Nógrád, 1969. március (25. évfolyam, 50-74. szám)
1969-03-09 / 57. szám
Egy csendes nap a kijózanítóban A megye egyetlen „félhivatalos” jellegű kijózanító álló- mása a balassagyarmati kórház zárt elmeosztályán működik. A kijózanítással foglalkozók sok mindent elmondhatnak munkájukkal kapcsolatban, egyvalamit azonban nem állíthatnak: azt, hogy unalmas lenn«. Életveszélyes lehetek.,. Oélutan őt őre, A megye területen e pillanatban mér jó néhány italos >mber álldogálhat az italboltok pultjai előtt, de az ügyeletes orvosi szoba előtti folyosó egyelőre csendes. Csak néhány beteg sétálgat fel-alá. A '•endelőbon az orvos asztala mellett két igen-igen megszeppent férfiú üldögél — aki 'egnap este ugyanitt látta volna őket, alig ismerne rájuk Miután egy teljes napot eliől- (öttek a kórházban — az eg,\ i. két a rendőrök egy tizenöt kilométerre levő községből, a másikat a mentők Innen a városból hozták be — most hazafelé készülnek. Egy nappal előbb még mindketten a feleségüket hajkurászták otthon az asztal körül. (Az egyiknél kés is volt, a másik a feleségével együtt a flát is kergette,) A? előbbi — az orvos közlése szerint — a kórházi folyosóra érkezve ordítani, majd minden átmenet nélkül hirtelen zokogni kezdett, miközben leleségének állítólagos hűtlensége fölött érzett elszomorodá tónak „nem érdemes élni” szavakkal adta bús tanújelét, A másik, miután otthon székkel szétverte a bútorokat, itt a folyosón, a rendelővel szemben békésen elszenderedett és horkolni kezdett. Később aztán kiderült: tele borítékkal a zsebükben mindkettőjüket a „barátok” csábították a kocsmába. A búcsú pillanata ez egyszer senkiben sem kelti a fájdalomteli elválás szomorú érzését. A késes ember, akt kollégájával együtt már semmire sem emlékszik, búcsúzóul még aláír egy nyilatkozatot: „Felvilágosítást kaptam arról, hogy o legkisebb mennyiségű alkohol hatosára olyan állapotba kerülhetek, hogy más személy- re életveszélyes lehetek ,, Mindketten erősen fogadkoz- nak; először voltak itt, de utoljára. Reménytelen eset Az első új páciens hét felé érkezik, A mentők receptre írt üzenet kíséretében, egy körülbelül harmincöt éves, jól megtermett, zavaros tekintetű férfit hoznak be Salgótarján környékéről, A személyi adatok bediktalása után kiderül, hogy az illető régi ismerős, idült, „edzett” alkoholista. Ma jubilál: ötödször tiszteli meg látogatásával a balassagyarmati kórhas elmeosstályát. Kartotékjából egy változatos életpálya állomásai bontakoznak ki. Az utolsó évben két ipari üzemben, majd miután mértéktelen ivás miatt mindkettőből kizárták, egy tsz-ben dolgozott, Jelenleg, mivel a szövetkezet télre elbocsátotta alkalmi munkásait, már három hónapja munkanélküli, özvegy édesanyja nyakán élősködik, ha pénzhez jut, rögtön ellssza, Itt nyugodtan túri, hogy megvizsgálják, majd álmosan, ellenkezés nélkül fékszik az ágyba. Látszik, ismeri már a szokásokat. Vajon lesz-e még ember belőle? A kérdés — az orvos szerint — nem sok okot ad optimizmusra. Egy snajdig úriember — Mennyit ivott ma? — kérdi az orvos az első után rövidesen beérkező második alkoholistától, aki saját lábán — igaz, némi rendőri segédlettel — tette meg az utat lakásától az elmeosztályig. — En kérem? — csillan meg a gondosan öltözött, magát mindenáron mereven tartani igyekvő öregember szeme — reggelire megittam két íélde- ci pálinkát, Mert tanulja meg doktórkám, maga még fiatalember — okítja az orvosi — pálinkát úriember csak reggel nyolc előtt iszik. — És aztán? — Aztán borral folytattam, de nem akármilyennel: bőrből csak kitűnőt, huszonöt forinton felülit iszom. Hát mondja, ártok én magának ha iszom? A doktornak biztosan nem árt, De a részegnek a család- ja sokat szégyenkezett legutóbb is, mikor munkahelyén felmondtak neki, mert italos fejjel a vállalat