Nógrád, 1969. március (25. évfolyam, 50-74. szám)

1969-03-09 / 57. szám

WILÄC* PROIFTÄRIAI. EGYESÜLJETEK» AZ MSZMP NÓGRÁD MEGYEI BIZOTTSÁGA M'EGY EITANÁC S LAP J A XXV. ÉVF., 57. SZÁM ARA: 1 FORINT 1969. MÁRCIUS 9.. VASÁRNAP Áz élelmiszer-gazdaság Néhány hónapja még meglepően hatott, ha a me­zőgazdasági és élelmezés- ügyi miniszter az élelmi- szer-gazdaság kifejezést használta, mintegy egység­ként kezelvén a termelést, feldolgozást és kereskedel­met. Azóta mindinkább megszokott a kifejezés és a szándék megértésében so­kat segített, hogy a megyei tanács szervezeti felépítésé­ben is érvényesült ez az összevonás. A fejlődés és az új gazdasági mechanizmus ugyanis feltételezi az azo­nos szektorba tartozó üzem- igak együttműködését, ősz- szetartozását. A szemlélet megváltozására jellemző: senki sem csodálkozott azon, hogy a közigazgatás­ban végrehajtott szervezeti változások után egyéb ösz- szevonásokra is sor került, mint például az állatfor­galmi vállalat és húsfel­dolgozással foglalkozó vál­lalatok egyesítésére. Nem véletlen, hogy nap­jainkban egyre több szó esik erről a kérdésről, még­pedig újabbnál újabb fo­galmak napirenden szere­peltetésével. Az élelmiszer- gazdaság elvi és gyakorlati célkitűzéseinek ismertetésé­vel párhuzamosan egyre több szó esik a vertikális integráció és vertikális kooperáció problémájáról. Felvetődik a kérdés, hogy a két furcsa,. idegen hang­zású meghatározás között mi a különbség, és egyálta­lán, a két meghatározás mi­lyen tartalmat takar. Elöljáróban hangsúlyozni kell, hogy mind az élelmi­szer-gazdaság, mind a verti­kális integráció vagy koo­peráció fogalma világmére­tű fejlődést tételez fel. Nem képzelhető el ugyanis egyik fogalom sem a régi őstermelői típusú gazdaság­ban, ahol a belső kapcsola­tokon, a saját erőből törté­nő termelésen és az önellá­tás biztosításán volt a hang­súly. A fogalmak alapja az a fejlődés, amelyben a köz­pont a külső kapcsolatok jelenlétére, a gépekre, a ké­miai szerekre és egyéb, kí­vülről szerzett árucikkekre, valamint az árutermelésre tolódott át. Az élelmiszer- gazdaság — vagy ha úgy tetszik a vertikális integrá­ció és kooperáció — lánc­szem-szerű kapcsolatot téte­lez fel. amelyben arányos a fejlődés, és az egyes munka­menetek időbelileg is ponto­san kapcsolódnak. Hogy mit jelent ez a gyakorlatban? Vegyük példának egy broy- Wr rendszerű baromfite­nyésztő és nevelő gazdaság keresztmetszetét, ahol törté­netesen a naposcsibék elő­állítása vagv a pecsenyecsi­bék leszállítása döntő gaz­dasági kihatásokkal jár. Ha történetesen későn tudia ne­velésbe fogni a gazdaság a naposcsibéket, ki van téve annak, hogy a szállítást sem tudia lebonyolítani abban a legkedvezőbb időpontban, amikor az árbevétel még a legkedvezőbb. De megkérdezheti valaki azt is, mit jelent a gyakor­latban a két szokatlan hang­zású, idegen kifejezés. A vertikális integráció egy olyan függőleges irányú, alulról a legfelsőbb szintig, a termeléstől az értékesítésig tartó egységet jelent, amely­ben az integrátor, a kapcso­lat megvalósítója a kereske­delmi és az ipari tőke együttesen. Tehát a verti­kális integráció a nagyüze­mi fejlődés irányában a ma­gántulajdon keretei között következik be. A tőkés szándékainak figyelembevé­telével azonban azt is fel­tételezhetjük, amire a nyu­gati államokban, de az Egye­sült Államokban is akad példa, hogy a tőkés előnyö­sebbnek tartja bérmunká­sok alkalmazásánál a ko­rábbi őstermelő gazdaságok fejlesztését és kizsákmányo­lását. Mindez azt jelenti, hogy a mi viszonyaink között nem vehetjük példának azt a vertikális integrációt, amely a tőkés, a magántulajdonon alapuló gazdaságok sajátja. A mi körülményeink figye­lembevételével (tekintettel arra, hogy nálunk az álla­mi vagy a közös gazdaságok tulajdonában levő nagyüze­mi gazdaság az uralkodó!) csak önkéntes együttműkö­désről beszélhetünk, s az élelmiszei* gazdaság motorjá­nak beindításához egy úgy­nevezett vertikális kooperá­ciót igényelhetünk. Tekintet­tel arra, hogy szemben a magántulajdonon és korláto­zott méretű, kisüzemi gaz­dálkodáson alapuló egysé­gekkel, nálunk a mezőgaz­dasági termeléstől az értéke­sítésig ez a vertikum egyet­len üzemben is létrejöhet szocialista viszonyaink kö­zött, az önkéntességen ala­puló kooperáció az egyedül járható út. Tehát a vertiká­lis integráció szocialista ke­retek között a szocialista üzemek együttműködésében, a verti kális kooperációban nyilvánul meg. A kooperáció — bizonyá­ra sokan jól tudják vagy sejtik — egy nagyobb ará­nyú fejlődés lehetőségét tár­ja fel. Ámde a sok előny közül ez alkalommal sza­badjon kiragadni egy első­rangú kérdést, amelynek a vertikális kooperáció legfőbb biztosítéka. Ez a kérdés az anyagi érdekeltség és az anyagi érdekeltségen alapu­ló minőség problémá ja. Egy ilyen lentről fontig, terme­léstől értékesítésig terjedő együttműködés az anyagi haszon kedvező és ösztönző elosztása esetén a minőségi mutatók jobb betartására ösztönöz és ad lehetőséget. A vertikális kooperáció egyik feltétele a fogyasztó­centrikus, a fogyasztó igé­nyeihez legjobban igazodó szemlélet kialakításának. Márpedig a bel- és külföl­di igények figyelembevétele nélkül elképzelhetetlen az élelmiszer-gazdaság, a verti­kális kooperáció kialakítása. Megyénkben sok állami gazdaság és termelőszövet­kezet a maga bőrén tapasz­talhatja, hogy ezek a mi­nőségi igények jelentősen befolyásolják az exporttö­rekvések megvalósítását. Az exportban jelenlevő partne­rek egyre szigorúbb feltéte­leket szabnak a termelők­nek és a fokozott igények kielégítése elképzelhetetlen akkor, ha ezeket a szigorú feltételeket nem követeljük meg a hazai körülmények között is. S ebben segít a vertikális kooperáció, a nanvüzemek mind szoro­sabb összefogása, s az eb­ből fakadó anyagi érdekelt- sén. Ez az úiszerű és korszerű együttműködés ugyanis megköveteli, hogy a végter­mék nagyobb értékéből, árából egyformán részesed­jenek mindazok, akik a ver­tikális folyamatból részt kérnek és a kooperációban részt vesznek Az úi szerve­zet tehát csak alap ahhoz hogy a kívánt vertikális koortűró^iá minél előbb. mi_ nél szélesebb körben lét­rejöjjön. Lakos György AI SZA Ilii U Bll K IS A B!S Húsz éve újító (3. oldal) Amit vérrel szereztünk... (S. oldal) Vasas—SBTC 1:0 (6. oldal) A tiszta városért (7. oldal) Felavatták Rajk László emléktábláját Rajk Lászlónak, a magyar és a nemzetközi munkásmoz­galom kiemelkedő harcosának emlékét márványtáblával örö­kítette meg a róla elnevezett utcában — a XIII. kerületi Pannónia utcában — a Fővá­rosi Tanács Végrehajtó Bi­zottsága. Az emléktáblát, ame­lyet a Vígszínház jobboldali szárnyépületének felén