Nógrád, 1969. március (25. évfolyam, 50-74. szám)
1969-03-09 / 57. szám
G. Gorin Ilyen ez a krónika... SOPHIA LOREN HÚSZEZER PÄR HARISNYÁJA E napokban nem mindennapi szélhámos felett ítélkezik egy kanadai bíróság. A vádlott, John Lamserstreet. tizenkét évig varrta a hiszékeny vevők nyakába értéktelen tárgyait, mondván: azok valamikor világhírű emberek tulai- donában voltak. Eddig — saját bevallása szerint — húszezer pár harisnyát adott el ilyen mesével: ezeket az ünnepelt filmcsillag. Sovhia Loren hordta egyszer. Csúcsteljesítmény az volt, amikor egy farmernek műszakállat adott el. hogy azt Hemingway álfáról szerezte meg. SEBÉSZI FELEDEKENYSÉG? Auguste Brenkle elzászi gazdálkodó — háziorvosa jelenlétében — a minap egy kis törülközőt öklendezett ki. Azt állította mindenütt, hogy a törülközőt a haguenaui kórház sebészei feleltették a gyomrában a műtét alkalmával. A haauenai rendőrséghez is eljutott a különösen viszont látott törülköző históriája. Nyomozást indítottak, s az eredmény: azzal gyanúsítják a gazdálkodót, csalárd módon kártérítést akart kicsikarni a kórháztól, azt remélve, hoay a tekintélyes összegű operáció költségeinek egy részét ezzel visszaszerezheti. A sebészek ugyanis azt állítják, hogy a műtét után háromszor Is megröntgenezték, továbbá: a szóban forgó törülköző nem a kórház sebészeti, hanem szülészeti osztályáról származik. ORSZÁGÚTI FELIRATOK A közlekedés is halad a korral. Nemrégiben egyszerre két európai országban két különös országúti tábla jelent meg. Néhány hete a főbb svájci autósztrádák mentén nagy hirdető táblákat állított fel a svájci rendőrség, ezzel a felirattal: „Nagy dolog a szívátültetés! Svájcban is készülnek rá! Az orvosok már csak a szívadományozóra várnak!” Finnországban pedig, Helsinki belvárosa és Lauttasaari- sziget közötti úton egy nemzetközileg nem használt jelzésű tábla jelent meg, üvegből ivó férfialak vörös háromszögben. Igaz, senki sem tudja, ki tette oda, de az autósok, akik arrafelé megfordulnak, úgy vélik, hogy igen alkalmas helyet találtak neki. Lauttasaari ugyanis arról nevezetes Finnországban, hogy itt élnek a legitalosabb férfiak, és ezért különösen a hét végén veszélyes errefelé közlekedni. „MODERN POÉTA” Világszerte tüntet a haladó ifjúság az Egyesült Államok vietnami háborúja ellen. Londoni fiatalok is nagy tüntetést rendeztek a minap az Egyesült Államok nagykövetsége előtt. A felvonult rendőrök a tüntetőket gumibottal verték széjjel. Ilyenkor természetesen egyik fél sem használ úgynevezett szalonkifejezéseket. Káromkodás és becsmérlő szavak használata miatt letartóztatták többek között John Stretchyt is. Nemsokára azonban szabadon engedték. Kiderült ugyanis, hogy költő, és nem káromkodott, hanem verseit szavalta . . . VERSENYZŐK — MAMAI SEGÉDLETTEL Nagyot néztek azok az olasz kirándulók, akik az elmúlt vasárnap a híres monzai autóversenypálya közelében akarták kipihenni fáradalmaikat. A pályán ugyanis minikocsik száguldoztak. A miniatűr Ferrari, Alfa-Romeo, Ford versenykocsik nagy sebességet tudtak kifejteni, de a szervezők a gázpedált zárolták, nehogy valami baj érje a hátulgombolós bajnokokat. Minden egyes versenyzőt ezúttal a mamája indította. MIÉRT RENG A FÖLD? Eme jelenség okát a tudósok számtalanszor : megmagyarázták, megírták könyvekben, tanulmányokban, újságcikkekben. Mégis, úgy látszik, nem ismerték a földrengések igazi okát. Tanúsítja ezt egy brazíliai várost sújtó földrengés, mely után az egyik egyházi lap megmagyarázta a történteket. Szó szerint ezeket írta: „Isten azért küldte ránk ezt a csapást, mert a lányok szemérmetlenül miniszoknyában mutogatják magukat.” KÜLÖNÖS KÖLCSÖNZŐ Nem mindennapi ötletet agyait ki egy tokiói kereskedő — inget kölcsönöz. Akiket eme új szolgáltatás érdekel, az előfizethet nála; bizonyos összeg és egy piszkos ing ellenében mindenkor tiszta inget nyújt át. Nyilatkozott az újságíróknak is. Azt állította, újítását olyan jól fogadta a közönség, hogy a közeljövőben alsónadrágot is kölcsönöz. Természetesen, valamivel drágábban. CSIGAMÜ VÉSZÉT Salvadoré Dali, a különcködéséről ismert festő mostanában új „alkotási” eljárást agyait ki. Néhány csigának a házába festéket rak, aztán a csigákat ráereszti a vászonra. Az. első „remekmű” megszületése után diadalmasan kijelentette a „feltaláló” festő: „Az eredmény lenyűgöző!" ELMARADT MEGNYITÓ Az angol posta nemrégiben új automatikus telefonvonalat épített Anglia, Svájc, Francia- ország és Belgium között. A vonalat olyképpen akarták ünnepélyesen üzembe helyezni, hogy a londoni postaigazgatóság egyik magas rangú tisztviselője telefonon néhány szót vált a belga postaügyi miniszterrel. A megnyitásból • azonban nem lett semmi. Minden vonal foglalt volt.,. REKORD. NÉMI KÖVETKEZMÉNNYEL A huszonegy éves, magas termetű, John Lewis egy teljes éven át minden áldott nap óraszámra futkározott, hogy mindenkor jó kondícióban legyen, és ha már nem indulhat a mexikói olimpián, legalább kárpótlásul megnyerhesse intézete nagy mezei futóversenyét. A sok fáradság pompásan kifizetődött: az ifjú bajnokjelölt nagy előnnyel futott be a célba. Aztán rendületlenül futott tovább... Nem is érték utói a versenybírák, akik egyébként a fentebb említett intézet alkalmazottai: a doveri fegyház őrei voltak. A krónikás: Révész Tibor Annus József Az öreg most is altkor jött át hozzánk, amikor vacsorához ültünk. Apám jó szóval invitálta: — Tartson velünk, István bátyám! — Csak isten áldásával — húzódott még hátrébb a kopott konyhaszékkel — az enyém már megvolt. Mi ettünk, ő beszélt* — Kicsit húz a váLlam. Kinyomtam máma a nagy akácot ott a farmezsgyén. Tizenegy guriga lett a derekából, kilenc a vastagabb ágakból, meg tizenöt kéve gally— Hű, a mindenit — rándított a nyakán apám két kanál között. — Jó nagy volt! — Hát azt még az apám bátyja ültette. Alighanem ki- lencvenhét őszén, amikor az új portát is megvettük. — Akác jó tüzelő — szólt közbe anyám is. — Az igen — bólogatott az öreg. — Reggel kivágja az ember, délben már főzhetsz vele. Úgy ég, mint az olaj! Anyám kibontotta az asztalkendőbe bugyolált héjában aült krumplit. Forgattuk, fújtuk, hámoztuk. Sót, paprikát hintettünk rá, azzal ettük. Közben hallgattuk az öreget. A sült krumpliról jut eszembe, — mondja az öreg — én fogoly vótam, amikor ott kint elkezdődött a zenebona. Vagy két-három magyar társunk, akik körül vótak aggatva lőszerrel meg pisztolyokkal, bejött egyszer a lágerbe. Azt mondják, akarunk-e harcolni a burzsujok ellen? Felcsa- punk-e Lenin katonájának? Ki az a Lenin? Az az orosz Kossuth Lajos, azt mondja az egyik társam, a halasi