Nógrád, 1969. április (25. évfolyam, 75-97. szám)

1969-04-20 / 89. szám

Színpad, pódium emberközelben A KÖZELMÚLTBAN került sor Székesfehérvárott a szín­játszók elsq országos pódium- fesztiváljára. A fesztivál cél­ja volt, hogy számba vegye azokat a műsortípusokat, előa­dási formákat, amelyek az egyre erősödő klub- és klub­könyvtári mozgalmat az egész országban szolgálni kívánják. Vagyis: mi történik, ha a pro­dukció a színpadról emberkö­zelbe lép, milyen eszközökkel, formákkal éljen, hogy megte­remtse, megtartsa közönségét, másrészt milyen módon lehet egyre magasabb igénnyel fo­kozni az előadások művészi színvonalát, öt nap alatt 15 produkció került a szakmai közönség elé, öt érdekes előa­dás, vitaindító referátum hang­zott el a műfaj belső problé­máiról, elméleti gyakorlai kér­déseiről. A bemutatott művek problémáival, s köztük a Szé- csényi Irodalmi Színpad sze­replésével később foglalkoznék — most nézzük: mi teszi a té­mát élővé, aktuálissá. Megyénkben most folynak a tanácsköztársasági művészeti fesztivál járási szintű bemuta­tói. A Salgótarjánban, Balas­sagyarmaton vagy Drégelypa- lánkon közönség elé kerülő iro­dalmi színpadok igen sok vi­tát, ellentmondást, kétkedést szülnek. A probléma gyökere: itt is, ott is azt hiszik kultúr- politikusok, népművelők, pe­dagógusok, hogy az irodalmi színpad csodaszer, amellyel kü­lönösebb bonyodalmak nélkül lehet művészi élményt te­remteni, politikai tartalmakat közvetíteni, közönséget mozgó­sítani. Elég kiosztani 10-12 fi­atalnak kétannyi verset, pró­zarészletet, dalszöveget, elég mindezt kronológiai sorrend­ben elmondani a színpadon, s a siker, az intellektuális él­mény, érzelmi töltés biztosított. Hogy miért? Mert az irodalmi színpad, az modern valami; lehetetlen, hogy a siker elma­radjon. Pedig kevés kivételtől eltekintve, elmaradt. Balassa­gyarmaton is, Salgótarjánban is, Drégelypklánkon is. Általá­ban hiányoztak7 a programok­ból a művészi hatást bizto­sító rendezői jelenlét nyomai, az a feszültség, drámaiság, vagy egyáltalán fontosság, amelyre oda kell figyelni. Ama­tőr versmondó szakmai felké­szültsége általában kevés ah­hoz, hogy önmagában a költői szó erejével hosszú időn át koncentrálásra késztesse hall­gatóját. Nem is beszélve arról a körülményről, ha a versmon- dó kezdő, pösze, beszédhibás, mulatságosan palócul beszél. Nyilvánvaló, hogy különösen kisközségekben, de a megye reprezentatív nagyiskoláiban is, alig megoldható gond, hogy ügyes szerkesztés mellé hatá­sos színpadi rendezés, megfe­lelő nevelőmunkával érlelt fel­készülés járuljon. Az lenne te­hát a járható út, ha felolda­nánk azokat a mereven értel­mezett szabályokat, amelyek az irodalmi színpadot tuda­tunkban meghatározzák: moz­gást, drámaiságot, játékossá­got, egyszerűbben megoldha­tó előadói feladatot kell cé­lul kitűzni. EZT IGAZOLTA az orságos pódiumfesztivál tanulsága is. Azok a programok arattak egyértelmű sikert, elismerést, amelyek közvetlenek voltak, emberközelben, oldott forrnák között transzponálták szándé­kaikat. Meglepő, mennyire előtérbe kerültek a mozga­lomban újra a nemes színját­szóelemek, a humor, s tartal­mi vonatkozásban a maiság, a közvetlen reflektálás jelen problémáinkra. Felelősség, szerelem, életforma, erkölcs, politikum; Ady, Juhász Fe­renc, vagy T. Villiams megfo­galmazásában, vagy éppen a népi komédiák kristálytiszta drámanyelvén. Üj utakat ke­resnek az irodalmi színpadok, s az új törekvésekhez a jelen, a múlt irodalmat- sőt akár a napi külpolitikai hírt, vagy ostoba emlékkönyv-verset is jól formálható nyersanyagnak fogják fel. , Nógrád megyét ezúttal a Szécsényi Járási Művelődési Központ irodalmi színpada képviselte a fesztiválon. A szécsényiek a „Nyomozás megtagadva” című dokumen- tumjátékkal szerepeltek, tisz­tes sikerrel. Programjuk egy tragikus balesethez kapcso­lódva a felelősség kérdését elemezte meglehetősen intel­lektuális megközelítésben. Örömmel kell megállapíta­nunk, hogy dr. Szőts József irányításával a szécsényi cso­port egyre jelentősebb fela­datok megoldására válik al­kalmassá, s mozgékonyságá­val. bátorságával sok csoport példája lehet. BALASSAGYARMATON ez év őszén ötödik alkalommal rendezzük meg az irodalmi színpadi napokat. Az országo­san is számontartott rendez­vényen épp ideje lenne már méltóképp szerepelni megyénk együtteseinek is; középisko­láknak, nagyüzemek csoport­jainak, ifjúsági klubok együt­teseinek. A műsortervek ki­munkálását nem lehet elég korán elkezdeni. S ide írjuk újra biztatásul: mindegy az eredendő forma — klubsorok, színpad, pódium —, bármit mondunk, mondjuk egyszerű­en- keresetlenül, görcs nélkül, a mozgalom nagy céljainak, szándékainak megfelelve. Erdős István Megalakultak a salgótarjáni munkászászlóaljak Olvasó automata Az Ukrán Tudományos Aka­démia kibernetikai intézetének munkatársai olyan automata­berendezésen dolgoznak, amely el tudja olvasni az írógépen írt betűket és számokat. Ez az automata lehetővé fogja tenni, hogy közönséges írógépen írt dokumentumokat és különböző szövegeket tápláljanak a szá­mítóberendezésbe. Tervezői szerint az automa­ta nagyon megbízható készü­lék lesz. Amellett, hogy olvas­ni tud, még abban az esetben is meg tudja különböztetni a betűképeket, ha egyáltalán nincs közöttük térköz. A kö­zönséges írógép ugyanis gyak­ran úgy írja a betűket, hogy azok szélei érintkeznek. Az automata átlagos olvasási se­bessége: 200 betűkép másod­percenként. 1919. máju­sában hősi ma­gatartást tanú­sítottak a Ta­nácsköztársa­ság véleimezői az intervenci- " ós csapatok ————— túlerejével szemben. A védelem kibon» takozásának nógrádi vonatko­zásai azonban kevéssé ismer­tek. A salgótarjáni Munkásta­nács 1919. március 22-én dél­előtt hirdette ki — budapesti utasításra — a Tanácsköz­társaság megalakulását. A közigazgatás és a katonai ha­tóságok ellenőrzésére három­tagú bizottságot jelöltek ki és délután egy órakor nagygyű­lésen jelentették be a ta­nácskormány megalakulását. Ugyanekkor felszólították a népet a preletárhaza védel­mére. A salgótarjáni dandárpa­rancsnokságot és a szécsényi helyőrséget egy és ugyanazon táviratban értesítette még március 21-én, a késő esti órákban Böhm Vilmos a ha­talomátvételről. A hír halla­tára a legénység — amely­nek körében élénk volt a kommunista propaganda — szíwel-lélekkel állt a prole­tárdiktatúra oldalára. — A salgótarjáni Munkástanács március 22-i felszólítására, hogy hajlandók-e a tanács- kormányt támogatni? — Radwaner alezredes, dandár­parancsnok, Hensel és Fol- kusházi őrnagyok igenlő vá­laszt adtak és így őket állá­sukban megerősítették. — A katonaság azonnali megnye­résére a nógrádi demarkációs szakaszon valójában nagy szükség volt. Március 23-án már arról értesült a dandárparancs­nokság, hogy a cseh burzsoá csapatok Sztregova térségé­ben erősen mozgolódnak és Dályópusztánál összetűzésbe kerültek a magyar csapatok­kal. — Március 24-én már Ipolytarnócnál támadtak és hidat kezdtek verni a folyón. A falu lakossága „kaszával, kapával felfegyverkezve” igyekezett megakadályozni az átkelést. Nyomban erősítést és fegyvereket kértek Salgó­veszélyessé, ha képességeit nem ismeri, többet képzel magáról és másoknál is bát­rabban meri bírálni, gáncsol­ni, hátráltatni azok tevé­kenységét, akik értik a mun­kájukat. Közismert és gya­korlatban bizonyított tény, hogy a tudálékos emberek szűk, de nagyhangú egyedei a fejlődés legveszedelmesebb akadályozói. Mert hogyan akarunk mi minőségi forradalmat elérni, ha tudálékos és fontoskodó emberkék dezorganizálják a munkát és a munkát értő személyt? Hogyan akarunk mi kulturális téren forradal­mat elérni, a tudatot a lét­hez passzintani, ha a dilet­tánsok „beleköpnek” a hiva­tottak szándékába? S hova jutnánk, ha a cipész ruhát varrna, a szabó meg cipőt ké­szítene? így is sok baj van a cipővel és konfekcióval, hát még úgy! De túl a tréfán! Az új szno­bokat. akik szocialista viszo­nyaink között nagy hangjuk­kal palástolják túlságosan is véges képességeiket, idejében szereljük le! S adjunk ér­vényt az olyan kezdeménye­zéseknek, iparban, mezőgaz­daságban, hivatalban egy­aránt, amelyek bár halkan, de a felelősségérzet és a hozzáértés teljes súlyával hangzanak el! Mert igaz az, hogy ahhoz nem kell tudni tojást tojni, hogy felismerjük a zápot, de ahhoz, hogy több és nagyobb legyen a tojás már szakér­telem szükséges. tanáriból. Mire ezek megér­keztek, a hadihíd elkészült és komoly harc bontakozott ki a faluban, ami a mieink győzelmével végződött. — Ugyanekkor a 32. ezred egyik zászlóalját Somoskőújfaluban helyezték el és másnap, már­cius 25-én az I. vadászezred 2. zászlóalja indult el Buda­pestről Salgótarján védelmé­re. Minden jel arra mutat, tatott propagandatevékenység is az első vonalakban. Erre vonatkozólag a saj­tóügyi népbiztosság egyik eg­ri munkatársának balassa­gyarmati tudósításából is tu­domást szerzünk. Április 20- án — tehát az április 16-án megindult román támadás után négy nappal — beszél­getett az alszakaszparancs- nokokkal és a legénységgel A Nógrádi Vörös Újság 1919 április 16-1 számában az első oldalon számol be arról, hogy vöröskatona-napot serve/,- tek Balassagyarmaton, „Vöröskatonának lenni dicsőség, a Vörös Hadsereg tagjai között lenni megtiszteltetés, mert a vöröskatona ma a világ első katonája..— írja a lap hogy az intervenciósoknak ez a támadási kísérlete a prole- tárhataiom megdöntését, de legalább Salgótarján meg­szerzését célozta. A Litke felől Salgótarján irányába tervezett támadás összeomlása után a nyuga­lom egyelőre helyreállt a demarkációs vonalon. Ezt az időszakot a forradalmi kato­nai fegyelem tudatosítására és megszilárdítására fordítot­ták. Ez — balassagyarmati vonatkozásaiban — a nógrádi sajtó hasábjain is nyomon követhető. — A tisztikar kö­reben azonban nem minden volt rendoen. A megyei di­rektórium kérésére, március 31-én, Bagi László főhadna­gyot el is távolították a lu- dányi alakulattól, mert „iz­gatott a Tanácsköztársaság ellen.” Ugyanekkor lelkesen folyt a' toborzás. Első eredményei­ről április 1-én számolt be a balassagyarmati parancsnok­ság. A salgótarjáni dandár­parancsnokság viszont csak ezen a napon kapta meg a parancsot a toborzás megin­dítására. Toborzó állomásai­nak központja, Hanusovszky Ferenc irányításával, Salgó­tarján. Alá tartoztak Szé- csény, Hermann Mihály, Fü­lek, Szekeres László és Fe­led, Péter Mihály vezetésé­vel. — Április 7-én arról ér­tesülünk, hogy a katonaság harckészsége jó, de a felsze­relés hiányos és mivel ál­landóan vonalban és harc- készültségben vannak, sza­badságolásukra is szükség volna. Április 9-től 14-ig kisebb- nagyobb összetűzések voltak a demarkációs vonalon. Az intervenciósok még ágyúzták is a magyar részen levő tele­püléseket. Jellemző, hogy a mi részünkről az ellenséges katonák és az általuk meg­szállt területek lakosságának felvilágosítására törekedtek és járőreink röplapokat jut­tattak el körükbe, sőt kiala­kult bizonyos élőszóval foly­a várható fejleményekről. A katonák elmondták, hogy a „balassagyarmati védővona­lunk Dejtártól Szécsényig tart. Ezen a szakaszon mint­egy 1200 katonánk, 2 darab 15 cm-es ágyúnk és 10 gépfegy­verünk van.” — i A csehszlo­vák intervenciósoknak ugyan­ezen a szakaszon 1300—1400 katonájuk, 4 ágyújuk, 2 ak­navetőjük és 32 gépfegyverük van. Parancsnokságuk Újfa­luban székel. Az első vona­lakban morvák vannak. Ezek mögött helyezkedik el a cseh légió 34. ezrede, amelyik már az olasz fronton is harcolt a monarchia ellen és még most is olasz egyenruhában van­nak. A vörös katonák által foly­tatott propaganda tehát egyál­talában nem volt hatásta­lan. Közbeszólt azonban az imperialista politika, ami fo- tekozottabb védelemre kény­szerítette a Tanácsköztársa­ságot. Ez a hadseregbe való toborzás méreteinek növelé­sében is megnyilvánult. A salgótarjáni Munkásta­nács április 17-én — a ro­mán támadást követő napon — április 20-ára, vasárnapra, toborzó napot hirdetett. En­nek eredményeként „vasa­sokból, bányászokból két zász­lóalj, csupa megbízható, el­szánt, harcrakész” katonával gyarapodott a Vörös Hadse­reg — jelentette a Munkás- és Katonatanács nevében Priska Dezső. A szép siker­ről a katonai parancsnokság is beszámolt. — Joggal te­kinthetjük ezt az április 20-i toborzást a salgótarjáni mun. kászászlóaliak születése nan- jának. Hevesi Gyula néobiz- toshelvettes máins 1-i fegv- verbehtvása nyilván az addig nem jelentkezett és az ináé­ban és bánvásratbqn elfonlal- takra. mint v^ső tartal'-k-a vona+kozott. hiszen ánrilis 29—én a rebs'-lovak inter- venniós erők is támadásba lendültek. Dr. Belitzky János NÖGRAD — 1969. április 20., vasárnap 7 st emrégiben kifejtettem /W véleményemet az ev legproblematikusabb filmjéről, a Fényes szelekről. Nekem nagyon nem tetszeti a film, ezt igyekeztem érvek­kel is alátámasztani. Általá­ban egyetértettek velem mindazok, akik szocialista esztétikai elveket vallanak, tehát a közérthetőséget az alkotás egyik fontos tényező­jének fogják fel, s nem haj­lamosak arra, hogy allegóri­ákban gondolkozzanak, s az eléjük tárt tényeket hipoté­zisekkel helyettesítsék. Mind­ez természetesen nem jelenti azt, hogy valakinek nem le­het