművészek és a helyi öntevékeny művészeti csoportok közreműködésével rendezik meg Pásztón a szabadtéri színpadon május 1-én a munka ünnepének műsorát. Műsorral készülnek az ünnepségre a járási kulturális szemlén jól szereplő úttörő népi tánccsoport tagjai, az úttörő kamarakórus, valamint a nagy kórus és tánccsoport is. A próbák a járási Lovász József művelődési központban már folynak, s a fiatalok színvonalasnak ígérkező műsorral lepik hi eg a járási székhely és a környező községek lakóit. A műsorban egyébként fellép Jósé Ar- zamendia dél-amerikai indián gitáros és énekes is, aki hosszabb ideje tartózkodik hazánkban. Mallorcában magyar szorbit Egy spanyol gyógyszergyár megvásárolta a Péti Nitrogénművek szorbit gyártási technológiáját. A magyar li- cene alapján Mallorca szigetén évi ezer tonna kapacitású szorbit üzemet építenek fel. Meg néhány hét és bezárt*; - nak az iskolák kapui, egy időre vége a szervezett életnek, a menetrendszerűén beosztott kötelességeknek. Felvetődik ilyenkor a kérdés; hogyan töltsék gyermekeink a 'nyarat? Hisz az egész évi fáradságos tanulmányi munka után kell a pihenés, kikapcsolódás minden tanuló számára. Tekintetbe kell azonban vennünk, hogy a szülők elfoglaltsága nem változik meg a tanév befejezésével, ők ugyanúgy járnak munkahelyükre, mint eddig. Számukra a nyár legfeljebb tizenkét—huszomlégv napi szabadságot jelent,, amit. pihenésre, szórakozásra, nyaralásra fordíthatnak. Gyermekeink viszont két és fél hónapig élvezhetik a nyár örömeit Élmények Szerencsés helyzetben vannak azok a családok, kiknél nagymama, nagybácsi lakik vidéken, s szívesen látja az öcs-köst, vagy húgocskát nyaralásra. Itt megtalálja a gyermek, amire szüksége van. Az egészséges gyermek úgyszólván reggeltől estig állandóan csinál valamit. tevékenykedik, akár irányítjuk, akár nem. S a cselekvések által tanul. Felejthetetlen élmény marad gyermekeink számára egy-egy közös családi kirándulás is a szabad természetben. Egy horgászás a tóparton, a dombhátról elénk táruló vidék szépsége, mind-mind olyan élményt nyújt, amely az emberré nevelés fontos pillanata lehet. Az iskolai élet szünetelésével nem szűnik meg az úttörőélet folyamatossága. Az egész évi munka betetőzése a nyári táborozás, melyen kisdobosok, úttörők egyaránt részt vehetnek. Gazdag program várja itt a pajtásokat. Élmény már a készülődés, az utazás is. Más vidéket ismernek meg, gyárlátogatások, ki» rándulások, versenyek teszik változatossá az előre gondosan megszervezett táborozást. Kötetlenebb formában, mégis felügyelet mellett pihennek, játszanak, szórakozva tanúinak sok mindent gyermekeink, amire az év folyamán napi elfoglaltságuk miatt nincs lehetőségük. Éljünk az alkalom adta lehetőségekkel, s ne fosszuk meg őket két hét boldog, vidám emlékei től. Szórakozva tanulni Gondolnunk kell azokra isi, a,kik az egész nyári szünidőt lakóhelyükön töltik. Pedagógusaink az úttörőszervezet Irányításával megadják a nyári próbák követelményeit, ha ezeket rendszeresen teljesítik gyermekeink, biztosítják szórakozásukat, művelődési; - két, tudásuk gyarapítását. A; úttörőházak szakkörei változatosan elégítik ki az oda járó gyermekek érdeklődésé' Kellemes környezetben ki-ki saját adottsága szerint választhatja meg a foglalkozást szórakozva tanulhatja meg. az alapismereté két, vagy gyara - píthatja eddigi tudását. Számolgatva a lehetősége két, nem hagyhatjuk figyelmen kívül a nyári napköziotí honos tábort sem. Egyre ne gyobb felkészüléssel, szerve- eett, jól felszerelt, egészsége-- környezetben