he­lyeztek el, szombaton ünnepé­lyes külsőségek között avat­ták fel. A megemlékezésen részt vettek Rajk László csa­ládjának tagjai, a budapesti párt- és tömegszervezetek ve­zetői, s ott volt a munkás- mozgalom sok régi harcosa. Sarlós István, a Fővárosi Ta­nács Végrehajtó Bizottságának elnöke mondott beszédet, majd a munkás-gyászinduló hangjai közben elhelyezték a megemlékezés virágait. A Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottságá­nak nevében koszorút helyez­tek el Rajk László sírján a Kerepesi úti temető munkás- mozgalmi pantheonjában. ■I S ' I ül ' Apróságok egymás közt (Koppány György felvétele) Virágcsokrok mellett Asszonyok köszöntése Tizenhárom esztendős volt, majdnem, hogy gyermek, ami­kor dolgozni kényszerítette a szükség. Később más idők jöttek, jobbak, napfényeseb­bek, de Tarnóc Pálné, nem ad­ta semmiért a munkáját. Most egy esztendeje, a Kisterenyei Gépjavító Állomáson dolgozik. Ott telnek napjai, az új, a csupa asszonyt foglalkoztató üzemben. Ö vezeti a félkész raktárt, s lia úgy hozza a szük­ség, minőségi ellenőr is. Köz­ben tanul. Az időtől, a kö­vetelményektől semmiképpen sem akar elmaradni. Másod­éves hallgatója a mezőgazda­sági technikumnak. Sokszor és sokan kérdezték tőle, hogyan győzi erővel, idő­vel. Hogyan tud felelősségtel­jes munkája mellett tanulni, ellátni a családot. — Nincs ebben semmi külö­nös — simítja végig dús, bar­na haját. — A férjem meg­értő, rendkívül sokat segít /ne­kem. Aztán ott van a 14 éves lányom. Sok mindent elvégez helyettem... S itt, a válla­latnál ... itt is méltányolják a családos asszonyok gondját, baját... Erről beszélt azon az ünnep­ségen is, amelyet tegnap ren­deztek a Kisterenyei Gépja­vító Állomáson a nemzetközi nőnap alkalmából. A fehér asztalon hóvirágcsokrok kö­szöntötték az asszonyokat, s a poharakban bor gyöngyözött. Tarnóc Pálné meg arról be­szélt őszintén, egyszerű sza­vakkal, ez a megerőltető mun­ka is sokkal könnyebb itthon. Hiszen békében telnek a hétköznapok. Hetven ünnep­lőbe öltözött asszony adott igazat neki, amikor tapsra ve­rődtek a tenyerek. Egyébként az asszonyokat, a vállalat szorgalmas munkásait, Baranyi Bertalan igazgató és Sarkadi Ernő, a Pásztói Gép­javító Vállalat főkönyvelője köszöntötte tisztelettel, sok- „«j.----(Vinczéné) H étmillió nyereség, két és fél millió részesedés Holnap fizetnek a Cserháti Erdőgazdaságnál Megyeszerte kiszámították már, hogyan gazdálkodtak az új gazdasági mechanizmus el­ső évében a vállalatok, meny­nyi nyereségre tettek szert, mennyi nyereségrészesedést fi­zethetnek a dolgozóknak. A mezőgazdasági üzemek közül eredményesen gazdálkodott egyebek között a Cserháti Er­dőgazdaság is a múlt eszten­dőben. A gazdaság már évek óta rendszeresen túlteljesíti a tervét, azonban a múlt évben a vártnál is jobban sikerült a kitűzött célok elérése. Tavaly az eddigi legna­gyobb nyereséget, több mint hétmillió forintot értek el. A nagy összegű tiszta nyereséget mindenekelőtt tervszerű szorgalmas munkával biztosí­tották. Kiválóan használták ki a szabadpiaci lehetőségeket, valamint jelentős mennyiségű faanyagot exportáltak, elsősor­ban a papírgyártáshoz nélkü­lözhetetlen papírfát. Növelték nyereségüket azzal is, hogy a szokásosnál értékesebb ’ ipari faanyagot állítottak elő. A jelentős többletnyereség következtében a gazdaság ve­zetői és dolgozói is szép nye­reségrészesedést kaptak. A számítások szerint az összes béralap 10,23 százalékát fize­tik ki részesedésként a három kategóriában. Ez megfelel csaknem két és fél millió fo­rintnyi összegnek. A harma­dik kategóriába tartozó dolgo­zók átlagosan másfél havi fi­zetésüknek megfelelő összeget kapnak nyereségrészesedés­ként. Ez az összeg egyénen­ként nagyobb, mint a régeb­bi évek nyereségrészesedése. A Cserháti Erdőgazdaságnál holnap fizetik ki a dolgozók­nak a részesedési összeget. A dolgozók az erdészeti közpon­tokban kapják meg a múlt évi szorgalmas munka jutal­mát. Húszéves az Országos Takarékpénztár i. i. Félmilliárd forint a megye betétállománya Sajtótájékoztató az OTP megyei igazgatóságán Tegnap délelőtt az Országos Takarékpénztár fennállásának 20. évfordulója alkalmából sajtótájékoztatót tartottak az OTP Nógrád megyei Igazga­tóságán. A tájékoztatón a saj­tó képviselői mellett megje­lent Solymosi Imre, az MSZMP Nógrád megyei Bizottságának munkatársa is. Szamoshelyi Jenő, az OTP Nógrád megyei Igazgatóságá­nak vezetője tájékoztatta a sajtó képviselőit az elmúlt húsz év fejlődéséről, s ismer­tette a különböző szolgáltatási ágakban elért eredményeket. Közölte, hogy ebben az évben eddig több mint 57 millió fo­rinttal növekedett a betétál­lomány, s a betét összege el­érte a félmilliárd, forintot. Az elmúlt húsz év során az OTP Nógrád megyei Igazga­tósága jelentős lépést tett elő­re a takarékbetét gyűjtése te­rén. 1968 végén több mint hatvanháromezer betétkönyvet tartottak nyilván, a betétek összege mintegy 20 százalékos növekedést jelentett 1967 azo­nos időszakához viszonyítva. Jelentős fejlődést értek el a gépkocsi-nyereménybetétekriél, amelyek a teljes betétállo­mányhoz viszonyítva a régeb­bi 6 százalékról 8 százalékra növekedtek. A gépkocsinye­remények száma megyénkben már 44-re emelkedett. Az egy lakosra jutó átlagmegta­karítás összege 1968-ban el­érte az 1937 forintot. Évek óta kimagaslóan jó az iskolai takarékossági mozga­lom során elért eredmény. Az egy tanulóra jutó átlagmegta­karítással megyénk az orszá­gos első helyet foglalja el: az egy tanulóra jutó átlagmegta­karítás meghaladja a 112 fo­rintot. A Kölcsönös Segítő Ta­karékpénztár taglétszáma már több mint 15 ezer fő, a tagok havi átlagbetéte mintegy 2,4 millió forint. Megyénkben ma már 108 takarékos községet tartanak nyilván, s mind szélesebb a lakosságot érintő szolgáltató tevékenység is. Legnagyobb értékben a lakásépítkezést se­gítették elő. Csupán az elmúlt évben 856 lakásépítési köl­csönt engedélyeztek, több mint 37 millió forint kölcsöntámo- gatással. Egy év alatt 719 la­kás építése fejeződött be, és 317 családi ház építését kezd­ték el. Áruvásárlási kölcsönök formájában csupán az elmúlt évben mintegy 10 ezer hitel­levelet adtak ki, csaknem 56 millió forint összegben. Ez jóval meghaladja az előző évek összegét. A személyi hi­telek címén kifizetett 27 mil­lió forintot a megye lakói kö­zül kilencezren vették igény­be. A mezőgazdasági termelés: hitelre fordított összeg meg­haladja a 12 milliót, amiből több mint kétezer igényt elé­gítettek ki. A tájékoztatót vita követte amelyben az OTP Nógrád me­gyei Igazgatóságának vezető munkatársai és a sajtó kép­viselői vettek részt.

Next

/
Thumbnails
Contents