Nógrád, 1969. március (25. évfolyam, 50-74. szám)
1969-03-19 / 65. szám
&UG OTAdjJIM VILÁG PROIFTARJA1 EGYESÜLJETEK! P ’NÓGRÁD MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MFGYEI TANÁCS LAPJA XXV. ÉVF.. 65. SZÁM ARA; 80 FILLÉR 1969. MÁRCIUS 19., SZERDA aÖsszeurópai alapon Tegnaptól új fogalommal gazdagodott az európai politikai szótár. A Varsói Szerződés tagállamainak felhívása ugyanis megállapítja: „Az igazi biztonság és a szilárd béke akkor szavatolható, ha az európai államok szándékaikkal, tetteikkel, és minden erejükkel a feszültség enyhítését szolgálják, a realitások figyelem- bevételével célul tűzik ki a megérett nemzetközi problémák megoldását, a sokoldalú együttműködés kialakítását összeurópai alapon.” Az idézetben számunkra sok, nagyon érdekes és fontos részletet találunk. S még ha ismétlésnek tűnik, akkor is vegyük szemügyre újra az „összeurópai alapon” kifejezést, amely leginkább magában hordozza a szerződés tagállamai felhívásának mondanivalóját, azt, hogy Európa biztonságát csak a kontinens népeinek egysége és egyetértő fellépése szavatolhatja. Erre utal a felhívás akkor is, amikor hangsúlyozza: a tagállamok népei békében és jószomszédi viszonyban kívánnak élni a többi európai néppel, s szilárd elhatározásuk, hogy közreműködnek kontinensünk biztonságának és az együttműködés légkörének kialakításában. Vagyis: a „varsóiak” nemcsak szavakban kívánják a biztonságot, hanem az első sorokban küzdenek érte. S ezt tudni legalább annyira fontos, mint amennyire megnyugtató, főként Európa kisebb népei számára. A Varsói Szerződés tagállamai három évvel ezelőtt Bukarestben már javaslatot tettek egy európai értekezlet összehívására, a kontinens biztonsága, és békés együttműködése kérdéseinek megvitatására. A tagállamok akkor is látták és ma is tudják, hogy bármennyire bonyolultak is a még rendezetlen problémák, megoldásuk csak békés eszközökkel, tárgyalások útján lehetséges. Az erőszak, vagy az azzal való fenyegetőzés a félelmet táplálja, s a bizonytalanságot hinti él Európa sokat szenvedett, és rengeteg vért veszített népé között. A három évvel ezelőtti felhívás nem talált egyértelmű visszhangra bizonyos nyugat-európai körökben. A közvéleményt nem érte váratlanul a közömbösség és az elzárkózás, hiszen a második világháborút követő években többnyire azt szoktuk meg, hogy a tanácskozást, és az együttműködést ellenzők szívesebben nyúltak és nyúlnak a fenyegetőzés, a fegyverkezési hisztéria és a viszálykodás eszközéhez, hogy megpróbálják rákényszeríteni Európát a második világháború^ eredményének megsemmisítésére, földrészünk térképének gaját szájuk íze szerinti átalakítására. Rohanó világunkban három esztendő szinte csak egy perc. Annyira azonban mégsem rövid, hogy bizonyos változásokat ne hozzon, ha nem is a háborúra szítok között, hanem a haladó közvélemény-részben a józanabb, reálisabban ítélő körökben. Egyre többen iátják már Nyugaton is, hogy a fel-íelparázs- ló revansista törekvések, a határrevíziók emlegetése, vagy éppen az újfasizmus NSZK-beli előretörése nyugtalanítják a térséget, s csak a szocialista tábor kiegyensúlyozott alkotó munkája példázza a nyugalmat, vagy ha úgy tetszik: a nemzetek holnapját. Külön szólni arról, hogy Európa számára egy újabb háború mit jelentene — úgy hisszük — felesleges. Elevenen él bennünk minden, amit a második világégés felidézett: ötvenmillió áldozatot az eltelt évek alatt nem lehetett még eléggé elsiratni! Indokolt tehát a felhívás következő megállapítása is, amely szerint: „az európai helyzet elemzéséből kiindulva, a Varsói Szerződés tagállamai úgy vélik, megvan a reális lehetősége annak, hogy — Európa valamennyi államának és népének' érdekeit szem előtt tartva — közös erőfeszítésekkel teremtsék meg az európai biztonságot.'’ Nagyon érdekes és fontos a kifejezések hangsúlyossága. A felhívásban főként « közös erőfeszítés nyer minden esetben nagy hangsúlyt. Nem véletlen ez, hiszen a Szovjetunió, s vele együtt a többi tagállam sosem gondolt arra, hogy Európa egyik, vagy másik népének rovására próbáljon megoldani valamilyen nemzetközi problémát. Vannak ütközőpontok, am az is világos, hogy ezek elhárítása csak akkor lehetséges ha az államok tiszteletben tartják a történelem során kialakult körülményeket, és azok erőszakos megváltoztatására még csak kísérletet sem tesznek Európa népeinek létérdeke mindenféle katonai konfliktus megakadályozása, az államok közötti gazdasági, politikai és kulturális kapcsolatok erősítése, a szuverenitás, az egyenjogúság, és a függetlenseg tiszteletben tartása. Alapvető feltétel tehát a kontinensen fennálló határok sérthetetlensége. Ezek képezhetnék — mutat rá a felhívás — az összeurópai tanácskozás alapkérdéseit. A felhívást kibocsátó államok azonban készek megvizsgálni minden más javaslatot, amely az értekezlet előkészítésének és összehívásának módj«ára vonatkozik. S ez a megállapítás szántén nagy figyelmet érdemel. Egy amerikai szerző egyik könyvében ezt a mondatot írta le: „A XX. század embere megszokta a félelmet.” Nincs igaza: a félelemmel és a borzalommal sosem lehet megbarátkozni. Földrészünk lakói sokszor féltek már, éppen ideje, hogy végre biztonságban élhessenek összeurópai alapon. Szolnoki István MAI SZAMUNKBAN: Harcosok köszöntése "8. oldal) Mennyit aludjon? (4. oldal) „A vörösök hős serege áll..." (5. oldal) Megyei labdarúgó-bajnokság (7. oldal) Halált okozott a bányaomlás (8. oldal) A budapesti tanácskozás résztvevői közül többen hazaérkeztek VARSÓ A Lengyel Népköztársaság küldöttsége, amely Wladyslaw Gomulkának, a LEMP Központi Bizottsága első titkárának vezetésével részt vett a Varsói Szerződés tagállamai Politikai Tanácskozó Testületének budapesti ülésén, kedden a déli órákban hazaérkezett Varsóba. A küldöttséget a varsói repülőtéren állami és pártvezetők fogadták. BUKAREST Kedden délelőtt Ceausescu vezetésével hazaérkezett Bukarestbe a román delegáció. A bukaresti repülőtéren a küldöttség tagjait a román párt és állam vezető személyiségei fogadták. BERLIN A Német Demokratikus Köztársaság párt- és kormányküldöttsége Walter Ulbricht vezetésével kedden délben a magyar fővárosból visszaérkezett Berlinbe. A hazaérkező küldöttséget az NSZEP vezető személyiségei és a kormány tagjai fogadták. PRÁGA A csehszlovák delegáció tagjai — Alexander Dubcek, Lud- vik Svoboda, Oldrich Cernik, Martin Dzur és Jan Marko — kedden a kora délutáni órákban hazaérkeztek Prágába. A prágai repülőtéren a csehszlovák küldöttség tagjait a párt és az állam számos vezető személyisége üdvözölte. A Budapest és Vidéke Tejipari Vállalat Nógrád megyét ellátó üzemei tegnap Salgótarjánban, a Csemege Áruházban lejtermek-üemutatót tartottak. A bemutatót egybekötötték az egy évvel ezelőtt az futsz- boltok között indított verseny győzteseinek, a legtöbb tejterméket árusító boltvezetőknek meg jutalmazásával. A szécsényi tejüzem Oláh Lajosnak, a szécsényi 2. számú önkiszolgáló bolt vezetőjének, a pásztói tejüzem Pápai Gézánénak, a pásztói 17. számú önkiszolgáló bolt vezetőjének, a váci tejüzem pedig Bessenyei Istvánnak, a romhányi 2. számú önkiszolgáló bolt vezetőjének ítélte az első díjat. A boltvezetőket a bemutató keretében pénzjutalomban részesítették Az első nagykövet a szabad Dél-Vietnamhan Havannában hivatalosan közölték, ho©r Kuba kinevezte nagykövetét a DNFF mellé. Raul Valdes Vivo nagykövet március 4-én nyújtotta át megbízólevelét „valahol Dél-Viet- namban” a szokásos protokoll formák betartásával a DNFF elnökének dr. Nguyen Huu Thonak. Valdes Vivo az első nagykövet, aki hivatalosan akkreditálva működik a DNFF által felszabadított területeken Dél-Vietnamban. • A legutóbbi 24 órában 12 ellenséges célpontot támadtak a szabadságharcosok Dél-Vietnamban. Amerikai tájékoztatás szerint a DNFF hétfői és kedd reggeli legfontosabb célpontja egy amerikai ezred főhadiszállása Dac To mellett, a Long Binh-i amerikai támaszpont vezérkari főhadiszállása, valamint egy Dau Tieng-i megerősített amerikai harcálláspont volt. Az amerikai B— 52-es bombázók a legutóbbi 12 óra során 2200 tonna bombát dobtak le Tay Ninh tartományban és a Saigonnal szomszédos körzetekben. A társadalmi haladás élvonalában A Hazafias Népfront ünnepi megemlékezése A Magyar Tanácsköztársaság kikiáltásának 50. évfordulója tiszteletére tegnap Salgótarjánban az SZMT-szék- házban ünnepi együttes ülést rendezett a Hazafias Népfront Nógrád megyei, salgótarjáni járási és városi bizottsága. Az ünnepség elnökségében helyet foglalt Tóth Ferenc, az MSZMP Nógrád megyei Bizottságának munkatársa, Tóth Béla Gergely, Nógrád Megye Tanácsa VB elnökhelyettese, és a társadalmi és tömegszervezetek képviselői. Ott volt az elnökségben Kosztelnik Károlyné, az 1919- es események résztvevője. Eljöttek az ünnepségre a várasbán és a járásban élő internacionalisták, a Tanácsköztársaság veteránjai. A Himnusz hangjai után Nagy Béla, a Hazafias Népfront Nógrád megyei Bizottságának elnöke, az 1919-es északi hadjárat legendás hírű századparancsnoka köszöntötte az ünnepi együttes ülés résztvevőit. Az úttörők a közönség vastapsa között vonultak a nagyterembe, ahol a város úttörői nevében Mözer Judit, a Rákóczi úti általános iskola növendéke a többi tojó- zott ezeket uifindte: — Az ünnepi ülés résztvevői előtt ígérjük, hogy a magyar nép szabadsága, függetlensége, emberibb élete megvalósításáért az 1919-ben gyújtott forradalmi láng tüzét híven őrizzük, és szocialista hazánk építőinek sorába lépve minden tettünket az vezérli majd, hogy a forradalmi hagyományokhoz híven, a dicső nagyapák példájához méltóan cselekedjünk. Az úttörők Kosztelnik Ká- rolynét vörös szegfűcsokorral köszöntötték. Ezután Marczinek István, a Hazafias Népfront Nógrád megyei Bizottságának titkára emelkedett szólásra. Az ünnepi előadó ismertette a Magyar Tanácsköztársaság kikiáltásának előzményeit, beszéli az első világháborúról, az őszirózsás forradalomról, majd a salgótarjáni eseményeket vázolta. Beszédében kijelentette: — A Tanácsköztársaság megszületése a magyar munkásosztály küzdelmeinek legnagyobb győzelme a nemzetközi ptoletariátus forradalmi mozgalmának kimagasló jelentőségű 4üeménye. A Tanácsköztársaság megszületésével Magyarország a társadalmi haladás élvonalába került. A proletárhatalom létrejötte megszerezte a magyar nemzet számára a szovjet szocialista államok testvéri szövetségét, és a nemzetközi munkásosztály rokonszenvét — hangsúlyozta az előadó, majd így folytatta: — A magyar proletárforradalmat ösztönözte, segítette a Nagy Okóberi Szocialista Forradalom, amely példát adott a Inzsákmányoló osztályok uralmának megdöntésére, a népi hatalom megteremtésére. A magyar munkásosztály 1919- ben az elsők között követte Október győzelmes zászlaját, és végleg eljegyezte magát a szocializmussal. A nincstelen, és szegényparasztok nagy tömegeiben tovább élt a proletárdiktatúra emléke azért a hatalomért, amely ha csali egy időre is, de véget vetett a földbirtokosok uralmának. A magyar értelmiség legjobbjai is tisztelettel adóztak a proletárhatalom emlékének, a társadalom átalakítása terén kifejtett munkájának, forradalmi honvédelménél!. — Pártunk történetének legszebb napjai szólnak a Tanácsköztársaságról — hangsúlyozta Marczinek István. E 133 nap története hazánk küzdelmekben gazdag múltjának azokhoz a hagyományaihoz tartozik, amelyekre mindig büszkék lehetünk, és biztosítják minden haladó ember szeretetét, és rokonszenvét az egész világon. A magyarországi eseményekről a tanácshatalom bukása után a Kommunista Internacionálé megrázó szavakban adott hírt a világ proletariátusának: „A magyarországi véres lecke megtanította a világ proletariátusát...’' A fiatal Tanácsköztársaságot legyőzte az intervenciós túlerő, vérbe fojtotta az első szocialista magyar államot, az első magyarországi proletárdiktatúrát. — 1919 hősi példája lelkesítsen bennünket nagyszerű célkitűzésünk megvalósítása, a szocializmus felépítése, a tartós béke megteremtésében — fejezte be ünnepi beszédét Marczinek István. Az ünnepi együttes ülésen a Salgótarjáni Kohászati Üzemek irodalmi színpada adott műsort Csukly László összeállításából Emi í'ke bennünk egyre nő címmel.
