Nógrád, 1969. február (25. évfolyam, 26-49. szám)

1969-02-16 / 39. szám

\ minikasmozgaTom liareoeai — mecyénk szülöttei Négyszer a Föld körül Felment az emeletre, a letö­rőkhöz. Állj félre, fiam, szólt, hadd törjem le utoljára az üveget. Az üveg lassan, alig hallható suhogással emelkedett egyre feljebb. A vágógép gyé­mántja sebes cirrenéssel be­karcolta a hatalmas táblát, ott. ahol annak törnie kell. Iványi Pál teljes százkilencvenhét centiméteres magasságában ki­nyújtózott. tenyere a rég meg­szokott barátsággal üdvözölte az imént még tűzpiros üveg langyossá szandált sima érin tését. Egy mozdulat, pendülés, majd fordulat, s a filccel bo­rított asztalra dől a tábla­üveg. Aztán Iványi Pál a kö­vetkező húzógéphez lépett, majd a harmadikhoz. Mind a hat gépen, még egyszer utol­jára megcsinálta azt, amit har­minc éven keresztül csinált Amikor leért a gyárudvarra, megszólalt a műszak végét jel­ző sziréna. Megkerülte az épü­letet, végigment a falak mel­lett, s a keze a nyers, hideg téglát simogatta. Iványi Pál olvasztómester, harminc éven át letörlő („ennyi időn keresz­tül, egyhúzomban senki sem csinálta ezt, rajtam kívül”) negyvenöt* éve a Síküveggyár munkása búcsúzott a gyártól. Aztán felült a kerékpárjára és komótosan elkarikázott Márkházára. Másnap hajnalban felébredt. Kiment az udvarra. Felnézett a csillagokra. Ideje indulni, moccant benne valami. Aztán felsóhajtott. Visszament a szo­bába, lefeküdt. De sokáig nem jött álom a szemére. Déltájt, amikor fia délutános műszak­ba készült, tért vissza az er­dőből. Jó nagy sétát tett, hogy teljék az idő. A fia a kapuból még ' visszaintett, köszönt, de Iványi Pál csak nézett utána. Amikor megkapta az igazga­tó üzenetét, hogy jöjjön be a gyárba, nem tudta mire vélni a dolgot. Aztán autóbusszal, vonattal a kért időre megérke­zett.1 Az irodában már várták. Juhász Gyula igazgató, a párt­titkár, a szakszervezeti bizott­ság titkára és sokan mások. Borral, szendviccsel, kávéval traktálták. Iványi Pál, hatvan­éves, Immáron nyugdíjas ol­vasztómester egyenes derékkal ült a' széken. És hallgatta negyvenöt éves munkáséleté­nek méltatását. Ezért hívták hát: Aztán öt kérdezték. Mi­zásról Is, Élcelődve és elisme­réssel. Voltak kői imabeliek, akik elkéstek a gyárból. Pali bácsi a negyvenöt év alatt so­ha sem. Sőt. pálfalviak igazod­tak hozzá: ha végigkarikázott az utcán, ez azt jelentette, A nyolcadik kerékpár hogy van még fél óra a mű­szakkezdésig. Kétszer fordult eüő, hogy majdnem baj tör­tént. Tönkrement a gumi, má­sikra nem volt éppen pénze. Későn ébredt. Futtában öl­mindig jóval korábban kelt. reggelit adott, útravalót. hi­deg időben meleg tea nélkül el nem engedte, s az indulásra is ő adott jelt Később már elcsodálkozott. mit akarnak ezzel a bicikli­zéssel? Az igazgató kezeben logarléc. Számol. Pali bácsi, mondja, mindent, betegséget, egyebet leszámítva négyszáz- ötvenezer kilométert tett meg kerékpáron negyvenöt év alatt oda-vissza. Négyszer a Föld körül! Várjon! Ez azt jelenti, hogy negyvenötezer órát töl­tött nyeregben. Mostani mű­szakokban ez tizenötezer mun­kanap. A szobában csend. Valaki felsóhajt. — Mikor vette az első ke­rékpárt, Pali bácsi? — kérdi most