Nógrád, 1969. április (25. évfolyam, 75-97. szám)

1969-04-22 / 90. szám

Lenin útján jVersmondők ve*élitedö5e V. I. Lenin Szamuely Tiborral 1919. május 25-én a Vö­rös téren az általános kiképzés csapatainak díszszemléjén A mozgalom féltésének oka teljesen érthető. Lenin jelentőségéről, munkás­ságának tanulmányozásáról és megértésről könyvek sokasá­ga szól. Abban valamennyi megegyezik, hogy az emberi­ség nagy tanítójának legfon­tosabb érdeme a tömegekkel összeforrott új típusú, a prole­tárforradalmat megvalósítani képes párt megteremtése volt. A huszadik század története különösen bizonyítja, hogy a proletariátus forradalmát csak a kommunista pártok tudják győzelemre vinni. Csak a kom­munista pártok tapasztalatai­ból meríthettek azok a politi­kai erők, amelyek a fejlődő országokban küzdenek a tár­sadalom szocialista irányú fej­lődéséért. A magyar munkás­mozgalmat szoros szálak fűz­ték Leninhez, Lenin tanításá­hoz. Lenin nagy érdeklődéssel, megkülönböztetett figyelem­mel kísérte az 1919-es Magyar Tanácsköztársaság munkáját, harcát. Több üzenete tükrözte, milyen sokra értékelte a Ma­gyar Tanácsköztársaságot, Le­nin emléke, neve a jobb jövő reményét jelentette a horthys­ta Magyarországon az elnyo­mott milliók számára. Faluról falura Megindult az erjedés Pódiumon a mai magyar líra SALGÓTARJÁNBAN szom. baton délelőtt az SZMT székhazában rendezték “meg a Tanácsköztársasági művésze­ti szemle kiemelkedő prog­ramjaként az országos sza­valóverseny területi döntőjét. A fiatal amatőr versmondók találkozóján három megye — Pest, Heves és Nógrád — legjobbjai vettek részt. Pest megyéből kilenc, Hevesből hat versmondó jött Salgótar­jánba, megyénket Csaba Ju­dit, Heiser Kálmán, Illés Pál SalgótarjánbólI — Csa­bai Magdolna, Dorotkin Ka­talin — Balassagyarmatról, Szakáll Judit Szécsényből és Fogarassy Ildikó Legéndről képviselte a területi döntőn. A megyei döntőn aranyérmet nyert nógrádi versmondók közül hiányzott Lendvai Ka­talin és Fodor Mariann (mindketten Balassagyarma­tiak), akik késve kapták meg az értesítést. Az első tanul­sággal is ez szolgál: ilyen szintű rendezvény alaposabb, körültekintőbb szervezést igé­nyel! A VERSMONDÖK salgótar­jáni területi döntőjén jelen volt Szabó Aladár, az MSZMP városi bizottságának titkára, Csík Pál, a városi ta­nács vb. elnökhelyettese, Er­dős István, a megyei tanács művelődésügyi osztályának főelőadója, Vadkerti Lóránt az SZMT titkára, Skoda Ferenc, a KISZ Nógrád megyei bizott­ságának első titkára, Kiss László osztályvezető, aki az országos versmondó-verseny fővédnökét, a KISZÖV-öt képviselte. A fiatal vers- mondókat Csík Pál köszön­tötte a város nevében, majd a Bolyai Gimnázium kamara­kórusa adott műsort: Virág László vezényletével. A há­romtagú zsűri munkájában megyénket Vertich József, a Szocialista kultúráért cím­mel kitüntetett Petőfi iro­dalmi színpad és színjátszó csoport volt rendezője kép­viselte. Második tanulsággal (nem is a legújabball, hiszen ,a Ki mit tud-ok és más versmon­dó versenyek közönsége ezt már megállapította) az szol­gált, hogy a ma verset mon­dó fiatalok elsősorban a mindenkit foglalkoztató tár­sadalmi töltésű mai magyar lírát érzik magukhoz közeli­nek, ezt mondják szívesen, s hogy mennyire jól vagy rosz- szul, az lehetne (az is!) a harmadik tanulság. A siker — ezt senki sem vitatja — tulajdonképpen már a vers kiválasztásával kezdődik. Nem könnyű a fiatalokról lévén szó, megfelelő irányí­tás nélkül szinte lehetetlen egyéniséghez, „kiálláshoz”, hanghoz megfelelő verset ki­választani. A nagyon lelkes és tehetséges fiatal amatőr versmondók sikereit azonban a divatversek is csökkentik, fenyegetik. Ilyen vers példá­ul Simon István: Nem elég című költeménye, amelyet ezen a