Nógrád, 1969. április (25. évfolyam, 75-97. szám)

1969-04-02 / 76. szám

Termelékeny ség — költségcsökkentés Ismerik, elfogadtak, végrehajtják Az anyagi érdekeltséggel, az önállóbb gazdálkodás le­hetőségeivel nagyobb fele­lősség párosul. Ez késztette a Nógrád megyei Állami Építőipari Vállalat vezetőit tavaly, hogy felhagyva a ré­gi, mechanikus tervezéssel, keressék azokat a tervvál­tozatokat, amelyek megva­lósítása biztosítja a legelő­nyösebben és folyamatosan realizálható bevételeket. A tervezésnél természetesen számításba vették a minisz­térium által jelzett építőipa­ri árszínvonal, valamint a költségszínvonal várható emelkedését. De, mert ebben és más számítási anyagban sok volt az áttekinthetetlen, a bizonytalan, azt a terv- variációt fogadták el, amely év végére tizenötmillió ^fo­rint nyereség elérését tűzte ki célul. Az árszínvonal vártnál nagyobb emelkedése és a lényegében változatlan költ­ségszint aztán alaposan megtréfálta az építőipari vállalatot: a tervezett tizen­ötmillió forint nyereséggel szemben az éves mérleget kevés híján harminchét és félmillió forintos nyereség­gel zárták. Túlzott illúziók A jelenség nem szórvá­nyos, mint ahogyan az sem csak ennél a vállalatnál kö­vetkezett be, hogy a nyere­ségtöbblet némely gazda­sági, műszaki vezetőben túl­zott illúziókat keltett- De ezekből az illúziókból kijó­zanít néhány adat. A Nóg- rád megyei Állami Építő­ipari Vállalat 1967. évi nye­resége például mintegy öt­millió forint volt. A tavalyi harminchét és fél millióból a 14,1 százalékos árszinvo- nal-emelés harmincmillió- kétszázezer forintot hozott’ Ha ehhez hozzászámítjuk azokat a bevétel- és költség­befolyásoló tényezőket, ame­lyeket a vállalat vagy az előző évről hozott magával, vagy átmeneti hatásúak, esetleg más, például a köz­lekedési vállalat intézmé­nyesen bevezetett tarifa- csökkentése következtében váltak nyereségnövelővé, látható, hogy az a nyereség, amely a vállalati vezetés te­vékenységének közvetlen hatására jött létre, nem sok­kal több, mint az előző év­ben. Ezt alátámasztja, hogy a vállalat termelési volumene az előző évhez képest csu­pán 3,6 százalékkal növeke­dett, munkáslétszáma vi­szont mintegy tizenöt száza­lékkal (ezért valamelyest csökkent az átlagos bérszín­vonal is). Másfél millió tojás a hűtőházban A salgótarjáni MÉK 70 va- gonos hűtőházát most a holt­szezonban is igyekszik kihasz­nálni. Az alma után felszaba­dult hűtőtérben jelenleg a Vá­ci Húsipari Vállalat részére 35 vagon zsírt raktároztak el. Fel­használják a májusi, júniusi ellátásra szolgáló, a prizmák­ból felszedett burgonya kész­letezésére is, azonkívül előre­láthatóan 1—1,5 millió tojás kerül rövidesen a hűtőkamrák­ba. A tojást a MÉK nem a Nóg- rád megyei Fogyasztási Szövet­kezetektől vásárolja, mint aho­gyan természetesnek tarta­nánk. Ugyanis — annak elle­nére. hogy az egyik küldött- gyűlésen elhangzott beszámoló szerint általában tojás-értéke­sítési gondokkal küzdenek, egy-két szövetkezet kivételé­vel a „hazai” fmsz-ekkel nem lehetett megegyezni. Annál in­kább hajlandó volt erre a He­ves megyei, pétervásári í'msz, mivel jó üzletnek találta a MÉK által felajánlott árat, amely kedvezőbb a más válla­latok részéről kínáltnál. Eddig 650 