Nógrád, 1969. április (25. évfolyam, 75-97. szám)
1969-04-20 / 89. szám
Fete fősek vagyunk tfzennégymifliő ember sorsáért Gustöv Husök beszéde a CSKP KB illésén A Csehszlovák Kommunista Párt Központi Bizottságának április 17-1 ülésén Gustáv Ilusák beszédet mondott. Elöljáróban köszönetét mondott a bizalomért^ a párt központi bizottságának újonnan megválasztott elnöksége, az elnökség valamennyi tagja nevében, majd kijelentette: mindez arra kötelez bennünket, hogy pártunk alapvető dokumentumainak szellemében végezzük munkánkat, kivezessük népünket és pártunkat a jelenlegi nehéz helyzetből. Egyúttal köszönetét szeretnék mondani az elmúlt időszakban végzett munkájukért a pártvezetőség es a végrehajtó bizottság azon képviselőinek is, akik nem tartoznak az új szerv keretébe. Ma nincs itt az ideje e munka értékelésének. Én magam úgy vélekedem, hogy idők múltán, amikor összegezzük majd az 1967—68. évi időszak alatti fejlődésünk eredményeit, magasra fogjuk értékelni azoknak az elvtársaknak a munkáját, akik a régi vezetőség elleni harcban szabaddá tették számunkra a teret, segítettek a torzítások kiküszöbölésében. Hasonlóképpen nagy elismeréssel kívánok adózni Dubcek elvtársnak azért az álláspontjáért, amelyet a szervezési és személyi jellegű kérdések megvitatása során foglalt el. Dubcek elvtárs segített a pártnak megkönnyíteni ezt az átmenetet, és nekem az a meggyőződésem, hogy Dubcek elvtárs a pártvezetőségben, továbbá magas állami tisztségben végzendő további munkája során pártunk hasznos vezető funkcionáriusa és személyisége lesz. Hem néhány huligán rendzavarása Már sző volt arról a válságos helyzetről, amelyben [jártunk és államunk van. Gyakorlatilag már majdnem egy éve mélyül a válság és olyan arányokat kezd ölteni, hogy egész társadalmunk rendkívül veszélyes helyzet felé közeledik. Cernik elvtárs kifejezte azt a véleményét, hogy pártunk 1929 óta nem volt ilyen válságban. Én is úgy vélekedem, hogy pártunkban nem volt ilyen mélyreható válság, nem voltak ilyen arányú nézeteltérések. A plénumon lefolyt vita igazolja, hogy a legmagasabb pártszerv tagjai között is nagyok a nézeteltérések. Ma még nem tudjuk megoldani ezt a kérdést, de keresnünk kell a megoldást, a becsületes, kommunista megoldást. Kormányzó párt vagyunk és nem közömbös, mi születik a párton belül. Felelősek vagyunk 14 millió ember sorsáért, életéért, gazdasági és szociális helyzetéért. Nem tudom, nem kockázatos-e második vonalba állítani népünk olyan fontos kérdéseit, mint például a gazdasági problémák, de ez az általános politikai atmoszféra kérdése. Ez a válságos helyzet egyre mélyül. A március 28-ról 29-re virradó éjszaka lezajlott események olyan cselekményekké fajuítak, amelyek nemcsak a büntető törvénykönyvbe ütköznek és szégyent hoztak ránk a világ előtt, rendkívül kiélezték a nemzetközi helyzetet, hanem egyes helyeken egynesen ellenforradalmi jelleget öltöttek. Különösen érdemes elgondolkodni azon, hogy egyes pártfunkcionáriusok és párttagok, sőt egyes elnökségi tagok is nem akarnak ennek az ügynek ilyen nagy jelentőséget tulajdonítani. Azt mondják, hogy néhány huligán ezt meg ezt tette és az egész társadalom bűnhődik. Ezt olvastam a Monitorban és hallottam a külföldi rádióban, ilyesmit terjesztenek itthon is különböző csatornákon keresztül. Állandóan latsadból válságba Azon az éjszakán félmillió amper ment ki az utcára. Cselekedeteik tálán nem voltak szovjetellenes jellegűek? összeegyeztethetó-e népeink becsületével egy ilyen demonstráció? A másik kérdés az. hogy miért gondolkodnak emberek tízezrei ilyen módon? Nézzünk például több folyóiratot. A Listy című irodalmi folyóirat az említett események küszöbén szinte minden számában intenzív szovjetel'lenes propagandát találhattunk. A Zitrek című folyóirat ugyanúgy rendszeres szovj átellenes propagandát folytatott, s mit tett a többi lap? Ha ily módon hasonló dolgokat sugallunk országunk lakosainak, akkor mi lehet ennek az eredménye? Vajon ee nem előre megszervezett dolog volt? Meg kell tanulnunk, hogy nevén nevezzük a dolgokat, ne kendőzzünk el semmit, sem magunk, sem a közvélemény előtt. Nem akarok senkit sem vádolni, de már jóval augusztus előtt is olyan bősz propaganda folvt, amely az ismert módon végződött. Ilyenformán senki se mondia azt, hogy csak néhánv huligánról volt szó. akiket le kellett csukni és kész. Állandóan válságból válságba sodródunk. A központi bizottság elnökségének folyó évi április 2-i nyilatkozata ezzel kapcsolatban sok jó és megszívlelendő dolgot mondott. Arra is figyelmeztetett, hogyan kell tovább haladnunk. Párt- és állami szerveink gyakorlatilag nem képesek megvalósítani pozitív programjukat. Állandóan elvonnak a konkrét munkától és valamennyien, bárhol dolgozunk. az elé a feladat elé kerülünk, hogy ilyen vagy olyan akciókat kell elfojtanunk, állandóan meggyőzésre kell törekednünk és intézkedéseket kell foganatosítanunk különböző erőkkel szemben. Amikor pedig a párt- és állami szervek végre elfojtanak eev vé’ságot. a köv°tko7ő héten jelentkezik esv mé«’‘k válság, aztán pedig a következő. Jobboldali tendenciák Ez maga után vonja nemzetközi kapcsolataink kiéleződését is. Melyik állam engedhetné ezt meg magának? Önök jól tudják, hogy ezeknek a dolgoknak a legkülönbözőbb következményei vannak. Tudják, milyen a helyzet a pártban, mennyire képes a párt aktív akciókra, milyen a párt egysége, hogyan hat ez ki az államhatalomra. a gaedasági életre, a pártfegyelemre, a munkamorálra stb. A bomlási folyamat megy tovább és rendkívül veszélyes szakadék felé sodor bennünket. A központi bizottság tavaly novemberi határozata jól megmutatta e fejlődés okait. Kiengedtünk a politikai színtérre különböző erőket, amelyeket egészében antiszocia- listáknak nevezünk, de voltaképpen olyan erők ezek. amelyek objektíve a szocialista rendszer ellen dolgoznak, potenciálisan arra törekednek, hogy a szocialista rendscert valami mással váltsák fél- Ezek az erők legálisan működnek és nem egy helyen terrorizálják a kommunistákat. Levelek érkeznek hozzánk arról, hogyan bánnak különböző helyeken a kommunistákkal. Jobboldali tendenciák aláássák a párt aktív cselekvő- képességét, aláássák a párt egységét is. Itt gvakran észrevehető a karvsolat az idegen propagandával, Ha az ember a Szabad Európa rádió adásait figyeli, azokban ugyanolyan nyelvvel és szólamokkal, gyakran ugyanolyan terminológiával találkozik, mint aminőt egyes publicisták használnak. Hova vezethet ez, ha központi bizottságunk és központi szerveink nem tesznek intézkedéseket? Mire vezethet ez? Háborúra vezethet Vagy pedig arra várunk, hogy ily módon valaki provokálja az országunkban állomásozó szovjet csapatokat, hogy azok védekezésként valamilyen akciót foganatosítsanak? Kinek fűződik érdeke ilyen katasztrofális helyzethez? Gátat a fel forgató akciók elé Nem lehet tovább menni ezen az úton, bizonyos alapvető kérdésekben rendet kell teremteni, így a párton belül, társadalmunkban, gátat kell vetni a különböző felforgató erők akcióinak és az ilyen tendenciáknak, meg kell teremteni ' a feltételeket az eredményes, pozitív munkához a pártban, és egész társadalmunkban. Azok a dokumentumok, amelyekét elfogadtunk, lényegében véve jók. Ilyen körülmények között mi a rossz? Rossz az, ahogyan e dokumentumok megvalósításához hozzáfogtunk. Példaként felhozhatjuk a novemberi határozat sorsát. Ha valamely szerv csak hangoztatja a határozatot, de nem küzd érte, nem szervezi meg a lépéseket e határozat végrehajtásáért, nem oldhatja meg eredményesen azokat a dolgokat, amelyeknek megoldása rá tartozik. Mi nem akarjuk megváltoztatni politikai koncepciónkat, nem akarjuk megváltoztatni politikai vonalunkat, de hangsúlyozottan változtatnunk kell e vonal kezelésmódján. Egyöntetűen harcolni kell a határozat végrehajtásáért. Ellenkező esetben nem volt értelme meghozni a határozatot, ha csak nem akarjuk magunkat, vagy valaki mást félrevezetni, nem akarunk csupán határoza- tosd.it játszani. Elvtársaink egy része nagy hévvel száll síkra a szabadságért. Ebből az a látszat keletkezik, hogy egyesek a szabadság mellett vannak, mások viszont, mi, minden valószínűség szerint a szabadság hóhérai vagyunk. Egyesek a szabadság és a demokrácia fáklyavivői, mi pedig, úgy látszik, valamilyen reakciós gyülekezet vagyunk, ameljr meg akarja nyirbálni például a sajtószabadságot. Ámde nem ismerek egyetlen nyugati polgári demokráciát, amely következmények nélkül engedhetné meg magának azt, ami nálunk történt az utóbbi időkben. Hová vezet a szovjet» elienesség? Ma a vita során szóba került egy d.okumentum is, a „Fekete könyv”, amelyről önök tudják, mit jelent, milyen politikai kárt okozott nekünk. Ezt a Csehszlovák Tudományos Akadémia Történeti Intézete állította össze, és szerzőinek tiszteietdíj fejében 30 OOO cseh koronát fizettek. Az akadémia pénze nem privát pénz, tiszteletdíjat nem lehet fizetni olyasmiért, amit a párt és a kormány elítél. Ebben a helyzetben a szovjetel- lenesség az ellenzéki erők fő fegyvere. Nyíltan megmondom, a pártellenes áramlatoké, még akkor is, ha azok a párton belül tevékenykednek. Ha valaki gondot fordít államunk biztonságára, hogyan engedheti meg és tűrheti el a szovjetellenességet, azt, hogy legális állami eszközök segítségévei a televízióban, a rádióban, a sajtóban gyűlöletet szítsanak? Hová vezethet ez? Egy elvtársunk azt mondotta, hogy a szovjetellenesség- nek más volt a jelentése augusztus előtt és más augusztus óta. Augusztus előtt — mondotta — el kellett e felett gondolkodni, de augusztus óta ez a ’hazafiság kérdése. Tisztáznunk kell ezeket a dolgokat. A szovjetellenesség összeegyeztethetetlen a Csehszlovák Kommunista Párt ideológiájával, és élesen ellenkezik államunk politikájával! Ml nem tűrhetjük a szovjetellenességet a társadalmi életben. Az emberek előtt meg kell világítanunk a kérdéseket Nem szabad az egy szerű állampolgárokat ellenséggé tenni, de nem szabad eltűrnünk, hogy ilyen méreggel fertőzzék embereink gondolkodását. Ha valaki azl mondja, hogy az augusztus utáni időszakban másként fogjuk fel a marxizmus—le- ninizmus alapelveit és ezt, mint a központi bizottság tagja jelenti ki, akkor, enge- delmet kérek, ebben az esetben szembekerült a marxizmus—leninizmussal. Nagy figyelmet a pórt állapotára A pártvezetőségnek, amelyet ma választottunk és amely Iránt bizalmunkat nyilvánítottuk, az a fő feladata, hogy kivezesse népeinket ebből a válságból, elvezesse népünket, köztársaságunkat a nyugalom napjaiba, egy nyugodt életbe, az a feladata, hogy minden munkás, paraszt, értelmiségi erejét munkájára összpontosíthassák, hogy nyugodt légkörben gondolkodhassunk problémáinkról, tanácskozhassunk, sőt vitatkozhassunk is problémáinkról, de azután úgy oldjuk meg azokat, mint minden konszolidált, kulturált, szocialista államban szó. kás. Ahhoz, hogy köztársaságunkban nyugodt élet alakuljon ki, konszolidálnunk kell itthoni viszonyainkat és külföldi kapcsolatainkat Nem újdonság, hogy egyesek számára e szavak kellemetlenül hangzanak. Mégis, mi elvisszük ezeket az elveket pártunk soraiba, népünk széles rétegeibe, amíg a társadalom túlnyomó többsége támogatni fogja a pártot, mert ebben rejlik annak biztosítéka, hogy nálunk és körülöttünk nyugodt legyen a helyzet és hozzáláthassunk az alkotó munkákhoz. A párt egységének helyre- állításáról, a párttagság túlnyomó többségének összefogásáról van szó. Am nem akármilyen összefogásról, nem formális egyesítésről — nálunk ez a kérdés úgy áll, hogy a marxizmus—leniniz- mus elvei alapján való ösz- szefogásról van szó. Lehetséges, hogy egyesekkel összefogunk, másoktól elkülönülünk. A kérdést ugyanis elvileg kell felvetni. Másképp nem, találjuk meg a kivezető utat Nem foghatunk ösz- sze kispolgári elvek vagy kompromisszumok alapján, hanem csak egy konkrét program alapján, s attól függően, ki hogyan viszonyul hozzá. Meg teremteni az Ideológiai Annak, hogy a pártban így áll a helyzet, az egvik fő oka az, hogy hiányzott az egység a vezetésben. Az egység hiánya csökkentette a vezetőség akcióképességét is. ez a vezetőség megengedte és eltűrte, hogy a határozatokat különbözőképpen, ellentmondóan, teljesen ellentétesen értelmezzék a legfelső szinttől a legalsóig, törvényesítette ezt az állapotot. Ennek következtében a pártszervek intézkedései gvakorta- tilag senkit sem köteleztek semmire. Ha a pártban előre akarunk haiaoni, akkor azzal kell kezdenünk, hogy magában a párt vezetőségében meg kell valósítanunk az ideológiai egységet, a nézetek egységét és mindenekelőtt a cselekvés egységét. Azt mondták nekünk: miért beszélnek összefogásról, hiszen hűsztagú vezetőségükben sem tudnak rendet teremteni. Hogyan lehet összeegyeztetni Ilyen sokféle iránygatot? Mi igen elnézőek és türelmesek voltunk, a párt kárára. A vitában mondja csak meg mindenki a véleményét. A zavar ott kezdődik, ha határozat jön létre, de haszon nem származik belőle. A következő kérdés az, hogy közöny mutatkozott olyan esetekben, amikor megszegték a demokratikus centralizmus elveit. Nem vontuk politikailag felelősségre azt a központi bizottsági tagot, aki ellentétes értelemben magyarázd a párt vonalát, sem azt a központi bizottsági taffot. aki a szer^Kdés ellen szavazott. A pártba való beléoás, önkéntes. a napban w"Wt sem tartanak Vizát T"’acan JJT oí’CjS.'TrP vnnm’ voltat * k'vnnwta *•*»*%»* ^ <5 rtva oTf ol ü ^ _ rí ] V?v*-ä1 + ff? O Y ,/b.W/b•*>I 3 nó erí i <To — áré gvc cvH ísnii 1-3/“f/n'Trt ° • Sn ?-fé Q 'V/"ydC?_ Vb *> TT-rf tÁTScldc?tóm nem törné el. Nfnc^ sarakadsílg' a visszaélők számára Tudom, most ezt fogják mondani: új Novotny-korszak várható. Ámde az emberek értékelni fogják tevékenységünket és munkánkat. Nem lehet mindenki számára népszerű politikát csinálni, mindenkivel jó viszonyban lenni. Nem számítunk olcsó sikerre- Félelem nélkül harcolnunk kell azokért a kérdésekért, amelyekről megállapodtunk, amelyeket meeo’dunlk és azokért a feladatokért, amelyeket a központi bizottság bíz ránk. Mindennek van határa, türelmünknek is kell, hogy legyen. Máskülönben valamennyiünket felelősségre fognak vonni. Valamennyiünket joe-g^i fognak elítélni, ha nem tudjuk megakadálvorni. hogy fe’e’őtien elemek efféle cselekményeket kövessenek el. Természetesen vonatkozik ez a tömegtájékoztatási eszközökre is, amelyekről már beszéltünk. Ha a párt r^m biztosítja döntő ideológiai befolyását a rádióra, a televízióra és a sajtóra, akkor nem tudja teljesíteni az államban rá váró szerepét. A szóban- forgő területeken működő kommunisták kötelessége, hcgv becsületesen segítsék a pártot. Aki ezt nem akarja megtenni, azt mi nem fogjuk kérni rá. Nincs mit tenni, káder- és egvéb int'Vk°di«e- ket kell foganatosítsa u ^ Nincs más út. Ezzel kapcsolatban beszélnek a szabadságról. A szabadság és a demokrácia kérdését mi osztályszempontból fogjuk fel. Az olyan emberek számára, akik egy olyan válságos helyzetben, amelyben ma vagyunk, visszaélnek a szabadsággal és a demokráciával. szembekerülnek az állam és a szocializmus törvényeivel, nem lehet sző semmiféle szabadságról. Vonatkozák ez a Nemzeti Front területére is. Tudjuk, hogy a Nemzeti Front keretein kívül nem működhet egyetlen szervezet sem. Mégis, hosz- szú hónapok óta más a helyzet: md csak játszanak ezzel a NÓGRAD - 1969, jelenséggel, és magunk szegjük meg az általunk hozott törvényeket. Nem gyengülhet az állam Szó volt itt az ország szövetségi berendezését érintő problémákról is. Gondoskodnunk kell arról, hogy az állam ne gyengüljön a föderatív berendezkedés következtében, sőt ellenkezőleg, minden területen jól funkcionáljon. Az egész vezetőség nevében elmondhatom, hogy szigorúan betartjuk a törvényességet, szigorúan megvédj ük a nép jogait, de szigorúan meg kell követelnünk a törvények betartását is. Ami pedig a politikai perekről folyó szóbeszédeket illeti, én nem ismerem azokat, akik annyit beszélnek ezekről, Volt idő. amikor Szlovákiában így beszéltek: aki politikával akar foglalkozni, annak bizonyos időt börtönben kell töltenie. Én senkinek sem kívánnék ilyesmit, de ezt a propagandát nem szabad bevinnünk társadalmunkba. Nem akarunk konstruálni semmiféle „ügyeket” és nem is tűrhetünk ilyesmit. Hamis dolgokra nem lehet semmi jót sem építeni. Viszont az a kormányzó erő, amely nem tudja felhasználni a hatalom törvényes eszközeit, az gyenge, és önmaga fölött mond ítéletet Támogatni fogjuk azokat a szerveket amelyek oltalmazzák lakosaink biztonságát s amíg e szervek betartják a törvényeket, csak teljesítsék feladatukat. Gátat kell vetni a pániknak, és annak a káros propaganda nak, amellyel kívülről halmoznak el bennünket, és amely idehaza is születik. Meg kell bénítanunk azokat az erőket amelyek célul tűzték ki,, hogy minden módon félrevezetik a kommunistákat és népünket Néhány szót perspektíváinkról: Véleményünk szerint az első feladat, amelytől minden függ, pártunk, társadalmunk konszolidációja, a Szovjetunióhoz és a szocialista országokhoz fűződő kapcsolataink konszolidációja. Minél hamarabb elérjük ezt, rumál hamarabb megteremtjük a politikai feltételeket a további fejlődéshez, A győzelem nem marad el Lehetséges, hogy a közeljövőben is lesznek nehézségeink. Azt mondják, hogy sztrájkok lesznek, de lehet, hogy ez csupán pánikhangulat, mindenesetre tény, hogy mutatkozik egyes emberek, sok elvtárs részéről bizonyos, számomra megmagyarázhatatlan meg nem értés. Azt mondják, hog" a január utáni politika négy ember vállán nyugszik. Tisztelem és becsülöm azokat az elvtársakat, akikről ezt mondják, mégis, ha egy politika csalt két—három emberen múlik. akkor ez a politika egy fi- tyinget sem ér. Egy politikának sokkal szélesebb alapon kell nyugodnia. Van és lesz pánikhangulat, és lesznek nehézségeink. Nem félünk tőlük. Ami engem illet, megmondhatom, hogy az elvi kérdésekben nem fogok engedni, nem vonulok vissza a marxista álláspontról egy centimétert sem azokat az alapvető kér déseket illetően, amelyek né. peink élete szempontjából döntőek. Nem hátrálhatunk meg semmiféle ellenséges erővel, sem a jobboldali elemekkel szemben, elfogadjuk a kihívást a politikai harcra. Teljes a meggyőződésem, hogy e kérdésekben mienk lesz a politikai győzelem. Ha pedig ez a harc harc, akkor nem fogjuk azt mondani, hogy ez gyerekjáték. Mozgósítani kell a pártot. Mozgósítani kell pártunk tagjait, minden becsületes embert. (MTI) 20., vesárnop 3
