Nógrád, 1969. február (25. évfolyam, 26-49. szám)
1969-02-02 / 27. szám
Hú'í/ívpg termelőszövetkezet Már a bemutató előtt rlíiat nyert Fordulat, három éve Egy-egy termelőszövetkezet fejlődése összefügg a nagyobb közösség, az ország fejlődésével Talán ideillik az a hason- la: ..minit eseppben a tenger” tü.ti űződnek a nagy gazdasági, politikai változások a kisebb közösség mindennapjaiban, az egyes emberek életében, ál lás- focl;i!:i-uban. Mint minden termei, s/ö. ekezeté, a diósjenői közös i' 'aság története is valóság?* regény — a magyar parasz emberek nagy meta- mu. 'ózisának regénye. Az intézkedési terv Régi. megsárgult papírdarab man.i, . . g már az az intézkedési terv. de becses. Ez az első dokumentuma annak a ténynek, hogy 1949 őszén Diósjenőn megalakult a ,,Tolbuchin” Termelőszövetkezet. Az alapítók még ötvenen sem voltak, de már viszonylag jelentős területen. 740 holdon gazdálkodtak. A diósjenői úttörők sem gazdálkodtak különben, jobb körülmények között, mint bárhol máshol. Csupán a nagy akarásuk pótolta a gazdasági eszközöket, az anyagi erőt, ami egy ilyen vállalkozáshoz elengedhetetlen. A példájuk azonban megragadta a többieket is. Egy-két éven belül még három termelőszövetkezeti csoport alakult a községben. Rövid életük azonban két évig sem tartott. Néhány év múlva ismét nekirugaszkodtak a többiek, s a feloszlott tszcs-k tagjaiból létrejött a „Búzakalász”. A szervezetileg gyenge, ezers-áz holdas tsz feloszlott. Változás csak 1957-ben történt — amely már tartósnak bizonyult. A „Tolbuchinból” és a „Búzakalász” megmaradt részéből alakult ki a mai Üj Barázda, amely 1960-ban a község összes dolgozó parasztjával gyarapodott. így azután Di- ósjenő már harmadszor lett termelőszövetkezeti község — de véglegesen. Mérleghiánnyal kezdődött Nem könnyű a gazdálkodás a Börzsöny alján. A gyenge termőhelyi adottságokból fakadó nehézségeket még csak fokozta az a kapkodás és szervezetlenség, ami a szövetkezeti tevékenység kezdeti szakaszát jellemezte. A területek állandóan változtak,, termelési biztonságról szó sem lehetett. Az időközben kialakult munkaerőhiány rányomta bélyegét a termelésre. Az állami szervek hiába igyekeztek gondoskodni a szövetkezetről, ha maguk a szövetkezetiek elhanyagolták a gazdaságot. A hatvanas évek első fele a mérleghiányokkal való birkózásban telt el. A sovány termelési eredmények nem fedezték a ráfordításokat, s csax az adóssága növekedett a közös gazdaságnak. A sok sikertelenség közepette is lehetett azonban érzékelni, hogy a diósjenői termelőszövetkezetben lényegesen nagyobb lehetőségek rejlenek, mint amekkorát az erélytelen vezetés, s a hibákba belefásult tagság ki tudott aknázni. Változásra vártak a szövetkezetiek, azonban ezt önmaguktól, csak a saját erejükből, nem tudták elérni. A döntő láncszem Az Uj Barázdában 1966-ban kezdődött meg az az erjedési folyamat, amely forrása és egyben magyarázata is a jelenlegi eredményeknek. Abban az időszakban több termelőszövetkezetben erősítették meg a vezetést hozzáértő, földszerető szakemberekkel — emelték a vezetés színvonalát. Ebben az időszakban került elnöknek a diósjenői közös gazdaságba Pe- recz László, aki korábban a rétsági járási tanács mezőgazdasági osztályvezetője volt. Azgn a bizonyos 1966-os tervtárgyaló közgyűlésen mindenki hitetlenkedve fogadta az új elnök elképzeléseit. Pedig azok az országos fejlődéshez igazodtak. Viszont akkor még egy sereg kedvező intézkedés váratott magára, amelyek különösen a gyenge adottságú termelőszövetkezetek gazdálkodásának erősödését segítik manapság. Az adott helyzetben az új vezetőség mi mást tehetett, keresték a jövedelmezőbb gazdálkodás döntő láncszemét, s megtaláltál?:. Elhatározták, megszüntetik a növénytermesztés felaprózottságát, tervszerűen pótolják az elhanyagolt talajok táperejét, s mielőbb biztosítják az állatállomány megnyugtató takarmányellátását. Ugyanakkor árunövényeket termesztenek, amelyek kellő jövedelmet biztosítanak a közösségnek. S mivel új értéket lényegében csak az emberi munka állít elő, döntőnek határozták meg, hogy ehhez közös akaratra, kölcsönös bizalomra, s a közöst szerető és féltő emberek sokaságára lesz szükség. Bizalomért bizalom A régen vart fordulat bekövetkezett Diósjenőn. A tagság — ha kezdetben akadtak is kételkedők — megszavazta a bizalmat az új vezetőségnek. A vezetők elhatározása pedig sorra-rendre megvalósult. Kétségtelen azonban, hogy a tagok munkakedvét fokozták a IX pártkongresszuson elfogadott irányelvek is, amelyek azóta élő valósággá, az életet és a termelést mozgató ösztönzőkké lettek. A szövetkezet tagsága alkotó módon vette ki a részét a közös új alkotmányának elkészítéséből is. Szorgoskodásuk ismételt bizonyítéka 1966-os állásfoglalásuknak, amikor hitelt szavaztak a vezetőség elképzeléseinek. Anélkül, hogy részleteznénk a legutóbbi három év tevékenységét, tagadhatatlan a fejlődés. A termelőszövetkezet előrehaladása a legközönyösebb községbelieket is figyelemre készteti. A szövetkezetiek jelentős többletbevételre tettek szert mind a növénytermesztésből, mind az állattenyésztésből. Ugyanakkor igen hatékonyan fejlődött Diósjenőn a háztáji gazdálkodás, amelynek az árutermelése szintén a tsz vezetőinek ösztönzésére fokozódott. Az eredményes munka egyenlő a nagyobb személyi jövedelemmel is. így azután érthető, hogy a szövetkezet történetében most kapták a legnagyobb jövedelmet a diósjenői tsz-tagok. A nemrégiben lezajlott zárszámadó közgyűlésen a vezetőség azonban nem az eredmények bűvöletében fogant beszámolót tett a tagság elé. Nyíltan feltárták: miben kell még szorgalmasabban tevékenykedni, hol szorít még a közös cipője. A nyílt beszámolóra őszinte hozzászólásokkal válaszoltak. A közösség tagjai bizonyították: elégedettek az e red menyekkel, ugyanakkor türelmetlenek is. De ez egészséges türelmetlenség, amelyben benne van a „csináljuk együtt, jobban” is. S ez az újabb sikerek kovácsa az Üj Barázdában. Padár András Villanások a tv műsorából Lermontov: A fatalista. (szerda, 20.20). Magyarul beszélő lengyel kisjátékfilm. M. J. Lermontov — Puskin mellett — a klasszikus orosz irodalom romantikus korszakétörténelmi keretek között, s ezért léhaságba, semmittevésbe torkollik, vagy a sorssal, az élettel való könnyelmű játékba kezd, miként A fatalista című részben, ami a Korunk Itt és ezzel kapcsolatban történik minden: némán is es hangoson is. Húsz év legjobb 12 magyar játékfilmje: VI. (szombat, 16.26). Ház a sziklák alatt. nak legnagyobb alakja, pedig még 27. évét sem töltötte be, amikor — 1841-ben —, a rajongásig szeretett Puskinhoz hasonlóan, egy értelmetlen párbajban megölték. Neve a Korunk hősé-vel vonult be a világirodalomba. Ezen kívül — Lermontov elsősorban költő volt — egy versesdrámát, az Álarcosbált, Démon című elbeszélő költeményt és a Bo- rogyino című költeményt tartják kiemelkedő művének. Az utóbbiról Lev Tolsztoj úgy vélekedett, hogy ez volt a Háború és béke magja. Ugyanő — Lermontov halála után — megjegyezte: „Ha Lermontov életben marad, fölösleges volnék én is. Dosztojevszkij is”. Lermontov az ironikus felhangú „korunk hősét” teremtette meg, Pecsorint, ezt a különc, közönyös, szenvtelennek ható hőst; a kor értelmiségi típusát — akinek tehetsége nem fejlődhet az adott hőse című, inkább novella- füzérnek tekinthető alkotás utolsó fejezete. A mű két fejezetét, a Mary hercegnőt és legutóbb a Belát már láthatta a hazad közönség filmen, A fatalistát — a lengyel filmesek jóvoltából — ezúttal a képernyőn. Stan és Pan a korallszigeten (csütörtök, 18.25). Magyarul beszélő francia film. „Magyarul beszélő” ..., alighanem meglepi a burleszk két klasz- szikusának híveit ez a tény, hiszen az eddig látottak leginkább a némafilm műfajában és korában készültek. Ezt a filmet a két kitűnő komikussal 1952-ben (!) forgatták, modem környezetben. A jelek szerint a szöveg egyáltalán nem ront a filmen, hacsak a megszokottság nem fog tiltakozni ellene a filmnézés közben. A Magyarországon még nem játszott filmben a két főhős egy szigetet örököl. Tíz éve, 1959 januárjában mutatták be a mozik Makk Károly filmjét, s a bemutató előtt már első dijat nyert a San Francisco-i filmfesztiválon. A film Tatay Sándor művéből készült, s paraszti környezetben játszódik; a háborúból visszatért két katonabaj társ sorsán példázva azt a helyzetet, amibe 1945 után az egész paraszti osztály került, s azt az utat, amelyen elindult. A főhős — Kos Ferenc (Görbe János alakítja) — nem vállalja az utat, amit a tarsa. A régihez kötődik, s az évszázados röghözkötöttség benne az újtól való idegenkedéssé válik. A film plasztikus eszközökkel, hitelesen-reáli- san bizonyítja, hogy aki a múlthoz köti magát, pusztulásra van ítélve. Kós Ferencet gyilkossá teszi a választott ut... A főbb szerepeket — Görbe János mellett — Psota Irén, Szirtes Ádám, Bara Margit alakítják. Ahhoz azonban, hogy Horthy bevonulhasson Budapestre, ismét csak az antant beleegyezése kell. A győztes hatalmak, Sir Georg Clerk-ot, magas rangú angol diplomatát küldték Budapestre, hogy rendezze a magyarországi viszonyokat. Clerk az angol külügyminisztérium háborús ügyosztályának vezetője az orosz forradalom kitörésekor átalakult anti bolsevista szakértővé. Ö járt Pé- tervárott és Moszkvában is, hogy megpróbálja Oroszországot visszatéríteni az antant oldalára, rávenni a hábo- ] rú folytatáséra. Ez a küldetése kudarccal járt, s most Magyarországon gyümölcsözteti ott szerzett, tapasztalatait. A helyzet nem könnyű. A monarchia szétesett, s az antant győzelem utáni politikájának egyik sarkalatos pontja, hogy nem is engedi többé egyesülni. A régi rend emberei azonban idyen restauráció veszélyét rejtenék magukban. Az antantnak a proletárdiktatúra leverése után olyan rezsimre van szüksége, amely biztosítékot nyújt a népmozgalmak újjáéledése ellen. S egyben — a másik szempont miatt — olyanra, amely a régi rendet csak az antant érdekeinek megfelelő keretek között állítaná helyre. i Sir Georg Clerk a legkülönbözőbb pártok vezetőivel tárgyalt Budapesten, s magához hivatja Horthy Miklóst is. Kormányalapításról van szó, s az ilyesmit az államfők — királyok, köztársasági elnökök — szokták folytatni, de Magyarorszagnak 1919 november elején nincs államfője. Horthy fegyverei képviselik a hatalmat, s nézetei az antant érdekeit. Clerk megegyezik vele: hatalmát Dunántúlról az egész országra kiterjesztheti, bevonulhat Bu- iapestre is, ha a mostani kormányt a választásokig elmeri. A választások után összehívandó üj nemzetgyűlés ajd megválasztja az államfőt, s ezzel az antant teljesí— 31 — tette kötelességét Magyarországgal szemben: segített az új államhatalom létrehozásában. Horthy úgy búcsúzik el Clerktől, hogy még