Nógrád, 1969. február (25. évfolyam, 26-49. szám)

1969-02-16 / 39. szám

HAG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK» XXV. EVF., 39. SZÁM ARA: 1 FORINT 1969. FEBRUAR 16.. VASÁRNAP UKLTOIO FALU 1- Sokat lehetne írni arról, arm már puszta külsőségek­ben is szemoetűnő a lalu vauozasáoan. Változik ar­ca, köntöse, jellege, kibonta­kozna«. az uj perspektívák. Kitűntek a különálló palóc­kemencék, a házbeli búbo­sok, még a melléképületek is mac"ívabbak, szilárdab­bak, mint a múltban né­melyik lakóépület volt. Még a pv ttakról és majorok­ból is elűntek a nád- és zsúpfedeies házak, s szá­mos fogalom is elpárolgott a köztudatból. Sokszor le­írtuk már, hogy gyermeke­inknek már sz'nte megfejt- hetel’en reitrónvnek hat az intéz», földbirtokos, zsellér, béres, Kandagazda, jegyző, főszolgabíró, csendőr és sok más, méltán "eledésbe me­rült szó. Most hogy a nagy évfordulók idejét éljük, fel­felbukkannak a múlt keserű emlékei is, s a fiatalabb hallgatóságnak kínos körül­írással ma"—»’ózzák az elő­adók a megdöntött osztály­hoz társuló fogalmakat. Két és fél évtized alatt megsem­misültek a kizsákmányolás megalázó címszavai. Meg­változott az ország, az em­berek élete, s nagy lépést tett a városhoz való közele­dés útján a közigazgatás és közélet korábban legelha­nyagoltabb területe, a falu. Csaknem egy éve, heten­ként egyszer teljes oldalt adunk egy-egy Nógrád me­gyei község életéről, igyek­szünk hü keresztmetszetét adni a mai valóságnak. Ügy hisszük, ezekből a tu­dósításokból is kiviláglik, hogy a falvakban nemcsak új középületek és lakóhá­zak korszerű sora alakul ki, nemcsak a múlt külsődle­ges szégyen-maradványai tűnnek el, néhánv múzeumi műemlék kivételével, hanem melyebb tartalmában is szé­pül, megújul a falu. Ha a hegyek oldalában búslakodó, öreg temetők sírjából, mint a nagy palóc, Mikszáth regényében, ki­szállnának életrekelve a fel- szabadulás előtti holtak, meghökkennének a változá­soktól. Már a külső kép is annyira ismeretlen és ide­gen lenne, mintha nem is saját falujukban járnának, ahonnan verejtékes, fárad­ságos életút után örök nyu­galomra vitték őket a gyászkocsit húzó, nyugodt lovak. De ha egy-egy régi házról, a községekre nehe­zedő hegyekről, egy fáról, vagy egy szoborról rá is jön­nének arra, hogy mégis az a község az, amelyben si­vár életük telt, az életfor­mától újból meghökkenné­nek. Nem az lepné meg őket elsősorban, hogy a silány kocsma helyén vendéglőnek is beillő italbolt áll, hogy esetleg a kuiturhaz és isko­la szebb, mint az öreg templom, a .bisztróban és eszpresszóban, ami azelőtt soha nem volt falvainkban, most ráadásul még jazz-ze- ne is szól, hanem az embe­rek igénye, megannyi új szokása és anyagi módja, amelyből az új igények és magatartások táplálkoznak. Persze nem lenne közöm­bös számukra sem, hogy az emberi küiső is milyen „elő­kelőén” alakult, mintha csupa polgár és értelmisé­gi lakná falvainkat. Nyil­ván felfigyelnének a pan- tallós, felöltős parasztokra és munkásokra, a nyakken- dős ingekre, a fényes cipők­re, az asszonyok hímes, „úri- asszonyos” ruházkodásara, a lányok nylonharisnyáira és ruháira, a miniszoknyákra ás a farmernadrágokra Meglepődnének, hogy nincs mezítlábas