Nógrád, 1969. március (25. évfolyam, 50-74. szám)
1969-03-30 / 74. szám
VILLASOR a falu fölött A munkásmozgalom harcosai — megyénk szülöttel Férfi módra küzdött Fent a villasoron csendes a délelőtt. A meredek ásott kertben enyhe párát lélegzik a föld. Fönt, a kerítés mellett egy asszony, tűzzel emészted a gazt- A füst keveredik, a föld illatával.. Innen föntről hézve turkál Iának a háztetők. Távolban, tavasad ködfátyolban csak a Narancs-hegy magasabb. Végignézett a falun, majd messze a hegyek felé. Kur- taszárú gumicsizmája a pu- lia földbe süppedt. Leereszkedett a-z udvarba, ügyedül volt otthon. A fia, egyetlen mindene, munkában, van a városban. Az ember valahol a határban, tavaszt várva a , földet szemléli- Gondozott az udvar, a lakásban fénylik a tisztaság. Ilyenkor délelőtt ; ritka erre az idegen. Állok a kapuban. Biztat: — kerüljön beljebb! A keskeny konyhában hűlőben a tűzhely. A kertre néző ablakon benevet a fény. A kockás lepellel terített heverő végére húzódik és a konyhaszekrénynek támaszkodik. A szeme kérdez. Kioldja kendőjét. Haja ritkul. Arcán enyhe, barázdák- Ki hinné el így, egyszerű szótlanságában erről az asszonyról, amit Bevlz Tibor, a tanács elnöke mondott. — Lantos Sándorné. a községi tanácstag, sokat tud a faluról... Mentegetőzik. Kezefején megrándul egy ér. Munkához szokott ujjait egymásba fonja. —- Az elnök túloz. •. Megsárgult papírok őrzik a tanácsházán, hogy évtizedeken át Lanto&né az öregek gyámolítója, csendes magányukban vigasztalójuk. Nem múlik el jeles ünnep, részükbe készített ajándékcsomag nélkül.’ Az iskolában is jó szívvel emlegetik a sok fáradsággal rendezett vidámságok, a pihenést hozó nyári táborok támogatásáért. Éveken át nevéhez fűződnek mindezek a kezdeményezések. Terebélyesedő népszerűsége némelyekből a féltékenységet váltotta ki. Egy jegyzőkönyv tanulságként fogja megőrizni a jövő számára, hogyan kísérelték meg bénítani jövőt formáló erejét. — Nem, nem hagyjuk, ezt már eltakarta a feledés! Évtizedekkel ezelőtt közakarattá vált a faluban, hogy a helyi hatalom képviselőjévé választják. Akkor nőtanács-titkár volt. Hivatalosan is közölték véle- A ránehezedő sok elfoglaltság kimondatta vele, hogy a megbízatást csak akkor vállalja, ha mentesítik más elfoglaltságától. A keserű emlékek még ma is mély barázdákat vonnak az arcára. — Nem a megbízatást elvállalni nehéz, hanem, teljesíteni a ránk nehezedő feladatot... Azt terjesztették róla, hogy amit addig tett, csupán létra volt a magasabb beosztás felé. Már szabadul a munkától. Ha leköszön, búcsúzhat a párttól. Taggyűlést hívtak össze, hogy közöljék vele ott, a nyilvánosság előtt, a vezetők véleményét- Keserűségében bezárkózott otthonába. Az éjszaka elrejtette könnyeit. A választás napján messze utazott a faluból. Amikor visszatért, mindenki, aki szerette, várta, hogy köszön tse Körzetében egyetlen ellenszavazatot sem kapott. Felvillant a szeme. — Hagyjuk a múltat, amikor itt a jelen!... Valahol a villasoron veszett csaholásba kezd egy kutya- Behallatszik a konyhába. Az üveges ajtón át az utcára néz. Arról beszél, hogy új ez a házsor. Már a legújabb építési eljárssal készítették a házakat. Oszlopos lépcsőiéig árókkal, utcára nyújtózkodó kertekkel, ' vasból mintázott kerítésekkel. Valósággal is villák ezek. De a dűlőn, amíg uradalmi szántó volt, se űt, se járda nem épült. Világítása se volt, egy gyufáién,gnyi sem. A lakók pedig nála kopogtattak: — No, Mancink, te vagy a képviselőnk, út kéne, meg villany is!... ■ Sok családnál őrzik még Nőgr ádsápon a régi szlovák kultúra emlékeit- Karaba Pál, a m ár elhunyt ezermester kézzel készített szerszámúi, gépei, faragványai és a különbőzé szövőszékek erről tanúskodnak. Sztankó Józseféknál mi is megörökítettük, amint Szta nkóné a régi szövőszékem rongypokrócot készített. Esztendőkön át gyűjtik a családban a rongyot, a régi ruhaféléket is felvagdossák, és szalaggá varrják össze. Ez a rongyból szőtt szőnyeg alapanyaga. Reggel héttől este 10 óráig 10 méter hosszú szőnyeg készül Színjátszók fesztiválja A gyakorlat, egyre követelőbben állítja a színjátszó amatőrök elé ázt a feladatot, hogy új keretben — pódiumon, klubban, klubkönyvtárban. munkásszálláson, könyvtári olvasóban — szóljanak a közönséghez. Ehhez kíván módszertani és gyakorlati seaitsénet. tanácsot adni a Színjátszók Országos Pódium fesztivál ja. Az év egyik legjelentősebb színjátszó szakmai eseményét április 5—10. között rendezik Székesfehérvárott. A Népművelési Intézet a bemutatósorozathoz szakmai tanácskozást ’kapcsol, amelynek előadásaira a bemutatók másnapján kerül sor. Felélénkül előbbi, múltba néző mozdulatlanságából. Látom, amint a tanácsülésen követeli jogaikat. Megmozdulnak a villasor lakói is- Építik az utait, megérkeznek a villanyszerelők, felállítják az oszlopokat, kigyullad a fény a villasoron. A véletlen hozta, hogy a háza előtt állítottak fel egy égővel felszerelt oszlopot. — Látja, ilyen az élet. Megtámadtak érte, hogy ezt magamnak rendeztem így. Néhány házzal odébb is került kapu elé lámpatest, azt nem kifogásolták. — Köny- nyed mosollyal űzte el a bosszúságot. De ez nem fékezhet le egy embert.. Titkolja, amit a község vezetőitől tudtunk meg, hogy olykor titokban köny- nyeivel enyhít keserűségén. S csak aiz hoz teljes nyugalmat számára, ha valami terv megvalósul, valami kérés teljesül. — Mi már ilyenek vagyunk. Fáj, ha megbántanak, de vigasztalást kapunk, ha tehetünk valamit... Azt mondja, nézzük meg a falut. Csak a verandára kell kiállni. A nagy kiterjedésű parkban is próbálkoznak a fűszálak. Az óvodából idehallatszik a gyerekzsivaj- Távolabb egy üres téren friss halomban kő, tégla. — Most az a központi épület kerül sorra. Ott lesz a párt, a tanács, a fiatalság. Karancslapujtőnek szüksége van rá. Ahol eddig jártam, azt mondták, jönnek segíteni építeni. Az avatáson majd találkozunk. •. Elszaladt az idő. Délre áll á nap. Jönnek az övéi ebédre. Számára mégis ezek a Legkedvesebbek. Mert anya ő, családjáért aggódó asz- szony. Mai asszony... Bobál Gyula Még nem töltötte be a huszadik évét, s már a második gyermekét hordta a szíve alatt. Alacsony, vékony csontú asszony volt, fiatalon is a bányászsors bölcs tudója. Férje, Ondrék József, az etes-amálíai kőszénbányában napi 12 órát dolgozott. Az első világháború végén, amikor a frontról egymás után szökdöstek haza a kihurcolt katonák, a 8 órás munkaidőért sztrájkba léptek az etes- anxáüai bányászok. A csendőrök körbefogták a sztrájkoló- kat, s a hatalom szavával megszabták a feltételt: — Aki felveszi a munkát, az kiléphet a körből! A többiek meg nagyon megbánhatják!... Ondrék József jó néhány társával együtt a körön belül maradt. Kassára vitték, bebörtönözték, s a család kenyér nélkül maradt. Ekkor történt, hogy a bányászasszony nagy igazságot ismert fel. A mi ellenségeink nem a fronton vannak, hanem itt, az ország határain belül. Ha sorsunkat magunk akarjuk irányítani, keményen meg kell harcolni érte. S a nagy harc ideje 1919- ben elérkezett. Ondrék Józsefet üzemi bizalminak, direktóriumi tagnak választották. Felesége mellete állt a poszton. Egy alkalommal egy kommunista vezető látogatott el a bányához. Kezet rázott a férje elé siető asszonnyal, és így szólt: — Olyan asszonyokra van szükségünk, akik férfi módra megküzdenek igazukért. Fájdalmasan rövid életű volt a munkáshatalom, de a 133 nap alatt Ondrék József- né a munkásmozgalom kemény harcosává érlelődött. Bátorságát nem törte meg a fehérterror sem. Esténként a lefüggönyözött szobában előr vette a rejtve őrzött munkás- mozgalmi kéziszótárt, és szomjasan itta a szavakat: Mi a szocializmus? Mi a munkáshatalom? S amikor egy este csöndesen kopogtatva nála kért menedéket az üldözött Gregus István, nem tagadta meg a segítséget. Nemsokbal ezután két csendőr lökte be Ondrékék kapuját. Felforgatták a házat, majd amikor Ondrék József megérkezett a bányából, nekiestek: — Te piszok, te vörös kutya, azt hiszed, nem tudjuk, hogy te rejtegetted a vörösöket? Megmondod rögtön, vagy úgy ellátjuk a bajodat, hogy a tulajdon jó édesanyád sem ismer rád! Az ígéretet kegyetlenül beváltották. Ondrék József soha életében nem tudta kiheverni a brutális verést, a tönkretett szervezet nem bírta a nehéz munkát. Elbocsátották a bányából. A stafétabotot feleségének adta át: — Mindig mellettem álltái, becsülettel, hűséggel, a mi ügyünkből eztán a te válladra jut a nagyobb porció. A bányászok /között gyakran robbant ki sztrájk. Ilyenkor Ondrék- Józsefet már jóelőre lezárták, de felesége a sztrájkolok között volt, biztatta az embereket: — Tartsatok ki, elvtársak! Látjátok, az én uramat lezárták. Félnek tőle. Félhetnek is mindannyiunktól, mert az igazság a mi oldalunkon van. S elérkezik még az id,ő, hogy az erő is az igazság mellé áll, csak tartsatok ki, elvtársak! A spanyol szabadságharc ideje alatt szolidaritási piros bélyeget árult. Ekkor már nagy szálka volt a helyi hatalmasok szemében. Egyre- másra tartottak nála házkutatásokat, , titkos rádióleadót, röplapokat kerestek, de bizonyítani soha nem tudtak. 1936-ban az északi határon túlról egy „drótostót” érkezett a községbe. A kis ládikában azonban ' nemcsak bádogot hozott. a szerszámok alatt röplapok lapultak. Ondrékék házába is betért, s ide jó helyre jött. Ondrékné átvette a röplapokat, nagy halom krumpli alá rejtette. Nap mint nap magához vett jó néhány dara bot, s elszórta ott, ahol a bányászok jártak. A házkutatások még gyakrabbá váltak. Felfeszítették a padlót, kiszedték még a kályhacsöveket is, de Ondréknénak már jóelőre megvitték a házkutatás hírét, s £ tudta, hová kell dugni a féltett röplapokat. A II. világháborúban megkapta katonai behívóját a ű& is, s ő így bocsátotta útnak: — i^les fiam, ott embert ne öljél, neked ott nincsen ellenséged. A te harcod itthon vár rád. Ekkor látta utoljára a fiat Néhány hónap múlva megérkezett a hír: ne várja őt többé haza. A háború utolsó esztendeje ben ismét két csendőr állított be Ondrékék házába. Ezúttal nem volt házkutatás, az asz szonyhoz fordultak: — Ügy látszik, a vesztét keresi, Ondrékné. Zsidókká) paktál, a gettóba jár. Tudhatta volna, ml a zsidöbarát sorsa?! A zalaegerszegi internáló tábor majd jó hely lesz magjának is! Sokszor nyúlt már a halál az asszony után, de ilyen közel még sohasem volt. Érvelt bizonyított, hivatkozott, s hírűkor az került szóba, hogy fia életét adta a fronton, a két tisztnek nem maradt ellenvetése, elhurcolását felfüggesztették. Jó néhány nap múlva tudta meg, hogy az a vonat amellyel őt is Zalaegerszegre szállították volna, soha nem érkezett meg. Lebombázták útközben, egyetlenegy internált sem menekült. Ondrék József né ma 71 éves, s a balassagyarmati szociális otthon lakója. Nagy halom megsárgult emléklapot, díszoklevelet őriz, küzdelmes élete elismeréseit. Ezek az 6 nagy kincsei. Legutóbb megkapta a Munka Érdemrend ezüst fokozatát, s az emlékérmet. Munkáját, harcát nem felejtették el. Szendi Mátra Laci háromszor jött... a gyomra hozta vissza. Persze ez régen volt. Laci azóta megfogadta, hogy többet nem csinál ilyet. — Van testvéred? — Nincs. Kopár a kert, keskeny út vezet az épületig, amelyen még világosan láthatók a bővítés nyomai Mögötte elnyúló lapos ház, lelakatolt ajtókkal. — Ebből szeretnénk majd a gyerekeknek kultúrtermet alakítani — mondja Ferencz Imre, a városi tanács művelődési osztályának vezetője. Sebtiben lerakott, sokféle színű cementlap helyettesíti a járdát, hogy a gyerekek ne járjanak sárban. A baglyasaljai hétközi diákotthon még az átalakulás képét mutatja, az épület egyik sarkában egyelőre lakó is van. Sokan fogtak össze azért, hogy ez az otthon létrejöjjön. Elgondolkoztató adat: kétéves felmérés szerint a városban 24,6 százalék a hátrányos helyzetű tanulók aránya- Ez elég magas, s közöttük a veszélyeztetett gyerekek. Szinte valamennyien rendezetlen, hányatott családi környezetben élnek. Pedig az egyik, vagy gyakran mindkét szülő dolgozik. Előfordul, hogy a keresetek elérik vagy meghaladják a két-háromezer forintot. Elég sok a magára hagyott anya, aki három műszakban dolgozik és közben gyermekei felügyelet nélkül csatangolnak az utcán. És akadnak apák, akik jóformán csak filléreket adnak haza a fizetésből, a többit elviszi az ital. Ezekben a családokban a gyerekek az iskola helyett az iskola mellé járnak, rosszul tanulnak, nem tudnak beleilleszkedni a közösség fegyelmébe A legtöbbjük több tantárgyból bukott. A gyerekek egy része — a legnehezebb helyzetiben tevők — már emberi körülmények között, szép tiszta otthonban él. Kun István, az otthon lelkes, hivatását igazán átérző igazgatója arról beszél, hogy a gyerekeknek elsősorban sze- retetre, bensőséges közösségre van szükségük. A megváltozott környezet n.em egy esetben csodát művelt. Kivirultak, jókedvűék, gondozottak lettek. Egy héten egyszer, szombaton hazamennek, így nem szakadnak el teljesen a családi közösségtől. A szomszédban iskola van. itt többet tudnak velük törődni, mint a zsúfoltabb iskolákban. Jobban tanulnak, mindegyiknek javult a tanulmányi átlaga. Jól érzik magukat, játszanak, önfeledt kacagásuk melengeti az embert. Pedig majdnem mindegyik keserű emlékeket hordoz a szívében. * Zsuzsi értelmes arcú. magas növésű kislány, most ötödikes. Harmadikos volt, amikor idekerült- Kétszer szökött meg. hogy láthassa az édesanyját. — Szereted édesanyádat? — Nagyon szeretem. — Jó neked itt az otthonban? — Jobb itt lenni, mint otthon. Anyukám sokszor megvert, ami éppen a keze ügyébe került, azzal. Itt tudok tanulni, nem zavar senki. Már javítottam az átlagomon is. Pityu éjfekete bogár szeme vidáman csillog- Ötödikes. A történelmet szereti, főkém a rómait. Másik szenvedélye az olvasás. Az otthonból ő az egyedüli könyvtári tag a községi könyvtárban. — Hányán vagytok testvérek? — Kilencen, s hárman itt vagyunk. — Szeretsz itt lenni? — Igen. Otthon mindig ei- csavargok. Meg aztán itt olyan jókat főznek. Sokat szoktam enni. Csak a spenótot, meg a forralt tejet nem szeretem. Pityu a szobafelelős és a gyerekek által felállított „erősségi rangsor” első helyezettje. Marika okos, tiszta homloka másodikos kislány- Itt kezdett iskolába járni, az átlaga 4,5. Édesanyja, édesapja Budapesten él, az apjáról nem is tudnak semmit, öt a nagymama neveli, aki három műszakban dolgozik. Nemrégiben intézték el, hogy a tartásdíjat végre a nagymama kapja kézhez. — Szoktál játszani? — Igen. De sokat tanulok, mert év végére kitűnő szeretnék lenni. — Jól érzed itt magad? — Szeretek itt lenni, mert vannak gyerekek, akikkel tudok játszani. Laci mokány kis barna gyerek- Régi ismerőse a rendőröknek. csavargásai során gyakran vitték haza. Megszökött már az otthonból is., csak — Gyakran kaptál ki otthon? — Igen. Anyukám ölébe kelleti feküdnöm, a fejemet bedugták egy kalapba és apukám a vasalózsinórral vert. ■— Tudtál ilyenkor aludni? — Nem nagyon, mert fájt. Laci háromszor jött ide ar otthonba a tanár bácsihoz, hogy vegyék fel, mert ő jobban szeretne itt lenni. Azóta javult a tanulmányi átlaga és magatartása is megváltozott Ezekért a gyerekeken a. erőfeszítések nem hiábavalók. Megnyílik számukra is az út a jobb, kulturáltabb élet felé., amiből különben — saját akaratuktól függetlenül — kívül rekedtek volna- A városi tanács művelődési osztálya bővíteni szeretné a hétközi diákotthont. Tervezik, hogy már óvodás korban ide hozzák a gyerekeket. megkönnyítve számukra az iskolai oktatás kezdetét. De elkelne a segítség a gyerekek ruháját illetően is. Nagy gond a telefon hiánya. Ahol harmincöt gyerek él. ott bármikor előfordulhat betegség, esetleg gyors orvosi segítségre lenne szükség. ígéretet már kapták, de telefont nem. A kert még egyelőre kopár, de hamarosan vidám, gondtalan gyerekek serege népesíti be. akikből itt embert nevelnek. Csata! Erzsébet MŐORÁD — 1969.. március 30., vasárnap *8