pénzéhez nyúlt. Kedves snájdig öregúrnak látszik, pedig tulajdonképpen alávaló kis féreg. Lelakatolt ágyon A mai nap utolsó vendégét éjfél után hozzák, méghozzá kínkeservesen, pedig a ké- rendőr ugyancsak megtermett ember. Már a iépcsőházbói hallatszik kiabálása: — Azonnal engedjenek el, ehhez nincs joguk! Majd szólók a bátyámnak, az majd elintézi magukat! Fiatal, alig húszéves, szőke, göndörhajú legény, lehet vagy nyolcvanöt—kilencven kiló. Egy vendéglőből hozták be, ott verekedett, amíg ki nem hívták a rendőrséget. A következő félóra alatt bebizonyosodott, hogy a kórház személyzete jogosan kapja a veszélyességi pótlékot, Miután a rendőrök elmentek, az ápolók felszólítják a fiatalembert, hogy kezdjen vetkőzni, itt tölti az éjszakát, A felszólítást követő közelharc során az egyik ápoló köpenyén egy méteres hasadás keletkezik. Az ápolók végül is lefogják a pácienst, de mikor az orvos hozzálép, hogy megvizsgálja, újra renitenskednl kezd, Mivel ezt később sem hasv.ia abba. gondosan lelakatolt hálós ágyba kerül, nehogy kárt tegyen másokban. — Holnap szégyenkezni fog mai viselkedése miatt és eszébe sem jut, hogy „elintéztes- sen” bennünket — mondja az orvos. — Egyébként ki fog derülni, hogy bátyja sincs. Hajnal felé végec ér a nap — egy csendes nap a kijózanítón, A különböző korú, társadalmi helyzetű alkoholisták most békésen alszanak az elmeosztályon, Egyesek, mivel nekik már a kórteremben nem jutott hely, a folyosón, összetolt székeken, a földre fektetett matracokon pihennek. Részegek az elmebetegek között, (Elmebetegek a részegek között.) Áldatlan állapot, amit valamiképpen meg kellene oldani. A legegyszerűbb megoldás az volna, ha a részegek száma csökkene a megyében .. Baranyai László A munkl*ntoigfilom harcosai — megyénk szülöttei Amit vérrel szereztünk Magas kormánykitüntetések sorakoznak az asztalon. Valamennyire büszke Bozó Ernő, salgóbányai veterán. Amikor mutatja, mindegyikhez van megjegyezni valója, — Ez a Magyar Népköztársasági Érdemérem. Ez volt az első, amit % kaptam, még ezer- % kiiencszázötven- kettőben. Ügy tudom, kevés embernek van ilyen a megyében, Sorrendben ez következik: a Munkás- paraszt Hatalomért Emlékérem, Erre nágyon büszke vagyok,® története is van. Ezerkilenc- százötvenhat október húszon- harmadlkán, az ellenforradalom kitörésének napján ke, rültem a rendőrséghez, A nyugdíjat is mint rendőr hadnagy kapom ,,, Folytassuk akkor. Ezerkilencszázötvenki- lencben kaptam meg a Ta- n ácsköztársasági Emlékérmet. Tudja, én vöröskatona voltam ... No de erről majd később, Es még egy: a Bányászati Szolgálati Érdemérem, amelyiket ezerküeneszáshat- vannan tűztek a mellemre.,. itt megszakad néhány pillanatra a beszélgetés. Hosszú szipkát vesz elő, komótosan beleteszik a Kossuthot, tócsa - varja öngyújtója tetejét, nagyot pöfékel, s kényelmesen egymás mellé rakja a kitüh- tetések viseléséről szóló igazolványokat. — Igaz is. Masát az ezer- klleneszáztizenkilenees események érdeklik. Arról is van mondanivalóm — fordul felém, s ismét nagy füstkarikát ereszt ki szipkájából, — Egy dolgot soha nem felejtek, A dicsőséges északi hadjárat után századunk Ar- dón kötött ki. Kovácsnak hívták a komisszárunkat, a politikai biztosunkat, Könnyes szemmel állt a század elé, s azt mondta; Emberek, parancsot kaptam, Vissza kell vonulnunk a demarkációs vonalig, Amit vérrel szereztünk, azt vissza kell adni.., Lett aztán nagy zúgolódás a szá5 JÉfS ■MŰ WM. m,.' | , á *4 zadnál. Mert tudja mi merte jártunk? Mintha térképet rajzolna az ujjával az asztalon. Egymás után sorolja a helységneveket, a hegyeket, ahol mint vörös- katona szolgált és harcolt. — Március végén volt, A bányából a légaknán keresztül jöttünk ki, Két vöröskatona közeledett felénk, Azt mondja az egyik: Gyertek, se- gítsetek, elakadt a géppuskát szállító szekerünk. Segítettünk. Mire a telepre értünk, a felolvasóban már sok vörös- katona gyülekezett, Beszélgettek, mondták, szükség lenne ránk is. Nem gondolkodtunk sokat. Május másodikán már Salgótarjánban, az akkori főtérén találkoztunk Nagy Bélával, a azázadparancsnokkai, Gyertek közénk — szólt a hívás. Mindjárt jelentkeztünk is, s a Fő utcán, az egyik kapu alatt öltözködtünk fel. Adtak puskát, lőszert, Hajnalban már Zagy vápái fal van gyülekeztünk, majd rajvonalban irány Mizserfa, hogy onnét Kisterenyére menjünk. Kiste- renyén bevagoníroztunk, s mentünk egészen Balogjaivá- ig. Első tüzelő állást a Kocsma-hegyen foglaltunk. Támadásba indultunk. Guszena.Gs- gyán, Zsaluzsán volt az irány. A? intervenciósok menekültek. Pelsőeön aztán megkezdődött az összeütközés. Az Intervenciósok ágyúkkal lőttek, mi géppuskákkal válaszoltunk Ropogtak a fegyverek, Nagy csata volt,,, Napok, hetek tel• •• tek el, míg kikötöttünk Arclón. De addig még kelleti vívnunk ismét egy harcot Lice és Giee között. Itt bizony már halottunk is volt. Éleseit a fronton egy mátraszelei meg egy fülekí gyerek. Nagyon sajnáltuk őket... Ezután jött az aráéi bejelentés. Bak Dénes hozta a hírt, Kovács politikai biztos közölte, hogy amit vérrel szereztünk... Bozó Ernő és még sokan masok csalódottan tértek vis?- sza az északi frontról. Vissza a demarkációs vonalig, végül vissza, egészen Salgótarjánig, ahonnét elindultak. Sok győztes és véres csata után színű vert .csapatként érkeztek bányászok és vasasok Sajgó tar tanba, — Nem nagyon értettük mi akkor a politikát. Egyet tudtunk, hogy a Tanácsköztársaságért kell harcolni, fegyvert fogni. Azért is fogadtuk szinte valamennyien örömmel a? újabb hirt, hogy mennünk kel) egy másik frontra, ahol ugyan csak intervenciósok ellen kell verekednünk, Gyorsan ment a vagonirozás. Beraktuk felsze reléseinket, géppuskáinkat, s mentünk, szinte megállás nőikül egészen Poroszlóig, pihenésről szó sem lehetett. Meg érkezett a parancs: a salgótarjáni második század azonnal Induljon Mezőcsátra. ütközzön meg az ellenséggel F,lőttünk a tízes páncólvonm ment, az biztosított. Mezőesát környékén megtörtént a nagj összecsap s is. öldöklő haw volt m,,, győztünk és mégis vesztesként jöttünk onnét is haza,,, összeomlott a Tanácsköztársaság .,, Amit vérrel szereztünk, itt is vissza kel lett adni,,, Megáll a beszélgetésben, A kitüntetéseket és a párttagsági könyvet forgatja a kezében Mintha hangosan gondolkod na, egészen halkan meséli még. hogy a Tanácsköztársaság bu kása után megkinozták a csendőrök, nem vették vissza a bányába, Csehszlovákiába menekült, HMS-től tagja a pártnak, s ahogyan 1919-ben úgy 1980-ban is fegyvert fogott a munkás-paraszt hatalomért, Hiszen ebből a nagy családból származik Bozó Ernő is, ezért tudta mindig hogy hoi a helye. lomogyvári László WfMmm SkíííIvísSí* Falusi tornác — (Koppány György felvételei t Feljelentést szeretnék tenni... Milyen nappal kezdődik a hét? A bíróságon panasznappal, Legalább negyven ember a földszinti folyosón. Ülnek, állnak, diskurálnak. Délelőtt 9’ óra. Nézem a panaszosokat, Meglehetősen gyámoltalanul, mert egy idős néni magához inti — Látom, későn jött. Ne búsuljon, adok én magának egy számot- Negyvenkettes, ®n szereztem egy kisebbet. A kis szekrényről ne vegyen, már a hatvannál tartunk mm súgja, és. kezembe nyomja a cédulát Megköszönöm, Hívják a hetes számot, Indulok én is, hátam mögött egy mondattal. „Most jött és máris bemegy!?" A feleket ezen a hétfőn bírónő fogadja. Tessék okosítani — Kérem, az a lakás nekem húszezer forintomban van. Ennyiért vettük az urammal —. mondja az asszony. Bekecsben van. Ráhajol az asz- taira, úgy folytatja. — Nem akar kimenni a lakó, Nem akar az istennek se. Csináltunk mi már mindent. Meg is voltunk büntetve kedves bírónő, Becsületsértésért. Még ő jelentett fel. Mert, tetszik tudni kibírhatatlan ez az állapot. Hát persze, hogy veszekedünk. Levélben? Ügy még nem szólítottuk fel. Jaj, hát honnan tudnánk, hogy így kell csinálni. Kattog az írógép, húsz forintos illetékbélyeg, név, aláírás. Űjabb asszony. Tizenhárom évig élt együtt egy férfivel. Tavaly elhagyta, Levelet küldött Pestről Nem is akármilyet. Ez a bűncselekmény: levél útján elkövetett becsület- sértés. A levél marad. Aláírás: három kereszt Középidőé asszony, Sorszáma 3i-es, mégis bejött, — Beteg vagyok — mondja. Nem ez a baj. Fiú gyerek van otthon, A lányáé- A férj megszökött, nem fizeti a gyermektartást, nem is tudják, hol van. Férfi jen sietve. „Ingem a főbíró küldött!" — mentegetődzik, Kiküldik, számot kell húznia, idős néni az asztal előtt, ** Végrehajtást kérek. Tessék megszámítani az útiköltséget is. Ügy gondoltam, amikor a szembesítés megtörtént, hogy be van fejezve minden. Jó, hogy tetszik mondani, Csak tessék okosítani engem .,. Több mint né^yenreii A Salgótarjáni Járásbíróságon évente 53 panasznap van, Ennyi a hetek, a hétfők száma egy évben. Ilyenkor százan is megfordulnak a panaszirodán. Ha napi nyolcvanas átlagot veszünk, — lehet szorozni — ez több mint négyezer ember. Miért jönnek? Jogi útbaigazításért, perindításért. Előny: nem kell ügyvédhez fordulni. Végrehajtást is kérnek, vagy fizetésmeghagyás kibocsátását- A bizonyítékok bejelentése is esetleg ekkor történik. „A tárgyalásra ezt és ezt a tanút kérem még megidézni”, A polgári peresügyeknek mondhatni felét innen „szerzi be” a bíróság. Házasságfelbontás, gyermektartásdíj, A büntetőperek indítása is sokszor hétfőre esik. Becsületsértés és rágalmazás, könnyű testi sértés. Kik a panaszosok? Többnyire a jogban járatlanok, vidékiek és kevés pénzűnk, de mások is, ökot már ismerik, Sokszor éveken át tart egy-egy rossz szomszédi viszonyból származó, vagy kölcsönös beesüiotsértési per. Vannak notórius panasztevők. Pereskedési hajlam? Igen, ilyen is van. A bíróságon többletmunkát jelent a panasznap, de mást is: a felek bizalmát a bíróság iránt. A bordót telezői? Huszonkét éves fiataiasz- szony. Kerek arcú, fején fekete kendő. Két gyereke van. Az egyik attól a férfitől, akivel együtt élt és aki igeg-ban elhagyta, Papírlapot nyújt át Felírta, mit szereztek közösen, a vagyonközösség megszüntetését kéri. Pár dolog a listáról: negyven darab tyúk, 120 üveg befőtt, egy hordó, öt galambfióka, lábasok. Huszonöt tétel, —• Szép úton megpróbáltam visszakapni, de nem akarja adni- Azt mondta, majd a bíróság dönt. Hát eljöttem úgy, hogy semmit nem hoztam #1 — mondja a fiatalasszony. Sorra veszik a felsorolt ingóságokat, melyik, mennyit ér. Szorzás, kivonás, készpénz, A fiatalasszony nyilatkozik. — A hordót? Annak nem kérem a felét. A lábast kérem az egyiket. A függöny, törül köző, lavór maradhat, A gyer mekágyat azt kérem. Nagy kezitcsókolommal tp vo»tki mintha kislány lenne Egy asszonyka szemlesütvt mondja: — Külön élek a férjemtől. mert megütött. Ügy. hogy táp pénzes vagyok, a különböze tét kérem tőle. fiatal ember tiltakozik; — Elmaradtam a gyermek tartási díjjal, Most meg többet vontak le, mint ami jár. Hórihorgas férfi két vég zést tesz az asztalra. — Határmegállapítást kérek. Szomszédaim kivit t ik & körtefát meg az akácfát.' Pert kérek! Apa a fiával, — Feljelentést kívánok tenni, Látogatóban voltunk egy ismerősnél, öaszekülönböx Uink, a végén kalapáccsal fenyegettek meg. Meg gorom- báskodtak is. Nem tudom mondhatom-e? — Mondja, hiszen ez bűn cselekmény — biztatja a bírónő. És mondja, rle amit mond, nem bírja el a nyomda festéket. Ha így volt, nem csoda ha összevesztek. Ez a hét egyeseknek jól kezdődött . kznkács László S NÓ6RAD - 1969. március 9., vasárnap