gyerek az isko­lákban, még a cigányok kö- *ött sdm, és a falu lakói oly megfontoltak, méltóság teljesek az ünnepi pihenő napokon, mint valamikor a kánitortanító. Persze mindez önmagaoan csak deicuiaciü lenne, ha ez a szemmel ér­zékelhető anyagi változás, nem társulna mind a falu, mind a faluban élők mé­lyebb tartalmú változásával. Mert ezek a külsőségek, az új kultúrnáz, a korszerű boltok, bisztrók, kisvendég­lők, eszpresszók azt is meg­mutatják, hogy tartalma­sabbá vált a falusi élet és hasonlatosabbá a városihoz. A boltokban nagyobbára mindaz beszerezhető, ami a városi áruházakban, nem szólván arról, hogy egyné- melyik faluban már áruház is van, de ami a fő tartal­mat adja: a falusi ember mindazt igényli, amit a vá­rosi. S itt nemcsak a civi­lizáció megannyi vívmányá­ra, a televízió-készülékre, a világvevő rádióra, a magne­tofonra, a különféle háztar­tási gépekre, köztük a fri- dzsiderre kívánok utalni, hanem a napi közszükség­leti cikkek széles választé­kára, köztük a szellemi igé­nyeket és érdeklődést kie­légítő könyvekre, folyóira­tokra, napilapokra is. Ami­kor egy nyolcszázlelkes nóg­rádi községbe kétszáz napi­lap jár, az már önmagában is sokat mond. S a községben kialakult hierarchiák, hivatali és te­kintélybeli fokozatok is a szocialista demokratizmus­ból táplálkoznak. A falusi vezetők, akár a tanácson, akár különféle üzemekben és a szövetkezetek három változatában, fmsz-ben, ktsz-ben, tsz-ben egy egész­séges, csak a szocializmus keretei között elképzelhető tekintély hordozói, hiszen kivétel nélkül a dolgozó nép sorából kerültek ki, képes­ségeik, szorgalmas tanulá­suk és munkájuk méltány­lása alapján. Sőt legtöbb­jüket maiga a falu vagy. szö­vetkezet választja meg a maga sorából. Nem véletlen tehát, hof*v külső megjele­nésében — ruházatában, tar­tásában, viselkedésében. — a vezető nem, vagy alig kü­lönbözik a munkástól, pa­raszttól, de még az értelmi­ségiektől is. Tekintélyének alapja a tudás és a fáradha­tatlan közéleti tevékenység. A nagy kiegyenlítődés, az egységes paraszti osztály ki­alakulása, a mumcasosztaxy és parasztság életformájá­nak, gondolkodásának köze­ledése, lényegében egy élet­színvonalbeli egyensúlyt ta­kar. Az anyagi biztonság, amely csinos öltözékekben mutatkozik meg kívülről, az belülről egy megállapodott, mindig jobbra és szebbre törő közérzetet és magatartást takar. A falusi ember nem­csak a jelenben példáz egy megváltozott, színvonala­sabb életét, hanem egyide­jűleg látja és formálni óhajtja a jövőt­Változik a falu, és az el­tűnt fogalmait helyébe be­lopakodtak észrevétlenül és kitörölhetetlenül az új fogalmak: a tanulással kap­csolatosan, a technikumok, főiskolák, különféle szak­munkásképző intézmények, a gazdasági élettel kapcso­latosan a szövetkezeti for­mák és az új üzemek, a ruházkodással és civilizáció­val kapcsolatosan pedig a különböző szintétikus anya gok, szórakoztató és mun­kát segítő gépek nevei. S ami mindezen túl a leg­fontosabb: a falusi ember tudata magasabbra szárnyal, megpróbál lépést tartani a falu változó anyagi valósá­gával. Lakos György MAI SZÁMUNKBAN: t találok kerékasztala (3. oldal) Négyszer a Föld körül (5. oldal) Emléke bennünk egyre no • •• (8—9. oldal) Jan