versenyen is ketten mondtak el. ÉRDEKES RÖVIDEN ÁT­TEKINTENI a műsorra tűzött versek szerzőinek névsorát. Érdekes és tanulságos, hiszen az imént azt írtuk, hogy el­sősorban a mai líra iránt nyilvánul meg a fiatal vers­mondók érdeklődése. Ez egy­úttal alkalom arra is, hogy némiképp keresztmetszetét adjuk a versmondók salgó­tarjáni találkozójának. (A sorrend itt nem jelent ér­tékítéletet). Fogarassy Ildikó Nazim Hikmet, haladó szel­lemű török költő versét mondta, melynek címe: Hogy a felhők ne gyilkolják az em­bert. Fogarassy Ildikó ama kevesek közé tartozik, akik helyesen választottak, ezt bizonyítja egyébként tovább­jutása is az országos döntő­re. A legéndi kislány nem az „ablaknak szavalt”: jó hang­Erdőkürt megyénk legdélibb községe. Mintha teljesem el lenne zárva a külvilágtól! Megközelítése a járási, vagy a megyei székhelyről nehézkes. Aki Kállón nem figyel, köny- nyen elsuhan gépkocsijával a mellékutcának tűnő bejárat mellett, amely tulajdonképpen Erdőkürtre vezet. Ha valaki nem ismerős erre, azt gondolja, innen nem vezet tovább az út. Pedig nem úgy van. Erdőkürttől nem messze, közös út mellett fekszik a Pest megyei Ácsa község. tős társadalmi segítséggel valósult meg. Hasonló a helyzet a leendő vízmű létrehozásában is. Maradnak a fiatalok A kijárok igénye Amint más községekben is, ezen a vidéken hosszú ideig a földművelés töltötte be a fő szerepet életükben. Az idők változásával azonban mind többen kerestek szeren­csét a fővárosban, a váci gyárakban, vagy a keletre húzó­dó bányavidéken. Szó, ami szó: a ki járók hoztak pezsdü- lést, forrongóbb életet a községbe. Az itthon maradottakban még .hosszú ideig nem támadt fel az igényük sem olyan mértékben, mint azoknak, akik a városokban, iparvidéke­ken egy más életformával ismerkedtek meg. Ebből igen gyakran ellentmondásos helyzetek alakultak ki. Talán a legelső ilyen ellentmondás a szórakozás terü­letén jelentkezett. A hét végén hazajárók Erdőkürtön nem mehettek máshová, mint egy rozoga italboltba — azóta már átépítették! —, vagy filmet nézhettek egy inkább csak na- tgyobb szobának mondható művelődési otthonban. Ezért tör­tént, hogy a fiatalok javarésze eltávozott a községből, vagy csak nagy ritkán látogatott haza. Az erdőkürti fejlődés kibontakozását teljes társadalmi szélességben a gazdasági változás segítette elő. Amint az er­dőkürtiek biztosabb anyagi megélhetéshez jutottak, rendsze­res bért kaptak munkájukért, feltámadtak a szunnyadó igé­nyek is. Az utóbbi években sok új ház épült Erdőkürtön, s még többet korszerűsítettek. Régebben a község vezetői nagy erő­feszítések árán is csak igen nehezen érték el, hogy az er­dőkürtiek társadalmi munkát végezzenek. A változással együttjárt a gondolkodásbeli változás, s már szívesebben fognak össze közösen a községük .érdekében. A járdásítási program, az új iskola felépítése, a Vízrendezés már jelen­Habár korántsem olyan gyors a fejlődés a községben, vagy iparvidéken, mégis megkezdődött az erdőkürtiek visz- szaáramlása. Sokan visszajöttek a gyárakból és elhelyez­kedtek a termelőszövetkezet segédüzemében. A közös gaz­daság néhány évvel ezelőtt átvette a volt gépállomást és jól működő segédüzemet alakított ki belőle.. A felnövekvő if­jabb korosztályok pedjg már el sem mennek a község­ből, mert jövőjüket biztosítva látják a termelőszövetkezet­ben. A tanács vezetői nem tagadják: sok még a tennivaló a községben. Javítani kellene a kereskedelmi ellátást s nem ártana fejleszteni a kisipari szolgáltatásokat sem. A mű­velődés területe is foghíjas. Az új iskola nagy szolgálatot tesz a fiataloknak, azonban amint kikerülnek az iskolából, sokkal szegényesebbek művelődési lehetőségeik. Szerencsére sok a televízió Erdőkürtön, mert különben