ezer tojásra szerződtek le, aminek szállítását már meg­kezdték, hetenként 26—30 ezer érkezik a MÉK-hez. De ami talán a legna­gyobb óvatosságra int: visz- szaesett a termelékenység. Átszámítva az 1968. évi ár­színvonalat az 1967. évi ár­szintre, kitűnik, hogy az 1967-ben egy főre jutó ter­melési érték száznyolcvan- egyezer-kétszázha-rmi nchat forint volt, 1968-ban pedig százhatvanhatezer-ötvenkét forint. A csökkenés több, mint tizenötezer forint. Ez a csökkenés nem vé­letlen. A termelékenység tokozásával sok vállalati vezető úgy volt, mint az is­kolások a kötelező iroda­lommal: amikor tavaly megszüntették mint kötele­ző mutatót, megörültek. És nem is kevesen nyilván úgy vélték, ha nem kötelező, akkor nem is fontos. A lé­nyeg, hogy nyereség legyein. Csakhogy az árváltozások­ból eredő nyereségáradás önfeledt mézeshetei véget értek. A „trónfosztott” ter­melékenység stagnálásával óhatatlanul csökken a ha­szon, és ha a haszon csök­ken, csökkenni fognak azok a pénzalapok is, amelyek­ből a termelékenység emelé­se finanszírozható — ez vo­natkozik mind a műszaki fejlesztésre, mind a fizikai és szellemi munka jobb, céltudatosabb felhasználá­sára, ösztönző anyagi érde­keltségre­Sok a rögtönzés Az említett gazdasági mo­mentumok a jelek szerint ■ nem maradtak hatástalanok a Nógrád megyei Állami Építőipari Vállalat vezetői­re sem. Több előrelátásra felhívó hangokat hallani. Hiányolják, hogy még min­dig nincs a vállalat egész tevékenységét koordináló programozás — ezért sok a rögtönzés. A vállalat veze­tőit tévútra vezetheti az építésvezetőségek, főépítés­vezetőségek megbízhatatlan adatszolgáltatása. Olyan fi­gyelmeztetés is elhangzott: ha a munkahelyi vezetők az idén nem fordítanak na­gyobb gondot a termelé­kenység emelésére, a válla­lat vezetősége kénytelen lesz ismét kötelező mutatóként előírni- Csakhogy ez így ön­magában aligha lesz elegen­dő. Ami a termelékenység „pszichikai” tényezőit illeti, a vállalat vezetői látják, s kö­vetik a kiutat. Egyebek kö-< zött törekednek a helyes- bérpolitika kiáLakitására. Különböző módszerekkel ösztönzik a munkások szak­mai képzését, a két, esetleg három szakma elsajátítását, amellyel növekszik egy-egy munkás hatékonysága, ha­tásköre, önállósága. Támo­gatják az olyan kezdemé­nyezéseket mint a minőség­lánc, amely az egymással összefüggő műveletek vég­zői közti szoros együttmű­ködést, a munka kölcsönö­sen garantált és ellenőrzött minőségét célozza. Persze e tekintetben is van még bőven tennivalója a vállalat vezetőinek, de a termelékenység más össze­tevőinek — mint a kis- és középgépesítés, műszaki, gazdasági újitások, tudomá­nyos vállalati programozás — koncepciózus fejlesztését még mindig zavarja az a felfogás, amely a fő erőfe­szítéseket a létszám növe­lésével elérhető termelési Volumen növelésére fordít­ja. Érthető: ez ígéri a legrö­videbb úton és legegysze­rűbben az áhított több nye­reséget. A termelékenység De az idei termelési ösz- szetétel más, mint a tavalyi. Ennek, valamint az újítási megtakarítások várható csökkenésének, bizonyos fel nem osztható költségek nö­vekedésének, és más okok­nak következtében a válla­lat 1969-ben a tavalyinál ti­zenkétmillió forint nyere­séggel kevesebbre számit. Tartalékolással a kisebb összegű nyereségből is a legutóbbihoz hasonló ré­szesedési alapot képezhet. De most volt miből tarta­lékolni. Ahhoz, hogy ezt jö­vőre, s az után is megtehes­se, tudomásul kell vennie, hogy e tartalékok legállan­dóbb forrása a termelékeny­ség fokozása, s a vele páro­suló költségcsökkentés. Amit Lenin fél évszázaddal ez előtt írt és mondott: a legfontosabb a termelékeny­ség — nem vesztette érvé­nyét, nem is fogja-.. Akikor sem, ha egyik-másik vezető, pillanatnyi eredményektől vezettetve úgy vélekedik: nem a termelékenység a leg­fontosabb. hanem a nyere­ség. Az imigyen fejtetőre állított igazságot ismét a talpára kell helyezni. Csizmadia Géza A kishartyan—soshartyaná termelőszövetkezetben nem­csak egy-két szakember ké­szítette az idei tervet. A két üzemegységből álló közös gaz­daságban egy-egy bizottság te­vékenykedett a termelés szer ­kezetének kialakításán. A szö­vetkezet vezetői már szokássá tették az ilyen kollektív mun­kát a tervezésben is. Legyen a tagság is részese az elképzelé­sek kialakításának, hadd te­gyék hozzá a növénytermesz­tésben, állattenyésztésben dol­gozók is a véleményüket a ve­zetők gondolataihoz. A tervtárgyaló közgyűlés hangulata, légköre, az elhang­zott hozzászólások is ennek a módszernek a helyességét bi­zonyították. A tagok többsége már ismerte az idei célkitűzé­seket, s ennek birtokában fel­szabadultabban mondta el vé­leményét. A tervet helyeselték, teljesíthetőnek tartják, java­solják elfogadását. — Idei tervünk nem na­gyobb, mint a tavalyi. S ha mindent lelkiismeretesen meg­csinálunk, nagyobb szorgalom­mal, nem lehet semmi hiba — mondta Tóth Imre sóshartyáni brigádvezető. A szövetkezetiek 1969-es tervében valóban nincs lénye­gesebb változás a múlt évihez viszonyítva. A termelés szer­kezete csaknem azonos ma­rad, csupán a hozamok továb­bi növelését, a költségek csök­kentését szabták meg maguk­nak. Az utóbbit igencsak szor­galmazzák, mivel a korábbi számítások azt mutatták, hogy a növénytermesztés nek önköltsége elfogadható, az állattenyésztése viszont nem. Aktuálissá tette a költ­ségek témáját az is, hogy az idén először terveztek önkölt­séget. A számok felett nem alakult ki vita. A tagok meghallgat* ták Kovács János főagronó- must, aki felsorolta a terve­zett bevételeket és kiadásokat. Minden megindokolt, s ez na­gyon tetszett a tagoknak. Az állattenyésztők egyetértettek abban, hogy a szarvasmarha- tenyésztésben lelkiismereteseb­ben kell dolgozniok, mert az egyébként is mostoha viszo­nyok a kelleténél nagyobb költségráfordítást okoznak. Mi­vel nincs elég férőhely, elha­tározták, az idén építenek egy 132 férőhelyes növend,ékistál­lót. A juhászaiban is lesz vál­tozás, 200-zal csökkentik az állatok számát. Viszont a ba­romfiból többet értékesítenek, mint tavaly. A termelés eredményeinek növelése érdekében jelentős összeget fordítanak beruhá­zásra. A nővéndékistállón kí­vül bevezetik a vizet a pataki majorba, és villamosítják a Csókás-pusztai majort. A gyü­mölcsöst pedig kerítéssel ve­szik körül. A közgyűlés felszólalói kö­zött felállt Bohácsi Lajos, Csó­kás-pusztai tsz-tag is: — Bennünket lelkesítsen az a tudat, hogy eljut a pusztára a villany. Nemcsak világosban dolgozhatunk, hanem ezután