Markot A problémákat őszintén kell megoldani PRÁGA Jan Marko csehszlovák külügymimszter pénteken es­te a televízióban beszámolt moszkvai útjáról. Kijelentet­te: a politikai összetűzés ve­szélye Csehszlovákiában to­vábbra is fennáll, és ezt nem lehet figyelmen kívül hagy­ni olyan nemzetközi helyzet­ben, amikor provokatív mó­don Nyugat-Berlinben akar­ják megrendezni az NSZK elnökválasztását, amikor egyes országok megtagadják az atomfegyverek elterjedésé»- nek megakadályozásáról szó­ló egyezmény aláírását, ami­kor a Közel-Keleten tovább tart a feszültség, Vietnam­ban pedig folyik a háború. Mindez elengedhetetlenül szükségessé teszi a szocialis­ta közösség egységének meg­szilárdítását. Ezt a célit szol­gálta moszkvai látogatásunk is. Marko hangsúlyozta: Cseh­szlovákia mindig is a szocia­lista közösségihez tartozott és ahhoz tartozónak vallja ma­gát ma is. A CSKP és a kor­mány szándéka a Szovjetu­nióval való barátság és szö­vetség* megszilárdítása: en­nek érdekében a csehszlovák párt és kormányszervek szá­mos intézkedést tesznek. E törekvések — állapította meg — az igazi normal’izációt szol­gálják- A továbbiakban el­mondotta, hogy a szovjet ve­zetők nagy megértést tanúsí­tottak a belső helyzettel kap­csolatban: céljuk a két or­szág közötti barátság elmé­lyítése, Mivel Csehszlovákiá­nak is ez a célja, ezért ezzel összefüggésben minden szót. minden lépést meg kell fon­tolni és a meglevő problémá­kat a egyenjogúság alapján és őszintén kell megoldani — mondotta a csehszlovák kül­ügyminiszter. TÉLI PIHENŐBEN... (Koppány György (elvétele) Emlékművek, filmek, kiadványok Történelmi évfordulókra készülünk A Tanácsköztársaság kikiál­tásának 50. évfordulója és ha­zánk felszabadulásának 25. év­fordulója megünneplésére, rep­rezentatív programmal készül Nógrád megye. A nagy törté­nelmi évforduló ünnepségsoro­zatában fontos helyet kap a megye forradalmi hagyomá­nyainak felelevenítése, meg­ismertetése. Az egész megye készül. Az ünnepi program­ból néhány érdekesség. Balassagyarmaton tanács­köztársasági emlékművet avat­nak ez év márciusában. Sal­gótarjánban partizánemlék­művet állítanak fel, me­lyet idősebb Szabó István, Kossuth-díjas szobrászművész készít. Az avatás december­ben. lesz. Nagybátonyban ugyancsak decemberben lep­lezik le ifi Szabó István szob­rászművész felszabadulási em­lékművét. Az évfordulókhoz kapcsolódva a megye négy helységében emléktáblát, Nem. tiben, Kisterenyén, Drégelypa- lánkon és Bercelen obeliszk jellegű emlékmű felállítását tervezik. Utcákat, tereket ne­veznek el a salgótarjáni járás­ban és Balassagyarmaton munkásmozgalmi harcosokról. Szécsény és Rétság járási székhelyeken felszabadulási emlékművet avatnak 1970-ben A nagy évfordulóhoz kap­csolódik Nógrád megye mo­nográfiájának megjelentetése. 