ritkán látnának színdarabot, vagy jó filmeket. Igaz, a szomszédos Kállón nagy művelődési ház áll rendelkezésre, de addig négy—öt kilométert kell megtenni. Pedig a jövő szempontjából nem lényegtelen a kállói körzeti művelődési központ fejlesztése —, ami tulajdonképpen három község művelődését, szórako­zását szolgálja majd. Bizonyos együttműködés már tapasztal­ható, azonban ennek a jelenleginél jobb módszereit kell még megtalálni és fejleszteni. Új erőforrások Jó néhányszor hallottam, hogy az erdőkürtiek maguk- nakvaló, bezárkózott emberek. Lehet, hogy öt—tíz, vagy tizenöt évvel ezelőtt olyanok voltak. A jelen azonban már ellenkezőjét bizonyítja. Pezsdült az élet a községben és ez a pezsgés elindította azt az erjedést, amely az embereket egy kényelmesebb, kellemesebb élet elérésére ösztönzi. Ehhez hozzátartozik saját anyag^ javaik növelése, de nem idegen­kednek a közösség — végtére sajátmaguk — anyagi erőfor­rásainak növelésétől sem. Pádár András gal, közvetlenséggel közel került a közönséghez. Dávid Sándor Szabó Lőrinc: Hu­szonhatodik év című versét mondta átéléssel, de rossz felfogásban. A halott kedves emlékére íródott költeményt felszíni érzelmességgel sike­rült csak tolmácsolnia, pedig ez a szép vers nem a hall­ható, hanem a belső zokogás kifejezését igényelte volna. A pódiumra lépők sorrendjét megtartva, a salgótarjáni verseny második helyezettjé­ről, Dorotkin Katalinról szól­va el kell mondani: értékel­hető teljesítményéből sokat levont a rossz választás. Zelk Zoltán költeménye (Sirály) nem neki való vers. A má­sodik helyezett csak a dalla­mát érezte ennek a versnek, A zsűrit a döntésben a ba­lassagyarmati versmondó nagy szakmai rutinja, rend­kívül szép kiejtése befolyá­solta a legjobb értelemben. Tehetséges fiatal versmondó­ként mutatkozott be Csaba; Magdolna. Q v°lt az egyetlen, aki nagy magyar klasszikustól. Arany Jánostól választott ver­set. Kár, hogy a Tengerihántás című balladának csupán a nagyon szép rigmusos lejté­sét tudta visszaadni, de nem sikerült a dráma ívét kifeszí­tenie. A TOVÁBBJUTOTTÁK KÖZÖTT van Vajda Jolán aki igazán emlékezetes sze­replést a második meghall­gatásakor nyújtott. József Attila keveset mondott, ama­tőr körökben alig-alig is­mert verses prózáját mondta megjelenítő erővel (Szabad ötletek jegyzéke két ülés ben.) Élményt jelentett (kár, hogy a zsűri ezt nem vett* eléggé figyelembe) Purzsás Mária versmondása. Menela- osz: Jól van című verse a görög ellenállás bebörtönzött hőseinek állít megrázó em­léket, ezt a verset talán ép­pen ezért nehéz mértéktar­tóan, visszafogott hangon előádni. Nem jutott tovább, mégis az egyik legjobb vers­mondóként mutatkozott be Hrachovina Lajos, aki Juhász Ferenc: Babonák napja csü­törtök... és Váci Mihály: Jó reggelt című versét mondta plasztikusan, nagyon szépen. A sok súlyos mondanivalójú vers közül a Jó reggelt de­rűjével emelkedett ki és ezt a derűt, egy munkás hétköz­nap szép köszönését, megka­pó elevenséggel, közvetlen­séggel tolmácsolta a vers­mondó. „Missziós” feladatra vállalkozott Karinthy: Marti­novics című költeményét elő­adó Steiner Károly. Karin thyról kevesen tudják, hog> költő is volt — tegyük hozzá költőnek is kiváló! — általá­nos tapasztalat az, hogy őt és verseit nem szívesen lát- ják-hallják a versmondó versenyekén. Az országot döntőre jutottak között van Fischer Mátyás, a harmadik- helyezett pedig egy egri kis lány lett: Sárosi Kinga, aki Pablo Neruda: Válasz né 1 hány kérdésre című versét mondta átéléssel. KÜLÖN ÉRDEMES SZÓL NI CSABA JUDITRÓL, verseny első helyezettjéről. A salgótarjáni versmondó (egyik tehetséges tagja a me gyei művelődési központ új jáalakult irodalmi színpadá­nak) karakteréhez tökélete­sen illett Juhász