fényben is élhetünk. Mi nem tehetünk mást ezért, csak szor­galmasabban dolgozhatunk - mondta. A terv végrehajtásának fon­tos eszközéül jelölték meg a szövetkezetiek a műn ka ve senyt. Francia József tsz-elnó bejelentette, hogy a meale 'o három szocialista brigáu al ­lé újabb kettő csatlalcozik. sóshartyáni üzemegységben a gépesítésben dolgozók ala­kítottak egy-egy brigádot, amelyek beneveztek a szocia­lista címért folyó vetélkedésbe Az egyik felszólaló. Varga Vil­mosáé (szőke), szocialista bri­gádvezető a szocialista bri­gádmozgalommal kapcsolatban bírálta a vezetőséget: — Szervezni is kell a szoci­alista brigádokat, de nálunk inkább a szervezés ;atán kelle­ne többet törődni velük■ A versenybizottság rendszeresen ellenőrizze és értékelje a munkánkat, s a vezetőség te­remtse meg a vállalások tel­jesíthetőségének feltételeit. Mindenki kíváncsian várta, miképpen tervezték meg a tagok részesedését. Az érdek­lődést az fokozta, hogy tavaly 68 forintot ért egy munkanap a tsz-ben. Nyilván, ennyit nem lehet tervezni, de sokkal keve­sebbet sem. A számítások sze­rint több mint 12 500 forintot biztosít a szövetkezet egy-egy dolgozó tag számára. Ezt __ az összeget azonban jelentősen lehet növelni, ha mindenki többet tesz a maga munkate­rületén, mint amennyit, előír­tak. P. A. Szerződés primőrre Villáminterjú a pásztói körzeti fmsz elnökével PANASZ Nincs cégtábla az öt hónap­ja megnyílt tolmácsi fmsz-i cukrászdán, emiatt sokat pa­naszkodnak az átutazók, de helytelenítik a helyben lakók is. Azt is sokan kifogásolják, hogy hiányzik a függöny is az ablakokról, s mint tréfásan mondják, az asszonyok a fér­fiakat már messziről észreve­szik. Drajkó Károlyné üzlet­vezető viszont azt emlegeti, hogy a nagyon népszerű és lá­togatott cukrászda kevés sört kap. Az a 20—30 láda sör, ami hetenként érkezik, lényegében szombaton és vasárnap már el­fogy. — Hogyan sikerült a kül­döttgyűlés? — A megjelenés százszá­zalékos volt, ami a szövetke­zethez való ragaszkodást je­lenti. De segített a jó előké­szítő munka is — válaszolt Mezővári József, a pásztói körzeti fmsz elnöke. — Miben állt ez? — A beszámoló anyagát az igazgatóság és a felügyelő bizottság is megtárgyalta. Ez­után az igazgatóság tagjai személyesen beszélgettek a küldöttekkel és részletesen ismertették az 1969—70. évi üzletpolitikai terveket. — Hozzászólások? — Tizennégy, de lett vol­na több is, ha az idő enge­di. — Lényegesebb javaslatok, vélemények? T- Általában elismeréssel szóltak a szövetkezet 1968. évi munkájáról, a zökkenő­mentes átállásról. A legfon­tosabb javaslatok a testvér­szövetkezetekkel való közös tevékenység kialakítására vonatkoztak. Többek között, hogy a szurdokpüspöki tsz­szel primőráruk termelésére kössünk szerződést oly mó­don, hogy a kockázatból is vállaljon részt a fogyasztási szövetkezet: kár esetén a tsz-t a különleges közgyűlési alapból segítse. A viták csiszolják az embert Amikor először kerestem, a döntőbizottsági elnökök ok­tatásán és eskütételén vett részt. Ilyen tisztsége is van, de fő foglalkozása egy 60 ta­gú szocialista brigád vezeté­se Forgách-aknán. Fiatal, zömök, izmos ember Csontos István. Az elsők kö­zött kapta meg a szocialista brigádjelvény aranyfokozatál. Legutóbb