Nógrád, 1969. március (25. évfolyam, 50-74. szám)
1969-03-27 / 71. szám
VITA Az eqyenlősdi ellen ÜJ TERVEZÉSI MÓDSZERT vezettek be a Salgótarjáni Síküveggyárban 1969. január 1- vel. Az előző években a gyár termelési feladatait csupán termékcsoportok szerinti bontásban készítették el, a gyárrészlegek, üzemek külön tervet nem kaptak. A gyárrészlegek rendszeres napi jelentéseikhez ismertek ugyan egy tervszámot, melyhez az esedékes teljesítményt viszonyították. Kitűnt áronban, hogy ez kevés ahhoz, hogy az új gazdasági mechanizmus körülményei között olyannyira kívánatos nagyobb üzemi gazdálkodási, termelési önállóság kialakulhasson, hogy az üzemek vezetői hatékonyan — s ezért felelősséggel is — befolyásolhassák a termelés mozzanatait. Az idén először a termékcsoportonként elkészített tervet gyárrészlegekre, üzemekre is kimunkálták. Abból a megfontolásból indultak ki, hogy az előírások, mutatószámok „forintosítva” a legkönnyebben megérthetők, áttekinthetők. ÍGY ALAPOS ELEMZÉS UTÁN minden részlettényezőt, az egyes gyárrészlegek, üzemek tárgyi és személyi felkészültségét is figyelembe véve belső elszámolási árakut képeztek. É belső elszámolási árak révén értékelik az üzem teljesítményét. Az értékelés legfontosabb tényezője a nyereség. Gyárrészlegenként, üzemenként előírták az elérendő nyereség összegét. A belső elszámolási árakat is úgy szabták meg hogy ösztönözzék ama termékek mennyiségének fokozását, melyek előállítása kisebb költségekkel, vagy értékesítése nagyobb haszonnal lehetséges. Ugyanez vonatkozik egy másik kötelező mutatószám, a termelésre maximálisan fordítható béralap előírására. Érdekes, hogy az alkalmazható létszámelőírásnál azt. is kiszámították, hány négyzetméter üveg az a legkevesebb mennyiség, amely egy-egy dolgozóra műszakonként jut. A húzóüzemek egyik alapvető gazdálkodási mutatója a minőség. A terv, illetve a belső elszámolási árak természetesen az első és másodosztályú síküveg arányának növelésére ösztönöznek. Üj, hogy a húzóüzemek elfogadott, jóváírt termelésével megterhelik a vágóüzemet, amelynek jó vagy rossz gazdálkodása főként az úgynevezett vágási veszteség alakulásától függ, de befolyásolja a tartalékos költséggazdálkodás is. Az edzőüzem alapvető gazdálkodási mutatója — a megszabott mennyiségen és minőségen kívül — a kihozatal, vagyis az, hogy az előírt mennyiségű és minőségű edzett üveghez mennyi síküveget használ fel. AZ ÖNÁLLÓSÁGGAL NÖVEKSZIK a felelősség is. Ez a síküveggyári üzemekben a többi között úgy érvényesül, hogy például a tervezettnél kevesebb hasznot hajtó üzem kénytelen magára vállalni ennek pénzügyi konzekvenciáit is. (Eddig ugyanis a kevesebb nyereség miatt megnövekedett eszköziekötési járulék, adó és egyéb terhek megoszlottak valamennyi üzem között.) Vannak olyan elképzelések is — ezt márciusban terjesztik a szakszervezeti tanács ülése elé —, hogy az öh- állóan gazdálkodó gyárrészlegek jó, gyengébb vagy rossz tevékenysége a következő nyereségrészesedés felosztásában is érvényesüljön. Az a cél, hogy szűnjön meg az egyenlősdi. AZ ÜJ TERVEZÉSI METÓDUS sikeréről egyelőre korai lenne beszélni, hatása azonban máris érződik. Tükröződik részben az ésszerűbb létszámgazdálkodásra való törekvésekben, de a termelési eredményekben is. Januári és februári termelési tervét, mindkét húzóüzem túlteljesítette. Azonkívül, például, a Zagyva I. üzem tavalyi vágási vesztesége átlagosan 14,5 százalék volt, az idei előírás 9,64 százalék. Nos, a januári eredmény már 11,42, a februári még jobb: 10,42 százalék volt. Hasonló folyamat kezdődött meg az edzőüzemben, amely nagyon alacsony szintről indult: tavalyi átlagos kihozatala körülbelül hatvanegy százalék volt. Más szóval, minden az edzőüzembe eljutott száz négyzetméter síküvegből csupán mintegy hatvanegy négyzetméter vált értékesíthető készáruvá. Az edzőüzem idei átlagos kihozatali mutatószámát nagyon szigorúan, 74,3 százalékban szabták meg, s ettől bizony még elég messze állnak. A januári és februári arány azonban már meghaladta a hatvanöt százalékot, s a tendencia emelkedő. A Salgótarjáni Síküveggyár tavaly elért nyeresége mintegy huszonhétmillió forintra rúgott. A gyár vezetői és dolgozói az új tervezés nyújtotta nagyfokú önállóságtól, a szabadabb gazdálkodás lehetőségeitől azt várják, hogy az 1969. évre kitűzött negyvenhatmillió forint nyereséget elérik, sőt túl is szárnyalják. — Csizmadia — Minőség lánc BorsodnádasdÓzd, Salgótarján, ha összefog— Mint olvasóinkat már tájékoztattuk róla, a MOFÉM és az Ózdi Kohászati Üzemek Tűzállóanyaggyár után a Magnezitipari Művek központi gyáregységének KlSZ-szerve- zete, szocialista brigádjai is csatlakoztak a minőséglánchoz. Előbbiek a salgótarjáni vízvezetékszerelők garanciális vállalását támogatják saját termékeik minőségének javításával, az utóbbiak a tűzhelygyáriakat a kályhák és tűzhelyek jobb minősége érdekében. A napokban értesítést kaptunk Gyárfás Jánostól, a Borsodnádasdi Lemezgyár igazgatójától, melyben egyebek között a következőket írja: ... Az érinteti hengerész és lemezszerelő brigádokkal a lemez minőségével kapcsolatos javaslatokat megbeszéltük. A brigá,d vezetői egyetértettek azzal, hogy a Z1M Salgótarjáni Gyárának brigádjaival a kapcsolatot telvegyék, és amennyiben lehetőséget nyújtanak neki arra, hogy a feldolgozásnál jelentkező követelményeket megismerjék, megbeszélik mit tehetnek a problémák megoldására... A lemezek alapanyagát egyébként főleg az Ózdi Kohászati Üzemek durvahengerművének brigádjai gyártják részünkre, és ezek felületi minősége egyáltalán nem közömbös a gyártandó lemezek végső minősége szempontjából Itt tehát máris adva van a következő láncszem kikovácsolásának lehetősége. A Tűzhelygyár ifjúsági és műszaki vezetői, -valamint szocialista brigádmozgalmának képviselői április 16-ra meghívták a Bor- sodnádasdi Lemezgyár dolgozóinak, KISZ-szervezetének képviselőit Salgótarjánba. Az Ózdi Kohászati Üzemek szocialista brigádjainak, KISZ- szervezetének csatlakozásra szólításáról, a kapcsolatok megteremtésének módjáról közösen döntenek. Hamarább, március 28-án viszont a ZIM Salgótarjáni Gyárának küldöttsége látogat el a Salgótarjáni Kohászati Üzemekbe, az ottani KISZ-bizottság meghívására, hogy az SKÜ hideg- hengerművében előállított tűzhely keretacél minőségi hibáinak kijavításáról baráti, elvtársi megbeszélést folytassanak. Segítség és önállóság Nagy figyelemmel olvastam a Demokrácia—önállóság—aktivitás című cikket. Ez ösztönzött az írásra. A Budapesti Finomkötöttárugyár balassagyarmati üzeme pártalapszervezetének életével összefüggésben a bevezetőben említett témával kapcsolatban kívánok néhány gondolatot kifejteni, különös tekintettel a kollektív vezetésre, a bírálatra és az önbírálatra. A helyes munkastílus Az új gazdasági mechanizmus bevezetésével üzemünk gazdasági munkájában is jelentősen előtérbe került a helyesen értelmezett önállóság. Ennek megvalósítása gyorsabb ütemű, mint a pártmunka új vonásainak kialakítása. Ezt a viszonylagos elmaradást különösen az utóbbi időben tapasztaltuk, s azon dolgozunk, hogy a felsőbb pártszervek segítségével erőteljesebben kialakítsuk a párt- munkában is a magasabb követelményeknek megfelelő helyes munkastílust. Szerintem a felsőbb pért- szerveknek a helyi politika kibontakoztatásához, a pártmunka kidolgozásához kell elvi bátorságot és gyakorlati segítséget adniok, olyan formán hiiüv megszűnjön a felülről jövő segítségre várakozás szemlélete és gyakorlata. A felsőbb szervek vezetőinek pedig meg kell érteniök: a helyi kérdésekben megnyilvánuló önállóság nem csökkentheti a központi határozatok végrehajtásának kötelező jellegét. Mi például a városi pártbizottságtól, aiapszervezetünk rendszeres, helyszínen történő megsegítését kérjük. A feladatok bonyolultsága is azt követeli, hogy a segítség ne váljon gyámkodássá, hanem tegye lehetővé az önálló munka feltételeit. A tájékoztatás legyen megfelelő, a felsőbb szervek képviselői, munkatársai segítsenek és ellenőrizzenek, a munkát azonban ne végezzék el helyettünk. Ez feltételezi, hogy alapsizerveze- tiink minden egyes tagja megértse: a pártimegbízatást az érvényben levő párthatározatok alapján kell ellátni. Ez az egyik igen fontos feltétele a kollektivitás fokozottabb érvényesítésének, a pártmuntoa szervezésében és végrehajtásában. Van fejlődés E tekintetben a mi alap- szervezetünknél is van fejlődés, de még sok a tennivaló. A hibák elsősorban a gyakorlati, napi munkában jelentkeznek. Régebben ú.gy gondoltuk, eleget teszünk a kollektív vezetésnek, ha a pártvezetőség tagjai, a pártcsoportok kollektíván megtárgyalják a feladatokat és megfelelő határozatokat hoznak. Ez továbbira is feltétlenül szükséges, de nem egészséges. A kollektív vezetés gyakorlata megköveteli a tagság véleményének fokozott figyelembevételét. az annak szellemében hozott döntést. Csak ilyen esetekben érzik személyileg is felelősnek magúikat a párttagok és a vezetőség a döntés végrehajtásáért. Az eddigi tapasztalatok arra tanítanák bennünket, hogy alapszervezetünkben ne csak a párttagságot, hanem a pártonkívülieket is bevonjuk az előttünk álló feladatok kialakításába és végrehajtásába, mégpedig úgy, hogy megkérdezzük véleményüket, a döntéseknél * felhasználjuk az ügyet előrevivő, a célt jól szolgáló javaslatokat. Ez feltétlenül szükséges a pártszervezet és a pártomkívüli dolgozók között kialakult bizalom további erősödéséhez. Nálunk a tagság aktivizálásának növelése érdekében a pártmegbízatásokat nemcsak az aliapszervezet vezetősége, hanem a pártcsoportok is értékelik, a tapasztalatok birtokában közösen alakítják ki, szabják meg az újabb feladatokat. Bírálat—önbírálat A párton belüli demokrácia kiszélesítése viszont megköveteli a bírálat és az önbírálat, különösen az alulról jövő bírálat kibontakoztatását. A kommunista vezetést, a pártmunka színvonalát nagy mértékben növeli a bírálat és az önbírálat pártszerű alkalmazása, amelynek lényege az, hogy a kommunisták képesek legyenek kritikusan elemezni saját maguk és mások tevékenységét- Nem helyes a bírálat után visszavágni, azt csupán formálisan elfogadni, vagy személyes támadásnak feltüntetni. Akik így vélekednek, illetve cselekszenek, erejük nagy részét nem a hibák felszámolására. hanem végnélküli magva..ízkodás-ra fordítják. vagy az okokat másokiban keresik- Előfordul, hogy finom módszerekkel esetenként elnyomják, megtorolják a bírálatot. Ennek az a következménye, hogy kialakul a „ne szólj szám, nem fáj fejem” gyakorlat. Káros, mert gátolja a párttagok aktivitását, elsekélyesíti, formálissá teszi a pártéletet. Az önbírálatnál még lassúbb a fejlődés. A hibát nyíltan elismerik, kijavításáért munkálkodni már nehezebb dolog, mint feltárni őket. Még ma is vannak olyanok, akik egyetértenek a bírálattal, ha másnak szól, amikor azonban nekik szól. az elmarasztalás', csak formálisan fogadják el, vagy visszautasítj ák. Parkszerűen Nekünk a párttagságot * pártszerű bírálat alkalmazására kell nevelni. Ennek feltétele az olyan pártszerű légkör megteremtése, ahol mindenki el meri mondani véleményét. Mi arra neveljük alapszervezetünk tagjait, hogy bírálatukat szemtől szembe mondják el. Hangsúlyozzuk: nem szükséges minden esetben a taggyűlésig halogatni az észrevételeket. A véleményalkotásnál pedig ügyelni kell arra, hogy egy hibáért, ha nem szükséges, ne sokszor bíráljuk azt, aki elkövette, mert ez fásultságot okozhat. A bírálat után a mulasztást vétőt ne hagyjuk magára a helyes út megtalálásában. A hiba kijavításában nyújtson megfelelő segítséget neki a kollektíva. Décsi Zsigmondiul ■alapszervi titkár Építőipari közös vállalkozás Kövidesen megkezdi működését a salgótarjáni járásban a sós- hartyáni, a kishartyáni és a karancskeszi termelőszövetkezet összefogásával létrehozott Termelőszövetkezeti Építőipari Közös Vállalkozás. Több éves kísérletezés után végre a salgótarjáni járatban is létesítettek egy olyan közös építőipari szervezetet, amely alkalmas nagyobb beruházások lebonyolítására is. Az alapító szövetkezeteket, egyrészt saját beruházási feladataik megoldása, másrészt a járásban jelentkező mezőgazdasági beruházási tevékenység lebonyolítása késztette elhatározásuk megvalósítására. Az alapító lsz-ek tagsága a napokban lezajlott tervtárgyaló közgyűlésen fogadta el a közös vállalkozás létesítését. Az alapító okmányban meghatározták a vállalkozás pontos tevékenységi körét is. E szerint: építőipari alapanyagokat termelnek ki, építőipari félkész elemeket készítenek, magas- és mélyépítési kivitelezést, valamint ezzel kapcsolatos tervezést végeznek, s minden, az építkezésekkel kapcsolatos szakipari szolgáltatást nyújtanak. A szövetkezetek a vállalkozás tevékenységének megkezdéséhez 100—400 ezer forint alaptőkével járultak hozzá. Megválasztották az igazgatótanácsot, igazgatóságot és az ellenőrző bizottságot, amelyekben egyenlő arányban kaptak helyet az alapító szövetkezetek képviselői. A vállalkozás igazgatójának nagy gyakorlattal rendelkező építőipari szakembert kértek fel. Az előzetes felmérések szerint az új vállalkozás 6—8 millió forint értékű munkára számíthat az idén. Nem angyal a bérlő sem Szerkesztőségünkbe névtelen levél érkezett — nem az első, és sajnos nem is az utolsó. A névtelen levelek homálya mögé rejtőző levélíróinknak általában nem szoktunk válaszolni, bejelentéseiknek ritkán járunk utána. Az említett — Balassagyarmaton feladott, levélbe foglalt — panaszt azért vizsgáltuk ki, mert az első pillanatra jogosnak és hihetőnek látszott: a Lenin-la- kótelep egyes és kettes házának állapotát kifogásolta. Kimentünk a helyszínre. A két ház valóban elhanyagoltan fest — a levélírónak még- sincs igaza. Sőt... De nézzük a levelet „ ... Nagyon szégyenletes dolog, hogy az egyes és kettes lakóház környéke hogyan néz ki. Piszkos a lépcsőház, a szeméttároló terjeszti a baciluso- kat, a patkányok lassan a lakásokat is birodalmukká teszik .. Az utóbbi kijelentés nyilvánvalóan túlzás, az első két állítás azonban igaz. Ottjár- tünkkor a két ház hat lépcső- háza közül (a házak három lépcsőházasak) kettőben a szeméttároló-helyiség padlójára volt öntve a hulladék, egyik helyen még az ajtót sem lehetett becsukni tőle. Itt aztán tényleg tenyésznek a baktériumok. Tüzetesebben megvizsgálva a helyiséget azonban kiderült, hogy a tároló belsejében levő edények üresek, alakok, miután az ajtó melletti tartályok megteltek (miért nem hátulról kezdték őket feltölteni?) kényelmesen a földre szórták a hulladékot. Beszéltünk a lakókkal is. Egy esetre hivatkoztak, mikor a szemetet hosszú ideig nem vitték el, ezért kénytelenek voltak a földre önteni. — Ráadásul abban az időben a lépcsőházakat sem takarították rendesen — panaszolták. Az ingatlankezelő vállalatnál Bokor Jánosné, a házfelügyelők „főnöke” papírlapot tesz elém. Kimutatás: „Házfelügyelők cél jutalom-elosztásának értékelése”. Az IKV házfelügyelői között első helyen Laczik Lászlóné áll — a kifogásolt épületek házfelügyelője. Az „épülettakarítás”, rovatban a megszerezhető maximális 10 pontból 9-et kapott. — Sajnos a kifogásolt időszakban La- czikné beteg volt — mondja Bokor Jánosné, és a legnagyobb jó akarattal sem tudtunk megfelelő helyettesről gondoskodni. Nem olyan magas az a házmesteri fizetés. A ház most — láttuk — megfelelően van takarítva, csakhát... a szeméttároló. Hogy piszkos, tele van hulladékkal? Arról elsősorban a lakók tehetnek. Egyben mégis igazuk van. Most a szemetet a lakótelepről egy héten kétszer, hétfőn és csütörtökön viszik el. De, hogy a hulladék ne romoljon és a földre szórás még véletlenül se fordulhasson elő, vihetnék többször is. Legalább háromszor. Folytatódik a levél. „ ... az ablakok kitörve... a többi háznál is van házfelügyelő, de ott nyugodtan el lehet menni a lépcsőházba ..Valóban. Az egyes háznál például mindegyik lépcsőháznak be vannak törve az ablakai, a hármasnál viszont sehol sem. Igenám, de az elsőn „állami ingatlan”, az utóbbiban pedig „maszek-lakások” vannak. Az ingatlankezelő vállalatnál, hogy ezt a „vádat” említjük, Plachy Kornél technikus máris számlákat hoz elő. A 712/84-es számú munkaszámla 1969. január 17-én kelt, négy négyzetméter lépcsőházi ablak beüvegezéséről szól. Egyértelműen kiderül: hiába üvegezik be az ablakokat, ha azokat a házbeli gyerekek újra és újra kitördelik. Addig nem lesz rend, amíg a bérlők meg nem fegyelmezik „csintalan” gyerekeiket, akiknek legtöbbször még a kilétét sem lehet megállapítani. A levélíró mindezekkel nyilván tisztában volt. De hát akkor miért írta a levelet? 4v Nézzük a levél utolsó vádpontját. „ ... Azt hisszük, a tervező vállalat nem véletlenül építtetett ruhaszárító helyiségeket ... Azok az emberek, akik szeretnék igénybe venni, nem tehetik... és azért fájó ez, mert a többi négy házban rendeltetésszerűen használják őket..Hát ez már nemcsak túlzás, esetleg rossz- indulat — ez egyenesen hazugság. Először is nem igaz. hogy van a házban lakó, aki ruhát szeretne szárítani a földszinti, hamar beporosodó, szűk helyiségekben. Laczikné annak idején mindenkitől megkérdezte — ezt papírral is igazolja —. hogy ki akarja a szárítókat igénybe venni. Senki sem jelentkezett. Érthető ez, hiszen a ruhaszárítók elhibázott, rosz- szul megtervezett helyiségek, legfeljebb raktárnak használhatók. És arra is használják őket —, még a többi épületben is. Átmentünk a „maszek” házhoz, ott is ládáit, limlomok vannak bennük. A levélíró így írta alá: Balassagyarmati Lenin-lakótelepi lakók. A balassagyarmati Le- nin-lakótelepi lakók bizonyára nem veszik jó néven, hogy a nevükben hazudjon valaki, s igyekezzen — a pártatlanság látszatát keltve bemocskolni egy ember, a házfelügyelő becsületét. Különösen nem akkor, amikor a kifogásolt, hazakban tapasztalható rendetlenségért részben ők is okolhatók. Baranyai László | NÓGRÁD - 1969. március 27«, CSÜTÖRTÖK 3 Borsodnádasd, Ózd, Salgótarján, ha összefog, mindhárom város termékeinek minősége is javul. Amiből nemcsak a gyárak tesznek szert több nyereségre, de sok százezer vásárló is jól jár — mert jó árut kap. Cs. G.