ellenvéleménye, hiszen a Népszabadság vitájában kél olyan cikk is megjelent, amely a filmben erények egész sorát vélte felfedezni (Magam is tiszteletben tar­tom, bár nem értem, tanár­nő ismerősöm véleményét aki a fontos ügyben szágul­dó rendőrautók feltartóztatá­sát, a békésen tanulni akart papi diákok és a paptanárok rémitgetését, a papi palást­ba öltöztetett meztelen nép örömleányok táncát a kolos­tor márványfolyosóján, a so­rozatos garázdaságot, az er­kölcsi és politikai éretlensé­get, a vörös zászló alatti dé- vajkodást és a felszólítást c templom felgyújtására ifjont játékosságnak fogja fel!) Közvetítettek viszont egy vé leményt, amely szerint ét helytelenül és igaztalanu bántom Jancsó Miklós film jét. Ezt azonban nem fogad hattam el: ez a baráton ugyanis nem látta a filméi Csak a kritikákból értesül az ellentétes álláspontokról Kiválasztotta hát a neki tét szót. Az igazsághoz szervese i fyadáritapi jegyzet Sznobok denki a felkészítéshez, mint történetesen a szakemberek! Persze csak szóban, hiszen, ha tanácsaikat valóban meg­fogadnák, az okozna csak nagy káoszt a csapat életé­ben. De hát egy futballcsa­pat sorsa még nem egy or­szágé! Ámde hasonló kibicelésre sokan hajlamosak más terü­leteken is. Abból már na­gyobb kár származna, ha a bölcsészkaron végzett alanyi költő az ipartelepítési gya­korlatot pocskondiázná lép- ten-nyomon, mint a B-közép Kaponya II.-t, a középcsa- iart. Vagy ha valaki minden­nemű hozzáértés nélkül ven­ne birtokba valamely üzem, vállalat vagy intézmény ve­zető pozícióit, mint Rajkin tréfájában a mindenhez értő, gyárban, kutatóintézetben, filmstúdióban egyformán nagyképűsködő antitalentum, aki bárhová kerül, csak za­vart okoz és hátramozdít. De kár származna és származik minden területen, ahol a kontár a mester helyére pá­lyázik, ahol a dilettáns a jó­képességű alkotók fölött ítél­kezik. Félreértés ne essék: a fél­műveltség vagy a hiányos műveltség nem szégyen, s ennek tudata, felismerése csak nagyobb tudásvágyra, újabb ambíciókba hajszolhat mindenkit. A hiányos mű­veltségű ember akkor válik hozzátartozik, hogy ismerő­söm és barátom azóta meg­nézte már a Fényes szeleket és ez előre kialakított véle­ményét alátámasztotta: való­ban tetszett neki. (Bár az ef­féle véleményalkotás csep­pet sem meggyőző, hiszen a kész cipőhöz kereste a kap­tafát!) A történetet, amely egyál­talán nem jellemző barátom­ra, tehát alkalmatlan rossz­indulatú következtetések le­vonására, csak azért mond­tam el, mert véletlensége el­lenére is tökéletesen jellem­ző a szocializmus keretei kö­zött kialakuló és kialakult sznobizmusra, illetve szinte kényszerít arra, hogy a szno­bizmus veszélyeire gondol­junk. A tárgyi ismeretet nél­külöző, mások álláspontjára épülő, meggondolatlan véle­mény rendkívüli károkat okozhat egy olyan társada­lomban, amely az állandóan szélesedő demokratizmusra épül. A ■ tudálékosság a sznobiz­mus összetevőinek igen lé- ; nyeges eleme! Gondoljunk csak arra, hogy a hajrától hangos sportstadion közönsége mi- ’ lyen pillanatok alatt elnémul ■ az ellenféltől bekapott gól ‘ után, s ha ráadásul vesztes ■ marad a csapat, milyen át- ’ kok zúdulnak a szakvezetők­re és az edzőre, s mennyivel 1 többel ért egyszeriben min-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents