Nógrád, 1969. február (25. évfolyam, 26-49. szám)
1969-02-16 / 39. szám
V Emléke bennünk egyre nő... Azt válaszoltam: — Kérek engedeimet A zavarásért kulcs ár-szentaty ám, De támadt bennünk némi érdek egy-két Huszárattílás „szerzetes“ után. Pár úri, grófi „szent“ után, ki nyilván Klastromi bús magányban bujdos itt, S mert érző szív a vörös tengerész-szív, Megérti azt, ki árván bújdosik, De mert a klastrom nappal sem világos, Hát még éjféli sűrű éjszakán: Megkérem, menjen előttünk s vezessen, Lámpával persze, portás szentatyám. Sző, ami szó — fain, tükrös díszteremben Szent társaságban ott szenvedtek ők: Papok, borok, sültek között a tisztek, Aranybojtos, részeg szenvedők. — Jő estét — mondok, s úgy t<»s7pv. ha Forrna bögyömben irtó nagy harag, — Az áldomásnak, lakomának vége! Vége bizony! Felállni, tiszt urak! Felállni — szóltam, sorba mind felállnak. Fegyelmezetten, szép egymásután, Csak egy nem állt fel. Helyben ülve mondta: — Zichy vagyok. Gróf. Honvédkanitány. Ür is meg gróf is, tiszt is. meg huszár is, Vésd hát eszedbe a következőt: Zichy grófok vigyázzba s^bse álltak, Sohse — egy buta vadna^aszt előtt!. .. így, szóról szóra... Szitkozódni kezdett. Hogy a szovjetrend proli, lev me«* öev. Hazudj —* gondoltam _ iHtí» kapitány úr. Járasd a szádat, srróf ú~. csak hazudj. Népbiztos — mondta — kukoricacs őszből ? Kan í sz-fattynK* i Két hét, s a hátad közepéből Vörös matróz űr, s^a* hasitok!... Nahát — sötéten • búsan szólt Csihajda — — Tudatlan, mondta, vadparaszt, buta .. • Hát bizonyos, hogy semmikor sera voltam 8 nem vagyok most se — arisztokrata, Se gróf, se báró, se isnán, szolgabiró, Se más hasonló nyúzó söpredék — S lassan rátettem tenyerem a gróf úr Vattás vállára, s azt mondtam: HA eg! — £lég, urak, a bizalmaskodásból Az idő nem vár, de fut ám szerfölött! S hogy visszavettem, gyönge teiij ci cuuiiel) A méltóságos gróf is veiejött. Az idő nem, de áll a gróf fehéren, Fehéren, mint a nullás ouzauszt. — Manapság, mondom, ne szájjal „ hősködjün, Aki huszár s hozzá még aki tiszt. Manapság, mondom, csősz népek soráoól Ki is kerül pár ezredmeg bízott, Manapság éhes kocsis ivadékból Lesznek a vörös generálisok, Cselédből, holmi vadparaszti sarjból, Kovácsból, ácsból főminiszterek S megérjük azt is — huszárkapitány 1-esz a legislegárvább kanászgyerek. így válaszoltam illő mérsékelten, Hadd lássa mind e cifra sok szemét, Milyen a tiszt úr és milyen a matróz, Milyen a gróf s másrészt a buta nép. De ... annyi szent, vörös matróz vitézek, Szép-szép a harc és szép a támadás, Szép a roham és 6zép a Mannlicher, de A diktatúra — nemcsak méznyalás!. .. — Természetes! — szólalt meg Tar Mihály, ki Lenin hadában harcolt odaát: — Minálunk, mondta, mármint hogy Oroszban Első parancs volt: Puskát s oskolát! S mikor Lenin a zászlót kézbeadta,. Vörösök, mondta, drága emberek, Első parancs a forradalomban: Tanulj továriscs, s fogd a fegyvered!.. .” Narrátor: A belső ellenforradalmárok keresték és meg is találták szövetségeseiket a kisantan thoz tartozó cseh burzsoáziában és a román királyi csapatokban. Rövidesen az ő támadásaik ellen kellett védeni a proletár- hatalmat. És ezer és ezer anya. aki együtt mondta a háborúban a költővel, hogy ne lőjj fiam! Most ezt zúgja: Szavalókórus: (női kar) „Hazátlanok szent hazáját Ezer szívvel, ezer karral. Szeresd fiam. / Védd meg fiam MiUiőnyi akarattal, Tűzzel, vassal és haraeeal, Most én mondom: szfllőanyád.” (Teljes kórus) A harcban nem szabad megállni .. . Elvtárs! szorítsd a fegyvered! Vagyunk az új rend katonái, vagyunk az eljövő sereg. Életűnk gyár zabálta meg. Testvér, a tested csupa seb, nyomorúság, vér. de fegyvert ragadunk: holnap a föld urai mi vagyunk! Vagyunk az új rend katonái, vagyunk az eljövő sereg. A harcban nem szabad megállni... Elvtárs. szorítsd a fegyvered!” Narrátor: S május közepétől diadalmasan tört előre a Vörös Hadsereg. Tagjai híven betartották a vöröskatona tízparancsolatát: 1. katona: Védd meg a proletáruralmat, mely kivezetett téged a grófok, bankárok, gyárosok és tábornokok elnymatásából, a rabszolgaság földjéről. 2. katona: Ne legyenek idegien eszményeid, s ne emelj magadnak bálványt. A vörös Magyarországért harcolj szüntelen. hogy minél erősebb és tökéletesebb legyen az3. katona: Tiszteld a Tanácsköztársaságot, és teljesítsd parancsait A Tanácsköztársaság érted dolgozik, te a Tanácsköztársaságért harcolsz. 4. katona: Ne csüggedj ! Amely napon erőt vesz rai; tad a csüggedés, erőre kapnak régi elnyomóid. 5. katona: Ne bontsd a rendet! Ha kilépsz a sorból, egy vízcsepp vagy: két ujjúval szétmorzsol az ellenség. Ha együtt maradsz a bajtársaiddal, ti vagytok a győzelmes tenger, mely a régi világot elnyeli, és úiat hoz. 6. katona: Tarts fegyelmet! 7. katona: Ne feledd el, hogy körül vagy véve ellenséggel: az országban benn és kívül a határokon. Erős lábbal. kell menetelned, erős marokkal a fegyvert markolnod, hogy kihulljon az ellenfél kezéből a kard. és a régi országhatárok leomoljanak. 8. katona: Ne tűrd a bújto- gaitót soraidban, mert asz ellenség nyelvén beszél9. katona: Ne tűrd meg soraicroam a rendbontókat, a provokátorokat. 10. katona: Ne vedd el a gazdagnak házát, ökrét, földjét, ékszerét. Bízd ezt a Tanácsköztársaságra. Csakis úgy lehet minden a tied és testvéreidé. a munkásé s a földmíves-szegényé. Narrátor: A volt interaa- cionialistákból, gyári munkásokból. urasági cselédekből verbuválódott Vörös Hadsereg a diadalmas északi hadjáratban mutatta meg, hogy mire képes az igazi internacionalista hazaszeretet. A Salgótarján környéki . harcok egyik hőse Korbély János, az igen alaposan előkészített pé- tervásári frontáttörésnél mutatta meg, hogy a számadó csikósból lett hadosztály-parancsnok mire képes. Míg a sereg fő erői stratégiai lépéseket tesznek, az előkészületekkel vannak elfoglalva, az öreg vagy nyolcszáz huszárral elfoglalja Pétervásárát. Amikor a parancsnoka szá- monkéri. hogy miért nem tartotta magát a parancshoz, így válaszolt: Szövegmondo: Mi az isten volt a parancs? — Nvup+níanítani az ellenséget, jelentem alásan. Szövegmondó: A Budapesti Központi Munkás- és Katonatanács gyászolt: a proletárdiktatúra temetésére ült össze. Kun Béla beszélt: „Szerettem volna más végiét. Szerettem volna, ha a proletárdiktatúra a barriká- dokom harcolt volna, ha kijelentette volna: inkább meghal, de nem hagyja ott'uralmát. .. Ami engem arra vezetett, hogy mégis belemenjek a változásba, amelyet csak ideiglenes, átmeneti álláspontnak tartok, ennek oka az