tanító. Na, mondom, akkor menjünk, ha már üzent! És mentünk, Szuronyós puskát kaptunk, hat tölténnyel. Azt mondják, ha elfogy, ott a bajonét. A fó- radaiom katonája nem mismásol- Nagy szükség persze nem vót a puskára. Leginkább strázsát álltunk. Ha néhány gyerek vagy asszony arra kódorgott, elég vót kiabálni. Nacsak, elég az hozzá, egy jó fogós hajnalon Lenin palotája előtt álltam posztot. Hárman virrasztottunk kint a ház előtt, kettő a kapuban, a többiek bent a gangon. Ormótlan nagy gang vót ám az! Pontosan ötven oszlop tartotta az ereszt, csupa vörös márványból! Mondom, hideg volt. Nem hűvösecsfce. mint itt januárban. Hohó! Ott olyan időben még kiskabát- ban járkálnak. Hanem akkor a köpönyegben, de még a bundában is össze kellett húzódni. Kutya hideg volt! Ha az ember köpött egyet, hát az koppant a földön. Megfagyott, mire leért. Nem egyszer láttuk, hogy röptiben lefagyott a veréb! Nacsak, elég az hozzá, ott toporgok a drótozott bakkancsban, amikor valaki mellém lép. Lenin volt- Annyira álltam tőle, mint ez a stelázsi. Azonnal megismertem. Kihúztam magam, összeütöttem a bokámat. Kerestem a puskaszíjjat, hogy szabályos legyen a hapták, de Lenin nem engedte. Úgy nyújtotta parolára a kezét, mintha csak földszomszédok lennénk. — Hova is való maga? — kérdezte. — Én, kérem Vásárhelyre, Gorzsára. Az öregapám Orosházáról gyütt oda annak idején. — Szóval magyar? — Igen. Fópity István, szolgálatára ! — Jól van, István. De akkor lesz igazán jó, ha maguknál is a paraszté lesz a föld, aztán az hordja a padlásra a búzát, aki learatta. — Milyen nyelven beszéltek? — kérdezte a húgom. — Hát magyarul! — Lenin tudott magyarul? — Lenin? Hát hogyne tudott volna! Tizenkét nyelven tudott. Ennyi országban bujdosott a cári pandúrok elől. Mert félt ám tőle a cár! De a nép sehol nem adta fölSzinyicin gombja Hát bizony tele van az élet i a lányokkal és titkokkal. Néha olyat cselekszik az ember, amit később sehogyan sem tud magának megmagyarázni, hogy miért is tette. íme, mi történt velem a nyáron... Sétálok az utcán, s egyszer csak látom, hogy egy komoly kinézésű, aktatáskás férfi jön velem szemben- Szép, barna öltöny van rajta, amin rögtön észreveszek valami rendellenességet: nincs begombolva a nadrág. S éppen — ahogy mondani szokás — a legkritikusabb helyen... — Jó, hát akkor szíveskedjék leírni, s beviszem Szinyi- cin elvtársnak a papírt. Ez esetleg ég megjárja — gondolom, — de hogyan is írjam meg?.. A következőképpen: „Kedves Szinyicin elvtárs! Kérem, fordítson nagyobb gondot öltözékének <■ bizonyos területére, már abból a szemszögből nézve, hogy t. 1. nadrágjának egy bizonyos kényes helyen lévő gombjait szíveskedjék megfelelő kapcsolatba hozni a hozzávaló gomblyukkal. Forró üdvözlettel..Aláírás és kész! — Minek ide Rlazaneev?! — jövök ki végleg a béketú- résből- — maga hallgasson már meg!.. Hiszen amit én akartam.. • — Menjen csak mérgén, nekem nincs időm, majd Rja- zancev aláírja, s aztán keresse fel a közigazgatási osztályt... — De hát mit csináljak én ott?! — Igyekezzék, Igyekezzék, mert Rjazancev mindjárt megy ebédelni! Idegesen szaladok a 27-es ajtóhoz, s szinte reszketek, amikor belépek Riazancevhez. Más az én helyemben szó nélkül elmegy az ilyesmi mellett, s észre sem veszi!... De nekem, ostoba fajankónak, mindenbe bele kell ütnöm az orromat!... Figyelmeztetni akarom tehát az illetőt, hogy gombolja be az ellenzőjét, s megfordulva utána szólok: — Elvtársam!.-. Halló, elvtársam !... Igencsak igyekszik, s nem hall semmit. Erre utánaeredek. Az egyik sarkon befordul. Befordulok én is. Bemegy az egyik nagy épületbe. Én is bemegyek. Siet a hosszú folyosón, s már majdnem szem elől tévesztem, amikor benyit hirtelen az egyik irodába. Benyitok én is, s igyekeznék utána a szemközti ajtó felé, a titkárnő azonban megállít: — Kit tetszik keresni? — kérdezi bájosan— Azt az elvtársat, aki most ment ide be. — És milyen ügyben? ,-Szent ég, milyen ügyben!?? Tényleg, milyen ügyben is keresem ?” — morfondírozok magamban, majd kibököm: — Magánügy bén. — Szinyicin elvtárshoz most nem lehet bemenni, — mosolyog a titkárnő. — Foglalt. — De kezét csókolom, csupán eev pár szót szeretnék vele váltani! — Tessék, mondja meg nekem, bemegyek hozzá s rögtön átadom az üzenetet. — Jaj, azt nem lehet! Ez az ügy csupán kettőnkre tartozik. Bizalmas!.. — Már viszem is! — veszi el tőlem készséggel a papírt a titkárnő. — Kérem, várjon amíg visszajövök. — Ó, dehogyis várok!.. Ugyan, miért várnék? •. Már itt se vagyok! — Nem, nem! Tessék csak helyet foglalni! Megeshet hogy Szinyicin elvtárs kérdezni szeretne majd valamit magától. .. „Dehogy szerelne kérde.zni! — füstölgők magamban, — ugyan mit kérdezne?!” De azért helyet foglalok és várok. Persze magam sem tudom, hogy mire. csak várok.. • Pár pillanat, s már vissza is tér a titkárnő, kezében lobogtatva a „levelemet”, amely nek hátuljára piros ceruzával- hatalmas betűkkel ez van írva: MISULINNAK, ELINTÉZENDŐ!!” — Mit jelent ez? — forgatom meglepetten a papírt. — Azt, hogy minden rendben van. Fárad jon át ezzel a pár sorral Misulin elvtárshoz! Nem tudok hová lenni a meglepetéstől: — Miféle Misulin elvtárs- hoz menjek, és miért?!! A maga főnöke, kezét csókolom, nem egészen értett meg engem. . • Ugyanis én neki írtam ezt a ... Figyeljen ide, mindent megmagyarázok!... — Semmit sem kell magyaráznia! Misulin elvtárs Szinyicin elvtárs helyettese... Menjen csak őhozzá, itt van balra a 12-es szobában-.. — De hát miért menjek, az istenért!? — kezdek komoran felháborodni. — Micsoda badarság ez?! — Csak semmi izgalom, nyugtat a titkárnő, — siessen 'gyorsan Misulinhoz- amíg el nem megy a főigazgatóságra. Rám sem bagózik, hiába magyaráznék neki, csak alá- kanyarítja a nevét- s küld gyorsan a közigazgatási osztályra. Az osztályon egytől-egyig r.ődolgozók ülnek, velük hát nem is próbálok beszédbe elegyedni arról a bizonyos nadrág dologról, de nem is fontos. mert rögtön elveszik tőlem a papírt, lebélyegzik, iktatják, beleteszik egy mappába, s így szólnak: — Minden rendben van. elmehet. majd értesíteni fogjuk. Megkönnyebbülten fordulok ki az ajtón, sietek végig a folyosón- s látom, hogy éppen felém tart az én drága Szinyi- cín elvtársam a barna öltönyben, s a nadrágja ismét nincs.— Szinyicin elvtársi — kiáltok boldogan feléje, mire hirtelen sarkon fordul, s — us- gyé! Én persze utána! Befordul az egyik ajtón, én követem, de odabent a titkárnő ismét utamat állja. — Csak két szót engedjen neki mondani! — könyörgök esedezve. — Nem lehet. Szinyicin elv- társ foglalt... írja le a mondanivalóját egy papírra és én..— Dehogy írom! Egvszer már leírtam... Ezt a kálváriát többször én nem akarom végigjárni! Isten őrizz Misu- lintól és Rjazancevtől! ... Az én papírom már rendben van. el van intézve, ott van a közigazgatási osztályon. — Csak semmi izgalom, azonnal kiderítünk mindent« Nacsak, elég az hozzá, hát beszélgettünk. Azt kérdi tőlem: — Aztán nem fázik itt, István ? — Jobban csak a kezem, meg a lábam. — Na, fogja! Avval a zsebibe nyűit, oszt kivett két olyanforma sült krumplit, mint az ott a szélin. A markomba nyomta. Jó meleg volt még. — Köszönöm, de akkor meg magának nem marad... — Tegye csak el, nekem vian még vagy tíz. Rakott az asszony... Hanem a lába ettől még megfagyhat. Na, jöjjön! Belülkerültünk az ajtón, leültetett egy sámlira- Oldozni Kezdte a bakancsát. — Hányas lába van? — kérdezte. — Negyvenegy — mondom. — Nagyszerű! Akkor éz pont jó magának. Cseréljünk! — No, de... — Gyerünk tovaris, gyerünk! Tanulja meg, hogy mindig annak kell a jobb bakancs, aki nehezebb strázsát áll. El Is cseréltük a lábbelit. Lenin az én drótozott bakancsomban ment föl az irodájába. . • Nem tudom, István bátyám látta-e valaha Lenint. Ha erősen rágondolok, én látom De mindig az István bátyám drótozott bakancsában. .. Milyen hülye egy szituáció! Más már régen itt hagyott volna csaoot, papot, — de én nem'... Én elindulok a 12-es szoba felé. Sőt még maidnem szaladok is, nehogy elmen- ien közben Misulin a főigazgatóságra! . •. Az ajtó előtt, hosszá sor várakozik. Beállók én is az ira- -.okat, szorongató emberek kö- a sorba és várok. Hogy mire?. .. A fene se tudja!.. Végre engem szólítanak. Belépek. Misulin elvtárs zömök, köpcös kis ember, éppen telefonál- .. — Misulin elvtárs — kezdek a mondókámba, — én itt egy furcsa helyzetbe kerültem De szinte rám sem hederít, mintha levegő lennék. Egyik kezében a kagylót tartja, majd • végre a másikkal felém nyúl- elveszi tőlem a papírt, belepillant, majd nagy betűkkel rákanyarítja: „TÁMOGATOM!” — Misulin elvtárs. mit tetszik támogatni? — nézek rá, mint az eszelős. — Hallgasson meg engem, kérem!.. — Számomra minden világos — feleli, — menjen csak a huszonhetesbe Rjazancev elvtárshoz, s beszéljék meg az ügyet. Tárcsáz, felveszi a kagylót- valamit kérdez, majd így szól: — Az Ön papírja már nincs a közigazgatási osztályon! — Nincs?!! Hát akkor hol van?! — Nem tudom, — vonja fel a vállát a titkárnő- — Nyilvánvalóan az illetékesekhez továbbították. Jöjjön be hétfőn. s majd utánanézünk!.. — Jöjjön be a hóhér! — tőlem félre magam elől a titkárnőt, s benyitva a belső irodába, dühösen kiáltom be: — Szinyicin elvtárs, hát ez már mégis csak hallatlan, ami itt maguknál történik! Szinyicin elvtárs feláll az asztal mellől, barátságos tekintettel jön feléms látom, hogy a nadrágja be van... — Mi tetszik? — kérdezi készségesen.- ö, szóval... semmi!. Csalt., Sarkon fordulok, távozom. miközben ez motoszkál d fejemben: „Vajon magától jött rá, hogy begombolja a nadrágját, vagy a „beadványom” késztette cselekvésre?... Mert ha az a pár sor ilyen hamar végigjárta a különféle irodákat- minek zahoráljak én feleslegesen egy emberrel?..- Nem érdemes az ilyesmibe beleavatkozni...! Baxaté Rozália fordítása * A Központi Sajtószolgálat 1968- as pályázatán dicséretben részesített novella. NÓGRÁD - 1969. március 9., vasárnap 9 KÉT SÜLT KRUMPLI®
