Nógrád, 1969. február (25. évfolyam, 26-49. szám)

1969-02-16 / 39. szám

V Emléke bennünk egyre nő... Azt válaszoltam: — Kérek engedeimet A zavarásért kulcs ár-szentaty ám, De támadt bennünk némi érdek egy-két Huszárattílás „szerzetes“ után. Pár úri, grófi „szent“ után, ki nyilván Klastromi bús magányban bujdos itt, S mert érző szív a vörös tengerész-szív, Megérti azt, ki árván bújdosik, De mert a klastrom nappal sem világos, Hát még éjféli sűrű éjszakán: Megkérem, menjen előttünk s vezessen, Lámpával persze, portás szentatyám. Sző, ami szó — fain, tükrös díszteremben Szent társaságban ott szenvedtek ők: Papok, borok, sültek között a tisztek, Aranybojtos, részeg szenvedők. — Jő estét — mondok, s úgy t<»s7pv. ha Forrna bögyömben irtó nagy harag, — Az áldomásnak, lakomának vége! Vége bizony! Felállni, tiszt urak! Felállni — szóltam, sorba mind felállnak. Fegyelmezetten, szép egymásután, Csak egy nem állt fel. Helyben ülve mondta: — Zichy vagyok. Gróf. Honvédkanitány. Ür is meg gróf is, tiszt is. meg huszár is, Vésd hát eszedbe a következőt: Zichy grófok vigyázzba s^bse álltak, Sohse — egy buta vadna^aszt előtt!. .. így, szóról szóra... Szitkozódni kezdett. Hogy a szovjetrend proli, lev me«* öev. Hazudj —* gondoltam _ iHtí» kapitány úr. Járasd a szádat, srróf ú~. csak hazudj. Népbiztos — mondta — kukoricacs őszből ? Kan í sz-fattynK* i Két hét, s a hátad közepéből Vörös matróz űr, s^a* hasitok!... Nahát — sötéten • búsan szólt Csihajda — — Tudatlan, mondta, vadparaszt, buta .. • Hát bizonyos, hogy semmikor sera voltam 8 nem vagyok most se — arisztokrata, Se gróf, se báró, se isnán, szolgabiró, Se más hasonló nyúzó söpredék — S lassan rátettem tenyerem a gróf úr Vattás vállára, s azt mondtam: HA eg! — £lég, urak, a bizalmaskodás­ból Az idő nem vár, de fut ám szerfölött! S hogy visszavettem, gyönge teiij ci cuuiiel) A méltóságos gróf is veiejött. Az idő nem, de áll a gróf fehéren, Fehéren, mint a nullás ouzauszt. — Manapság, mondom, ne szájjal „ hősködjün, Aki huszár s hozzá még aki tiszt. Manapság, mondom, csősz népek soráoól Ki is kerül pár ezredmeg bízott, Manapság éhes kocsis ivadékból Lesznek a vörös generálisok, Cselédből, holmi vadparaszti sarjból, Kovácsból, ácsból főminiszterek S megérjük azt is — huszárkapitány 1-esz a legislegárvább kanászgyerek. így válaszoltam illő mérsékelten, Hadd lássa mind e cifra sok szemét, Milyen a tiszt úr és milyen a matróz, Milyen a gróf s másrészt a buta nép. De ... annyi szent, vörös matróz vitézek, Szép-szép a harc és szép a támadás, Szép a roham és 6zép a Mannlicher, de A diktatúra — nemcsak méznyalás!. .. — Természetes! — szólalt meg Tar Mihály, ki Lenin hadában harcolt odaát: — Minálunk, mondta, mármint hogy Oroszban Első parancs volt: Puskát s oskolát! S mikor Lenin a zászlót kézbeadta,. Vörösök, mondta, drága emberek, Első parancs a forradalomban: Tanulj továriscs, s fogd a fegyvered!.. .” Narrátor: A belső ellenfor­radalmárok keresték és meg is találták szövetségeseiket a kisantan thoz tartozó cseh burzsoáziában és a román ki­rályi csapatokban. Rövide­sen az ő támadásaik ellen kellett védeni a proletár- hatalmat. És ezer és ezer anya. aki együtt mondta a háborúban a költővel, hogy ne lőjj fiam! Most ezt zúgja: Szavalókórus: (női kar) „Hazátlanok