volt, hogy termelési lehető— Kend meg elfoglalja Pétervásarat? — A parancsba nem vót, dandárparancsnok elvtárs, hogy meddig kell nyugtalanítani. Csak awót benne, hogy nyugtalanítani kell. Mit tehetek én róla, hogy a cseh túlment Pétervásáron? — Hogy a • nyavalyába nyugtalanította kend az ellenséget? Rohammal? — Igenis, dandárparancs- nok elvtárs. — Tudtam én. Kiküldik kendet mászkálni, lövöldözni kicsikét előttünk, kend meg nekirohan, mint bolond tehén a fiának— Dandárparancsnok elvtárs, hát mit tehetek én róla, hogy a cseh nem nyugtalankodott. Ahogy a tisztásra értünk kérem, elszaladt, ßn meg a parancs szerint mentem utána nyugtalanítani. Narrátor: A diadalmas előrenyomulás következményeként megalakult a Szlovák Tanácsköztársaság is. de az antant hatalmak nem engedhették. hogv mindenütt „vörösbe forduljon” a világ. A belső árulás, a „győzők” politikai akarata egvenesen vezetett augusztus elsőiéhez. az uto'só. a Tanácsköztársaság sorsát m“®neeséte4o csatához és lépésekhez. ségek biztosítását látom, hogy a lehetőségét látom annak, hogy talán így nem hurcolják el a termelés eszközeit. Keserves munka vár azoki na az elvtársakra, akik arra vállalkoztak, hogy ért az ideiglenes állapotot végigcsinálják. Azt hiszem, hogy a burzsoázia diktatúrája nem fog velük szemben kíméletesebb lenni, mint velünk szemben, de ők egy történelmi szükségszerűségnek az eszközei ebben a percben, amelyet nem lehet jól csinálni, csak becsületesen csinálni. Szövegmondó: A Kommunista Intemacio- nálé állhatatosságra, férfiasságra és kitartásra szólítja fel a magyar proletar.átust Munkára fel. elvtársak! Szervezzétek meg késlekedés nélkül az illegális kommunista pártot- A magyarországi véres lecke megtanította a világ proletárjait ar-a. hogy a szo- ciálmegal’kuvókka! semmiféle koalíció, semmiféle kompromisszum nem lehetséges El kell söpörni a megalkuvó, áruló vezéreket. Új embereknek kell a mozgalom élére állni. Ezeket a munkásosztály adia. Hiszen övé. s nem ellenségeié a győzelem. Narrátor: 133 napos hősi küzdelem után lehanyatlott a proletárforradalom lobogója Magyarországon. A világtörténelem kevés ilyen példát ismer, amikor egy kicsdnv állam. az őt minden oldalról körülvevő túlerővel szemben nemcsak hősiesen helytáll, hanem arra is van ereje, hogy a politika, a gazdasági élet, a kultúra minden területén egy gyökeresen úi társadalmi rend alap iáit rakia le. S bár elbukott. Kun Béla mégsem tévedett: „A munkásosztály. a doleozó nép legjobbjai a nemzetközi proletárforradalomnak egy “új fázisában- újult erővel, tapasztalatokban gazdagabban, reálisabb körülmények között, érettebb proletariátussal kezdtek új harcba a proletariátus diktatúrájáért. Szavalókórus: „Jöjj, ünnepeljünk. Volt! Es Nem! Nem bukott el. El nem »»••'-hátik. Kelet riadja ezt, s a narr Nyugat még nem nyugodt, és mm nem nyugh-Hk. Nem holt a holt, a sír felé rúgott, nincs élőbb élő nálunk s hoHi-iuknált Napunk már bontja tűz-arany haját rajongva nézd a múlt koporsaját mellette száz piros bölcsőcske ring már." * (összeállításunkban: Ady Endre. Babits Mihály, Balázs Béla, Gábor Andor, Hidas Antal, Karikás Frigyes, Komját Aladár, Kun Béla, Krúdy Gyula. Ligeti Károly, Madarász Emil, Móricz Zsigmond, Somlyó Zoltán, Várnai Zseni műveit használtuk fel.) összeállította: Csukly LászM Szavalókórus: „Soha még, soha még liven árva csatát Meg kell halnotok itt fegwrrtelai árva legelsők Nem diadal, de legenda készül itt holnapi harcra Dallá halnotok így kell. mert ősik a dal diadalmas Nevetek csatabárdja ha zúg majd a röpülő lobogókon A (f véretek bíbora leng unokáknak előtte Hadak útján akkor harsogó (elkelek árja Proletár seregek rohamát diadalra röpíti. ét kajak volt ott a por- ton, az egyik kétszemélyes, a másik egyes. Zöld, Colival kettesbe szállt, én akkor már nem is akartam kajakozni. A nagykanyarig sem. Zöld ült előre; Cali így vélte taktikusnak a későbbiek szempontjából. Bárgyú képpel állhattam a parton. Zöld vissza nézett, kacagott. Cali nem fordult vissza, csak kiáltott; — Mi van? — Mi van!? Az van, hogy annyira széles a hátad, hogy alig látok Zöldből valamit. Te víziló! Zöld nyújtózkodott az evező után, hosszú kenderhaját meglobogtatta a szél, mely épp akkor támadt az erdő felől Cali egyensúlyozza a ladikot,- homokba szúrja az evezőjét, s máskézzel igazít valamit Zöld ülésén. Az én kajakomon elöl, a kék vásznon óriási fehér ragasztott jolt éktelenkedik. Valamelyik nagy pesti egyesülettől tarhálta ezeket a járgányokat az Öreg; evezett ott valamikor. Vagy harminc éve. Állítólag menü volt, most kövér és kopasz, de meg mindig mutató- sabban úszik akármelyikünknél. Cali előreadja a táskarádióCali előreadja a táskarádiót Zöld combjára. Indulnak. Két- három evezőcsapással egyenesbe hozzák a kajakot, középre haladnak, és megcélozzák a kiserdőt. Nem megyek. Lehasalok a homokba. Az öreg valamivel távolabb horkol, mellette liheg Cézár, a vadászkutyája. Cali mesterien evez. Az ég előírásszerűén kék. a víz leékesszürke. Éktelenül forró a homok. Muszáj vizes helyre hemperedni Egyenletes tempóban húznak. Elhaladnak a vágóhíd mellett, két perc. és elnyeli őket a kanyar. Kezdődhet a játék. . . A nagy part alatt Cali mindenkivel kikapcsoltatja a rádiót. Legyen csend! Nagy sóhajjal maga elé ejti az evezőt. A vízre hajló vén Erdőa latrán ZÖLD fűzfák hűvöse simogató, fényeshátú halak csapnak fel egymás után körben, távolról már odalátszik a kiserdő meg a romos kápolna. Igazán romantikus. Cali elkap egy galy- lyat, lehúzza, megállnak. Csend. Libeg a ladik, és az következik, hogy Cali megérinti a lány haját. — Ígérd meg, akármi lesz is, ezt a percet soha nem felejted el. Amig csak élsz! Nem néz a lányra, az hiába fordul vissza, hiába keresi tekintetét, baorál az evezővel. Zavartan köhög, s aztán nyúl csak a lány keze után. — Megcsókolhatom a kezedet? Ebbe itt mindenkinek bele kell egyeznie. A hangulat miatt is, meg különben is; ártatlan dolog. — Bocsáss meg! A lány némán bólint, vagy tiltakozik: nincs mit megbocsátani. Cali kezébe adja a lehúzott füzfaágat. — Tudtad te, hogy a fűzfa így virágzik százéves szerelmében?! Ezek a fűzfák százévesek. Ide egy perces szünet kell. Édes csendnek. Majd lassan, óvatosan tovább: — Az a kolostor meg ott az erdőszélen ezeréves, csodálatos fű nő a mohos kövek mellett. Ha te ott partra lépsz, meglátod minden éledni, fény- leni, sugározni kezd. Hát nem bűvöletes messziről is? A lány válasza csak az lehet; bűvöletes. Mert tényleg nagyon szép minden. Ekkor meg