Nógrád, 1969. március (25. évfolyam, 50-74. szám)

1969-03-21 / 67. szám

POLITIKAI. KOZOAZDASAQíéS TÄ8SA»AU»J HETW

0*«*toM*fcé*éf totoOMm*'' J H$kM~$kfr4ám *t. ** ";1

fék*» $* #• *A

' < ‘ ><

EUfact*«* « k^úf*i<* * «*

Íí»éf» MMKUlft .

£ mind«» btf ****&&*. *

?*«*»*«ut* A fslcMb w«**«m*5: ör, ttOlU* omő. w frr wm ÍOitdn ts»*t i*4iMwl *í<ia«^<; lOiWI $<»00*

H 50,1100 R»fctt- :

kíhb {orji3chí$<«H' ísí*5 {»fttt'eí^mfck ?

$. Aki n?x>*$* HxU « jffl&lo»-; kg«****, «£ <Ki# í<«?ÍW'/>-»; j

<•> K\0fto k»r<m*ífi íxfJOííM^ jitrftíhtt« í

." < \ UrfcaOktt* >«< :

<<>n>JbíV>y k«k

Fn^fV^fVljMíl^íyl lilStOB».

1-J>M A/.yKASX, lk»<obiem« f?$y\<.'ti í «•>.ak » knw)á*i& rm<$&*£$ j

<.oí«í> ** *»•■**

vik ük ; > íífc&»U>fiA, vafoww«» .

*>«<>$ <*.%»& &f *•*$* <

• ,<k. j

M VMiíKK S&t&ASft. M ;

'v - >>'■'<■ b«kí*k ^

v*»,* :

>&»£*&% Aki » &•$£>><- :

>:>< í,-•*< ('{«»}»>»> »?*<«* V#< Ői S>v># ícrjc'.j- :••>*>> d* äktfXtt karon«*»-*«?' ;

MuWW* WMMZ. A ki: xi>m '

'<->4 :< ksíKv■:,}'»;«; lOfV&J .?**<&' ií<>k »

K,;. ,-.'n r^v<>< tl<'?^íj4k *i :ak<W«A??vb | U«& »»>>:;<>'« rt.4»htx i*'rjfH!XÍ&<él& **ttóx •• i feí ; , ifiért m»«ui<mk»t. *k<

Msgv&r Kari*. csoport párom* smikság, * áriját

KMHt&R'ffóft ARAK í

i*<** *♦>•<• . U- v. .w íh Ha«M»a

'« ...... * >

*

r«> -■ ~ ~ ■ -.- 4 »,

?.«>** **á» »« ««f tW*r OkrO»*«*.'. 4>j-í»hé* jw^riot*

Hirdetmény.

A «í}&&<k*<w* ifM******k •

:<kvt w>e«vií:»t»n»tt b.acoiíaíi« Aiwktárí«»» i í«:« ;p\<<\CSt vkgí <vWj{b k:4v<b«Á;, :

$ <}•'•:..«<íK •<>' kt- i

h i,. íní»»k.b»>kMvv- ;

<■ v«<i<Vk <' • :< »»<Vf»:/í<í- í

<:V :^Jk» ' >SJÍ:k ;< •• < :<-iit:: j

Ír<£vOk><J bVk»i* íkwíOfev » h»rü<il<0ok j k t4tfitey<.: >>*#n&x* > b: íu > h': 5 »dk:k$$&;:í

S'uiárium

: ' >:>»(b" í : ;«•,? 9 4b::.>v^ki>/i:0k^:k>.: >>•>: ' > ' -■••>!: t.'íí » v<^ :: < :*Hft> <v<4 Nkjjjf ;

. : ...:.ií \k•>?:»$>i.í«4c: vk>->> ío;k<4'.»/>>, : '«> '{««I r;.'tix*9n>i>h

.: ) M«}iklAÍ. 5 •'>> i v-:i^>r iv-ítAi«- .: x>: hsíxO.ií i>*«:.b:1«V.d<k :

C/ t k *>>:> !•:

v-.'«•,

'. < M;:::•:«■.<•><•-.>'< •: y.y.: k>4»'•'><<• : i«:^ifííXf>: <;></;0ííb: i:>. <<■£? í»k>- •

§ kíci víf^s-s ><,d>. *• bk»rt nj[k; J <> k«»>4r < *#> >.:»}>;< »»•.<»-, k •

Űj rend alakult. a munkások, a kaUmak, a parasztok rendje, amelyben szabad lett az ember, új tartóimat kapott az élet. S a szabadság tisztelte, megbecsülte a munkát, és ú’j. nagy feladatok elé állította a forradalmárt. A munkapadoknál, a földeken, a hivatalokban és a hadseregben egyaránt olyan feladatok elé, hogy óvja meg amit kivívott, megszerzett, egyengesse boldogulásának útját, és szálljon szembe mindazokkal, akik vissza akarják forgatni, a történelmet.

ötven esztendeje ma, hogy a földkerekség egy kis pontján fellázadt a munkás, a katona az évszázadokon át öröknek hitt földbirtokos — és burzsoá uralom ellen, és ledöntötte annak rettenetes félelmetes szobrát

Örömmámorban úszott a nép, a szegény, a proletár. « nincstelen. Lerázta bilincseit, feljött a mélyből a magasba, hogy erőt merítsen új világának építéséhez. Tavasz volt. Pontosan a tavasz első napja. A naptárban is, a munkás- nép történetében is.

A Nógrádvármegyc című poétikai, közgazdasági és társadalmi hetilap március 26-án Balassagyarmaton már a Népbiztosok Tanácsának hirdetményeit teszi közzé. Statárium, szesztilalom, fegyverviselési tilalom áll a hirdetményen. A magyar karhatalmi csoport- parancsnokság Balassagyarmaton riadóintézkedést tesz közzé

Élete

Az urra. lett igazság, az egyenlőség, a becsület, a tisztesség és a népszabadság ■védte a proletárforradalmat, imtcltj munkát, kenyeret adott a népnek. Kinyitotta a szemét, hogy lásson és rádöbbentette, hogy gondolkozva cselekedjék. A magyar munkásnép — Itözttük megyénk dolgozói is — élt a lehetőségekkel, szorgalmasan dolgozott a bányákban, a gyárakban a zöldbe tárulkozó mezőkön, földeken, mert tudta, hogy ezután már önmaga számára teremti meg és élvezi munkája gyümölcseit. Bit a jogaival az új rend politikai, társadalmi erősítésében is, látott és gondolkodott, telismerte kötelességét, amikor a munltáshatalom fegyveres védelmére kelt.

Százharminchárom, nap után sajnos elbukott a proletariátus köztársasága. Semmiképpen sem azért, mert elvétette útját, mert alkalmatlannak bizonyult történelmi hivatásának teljesítésére. Ellenkezőleg. Rövid néhány hónap alatt bebizonyította, hogy képes egy merőben új világ megteremtésére, vezetésére.

Felemelő érzéssel emlékezünk és büszkén tekintünk, a Magyar Tanácsköztársaságra. Az ünnepélyes évforduló napján meghajtjuk zászlónkat azok előtt, akik a máért már akkor életüket, vérüket adták. Tisztelettel adózunk mindazoknak, akik tetteikkel hozzájárultak, hogy nálunk szabad legyen az élet. Mert azzá lett!

N

yolcvanöt esztendő reszket tagjaiban. Fázik, didereg a meleg konyhában, a vastag dunna alatt is.

Többnyire az ágyban fekszik, betegen. J6 ideje, már, hogy egyformán virradnak a nappalok, ereszkednek rá az éjszakák. A napokban azonban megkeresték Homolya Mihályt, ünnepelni hívták Balassagyarmatra. Az emlékezés megmozgatta az öregember vérét.

Három uradalom is volt Cserhátsurányban, neki mégis be kellett barangolnia a fél országot kenyérért. Fejér megyében cselédeskedett, szorultak össze egyetlen visnóhan még másik három családdal. Aztán egy nap csak megütötték a d.obot és Homolya Mihály elindult a háborúba. Az asszony fogta a gyerekeket, s jött az anyjához Cserhátsurányba.

Csak sokára, 1918. novemberében jött haza Homolya Mihály, a nyugtalan faluba, elégedetlen emberek közé. Sok volt a munka, nagy a család,a fizetség meg kevés. Mint a forrni készülő víz, úgy zúgott a szegények háborgása a dombon terjeszkedő kastélyok felé. így talált rájuk a március, hogy igazságot hozzon a cserhátsurányi cselédeknek is.

Osztott a direktórium. Mindjárt elsőnek tejet a sápadt, vézna cselédgyerekeknek. Minden nap kaptak belőle egy litert. A templom alatt az iskolában jött össze a falu szegénysége, a cselédemberek, az aratók. Ott választották meg elnöknek Kajzinger Jánost, segítségül melléje Nagy Jánost, Veres Jánost, Homolya Mihályt, meg a többieket.

Szedegeti, kapargatja. lassan, öregesen az emlékeket Homolya Mihály.

— Agitátort küldtek Pestről. Tanított bennünket. . Aztán már magunk csináltunk mindent a faluban... Gyűléseket tartottunk, sokan hallgattak ránk..

— Miről beszélgettek az emberekkel?

Sajnálkozik, mert sok minden kiesett már a fejéből.

— Azért azt tudom, elmondtuk, hogyan is lesz ezután.. Vége a szegény világnak, földet kapnak azok is. akiknek eddig nem volt. És amit mondtunk, mindent meg is csináltunk.

Homolya Mihály mérte a cselédek földjét, kinn a falu szélén a Marnó-dűlőben Aztán, amikor eljött az aratás ideje. a cselédek, az aratók már nem voltak hajlandók azért a fizetségért dolgozni, amit az urak ígértei. é> direktórium,

Homolya Mihályék új szerződés miatt tárgyalt a földbirtokosokkal. — Nem mertek azok ellent mondani... Dehogyis mertek — nevetgél az öregember-. — Féltek a néptől nagyon. Ott voltak ök is minden gyűlésen... Azt tették, amit parancsoltunk nekik. LÖvészy Nándor még ajánlkozott is, Hogy írástudó ember, segít nekünk, amiben csak tud. Hát így voltunk... Erő kellett, nagy erő, hogy a lábunkon maradjunk, mert az urak nagyon hamisak voltak...

Az aratók bérét mindenesetre felemelték. Korábban minden tizenkettedik búzacsomót kapták meg a cselédek A direktórium úgy intézkedett hogy minden nyolcadik csomó illeti meg ezután az aratókat. Örültek neki a cseiédem- berek, Kár, hogy amikor befejeződött az aratás, tulajdonképpen vége is volt mindennek. A Tanácsköztársaság elbukott, s mind hangosabbak lettek az urak Cserhátsurányban is. Elvonták a tejet a cselédgyerekektől és a férfiak annyiért arattak, mint azelőtt.

Még tartott a cséplés, amikor egyik éjszaka csendőrök verték fel Homolya Mihályt. Halálra rémült az asszony, si- valkodtak a gyerekek. Csak Homolya Mihály maradt csendben. Tudta, hogy érte jöttek. A csendőrségre kísérték. Amikor belökték az ajtón Kajzinger, Nagy János. Veres János, már mind ott voltak. Vallatták őket, bekísérték vala- mennyiüket Balassagyarmatra, újabb vallatás, aztán a börtön következett. Később kiszabadult, munkája is akadt a faluban. Csakhát a bélyeg, hogy vörös, kommunista volt, az urak ellen lázadt, ez mindig rajta maradt.

Ül a konyhában, takargatja fázós, reszkető tagjait. Szeme kifényesedik, amikor az ünnepről beszél. Az ő ünnepe is, mert veteránokat hívott össze emlékezni Balassagyarmatra a városi és a járási pártbizottság.

— Nem tudok én már elmenni. . — ingatja fejét az

öregember — Hiába gondolom ki itt, — int vékony, csontos ujjaival koponyája felé — milyen szép is lenne. . A lábaim... azok már nemigen visznek engem sehová.

C

send van. A menye- kitárja a konyha ajtaját. Mindjárt világosabb lesz. Homolya Mihály is az ajtó felé fordul A kis konyha egyszerre megtelik friss, tavaszi illatokkal.

Homolya Mihály ünnepe

kockáztatásával

4040

Gazdag a Balassagyarmaton megjelenő megyei lap hírrovata.

.......az új forradalmi kormány megalakulásáról szóló hírek

f

olyó hó 21-én este érkeztek városunkba. — A lakosság a híreket nyugodtan fogadta, később pedig, amikor megtudta, miről is van szó, hogy az ország területi épsége másképp meg nem menthető, s hogy az antant őrült imperializmusa ellen a harc csak így vehető fel, a Forradalmi Kormányzó- tanácsot és a proletárdiktatúrát örömmel üdvözölte...”

írják

juj* *ír tv twsnc^sasmxemKuencoen felderítő voltain a Vörös Hadseregben. Hogyan lettem azzá? Egy csendőrparancsnoJcnál szolgáltam Ipolyságon. Később ide költözött a. Vörös Hadsereg parancsnoksága is. Arra kértek, segítsek. Fiatal voltam még, közel a harminchoz, de segítettem. Az ezredhez kerültem. Az lett a feladatom, hogy átjárjak a cseh burzsiásia katoy mmkwmmw.

tH&mm 2%

A xirxnfrk rA nm m;>;> í

:ft:'«é£0V&tés. « rf.-ihúhm »*<>>.- :

eu\m.

~ Az ö|

b«». te éttbMa \*>v-tebkn»' h-t x ium k * yft*1

fcOfWfeU- valA

K«r«t?í Mihály räfc ét a ** köf«fé»y Ja*-**4***' hÁrúi, vabmhii ** uj *>n r*d«Í0H o*#il3fcaJö*áf*l m>bi hírek t hú 2M« <si* érktzWk vüf<i3ua*ba. — A &&***& a ivíffkaí nyugeotaa %»&«, kúedfcb <% a»íkö> megittái?, mirfti í* van hogy tt? «!*<:£* ienMch wsárftej*

m*% act» mnäheft# % h«#? !U »rtúi uttperótt**»»#* rííeo a tgy v«$&3 f<&. « íttm*d*haí ka* atíí»)-*6- >ú* u iM-KtetéríiíMíilUi'ál advtodV 2‘i i'f 'RftetA?* ih <5rdrr? a tauu- Hús & tort*«» UM&ctz *. vslaiíjttaí z vsro» a u>egí#h% ft8gvt«*í»&e gjnU rá%t* «kői ú< &»öh> fázni tuint»«»«' thidfce# NtOy Eiftlra ■

hírías *t Otéteir ttwitk «Éfeí * elnöke <otUelt«k M — Hr.

duaeíyfk az oimuít ií brahüt; eégh«»«ertiek. fcíerftai>te ft h«J3pe*U«6Ct-' áfel«iö«hr»íft)>áf,t Ríluilítógáttyv. b'tvíw.d«. attwly az u\ lüi radalttil a n

díUláic 4

■<»\\ ?•> a f >f»ad»h»í

k»tfü&nyxQizíMt * iutí^aííikuíákft*. •>,>?ftí adj» TmíftUa v'^attaí, hagy tithiúv« UuteUtps- »ák rv váfö*í»lti a ttMtíká* áx

«íoiaualfta^cx, amely mhiúeokílAI tvadut ti legy*h«eí AAveteí s ah» »«éi rabjaim «ftc» iúmwim sMirlk'/i*

nioa hxitrit'.te *z\ »

Ufeíyitei«, cnefefee Mag>i»örí*á^aíc qá&A Aröíl xfrt^ebhti hjíyhía hviölí Árú»» : t&A . w*»>m «e«i v»U

a «»rgdik 'Uí«», Vj*

ht?-.< twgak ‘k'hhtWK képsiK. « íí>itöúaíiöi h<trmánysáía»0e« tÚfopún korait*yétttotáí >S»íy ti&kti tz Al-> hibától r, K6 ^óa íáv.t'atiíafi üH^aeftleiie.

— A ittefyel <Ur»'klérÍ»fti

Kiláss. A fotraüaimi k»wttor*$»SMC*,* 3í>>n«ö<}y hktc«i»gofeal «

maaké» stM.csokr« hwia, hogy xtúteíftkt^t hfááto fáfeitíétiua\ <Áiz*»Ksumk.

aaiftíy » megye Äda u^aoaeoo jögkúnü tan (timhifu, fnmi & v»h täyu#n*kot * iMnyltemok, A &%?*»* l

hé iztpíü aiúftéke» «

ér. .'y»aía ddckftM. Hátér I41- \»tí. tm hAvéí/r GibOi'i vélftketoíia meg.. A

— A rft<tU(ttís» Ji-irt t*i»**i**a, A váh

v<««r vfc^ooayox toiften » itfthwjukgyftf- Aoaii taéik»fK fjöri vá^ehftjté Wdvhüágp» h hó xi-m wzzí ia$ökahtwaiíj bajt,»

Íéíjfjgtwríhwgi kío»>utíüU«

feíOtítí^íMé x /teíáíkftár» hi?ía> i*9zt .

kíváwwk-»' zfffiáí a g<«hhk»h«5 Yte^y set»,

— titmzttór haíftt* A Mégrétívinacgyri Ne»»e«U1r«ftg: íagjd l axiéóí í*% éíelétiek iiúík ér«Ww gvhknx golj-ó áittti iftíél'W. f. hé 2íf&i reggttí Sí S őrskor <úh»»;<A A nea>eetérí egy í At^ák oevö iolft ír, íregy wt> >.?kíx>t M »ily v>.«ég mm A gyiíkar

Aukéíiíwi UtortteAMtúk A^fterttreídr í<>- »trifte t. %vú 4^4« voíí í'alvaK»». Haj* íá;X3í f vixK<k kixzi-nit h<:íy?zíek 62 . <t\- huh malöiár-a

— ÍNOfumusiuie gyűl««, Atoikttr 8

ftí>t»«t»»í$íak ih a • szouiétéetikokftéék egy «»hí lek ca meg^íakí'^it&k a magyar fteocKRaía {tárír.:. akkor »»»r'.ekft haíatóa- ryortaah kammuoís'ék l-.-íV.iní,

\ gjrő>«e t H>- 'ü-tik k- * viroshák íiZjgUvmixfn, mrgíehoíúftn mert

iúxxvn akkor, autt&of 0 kammOüÍjaák fá 8»íH'üá<»{»k Vß'/zk tviíei, köíő« untnmn- »htift \>ív< xüikhá-iara semmi aíökxég sític*«». haosak «ea« azért, hog- a tua- ^yar s«<» ;aíí»iö{tái; rgység«} mtff»coíaft.

A jeiemévá szoifiaíísíők n.fnk

ftéíokv zz azoohse »c«t «avorta umg ar; 4z tg? |ÚY >kfíí6ft*k.om<a»«>(5}4í,” ;_ hogj lagfeívúíehikov ö? e«eéAzhí]6n.

Igen, már hetvenkilenc éves vagyok. Drégely palánkon születtem, most Balassagyarmaton, a szociális otthonban lakom. Sági Jánosáé a nevem.

nái itozé, s ott Vörös Újságot, és röplapokat terjesszek. Sokszor voltam terhes anya!... A hasamra erősítettem a röplapokat, az újságokat, s úgy hordtam át. A legfontosabb feladatom pedig az volt, hogy felderítsem, hol vannak az intervenciósok ágyúi, gép- paskafészkei elhelyezve, hányán vannak a katonák. A mieink ezután dolgozták ki a haditervet, úgy indultunk támadásba. Egyszer az Ipolyon át, Asztalosgödrén felül, vezettem csapatainkat egészen hévéig. Itt a harcokban is részt vettem. Magam Is megsebesültem, de azért hordtam a légnyomásosokat, a szilánkosokat, s akiket golyó talált. Tudták, hogy

bátor vagyok, Sukarek Lajos sok feladatot bízott rám.

Nem volt nekem akkor sem nevem. Csak egy számom. Egy polled} volt 'az összekötőm, csak vele tartottam a kapcsolatot. Hírszerzőnek akkor sem volt könnyű . C

Sokszor küzdöttem az életért, de most is azt tenném, amit akkor még az életem kockáztatáséval is, azt tettem, amit rám bíztak . . .

Most itt élek a szociális otthonban. Amit mi akkor terveztünk « tanácshatalom idején, ma érzem megvalósultnak ...

Lgy úttörő

dolgozatából

Nekem ilyen a törteneiem

Nagyapám 1898-ban Pécs mellett. Abaligeten született. Négyen voltak testvérek. Dédnagyapám bányában dolgozott. Nagyapám 14 éves korában a „Duna Gőzhajózási és Pécsi Szénbányák RT”-nál kapott munkát. Gyermek volt még, de napi 10—12 órát dolgozott a bányában. Itt került a szakszervezeti mozgalomba is, melynek 1816-ban tagja lett. Ettől az időtől kezdve mint szervezett bányász részt vett a pécsi bányászok bérsztrájkjaiban és háborúellenes tüntetéseiben.

1918-tól szakszervezeti bizalmi lett. Amikor az antanthatalmak a Tanács- köztársaságot megtámadták, 1919. májusában nagyapa is jelentkezett a Vörös Hadseregbe, melynek során a szolnoki frontra került és a romáin burzsoá csapatok ellen harcolt.

A Tanácsköztársaság bukása után nem volt állandó munkahelye, alkalmi munkákból élt. 1920-ban letartóztatták, a munkás- mozgalomban és a Vörös Hadseregben való részvételéért 18 hónapig a Margit körúti fogházban volt.

Szabadulása után nagyapának rendszeresen jelentkezni kellett a csend- őrségen. Az ország majdnem minden bányájában megfordult, mert alig dolgozott néhány napig, elbocsájtották. Fekete listára került és alkalmi munkából élt.

1925-ben az MSZMP tagja lett és a Párt megszűnéséig ott tevékenykedett 1928-ban Belgiumba ment munkát vállalni Belgiumban született édesapám és még két testvére. Schwarbergben éltek 1936- ig. Amikor hazajöttek, a szorospataki bányaüzemnél kapott munkát és ott telepedtek le. Nagymamám és nagyapám 1945-től a Magyar Kommunista Párt tagjai lettek. Nagyapám a belgiumi szénbányákban súlyos szilikózist kapott és 1958. február 9-én halt meg.

Kommunista temetése volt és azok az idős kommunisták búcsúztatták, akikkel együtt harcolt a munkásmozgalomban.

Roth Szilvia

8. b. osztály

Dicsőség néked, T anácsköztársaság!

Vineze Istvánná