szent hazáját Ezer szívvel, ezer karral. Szeresd fiam. / Védd meg fiam MiUiőnyi akarattal, Tűzzel, vassal és haraeeal, Most én mondom: szfllőanyád.” (Teljes kórus) A harcban nem szabad megállni .. . Elvtárs! szorítsd a fegyvered! Vagyunk az új rend katonái, vagyunk az eljövő sereg. Életűnk gyár zabálta meg. Testvér, a tested csupa seb, nyomorúság, vér. de fegyvert ragadunk: holnap a föld urai mi vagyunk! Vagyunk az új rend katonái, vagyunk az eljövő sereg. A harcban nem szabad megállni... Elvtárs. szorítsd a fegyvered!” Narrátor: S május közepé­től diadalmasan tört előre a Vörös Hadsereg. Tagjai híven betartották a vöröskatona tízparancsolatát: 1. katona: Védd meg a proletáruralmat, mely kive­zetett téged a grófok, banká­rok, gyárosok és tábornokok elnymatásából, a rabszolga­ság földjéről. 2. katona: Ne legyenek ide­gien eszményeid, s ne emelj magadnak bálványt. A vörös Magyarországért harcolj szüntelen. hogy minél erő­sebb és tökéletesebb legyen az­3. katona: Tiszteld a Ta­nácsköztársaságot, és telje­sítsd parancsait A Tanács­köztársaság érted dolgozik, te a Tanácsköztársaságért har­colsz. 4. katona: Ne csüggedj ! Amely napon erőt vesz rai; tad a csüggedés, erőre kap­nak régi elnyomóid. 5. katona: Ne bontsd a rendet! Ha kilépsz a sorból, egy vízcsepp vagy: két ujjú­val szétmorzsol az ellenség. Ha együtt maradsz a bajtár­saiddal, ti vagytok a győzel­mes tenger, mely a régi vilá­got elnyeli, és úiat hoz. 6. katona: Tarts fegyelmet! 7. katona: Ne feledd el, hogy körül vagy véve ellen­séggel: az országban benn és kívül a határokon. Erős láb­bal. kell menetelned, erős marokkal a fegyvert markol­nod, hogy kihulljon az ellen­fél kezéből a kard. és a ré­gi országhatárok leomolja­nak. 8. katona: Ne tűrd a bújto- gaitót soraidban, mert asz el­lenség nyelvén beszél­9. katona: Ne tűrd meg so­raicroam a rendbontókat, a provokátorokat. 10. katona: Ne vedd el a gazdagnak házát, ökrét, föld­jét, ékszerét. Bízd ezt a Ta­nácsköztársaságra. Csakis úgy lehet minden a tied és test­véreidé. a munkásé s a föld­míves-szegényé. Narrátor: A volt interaa- cionialistákból, gyári munká­sokból. urasági cselédekből verbuválódott Vörös Hadse­reg a diadalmas északi hadjá­ratban mutatta meg, hogy mire képes az igazi interna­cionalista hazaszeretet. A Sal­gótarján környéki . harcok egyik hőse Korbély János, az igen alaposan előkészített pé- tervásári frontáttörésnél mu­tatta meg, hogy a számadó csikósból lett hadosztály-pa­rancsnok mire képes. Míg a sereg fő erői stratégiai lépé­seket tesznek, az előkészüle­tekkel vannak elfoglalva, az öreg vagy nyolcszáz huszár­ral elfoglalja Pétervásárát. Amikor a parancsnoka szá- monkéri. hogy miért nem tar­totta magát a parancshoz, így válaszolt: Szövegmondo: Mi az isten volt a parancs? — Nvup+níanítani az ellen­séget, jelentem alásan. Szövegmondó: A Budapesti Központi Mun­kás- és Katonatanács gyá­szolt: a proletárdiktatúra te­metésére ült össze. Kun Béla beszélt: „Szerettem volna más vé­giét. Szerettem volna, ha a proletárdiktatúra a barriká- dokom harcolt volna, ha ki­jelentette volna: inkább meg­hal, de nem hagyja ott'ural­mát. .. Ami engem arra vezetett, hogy mégis belemenjek a változásba, amelyet csak ideiglenes, átmeneti állás­pontnak tartok, ennek oka az volt, hogy termelési lehető­— Kend meg elfoglalja Pé­tervásarat? — A parancsba nem vót, dandárparancsnok elvtárs, hogy meddig kell nyugtalaní­tani. Csak awót benne, hogy nyugtalanítani kell. Mit tehe­tek én róla, hogy a cseh túl­ment Pétervásáron? — Hogy a • nyavalyába nyugtalanította kend az el­lenséget? Rohammal? — Igenis, dandárparancs- nok elvtárs. — Tudtam én. Kiküldik kendet mászkálni, lövöldözni kicsikét előttünk, kend meg nekirohan, mint bolond te­hén a fiának­— Dandárparancsnok elv­társ, hát mit tehetek én ró­la, hogy a cseh nem nyugta­lankodott. Ahogy a tisztásra értünk kérem, elszaladt, ßn meg a parancs szerint men­tem utána nyugtalanítani. Narrátor: A diadalmas elő­renyomulás következménye­ként megalakult a Szlovák Tanácsköztársaság is. de az antant hatalmak nem enged­hették. hogv mindenütt „vö­rösbe forduljon” a világ. A belső árulás, a „győzők” poli­tikai akarata egvenesen veze­tett augusztus elsőiéhez. az uto'só. a Tanácsköztársaság sorsát m“®neeséte4o csatához és lépésekhez. ségek biztosítását látom, hogy a lehetőségét látom annak, hogy talán így nem hurcol­ják el a termelés eszközeit. Keserves munka vár azoki na az elvtársakra, akik arra vállalkoztak, hogy ért az ideiglenes állapotot végig­csinálják. Azt hiszem, hogy a burzsoázia diktatúrája nem fog velük szemben kímélete­sebb lenni, mint velünk szem­ben, de ők egy történelmi szükségszerűségnek az esz­közei ebben a percben, ame­lyet nem lehet jól csinálni, csak becsületesen csinálni. Szövegmondó: A Kommunista Intemacio- nálé állhatatosságra, férfias­ságra és kitartásra szólítja fel a magyar proletar.átust Munkára fel. elvtársak! Szer­vezzétek meg késlekedés nél­kül az illegális kommunista pártot- A magyarországi véres lecke megtanította a világ proletárjait ar-a. hogy a szo- ciálmegal’kuvókka! semmifé­le koalíció, semmiféle kompro­misszum nem lehetséges El kell söpörni a megalkuvó, áruló vezéreket. Új emberek­nek kell a mozgalom élére állni. Ezeket a munkásosz­tály adia. Hiszen övé. s nem ellenségeié a győzelem. Narrátor: 133 napos hősi küzdelem után lehanyatlott a proletárforradalom lobogója Magyarországon. A világtör­ténelem kevés ilyen példát ismer, amikor egy kicsdnv ál­lam. az őt minden oldalról körülvevő túlerővel szemben nemcsak hősiesen helytáll, hanem arra is van ereje, hogy a politika, a gazdasági élet, a kultúra minden terü­letén egy gyökeresen úi tár­sadalmi rend alap iáit rakia le. S bár elbukott. Kun Béla mégsem tévedett: „A mun­kásosztály. a doleozó nép leg­jobbjai a nemzetközi prole­tárforradalomnak egy “új fá­zisában- újult erővel, tapasz­talatokban gazdagabban, re­álisabb körülmények között, érettebb proletariátussal kezdtek új harcba a proleta­riátus diktatúrájáért. Szavalókórus: „Jöjj, ünnepeljünk. Volt! Es Nem! Nem bukott el. El nem »»••'-hátik. Kelet riadja ezt, s a narr Nyugat még nem nyugodt, és mm nem nyugh-Hk. Nem holt a holt, a sír felé rúgott, nincs élőbb élő nálunk s hoHi-iuknált Napunk már bontja tűz-arany haját rajongva nézd a múlt koporsaját mellette száz piros bölcsőcske ring már." * (összeállításunkban: Ady Endre. Babits Mihály, Balázs Béla, Gábor Andor, Hidas An­tal, Karikás Frigyes, Komját Aladár, Kun Béla, Krúdy Gyula. Ligeti Károly, Mada­rász Emil, Móricz Zsigmond, Somlyó Zoltán, Várnai Zseni műveit használtuk