Ferenc: Ba­bonák napja, csütörtök.. '’ímű költeménye. Egyet le­het érteni a zsűri véleményé­vel, amely szerint ezt a ver­set ezen a szinten, ilyen nontos értelmezéssel és tel­jes azonosulással még nem mondta senki. Pataki László 10-40 százalék árengedmén nyel hús — hal — főzelék konzervek több mint 60 ezer darab! ENGEDMÉNYES konzervvásár április 25 — május 15-ig kijelölt boltjainkban! Ez biztos nyeremény r KONZERVÁRUK SZINTF FILLÉREKÉRT! NÓGRÁD MEGYEI ÉLELMISZER KISKER. V. i 4 magyar történelem ^ fényes és dicső fejeze­tét lapoztuk fel a legutóbbi hónapokban, felelevenítettük munkásmozgalmunk izgalmas eseményeinek, a kommunista párt megalakulásának, a Ta­nácsköztársaság létrejöttének Idejét. Az ünnepi hangulat­ban hányszor, de hányszor szóltunk arról az emberről, akinek szellemében vívták nehéz, önfeláldozó harcukat 1919-es elődeink, s akiknek útmutatását követtük mi is, ismét 1945 után. Most is Le­ninre emlékezünk, Lenin élet­művére, amely új korszakot hozott az emberiség egész fejlődésében, az egész világ sorsának alakulásában. V lagyimir Iljics Lenin 99 évvel ezelőtt, 1870. áp­rilis 22-én született. A kapi­talizmus tobzódása teljében volt akkor. „Isten kegyelmé­ből” uralkodó királyok, csá­szárok és cárok ültek a népek nyakán, g őrültnek tartották volna azt, aki megjósolja, hogy már érik, érlelődik a bukásuk. Hatalmas gyarmat- tartó birodalmak virágoztak, egzotikusnak nevezett földré­szek kínálták kincseiket szá­mukra. Ügy látszott, hogy a tőke hatalmát ki sem lehet kezdeni. A tőke ereje» befo­lyása mindent legyűr, s el tudja seperni a halandó em­bert, a kizsákmányolt mun­kásság szervezkedését. Vajon a mindenhatónak hitt bur­zsoáziában voltak-e olyanok, akiket legalább gondolko­dóba ejtettek Marx látnoki szavai: „Ellentétben a régi társadalommal, amelynek ve­lejárója a gazdasági nyomor és a politikai téboly, új tár­sadalom születik, amelynek nemzetközi elve a béke, mert minden nemzetnél egyazon eh7 lesz uralkodó: a munka.” |Y| ilyen ma a világ? önál- iTA tatás lenne idilli képet festeni erről. Még sok a baj, sok a veszélyes góc, még lé­teznek félelmetes lehetőségek a társadalmi haladástól irtó­zó erők kezében, de a szocia­lista eszmék térhódításának, a forradalmi gondolat terjedé­sének, a munka meghatározó szerepének már senki sem tud gátat vetni. Lenin 1890-ben kezdte meg forradalmi szer­vező munkáját, s azóta sze­münk láttára rázzák le bilin­cseiket a tőkés országok által igában tartott gyarmati né­pek, s ahol még a burzsoázia van hatalmon, a dolgozók tö­megei egyre határozottabban kényszerítik ki az engedmé­nyeket. A II. világháború után az országok egész sora válasz­totta a szocialista világrendet, s 50—52 millió tagot számlál­nak a kommunista pártok. Ez a harcos» tettre kész, szavát mindig hallató mozgalom mérhetetlenül erős tényező még ha ezt jelenleg, sajnos gyengíti is néhány párt belső válsága. Minden haladó em­ber sajnálkozással szemléli azokat a jelenségeket, ame­lyek a kommunista mozgal­mat megosztó csoportok, ele­mek működéséről tanúskod­nak. A felszabadulás óta eltelt 24 év meggyőzően bi­zonyította a népi Magyarorszá­gon a lenini tanítások igazát. Tapasztalataink tanítottak bennünket arra, hogy ne­hézségek szakadnak az ország­ra, ha a lenini sz»ellemmel el­lentétes nézetek kerekednek felül. S tapasztalat tanított bennünket arra is, hogy ak­kor haladunk gyorsan előre, amikor Lenin elméletéhez mél­tóan, a szocialista eszmékhez ragaszkodva oldjuk meg dol­gainkat. A százesztendős , jubileum évébe fordulunk most. A Le- nin-év kezdetén mi is, mint az egész haladó emberiség hálá­val és jóleső érzéssel gondo­lunk a lenini eszme diadalút- jára. V. J.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents