Nógrád, 1969. április (25. évfolyam, 75-97. szám)

1969-04-20 / 89. szám

Fete fősek vagyunk tfzennégymifliő ember sorsáért Gustöv Husök beszéde a CSKP KB illésén A Csehszlovák Kommunis­ta Párt Központi Bizottságá­nak április 17-1 ülésén Gustáv Ilusák beszédet mondott. Elöljáróban köszönetét mon­dott a bizalomért^ a párt köz­ponti bizottságának újonnan megválasztott elnöksége, az elnökség valamennyi tagja nevében, majd kijelentette: mindez arra kötelez bennün­ket, hogy pártunk alapvető dokumentumainak szellemé­ben végezzük munkánkat, ki­vezessük népünket és pár­tunkat a jelenlegi nehéz helyzetből. Egyúttal köszö­netét szeretnék mondani az elmúlt időszakban végzett munkájukért a pártvezetőség es a végrehajtó bizottság azon képviselőinek is, akik nem tartoznak az új szerv kereté­be. Ma nincs itt az ideje e munka értékelésének. Én magam úgy vélekedem, hogy idők múltán, amikor össze­gezzük majd az 1967—68. évi időszak alatti fejlődésünk eredményeit, magasra fogjuk értékelni azoknak az elvtár­saknak a munkáját, akik a régi vezetőség elleni harc­ban szabaddá tették számunk­ra a teret, segítettek a tor­zítások kiküszöbölésében. Ha­sonlóképpen nagy elismerés­sel kívánok adózni Dubcek elvtársnak azért az álláspont­jáért, amelyet a szervezési és személyi jellegű kérdések megvitatása során foglalt el. Dubcek elvtárs segített a pártnak megkönnyíteni ezt az átmenetet, és nekem az a meggyőződésem, hogy Dub­cek elvtárs a pártvezetőség­ben, továbbá magas állami tisztségben végzendő továb­bi munkája során pártunk hasznos vezető funkcionáriu­sa és személyisége lesz. Hem néhány huligán rendzavarása Már sző volt arról a vál­ságos helyzetről, amelyben [jártunk és államunk van. Gyakorlatilag már majdnem egy éve mélyül a válság és olyan arányokat kezd ölteni, hogy egész társadalmunk rendkívül veszélyes helyzet felé közeledik. Cernik elvtárs kifejezte azt a véleményét, hogy pártunk 1929 óta nem volt ilyen vál­ságban. Én is úgy vélekedem, hogy pártunkban nem volt ilyen mélyreható válság, nem voltak ilyen arányú nézetel­térések. A plénumon lefolyt vita igazolja, hogy a legma­gasabb pártszerv tagjai kö­zött is nagyok a nézeteltéré­sek. Ma még nem tudjuk meg­oldani ezt a kérdést, de ke­resnünk kell a megoldást, a becsületes, kommunista meg­oldást. Kormányzó párt vagyunk és nem közömbös, mi szüle­tik a párton belül. Felelősek vagyunk 14 millió ember sorsáért, életéért, gazdasági és szociális helyzetéért. Nem tudom, nem kockázatos-e má­sodik vonalba állítani né­pünk olyan fontos kérdéseit, mint például a gazdasági problémák, de ez az általános politikai atmoszféra kérdése. Ez a válságos helyzet egyre mélyül. A március 28-ról 29-re virradó éjszaka lezajlott ese­mények olyan cselekmények­ké fajuítak, amelyek nemcsak a büntető törvénykönyvbe ütköznek és szégyent hoz­tak ránk a világ előtt, rend­kívül kiélezték a nemzetkö­zi helyzetet, hanem egyes he­lyeken egynesen ellenforra­dalmi jelleget öltöttek. Különösen érdemes elgon­dolkodni azon, hogy egyes pártfunkcionáriusok és párt­tagok, sőt egyes elnökségi ta­gok is nem akarnak ennek az ügynek ilyen nagy jelen­tőséget tulajdonítani. Azt mondják, hogy néhány huli­gán ezt meg ezt tette és az egész társadalom bűnhődik. Ezt olvastam a Monitorban és hallottam a külföldi rádió­ban, ilyesmit terjesztenek itt­hon is különböző csatorná­kon keresztül. Állandóan latsadból válságba Azon az éjszakán félmillió amper ment ki az utcára. Cselekedeteik tálán nem vol­tak szovjetellenes jellegűek? összeegyeztethetó-e népeink becsületével egy ilyen de­monstráció? A másik kérdés az. hogy miért gondolkodnak emberek tízezrei ilyen mó­don? Nézzünk például több folyóiratot. A Listy című iro­dalmi folyóirat az említett események küszöbén szinte minden számában intenzív szovjetel'lenes propagandát találhattunk. A Zitrek című folyóirat ugyanúgy rendszeres szovj átellenes propagandát folytatott, s mit tett a többi lap? Ha ily módon hasonló dolgokat sugallunk országunk lakosainak, akkor mi lehet ennek az eredménye? Vajon ee nem előre megszervezett dolog volt? Meg kell tanul­nunk, hogy nevén nevezzük a dolgokat, ne kendőzzünk el semmit, sem magunk, sem a közvélemény előtt. Nem aka­rok senkit sem vádolni, de már jóval augusztus előtt is olyan bősz propaganda folvt, amely az ismert módon vég­ződött. Ilyenformán senki se mondia azt, hogy csak néhánv huligánról volt szó. akiket le kellett csukni és kész. Állandóan válságból vál­ságba sodródunk. A központi bizottság elnökségének folyó évi április 2-i nyilatkozata ez­zel kapcsolatban sok jó és megszívlelendő dolgot mon­dott. Arra is figyelmeztetett, hogyan kell tovább haladnunk. Párt- és állami szerveink gyakorlatilag nem képesek megvalósítani pozitív prog­ramjukat. Állandóan elvon­nak a konkrét munkától és valamennyien, bárhol dolgo­zunk. az elé a feladat elé ke­rülünk, hogy ilyen vagy olyan akciókat kell elfojtanunk, ál­landóan meggyőzésre kell tö­rekednünk és intézkedéseket kell foganatosítanunk külön­böző erőkkel szemben. Ami­kor pedig a párt- és állami szervek végre elfojtanak eev vé’ságot. a köv°tko7ő héten jelentkezik esv mé«’‘k válság, aztán pedig a következő. Jobboldali tendenciák Ez maga után vonja nem­zetközi kapcsolataink kiélező­dését is. Melyik állam enged­hetné ezt meg magának? Önök jól tudják, hogy ezek­nek a dolgoknak a legkü­lönbözőbb következményei vannak. Tudják, milyen a helyzet a pártban, mennyire képes a párt aktív akciókra, milyen a párt egysége, ho­gyan hat ez ki az államhata­lomra. a gaedasági életre, a pártfegyelemre, a munkamo­rálra stb. A bomlási folya­mat megy tovább és rendkí­vül veszélyes szakadék felé sodor bennünket. A központi bizottság tavaly novemberi határozata jól megmutatta e fejlődés okait. Kiengedtünk a politikai szín­térre különböző erőket, ame­lyeket egészében antiszocia- listáknak nevezünk, de volta­képpen olyan erők ezek. ame­lyek objektíve a szocialista rendszer ellen dolgoznak, po­tenciálisan arra törekednek, hogy a szocialista rendscert valami mással váltsák fél- Ezek az erők legálisan mű­ködnek és nem egy helyen terrorizálják a kommunistá­kat. Levelek érkeznek hoz­zánk arról, hogyan bánnak különböző helyeken a kom­munistákkal. Jobboldali tendenciák alá­ássák a párt aktív cselekvő- képességét, aláássák a párt egységét is. Itt gvakran ész­revehető a karvsolat az ide­gen propagandával, Ha az ember a Szabad Európa rádió adásait figyeli, azokban ugyanolyan nyelvvel és szóla­mokkal, gyakran ugyanolyan terminológiával találkozik, mint aminőt egyes publicisták használnak. Hova vezethet ez, ha köz­ponti bizottságunk és központi szerveink nem tesznek intéz­kedéseket? Mire vezethet ez? Háborúra vezethet Vagy pe­dig arra várunk, hogy ily módon valaki provokálja az országunkban állomásozó szov­jet csapatokat, hogy azok vé­dekezésként valamilyen akciót foganatosítsanak? Kinek fű­ződik érdeke ilyen katasztro­fális helyzethez? Gátat a fel forgató akciók elé Nem lehet tovább menni ezen az úton, bizonyos alapve­tő kérdésekben rendet kell teremteni, így a párton belül, társadalmunkban, gátat kell vetni a különböző felforgató erők akcióinak és az ilyen tendenciáknak, meg kell te­remteni ' a feltételeket az eredményes, pozitív munkához a pártban, és egész társadal­munkban. Azok a dokumentumok, ame­lyekét elfogadtunk, lényegében véve jók. Ilyen körülmények között mi a rossz? Rossz az, ahogyan e dokumentumok megvalósításához hozzáfog­tunk. Példaként felhozhatjuk a novemberi határozat sorsát. Ha valamely szerv csak hangoz­tatja a határozatot, de nem küzd érte, nem szervezi meg a lépéseket e határozat végre­hajtásáért, nem oldhatja meg eredményesen azokat a dol­gokat, amelyeknek megoldása rá tartozik. Mi nem akarjuk megváltoz­tatni politikai koncepciónkat, nem akarjuk megváltoztatni politikai vonalunkat, de hang­súlyozottan változtatnunk kell e vonal kezelésmódján. Egy­öntetűen harcolni kell a ha­tározat végrehajtásáért. Ellen­kező esetben nem volt értel­me meghozni a határozatot, ha csak nem akarjuk magunkat, vagy valaki mást félrevezetni, nem akarunk csupán határoza- tosd.it játszani. Elvtársaink egy része nagy hévvel száll síkra a szabadsá­gért. Ebből az a látszat ke­letkezik, hogy egyesek a sza­badság mellett vannak, má­sok viszont, mi, minden va­lószínűség szerint a szabad­ság hóhérai vagyunk. Egye­sek a szabadság és a demok­rácia fáklyavivői, mi pedig, úgy látszik, valamilyen reak­ciós gyülekezet vagyunk, ameljr meg akarja nyirbálni például a sajtószabadságot. Ámde nem ismerek egyetlen nyugati pol­gári demokráciát, amely kö­vetkezmények nélkül enged­hetné meg magának azt, ami nálunk történt az utóbbi idők­ben. Hová vezet a szovjet» elienesség? Ma a vita során szóba ke­rült egy d.okumentum is, a „Fekete könyv”, amelyről önök tudják, mit jelent, mi­lyen politikai kárt okozott ne­künk. Ezt a Csehszlovák Tu­dományos Akadémia Történeti Intézete állította össze, és szer­zőinek tiszteietdíj fejében 30 OOO cseh koronát fizettek. Az akadémia pénze nem pri­vát pénz, tiszteletdíjat nem le­het fizetni olyasmiért, amit a párt és a kormány elítél. Eb­ben a helyzetben a szovjetel- lenesség az ellenzéki erők fő fegyvere. Nyíltan megmondom, a pártellenes áramlatoké, még akkor is, ha azok a párton be­lül tevékenykednek. Ha valaki gondot fordít ál­lamunk biztonságára, hogyan engedheti meg és tűrheti el a szovjetellenességet, azt, hogy legális állami eszközök segít­ségévei a televízióban, a rá­dióban, a sajtóban gyűlöletet szítsanak? Hová vezethet ez? Egy elvtársunk azt mondot­ta, hogy a szovjetellenesség- nek más volt a jelentése augusztus előtt és más augusz­tus óta. Augusztus előtt — mondotta — el kellett e felett gondolkodni, de augusztus óta ez a ’hazafiság kérdése. Tisz­táznunk kell ezeket a dolgo­kat. A szovjetellenesség össze­egyeztethetetlen a Csehszlovák Kommunista Párt ideológiájá­val, és élesen ellenkezik ál­lamunk politikájával! Ml nem tűrhetjük a szov­jetellenességet a társadalmi életben. Az emberek előtt meg kell világítanunk a kér­déseket Nem szabad az egy szerű állampolgárokat ellen­séggé tenni, de nem szabad eltűrnünk, hogy ilyen mé­reggel fertőzzék embereink gondolkodását. Ha valaki azl mondja, hogy az augusztus utáni időszakban másként fogjuk fel a marxizmus—le- ninizmus alapelveit és ezt, mint a központi bizottság tagja jelenti ki, akkor, enge- delmet kérek, ebben az eset­ben szembekerült a marxiz­mus—leninizmussal. Nagy figyelmet a pórt állapotára A pártvezetőségnek, ame­lyet ma választottunk és amely Iránt bizalmunkat nyil­vánítottuk, az a fő feladata, hogy kivezesse népeinket eb­ből a válságból, elvezesse né­pünket, köztársaságunkat a nyugalom napjaiba, egy nyu­godt életbe, az a feladata, hogy minden munkás, paraszt, értelmiségi erejét munkájára összpontosíthassák, hogy nyu­godt légkörben gondolkodhas­sunk problémáinkról, tanács­kozhassunk, sőt vitatkozhassunk is problémáinkról, de azután úgy oldjuk meg azokat, mint minden konszolidált, kultu­rált, szocialista államban szó. kás. Ahhoz, hogy köztársasá­gunkban nyugodt élet alakul­jon ki, konszolidálnunk kell itthoni viszonyainkat és kül­földi kapcsolatainkat Nem újdonság, hogy egyesek szá­mára e szavak kellemetle­nül hangzanak. Mégis, mi el­visszük ezeket az elveket pár­tunk soraiba, népünk széles rétegeibe, amíg a társada­lom túlnyomó többsége tá­mogatni fogja a pártot, mert ebben rejlik annak biztosíté­ka, hogy nálunk és körülöt­tünk nyugodt legyen a hely­zet és hozzáláthassunk az al­kotó munkákhoz. A párt egységének helyre- állításáról, a párttagság túl­nyomó többségének összefo­gásáról van szó. Am nem akármilyen összefogásról, nem formális egyesítésről — nálunk ez a kérdés úgy áll, hogy a marxizmus—leniniz- mus elvei alapján való ösz- szefogásról van szó. Lehetsé­ges, hogy egyesekkel össze­fogunk, másoktól elkülönü­lünk. A kérdést ugyanis el­vileg kell felvetni. Másképp nem, találjuk meg a kiveze­tő utat Nem foghatunk ösz- sze kispolgári elvek vagy kompromisszumok alapján, hanem csak egy konkrét prog­ram alapján, s attól függő­en, ki hogyan viszonyul hoz­zá. Meg teremteni az Ideológiai Annak, hogy a pártban így áll a helyzet, az egvik fő oka az, hogy hiányzott az egység a vezetésben. Az egy­ség hiánya csökkentette a ve­zetőség akcióképességét is. ez a vezetőség megengedte és eltűrte, hogy a határoza­tokat különbözőképpen, el­lentmondóan, teljesen ellen­tétesen értelmezzék a legfel­ső szinttől a legalsóig, tör­vényesítette ezt az állapotot. Ennek következtében a párt­szervek intézkedései gvakorta- tilag senkit sem köteleztek semmire. Ha a pártban előre aka­runk haiaoni, akkor azzal kell kezdenünk, hogy magában a párt vezetőségében meg kell valósítanunk az ideológiai egységet, a nézetek egységét és mindenekelőtt a cselekvés egységét. Azt mondták ne­künk: miért beszélnek össze­fogásról, hiszen hűsztagú ve­zetőségükben sem tudnak rendet teremteni. Hogyan le­het összeegyeztetni Ilyen sok­féle iránygatot? Mi igen elnézőek és türel­mesek voltunk, a párt kárá­ra. A vitában mondja csak meg mindenki a véleményét. A zavar ott kezdődik, ha ha­tározat jön létre, de haszon nem származik belőle. A következő kérdés az, hogy közöny mutatkozott olyan esetekben, amikor meg­szegték a demokratikus cent­ralizmus elveit. Nem vontuk politikailag felelősségre azt a központi bizottsági tagot, aki ellentétes értelemben magya­rázd a párt vonalát, sem azt a központi bizottsági taffot. aki a szer^Kdés ellen szava­zott. A pártba való beléoás, önkéntes. a napban w"Wt sem tartanak Vizát T"’­acan JJT oí’CjS.'TrP vnnm’ voltat * k'vnnwt­a *•*»*%»* ^ <5 rtva oTf ol ü ^ _ rí ] V?v*-ä1 + ff? O Y ,/b.W/b•*>I 3 nó erí i <To — áré gvc cvH ísnii 1-3/“f/n'Trt ° • Sn ?-fé Q 'V/"ydC?_ Vb *> TT-rf tÁTScldc?­tóm nem törné el. Nfnc^ sarakadsílg' a visszaélők számára Tudom, most ezt fogják mondani: új Novotny-korszak várható. Ámde az emberek értékelni fogják tevékenysé­günket és munkánkat. Nem lehet mindenki számára nép­szerű politikát csinálni, min­denkivel jó viszonyban lenni. Nem számítunk olcsó sikerre- Félelem nélkül harcolnunk kell azokért a kérdésekért, amelyekről megállapodtunk, amelyeket meeo’dunlk és azokért a feladatokért, ame­lyeket a központi bizottság bíz ránk. Mindennek van határa, tü­relmünknek is kell, hogy le­gyen. Máskülönben vala­mennyiünket felelősségre fog­nak vonni. Valamennyiünket joe-g^i fognak elítélni, ha nem tudjuk megakadálvorni. hogy fe’e’őtien elemek efféle cse­lekményeket kövessenek el. Természetesen vonatkozik ez a tömegtájékoztatási esz­közökre is, amelyekről már beszéltünk. Ha a párt r^m biztosítja döntő ideológiai be­folyását a rádióra, a televí­zióra és a sajtóra, akkor nem tudja teljesíteni az államban rá váró szerepét. A szóban- forgő területeken működő kommunisták kötelessége, hcgv becsületesen segítsék a pártot. Aki ezt nem akarja megtenni, azt mi nem fogjuk kérni rá. Nincs mit tenni, káder- és egvéb int'Vk°di«e- ket kell foganatosítsa u ^ Nincs más út. Ezzel kapcsolatban beszél­nek a szabadságról. A sza­badság és a demokrácia kér­dését mi osztályszempontból fogjuk fel. Az olyan emberek számára, akik egy olyan vál­ságos helyzetben, amelyben ma vagyunk, visszaélnek a szabadsággal és a demokrá­ciával. szembekerülnek az ál­lam és a szocializmus törvé­nyeivel, nem lehet sző sem­miféle szabadságról. Vonatkozák ez a Nemzeti Front területére is. Tudjuk, hogy a Nemzeti Front kerete­in kívül nem működhet egyet­len szervezet sem. Mégis, hosz- szú hónapok óta más a hely­zet: md csak játszanak ezzel a NÓGRAD - 1969, jelenséggel, és magunk szeg­jük meg az általunk hozott