1969 tavaszától 1971 tavaszáig négy kötetben jelenik meg a munka. Felszabadulásunk 25. évfordulójára dokumentációs gyűjtemény (képes album) kerül kiadásra a megyei könyvtár gandozásában. A tervek szerint 1970. március 31-én jelenik meg. A megye fejlődését tükröz» és értékelő Befejeződött az OKP XII. kongresszusa Baracs Dénes, az MTI tudó­sítója jelenti: A bolognai sportcsarnokban szombaton véget ént a kapi­talista világ legnagyobb kom­munista pártjának XII. kong­resszusa. Az utolsó naip a számvetésé volt- Enrico Berliinguer, a vezetőség és a Politikai Bi­zottság tagja, utolsó felszóla­lóként lényegében lezárta a vitát. Ezután a Politikai Bi­zottság beszámolóját — a kongresszus tulajdonképpeni határozatát — ismertette Aldo Tortorelia, az OKP vezetősé­gének tagja. A beszámoló él­só mondatát, amely leszöge­zi, hogy a kongresszus jóvá­hagyja a Központi Bizottság tézis-tervezetét, amelynek alapján a kongresszus előké­szítése folyt, valamint Luigi Longo beszámolóját a 815 küldött egyhangúlag, to­vábbá bevezetőit egy ellen­szavazat és négy tartózkodás, részletes elemzését pedig két ellenszavazat és 11 tartózko­dás mellett fogadta el a kong­resszus. Ezután emelkedett szólásra Luigi Longo, a párt főtitkára. Félórás zárszavában leszö­gezte: a vita valóban igazol­ta, hogy nem csupán „ügyvi­vő” kongresszusról volt szó. hanem olyan tanácskozásról, amely nagyon sokban gazda­gította a párt politikáját. Longo részletesen elemezte azokat a feladatokat, ame­lyek a kongresszus után a határozat végrehajtásában a kommunistákra várnak. A vastaps jelezte, hogy a küldöttek egyetértenek e po­litika végrehajtásával. Rövid szünet után a delegá­tusok ismét összeüllek, hogy — zárt ajtók mögött — névre szóló, egyenkénti szavazással, a jelölőbizottság javaslata alapján — megválasszák a párt vezető testületét, a Köz­ponti Bizottságot. Később ül össze az újonnan megválasz­tott Központi Bizottság és megválasztja a főtitkárt, va­lamint a főtitkárhelyettest. adatgyűjteményt a Központi Statisztikai Hivatal adja ki az év végén. „Napsütésben” cím­mel antológia készül, amely még ebben a negyedévben ki­adásra kerül. Benne a me­gyéről 1945 óta megjelent szépirodalmi alkotások kapnak helyet. Befejeződött az anyag- gyűjtés azoknak a sajtócikkek­nek bibliográfiájáról, amelyek 1945-től Nógrád megyéről megjelentek. A Palőcxcld és a Múzeumi füzetek 1968/79-esi számai a nagy történelmi év­fordulókkal kapcsolatosak. A Palócföld az évfordulókra ün­nepi számot ad ki. Még ebben az évben „Most vagy soha” címmel megjelenik Vonsik Gyula könyve. A szerző a kommunista párt harcairól ir, az 1918/19-eS időszakról, A Tanácsköztársaság esemé­nyeiről játékfilm, a megye 25 éves fejlődéséről 20 perces do kumentumfilm készül. Á me­gyei tanács vb és a Magyar Televízió megbízásából négy író készítette a forgatókönyvet. Dokumentumfilm készül Sal­gótarjánról, 25—40 perces kis- fílmek Balassagyarmatról és a salgótarjáni járásról. Rep­rezentatív album készül a fel- szabadulás évfordulójára a megyei képzőművészek al kotásaiból. A Képzőművészeti Alap rézkarcsorozatában, két megyei téma is helyet kapott. Az Észak-magyarországi Kép­zőművészeti Kiállítás is mél­tó megünneplése lesz a Ta­nácsköztársaság 50. évforduló­jának. A kiállítási program eredeti tanácsköztársasági pla­kátanyagot tartalmazó tárlat­tal egészül ki. A Nemzeti Ga­léria 30—35 nagyméretű lap­ból álló anyagot küld Nóg- rádba. A megyeszékhelyen reprezentatív művészeti prog­ram készül az évforduló tisz­teletére. Elkészültek a járási székhelyek, a megye községei­nek ünnepi rendezvénytervei is.

Next

/
Thumbnails
Contents