fel.) összeállította: Csukly LászM Szavalókórus: „Soha még, soha még liven árva csatát Meg kell halnotok itt fegwrrtelai árva legelsők Nem diadal, de legenda készül itt holnapi harcra Dallá halnotok így kell. mert ősik a dal diadalmas Nevetek csatabárdja ha zúg majd a röpülő lobogókon A (f véretek bíbora leng unokáknak előtte Hadak útján akkor harsogó (elkelek árja Proletár seregek rohamát diadalra röpíti. ét kajak volt ott a por- ton, az egyik kétszemé­lyes, a másik egyes. Zöld, Co­lival kettesbe szállt, én akkor már nem is akartam kajakoz­ni. A nagykanyarig sem. Zöld ült előre; Cali így vélte tak­tikusnak a későbbiek szem­pontjából. Bárgyú képpel áll­hattam a parton. Zöld vissza nézett, kacagott. Cali nem for­dult vissza, csak kiáltott; — Mi van? — Mi van!? Az van, hogy annyira széles a hátad, hogy alig látok Zöldből valamit. Te víziló! Zöld nyújtózkodott az evező után, hosszú kenderha­ját meglobogtatta a szél, mely épp akkor támadt az erdő fe­lől Cali egyensúlyozza a ladi­kot,- homokba szúrja az eve­zőjét, s máskézzel igazít va­lamit Zöld ülésén. Az én kajakomon elöl, a kék vásznon óriási fehér ragasztott jolt éktelenkedik. Valamelyik nagy pesti egyesülettől tarhál­ta ezeket a járgányokat az Öreg; evezett ott valamikor. Vagy harminc éve. Állítólag menü volt, most kövér és ko­pasz, de meg mindig mutató- sabban úszik akármelyikünk­nél. Cali előreadja a táskarádió­Cali előreadja a táskarádiót Zöld combjára. Indulnak. Két- három evezőcsapással egyenes­be hozzák a kajakot, középre haladnak, és megcélozzák a kiserdőt. Nem megyek. Leha­salok a homokba. Az öreg va­lamivel távolabb horkol, mel­lette liheg Cézár, a vadászku­tyája. Cali mesterien evez. Az ég előírásszerűén kék. a víz leékesszürke. Éktelenül forró a homok. Muszáj vizes helyre hemperedni Egyenletes tempóban húz­nak. Elhaladnak a vágóhíd mellett, két perc. és elnyeli őket a kanyar. Kezdődhet a játék. . . A nagy part alatt Cali mindenkivel kikapcsoltat­ja a rádiót. Legyen csend! Nagy sóhajjal maga elé ejti az evezőt. A vízre hajló vén Erdőa latrán ZÖLD fűzfák hűvöse simogató, fé­nyeshátú halak csapnak fel egymás után körben, távolról már odalátszik a kiserdő meg a romos kápolna. Igazán ro­mantikus. Cali elkap egy galy- lyat, lehúzza, megállnak. Csend. Libeg a ladik, és az kö­vetkezik, hogy Cali megérinti a lány haját. — Ígérd meg, akármi lesz is, ezt a percet soha nem fe­lejted el. Amig csak élsz! Nem néz a lányra, az hiá­ba fordul vissza, hiába keresi tekintetét, baorál az evezővel. Zavartan köhög, s aztán nyúl csak a lány keze után. — Megcsókolhatom a ke­zedet? Ebbe itt mindenkinek bele kell egyeznie. A hangulat miatt is, meg különben is; ártatlan dolog. — Bocsáss meg! A lány némán bólint, vagy tiltakozik: nincs mit megbo­csátani. Cali kezébe adja a le­húzott füzfaágat. — Tudtad te, hogy a fűzfa így virágzik százéves szerelmé­ben?! Ezek a fűzfák százéve­sek. Ide egy perces szünet kell. Édes csendnek. Majd lassan, óvatosan tovább: — Az a kolostor meg ott az erdőszélen ezeréves, csodála­tos fű nő a mohos kövek mel­lett. Ha te ott partra lépsz, meglátod minden éledni, fény- leni, sugározni kezd. Hát nem bűvöletes messzi­ről is? A lány válasza csak az le­het; bűvöletes. Mert tényleg nagyon szép minden. Ekkor meg lehet csókolni o lány vállát. Lágyan, lehelet­szerűen, majd újabb egy perc csend után a nyakát, szenve­délyesen, Zöld görögös arcélét rajzol- gatom a homokban magam elé. Csak egy hajfürt a hom­lok fölött, ami felidézi. Két kis srác pecázik mellettem. Gilisztával etetik a kishala­kat, könyökig maszatosak, ahogy trancsírozzák a szeren­csétlen sorsú csúszkátokat. Az öreg nyújtózkodik mellettem. Fadarabot dob a vízbe álmo­san, Cézár utána ugrik nagy robajjal. — Jössz leúszni? — Nem megyen. — Bünteted magad? — Aha' — Akkor szia, Dani. — Szia, öreg. Sírnék, ha nem szégyellném magam. Beleesek egy lányba, egyszer az életben, aztán fa. Defekt és egyebek. Magamhoz ölelem a forró homokot. Zöld szeretlek. Zöld imád­lak! Két hete úgy van ben­nem ez a mondat, mint egy szálka. Puskin vers volt, vagy Lorca? Szavalt szenvedélyesen, nagy láng lobogott, tábortűz, tán­colt az arcán a pirosság. Re­kedtes volt a hangja, majd­nem misztikus. Csoda. Bor­zongató hallgatás. Zöld szeretlek, Zöld imád­lak. .. Ez a sor egyre vissza­tért, szél zúgott benne. Zöld. látod nem tudlak le­rajzolni magamnak! Cali soha. nem téveszti el a szertartást. Együtt találtuk ki három éve veszett unalmunk­ban. Mikor megjöttek a kaja­kok. meg a barackszedő lá­nyok. Azóta minden nyáron: sláger. Tavaly le it irtuk; Ca­li kollégiumi szekrényében van a forgatókönyv. Szerelmi játék szárazföldön és vízen, írta: Szűcs Dániel, rendezte Cali, kellékes: az öreg. Cali ott tart már Zölddel, valahol a kiserdő körül. Any- nyira jó a szöveg! És Cali még soha nem tévesztette el a szertartást Ebbe bele lehet hülyülni. Mert nincs mese. Bele a fejet a vizeshomok­ba, hadd hűljön! Fekete karikák táncolnak el előttem hosszú percekig; úgy össaeszorítom a szemem, hogy szinte fáj. ■ Jó volna elaludni, aztán majd lesz valami! Bogarak mászkálnak a nya­kamon. Csak legalább jönne néhány srác, és össze lehetne hozni egy kis bulifocit itt a homokban. Igen. Másra kell gondolni. Mire? Az jelentékte­len. — Zöld, szeretlek, — mo­tyogom. — Mit mondasz, Dani? Zöld ül mellettem a ho­mokban. Szárad a haja. Mo­solyog. Felugrik, a víz köze­pén üresen himbálózik a két­személyes kajak, az egyik pe- cázó gyerek gebeszkedik utána. — A barátodnak felforrt a víz az agyában, meghülyült. Zöld egészen komolyan néz rám, szemében aggodalom. De nagyon szép! — Meghülyült, komolyan. — Cali? — Ö. Mint egy olcsó pojá­ca, úgy dumált nekem min­denféle ócska baromságot — Cali? ri öld szótlanul legyint, ^ hasrafordul mellettem. Letörlöm homlokomról a ho­mokszemeket, meg a hirtelen kigyöngyöző izzadtságcsöppe- két. Olcsó pojácái Szegény Ca- likám! Muszáj az égre néz­nem, csodálatosan kék az ég. Zöld előrenyújtja kezét a homokban, válla felragyog. Megmosom a szemem. Cali. szemben a magas par­ton fejesugráshoz készülődik. A mátraverebélyi általános iskolában külön vitrinben őrzik az elmúlt idők használati tárgyait. Fából faragott sótartó, cseréptálak és kancsók találhatók itt. lládi Györgyné tanítónő szerettette meg a gyerekekkel erek­nek a gyűjtését. Képünkön: Benus László, akinek a nagyapja fafaragó volt, jó néhány emléktárggyal gazda­gította a gyűjteményt. Verebélyi Mariann és Verebélyi Éva csodálják a nagyapa régi evőeszköz-tartóját (Fotó: Koppány György) NÓGRÁD — 1969. február 16., vasárnap 9

Next

/
Thumbnails
Contents