az igazgató! — Kilencszázhuszonhatbar.. Addig gyalog jártam. — Mennyiért vette? — Kétszázötven pengőért. Éppen egy tehén áráért. — Hány kerékpárja ment tönkre negyvenöt év alatt? — Hat. A hetedik még egé­szen jó. De azt már az uno­kámnak adtam... hisz nekem már minek... A mondat végét már alig hallani, s az öreg szemei mintha pirosodnának. De ak­korra már az igazgató áll, s egy füzetfélét, meg papírokat tart a kezében: — Engedje meg Pali bácsi, hogy a gyár nevében átadjam a nyolcadik kerékpár garancia- levelét, iratait, mi ajándékoz­zuk magának azért, hogy időn­ként meglátogasson bennün­ket. ha kedve tartja. És most menjünk, mert a kerékpár az udvaron várja. Az egész társaság az udvar­ra tódul, nevetnek, nézegetik, tapogatják Pali bácsi nyolca­dik kerékpárját. Pali bácsi meg ráül a vasparipára. No lám, hazafelé megint a meg­szokott úton mehet. Tisztára úgy, mintha műszak után vol­na. .. Csizmadia Gésa Mai fiatal számára furcsán cseng: angyalcsináló- Jelenté­se szerint olyan személy, aki illetéktelenül megszakítja más terhességét. Valamikor azt hitték, hogy a méhben meg­ölt magzat tiszta angyalként száll a mennybe; innen a név. Sajnos, felvilágosult korunk- oan is akad, aki terhességét nem jogszabályban előírt mó­don, higiénikus körülményeit között, hanem törvényellene­sen, valamiféle kontárral sza- kíttatja meg. Aki így tesz, azt hathónapi szabadságvesz­téssel fenyegeti a törvény. Az angyalcsinálót három, sőt ha­lálos következmény esetén nyolcévi szabadságvesztéssel fenyegeti a törvény. Bár alig hihető, mégis tény, hogy az utóbbi években ez a bűncse­lekmény enyhén emelkedő tendenciát mutat. A közel­múltban tragédiához vezetett: egy viruló fiatalasszony vesz­tette miatta életét. A csak orvos által végezhe­tő beavatkozásra döbbenete­sen primitív módon GyanC J enőné szorosoataki lakos építőipari segédmunkás vál­lalkozott. Az áldozaton kívül még vagy tucatnyi páciense volt. — nekik jobban kedve­zett a sors. Gyanóné rövide­sen a bíróság elé kerül; a meevei rendőr-főkapitányság bűnügyi osztálya befejezte munkáját. lyen volt a ‘gyár 1924-ben, amikor alig tizenöt éves fej­jel dolgozni kezdett, mint ló­vezető gyerek. Mert akkoriban a generátorba lóval vontatták fel a szenet, a kemencéhez a keveréket. Iványi Pál szeme felcsillant, mesélni kezdett. tözött, a faluszéli dombra me­zítláb ért fel A bakancsot az úton húzta fel és loholás to­vább. Akkor fordult be a ka­pun, amikor műszakra csön­gettek. Rá két napra ugyanez megismétlődött — Akkor azt mondtam az asszonynak, cimbora: barátság Szervusztok, régi barátok... (Koppány György felvételei) Miként fintorgatta Mid, a ló az orrát a melegtől, s miként vetett ő rémületében keresztet, mielőtt a tavalyi kemencelyu- kadáskor lement a pincébe és elfordította a hétszázhatvan fokra felhevült gázdob váltóját. Kérdezősködtek a kerékpáro­ide, barátság oda, ha még- egyszer elalszol, te mész he­lyettem a gyárba. S valóban, felesége, harmad­szor, ha megismétlődik a do­log, tán neki is vágott volna az útnak. Hisz hűséges társa Miért fordultak Gyanóné be­tegei a kuruzslóhoz. aki a barbár műtétért majdnem annyit kapott, mint amennyit orvos végezte operációért, rö­vid kórházi ápolásért kellett volna fizetni? Amiért mások megye- és országszerte... Mind az abortusz-bizottság, m'nd az egészségügyi sze- má’vzet d'sz.k »'é-lóia vitán felül áll. A körülmények az Emlékezik az öreg géppuskás Zimankóé januári nap volt,-umkor ltaí-oen, Goüo Jam.* gépész legidősebb fiát. a ti­zenkilenc éves Lajost e. .ittek katonának. Azóta ötvenkét év telt el. A fiúból idős ember .ett Salgótarjánban, a Má­jus 1. út 52-ben él feleségé­vel. Godó Lajos vöröskatona, a Tanácsköztársasági emlék­érem tulajdonosa. Ülünk a kis konyhában. Kinn havazik úgy. mint ötvenkét évvel ez­előtt. Az ősz ember zsebébe nyúl. Előveszi pipáját, megfő mi, meggyújtva, s emlékezik. — Vittek. Feltűzött szu­ronnyal kísértek Losoncra „Bajonét auf”-fal. ahogy ak­kor mondtuk. Itt maradt az apám hét gyerekkel. Akko- már két éve dolgoztam az Acélgyárban, öntő a szak­mám. Ezt tanultam ki, ez is ■mradtam végig. Losoncon "aggattak. Gondoltam én már útközben, mért is vagyunk 'tt. Hetente kétszer volt ön- ‘és. Ilyenkor a mester min­dig bent tartott reggel hat­tól este tízig, tizenegyig Szóltunk ml, fiatalok, hogy ez nem járja. Nem tetszett. Lo­soncon a 25-ös gyalogezred­be osztottak. Géppuskás let­tem, három hét alatt. Gyor­san ment a kiképzés, kellett az ember a nagy mészárszék­re. Mentünk is az orosz front­ra oár hét után. Aztán átdob­tak az olasz frontra. Megjár­tam Piave környékét. Nyug­talanított: otthonról nem kan­tunk semmi hírt. 1918 őszén aztán szállingóztak hazulról a hírek. Nem lehetett akkor már bírni a katonákkal. A legénység mind a felbolydult méhkas. A tiszteket cserélték. Megtudtuk a telefonostól: itt­hon forradalom van. Az egyik napon egy öreg ezredes be­főtt hozzánk, s így szólt; „Fi­iak, induljunk haza, készül­jenek!” Megyünk mi azonnal — mondtuk, s jó félóra múl­va indultunk it. Hol volt már akkor az „Irány, Róma”. Va- goniroztunk, s meg sem áll­tunk Nagykanizsáig. 1918. de­cember 2 -a volt. Itthon vol­tam, Pesten. Hazajöttem. Munkát nem kaptam. Mit csi­náljak itt munka nélkül Tur­jánban. A munkakönyvem kiadták, még bevonuláskor. Visszamentem Losoncra. Itt ért március 21-e, a Tanács- köztársaság kikiáltása. — Harcoltunk a cseh inter­venciósok eüen Alsó- és Fel­ső zsoicanal. Misikolcra száll­taik a röpcédulák. Az inter­venciósok küldték. Tartalma? Ertei.neuen a uatc .......j-,-. el­s ejére úgyis bevonulnak. Emlékszem, a gyalogos zász­lóaljat fertőtleníteni vitték. Ottmaradtunk mi, géppuská­sok, meg a pesti postás szá­zad. Nagy volt a túlerő. Visz- szaszorítottak, egészen Mis- kolcig, a vasúti töltésig. Kun Béta lejött és beszélt. Aztán, két nap múlva a diósgyőri és a miskolci vasasok fegyvert fogtak- Akkor aztán vissza­szorítottuk az ellenséget, de nagyon. Harcoltam Mezőtúr- j-p/,1 tv* ivt«rn szolnoki híd robbantását. A román intervenciósok jöttek. Mi meg lőttünk, s egyszer csak észrevettük, hogy nincs becsapódás. Akkor jöttünk rá: vaktöltényt kaptunk. Pa- naincs jött: visszavonulás. Irány északra — Iglód felé. Mentünk Pestre szorultunk, oda, ahová aztán 1 levonult az ellenség. Elfogtak engem is. Visszajöttem jó pár hónap után Tarjánba. Már udvarol­tam a feleségemnek, amikor 1920-ban újabb behívót kap­tam. Csak r>*Ttem Pesten a Radeczky > laktanyában vol­tunk vagy 12Q-an. az ország minden részéből. Gyanús ele­mek. A katonákkal nem volt szabad érintkeznünk- A lakta- r"á!'in cT ko-'siczinben lak­tunk. Reggel hatkor már In­dult a rmunkaszázad. Tizenhá­rom keménv hónap. Estén­ként az udvaron kiabálás. Mindig bejött egy vaigv két ember. „Paitás,' megvertek — vagy mondhatom ugye. hogy elvtárs” — mondták, s oda­feküd bek mellénk. Spiclik voltak. Aki beszélt, másnap a nevét hallhatta. Mindig há­rom-négy ember otthon ma­radt. Soha nem láttuk többé őket... — Tarjánban, amikor 1921» ben visszajöttem, a bányához kerültem. A Zagyvái rakodón dolgoztaim 1938-ig, aztán Zagyva-pálfalvám, mint öntő. Nem voltam még ötvenéves- 1944. december 20-án megint elvittek. A csendőrök össze­tereltek az acélgyári iskolába, s gyalog hajtottak Körmöc­bányáig. A felszabadulás kint ért. A lengyelek, akikkel jó barátságban voltunk, hozták a híreket, biztatgattak. „Ne féljetek, nem tart soká. a szovjetek már elhagyták Var­sót.” 1945 novemberében jöt­tem haza — fejezi be az egy­kori vöröskatona. Beszélgetés közben kialudt a pipája. Nincs bernn-e tűz. A parázs belül van. Godó La­jos szivében, s szinte fellán­gol, amikor a tizen' ' er-.rfes harcokról és munkájáról be­szél. Sem az egyiket, sem a másikat nem tudja elfelejteni. Harmincnégy évet dolgozott a bányánál. Hetvenegy éves már, s ahogy ül és maga elé mondja a mondatokat, mint­ha újra fiatal lenne, s is­mét a műhelybe járna. Ér­zem. hogy g'tadVatai o" - Ír­nak a kupolókemence körül, az izzó vasnál. Négy unokája van- Mikor meglátogatják. mesélj, hogy is volt?” És Go­dó Lajos mesél. Az igazat mondj? !—■„.* —. -irv. , te­vékenységét 1919-től ismerték el. Nézem a Levelet, amit mutat. Dévaiványóról küldték. Egykori harcostársának, a huszonlkilences ran ülő va- dá<v-zé<az1óalj géppuskás szá­zadának diévaványai vörösika- tonái. Furka Lajos, Neme» Ferenc, Mészáros Lajos. Az egyik mondat így hangzik: körülbelül februártól az utol­só percig... Ennyi ideig har­colhatott Godó Latos a Tao'-cs- köztársaságért. A levél több éves. A tarján! vörös-katona levélírásra készül. Dévavá- nyára ír majd, mert nem tud­ja: élnek-e még ismerősei. Az idő halad. Egyre kevesebb az öreg géppuskáid Sz- L. Angyalosinálók árulkodóak! A bizottság elé meghatározott napon, órában, helyen járulhatnak az érde­kéitek. Gyakran csapatnyi asszony, leány várakozik az ajtó előtt- Semmi fantázia nem kell a kitalálásához, miért álldogáilnak a folyo­són. Tessék elképzelni, hogy ugyanabból a faluból két ha­ragos találkozik a bizottság portáján. Ki nem tudja más­nap a községben, hogy kik s mi járatban voltak az orvos­nál?! És a posta... Nem kell sasszem, csak egy kíváncsi pillantás az ablaknál, milyen összegről is szól az a befize­tési lap... Rendkívül sürgős esetektől eltekintve terhess-égmegsza- kítást csak a bizottság en­gedélyezheti. E bizottság kö­telessége, hogy a jelentkezőt figyelmeztesse a műtét veszé­lyeire, hogy — amennyiben kiscsaládos vagy gyermekte­len -» rábirja a műtéttől való • elállásra. Nem vonjuk két­ségbe, hogy ez a beszélgetés nagyritkán sikeres; de a siker arányát ezrelékeknél többre nem becsüljük. Túl ezen: a bizottság kizárólag akkor ta­gadhatja meg hozzájárulását a terhesség megszakításától, ha az orvosilag ellenjavallt. Talán nincs messze az az idő, amikor a megszakításhoz elég lesz egyetlen SZTK- szakorvos véleménye, — hi­szen lényegében ma is ez a döntő —, addig azonban jó volna a bizottság elé járulást diszkrétebb módon lehetővé tenni. Arról, hogy az angyalcsiná- íó mesterkedése miféle ve­szélyeikkel jár, beszéljen az orvos. Dr. Merényi Sándoré, a megyei kórház osztályveze­tő főorvosáé a szó. — Megyénkben a törvényes terhességmegszakítások szá­ma körülbelül kétszerese a sz^iose-uiea; hogy a titkos mennyi, nem tudható, — úgymond. — Az angyalcsiná­ló, hadd nevezem magam is így, az esetek döntő többsé­gében a minimális egészség­ügyi követelményeket sem is­meri. Kontárkodása könnyen okozhat méhperforációt. Nem kell különösebb balszerencse ahhoz, hogy ez bélsérüléssel párosulva halált okozzon. A perforáció egyik különös sú­lyú veszélye, hogy a laikus előtt pillanatnyilag rejtve maradhat. A terhesség művi megszakítása még kórnázi kö­rülmények között is csak vi­szonylag steril. Ezért érthe­tő, hogy a kontárok végezte megszakítások leggyakoribb szövődménye a gyulladás. Ez lehet egészen csekély, mégis mindörökre megakadályoz­hatja a terhességet. A szö­vődmény további gyakori kö­vetkezménye a munkavég­zést, sőt a házaséletet is aka­dályozó alhasi fájdalom. Nem ritkaság, hogy korán el kell távolítani a petefészket; ek­kor pedig nem fejlődhetnek tovább a fiatalság hormonjai. — Mesterséges klimax kö­vetkezik be a velejáró szédü­lésekké’ hőhullámokkal, el­hízással vagy szánalomra méltó lesovánvodással. kora­vén arcbőrrel, temérdek ide­ges panasszal. Ezek, a nők számára oly kínzó tünetek eltörpülnek kontárkodásból fakadó életveszély mellett, hiszen korunk orvos-tudomá­nyának fejlettsége ellenére is adódnak menthetetlen, esetek, halállal végződő tragédiák- Orvossal végeztetni a terhes­ség-megszakítást nem na­gyobb szégyen, mint fogat húza/tni, — hiszen erre Is, arra is többnyire a megelőzés elmulasztása miatt kerül sor. Sajnálatos, s egyben groteszk tény, hogy némelyik nő több­ször szakíttatott meg terhes­séget, mint húzatott - fogat Alszent dolog tehát a terhes­ség művi megszakításával kapcsolatban erkölcsi prédi­kációt tartani. A maga ide­jében, — tehát nem tizen- negy-tizenöt éves korban! —, kulturált formában minden­kinek joga van intim kapcso­lathoz, még házasságon kí­vül is. Felvilágosítással, szük­ség esetén a törvény erejével kell elérni, hogy e szabadság- jog gyakorlása ne járjon jó­vátehetetlen következmé­nyekkel, — fejezte be tájé­koztatását dr. Merényi Sán­dor főorvos, nőgyógyász szakorvos, A problémák, az egészség­ügy! és büntetőjogi veszélyek nagyját ismertethettük csu­pán. A megoldásra vonatko­zóan szívesen megism«rn -nk olvasóink javaslatait. Az egyes_ ember számára — ta­lán túlzott lakonizmussal — mindössze annyit mondha­tunk végkövetkeztetésként: maga és családja érdekében ’•agaszkodiék az egészségügyi és a törvényes előírásokhoz, s ha teheti: igyekezzék erre másokat is rábírni. — b. z. — NÓGRAD — 1969. február 16., vasárnap

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents