Nógrád, 1969. április (25. évfolyam, 75-97. szám)

1969-04-20 / 89. szám

iVttgrv mfmfvr+le Á munkásmozgalom harcosa! — megyénk szülöttei A Múzsa udvarában Beszélgetés Bernáth Auréllal Bevezetőül: „Végül egy szó helyükről a világban. (A Gresham-csoportról van szó, amelyhez Bernáth Aurélt is ■zámítani szoktuk. A szerk.) Ez az új csoport nem posztim­presszionista, nem kacsingat az izmusokra, semmi köze a szürrealizmushoz, hanem a sajátos magyar hagyomá­nyokhoz kapcsolódik, Nagy­bányához. Ez a legfőbb ere­je, értéke és dicsősége...” — írja Genthon István Bernáth mesterről szóló kis könyvé­ben. Hf A Mesterrel pesti lakásán beszélgetünk, amelynek abla­ka — „még szerencse” — a Dunára néz. Mindenekelőtt feketekávét tölt, magának csak keveset. Miközben be­szél, háttal ül a Dunának, és néha hosszabb szünetet tart a mondatok között. E csende­ket őrzi a magnetofonszalag, itt nem lehet visszaadni han­gulatukat. Ilyenkor mintha az ablak alatti folyó neszére, vagy a hajókra figyelne. A művészet sorskérdései- ról beszélgetünk. Tehát ége­tően aktuális kérdésekről, ahogy mondani szokták. — hegutóbbi, a Múzsa ud­varában című önéletrajzi kö­tetének előszavában olvastuk, hogy a fiatal generáció iránt szenvedélyesen érdeklődik. — Hogy az ifjúság iránt ér­deklődöm, természetes, 24 éve vagyok a főiskolának tanára. De más ok is van. Nem utol­sósorban az, hogy érdekel a művészet sorsa és szeretem a fiatalokat. Ez a kettő egy­mástól egy ilyen tanári sze­repkörben szétválaszthatat- lan. És hála isten, hogy az. Hosszú tanári működésem alatt — elmondhatom — a művészet sorskérdései voltak napirenden az európai poron­don. Ez persze a tanári mű­ködést is befolyásolja. Elvem az volt — nézetem szerint nem is lehet más a festészet tanárának —, hogy tanulják meg a fiatalok a szakma alap­vető kérdéseit. Az utolsó évti­zedekben felmerült az a kér­dés — és ez nem honi. ha­nem európai ügy —, hogy ha a művészet átáll az absztrakt irányra, tulajdonképpen mi legyen a tanítással. Anélkül, hogy e kérdésben nyilatkoza­tot adnék, annyit mondha­tok. még ha valaki absztrakt művész lesz is, jobb abszt­rakt művész lesz, ha megta­nulja a tradíció diktálta kö­vetelményeket, tehát megta­nul raizolni a szó klasszikus értelmében. — Hogyan látja jelenleg az európai, és ebben a magyar művészet jövőjét? — Ez tulajdonképpen meg­válaszolhatatlan kérdés. Je­lenleg a művészet, megítélé­sem szerint, egy tisztulási fo­lyamat kezdetén áll. Azonban annyi olyan lépés történt, amely a művészetet teljesen járatlan utakra vitte, hogy egy ilyen folyamat hosszú­hosszú évtizedeket vesz igény­be. — Mik a jelei Európában, s a világ művészetében ennek a tisztulási folyamatnak? — A jelei nagyon egyértel­műek, kopogtatnak, hogy itt vannak. Legtisztább jelei ta­lán abban mutatkoznak, hogy a figuratív művészet, úgy ér­zem, Európa-szerte hosszú, de állhatatos önismeretre és 'bírna keresésre kényszerült annál is inkább, mert hatal­mas életveszélyben volt. A fo­lyamatot sürgette, hogy az absztrakt művészet végső ki­pop-art elnevezésű művészet­re, amely tárgyakat kreál, s amelyiknek sem a szobrá­szathoz, sem a festészethez nincs köze. Nem akarok itt a pop-art művészi kvalitásai­ról beszélni. Csak aat akarom mondani —, s a legutóbbi pop-art bécsi kiállításán ezt alkalmam volt látni —, hogy itt valami más keletkezett, ami máshová tartozik. Ezen a kiállításon például volt egy amerikai lobogó, az eredeti pontos mása, csak festve volt, öt méter nagyságban. Ezt sem tudom a festészet keretei kö­zé szorítani, hanem valami tárgy-ábrának gondolom. Visszatérve a megújulás jelei­re, a művészet egy olyan óri­ási mező, hogy ha én erről a nagy látképről valami rövid összefoglalást akarok adni, ak­kor ez nem ágazhatik el oda. ig, hogy ezer apró jelet itt fel­soroljak. Ez impresszió, amit rengeteg adat sugall nekem. Benyomások, amelyek tapasz­talataim is. — On irt arról, hogy olyan házak épülnek, amelyekbe ta­lán már nem is kell kép. En­nek ellenére bízik a művé­szetben. Mire alapozza ezt a bizalmat? — Arra alapozom, hogy szenvedéllyel festek ma is. És ha az emberek, itt nemcsak magamról beszélek, hanem a tengernyi művészről is, áld idehaza és a világon egzisz­tál, ilyen Indulattal rendel­keznek, akkor a művészet él­het válságban, élhet hatalmas válságban, élhet kataszrofá- lis válságban, de ott minden, képpen valami élet születik. Például mondok egy nagyon érdekes tételt ezzel kapcso­latban. A Musée d’Arts Mo­derne. Párizs egyik nagy mú­zeumának, kimondottan az absztrakt művészet otthoná­nak igazgatója Jean Cassou. aki a legnevesebb művészeti (Koppány György felvétele) Bernáth Aurél, Kossuth-dí- jas festőművész most egy freskón dolgozik. Már évek óta leköti, és még nagyon hosszú ideig — mint mondja — ki sem látszik a munká­ból. A mű a pártközpontba kerül, a munkáról és a poli­tikáról beszél. Ez a témája. Az interjút készítette: Tóth Elemér Kiéri idegesen tárcsázta la­kásának számát. Fejében eny­he súgás jelezte, hogy túllép­te már a telítettségi határt, sürgősen pihennie kell. De még át kell néznie az új eljá­rás jegyzőkönyvét! Nem, ad­dig nem mehet haza! Végre, jelentkezik a lakás. Elkesere­detten hallgatja, hogy , nem férje beszél a vonal másik vé­gén, hanem kislánya. Sírós a hangija, éhes. Szóval: a gye­rek nyomorult tehetetlensége és kiszolgáltatottsága a vég­sőkig korbácsolta az idegeit. Füstölögve ült újra íróasztal mellé, de szeme előtt össze­folytak a gépelt sorok. Nem, így nem lehet dolgozni- Azon kapta magát, majdnem han­gosan szidta a férjét! De ez így nem érdekes, szemtőiL- szemben kell rendezni ezt a dolgot. összekapkodta holmiját. A jegyzőkönyvet bevágta az író­asztalfiókba. Reggel majd ko­rábban bejön, s még átnézi, hogy referálhasson főmérnö­kének. A helyijárat nem jött, vár­ni kellett volna még fél órát- Inkább nekivágott gyalog az útnak. Alig tett meg tíz ház­nyi utat. összetalálkozott Ga- biékkal. Gabi a férjével sé­tált. Nagyon örültek a talál­kozásnak és unszolták Klárit, tartson velük. Az egyik oresz- szóba megisenak egv kávét és felmennek Gabiékhnz. K’ári szabadkozott, de amikor Ta­más évődve jegyezte meg, hogv Zoltán maid vigváz a gyerekekre, hiszen már biztosan otthon van felcsapott benne az indulat. Miért ne? Egy fél óra. vagy egv óra mígnem a világ. Hiszen alig múlt el hat óra. És Zoltán bizonyára hazaérkezett már — nyugtatta magát. A presszóig állandóan i«imé- *#>igA+te maróban: . MSeéHj, megbosszullak.. •” Hangúla­csengéseiben elindult egy olyan fokra, amelvik folytat- hatatlan lett. Mert azt hiszem világos az. ha valaki eljut a fehér négvszögig, vagy a fe­kete kockáig, nemigen fogia látni művészetének folytatá­sát. Vagy ennek tanítványa nem tud kapcsolódni mesteré­hez. Kifogy a művészet maté. riáia. Részben ez kényszeríti a művészetet egy olvasfaita gondolkozásra és nálvakere- sésre. am»lv óhatatlanul vis­szakozást jelent az ábrázolás felé. Vagy pedig célozhatok a esztéta, kritikus és elméle­ti ember volt, lemondott az ál­lásáról azzal, hogy a művé­szet meghalt. <5 mondta ezt aki az absztrakt legnagyobb segítőié volt De egy hátsó ajtót azért hagyott. Azt mond. ja, hogv azért maidcsak ösz- szeszedi magát, de ezen az úton tovább nem lehet lép­ni. Cassou-ról én a könyvem­ben írtam. Pizonvos foki» okulásul szolgálhat a fiatal­ságnak. mert hát ő igazán benfentese volt ennek az ügy. nek. A Mannlicher története az csak-hogy OZODCSZea Bodor Jani még tizenkilencben eldugott volna két Mannlichert. No, meg aztán ilyenkor szeretnek nagyokat is mondani az em­berek. Vöröskatonának vörös­katona volt, az biztos, de a puska... Eljutott ez a beszéd a kis- terenyei Bodor Jánoshoz is. Sokszor már maga sem hitte, hogy igaz. Fél évszázad telt el azóta, tele harccal, üldöz­tetéssel, kivándorlással, be­tegséggel. De most, amikor a Tanácsköztársaság 50. évfor­dulóján átvette a kitüntetést, egyre jobban megvilágosodott előtte: igenis, annak a két Mannlichemek meg kell len­ni. Azzal harcolt ő és egyik elesett bajtársa. Miért ásta el akkor? Tudta, hogy a folyta­tás nem maradhat el, ezért kell még a Mannlicher... Éppen egy hete *?nZ ásót vett a vállára. Elindult a hegyvégi dűlőbe, ahol egy­kor apja aprócska földje volt. Végigélte a fél évszázaddal ezelőtti éjszakai órákat. Most már tudta, a puskának itt kell lenni. Lezsírozva, nyolcvan centivel a föld alatt... A haj­tástól számolta a lépéseket. Mennyi is volt? Tizenkettő, tizenöt? Ki tudja, de valahogy így kell lenni. Mérte a lépé­seket. Többször egymás után. Neki-nekikezdett az ásásnak. Eredménytelen. Valaki kiás­hatta már? Nem, az nem le­het, hiszen erről csak ő, egye­dül 6 tud... Megint kezdte a lépéseket. Talán több lesz? Igaz, akkor fiatalabb is volt, nagyobbakat .lépett. Huszon­egy lépés. Talán itt. Az ásó mélyre hatolt a földbe. Hat­van—hetven centi. Még tíz! Az ásó valami fémtárgyba üt­között. Igen, ez az, a két Mannlicher. Már kézzel túrta a földet. Először az egyik, az­tán a másik cső emelkedett ki. A fél évszázad alatt — hi­ába volt a zsír — elkorhadt a fa, a puskának csak a fém darabjai maradtak rpeg.. Boldogan sietett haza. Mer­je még valaki azt mortdani, hogy nem igaz. Itt van ni, ez a bizonyíték — gondolta ma­gában. Aztán végigvonult előtte 1919 tavasza, a hősi harcok Kisterenye visszafog­lalásáért és a kudarc... — Az olasz fronton kezd­tem a katonaságot, ahonnét lábsérüléssel csak 1918 no­vemberében érkeztem haza. Itthon már az őszirózsás for­radalom fogadott. A bányába kerültem Nagvbátonyba. Má- ria-táróba. Dolgozunk mi s Tanácsköztársaság kikiáltása után is, mert kellett a szén. a tanácshatalomnak — emlé­kezik vissza. Az egykori „ÄS ta helyét a bányában. Az in­tervenciósok már megtámad­ták a fiatal Tanácsköztársasá­got. A cseh burzsoá seregek Pétervására, Nemű felől Kis­terenye irányába támadtak. A lövöldözés is jól hallatszott. Másik társával, Marsinszki Józseffel indult haza a bányá­ból, Maconkán át. Az inter­venciósok a Várhegyen ágyú­kat állítottak fel, géppuska­fészkeket foglaltak, megszáll­ták Kisterenyét. Bodor János és sokan mások Nagybátony- ba indultak vissza. Az állomá­son vöröskatonák tartózkod­tak. — Felrobbantották-e a hi­dat? — kérdezte a parancs­nok. — Azt nem, de a vasutat megrongálták — mondotta Bodor. — Van-e fegyveretek? — Van a bányánál! — Doboltassátok ki: aki vö­röskatona akar lenni jelent­kezzék, fegyvert is kap min­denki. A kora délutáni órákban már csatárláncot alkotva Csengerházáig megindult a vörösök serege, köztük Bodor János is. — Az intervenciósok még a falu templomának tornyában is géppuskát helyeztek el — folytatja —, de mi rohamoz­tunk. Az intervenciósok dum- dummal lőttek. Az egyik tár­sam mellettem esett el. Mivel az én puskám már nagyon átmelegedett, fogtam az övét, s azzal harcoltam. Az Arany hegyen géppuskafészek volt. Bekerítettük, megsemmisítet­tük. Nagy csata volt, de sike­res. Kisterenyét felszabadítot­tuk. Megjött a segítség is, kis híján majdnem bajjal. Először nem tudták, kik vagyunk, 3 majdnem a mi állásainkat lőt­ték a mieink... Kergettük az intervenciósokat egészen Ho- mokterenyéig. Zsákmányol­tunk géppuskát, meg sok más fegyvert is... Sok csatát nos. Az olasz fronton idegen érdekekért, itthon a dolgozó nép szabadságáért önként fo­gott fegyvert. Ment, s telje­sítette a parancsot.. A Ta­nácsköztársaság elbukott, le kellett tenni a fegyvert. — Én akkor két Mannli- chert is hazahoztam. Sokáig rejtegettem a lakásban. Ami­kor híre járt. hogy üldözik, keresik a kommunistákat, a vöröskatonákat, akkor hatá­roztam el: nem adom oda semmi pénzért. Kell az még nekünk, hiszen -nem lehet vé­ge a proletárhatalomnak. Ak­kor indultam el éjjel, s vit­tem ki a határba a két pus­kát. .. Igaza is volt Bodor János­nak. A csendőrkopók korán megtalálták. Keresték a fegy­vert. A kihallgatások egész sora következett Nem kerül­hette el a csendőrpofonokat, a rugdosásokat, a kínzást. Je­lenlétét még a környéken sem tartották célszerűnek, elküld­ték a bányából. Mit tehetett a bányász? Vándorbotot, ta­risznyát, s irány Kanada, hon­talannak, kivetettnek... — Csak 1935-ben jöhettem haza. Nem bírtam a számki- vetettséget. Itthon aztán meg­húztam magam, így ért a felszabadulás... Dolgoztam a a szakszervezetben, a párt- szervezetben, most már öreg vagyok, és nyugdíjas... Kis pirosíedelű do^:í elő. Kitüntetése, a Tanácsköz­társasági Emlékérem. — Amikor ezt a jelvényt a mellemre tűzték, akkor hit­tem el én is, hogy ennek a két Mannlichemek meg kell lennie. Meglettek, büszke vagyok rájuk... Ezzel a két puskával is azért harcoltunk tizenkilencben, ami ma már lassan huszonöt éve ismét va­lóság. .. Somogyvári László Megbosszulom a férjem ta azonban a bosszú gondola­tától sem derült fel. Akárho­gyan is összpontosított rá, képtelen volt kirekeszteni ka­vargó gondolataiból a gyere­keket. Talán már bánta is, hogy engedett Gabiéknak. Irigykedve hallgatta őket, s lopva megfigyelte, hogy tizen­két éves házasság után is úgy összebújnak, mintha tegnap ismerték volna meg egymást. Eszébe villantak a Zoltánnal töltött órák, amikor a társa­ságban inkább törődött má­sokkal, mint vele. A barátok, az ivócimborák mindig el­sőbbséget élveztek vele szem­ben. S a többi? Nem, az csak irigy pletyka lehet, Zoltán nem rom1 ott. csak könnyelmű. A barátok rabia. A barátok kedvéért mu+ati» Wn azt is, how nem félti őt? Orv tesiz. min+ha ő. a megbecsült mér­nököd telieson ki lenne szol­gáltatva neki. mint a feudá­lis kor asszonya?.. A presszóban kevesen vol­tak. s a kávé sem tartozott a minőségi áruk közé. Gahiék csak ott. a yílácascághan vet­ték észre hogv Triází rnern-ri- re sánadt. meggyötört. Te.- másban is e'akad* az élcelő­dés CtaKi cwe+et+ volna ked­veskedni banáfnőiértek s fel­hívta magukhoz, igyanak meg egv vermutot. A vermut iólosAtt. fi"1 -í r,‘ fc?<r,c4 P* Hql Ho+.íséT-a. c* of a«.« a 37 Kn P r*Afr m'vo•* TfsttrpIT fAb. A*. T^”TyVv*A lofl V\ p, «0 -7 q felesége nem akárki, olyan, aki még kívánságot tud kel­teni a férfiakban. Hosszan csengetett, az ajtót azonban csak lassan nyitották ki. Azt gondolta, hogy kulcs­ra zárták belülről, s hirtelen a táskájához kapott. Akkor vette észre, hogy a táska nincs nála. Nem maradt ideje végiggondolni, hol is hagy­hatta. mert nyílt ae ajtó, s megjelent Zoltán gyűrött ar­ca. Látszott rajta, hogy ivott. Nem volt részeg, félkeréken állt. A gyerekek már feküdtek. Férje bőbeszédűen dicseke­dett, hogy ellátta őket, kaptak már vacsorát is. Még azt is megkérdezte, hol volt ennyi ideig? Talán örömmel vette volna a kérdést, ha nem áradt volna belőle a felélosségrevo- nó hang. Az még lobban fel­bőszítenie. hogv Zoltán mind­ezt gunyorosan körítetté, szürkéié megiegvzéseivel. Már-már kitöri amikor meg­csendült a telefon. Klári lénett a készülékhez. Amikor meghallotta Tamás hangiát. abban a vil1°rá«nvi időben • rá lőtt. itt a<z alkalom. Arcát elöntötte a mosolv. « nfl^O-n S7nroNra,«;<an Vtáloc-ynlf 3 IrArriácr». ?a hní?V iól é***•*+*> 1. W&evif* a], env­itvíaa PATH «5*7A*>7ett TTa(fv ott 3 fócV'üirif1? Tc+'Orvoirrt pefv HMfIneron tWWf V*t után lehet szórakozott Ti r»"n doHp T-T ‘Azrol f onnf-+ ] pilr? viszont rffve­kezett távol tartani, nehogy meghallja Tamás hangját Gabi férje ugyanis iszonyú zavarba jött erre a fordulatra és valósággal dadogott a te­lefonba. Klári azonban kö­nyörtelenül folytatta. Legyen nyugodt, majd va­lamelyik este felmegy a tás­káért, mert reméli, a ma es­tihez hasonló boldogságban lesz része... Zoltán erre megfogta a ke 2ét, mire az asszony lecsapta a hallgatót. Félt, hogy Zoltán észreveszi a cselt. Am a férfi megsemm isülten tűnt el ae egyik szobában. Semmit sem mert kérdezni. Klári sem akarta tovább feszíteni a húrt. Ezen az estén külön szoba ban aludtak. Klári a gyerekek mellé húzódott. Vacsorázni sem volt hangulata. A sötét­ben azt latolgatta, vajon bp~ válik-e számítása. Maga elé idézte Zoltán sápadt arcát, s átélte újra és újra azt a pil­lanatot, amikor a férje döb­benetében egy szót sem tudott szólni. Reggel Zoltán nagyon ko­rán ébredt- Klári máir feledte a tegnapi elhatározást, hogy előbb bemegy az üzembe. Le­hunyt szemmel fülelt, mii tesz a férje. Zoltán felöltö­zött. menni készült. Ezt már Klári sem bírta. Csak úgy, minden szó nélkül? Fel pat­tant. de nem scólt férjéhez. Átment a fürdőszobába. A nvitva hagyott ajtóból látta, amint Zoltán megcsókolja a gyerekeket, s csendesen ki­megy a lakásból. Délben meficsöi-rent íróasz­talán a te1 éten. Zoltán ket-es- te. Szeretné, ha étteremben vaeeo-’-'S -mának1 Mi lesz a eve- re-k»kikel? Átviszik maid őket Gabiékhoz.. Pádár András NÓGRAD — 1969. április 20., vasárnap 5

Next

/
Thumbnails
Contents