Nógrád, 1969. április (25. évfolyam, 75-97. szám)

1969-04-03 / 77. szám

VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP NÓGRÁDCWtGYfl BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XXV. ÉVF.. 77. SZÁM ARA: 80 FILLÉR 1969. ÁPRILIS 3.. CSÜTÖRTÖK A CSKP KB Elnökségének nyilatkozata <3- oldal» És kezdi újból elölről (3„ oldal) Évenként 70 ezer kábeldob (5. oldal) A falu új arca Másfél évtizede már, hogy tart a kapcsolatunk az északi hegyek közé szorult, az Ipoly menti síkon terjesz­kedő nógrádi falvakkal. Megbeszélt és váratlan érkezések, rövidebb és hosszabb látogatások, estébe nyúló csendes be­szélgetések, parázs viták követték egymást a múló eszten­dők alatt. Találkoztunk a régit marasztaló háborgásokkal, újat teremtő, nagy indulatokkal. Láttunk reményüket ve­szített, kétségbeesett embereket, és a gondok között is folyvást bízó szorgalmasokat. Az így szedegetett tapasz­talatokon alapszik a megállapítás: mélyreható, nagy vál­tozások történtek nálunk az elmúlt évtizedek alatt. A múltat még nem éltük. De elmondták terhes emlé­keiket Herencsényben a Teleky gróf, Nógrádmarcalban a Majláth uradalom hajdani cselédei. Beszéltek az urak dölyféről, a cselédnyúzó intézőkről, a hajnalhasadástól es­te kilenc, tízig tartó aratásokról, a mindennapi zsírtalan, híg levesekről. És beszéltek a tüdövészről, amely a keser­ves élet derekán döntötte a legtöbb embert a sírgödörbe, s ezzel nem mérkőzhetett más, csak a lábat nyomorító köszvény. Nagy történelmi forduló kellett ahhoz, hogy magá­nak dolgozzon, a maga ura legyen a cseléd, a paraszt- ember. Érsekvadkerten sokan és jól emlékeztek arra a i nyomorúságra, a kehes lóra, a sovány tehénre, mindazok­ra, ahogyan az új gazdák a földet dolgozták. És emlékez­tek a paraszti munka későbbi gyötrelmeire, a termés bi­zonytalanságára, a parasztgazda, az ember kiszolgáltatott­ságára. Nem felejtették a szalmafedeles, apró ablakú, fe­hér házak sorát, amely csak arra volt jó a paraszt ember­nek, „hogy nyakába ne csorogjon az eső, és télen meg ne vegye az Isten hidege”. A gazda lakása az istálló volt, s a vágy, ami fűtötte, melegítette: a szerzés. Az örökösök meg még életében egyezkedni kezdtek a jusson, s ha nem ment szépszerével, hát törvényre mentek. Így aztán sokféle volt a szándék,' a gondolat a ter­melőszövetkezetek születésénél. Volt, akit a jobb reménye vitt a közösbe. Mások azért mentek, mert nem tudtak ki­térni a fala nagy sodrása elől. Ám Leniről is csak kifelé kacsingattak, és amikor tehették, elszöktek a faluból. A nagy átállás után is kerek tíz esztendő kellett ahhoz, hogy a gazdák többsége világosan lássa, érezze: jövedelmezőbb így a termelés, mintha kis parcellákon végeznék. Az ősz- szevetett ész, az akarat, meg a gépek szinte hihetetlen eredményeket hoztak a mostoha adottságú Nógrád.ban is. A termelőszövetkezetek nagyot léptek előre. A mintegy száz közös gazdaság vagyona, értéke csak százmilliókban mérhető. Gyarapodnak szépen a szövetkezeti tagok is. Kí­nálják a munkát az ipari üzemek is. Csupán Hugyagon majd hárommillió forintot őriznek a takarékbetétköny­vek. A jövő, a szövetkezetek társulása, közös tevékenysé­gűk továbbfejlődése még biztatóbb eredményekkel ke­csegtet. Csalogatja haza, a fáradt öregek mellé, a város­ba szakadt fiatalokat. Módja ífe, ideje is van most már a falusi embernek, hogy többet törődjön magával, környezetével. Karancs- ságon a községi tanács elnöke büszkélkedett; legalább harminc új ház épült az elmúlt öt év alatt. És micsoda házak! A fa és a vályog helyett — ez volt a régi palóc lakások legfőbb építőeleme — most beton fogja a kőből és téglából épült kisebbfajta palotákat. A sublót, a lóca, a búboskememce helyét modern háló- és kombinált bútorok foglalják el. És csak egészen kevés az olyan ház, amelyik­nek tetejéről nem szökik a magasba a televízió antennája. A család már nem a kamrát lakja, régen beköltöztek az utcára néző, tiszta, nagy szobába. A szemünk előtt alakul, formálódik a falu. Csak oda kell figyelni, és érzi az ember, milyen roppant nagy len­dülettel emelkedik. Munka után, az ünnepnapokon, most is végig sétálnak a falun a lányok. Mutogatják a leg­újabb divat szerint készült ünneplőjüket. Nemtiben me­sélték, a fiatalemberek vágyakozása most már nem a mo­torkerékpárt ostromolja. Hiszen jobb is, kényelmesebb is annál a gépkocsi. Van belőle szépen a faluban. Kaszinó­nak sem a kis hidat, de nem is a nagyot nevezik. És ját­szani, mulatni sem kívánkozik a fiatalok közül senki a páskomra. Öregek és fiatalok egyformán beülnek a klub­ba, a presszóba vagy a művelődési otthonba, ahol éppen a Déryné Színház játszik. Pontosan úgy hozzánőttek ezek az épületek a falu képéhez, mint az orvosi rendelő, az új iskola, vagy mint a kicsinyek napközi otthona. A tágas, világos kőházak, a művelődési otthonok, a televíziók és az autók alakuló világa viszi, ragadja ma­gával az embereket is. A faluval együtt változnak, for­málódnak az azelőtt sokfelé húzó volt cselédek, kisbirto­kosok és nagygazdák, közös célért munkálkodó szövetke­zeti parasztokká. Terebélyesedik körükben a szocialista brigádmozgalom. Hatására úgy maradnak el az emberek szemléletéből a múltat idéző fogalmak, mint ahogy el­tűntek a határból a mezsgyék. Alakul, formálódik az egységes paraszti osztály. A folyamat a termelőszövetke­zetek alakulásával indult el, és csak akkor ér végére, ha majd elértük nagy, társadalmi össznépi céljainkat. Kár lenne eltagadni a valót. Gondok, egyenetlenségek a szocializálás után Is maradtak, s bizony jó ideig lesznek is. Sokat kell még azért tennünk, hogy ne borzolják el­lentmondások a termelőszövetkezetek, a falu életét Az azonban tagadhatatlan, hogy nagy léptekkel haladunk. Mert lám, nem kellett hozzá több, mint jó két évtized, és máris új, széppé formálódó arcukat mutatják felénk a nógrádi falvak. Vincze Istvánné !---------------------------------------------------------------------------­Felmérhetetlen károkat okoznak a provokációk Az or Szása y tiles külügyi bizottságának nyilatkozata í j kiváló és érdemes művészek Hazánk felszabadulásának 24. évfordulója alkalmából szerdán, az Országház dele- gációs termében művészeket tüntettek ki a Magyar Nép- köztársaság Kiváló, illetve Érdemes Művésze címmel. Az ünnepségen megjelent Fock Jenő, a magyar for­radalmi munkás-paraszt kormány elnöke, az MSZMP Politikai Bizottsá­gának tagja, Ilku Pál mű­velődésügyi miniszter, a Po­litikai Bizottság póttagja és dr. Orbán László a művelő­désügyi miniszter első he­lyettese. A forradalmi mun­kás-paraszt kormány nevé­ben dr. Ajtai Miklós, a kor­mány elnökhelyettese, a Po­litikai Bizottság póttagja üdvözölte a művészeket, majd átnyújtotta a kitünte­téseket. Fock Jenő fogadta Dinit Bu Iliit Fock Jenő, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke, szerdán — kérésére — fogadta Dinh Ba Thit, a Dél-vietnami Nemzeti Fel- szabadítási Front budapesti állandó képviseletének ve­zetőjét, a Dél-vietnami Nemzeti Felszabadítási Front Párizsban tárgyaló küldöttségének tagját. (MTI) Az országgyűlés külügyi bi­zottsága szerdán, Komócsin Zoltán elnöklésével ülést tar­tott. Az ülésen részt vett és felszólalt Kállai Gyula, az or­szággyűlés elnöke is. A külügyi bizottság Púja Frigyesnek, a külügyminiszter első helyettesének előadói be­széde alapján megtárgyalta a Szovjetunióval szemben elkö­vetett kínai határprovokációk kérdését. A bizottság egyhan­Tegnap délután, a vállalat művelődési központjában ün­nepelte felszabadulásunk 24. évfordulóját a Salgótarjáni Kohászati Üzemek kollektívá­ja. Az egybegyűlteket Merlúk Ervin, a szakszervezet titkára köszöntötte, majd Tóth Ká­roly, a nagyüzemi pártbizott­ság titkára méltatta az ün­nep jelentőségét. Antal Gyula, a vállalat igaz­gatója beszélt az elmúlt évi munkáról, a szocialista mun­kaverseny eredményeiről. Megállapította: az új gazda­ságirányítási rendszer követel­ményeit sikerült megértetni a dolgozók minden rétegével. Közölte, hogy a vásárlók igé­nye jelenleg 25-40 százalékkal haladja meg a gyártási kapa­citást. Ez helyzet az új kö­rülmények között biztonságot nyújt, ugyanakkor ösztönzően hat a munka hatékonyságának további javítására. Az igazgató elmondta: a gú határozattal a következő nyilatkozatot fogadta el: A magyar dolgozó nép meg­ütközéssel értesült arról, hogy a szovjet—kínai határon, a Damanszkij-sziget térségében a kínai fegyveres erők a kö­zelmúltban súlyos következ­ményekkel járó fegyveres in­cidenseket provokáltak. A Magyar Népköztársaság Or­szággyűlésének Külügyi Bi­zottsága kifejezi az egész ma­gyar jól használta ki kapaci­tását, a belföldi igények és az exportkívánságok kielégítése érdekében. Megtehette, mert termelő kapacitását majdnem 100 millió forint értékű kész­termék előállításával bővítet­te. 1967-hez viszonyítva a mechanizmus első évében 6,1 százalékkal termeltek többet. Exportkötelezettségünknek 107,4 százalékban tettek ele­get, míg a belföldre szánt termékekből 117 százalékra teljesítették terveiket. Emelkedett a dolgozók bé­re is. Fizetésjavításra három millió forintot fordítottak. Ez 2840 főt, azaz a dolgozók 64 százalékát érintette. A mű­szaki intézkedések révén 11,3 milliót. a költségcsökkentő intézkedések hatásaként 20 milliót a munkaverseny eredményeként 5,4 milliót, az előnyös exporttevékeny­ségből pedig több mint 15 millió forint nyereséget sze­reztek. gyár nép mély felháborodását a kínai provokáciősorozai mi­att, amely Mao Ce-tung és csoportja eddigi politikájá­nak egyenes következménye. A határok felülvizsgálását célzó követelések, különösen ha azok fegyveres akciókkal párosulnak — a világ bármely táján jelentkezzenek is —. fe­nyegetik a békéi. Mao Ce­(Folytatas a 2. oldalon) Ezután Antal Gyula ismer­tette az 1969. évi feladato­kat. Bejelentette, hogy a nye­reségrészesedést ebben az év­ben tavalyhoz képest 35 millió forinttal kívánjál: nö­velni. Ezt csak »Így tudja el­érni az üzem, ha árukibocsá tási tervét 7,6 százalékkal iiöveli. Befejezésül a válla* lat életében először, a ková­csoló gyárrészleg vezetőjéneK átnyújtotta az élüzem címet, a velejáró serleget- zászlót, és a legjobb dolgozóknak 35 800 forint pénzjutalmat. A verseny második helyezettje a karbantartó és szolgáltató gyárrészleg. Oklevelet es 20 400 forintot kapott. Okle­velet vett át még a huzalmű gyárrészleg. Az ünnepségen 84 dolgozónak nyújtották át a Kiváló dolgozó jelvényt. Kétszázharmincnégy brigád- tag kapott jutalmat, egvéni jutalmazásban 492-em része­sültek. /Syolcvannpsxen kaptak Kiváló áolsozó jelvényt Élüzem a Salgótarjáni Kohászati Üzemek kovácsoló gyárrészlege Élő matyóbaba a sályi gyermekotthonban. — (Borsod m.) 77 mozgásszervi megbetegedéstől sérült gyermek költözőt' ép­pen egy éve, 1368 tavaszán a sályi kastélyba, miután rend behozták, és otthont, iskolát alakítottak ki számukra en­ne. A Mezőkövesdi Matyó Háziipari Szövetkezet oly módon patronálja őket, hogy szakoktatót és anyagot biztosit a népművészeti hímzések tanításához. A kézimunka órákon Póiik Mihálynét, a szövetkezet legfiatalabb hímző népmű­vészét díszes ruhájában, mint egy élő matyóbabát veszik körül a ragaszkodó gyermekek i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents