Nógrád, 1969. március (25. évfolyam, 50-74. szám)
1969-03-26 / 70. szám
Paraszti sors és szövetkezet NAPJAINKBAN FARAD- HATATLAN és ügyes, önkéntes falukutatók brigádjai nyomozzák, keresik, kutatják még mindig 1919 emlékeit, köztük azokat is, amelyek a korabeli paraszti élet titkait ássák elő, tárják fel. Hiszen minden időben érdekes, miképpen éltek és dolgoztak egy osztály vagy réteg emberei, különösen érdekes az, hogyan látnak hozzá a szabadság, a szocializmust építő legfejlettebb társadalom előnyeinek kihasználásához. Az emlékek csalhatatlanul bizonyítják, hogy a béresek és cselédek, kisföldűek és zsellérek elsősorban földet vártak a szabadságtól: földet abból, amelyet addig is a maguk verejtékével tettek termővé, úrnak, grófnak, bérlőnek. Nem véletlen, hogy a Tanácsköztársaság kikiáltása után nagy földfoglaló mozgalmak zajlottak le hazánkban, és ha a föld éhséget nem sikerült legalább részben kielégíteni, az végül is újabb elégedetlenségek forrásává vált. ÁM NEMCSAK A FÖLDOSZTÁST követelték a föld munkásai, törpe- és kisbirtokosai, hanem ezen is túlléptek. Különösen Somogybán és Baranyában, de más megyékben is, egymás után alakultak a szövetkezetek. Nógrád megyében is több olyan községet tartanak nyilván a Munkásmozgalmi Múzeum anyagaiban, ahol szövetkezet alakult, és működött is 1919-ben. A szabadság és a szövetkezeti gazdálkodás így jelentkezik időben és értelemben egyenlő szinten. Mintha a kettő valójában azonos fogalmat takarna. Az elhagyatottságból így menekült a szabadsághoz jutott ember a társas összefogás biztonságot jelentő gazdasági szervezetébe. Mert nemcsak a földosztástól, hanem a szövetkezettől is korábbi évezredekig szeszélyes, és keserves sorsának végleges jobbra- fordulását remélte. Elméletileg és gazdaságilag számos érvvel, gyakorlati eredménnyel támasztották alá napjainkban is a szövetkezeti gazdálkodás előnyeit. Engedjék meg, hogy a kevésbé elfogadott érvelési, bizonyítási módszerhez, a szubjektív, ér-, zelmi jellegű ismereteimhez nyúljak. Hadd idézzem fel rokonaimnak és ismerőseimnek Szeretném ugyanis emlékezetbe idézni a paraszti sorsot a felszadulás előttről. Sokan talán nem is emlékeznek arra, hogy már a csillagok magas állásánál kelnie kellett cselédnek és kis- földű gazdának egyaránt. Még az éjszaka uralkodott a tájon, s ő mái; almozott, etetett és szántóföldi szerszámokat készített elő. Sokan nem emlékeznek már arra sem. hogy a munkanap a paraszti háztartásban sokszor az éjszakába nyűit, és estére oly holt- fáradtan tértek nyugovóra, hogy már enni sem volt kedvük. A cselédsorban még kedv csak lett volna, de élelem annál kevesebb. Nem taglalom tovább, hiszen sokszor megírt, megénekelt téma ez, nem is szándékom ennek kimerítő, alapos megtárgyalása. A néhány jellemző szót azért mondtam el, mert az én paraszti rokonaim közül többen ma is ugyanilyen vagy legalábbis hasonló, rettenetes rabságban morzsolgat- ják életüket. Ugyanúgy hajnalban kelnek, bíbelődnek a jószággal, későn és fáradtan hullanak az ágyba. Csakhogy gyakran hallom őket önmarcangoló vádaskodással sopánkodni, hogy nem tudnak szabadulni gépiesen beidegzett életritmusuktól. A háztájiban élik, kínlódjék át ugyanis ugyanazt, amire a szövetkezet gazdasági keretein belül már régen nincs szükség HA A MÚLTTAL ÉS A HÁZTÁJIBAN szükségükön felül szorgoskodók elfoglaltságával hasonlítom össze a szövetkezeti tíz—tizenkét órás munkaidőt, akkor szinte nevetségessé válik, hogy vannak még emberek, akik csigázzák, hajszolják magukat. De nagyon furcsán hat az is, amire a zárszámadó közgyűlések szöveges beszámolóiban bőségesen akadt példa, hogy a szövetkezetben megdicsérik a fo- gatost, ha nem kilenckor, hanem „már” nyolc órakor munkába indul a felügyeletére bízott lovakkal, kocsikkal, szerszámokkal. Több zárszámadási beszámoló viszont megrótta az asszonyokat, akik a nyári, kapá- lásos időszakban sem kezdtek csak kilenc órakor, amikor a szövetkezet vezetősége a hét- órai kezdést tartotta volna megfelelőnek. Azt hiszem, nem szükséges hangsúlyozni, milyen ellentétek vannak a múlt, és a jelen eseményei, élettempója és módja között. NEM CSODALATOS TEHÁT, hogy az emberek nagyon megszerették a falun a szövetkezetei, amely megszabadította őket a régi béklyóktól, és nagy többségükben tudnak is élni ezzel a szabadsággal. A közelmúltban némi kedvtelésnek éngedve felkerestem egy olyan tsz-tagot, akiről az hírlett, hogy még ma is harmadik személyben beszél a szövetkezetről, és nem azt mondja, hogy „mienk”, hanem azt, hogy az „övék”. Kiderült, hogy szorgalmasan dolgozik, minden évben a legtöbb munkaegységet gyűjtők közt emlegetik a nevét. Jövedelme ettől függetlenül nem túl nagy. mert a szövetkezet nem fizet valami búsásan , a gyengébbek közé tartozik. Hát ennek az újdonsült ismerősömnek felajánlották, hogy vegye át „ge- bines” alapon a lakóháza szomszédságában épülő italboltot. Nem kell messzire gyalogolni vágj' kerékpározni. S amellett, hogy helyben lesz, tető is lesz a feje fölött. Sőt azt is megcsillogtatták előtte, hogy eddig még ebben a szakmában mindenki autót vett, és pompás házat épített. Az én ismerősöm meg csak számolt, összeadott, kivont, kalkulált, spekulált, és utána kerek-perec elutasította a látszólag nagyon előnyös ajánlatot. A termelőszövetkezetben, amely nem tartozik a jók közé, úgy találta, jobban megtalálja a számítását. És ami fő: nem szívesen hagyná ott társait, akikre — erre már többször rájött! — bármikor számíthat. IGEN, A SZÖVETKEZET A. BIZTONSÁG és az emberséges élet jelképe is. Azért is született együtt a szabadsággal, azért is találkozunk szép hagyományaival ' tizenkilences emlékeink sorában. Lakos György Indokolatlan óyatoskodás Megjegyzések a bérfejlesztésről Nógrád megye állami és szövetkezeti iparában 1968-ban 5,8 százalékkal emelkedett a munkabérekre kifizetett ősz- szeg. A több bért elsősorban a létszámnövekedés okozta. A többi között ez a példa is arra utal — amely egyébként országosan is jellemző, hogy a létszámnövekedésből eredő kifizetéseket leszámítva, az állami és szövetkezeti iparvállalatok többsége nem egyszer túlzott óvatossággal gazdálkodott a bérekkel. Különösen nagy volt az ellentmondás az év háromnegyed része és az utolsó negyed között. A bérfejlesztéshez ugyanis jó néhány vállalatnál gyakorlatilag csak az év második felében kezdtek hozzá. „Nem ismertük pontosan a vállalati eredményt, nem voltunk biztosak a lehetőségekben." — „Későn kaptuk meg a bázis-bérszinte t és utána szükség volt még néhány hét elteltére, hogy pontosabban számoljunk a bérfejlesztéssel.” — Ilyen és hasonló érveket hallottunk a vállalati vezetőktől, akik legtöbbször ez után tették hozzá, hogy később már a terveknek megfelelően felhasználták a fejlesztésre, emelésre szánt keretet. Látszólag indokoltak és elfogadhatók az érvek. De csak látszólag, mert az ellenvetések nem beszélnek arról, hogy az év második felében béremelésre felhasznált 3, vagy 4 százalékos arány 12 hónapra szétosztva még az évi 2 százaléknyi középarányostól is elmarad. Nem beszélnek a másik, a napi élettől összefüggő következményről sem, arról, hogy a később adott többletbérből a dolgozók régebben semmit sem vásárolhattak, holott néhány közszükségleti cikk és szolgáltatás árának megváltozására januárban sor került. A gazdaságirányítás korszerűsítésének bevezetése előtt már szó esett arról, hogy a vállalatok az új feltételeknek megfelelően vállaljanak kockázatokat, gazdálkodjanak merészebben. A termelésben és a kereskedelemben tapasztalhattunk is bizonyos kockázatvállalást (bár itt is akadt indokolatlan óvatoskodás), a bérezésben. a bérfejlesztésben azonban csak elvétve fordult elő. A körültekintés helyeselhető, de a túlzott óvatoskodói megbosszulhatja magát. Jórészt ezzel magyarázható, hogy a megye iparvállalatainál az előző évekhez viszonyítva 15 százalékkal növekedett a kilépők száma és a távozások több mint 40 százalékát a dolgozók, a munkások kezdeményezték. Többször találkoztunk olyan törekvéssel is. hogy a fejlesztésre szánt összeget nem az alapbérekhez, hanem az 1969 elején kifizetésre kerülő nyereségrészesedéshez csatolják Gazdasági vezetők, munkaügyi előadók ebben az esetben is látszólag elfogadható érveket soroltak. Legjellemzőbb ez volt: „A bérből le kell vonni a közterheket, a nyereségrészesedésből viszont nem, ezen nagyobb lesz a nyereségtömeg, ez pedig mindenkinek érdeke." Ez az indok nemcsak azért nem fogadható e’ — amire az előbb utáltamért, a korábban bérfejlesztésként felosztható összegből előbb vásárolhatott volna a munkás, de azért sem, mert nem mindegy', hogy kik és hogyan kapnak a részesedési alapnak ebből a hányadából A bérfejlesztésnél ugyanis a dolgozók az alapfizetéseknek megfelelően kapják a százalékos emelést, ha azonban ezt a nyereségrészesedésben kapják meg, eltorzul az arány és közbelép az I., II., III. kategóriás beosztás. Egyszerűbben szólva: az I. kategóriában a 80, a II. kategóriában az 50, a III. kategóriában pedig a 15 százalékos részesedésnek megfelelően osztódik el az előzőleg bérfejlesztésre szánt pénzösz- szeg. így a III. kategóriába tartozó munkások és alkalmazottak kimutathatóan ráfizetnek erre a módszerre. Ezért vitatható az az álláspont — amelyet az előbbivel összefüggésben ugyancsak gyakran lehet hallani, hogy „ne aprózzuk fel béremelésre a forintokat, hiszen a nyereségrészesedésben együttesen több lesz ez, és ebből már komolyabb bevásárlásokat lehet végezni." A műit évi tapasztalatokról több ok miatt is indokolt szólni. Egyik ok az. hogy a nyereségadóztatások módosításáról szóló új rendelet lényeges változtatást hozhat, ha a vállalatok számolnak azzal, hogy a részesedési alaphoz 1969-től kezdve nem a bázist, hanem n. tényleges bérszínvonalat kell venni. Az ú.j rendelkezés azt sem határozza meg kötelezően, hogy melyik vállalatnál milyen mértékben növekedhetnek a bérek (nincs 4 százalékos felső határ), hanem avál lalati vezetőkre, kollektívákra bízza, azzal a feltétellel, hogy a béremelés fedezetét eredményes gazdálkodással saját maguk teremtsék meg. S a harmadik, gyakorlatibb magyarázat az, hogy helyes lenne merészebben gazdálkodni a bérekkel, s ebben is vállalni a kockázatot ha azt akarjuk, hogy nagyobb legyen az elégedettség. ösztönzést teremtsünk, és a múlt évinél lényegesen kisebb legyen a kilépők száma. Anyagilag is érdeke ez a vállalatoknak, hiszen egy- y új munkás betanítása, képessége szerinti helyének megkeresése többször néhány havi munkabérénél is többe kerül. Nemcsak morális, de anyagi érdeke is az iparvállalatoknak, hogy bővüljön és erősödjék a törzsgárda. A vállalatoknál ezekben a napokban írják alá az 1969/70. évi kollektív szerződéseket. Jó lenne, ha ezek nem, utólag rögzítenék komplikált módosítási eljárás nélkül a bérfejlesztés mértékét, hanem merészebben terveznének. Ez is egyszerűbbé vált, hiszen a vállalatok gazdasági lehetőségei tisztázottabbak, mint az előző évben voltak és egy év tapasztalatai után az ésszerűbb tervezési • eljárásokat is megismerték. Gyorsabb és határozottabb intézkedésekre van szükség a bérgazdálkodásban, ezt kívánja a munkásság érdeke, a szocialista bérezés elveinek kialakítása. Megfelelő időben 'részesüljön mindenki a végzett munkája szerinti béremelésben, abból az értékbői. amelyet munkahelyén megtermel. Ismét hangsúlyozzuk: megfelelő időben ... Kovács András sorsát, s ha ezáltal írásom rendhagyóvá válik, fogadják el kiegészítésnek a tudományosabb igényű művek mellé. Megszakadt u sikersorozat A Balassagyarmati Porcelángyár dolgozói évek óta mindig teljesítették tervüket. Ügy fest. hogy a korábbi sikersorozat az első negyedévben megszakad. Ugyanis a hatmillió 676 ezer forint értékű termelési tervüket előreláthatólag csak 90 százalékra teljesítik. Ez a többi között azt jelenti, hogy az egyik típusú kondenzátorból többet, a másikból pedig kevesebbet exportálnak a nyugat-németországi Siemens cégnek. A terv elmaradásában jórészt objektív okok játszottak közre. A várost körülfogó árvíz egy hétig víz alatt tartotta a présműhelyt, és a karbantartó részleget. E mel lett gyakran változott a Svédországból, Dániából és Csehszlovákiából importáii alapanyagok minősége. Időbe telt, amíg eldöntötték, hogy a Rosenthall nyugatnémet cégtől vásárolt anyagok minősége sem iobb a miénknél. Nehezítette a helyzetet, hogy ebben az időszakban több új típusú kondenzátor gyártását * zdték meg. Az új technológia elismerése és begya- ,. r'.ása jelentős időt vett igénybe. Alapszervezetünk vezetősége, párttagjaink megelégedéssel olvasták a pártdemokrácia fejlesztéséről megjelent cikket. Felkeltette érdeklődésünket a téma újszerűsége. Tartalmi vonatkozásban jó segítséget adott a további munkánkhoz. Alapszervezetünk tsz-párt- szervezet, 44 taggial. Közülük viszont csak tizenketten dolgoznak a termelőszövetkezetben. A párttagság többi része nyugdíjas és egyéb foglalkozású. Ez a megoszlás okozza, hogy a párttagok zöme nem, vagy alig ismeri a termelőszövetkezet belső életét, munkáját. Ez a vezetőség munkáját a pártdemokrácia fejlesztésében nehezíti. Az aktivitás fejlesztéséért Nagy jelentőséget tulajdonítunk például a taggyűlések napirendjének. Ez azonban nehézségekbe ütközik a heterogén összetétel miatt. Nehéz a napirend tematikáját úgy összeállítani, hogy minden párttagot érdekeltté tegyen és fokozza az aktivitását, a vitaszellemet. Ez rányomja bélyegét sok taggyűlésünkre. Ezért igyekeztünk a pártcsoportokat úgy létrehozni, hogy a termelőszövetkezeti tagok egy csoportba kerüljenek. Jónak láttuk azt is, hogy az egymáshoz közel eső szakmáié és megegyező rétegű kommunisták együtt legyenek. Bízunk abban, hogy ezek a csoportok tevékenységükkel segítik a pártvezetőség munkáját, de a gazdasági eredni °n vek fokozását is. Ha a pártcsoportvezetők, de a pártcsoportok is betöltik VITA Intézkedések. »midok a tai*i pái*ts%ev*i eKetlien Hozzászólás a Demokrácia — önállósát> — aktivitás című cikkhez a nekik szánt szerepet, úgy jó segítői lehetnek a pártonkívü- li tömegekkel való kapcsolatnak is. Ami sérti a kollektív vezetést Helyeselnénk, ha a jövőben külön alapszervezetet hozhatnánk létre a termelőszövetkezeti párttagokból. Ez elősegítené a termelőszövetkezeti kollektíva munkájának fejlődését, fokozná az önállóságot, a gazdiasági fejlődést. A pártdemokrácia, de az önállóság erősítése érdekében is párttagságunk nagy megelégedettséggel fogadta, a jogkör szélesítését- Ezen belül is jó visszhangra talált, hogy_ a funkciójegyzékben a járási pártbizottságtól az első számú községi vezetők személyét érintő kérdésekben nagyobb hatáskört kaptunk. A funkciójegyzékben szereplő vezető állások betöltésénél azonban még jelenleg olyan probléma mutatkozik, hogy az egyes szervek, vagy gazdasági vezetők nem kérik a partszervezet véleményét. javaslatét. Előfordul olyan eset is, hogy a véleményt már akkor kérik, amikor a vezetőt beállították. Sokszor előfordul, hogy (a két pártvezetőségi ülés között) külső szervek — az ügy sürgősségére való tekintettél — azonnali „döntést” kémek személyi ügyekben a párttitkártól. így a testület véleményét kizárjuk. Helyes lenne, ha ezek a szervek időben, írásos formában leérnék a pártszervezet információját. Azt a pártvezetőség széles körben megtárgyalva', ugyancsak írásban juttatná el az érdekelteknek. A párt mei> bíza tások sikeréért A pártdemokrácia fejlesztése érdiekében megváltoztattuk a pártmegbízatások módszerét. Eddig a korábbi határozatok alapján a pártvezető- ség határozta meg, kinek mi legyen a pártmagbízatása. Ebben az évben ezt a tevékenységet a pá r tcsoportvezetők kapták meg. Tettük ezt azért, mert szűkebb körben, i pártcsoport-megbeszélése ken érdemileg jobban megtárgyalhatják — szinte vállalás formájában — kinek melyik az a területe, ahol a legeredményesebben végezheti a pártmunkát. A pártcsoport- vezetőknek lehetőségük nyílik arra is, hogy figyelemmel kísérjék csoportjuk tagjainak munkáját, $ megbízatás végrehajtását, tevékenységük»*. A dolgozóik problémájával való foglalkozás nagyban növeli az aktivitásit. A személyes kapcsolattartás során eszmecserét folytatunk a párttagok személyes problémáiról, így jobban közvetíthetjük javaslataikat, jogos észrevételeiket a taggyűlésnek és az illetékeseknek. A fentieket a brigádvizsgálatok is segíthetik. Tervünk, hogy a közeljövőben a szükségeshez mérten mi is tartunk brigádvizsgálatokat egy-egy probléma megvizsgálására. (Fi- állatelhullás, takarmányfelhasználás stb.) A közvélemény-kutatás és a fogadónapok tartása, úgy gondoljuk, nagyobb alapszervezeteknél kívánatos és talán eredményesebb is lesz. Nálunk a kis alapszervezetnél, ahol mindenki ismer mindenkit — és csaknem naponként találkozunk — elmondjuk észrevételeinket. Ezért inkább a korábban bevezetett kötetlen beszélgetési formát tűzzük napirendre a taggyűlések alkalmával. A demokratizmus fejlesztése érdekében igen helyesnek tartjuk azt a javaslatot, hogy a pártvezetőség bízza meg a vezetőség egy tagját a párttagság javaslatainak összefogására, az intézkedések végrehajtására. Űj módszernek tartjuk és bevezetjük, a napi munkánk során igyekszünk mindezt megvalósítani. Ennek elősegítésére a felvetett kérdésekre gyorsan, már a taggyűlésen reagálunk. A jövőben a javaslatokban tett intézkedést minél előbb megvalósítjuk. 4 párt on kívüliek Uöziitt veuzeti nitika Mindannyian érezzük a felelősséget azért, hogy a párt határozatai megvalósuljanak a pártonkívüli tömegek között, egy-egy község társadalmában is, de különösen a tömegszervezetekben. Ennek érdekében helyesnek, fontosnak tartjuk a tömegszervezeteikben dolgozó kommunisták pártmunkáját. A párt politikájának megvalósításia érdekében erősítjük önállóságukat, hogy a saját hatáskörükben döntsenek, ugyanakkor helyes, ha fejlesztjük az ellenőrzést, időnként beszámoltatjuk őket munkájukról és tevékenységük hatékonyságáról. Helyes és fontos terület az állami és gazdasági vezetőik munkájának szemmel tartása. Fokozottan figyeljük tevékenységüket (időközönként beszámoltatjuk őket), hogy az adott területen dolgozók javaslatait, észrevételeit, esetenkénti bírálatait figyelembe veszik-e, s a megvalósításukban mennyire tevékenyek: Kubinyi István MSZMP-titkár Nagy Vilmos isk. igazgató NÓGRÁD — 1969. március 26., szerű«