küldöttként vett részt a brigádvezetők iparági országos tanácskozásán. Ez a beszédtémánk most is. — Sok tapasztalat jött ott felszínre, amit mi is haszno­sítani tudunk. A magam ré­szére, a legnagyobb tanulság amit leszűrtem, a megnöveke­dett követelmény. A brigád­vezetőnek állandóan tanulnia kell, ha lépést akar tartani a fejlődéssel. Beosztása megkí­vánja, hogy egy lépéssel a többi előtt járjon. Ez az, ami engem legjobban elgondolkoz­tatott — mondja. A forgáehi Csontos-brigád a hetven méter széles frontfej­tésből csaknem az egész ak­na termelését adja. Tavaly túlteljesítette mennyiségi ter­vét és a megengedett pala­tartalmat is leszorította. Az idén is hasonló felajánlást tettek. — Oj a munkában- hogy már a föld alatt válogatjuk a szenet. Ilyen a bérezésünk is. A darabos, a jobb szén, az illetményre megy, a töb­bi energetikai célra. Ha több a darabos, akkor a vállalat is jól jár meg mi is. Az idén vigyázunk a robbantásra. A tervezettből két mázsa rob­banóanyagot takarítunk meg. A termelési feladatok telje­sítésével nem lesz nálunk hiba, de a hármas jelszó nemcsak ezt jelenti. A bánya jövője nem vala­mi biztató. Néhány évről van szó. Ez sok esetben hát­rányt jelent számukra. Szakmai oktatásban például eddig még csak frontmeste­ri tanfolyamra van kilátás. Milyen oktatásban vesznek részt? — Politikai oktatásra ná­lunk mindenki jelentkezett. Korábban sokan letették már a 8 osztályt. Ez a forma most a legjárhatóbb út. Tavaly 95 százalékos volt a részvétel, most szeretnénk, ha minden­ki valamilyen formában ta­nulna. Az olvasottság— és ha szót kaptam volna- ott is elmon­dom — jó. Napilapok, folyó­iratok általában járnak a brigádtagoknak. Az én sza­komban a NÓGRÁD-nak min­denki előfizetője. Televízió, rádió is van, cigarettaszü­netben, étkezéskor, műszak előtt vagy végén egy-egy cikk. műsor bizony vita tár* gya. Van miről beszélni. Az ilyen viták csiszolják az em­bert. Társadalmi munka is akad. Ez mindig az igényektől függ. Ha szükség van ránk, me­gyünk és tesszük. A központi tanácskozáson az egyik dunántúli brigádve­zető arról beszélt- hogyan si­került lecsökkenteniük a sé­rülések számát. Acélbiztosí­tással dolgozunk a fronton, ezért nálunk sem kisebb a veszély mint másutt. Ök sza­konként több munkavédelmi őrt bíztak meg az ellenőr­zéssel- és ez hatásos volt. Azóta nálunk is minden szakban ketten ügyelnek a baleset-elhárításra. Amit észlelnek, azt közlik velem, utána intézkedünk. Az utób­bi időben csak kisebb kő- zethullásos, illetve kézlezű- zásos sérülés fordult elő a brigádban. Ügy látom, a má­sutt bevált jó módszer ná­lunk is jó lesz — mondja. Végül a legutóbbi brigád- értekezletről beszélt Tájé­koztatta a kollektívát az or­szágos értekezlet tapasztala­tairól. Napi téma ez náluk még most is. Törekvésük: hogyan lehetne még jobban dolgozni, még jobban össze­kovácsolni a kollektívát. a j. Az Állatorvostudományi Egyetem idén végzős hallgatói el­búcsúztak az alma matertől, a rektoroktól, a professzorok­tól és az oktató gárdától. A szigorlóktól az egyetem nevé­ben dr. Várnagy László rektorhelyettes vett búcsúi (MTI fotó — Molnár Edit felvételei NÓGRÁD — 1969» április 2., szerda 3

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents