Nógrád, 1969. március (25. évfolyam, 50-74. szám)

1969-03-18 / 64. szám

Kiállítás Moszkvában Muszkvában kiállttá* nyílt a Magyar Tanácsköztársaság ktkl tt.i, ü, . ... ............. <*«• l ékére, «észlet a kiállításról (Telefoío — TASZSZ—MTI) A munkavédelem legyen tömegmozgalom A Salgótarjáni Kohászati Üzentek az utóbbi években egyre nagyobb gondot fordít a munka- és egészségvédelemre. Ennek tulajdonítható, hogy az ország kohászati vállalatai kö­zül az elsők közt van, »mun­kavédelmi eredményei megyei viszonylatban is elismertek. A gyár szakszervezeti bizott­sága a közelmúltban az elmúlt évi munka- és egészségvédel­mi helyzetet tárgyalta. Részle­tesen elemezte, hogyan alakult a baleseti statisztika, milyen intézkedések történtek a bal­esetek számának csökkentésé­re, s milyen egészségügyi-szo­ciális létesítményeket adtak at rendeltetésüknek. Szó esett a táppénzes állomány alakulásá­ról, az üzemegészségügyi háló­zatról, az üzemorvosi szolgál­tatás szerepéről és jelentőségé­ről. A soron következő feladato­kat a vállalati munka- és egészségvédelmi intézkedési terv tartalmazza. Ezen kívül valamennyi gyárrészleg elké­szíti a maga külön intézkedési tervét, amely a gyárrészleg ál­tal saját erőből megoldható feladatokat foglalja magába. A gyárrészleg önálló tervek ké­szítése új vonás a kohászati üzemek munkavédelmi tévé- ; kenységében, idén állítják ősz- j sze ezeket először. A gyár igen fontos célként ! tűzte ki a munkavédelem tö- I megmozgalommá fejlesztését. ■ A korábbi évek tapasztalatai i ugyanis azt mutatják, hogy minél több társadalmi aktíva munkálkodik ezen a területen, annál jobbak az eredmények is. Iskolák, óvodák, kuli úr házak A balassagyarmati járásban — a járási tanács művelődési osztályának felmérése szerint — a negyedik ötéves tervben több községnek kell óvodát, iskolát vagy művelődési ott­hont építeni, örhalomban, Ipolyszögön, Érsekvadkerten és Csitáron óvoda építése, Drógelypalánkon, Magyar- nándorban, örhalomban és Szondán iskolai tanterem bő­vítése válik szükségessé. Hat községben épül tornaterem, kettőben — Nógrádkövcsden és Patakon — kultúrház. Pe­dagógus lakás építésére vagy vásárlására a járás területén nyolc községben kerül sor. Jelenleg gyorsított ütemben — hogy az 1969'70-es tanév­ben használni lehessen — az érsekvadkerti nyolc tanter­mes iskola építkezései foly­nak. Színjátszók köszöntése „Az ember természeténél fogva művész. Mindenben arra törekszik, hogy valami­képp szépséget vigyen életé­be... Az emberek szeretik a dallammá rendezett hango­kat, az élénk színeket, szere­tik szebbé, ünnepélyesebbé tenni környezetüket, mint amilyen...” — írja Gorkij a művészetről vallott cikkei egyikében. E törekvés nyil­vánul meg a rímeket faragó tehetség, az ecsetet, színes ceruzát forgató festő vagy éppen a világot jelentő deszkákra lépő színjátszó te­vékenységében. Ösl vágy megnyilatkozása ez, amely­nek kielégítésére társadalmi méretekben legalkalmasabb formai keretet az önképző­kör. a művészeti szakkör nyújt, A Kohász Művelődési Központ színjátszó köre csaknem egyidős a már ki­lenc évtizedes jubileumán is túljutott intézménnyel es egyike az ország legrégibb, megszakítás nélkül tevé­kenykedő munkás öntevé­keny csoportjainak. A szak­kör a „Petőfi” nevet 1048- ban, a centenáriumi ünnep­ségek során vette fel és azó­ta minden március idusát ünnepi megemlékezéssel kö­szöntötte. E meghitt hangu­latú összejövetelek fényét emeli, hogy ilyenkor talál gazdára az évenként kiosz­tásra kerülő „Petőfi- és Munka-díj”, amelyek közül az előbbi a legjobb színpadi alakítás, az utóbbi pedig a szakkör életében végzett pél­damutató közösségi munka jutalma. A Petőfi-díjasok közé az idén Lévai Árpád iratkozott fel, a Munka-dfjat Mede Judit kapta. Az új feladatokra serkentő kitüntetések azt bizonyítják, hogy a Kiváló Színjátszó Együttes címmel kétszeresem kitüntetett „Petőfi” napjaink­ban is igaz műhelye az em­bert gazdagabbá, nemesebbé tevő, poézist teremtő öntevé­keny művészeti mozgalom­nak, melegágya az irodalmi ismeretterjesztésnek, és vonzerőt gyakorol a város irodalmat kedvelő közönsé­gére. További fejlődésük záloga a kiváló szakmai vezetésben, új, járható utak keresésében, a szárnyukat bontogató te­hetséges fiatalok felkarolá­sában, és az ünnepségen is tapasztalt baráti, kollektív szellemben rejlik. Cs. B. AZ ELHUNYT DOLGOZÓ ÖZVEGYÉT MEGILLETI-E A JUBILEUMI JUTALOM? özv. Z. l.-né olvasónk férje két évvel ezelőtt meghalt. Az elhunytnak 37 év szolgálati ideje volt, és egyetlen na~ pon sem hiányzott a munkahelyéről. Az özvegy sérelmezi, hogy nem fizették ki férje után a jubielumi jutalmat. Olvasónk nem írta meg, hogy a 25 éves vagy a 40 éves jubileumi jutalom elmaradását sérelmezi. Amennyiben az utób­bit, akkor az nem illeti meg az örököst, mert férjét sem il­lette még meg halálakor. Ha olvasónk férje még életében jogosulttá vált a 25 évi szol­gálat után esedékes Jubileumi jutalomra, és életében azt nem kapta meg, akkor az MŰM és a SZOT 243. se. állásfoglalása szerint annak kifizetését az öz­vegy követelheti. Ez az állás- foglalás kimondja, hogy ha a dolgozó a jubileumi jutalomra való jogosultság megszerzése után meghal, a jubileumi ju­talmat az örökösnek kell kifi­zetni. A jubileumi jutalom te­hát az örökösök szempontjá­ból a vállalattal szemben mun­kabér jellegű követelés. Ha a vállalatnál elévülésre hivatko­zással elutasítanák kérelmét, forduljon panasszal elhunyt férje volt munkáltató vállala­tának munkaügyi döntőbizott­ságához, és kérje a munkálta­tói intézkedés megváltoztatá­sát. Napi postánkból Háziverseny a szakma kiváló tanulója címért A Tanácsköztársaság kikiál­tásának 50. évfordulója tiszte­letére a Nagybátonyi 209. szá­mú Ipari Szakmunkásképző Intézet KISZ-szervezete meg­rendezte a szakma kiváló ta­nulója háziversenyt. Az inté­zet tanulói lelkesedéssel vet­tek részt a programokon, s ki­váló eredményeket értek el. A döntőket a tanulóifjúság kéré­sére szakmánként rendezték meg, s így jobb versenyszel­lem alakulhatott ki a tanulók között. A versenyző fiatalok igénybevették az intézet anya­gi és technikai eszközeit, de sokat segítettek a pedagógu­sok is a felkészítés során. A három szakmában lebo­nyolított verseny során a me­zőgazdasági gépszerelők közül Krajcsi Ottó, a bányaelektrola- katos szakmában Kovács Ar­nold, a villanyszerelő szakmá­ban Szabó Ferenc szerezte meg az első helyet. A háziverseny első három helyezettje részt vesz a későbbi időpontban megrendezendő or­szágos versenyen is. Lantos Sándor igazgató (oiilbbképzéso Kétéves továbbképzési terv készült a megyei klub-szak­referensek számára, amelyben tíz napos tanfolyam és kon­ferenciák szervezése szerepel. Az előbbi főleg elvi-módszer­tani kérdésekkel foglalkozik. Az előadásokat tapasztalatcse­rék. klubfoglalkozások egészí­tik ki. A tíznapos bentlaká­sos tanfolyamot Budapesten, a Magyar Néphadsereg Központi Klubjában április 15. és 25. között rendezik meg. A konfe­renciák célja, hogy a hallgatók a tanfolyam anyaga alapján résztémákat dolgozzanak fel, sok gyakorlati foglalkozással kiegészítve. A konferenciákat ez év szeptemberétől 1970 má­jusáig öt alkalommal, kétha­vonta rendezik, ugyancsak a fővárosban. Ezeket követően kerülne sor 1969 és 1970 nya­rán a megyék által rendezen­dő klubvezetői továbbképzésre is. Szervezett védekezésről nincs már szó, úgy vereked- ) nek, ahogy tudnak. Időnként felerősödik a tűz, ropognak a gerendák, j füst gomolyog, néhány légiós fulladozva kirohan a falak i közül. Odakint lepuffantják őket. öten élnek még. Minden légiós kap Maine tizedestől egy-egy töltényt. — Tűz és utána szurony roham — így szólt a pa­rancs. Milan ezredes azonban aikkor újra intézkedett, hogy j tisztjei szólítsák fel megadásra a franciákat. Űjra fehér , kendő lobogott a hacienda előtt. — Megadjuk magunkat — válaszolta Maine —, ha meghagyjátok fegyvereinket és megengeditek hogy á’pol­i juk sebesültjeinket. A tízórás küzdelem végétért. A századból öten ma­radtak életben. A mexikóiak vesztesége 225 halott és 114 ' sebesült. Milan ezredes a harc után megtekintette a hacienda ! romjait. — Ebben az egérfogóban verekedtek a franciák? — Kérdezte tisztjeit — Igen, ezredes ur. — Akkor pedig nem emberekkel, hanem ördögökkel \ Harcoltunk. Megsemmisítő vereséget szenvedtek a légiósok Ca- I mer ónnál. Mint ahogy kudarccal végződött III. Napóleon I nagyravágyó kísérlete, hogy Mexikóban a franciabarát ! Habsburg Miksa főherceget ültesse a trónra. A mexikói nép legyőzte a francia intervenciósok hadseregét és el­űz'e az országból a Habsburg főherceget. — lá­Zi. Cafard. hxöItén én hadiiiirvényaxélt Fizikailag és idegileg kimeríti a katonákat a kikép­zés. A parancsnokság tervszerűen úgy terheli meg őket, hogy se erejük, se kedvük ne legyen önálló akciókra. Az újoncok ugyanis hamar rádöbbennek, hogy a légióban különösebb jó nem vár rájuk. Hamar megérlelődik ben­nük a szökés vágya. Csak megfelelő alkalomra várnak A legkülönfélébb módjait választják, hogy megpróbálja­nak megszabadulni az alakulattól. Hangulatilag a szökést a mélabú, ahogy a légióban nevezik, a cafard vezeti be. A katonát megrohanják múltjának emlékei. Elegendő ehhez egy levél, vagy egy dal. Esténként a különböző nemzetek katonái gyak­ran alakítanak kórust. Főleg a németek énekelnek szí­vesen együtt. A legtöbbször ugyanazt a dalt. A címe: „Anna-Márta." A szövegének az alapja egy megtörtént eset az 1800-as esztendőkből. Ketten szerepelnek ben­ne, Annamária, egy szőke lány és Peter, a légiós. Az első versszakban a katona, aki őrségben ott áll a sivatagi kísérőd előtt, szomorúan gondol szerelmé­re. A dal szerint Annamária egy fehérfalú házban lakik, amelynek az ablakában muskátli virágzik A lány tü­relmetlenül várja hogy a fiú visszatérjen. Szomorú az ének. de kedvetlenek azok is, akik hall­gatják. öt esztendő telik el az első és a második versszak története között. Peter visszatér falujába. Megváltozott a nehéz szolgálat alatt, megöregedett, kopasz lett és haj­lott hátú. Nem ismerik meg. A harmadik versszakban a volt légiós Annamária házát keresi. Szülőföldje azonban nagyon megváltozott, a házak nagyobbak, más színűek. A falu főterén szép szö­kőkút áll. A lány háza ugyanolyan maradt, mint koráb­ban volt, ugyanazok a muskátlik nyílnak az ablakában. — Annamária! Annamária! — kiabált be a férfi. A dal szerint ekkor egy szőke lány néz ki az abla­kon. — Ki az? — kérdi. — Peter vagyok — monoja a férfi. — Nem ismersz meg? — 20 — A lány egy ideig nézi. aztán így válaszol: — Nem ismerlek. A naiv dal hatására havonta három—négy német lé­giós öngyilkos lett. Az őrmesterek gyorsan eltüntették a hullákat. Az ilyen esetek ugyanis nemcsak a hangulatot rontották, hanem többször öngyilkossági járványt okoz­tak. Sokan viszont miközben a dalt hallgatták, elhatároz­ták, hogy „elhajítják a képi”-t, ami a légiósok nyelvén annyit jelent: megszöknek. Nincs pontos statisztika a kísérletekről. De alig van katona, aki ne próbált volna eltűnni feletteseinek sze­me elől, hogy visszaszerezze emberi szabadságát. A gyá­vábbak nem mertek levonni minden következtetést és vállalni a legsúlyosabb büntetéseket. Ök csak „en bom­be” távoznak, ami a légiósok kifejezése szerint nem szö­kést jelent, hanem mindössze annyit, hogy a katonák né­hány órára, vagy napra szabadok akarnak lenni. Egy óvatlan pillanatban, fegyver és élelem nélkül elindulnak a sivatagban. Nincs náluk sem térkép, sem Iránytű. Még jobban hiányzik azonban a sátor, a takaró, és a köpeny Az éjszaka elviselhetetlenül hideg, sötétben is tovább vándorolnak. Éhesen, szomjasan. Három napjuk van a bolyongásra. Ha ugyanis addig visszatérnek, a pa­rancsnokság nem tekinti őket szökevényeknek. Megúszhat­ják. tehát enyhébb büntetéssel az elkalandozást Nem mondják egymásnak, legalábbis a gyávákkal ez történik, szívesen fogadnák, ha szembe találkoznának egy őrjárattal. A fizikailag gyengébbek, akik nem bírták a nélkülözést, ilyenkor a visszatérést választották. Alig várták, hogy el­érjék az első falut és ott jelentkeztek a csendőrségen. A fogdában bilincset tesznek a légiósok csuklójára. Vége a rövid szabadságnak. — Kenyeret és vizet kérünk — mondják a foglyok, akik már annyira szomjasak, hogy beszélni is alig tudnak — Szidj bel Abbeszban majd kaptok — válaszolják egykedvűen a csendőrök. — Nyolcvan kilométerre van ide a laktanya. — Indulás — mondják a csendőrök. Semmi pihenőt í nem engedélyeznek a légiósoknak, összeláncolják őket és \ elindítják foglyaikat a laktanya felé. Elöl a fáradtságtól í támolygó katonák, mögöttük lóháton szuronyos fegyverre: | az őrzőik. (Folytatjuk) 21 —

Next

/
Thumbnails
Contents