Nógrád, 1969. március (25. évfolyam, 50-74. szám)

1969-03-30 / 74. szám

Tapa«zlalalaikai in ti Ilkánk kan Lesz-e átadás? hasznosítjuk Vladimir Pirosik dr.. a besztercebányai kerületi pártbizottságé első titkárának nyilatkozata A Magyar Tanácsköztársaság kikiáltása 30. évfordulójá­nak ünnepségein a megyei pártbizottság vendégeként me­gyénkben tartózkodott a Szlovák Kommunista Párt Közép- szlovákiai Kerületi Bizottságának négytagú delegációja. Az elutazás előtt munkatársunk beszélgetett Vladimir Pi- rosik dr.-ral, a besztercebányai kerületi pártbizottság el­ső titkárával, a delegáció vezetőjével Nógrád megyei láto­gatásukról. ___________________ __________ l egyen a kapcsolat, a kooperá­ció, nisten et mind a két me­gye kölcsönös érdeke. — Ismerjük a CSKP no­vemberi pieuumanak határo­zatát. A határozat után ho­gyan vázolná a politikai es gazdasági konszolidációt, hol tartanak ebben a munkában? — Az elmúlt évben bonyo­lulttá vált nálunk a politikai helyzet. Azóta viszont már so­kat haladtunk. A jelenlegi helyzet is ismeretes a magyar munkásosztály előtt. Ma már azt mondhatjuk, hogy a no­vemberi plénum határozatá­nak szellemében haladunk előbbre, mert a párt látja a kivezető utat a korábbi hely­zetből. Látjuk a tennivalókat is, hiszen a novemberi határo­zatban kimutatták a januar utáni politikai események elő­nyős és hátrányos jelenségeit is Mi biztosítjuk, hogy a ha­tározat széliemében egységes vélemény alakuljon ki a párt­ban, párttagságunk és egész dolgozó népünk teljesítse a reá háruló feladatokat. Az eddigi tapasztalatok alapján azt kell mondanom, hogy máris sikere­sen oldjuk meg a határozatból adódó feladatokat Jó lehető­ségek adódtak ehhez, hiszen ezekben a napokban tartjuk a taggyűléseket, ahol ismertet­jük a tagsággal: hol tar tunic, mit valósítottunk meg eddig, s mi a tennivalónk. Ezeken a taggyűléseken nemcsak tájé­koztatókat tartunk, hanem azt leérjük a dolgozóktól, hogy a gyakorlatban Is valósítsuk meg a határozatot. Ügy érezzük, a mi kerületünkben már konszo­lidálódott a politikai élet. — Tudjuk, hogy a munkás­osztály támogatja a C8KP irányvonalát. Miképp mutat­kozik ez meg a gyakorlat» A ZIM Salgótarjáni Gyára rekonstrukcióján „teljes fordu­latszámmal” működik a bonyo­lult beruházási gépezet. Meg­történt. már a légtechnikai gépház építészeti átadása: készre jelentették az üzemi gyártócsarnokot — szintén építészetileg —, benn a hatal­mas épületben, s az épületen kívül fő- és alvállalkozók, a legkülönbözőbb szakmák kép­viselői serénykednek. Március 31-ével lejár az építészeti kivi­telezés határideje a nagycsar­nokban. Mindenki tudja azon­ban, hogy az igazán izgalmas terminus nem ez, hanem a jú­nius 30-i, amikorra — az olaj­ellátás és a vézkezelő-épület ki­vitelezésével — az új gázké­szülékgyár valamennyi létesít­ményének készen kell állnia az üzembe helyezésre. Pesszimisták és optimisták E határidő megtartása nagyon szigorú feltétele annak is, hogy az új kulcsöntödei csar­nok, valamint a segédüzemi csarnok és az úgynevezett fej­épület is megépüljön határi­dőre. A mostani munka pon­tos befejezése, a régi épüle­tekből való átköltözés szerve­zett üteme, a bontás, a kivi­telezés megkezdése — mind, mind egy-egy fontos tényező­je a rekonstrukció gyorsabb, vagy lassúbb tempójú folyta­tásának, befejezésének. A pesszimista nyilatkozatok már ezt is figyelembe veszik, ami­kor óvatosságra intenek. Kik a pesszimisták? Első­sorban a beruházó képviselői. Azért, mert például Szenes Ti­bor, a gyár üzemfejlesztési csoportjának munkatársa még akkor is igyekszik permanen- ciában tartani az építőket, ha egyébként nincs ok az aggo­dalomra. És most van? — Építőmesteri jellegű mun­ka — a vízkezelő épületet és a kéményépítést kivéve —, — már kevés maradt az új gázkészülékgyáron. Amitől fő a fejünk, az a technológiai szerelés. Mi elsősorban termé- gzetesen saját alvállalkozóin­kat figyeljük, azokat, akikkel mi, és nem a Nógrád megyei Állami Építőipari Vállalat kö­tött szerződést. De fél sze­münk rajta van generálkivite­lező partnereinken is. — És milyen észrevételei vannak? — Például az Intranszmas — amely az üzem valamennyi szállítóberendezését szereli — jelenlegi munkamenete nem sok jóval biztat. A Gyár- és Gépszerelő Vállalat emberei a gépi berendezések elhelyezé­sét, felszerelését, üzembe he­lyezését végzik. Ennek üteme gyorsabb, s úgy látszik nem akadályoz a június 30-i áta­dásban, Ugyanez vonatkozik véleményem szerint a Gyérké- ményépítő Vállalat még hát­ralevő tennivalóira. A Csősze­relőipari Vállalat már a fővál­lalkozó partnere... — Mi a feladata? — A gőz, sav, olaj és sűrí­tett levegő csőhálózatának építése. ALáng Gépgyár szak­emberei a kazánház berende­zéseit szerelik. A Láng meg­bízható cég. Az ő emberei azok, akik a legkevesebbet hallatnak magukról — dolgoz­nak, s minden problémát igyekszenek önállóan megol­dani. Ezt elmondhatom a Vil­lanyszerelőipari Vállalatról is. Az áttelepítés? Férfiasán be kell vallanunk, a határidők­kel csúszunk... (Schmid Rezső főmérnöktől tudom, hogy ebben ludas a csarnoki féltető és a közle­kedési utak építésének kése­delme, illetve a belső kábel- csatornákat borító vaslemezek kis teherbírása.) Nagy vászr kis vész Praznovszky Sándor építés- vezető irodájában teljes a hangzavar. Csodálkozva kér­dem a technikustól, hogyan le­het itt dolgozni? „Hát, valahogy lehet, de nem gond nélkül, ahogyan ez kitűnik az építésvezető szavai­ból is. Bár ő inkább az op­timisták táborához húz.. — Én nem mondom, hogy a hátralevő hónapok tennivalói nem rejtenek kockázatot, hogy nem következhet be bukfenc. De pillanatnyilag nem látok nagy vészt okozó tényezőt. Csak a nagyobb bérért ? Sokat ígérő kezdeményezés indult útjára a Salgótarjáni Kohászati Üzemekben. Az or­szágban másodiknak itt kezd­tek hozzá a munkások általá­nos iskolai magánvizsgára va­ló felkészítéséhez. Szakképzett pedagógusok öt hónapig he­tenként egyszer foglalkoznak a felnőtt tanulókkal. Másutt, ahol a vezetést nem foglalkoz­tatják ilyen gondok, a máso­dik, illetve harmadik szakma elsajátítását szorgalmazzák. Mindez azonban nem terelheti el a figyelmet a fő feladatról, a minimális általános művelt­séget adó nyolc általános Is­kola elvégzésének szükségessé­géről. Mert sok pénzt hozó új technológiát, jól eladható ki­váló új terméket csak akkor tud egy-egy kollektíva megva­lósítani, illetve előállítani, ha a vezetők szellemi képessé­geinek kibontakoztatásával párhuzamosan ugyanilyen fo­lyamat megy végbe az ala­csony, általános és szakmai képzettséggel bíró, főleg a be­tanított munkások soraiban. A jánlatos, hogy a vezetők nagyobb igénnyel lépje­nek fel azokkal szemben, akik többre becsülik kényel­müket, mint a fejlődés kike­rülhetetlen követelményeihez való igazodást,. Ne tévessze meg őket a régi gazdálkodás ma még erősen ható jelensége, az, hogy átmenetileg hiány van férfi-munkaerőkben. Az el­mondottak bizonyítják, hogy többről van szó, mint a na­gyobb kereset eléréséről. Ezt a többet így summázhatjuk: a vállalat jövőjéről folyamatos, biztonságos termeléséről, élet- képességéről és fennmaradásá­ról. Vcnesz Károly „Kisebb vész” azonban akad szép számmal. Talán a legki sebb, hogy a 31. számú Épi tőipari Vállalat előregyártó üzemétől származó hatalmas vasbeton födémelemek egész sorából kibújt a betonacél, es szabad levegőt szippantva, ne­kilátott rozsdásodni... Hog> ki a hibás, és ki javítsa ki, ha a hiba — hiba, azon most peres­kednek, De ez az ok csuk a festést késlelteti. Jobban nyugtalanította az építésveze­tőt, hogy például a pácoló darupályájának szerelésére — szerdáig — nem tudott kivite­lezőt sem megnevezni a beru­házó. (Időközben az Intransz­mas elvállalta a munkát.) Ez azért fontos, mert a „Csőszer” szakemberei erre a darura függesztik a különböző csőve­zetékek egy részét. Gond, hogy a zománcőrlő malmok áll­ványzata kész, a golyósmalmo­kat mór szerelik is, de a ke­zelő járdákról eddig semmi hír — ezt az építők segédjpan üzeme készíti. Nyugtalanul várják a TGSZV szerelőit is, akik a propán-bután, és k*- vertgáz-ellátás csőhálózatáról gondoskodnának — ha már itt volnának. Szerződésük határ­ideje március 31-vel lejár... Mikor dől el..? — A iegrázósabb talán a fűtőolajellátás, ahol a Vegyi­gépszerelő Vállalatnak, majd utána a Csőszerelőipari Válla­latnak, kettejük között pedig még a nógrádi építőknek is bőven van mit tenniük. Izgu­lok a vízkezelő épület miatt is. Közbeszólt a kemény tél, de most is elég nehezen hala­dunk vele. Nagyon bonyolult monolitikus szerkezetet épí­tünk, mind a vasszerelők, mind a betonozok megizzad­nak, mire a végére érnek. Igaz, hop' az átadás itt júli­us harmincegyedikén esedékes, akárcsak a kazánháznál, de az építőmesteri munkákon kívül a technológiai berendezésre is idő kell. A probléma, természetesen tízszer annyi, mint amennyit itt megemlíthettem —, de amit szóvá tettem, elég volna, fél évre is, nem a határidőig ma­radt három hónapra. Virág Imre főépítés vezető, aki be­szélgetésünk közben érkezett ide, mégis azt ajánlja: ne nyugtalankodjak korai még. Majd április 15-én. Szerinte akkor dől el, mely akadályok küzdhetők le, melyek nem. Azt ugyan nem sikerült tőle meg­tudom: honnan-e dátum bű­vös jelentősége? De azt azért megígértem, április 15-én Ismét meglátogatom az építke­zést, ugyanazzal a kérdéssel, rrjint most: lesz-e átadás jú­nius 30-án az új gázkészülék- gyiárban? Csizmadia Géza Kevés a zuhanyozó A iolmáesi Erdókéniiai Vál­lalatnál korszerűtlenek a szo­ciális létesítmények, midig fürdés nélkül nem ajánlatos kilépni ebből az üzemből. A faszénportól feketék az em­berek. Egy kicsi zuhanyzójuk van, 6—8 vízszóróval. Vált ' kor 30—40 ember tolong alatta. Képtelenség rendszeresen tisz­tálkodni, az öltözők is kicsi­nyek. A helybeliek még vala­hogyan elviselik, mert haza­sietnek és otthon tisztálkod­nak. De mit tegyenek a vidék­ről bejárók? Kénytelenek a fürdőben várakozni, amíg rá­juk kerül a sor. Piszkosan mégsem mehetnek ki az üzemből, mert nem engedik fel őket a vonatra sem. Változást remélnek. Erre annál is inkább szükség van, mert a jövőben nőket is al­kalmaznak. Már 15 asszonyt felvettek, létszámukat fokoza­tosan emelik. Feltétlen kor­szerűsíteni kell a fürdőt és az öltözőt! ( NÓGRÁD — 1969. március 30.. vosárnop 3 i Igaz, csak néhány na­pot töltött megyénkben P|- rosik elvtárs és a szlovák de­legáció, mégis, milyen ta­pasztalatokat szereztek, mi a véleménye társadalmi, poli­tikai életünkről? — Nem először járok Salgó­tarjánban. Volt szerencsém mar 1866-ban találkozni a sal­gótarjáni és a Nógrád megvei dolgozókkal, vezetőkkel, funk­cionáriusokkal. Már akkor az volt a véleményem, hogy igen hasznos a kölcsönös találko­zás, egymás gondolatainak, ta­pasztalatainak kicserélése. Ma ezt a véleményt csak erősíteni tudom. Ami a társadalmi és poiitikai . életet jelenti, rövi­den fogalmazok. Meggyőződé­sünk, hogy itt, Magyarorszá­gon, Nógrád megyében és Sal­gótarjánban igen nagy a párt tekintélye a munkások köré­ben. Bármerre jártunk, erről kellett meggyőződnünk. Meg­mutatkozott ez akkor is, ami­kor munkásokkal találkoztunk, akkor is, amikor vezető funk­cionáriusokkal beszélgettünk vagy éppen a dicsőséges Ma­gyar Tanácsköztársaság tiszte­letére rendezett ünnepségeken. Mi ennek nagyon örülünk. — Találkozott a küldöttség megyénk politikai életének vezetőivel. A besztercebányai és a salgótarjáni tárgyalások után hogyan látja és miben fogalmazná meg a két me­gye kapcsolatainak tovább­fejlesztését? — Az önök delegációja leg­utóbb a burzsoázia felett ara­tott februári győzelem hu­szonegyedik évfordulóján járt nálunk Közép-Szlovákiában. A besztercebányai beszélgetés so­rán mi nagyon nyíltan, elvtár­si alapon tárgyaltunk politikai és gazdasági helyzetünkről egyaránt. Elmondottuk mind­azt, amit jól csinálunk, de azt sem takargattuk, ami ellen még küzdünk és ami még gond nálunk. Ugyanígy beszél­gettünk a salgótarjáni tanács­kozás alatt, amit a megyei pártbizottságon a megye veze­tőivel folytattunk. Kicseréltük nézeteinket, tapasztalatainkat, elsősorban azonban a mi poli­tikai életünkről volt szó. Ki kell jelentenem, hogy ilyen elvtársi beszélgetés, a tapasz­talatok Ilyen őszinte kicseré­lése mind a két megyének hasznos és szükséges, A Ma­gyar Szocialista Munkáspárt gazdag tapasztalatokkal ren­delkezői a munkásosztály és a politikai élet szervezésében. Ennek gyökere messzire nyú­lik vissza, hiszen meg mutat­kozott már ötven évvel ezelőtt is, amikor győzelemre tudták vinni másodikként a világon a munkásosztály győzelmét, ki­kiáltották a Magyar Tanács- köztársaságot Ennek az ötven évvel ezelőtti tapasztalatnak tudható be az is, hogy a má­sodik világháború után a he­lyes útra vezették a magyar népet. Véleményem szerint ugyan­csak gazdag tapasztalatokra tett szert a Magyar Szocialista Munkáspárt az 19Sö-os esemé- nyék után. Rövid idő alatt megszervezte a politikai, gaz­dasági konszolidációt, kivezet­te a magyar munkásosztályt az ellenforradalmi káoszból. Ezek a tapasztalatok szá­munkra rendkívül haszno­sak. Ezért is vagyunk azon, hegy kölcsönösen eszmecserét folytassunk magyar barátaink­kal. Ezért is tartanánk fontos­nak, hogy a pártdelegációkon kívül tovább mélyítsük a kap­csolatot. az együttműködést műszaki, gazdasági és kulturá­lis térni egvaránt. de talán még tiwáhb age­szén n »t1 *i*ki—**ke­delem *-.*.*• c'ósiintau! tovmns segítéséig St;-yes s' ■ rk& - ig , _ tos prohlé**t4iit*ól már határoz­tunk, de ama tarcKSZÜnk, hogy üzemeink között is meg­bán? Elsősorban ágy, hogy a munkások segítik a párt po­litikájának megvalósítását, a szocialista vívmányok védel­mének ügyét? — A ml pártunknak leg­nagyobb támogatója a mun­kásosztály. Ez általános ér­vényű Önöknél is, nálunk is, ahol a kommunista párt a munkásosztály ve­zető szerve. Éppen ezért a munkásosztály támogatja a Párt tevékenységét és ugyanolyan erővel küzd a még meglevő hibák ellen, mint maga a párt. Ezt mutatja kerületünk három legnagyobb gyárának példája Is. A gyárak kollektívái felhí­vással fordultak a kerület va­lamennyi üzemének dolgozói­hoz, hogy a szlovák nem­zeti felkelés 25. évfordulója tiszteletére szocialista mun­kaversenyt kezdeményezzenek. Törekedjenek a tartalékok feltárására, javítsák a mi­nőséget, fokozzák a termelé­kenységet. Ehhez a felhívás­hoz már több mint ölven gyár és üzem kollektívája csatla­kozott. Ezzel megteremtettük a feltételeket a termelési gondok megoldására, ami a gazdasági konszolidációt segíti elő. Ilyen kezdeményezés indult útjára a szakszervezeteknél és a mező- gazdasági üzemeknél is, nem utolsósorban pedig a szolgál­tató vállalatoknál. Mert tudni kell, hogy a gazdasági konszo­lidáció a politikai konszolidá­ciót is jelenti, éppen ezért mind a kettőt segítenünk kell. Befejezésül hadd használjam fel az alkalmat, megköszönni delegációnk nevében a megyei pártbizottságnak, hogy lehető­vé tette számunkra az ünnep­ségeken való részvételt, azt, hogy ismerkedhettünk az önök életével, s nagyon sok tapasz­talatot szerezhettünk, amit a ml munkánkban feltétlen hasz­nosítani kívánunk népünk és a szocialista tábor javára — fejezte be a beszélgetést Vla­dimír pirosik dr., a beszterce­bányai kerületi pártbizottság első titkára. Somogyvárt László A tervutasításos gazdál­kodásban az általános- és szakmai műveltség gyarapítására azzal ösztökél­tük a munkásokat, hogy ha ta­nulnak, többet keresnek. Az új gazdasági szituációban, amikor az állam nem vállalja a kapa­citások központi lekötését és az értékesítés gondjait is a termelő-gazdálkodó vállalatok viselik, féligazság volna a na­gyobb bér reményével ösztö­nözni a dolgozók nagy többsé­gét általános és szakmai mű­veltségük gyarapítására. Az 1968-as esztendő tapasz­talatai azt bizonyítják: azok a vállalatok erősítették pozíció­jukat a piacon, amelyek nem­csak korszerű, hanem minő­ségileg is kifogástalan termé­kekkel szerezték meg, illetve erősítették vevőik beléjük ve­tett bizalmat. A tegnap követelménye azonban holnap már elévül, az állandóan fejlődő gazdasá­gi élet új, nagyobb igényeket kielégítő produktumokat köve­tel. A lények arra figyelmez­tetnek, hogy mind a belső, mind a külső piacon reflektor­fénybe került a termékek mi­nősége és korszerűsége. Ennek megvalósítása a műszaki-tech­nikai színvonalon kívül, ösz- szefüggésben van a munkások, alkalmazottak általános- és szakmai műveltségének szín­vonalával. A Budapesti Finomkötöttáru­gyárban az egyéves szakis­kolát végzett fiatalok minden gépen tudnak dolgozni, míg a betanított munkások többségé csak egy, vagy több gépet is­mer. Az előbbieknél nem je­lent gondot az esetleges át­csoportosítás, az utóbbiaknál ív otAdiic fel a kérdés: ho­vá 1 tTyüií őket, milyen mun­ka1. adjunk nekik, hogy meg­találják számításukat. E gond megoldására a vállalat szak­munkastanfoiyam indítását ter­vezi. Antal Istvánné, a Zrí­nyi Ilona-brigád tagja azt mondja: azért jelentkeztem a tanfolyamra, mert az ember sohasem tudja, hol van rá szükség. En pedig mindenütt szeretném megállni a helyem... Az új mechanizmus terem­tette új követelmények egyre jobban szétoszlatják néhány vezető korábbi téves állásfog­lalását. Űk azt vallották: azok a munkások, akinek beosztása megkívánta, elvégezték a nyolc általánost, a technikumot, il­letve a közgazdasági középis­kolát, a többieknek nincs szükségük az általános, vagy ennél magasabb szintű mű­veltség megszerzésére. Az élet azonban mást mu­tat. Egy-egy minőségi rekla­máció vizsgálatánál hamar ki­derül : alacsony a termékeket előállító munkások szakmai képzettsége. A későbbi okfej­tések során pedig kitudódik: hiányzik az általános alapmű­veltségük. A Salgótarjáni Ko­hászati Üzemekben több mint kétszáz dolgozó végezte el a technikumot, közülük sokan dolgoznak fizikai munkán. Egy másik kimutatás pedig arról tanúskodik, hogy majdnem nyolcszáz dolgozónak nincs meg az általános iskolai vég­zettsége, az az alap. amely" lehetőbe teszi a további fejlő­dést a különböző tematikájú és szintű szakmai tanfolyamok elvégzéséhez. Lehet, hogy egyes vezetők azt mondják: korai még a a vészharangot megkongatni. Azt hiszem sietésről, vészha­rang kongatásról szó sincs, csupán az új helyzet új fel­adatának felismeréséről. Ezt tanúsítja Szabó Istvánné, a Budapesti Finomkötöttárugyár balassagyarmati telepe dolgo­zójának véleménye is: „a szak­mai tanfolyam elvégzését ké­sőbb úgyis megköveteli tő­lünk az élet. Jobb ha most, és nem később ébredünk ennek igazságára”. Figyelmeztető ez azoknak a szocialista brigádoknak, ahol az általános műveltség és a szakmai ismeretek bővítésé­nek szorgalmazásakor egyesek azt mondják: inkább teljesí­tünk másfél normát, csak ne kívánják tőlünk, hogy tanul­junk, E fejlődést visszafogó szemlélet és az ebből táplál­kozó gyakorlat a jövőben sok kellemetlenséget, sőt I jössz fi­sa got is okozhat egyes kollek­tíváknak. Akik a tanulás el­len hadakoznak, elfeledkeznek arról, hogy államunknak nem célja a munkások erőkifejté­sének fokozása; ellenkezőleg, azt szeretnénk, hogy több, jól- képzett, munkáját gondolkod­va végző munkás tevékeny­kedjen megyénk üzemedben. Az ehhez szükséges tudást csak tanulással lehet megsze­rezni. Biztató próbálkozásokkal megyénk minisztériumi ipa­rában többhelyütt találkozunk. Ezeknek az üteme azonban el­marad a követelményektől. Mi­vel fontos kérdésről van szó, jó lenne ezt a témát a sürgő­sen megoldandó feladatok kö­zé sorolni.

Next

/
Thumbnails
Contents