Nógrád, 1969. március (25. évfolyam, 50-74. szám)
1969-03-09 / 57. szám
WILÄC* PROIFTÄRIAI. EGYESÜLJETEK» AZ MSZMP NÓGRÁD MEGYEI BIZOTTSÁGA M'EGY EITANÁC S LAP J A XXV. ÉVF., 57. SZÁM ARA: 1 FORINT 1969. MÁRCIUS 9.. VASÁRNAP Áz élelmiszer-gazdaság Néhány hónapja még meglepően hatott, ha a mezőgazdasági és élelmezés- ügyi miniszter az élelmi- szer-gazdaság kifejezést használta, mintegy egységként kezelvén a termelést, feldolgozást és kereskedelmet. Azóta mindinkább megszokott a kifejezés és a szándék megértésében sokat segített, hogy a megyei tanács szervezeti felépítésében is érvényesült ez az összevonás. A fejlődés és az új gazdasági mechanizmus ugyanis feltételezi az azonos szektorba tartozó üzem- igak együttműködését, ősz- szetartozását. A szemlélet megváltozására jellemző: senki sem csodálkozott azon, hogy a közigazgatásban végrehajtott szervezeti változások után egyéb ösz- szevonásokra is sor került, mint például az állatforgalmi vállalat és húsfeldolgozással foglalkozó vállalatok egyesítésére. Nem véletlen, hogy napjainkban egyre több szó esik erről a kérdésről, mégpedig újabbnál újabb fogalmak napirenden szerepeltetésével. Az élelmiszer- gazdaság elvi és gyakorlati célkitűzéseinek ismertetésével párhuzamosan egyre több szó esik a vertikális integráció és vertikális kooperáció problémájáról. Felvetődik a kérdés, hogy a két furcsa,. idegen hangzású meghatározás között mi a különbség, és egyáltalán, a két meghatározás milyen tartalmat takar. Elöljáróban hangsúlyozni kell, hogy mind az élelmiszer-gazdaság, mind a vertikális integráció vagy kooperáció fogalma világméretű fejlődést tételez fel. Nem képzelhető el ugyanis egyik fogalom sem a régi őstermelői típusú gazdaságban, ahol a belső kapcsolatokon, a saját erőből történő termelésen és az önellátás biztosításán volt a hangsúly. A fogalmak alapja az a fejlődés, amelyben a központ a külső kapcsolatok jelenlétére, a gépekre, a kémiai szerekre és egyéb, kívülről szerzett árucikkekre, valamint az árutermelésre tolódott át. Az élelmiszer- gazdaság — vagy ha úgy tetszik a vertikális integráció és kooperáció — láncszem-szerű kapcsolatot tételez fel. amelyben arányos a fejlődés, és az egyes munkamenetek időbelileg is pontosan kapcsolódnak. Hogy mit jelent ez a gyakorlatban? Vegyük példának egy broy- Wr rendszerű baromfitenyésztő és nevelő gazdaság keresztmetszetét, ahol történetesen a naposcsibék előállítása vagv a pecsenyecsibék leszállítása döntő gazdasági kihatásokkal jár. Ha történetesen későn tudia nevelésbe fogni a gazdaság a naposcsibéket, ki van téve annak, hogy a szállítást sem tudia lebonyolítani abban a legkedvezőbb időpontban, amikor az árbevétel még a legkedvezőbb. De megkérdezheti valaki azt is, mit jelent a gyakorlatban a két szokatlan hangzású, idegen kifejezés. A vertikális integráció egy olyan függőleges irányú, alulról a legfelsőbb szintig, a termeléstől az értékesítésig tartó egységet jelent, amelyben az integrátor, a kapcsolat megvalósítója a kereskedelmi és az ipari tőke együttesen. Tehát a vertikális integráció a nagyüzemi fejlődés irányában a magántulajdon keretei között következik be. A tőkés szándékainak figyelembevételével azonban azt is feltételezhetjük, amire a nyugati államokban, de az Egyesült Államokban is akad példa, hogy a tőkés előnyösebbnek tartja bérmunkások alkalmazásánál a korábbi őstermelő gazdaságok fejlesztését és kizsákmányolását. Mindez azt jelenti, hogy a mi viszonyaink között nem vehetjük példának azt a vertikális integrációt, amely a tőkés, a magántulajdonon alapuló gazdaságok sajátja. A mi körülményeink figyelembevételével (tekintettel arra, hogy nálunk az állami vagy a közös gazdaságok tulajdonában levő nagyüzemi gazdaság az uralkodó!) csak önkéntes együttműködésről beszélhetünk, s az élelmiszei* gazdaság motorjának beindításához egy úgynevezett vertikális kooperációt igényelhetünk. Tekintettel arra, hogy szemben a magántulajdonon és korlátozott méretű, kisüzemi gazdálkodáson alapuló egységekkel, nálunk a mezőgazdasági termeléstől az értékesítésig ez a vertikum egyetlen üzemben is létrejöhet szocialista viszonyaink között, az önkéntességen alapuló kooperáció az egyedül járható út. Tehát a vertikális integráció szocialista keretek között a szocialista üzemek együttműködésében, a verti kális kooperációban nyilvánul meg. A kooperáció — bizonyára sokan jól tudják vagy sejtik — egy nagyobb arányú fejlődés lehetőségét tárja fel. Ámde a sok előny közül ez alkalommal szabadjon kiragadni egy elsőrangú kérdést, amelynek a vertikális kooperáció legfőbb biztosítéka. Ez a kérdés az anyagi érdekeltség és az anyagi érdekeltségen alapuló minőség problémá ja. Egy ilyen lentről fontig, termeléstől értékesítésig terjedő együttműködés az anyagi haszon kedvező és ösztönző elosztása esetén a minőségi mutatók jobb betartására ösztönöz és ad lehetőséget. A vertikális kooperáció egyik feltétele a fogyasztócentrikus, a fogyasztó igényeihez legjobban igazodó szemlélet kialakításának. Márpedig a bel- és külföldi igények figyelembevétele nélkül elképzelhetetlen az élelmiszer-gazdaság, a vertikális kooperáció kialakítása. Megyénkben sok állami gazdaság és termelőszövetkezet a maga bőrén tapasztalhatja, hogy ezek a minőségi igények jelentősen befolyásolják az exporttörekvések megvalósítását. Az exportban jelenlevő partnerek egyre szigorúbb feltételeket szabnak a termelőknek és a fokozott igények kielégítése elképzelhetetlen akkor, ha ezeket a szigorú feltételeket nem követeljük meg a hazai körülmények között is. S ebben segít a vertikális kooperáció, a nanvüzemek mind szorosabb összefogása, s az ebből fakadó anyagi érdekelt- sén. Ez az úiszerű és korszerű együttműködés ugyanis megköveteli, hogy a végtermék nagyobb értékéből, árából egyformán részesedjenek mindazok, akik a vertikális folyamatból részt kérnek és a kooperációban részt vesznek Az úi szervezet tehát csak alap ahhoz hogy a kívánt vertikális koortűró^iá minél előbb. mi_ nél szélesebb körben létrejöjjön. Lakos György AI SZA Ilii U Bll K IS A B!S Húsz éve újító (3. oldal) Amit vérrel szereztünk... (S. oldal) Vasas—SBTC 1:0 (6. oldal) A tiszta városért (7. oldal) Felavatták Rajk László emléktábláját Rajk Lászlónak, a magyar és a nemzetközi munkásmozgalom kiemelkedő harcosának emlékét márványtáblával örökítette meg a róla elnevezett utcában — a XIII. kerületi Pannónia utcában — a Fővárosi Tanács Végrehajtó Bizottsága. Az emléktáblát, amelyet a Vígszínház jobboldali szárnyépületének felén helyeztek el, szombaton ünnepélyes külsőségek között avatták fel. A megemlékezésen részt vettek Rajk László családjának tagjai, a budapesti párt- és tömegszervezetek vezetői, s ott volt a munkás- mozgalom sok régi harcosa. Sarlós István, a Fővárosi Tanács Végrehajtó Bizottságának elnöke mondott beszédet, majd a munkás-gyászinduló hangjai közben elhelyezték a megemlékezés virágait. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának nevében koszorút helyeztek el Rajk László sírján a Kerepesi úti temető munkás- mozgalmi pantheonjában. ■I S ' I ül ' Apróságok egymás közt (Koppány György felvétele) Virágcsokrok mellett Asszonyok köszöntése Tizenhárom esztendős volt, majdnem, hogy gyermek, amikor dolgozni kényszerítette a szükség. Később más idők jöttek, jobbak, napfényesebbek, de Tarnóc Pálné, nem adta semmiért a munkáját. Most egy esztendeje, a Kisterenyei Gépjavító Állomáson dolgozik. Ott telnek napjai, az új, a csupa asszonyt foglalkoztató üzemben. Ö vezeti a félkész raktárt, s lia úgy hozza a szükség, minőségi ellenőr is. Közben tanul. Az időtől, a követelményektől semmiképpen sem akar elmaradni. Másodéves hallgatója a mezőgazdasági technikumnak. Sokszor és sokan kérdezték tőle, hogyan győzi erővel, idővel. Hogyan tud felelősségteljes munkája mellett tanulni, ellátni a családot. — Nincs ebben semmi különös — simítja végig dús, barna haját. — A férjem megértő, rendkívül sokat segít /nekem. Aztán ott van a 14 éves lányom. Sok mindent elvégez helyettem... S itt, a vállalatnál ... itt is méltányolják a családos asszonyok gondját, baját... Erről beszélt azon az ünnepségen is, amelyet tegnap rendeztek a Kisterenyei Gépjavító Állomáson a nemzetközi nőnap alkalmából. A fehér asztalon hóvirágcsokrok köszöntötték az asszonyokat, s a poharakban bor gyöngyözött. Tarnóc Pálné meg arról beszélt őszintén, egyszerű szavakkal, ez a megerőltető munka is sokkal könnyebb itthon. Hiszen békében telnek a hétköznapok. Hetven ünneplőbe öltözött asszony adott igazat neki, amikor tapsra verődtek a tenyerek. Egyébként az asszonyokat, a vállalat szorgalmas munkásait, Baranyi Bertalan igazgató és Sarkadi Ernő, a Pásztói Gépjavító Vállalat főkönyvelője köszöntötte tisztelettel, sok- „«j.----(Vinczéné) H étmillió nyereség, két és fél millió részesedés Holnap fizetnek a Cserháti Erdőgazdaságnál Megyeszerte kiszámították már, hogyan gazdálkodtak az új gazdasági mechanizmus első évében a vállalatok, menynyi nyereségre tettek szert, mennyi nyereségrészesedést fizethetnek a dolgozóknak. A mezőgazdasági üzemek közül eredményesen gazdálkodott egyebek között a Cserháti Erdőgazdaság is a múlt esztendőben. A gazdaság már évek óta rendszeresen túlteljesíti a tervét, azonban a múlt évben a vártnál is jobban sikerült a kitűzött célok elérése. Tavaly az eddigi legnagyobb nyereséget, több mint hétmillió forintot értek el. A nagy összegű tiszta nyereséget mindenekelőtt tervszerű szorgalmas munkával biztosították. Kiválóan használták ki a szabadpiaci lehetőségeket, valamint jelentős mennyiségű faanyagot exportáltak, elsősorban a papírgyártáshoz nélkülözhetetlen papírfát. Növelték nyereségüket azzal is, hogy a szokásosnál értékesebb ’ ipari faanyagot állítottak elő. A jelentős többletnyereség következtében a gazdaság vezetői és dolgozói is szép nyereségrészesedést kaptak. A számítások szerint az összes béralap 10,23 százalékát fizetik ki részesedésként a három kategóriában. Ez megfelel csaknem két és fél millió forintnyi összegnek. A harmadik kategóriába tartozó dolgozók átlagosan másfél havi fizetésüknek megfelelő összeget kapnak nyereségrészesedésként. Ez az összeg egyénenként nagyobb, mint a régebbi évek nyereségrészesedése. A Cserháti Erdőgazdaságnál holnap fizetik ki a dolgozóknak a részesedési összeget. A dolgozók az erdészeti központokban kapják meg a múlt évi szorgalmas munka jutalmát. Húszéves az Országos Takarékpénztár i. i. Félmilliárd forint a megye betétállománya Sajtótájékoztató az OTP megyei igazgatóságán Tegnap délelőtt az Országos Takarékpénztár fennállásának 20. évfordulója alkalmából sajtótájékoztatót tartottak az OTP Nógrád megyei Igazgatóságán. A tájékoztatón a sajtó képviselői mellett megjelent Solymosi Imre, az MSZMP Nógrád megyei Bizottságának munkatársa is. Szamoshelyi Jenő, az OTP Nógrád megyei Igazgatóságának vezetője tájékoztatta a sajtó képviselőit az elmúlt húsz év fejlődéséről, s ismertette a különböző szolgáltatási ágakban elért eredményeket. Közölte, hogy ebben az évben eddig több mint 57 millió forinttal növekedett a betétállomány, s a betét összege elérte a félmilliárd, forintot. Az elmúlt húsz év során az OTP Nógrád megyei Igazgatósága jelentős lépést tett előre a takarékbetét gyűjtése terén. 1968 végén több mint hatvanháromezer betétkönyvet tartottak nyilván, a betétek összege mintegy 20 százalékos növekedést jelentett 1967 azonos időszakához viszonyítva. Jelentős fejlődést értek el a gépkocsi-nyereménybetétekriél, amelyek a teljes betétállományhoz viszonyítva a régebbi 6 százalékról 8 százalékra növekedtek. A gépkocsinyeremények száma megyénkben már 44-re emelkedett. Az egy lakosra jutó átlagmegtakarítás összege 1968-ban elérte az 1937 forintot. Évek óta kimagaslóan jó az iskolai takarékossági mozgalom során elért eredmény. Az egy tanulóra jutó átlagmegtakarítással megyénk az országos első helyet foglalja el: az egy tanulóra jutó átlagmegtakarítás meghaladja a 112 forintot. A Kölcsönös Segítő Takarékpénztár taglétszáma már több mint 15 ezer fő, a tagok havi átlagbetéte mintegy 2,4 millió forint. Megyénkben ma már 108 takarékos községet tartanak nyilván, s mind szélesebb a lakosságot érintő szolgáltató tevékenység is. Legnagyobb értékben a lakásépítkezést segítették elő. Csupán az elmúlt évben 856 lakásépítési kölcsönt engedélyeztek, több mint 37 millió forint kölcsöntámo- gatással. Egy év alatt 719 lakás építése fejeződött be, és 317 családi ház építését kezdték el. Áruvásárlási kölcsönök formájában csupán az elmúlt évben mintegy 10 ezer hitellevelet adtak ki, csaknem 56 millió forint összegben. Ez jóval meghaladja az előző évek összegét. A személyi hitelek címén kifizetett 27 millió forintot a megye lakói közül kilencezren vették igénybe. A mezőgazdasági termelés: hitelre fordított összeg meghaladja a 12 milliót, amiből több mint kétezer igényt elégítettek ki. A tájékoztatót vita követte amelyben az OTP Nógrád megyei Igazgatóságának vezető munkatársai és a sajtó képviselői vettek részt.