lehet csókolni o lány vállát. Lágyan, leheletszerűen, majd újabb egy perc csend után a nyakát, szenvedélyesen, Zöld görögös arcélét rajzol- gatom a homokban magam elé. Csak egy hajfürt a homlok fölött, ami felidézi. Két kis srác pecázik mellettem. Gilisztával etetik a kishalakat, könyökig maszatosak, ahogy trancsírozzák a szerencsétlen sorsú csúszkátokat. Az öreg nyújtózkodik mellettem. Fadarabot dob a vízbe álmosan, Cézár utána ugrik nagy robajjal. — Jössz leúszni? — Nem megyen. — Bünteted magad? — Aha' — Akkor szia, Dani. — Szia, öreg. Sírnék, ha nem szégyellném magam. Beleesek egy lányba, egyszer az életben, aztán fa. Defekt és egyebek. Magamhoz ölelem a forró homokot. Zöld szeretlek. Zöld imádlak! Két hete úgy van bennem ez a mondat, mint egy szálka. Puskin vers volt, vagy Lorca? Szavalt szenvedélyesen, nagy láng lobogott, tábortűz, táncolt az arcán a pirosság. Rekedtes volt a hangja, majdnem misztikus. Csoda. Borzongató hallgatás. Zöld szeretlek, Zöld imádlak. .. Ez a sor egyre visszatért, szél zúgott benne. Zöld. látod nem tudlak lerajzolni magamnak! Cali soha. nem téveszti el a szertartást. Együtt találtuk ki három éve veszett unalmunkban. Mikor megjöttek a kajakok. meg a barackszedő lányok. Azóta minden nyáron: sláger. Tavaly le it irtuk; Cali kollégiumi szekrényében van a forgatókönyv. Szerelmi játék szárazföldön és vízen, írta: Szűcs Dániel, rendezte Cali, kellékes: az öreg. Cali ott tart már Zölddel, valahol a kiserdő körül. Any- nyira jó a szöveg! És Cali még soha nem tévesztette el a szertartást Ebbe bele lehet hülyülni. Mert nincs mese. Bele a fejet a vizeshomokba, hadd hűljön! Fekete karikák táncolnak el előttem hosszú percekig; úgy össaeszorítom a szemem, hogy szinte fáj. ■ Jó volna elaludni, aztán majd lesz valami! Bogarak mászkálnak a nyakamon. Csak legalább jönne néhány srác, és össze lehetne hozni egy kis bulifocit itt a homokban. Igen. Másra kell gondolni. Mire? Az jelentéktelen. — Zöld, szeretlek, — motyogom. — Mit mondasz, Dani? Zöld ül mellettem a homokban. Szárad a haja. Mosolyog. Felugrik, a víz közepén üresen himbálózik a kétszemélyes kajak, az egyik pe- cázó gyerek gebeszkedik utána. — A barátodnak felforrt a víz az agyában, meghülyült. Zöld egészen komolyan néz rám, szemében aggodalom. De nagyon szép! — Meghülyült, komolyan. — Cali? — Ö. Mint egy olcsó pojáca, úgy dumált nekem mindenféle ócska baromságot — Cali? ri öld szótlanul legyint, ^ hasrafordul mellettem. Letörlöm homlokomról a homokszemeket, meg a hirtelen kigyöngyöző izzadtságcsöppe- két. Olcsó pojácái Szegény Ca- likám! Muszáj az égre néznem, csodálatosan kék az ég. Zöld előrenyújtja kezét a homokban, válla felragyog. Megmosom a szemem. Cali. szemben a magas parton fejesugráshoz készülődik. A mátraverebélyi általános iskolában külön vitrinben őrzik az elmúlt idők használati tárgyait. Fából faragott sótartó, cseréptálak és kancsók találhatók itt. lládi Györgyné tanítónő szerettette meg a gyerekekkel ereknek a gyűjtését. Képünkön: Benus László, akinek a nagyapja fafaragó volt, jó néhány emléktárggyal gazdagította a gyűjteményt. Verebélyi Mariann és Verebélyi Éva csodálják a nagyapa régi evőeszköz-tartóját (Fotó: Koppány György) NÓGRÁD — 1969. február 16., vasárnap 9