várják az apróságokat nevelőink. Gondoskodnak pihenésükről, szórakozásukról. sok-sok játékot, s nem utolsósorban változatos. bőséges ellátást nyújtanak számukra. .Megerősödni, teltrissülni Minden munka akkor hozza meg a kívánt eredményt, ha céltudatosan felkészülve kéz dünk hozzá. A nyári seüne. feladata, hogy gyermekein., testben és lélekben megeiv södve, felfrissülve kezdjék szeptemberben az új tanévei. Célunk elérése érdekébe nem szabad megfeledkeznünk az iskolai nevelés célkitűzéseiről, s a nyári foglalkozásokat is ennek figyelembevételével kell összeállítani. Az alapot, amit a tanítás során kapott gyermekünk, fejlese- szük, szélesítsük. Olvassanak minél többet az életkori sa játosságoknak megfelelően, mert a felejtés nagy kiesést jelent, főleg a gyengébbeknek. Csak így érhetjük el törésmentesen, kiesés nélkül a folyamatosságot, így válik valóban azzá a nyár, ami a rendeltetése. Magyaríy Károlyné a megyei nőtanács mellett működő pedagógiai bizottság tagja Mindennapi ismerősök A kis ablak mögött 8. — Nincs ügyvédem — mondtam. A faggatás mestere olyan meghökkenéssel nézett rám, mintha fürdőnadrágban és színes napernyővel jelentem volna meg az államelnök tanácsadóinak szűkebb értekezletén. Véleménye szerint minden jobb embernek rendelkeznie kell ügyvéddel, különösen egy merénylőnek. — Hogyhogy nincs ügyvédje? — háborodott fel. — Ügy, szóval húzni akarja az időt. De figyelmeztetem, hogy hiába manőverezik. Egyetlenegy olyan bíró sincs New Yorkban, aki akár másfél millió dollár óvadékért engedélyezné a szabadlábra helyezését. Itt az Egyesült Államok biztonságáról van szó. Szerettem volna, de nem mertem azt mondani, hogy igenis tréfálnak. Éppen tőlem féltik az Egyesült Államok biztonságát. Én aztán igazán ártalmatlan szegénylegény vagyok, aki örül, ha él. Persze, ha ilyen súlyos vádat emelnek ellenem, azzal is számolnom kell, hogy megfosztanak ettől az örömtől. Az időhúzásra vonatkozó célzási nem értettem, pedig szerettem volna egy kis időt nyerni. Jó lett volna végiggondolni helyzetemet, hiszen alighanem jókora csávába kerültem. Búrt kérdéseiből láttam, hogy a bukméker irodában tett látogatásom hozta a fejemre a bajt. Az ezredesből lett paripaszakértőnek valahogyan felkeltettem a gyanúját. így kerültem a pácba. És most, hogyan mászom ki belőle? Ki segítene rajtam? Jó lenne az egészet végiggondolni, de hogyan? Búrt akaratlanul is segítségemre sietett. Kijelentette: — Ha most azt mondja, hogy él az ügyvédválasztás jogával, és ezért igényli a huszonnégy órai haladékot, amelyet a törvény ez esetben biztosít, vagyis, ha csak egy — 23 — nap múlva és az ügyvédje jelenlétében hajlandó válaszolni a kérdéseinkre, kijelentését jegyzőkönyvbe vesz- szük, de az esküdtszék ezt magára nézve hátrányosan értékelheti. Megállapíthatják, hogy igyekezett késleltetni, hátráltatni a nyomozást, és ezért megátalkodott bűnözőnek bélyegezhetik. Szóval, én barátilag azt tanácsolom magának, hogy ne kérje a huszonnégy órás haladékot... — Ragaszkodom hozzá! — vágtam rá. Ügy okoskodtam, hogy ha ez az ellenszenves alak valamit barátilag tanácsol, akkor legjobb az ellenkezőjét cselekednem. Igaz, fogalmam sem volt róla, mit változtat a helyzetemen, ha holnap kell folytatnom ezt a tortúrát, és válaszolnom ezekre az ostoba kérdésekre. De azért reménykedtem. Aki időt nyer, életet nyer! Búrt kénytelen volt kiengedni a karmai közül, legalábbis egy napra. Amikor utasította az ajtó előtt álló őrt, hogy egyelőre kísérjen vissza a cellámba, olyan arcot vágott, mint a macska, amely már fogja az egeret, de aztán parancsot kap az oroszlántól, hogy csak másnap fogyaszthatja el a cincikét. A cellában most valamelyest jobban éreztem magam, mint éjszaka. A poloskáknak csak híre-hamva volt, a falon szétnyomott példányok képében. Ebből — mert éles eszem még ebben a nehéz helyzetben sem hagyott el — azonnal levontam a következtetést, hogy a poloska és Búrt különbözik egymástól. A poloska éjjel dolgozik és nappal alszik. Búrt viszont éjjel alszik, és nappal dolgozik. Persze, az is előfordulhat, hogy nincs kedve éjszaka aludni. De nem tudom elképzelni, hogy akadhat a földön olyan elvetemült és elkókadt nőszemély, akinek kedve lenne egy ilyen alakkal ébren maradni. Kicsit elszunnyadtam, és ez nem volt rossz. Azt álmodtam, hogy otthon vagyok Magyarországon, és dolgozom. Szerszámokat csinálok, és a nyakamra jár a diszpécser. Hol ígérget, hol fenyegetőzik, hol pedig sir, hogy dolgozzak gyorsabban. Azt magyarázza nekem, hogy rajtam az egész gyár szeme, sőt, egy élő miniszter Is telefonált: mondják meg Kásának, ha nem ver rá, elúszunk az exporttervvel, és oda a negyedévi prémium. Egy külkereskedő — aki személyesen jött ki a gyárba, hogy biztasson egy kicsit — izgalmában nem is magyarul, hanem angolul agitált, hogy ne aludjak. Az a szegény börtönőr, akit ily módon a magyar néphadseregben tiltott, de azért elég gyakran alkalmazott, és az ősi katonai hagyományok keretében ránk maradt kifejezésekkel illettem, szerencsére nem tudott magyarul, de — 23 — azért igen meglepődött. Én is. Kiderült, hogy nem egy magyar külkereskedő, hanem egy amerikai börtönőr noszogatott angolul. És nem is álmomban, hanem a valóságban. — Van időm! — feleltem felriadva. — Holnapig senkivel sem vagyok hajlandó tárgyalni. Erre nekem a maguk törvényei jogot adtak. És ha én e jog alapján kénytelen vagyok teljesen ártatlanul itt csücsülni, akkor kijelentem, hogy hagyjanak békén. — Kérem — szólt az őr lágyan —, megmondom a látogatóinak, hogy nem óhajt velük tárgyalni. És már csukta is be a cellaajtót. Odaugrottam, és hármat rúgtam a vasajtóba. Az őr visszajött, hogy mit akarok. — A látogatóimmal akarok beszélni — jelentettem ki. — Úgy tudom, ehhez is jogom van ... Sejtettem, hogy a látogató csak Ruth lehet. Igazán nagyszerű lány, ha a bajban sem hagy el. Az őr rosz- szallóan csóválta a fejét, s elkísért a beszélgető helyiségbe. Morgott valamit, de már nem figyeltem rá. Azt mond, amit akar. A kék szemet kissé kisírtnak találtam, de azért derűsen ragyogott. Oda akartam ugrani Ruth-hoz, hogy megcsókoljam, de a drótháló megakadályozott ebben. Nem kellemes dolog az ilyen dróthálós beszélgetés. Akármennyire szereti is az ember azt, aki a drótháló másik oldalára kerül, kellemetlenül érzi magát. És Ruth nem is volt egyedül: két férfit hozott magával. De egyelőre nem mutatta be, sőt, figyelemre sem méltatta őket. — Helló, drágám, hogy töltötted az éjszakát? — csicseregte. — Pocsékul — feleltem. — Pláne, hogy ezt az éjszakát egyszer már sokkal kellemesebb körülmények között megkezdtem, de abba kellett hagyni... És te? — Én egész éjjel le sem húnytam a szemem. Sírtam és rád gondoltam. — Igazán szép tőled. Ruth, hogy ennyire a szíveden viseled a sorsom. De azért kár volt sírni miattam. Egyszer minden jóra fordul. — Nem miattad sírtam, darling — mondta a lány. — Magamat sirattam. Hogy én milyen szerencsétlen lány vagyok. Miért szerettem bele egy gengszterbe? Ezt nem lenne szabad. Ettől egy tisztességes lánynak óvakodnia kellene... (Folytatjuk) — 24 —
