Nógrád, 1969. március (25. évfolyam, 50-74. szám)
1969-03-28 / 72. szám
Hehe? kezdet, jő befejezés Beruházások — tapasztalatokkal Tavaly, a gazdaságirányítás reformja bevezetésének első evében sok probléma hátráltatta a beruházások előkészítésének, tervezésének, kivitelezésének megkezdését. A párt- és kormányhatározatok nem egységes értelmezése következtében No.grád megyében például májusig húzódott »1 az 1988-as beruházások befogadásának rendezése. Faluról falura Indokolatlan igények Nehézséget okozott, hogy az előzetesen felmért beruházási igény a reform kiváltotta beruházási kedv nyomán megháromszorozódott. 1968- februárjában ez már csaknem 210 millióra emelkedett. Ez az igény azonban nem volt reá- i*. neon lehetett kielégíteni. Hiszen a korábbi évek gyakorlata szerint sem kivitelezői kapacitás.’ anyagfedezet, sem műszaki előkészítés, de különösképpen saját anyagi erő neim állt rendelkezésre. Különösen az utóbbi kapott erőteljes hangsúlyt az új gazdaságirányítás bevezetésével, hiszen ennek arányában lehetett hitelt igényelni. A csaknem négyhónapos huzavona eltelte után sikerült végre hozzákezdeni a beruházások megvalósításéhoz. Szerencsére az eredeti 60 milliós igény ismeretében a ME- ZÖBER (Mezőgazdasági Beruházási Vállalat) megyei kirendeltsége már korábban hozzákezdett a beruházások előkészítéséhez, tervezéséhez, a szükséges anyagok és .kivitelezői kapacitás biztosításához. Azután, amikor már kezdeni lehetett a termelőszövetkezeti építkezéseket, a kivitelezők vagy nem vállaltak el mindent, vagy túlvállalás történt. Tavaly az eredeti 60‘milliós programon felül csaknem újabb 60 milliós pótmegbízási nyújtottak be a termelőszövetkezetek a MEZÖBER-nek. Ezt a dupla feladatot is sikerült azonban csaknem teljes egészében, 95,9 százalékra teljesíteni. A feladat teljesítése rendkívüli erőfeszítést kívánt a szervezettől, amelyet csak a szövetkezetekkel, járási, párt-, tanácsi- és banki szervekkel való állandó jő kapcsolat segítségévéi érték el. A MEZÖ- BER dolgozói számos tervet, műszaki dokumentációt rekordidő alatt készítettek el, hogv mielőbb kezdődhessen a kivitelezés- Az építési kapacitás növelése érdekében — a szövetkezeti közös építési vállalkozások egyéb lekötöttsége miatt — több termelőszövetkezetnél házi építöbrígádókat szerveztek, s irányították muri1- 'inkst. A kirendeltség d vállalták a házi é; ..evezetek munkájának egy behangolását, s nagy segítséget nyújtottak az anyagbeszerzésben. Eqy túlteljesítés — több lemaradás A termelőszövetkezeti építőbrit ok létrehozásával elérték a kitűzött gazdasági célt, hiszen 46 millió foiint értékű munkát végeztek, s ezzel is bizonyították életképességüket. Habár nem tudták feladatukat teljes, egészében elvégezni, azonban közrejátszott ebben a tapasztalatlanság’, a feltételek hiánya és az időközben bekövetkezett anyaghiány. Az elmaradt létesítmények azonban kisebb jelentőségűek, nem okoznak zavart az érdekeit termelőszövetkezetek tevékenységében. Ünnep után — ünnep előtt AZ UTCA MŰVÉSZETE Csak kevesen gondolnak arra, mennyi összetevője lehet az ünnepnek, pontosabban az ünnep hangulatának. Milyen például az ünnepi utca? Valószínűleg igaza van Lyka Károlynak, amikor azt írja, hogy a városkép elárulja, mi folyik falai között, s hogy ez az önelárulás fontos dolog. De hogyan árulja el? A jól tervezett utcákon és tereken, az ízlésesen épített házakon, s más egyében túl, most csak a városkép egyik lényeges — bár ritkán szóba kerülő — alkotórészéről beszéljünk a kirakatokról. A kirakatban — a kifejezés utal rá — valamit kirakunk. Rendszerint olyasmit, ami számunkra lényeges, a kirakatok gazdái úgy vélik, mások számára is az. (Ha valami takargatni vagy titkolni valónk van, azt „nem tesszük a kirakatba!”) Az sem lényegtelen azonban, hogyan tesszük oda dolgainkat. És talán itt kezdődik a kirakatrendező legfontosabb munkája. Ezért nevezte ugyancsak lyka Károly a kirakatrendezőt as utca művészének, a kirakatot pedig az utca művészetének. Salgótarjánban nem sok kirakatunk van. A városrendezés és tervezés a jövőre sem igéi- sokkal többet a jelenleginél. Számunkra még fontosabb tehát, hogyan gazdálkodunk velük Ezért rendeztek kirakatversenyt is az ünnepekre. Az ünnepi kirakatversenyben politikai és szakmai kategóriában lehetett részt venni. A\ zsüribizottság a napokban tekintette meg és értékelte a kirakatokat. Erről kérdezzük meg a zsűri elnökét, Kerekes Lászlót. — örvendetes, hogy nagy ünnepünkön eszmeileg tisztábbak voltak a politikai kirakatok. Az elsődíjas politikai kirakat az országos első helyezéssel is megörvendeztette a salgótarjáni Pécskő Üzletházat, illetve rendezőjét, Korotnai Ernőt. — Politikai kategóriában a második díjat a kistere- nyei 388. számú bolt vegyes kirakata nyerte, rendezője Zsámbok István volt. Szakmai versenyzőink legfőképpen azzal ünnepelték az évfordulót, hogy igyekeztek a lehető legjobban megoldani a kirakat lényegi funkcióját, az ízléses és jó kereskedelmi propagandát. Az első díjat itt a balassagyarmati 310. számú ruházati nagyegység szakmai kirakatsora nyerte, amelyet Kőházi Ödön tervezett és Kótner Imre rendezett. A másik díjat megosztva a salgótarjáni Pécskő Üzletház kirakatsora és az ugyancsak salgótarjáni 369. számú üvegbolt szakmai kirakata nyerte, amelyet Korotnai Endre, illetve Molnár Erzsébet rendezett. Balassagyarmaton jó ötlet az ágynemű kirakat Zorán fotóval kombinált rendezése, amely a fehér sziklák, fehér hetek ötletre épült. Kár, hogy az áru rendezése nem követte a fehér sziklák témáját és árukirakása hagyományos. Szellemes a salgótarjáni üvegbolt kirakata is. Különösen azért lehel követendő példa, mert olyan kereskedelmi gondolatot fogott meg, amely maradandó, sőt ismeretterjesztő hatású azzal, hogy a megfelelő üvegtárgyak mellé odakészíti azt az italt, amit belőlük fogyasztani lehet. A háttér grafikája többet ér, mint egy függöny, mert a szemet megállítja rikító színeivel. Az ilyen kereskedelmi reklám fél siker. A kirakatverseny Salgótarján és Nógrad megye számára sikerrel zárult. Ügy érezzük, a folytatásnak is méltónak kell lennie. — tóth — A járások közül csupán a széesényü járásban teljesítetlek túl a beruházási tervet, amely mindenekelőtt a szé- csényi termelőszövetkezeti építési vállalkozásnak köszönhető. A tervezett 17 millió forint helyett több mint 19 millió forint értékű munkát végeztek a termelőszövetkezeteik részére- A lemaradás viszont legszámottevőbb a balassagyarmati járásban, ahol az építővállalkozás két nö- vendékistálló készítését nem tudta befejezni. A lemaradást azonban a szerkezeti anyagok késői megérkezése idézte elő. Mi a célszerű? A tavalyi beruházási tevékenységnek több tapasztalata van, közülük kettő igen fontos. Az egyik, hogy bebizonyosodott : a mezőgazdaságnak szüksége van az új helyzetben egy speciális mezőgazdasági szakberuházó szervezetre. Ezt az indokolja, hogy a vállalatszerű gazdálkodós, a termelőszövetkezetek önállósága olyan követelményeket támaszt, amelyben a beruházási f-'adatok gazdaságos, ész- szer" ■lszerű bonyolítása a M HR révén valósítható meg. A másik tapasztalait: szükség van a házi építőbri- gádoki’a. fejlesztésük tehát indokolt. Az idén már a kétéves elöter- vezés alapján bonyolódnak le a mezőgazdasági beruházások. Az idei végleges adatok még nem állnak rendelkezésre a beruházások iránti igényekről, de annyi bizonyos, hogy az előzetes tervin f ormáéi ók alapján a MEZÖBER több mint 250 milliós építési beruházási igénnyel számolhat az 1969—70-es években. A feladat teljesítése érdekében fejlesztik a MEZÖBER szakmai összetételét, mivel a feladat 75 százalékát önellátőam, a tervezést pedig 60 százalékban saját hatáskörben szeretnék biztosítani. Az összes beruházásnak mintegy 60 százalékát a négy tsz-í építési vállalkozás, 40 százalékát pedig a szövetkezeti házi építő- brigádok vállalják. Az idei előkészületek kiegyensúlyozottan haladnak, s így nem lehet akadálya a munkák megkezdésének, amint az időjárási viszonyok is lehetővé teszik. A termelőszövetkezetek is levonhatták a tavalyi év tapasztalatait, s így hozzásegíthetik a kivitelezőt —* végsősoron saját magukat! — a gyors és pontos munkáhozPadár András Inkább járnak buszon Már másodszor történi meg. hogy az őrhalmi Hazafias Népfront Tsz majorjának bejárójában egy égszínkék íarmoto- ros Ikarus autóbusz bukkant elém. Lassan, méltóságteljesen vonult be a gazdasági udvarba a szűk és sáros bekötőúton. Volt ebben valami meglepő és szokatlan, hiszen ilyen autóbuszt csak nagyobb Idényben látni a szövetkezet magánútjain. olyankor is ritkán. Ugyanis csak a különjáratok jutnak el ide a tapasztalatcserére érkező kíváncsi látogatókkal, akik ebben a jó nevű tsz-ben vagy az állattenyésztés eredményeit, vagy a vetőgumó-termesztés tudnivalóit tanulmányozzák. Két héten belül azonban ugyanaz a szokatlan színű tórsasgépkoesi már feltűnik az1 embernek. S akkor kezdett derengeni bennem, hogy Bállá István, a szövetkezet elnöke már a múlt nyáron arról elmélkedett; nagy szükségük lenne egy személyszállító alkalmatosságra. Csak nem a szövetkezet vásárolt autóbuszt? A TÁSZI, a Temielöszövetiíezetek Áruértékesítését Szervező Irodájának gyűlésén vettem részt Pesten és ott vetette* föl az egyik előadó; ma inár arra is mód nyílik, hogy a na gyobb, erősebb szövetkezetek autóbuszt vásároljanak, haen nek szükségét érzik. Erre a2 anyagi fedezetünk nekünk is megvolt, de arra már nehezen mertünk gondolni, hogy a nagy kereslet mellett nekünk is juthat autóbusz. Amolyan kisebb, célszerűtlenebb járművet nekünk is kínáltak eladásra. Csakhogy mi sokan vagyunk. Ez egy nagy és népes szövetkezet. Nekünk nagv busz kell. Az autóbusz-vásárlás nagyon izgatta a fantáziámat. A legközelebbi vezetőségi ülésen elő is hozakodtam vele. A vezetőség nem vitázott: kell a busz, mondták, mert a tagság követeli. \ ne. Háromszázezer forinii tartották, megvettük. Azt kellett volna látnod, amikor megérkezett és az első próbajáratot tette a községben Kanyó István, a buszvezetőnk' Mindenki fel akart ülni, mindenki látni akarta és ki akar ta próbálni. Néhány száz méter után cserélődtek az utasok S akik már kim-óbálták. oda jöttek hozzám vagy a vezető ség többi tagjához és az mondták: „Ennél jobb helyi•< még nem tettétek a pénzt!” 2. Mondtam én neked még tavaly aratáskor, hogy ilyesmiben törjük a fejünket. Nagy a szövetkezet itt, Örhalmon és nálunk kivételesen csaknem kizárólag a szövetkezetből él a falu. Nógrádban ugyanis, ezt te is jól tudod, a kijáró községek az általánosabbak. Ez nem az. Sok a tsz-tag, messzi a föld, a major is három kilométerre van a lakott területtől. S bizonyisten a hajam is égnek állt, amikor teherautón vagy traktorvontatású pótkocsin személyt szállítottunk. Rákényszerültünk, pedig mi is tudtuk, hogy a legnagyobb óvatosság mellett is fennáll a balesetveszély. Ezeket a járműveket ugyanis nem személyszállításra konstruálták. Szénát, szalmát, istállótrágyát, meg zsákos terményeket jól lehet szállítani rajtuk, de nem embert. Bár mi mindig igyekeztünk és igyekszünk betartani a balesetelhárítási előírásokat. Aztán mit ér az efféle szállítóeszköz, ha csúnya, csapadékos az időjárás? Mire a nyitott tehergépkocsin, vagy a pótkocsin a munkahelyre értek dolgozóink, gyakran* bőrig óztak. Nem véletlenül jártak a nyakamra tépett és nyúzott ruháikat mutogatva: „Tevagy az elnök, találj ki valamit!” Hát nem én találtam ki a megoldást, de először az én fülemben ültették el a bogarat. A többi ment a maga rendjén. Előbb küldöttgyűlés elé terjesztettük a javaslatot, majd amikor a küldöttgyűlésen is helyeslöleg foglaltak állást, rendkívüli közgyűlést hívtunk egybe. Ez még tavaly volt, a harmadik negyedévben. A tagság lelkesedett az ötletért, s csak arra biztatták a vezetőséget, hogy minél előbb bonyolítsa le a vásárt. A krumpliszedéshez már szerettek volna buszon utazni. A mi asszonyaink nyolc-tíz mázsa krumplit is felszednek napjában, megérdemlik, hogy kivigyük őket. Egyesek még azt is kiszámították, hogy a tsz-nek megéri ez a beruházás. Nemcsak amiatt, hogy jobban megy majd a munka az eddiginél is, hanem mert azelőtt is sokat költöttünk buszra. Ha kirándultunk, vagy kiállításokra, tapasztalatcserére mentünk, autóbuszt béreltünk. Egy kétnapos lillafüredi útért például tizenhatezer forintot fizettünk. A határozat megvolt, most már csak autóbusz kellett. Sajnos. megfelelő gépkocsihoz nem jutottunk olyan könnyen, mint az egyhangú határozathoz. Az év végén már ostorozott bennünket a tagság, hogy miért nem csipkedjük jobban magunkat. Végre az idén. Budapesten, a 20-as AKÖV-né! találtunk egy megfelelő Ikarus 55-ös farmotorost. Nem új alkotmány, de ügyesen felújított és mindössze tizenháromezer kilométer volt még csak benPersze az autóbusz a szövet kezet életében legalább olyan forradalmat hozott, mint a kilencszázas évek végén az országban az omnibusz, amelyről még nótákat is költöttek Először is különféle határoz«’ toknak kellett születniük, amelyek az autóbusz használatát szabályozzák. Abban megegyeztünk, hogy az autó buszt szociális jellegű beruházásnak tekintjük, érte a tsz- tagoktól semminemű térítési nem fogadunk el. Arra viszon: rendtartást hoztunk, hogy mi lyen öltözékben, hogyan használható. Mikor szabad dohányozni, mikor nem, és így tovább. Megcsináltuk a menetrendet is és a szövetkezet házi. megállóit. Az első autó- buszjárat reggel háromnegyednégykor indul az állattenyész tökkel, hét előtt a fpgatosok- kal és a traktorosokkal, s amikor a majorba szállítás befejeződött, széthordja a növény termesztő brigádok tagjait és általában a gyalogmunkásokat. Nyolckor hazahozza a majorból az állattenyésztőket. Megvan nálunk ennek a rendje. A gépkocsivezető osztott műszakban, kétszer négy óra alatt le is bonyolítja a szállítást. Istenbizony, amióta autóbuszunk van, tsz-tagjaink még kulturáltabban öltözködnek, még kulturáltabban viselkednek. Én, a tsz-elnök ezt rögtön észreveszem. És jönnek az újabbnál újabb javaslatok. Hová tegyünk kirándulást, hova menjünk tapasztalatcserére' Javasolják, hogy az ipari vásárt ki ne hagyjuk a programból, mások meg azért kardoskodnak, hogy adjuk oda & buszt az iskolának, mert ők meg májusra kétnapos dunántúli kirándulást szerveznek. Mért ne adnánk! A mi gyerekeinket viszik! Természetesen őket is térítés nélkül... Lakos György» Miért nincs hozzá joga? A vállalati törvényesség érdekében NÓGRAD « 1969. március 28., péntek Két férfi vitatkozott a salgótarjáni gyorsvonaton. Az egyik — szavai után ítélve, vállalati vezető — mérgelődve magyarázta: „A fegyelmi büntetésekben nincs olyan szabad elhatározásom, mint amilyenre szükségem lenne. A mlútkor is valakitől meg akartam vonni a túlórapótlékot, mert többször igazolatlanul hiányzott. És mi történt? A döntőbizottság olyan határozatot hozott, hogy erre nincs jogom. Még figyelmeztettek is, hogy fegyelmi eljárások során a juttatások, sőt a kedvezmények egyrészének csökkentésére, vagy megvonására nem vagyok illetékes...” — A férfi kifogása lényegében egy érdekes, és most, a kollektív szerződés aláírása előtt időszerű kérdést takar. Hogyan szerepelhet fegyelmi büntetésként meghatározott juttatások és kedvezmények csökkentése, vagy elvonása? Az alapelv viszonylag egyszerűen megfogalmazható. Minden vállalati hatáskörbe tartozó juttatás és kedvezmény csökkenthető vagy elvonható, ha nem ellentétes a munkaviszonyra vonatkozó magasabb- rendű jogszabályokkal. A Munka Törvénykönyve és más rendelkezések kötelező előírásait egyetlen vállalati vezető sem sértheti meg és például az olyan juttatásokat vagy kedvezményeket, mint a túlórapótlék, az évi rendes szabadság, az egészséget veszélyeztető ártalom miatt adott pótlék, vagy a vállalati üdülő igénybevétele és az üzemi étkeztetésből való kizárás nem vonható el, vagy nem csökkenthető vállalati fegyelmi intézkedéssel. ..Még az üzemi étkezés .sem?” — kérdezhetné bárki. (Mint ahogy az említett vállalati vezető is vitába szállt útitársa ellenvetésével). Wem, mert az üzemi étkezés igény- bevétele is felsőbb jogszabályi joga a dolgozónak. Megvonható azonban az a kedvezmény, az az anyagi hozzájárulás, amelynek kifizetése nem kötelező, csak lehetőség a vállalat részéről. Egyszerűen szólva: születhet olyan fegyelmi döntés, hogy a vállalat megvonja az étkezési hozzájárulást, az illető azonban továbbra is ebédelhet, de a teljes önköltséget be kell fizetnie. Csak a vállalati kedvezményt nem kapja meg, az üzemi étkezésből még nincs kizárva. A vállalati üdülő igénybevételének eltiltásával kapcsolatban más a helyzet, ez elsősorban a szakszervezetek megváltozott jogkörével függ ösz- sze. A megvonható kedvezmények között azért nem szerepelhet a vezető kizáró határozata, mert a vállalati üdültetés azoknak a szociális Juttatásoknak a körébe tartozik, amelyekről a szakszervezeti bizottságoknak önálló döntési joguk van és a gazdasági vezetők csupán véleményezéssel élhetnek. (Más kérdés, hogy elvként az szb is kimondhatja, hogy azok a dolgozók, akik meghatározott fegyelmi büntetést kapnak, bizonyos ideig nem részesülhetnek vállalati üdültetésben.) Csupán két példáról írtunk, ezek azonban olyanok, amelyek gyakran jelentkeznek a vállalatok életében, döntőbizottsági esetekként is. Indokolt szólni róluk, mert egyes gazdasági vezetők nem is gondolnak arra. hogy ha valami vállalati juttatásnak, vagy kedvezménynek látszik, még nem bizonyos, hogy minden részler tében a vállalatok intézkedési jogkörébe tartozik. Az is gyakran előfordul — s ez már nemcsak az üdültetésre vonatkozik —, hogy elfelejtik: a szakszervezeti jogok kibővítése a többi közt abban is jelentkezett, hogy a szociális, kulturális juttatásokban a vállalati, szakszervezeti szervek intézkednek önállóan, és a gazdasági vezetőknek csupán a véleményezés a joga, ami azonban nem feltétlenül köti e szakszervezeti tanácsot, vagy a szakszervezeti bizottságot. Igaz. ez a „fordított” véleményezés még szokatlan, és a szakszervezeti szervek egy része sem tudja, hogy mire jogosítja őket (Ezért is indokolt, ha az új körülményekből fakadó lehetőségekkel és jogaikkal megfontoltabban és körültekintőbben élnek a kollektív szerződések megkötésekor is.) A kollektív szerződések fegyelmi felelősségről szóló fejezetét egyes vállalatoknál szinte mellékes kérdésként kezelték és a végrehajtás ellenőrzése közben is átfutottak rajta azzal érvelve, hogy a fegyelmezés vállalatvezetői eszköz és módszer, ebbe senki ne avatkozzék bele. A gyorsvonati vita és az ennek kapcsán említett két példa ezt a nézetet is cáfolni akarja, éppen a vállalati törvényesség fovábbi erősítése érdekében. 14. A.