törvényeket. Nem gyengülhet az állam Szó volt itt az ország szö­vetségi berendezését érintő problémákról is. Gondoskod­nunk kell arról, hogy az állam ne gyengüljön a föderatív be­rendezkedés következtében, sőt ellenkezőleg, minden területen jól funkcionáljon. Az egész vezetőség nevében elmondha­tom, hogy szigorúan betartjuk a törvényességet, szigorúan megvédj ük a nép jogait, de szigorúan meg kell követel­nünk a törvények betartását is. Ami pedig a politikai pe­rekről folyó szóbeszédeket il­leti, én nem ismerem azokat, akik annyit beszélnek ezekről, Volt idő. amikor Szlovákiában így beszéltek: aki politikával akar foglalkozni, annak bizo­nyos időt börtönben kell töl­tenie. Én senkinek sem kí­vánnék ilyesmit, de ezt a propagandát nem szabad be­vinnünk társadalmunkba. Nem akarunk konstruálni semmi­féle „ügyeket” és nem is tűr­hetünk ilyesmit. Hamis dol­gokra nem lehet semmi jót sem építeni. Viszont az a kor­mányzó erő, amely nem tud­ja felhasználni a hatalom tör­vényes eszközeit, az gyenge, és önmaga fölött mond ítéle­tet Támogatni fogjuk azokat a szerveket amelyek oltalmaz­zák lakosaink biztonságát s amíg e szervek betartják a törvényeket, csak teljesítsék feladatukat. Gátat kell vetni a pániknak, és annak a káros propaganda nak, amellyel kívülről hal­moznak el bennünket, és amely idehaza is születik. Meg kell bénítanunk azokat az erő­ket amelyek célul tűzték ki,, hogy minden módon félreve­zetik a kommunistákat és né­pünket Néhány szót perspektíváink­ról: Véleményünk szerint az első feladat, amelytől minden függ, pártunk, társadalmunk konszolidációja, a Szovjetunió­hoz és a szocialista országok­hoz fűződő kapcsolataink kon­szolidációja. Minél hamarabb elérjük ezt, rumál hamarabb megteremtjük a politikai fel­tételeket a további fejlődéshez, A győzelem nem marad el Lehetséges, hogy a közeljö­vőben is lesznek nehézségeink. Azt mondják, hogy sztrájkok lesznek, de lehet, hogy ez csupán pánikhangulat, min­denesetre tény, hogy mutatko­zik egyes emberek, sok elvtárs részéről bizonyos, számomra megmagyarázhatatlan meg nem értés. Azt mondják, hog" a január utáni politika négy ember vállán nyugszik. Tisz­telem és becsülöm azokat az elvtársakat, akikről ezt mond­ják, mégis, ha egy politika csalt két—három emberen mú­lik. akkor ez a politika egy fi- tyinget sem ér. Egy politiká­nak sokkal szélesebb alapon kell nyugodnia. Van és lesz pánikhangulat, és lesznek ne­hézségeink. Nem félünk tő­lük. Ami engem illet, meg­mondhatom, hogy az elvi kér­désekben nem fogok engedni, nem vonulok vissza a marxis­ta álláspontról egy centimétert sem azokat az alapvető kér déseket illetően, amelyek né. peink élete szempontjából dön­tőek. Nem hátrálhatunk meg semmiféle ellenséges erővel, sem a jobboldali elemekkel szemben, elfogadjuk a kihí­vást a politikai harcra. Teljes a meggyőződésem, hogy e kérdésekben mienk lesz a politikai győzelem. Ha pedig ez a harc harc, akkor nem fogjuk azt mondani, hogy ez gyerekjáték. Mozgósítani kell a pártot. Mozgósítani kell pártunk tagjait, minden be­csületes embert. (MTI) 20., vesárnop 3

Next

/
Thumbnails
Contents