Nógrád, 1969. március (25. évfolyam, 50-74. szám)

1969-03-28 / 72. szám

l*eda»n»j;iiKoI« Wni«nn Az Látáskuitúra képzőművészeti nevelés Korunk lendületes technikai fejlődését, a civilizáció ered­ményeit gyorsan érzékeljük. A parányok világától a boly­gókig lerövidült útról napon­ta vetít képeket otthonunkba a tudomány. Ebben az isme­retszerzésben — érzékszerve­ink közül — legfontosabb sze­repet kap a szem, a látás szerve. Érzékenysége — bio­lógiai épség esetén — fokoz­ható, ezért a korszerű peda­gógiában jelentősége egyre növekszik. A bennünket körülvevő vi­lágban a tárgyak formában, színben jelentkeznek és min­den emberi létesítmény először rajzban lát napvilágot. Ért­hető tehát, hogy művelődés­politikánk az iskolai oktatás tantárgyai keretében a rajzó­ráknak a többivel azonos ran­got biztosít és fokozott kö­vetelményeket támaszt. Alapműveltséget nyújtó ál­talános iskoláinkban a Tan­terv egységes megvalósításút nehány körülmény — eltérő környezeti adottságok’ szak­tanárhiány ~ megnehezíti. Külön gondot okoz nevelőink­nek az összevont osztályú is­kolák rajzoktatása, ahol a képzési idő heti egy, illetve fél órára rövidül. Itt a tanu­lónak önálló tevékenységgel kellene folytatni a megkez­dett munkát. Az oktatás fo­lyamán közölt rajzi törvény- szerűségek rögzítése és elrak­tározása még az osztott isko­lákban is komoly nehézséget okoz. Különös igénnyel jelent­kezik ez ipari településeinken, ahol például a műszaki jelle­gű rajzok ismerete nélkülöz­hetetlen. Meggyőző az a kia­lakult vélemény, ha a tanuló nem tudja megrajzolni, nem is tudja elkészíteni a munka­darabot. A tantervi anyag rögzítésé­re, alkotó jellegű felhaszná­lására az Országos Pedagóg? ai Intézet Vizuális Nevelési Tanszéke a tanulók részére — kísérleti jelleggel — munka­füzetet készített. Az előzetes gondos anyaggyűjtéssel, gya­korló rajztanárok bevonásával összeállított füzet egyelőre korlátozott számban, csak az 5. és 6. osztály részére je­lent meg. Megyénkben egy osztály tanulói és több rajz­tanár kapta kezébe a kísér­leti anyagot. Az eredmények már tanév közben is nagyon biztatóak. A rajzi munkafüzet érde­me elsősorban az- hogy az is kólában elkezdett munkát a tanuló alkotó módon, minden munkakeretben továbbié i- lesztheti. A játékos színkeve­rések, rajzi kiegészítések, magyarázó-rajzi fejtörők, mú- alkotáselemző kérdések szóra* kozva tanítanak. Külön ér­téke. hogy így a szülők is el­lenőrizhetik a tanuló rajzi te­vékenységét. Rendkívül fontosnak tart­ják nevelőink, hogy a füzet­ből a következő tanévben le­hetőleg minden felső tagozati tanuló kezébe kerüljön. A fü­zet műalkotás-elemzési anya­gát azonban színes reproduk­ciókkal kellene kiegészíteni. A nagyközönség körében kedvelt . Én múzeumonV’-sorozat iga­zolja. hogv népünk őszinte génnyel közeledik a műalko­tásokhoz. A tanulók is szíve­sen vásárolják. A Képzőművé­szeti Alap Kiadóvállalatának sajtótermékeit, célszerű len­ne azonban a Tanterv osztály­követelményeihez igazodó. egyszerű, olcsó, kis alakú, szí­nes reprodukció-készletet nyúj­tani számukra. A kiadvány több szempont­ból sörgető. Művelődési köz­pontoktól távol eső gyerme­kek számára is megközelíthető­vé kell tenni a műalkotások tartalmi-formai mondanivaló­ját Igényes képelemzés csak tartós- beható szemlélettel érhető el. (Az iskolában be­mutatott képanyag rövid ide­ig látható, a tv., illetve moz­gó film képei Is tünékenyek). Tekintettel a történelemtaní­tás és a müalkotáselemzés párhuzamos haladására, tisz­tábban jelentkezik a mű ke­letkezésének társadalmi hát­tere. A műalkotás szemléleté­vel viszont erőteljes érzelnjs ráhatás, vizuális rögzítés te­remthető. Magas .színvonalú képző- művészeti1' kiadványaink (könyvek, reprodukciók, színes diafilmek) nem jutnak még el egyszerű falusi, tanyai ott­honokba." Ha elérhető áron, minden tanuló kezébe adnánk osztályonként egy-egy repro­dukció-készletet a szülők kép­zőművészeti érdeklődését is felkeltenénk. Államunk — nemzetközi mércével mérve is — rangos tanári rajz-kézikönyvekkel’ szakfolyóirattal. műalkotás­elemző színes diapozitlv- készlettel látta el iskoláinkat. Ezek tartalmi mondanivalója közvetett úton jut el a tanít­ványokhoz. Az említett mun­kafüzet és reprodukció-készle* közvetlenül segítené a termé­szeti és társadalmi valóság képi, művészi megismerését ifjúságunk esztétikai neve­lését. Rallies István rajzszak felügyelő Krimi vagy más?... Két dolog van, amit úja Obau nem értek a sportvilágban. Mivel a jeghoki idejét él­jük, kezdem, talán ez­zel. A jeges focit külö­nösképpen szeretem, mert akár kelttész­tává gyúrhatják egy­mást a játékosok i palánkon, szabályta- lanság nem történik. Ez igen! Ezt nevezem jó mulatságnak, fér- fimunkánakt Nincs ám gyengélkedés, nincs ám színielö- adósl De ... A iévéközvetí- tesek során számta­lanszor láttam, hogy négy-öt hokis fiú kol­lektive lesiklik a jég­ről, s a palánkon túl lecsüccsen a kispad- ra. Aztán a kamzra- mannok jóvoltából gyors váltás, folyta­tódik a játék, s lám- lám, hiába vonultak le egynéhányon, a létszám mégis ki­van ... A rejtély nyugtala­nító fejtörést okozott. Mert többen mondták ugyan, hogy hokizók nélkül nincs hoki, de ez még nem minden, igaz az is, hogy ahá­nyon lemennek a jég­ről, ugyanannyian be is kell hogy jöjjenek. Ha törik, ha szakad, de bejönnek! Igenám, de hol? Titok? Huh, csak nem krimi?! Na, mindegy. A má­sik a foci. Teszem azt, hogy Albert té­vedésből odapasszol­ja a lasztit mondjuk a Farkasnak. Erre a riporter bemondja. hogy Farkas szerelte Albertet. Hogyhogy szerelte? Ha Farkas szemfüle­sen leszedi Albert ci­pője orráról azt a jó­éit, vagy példának okáért mintaszerűen becsúszik, akkor ugye, szerel. De ha tiszta véletlenségböl, ajándékba kapja a lasztit, akkor hol itt a szerelés? Nyugi, nyugi... A hoki lassan kifut az tdöből. S a foci? Na, bumm! Vagy ki tud­ja? — szemű — Aranykakas Karancsságon az új ital­boltnak a vendégek adtak nevet: Aranykakas. A min­dig tiszta, szépen berende­zett helyiségben ételről-ital- ról gondoskodnak a vendé« látók, Veszelovszki Jánosné az italbolt és özv. Gyüre Józsefné, a konyha vezetője. Miért éppen Aranykakas? Mert egyszer egy éhes utas tért be hozzájuk. Sehol az útvonalon nem kapott me­leg ételt. Mondták neki, menjen a karancssági ven­déglőbe. ott kap enni. .Tói lakott az ízletes étellel. Meg­kérdezték, ízlett-e a kakas főztje? Akkor mondta: íz­lett ám, de annyira, hogy nem is egyszerű kakas ez. hanem aranykakas. Azóta „Aranykakas”, az italbolt neve. Salamon után — graíika A sorrend tulajdonképpen fordított, hiszen Csohány Kál­mán grafikusművész számára Salamon, azaz a kerámia, csak műfaji kirándulás — pihente- tőül. Salgótarjánba mégis első sorban Salamonnal érkezet: Csohány Kálmán. Kerámia fal­iul — a grafikus. Rendhagyó érkezés. A Na­rancs Szálló bárjának falát öt éve díszítik kerámiakockái, megkapó együttest alkotva. A fal zöld alapszínű, ezzel har­monizált a többi rajzos, felira­tos lap, rajtuk a Salamon Éne­kek Éneké-ből vett idézetek­kel. Más lapokon népi figu­rák, papok, szentek, széplá­nyok. Lóncz Sándor azt írta lóluk a Művészet 1965. évi szeptemberi számában, hogy: „Az egész fal azt a benyomást teszi, mintha játékoskedvű, rosszalkodó gyerekek összefir­kálták volna: művészi ereje éppen e könnyed játékosság­ban rejlik.'’ — Ez a fal számomra szóra­koztató, nevettető játékot je­lentett — mondja Csohány •Kálmán. — Az egyedülit? — Játékosságában, egyelőre, igen. De kerámia falat máshol is csinálok. Most a diósgyőri Lenin Kohászati Müvek iroda­házának falával dolgozom. Té­mája? Diósgyőr, horizontális, vertikális kompozícióban. Az ipar, a vonzáskörébe sereglő emberek, otthonaikkal. Házak, amint felettük madarak repül­nek. A falnak körülbelül a fe­le már elkészült. Hasonló jel­legű munkáim közül még em­lítésre méltó az a három kerá­miaiul, amelyeket a pásztói áruházban készítek. Szeretném felmutatni általa a Cserhát és a ■ Mátra völgyében Pásztói, ezt a Nógrád történetében ko­rán feltűnt települést házai­val, fenyveserdőivel és az em­lékekkel. Egyszóval, a szülőfa­luról akarok vallani a szülő­falunak. A salgótarjáni Bolyai János Gimnázium iskolagalériája gondosan rendezett kiállításon mutatja be Csohány Kálmán grafikáinak egy részét. E ka­maratárlattal, hosszú idő óta először jelentkezik Csohány Kálmán szülőmegyéje székhe­lyének közönsége előtt. A sok éves távolmaradás után pár hónappal ezelőtt Pásztón, az új művelődési központban lát­hattuk lapjait, most pedig Sal­gótarjánban. E kis tárlaton is újra. meg újra meglep — pe­dig készülünk rá —. hogy Cso­hány grafikái nem alakoskod­nak, sem többnek, sem keve­sebbnek nem próbálnak lát­szani annál, aminek a kifeje­zői. őszinték. Oly mértékben azok, hogy már szinte zavar­ba ejtő volna, ha nem hatnának megvesztegetően természetes­nek Költői, izgalmasan érde­kes amit Csohány közöl, mert átérzi a pillanat varázsát, ami rabul ejti, s amit igyekszik menten megőrizni a lapokon, hogy örömet szerezzen más­nak is. E kiállításon látható alkotásai között megkülönböz­tető helyet követel: Pásztó. A szülőföld ihlető eszménnyé magasztosul táj-darabjaival, embereivel. Ezt a találkozást reméljük, a jövőben több is követi. A művész, a legutóbbi miskolci grafikai biennálé nagydíjasa, most újra a miskolci bienná- léra készül. Volt nagydíjas­ként. önálló kiállítással jelent­kezik. — Örömmel jöttem ide Sal­gótarjánba, amikor hívtak, ki­csit úgy. mint aki hazatér — mondi i — Máskor is eljövök, ha szív 'o látnak. Érdekelnek a Salgótarjánban megnyíló észak-magyarországi területi tárlatok is. Ügy érzem, kap­csolatomat sohasem veszítet­tem el a szülőfölddel, még ak­kor sem, amikor munkáimat Nógrádban nem látta a közön­ség. Ha rajtam múlik, a jövő­ben gyakrabban találkozunk. Búcsúzzunk ezzel a remény­nyel. Tóth Elemér Kemény harc folyt minden talpalatnyi földért. Az ellenség igyekezett megerősíteni állásait, repülőgépei éj­szaka sok muníciót és élelmiszert dobtak le ejtőernyő­vel. A franciáknak április végétől kezdve mégis fokoza­tosan vissza kellett vonulniuk és ki kellett üríteniük a repülőteret is. Ettől fogva sok „utánpótlási” ejtőernyő célt tévesztett és a Vietnam: állások között ért földet. ..” Május harmadikén, a harcok hetedik hetében. az indokínai francia főparancsnokság szóvivője kénytelen kijelenteni: — Döntő szakaszába érkezett a Dien Bien Phu-ért vívott csata. Hatalmas lendülettel kezdték meg harmadik nagy­arányú támadásukat a felszabadító hadsereg csapatai. Este ind.ultak rohamra az első alakulatok, és éjfélkor a Castries már ezt jelentette Navarre tábornoknak: — Öt védőállásunk az ellenség birtokába került. Mindenütt közelharcra került sor. szuronnyal és kézigrá­náttal. Egyetlen pillanat nyugta sem volt május első nap­jaiban Dien Bion Phu védőinek. Május 6-án éjszaka az egész Moung Thanh-völgy a viet­nami erők kezére került. A franciák 2x1 négyzetkilomé­ternyi területre húzódjak vissza. Repülőgépeiknek hosszá­ban kellett átrepülnie ezt r területet, egyre kisebb kört kellett leírniuk, ha utánpótlást akartak ledobni. A vé­dők harminc, csaknem egymással érintkező állásba zsú­folódtak össze. 15. .. I halál fial vagyunk*' Két oldalról Indult meg a nagy vietnami támadás. A vietnamiak keletről a Nam Ron folyó felől rohamozták — 43 — meg az „A”-dombot, amelyet négy nap óta nem sikerült birtokba venniük. A franciák, pontosabban a légiósok itt minden erejükkel kitartottak. Az ettől északra fekvő „C—1” és „C—2” dombon át és a folyó melletti 505. és 500. álláson keresztül próbálták a néphadsereg harcosai ezt a fontos pontot megközelíteni „Ha ezeket sikerül kézre keríteniük, akkor már alig száz méternyire leszünk az ellenség főhadiszállásától” — írja a küzdelemnek erről a szakaszáról a Tran Do tábor­nok, — „Nyugaton No Noong ellen intéztünk támadást, amely közvetlenül a »Szemgolyó« állásnak elkeresztelt ellenséges tüzérségi fészek közelében feküdt. Thiet Cuong zászlóaljparancsnok három tisztjével és négy emberével éjfél után előretört az 506-os állásig. Heves harc alakult ki. Vizesen, a felismerhetetlenségig sárosán álltak szemben az ellenfelek. Volt pillanat, amikor nehéz volt megállapítani, ki az ellenség és ki a barát, Thiet Cuong felkapott néhány kézigránátot és így kiáltott: — Harcosok, utánam! Elhajította kézigránátjait és erre buzdította katonáit is. A példa halott. Társai követték. Negyven gránát re­pült az ellenséges állásokra.” Capeyron francia százados a harcnak erről a szaka­száról így emlékezett vissza: „Amióta fel kellett adnunk az északi védelmi sza­kaszt, tudatában voltunk annak, hogy a halál fiai va­gyunk. Nyomorúságos tengődésünk vasrudakból és fatörzsekből, hevenyészett fedezékekben a szó szoros ér­telmében tarthatatlanná vált. Az ostromlók arcvonala fojtogató kézként egyre közelebb jutott hozzánk.” Feltartóztathatatlanul közeledett a vég. 1954. május 7 „Utóljára ezen a napon szólaltak meg Diem Bien Phu-nál a csatakürtök és milyen szomorúan” — állapítja meg a légió történetének egyik francia írója. Reggel repülőgépek jelentek meg az égen. Több hul­lámban érkeztek Hanoi és Észak-Laosz felől. Bombáz­ták és géppuskázták az erődöt körülvevő harcosokat, de a vietnami légvédelem nagyon tevékeny volt. A gépek sietve elhagyták Dien Bien Phu légterét. Csak néhány keringett a völgy fölött. — 44 — Délben már alig volt lőszere a franciáknak. Mo­zsárágyújuk és gépfegyvereik nem tudtak tüzelni. Két- | ségbeesés és zűrzavar a franciák fedezékében. Castries j tábornok ekkor rádiótelefonon összeköttetésbe lépett Cogny tábornokkal: — Csaknem teljesen elfogyott a lőszerünk. Az ellen­ség áttört drótakadályainkon. — Nem rendelkezik a főparancsnokság több tarta­lékkal — válaszolja Cogny. — Nem tehetünk önökért semmit. Cselekedjék belátása szerint. — Az út hosszú, erőnk kimerült. Hogyan tudnánk el­menekülni? — kérdezte Castries. Délután két órakor készen állt a vietnami erők tá madási terve. A jelszó ez volt: — Alig kétszáz méterre vagyunk Castries főhadiszál­lásától. Fogjuk el élve Dien Bien Phu parancsnokát. Szájról szájra járt a jelszó a támadók között. Ké­szenlétbe helyezték a tartalékot is Pontosan három órakor megindultak a vietnamiak az 507-es állás ellen. Okádták a tüzet az ágyúk, majd ro­hamra indult a gyalogság. A franciák már nem védekez­tek megfontoltan, hanem csak úgy ötletszerűen. A folyó­tól keletre, az 509-es és 510-es állások életben maradt ka- ' tónál menekülni kezdtek Muong Thanh felé. A 207-ts állás védői is elhagyták fedezékeiket és megpróbáltak a 1 gyűrűből kitörni. Két vietnami szakasz feltartóztathatat­lanul tört előre. Az állás fölött imbolyogva megjelent az első fehér zász'ó. Feltartott kézzel jöttsk Kifelé a védők. 1 Egy vietnami szakasz körülvette Castries tábornok I főhadiszállását. A parancsnok a legmélyebb vasbeton-ál­lásban húzódott meg. Vékony, alig nyolcvan centiméte­res folyosó vezetett hozzá. Ez alatt aknák. Castries ek- ! Kor még rádiótelefon kapcsolatot tartott fenn Cogny tá­bornokkal. — Már csak néhány méterre vannak tőlem.. . min- denhova benyomulnak... — ez volt utolsó üzenete a pa- > rancsnoki bunkerból. Castriest elfogták. Vietnami tisztek és katonák ösz- szeölelkeztek. táncoltak örömükben. Géppisztoly-sorozato- i kát lőttek ki a levegőbe. (Folytatjuk) s — 45 — |

Next

/
Thumbnails
Contents