egy lépéssel közelebb kerül egyre világosabb céljához. Még fél esztendő sem telt el azóta, hogy otthagyta Kenderest és Szegedre ment, s a visszavonultan gazdálkodó, szolgálaton kívüli admirális közel érzi magát ahhoz, hogy egész Magyarország urává váljék Horthynak a budapesti bevonulásra néhány napot várnia kell, símig a román csapatok elhagyják a fővárost. Mielőtt visszautazna Siófokra, egy-két napot Budapesten tölt. Bátyja, Horthy István Kaplony utcai lakásán látja viszont Kenderesen hagyott feleségét. Itt, a Kaplony utcában keresi fel Az Est riportere, aki a közelgő bevonulásról érdeklődik nála. Mit mond neki? Talán azt, hogy „néhányan fürödni fognak”? Dehogy! Ezt: — Feltétlenül történelmi pillanat ez, amelyet most megéltünk. Magyarország sohasem volt olyan nehéz helyzetben, mint éppen most. Valamennyien éreztük, hogy ebben a komoly szituációban mindenkinek össze kell fognia, ha hazánk boldogulását igazán a szívén viseli. Ami '■ Clerknél történt, az tulajdonképpen már befejezése volt I | egy nagy munkának, hivatalos elismerése fáradozásaink- ( j nak. Rettenetes napom volt tegnapelőtt estétől tegnap es- ! tig. Folyton rohantam, folyton tárgyaltam, de a megegyezés nem is marad-t el. Én úgy éreztem, hogy az elI lentétek elsimíthatok, hiszen tulajdonképpen végeredményben mi mindnyájan Magyarország boldogulásáért küzdünk. A politikában, de még a családi életben is a legtöbb félreértést az okozza, hogy a másikról önkényeden felteszünk valamit, még beszélni se kívánunk véle, leülünk egy székbe és duzzogunk. A magam részéről ilyesmi ki van zárva. A riporter kérdéseket tesz fél azokról a hírekről, amelyek szerint Horthy kormányzó akar lenni. — A legnagyobb megütközéssel olvastam a hazai és a külföldi lapokban, hogy milyen különös terveim vannak — mondja Horthy. — Egyik-másik orgánum megtett már kínai anyacsószárnak is. Terveimről annyit írtak, — 32 — hogy már magam is tamásikodtam magamban. Elhíresztelték, hogy vérfürdőt fogok rendezni és minden épkézláb embert megölök. Mindenki tudomásul veheti, hogy éppen az ellenkezője fog megtörténni. 11. Fehér lovon — asszisztenciával 1919. november 16-án vonul be Budapestre. A bevonulást Horthy megszállásnak tartja és nevezi mind a belső használatra szánt okmányokban, mind a nyilvánosságra hozott hadparancsában. Széles körű intézkedéseket rendelnek el. A bevonulás útvonalán mindenkinek csukva kell tartania ablakait Senki nem nézhet le, a csukott ablaktáblák mögül sem, az utcára; a karhatalom azonnal fegyvert használ. A fegyvereket egyébként Budapesten székelő amerikai és angol katonai missziók bocsátják a nemzeti hadsereg rendelkezésére. Ha tőlük nem kap fegyvert, Horthynak nincs elég puskája, hogy a főváros megszállásához felfegyverezze embereit. A kellő ünnepélyességhez azonban fehér lóra is szükség van. Ezt nem könnyű szerezni. Különítményes tisztek százai kutatnak alkalmas hátasállat után. Bicskén találnak egyet. A ló állítólag előzőleg Böhm Vilmosé, a Vöröshadsereg áruló főparancsnokáé volt. Most Horthy ül a hátára, rajta lovagol be Budapestre. A Gellért téren rendeznek egy rövid fogadtatást, aztán Horthy elnyargal a Parlamentig. Itt rendezik a nagy ceremóniát A különböző felekezetek főpapjai üdvözlik többek között Élükön Csernoch Jánossal a hercegprímással, aki az akkori magyar közjog szerint közvetlenül a király után következik. S este, amikor az Operaházban folytatódik az ünnepségsorozat, a műsorban előadna!? egy élőképet is. A színpadon a budai Vár árnyképe, amely felé da- rutolla6 katonák vonulnak. A meghívott közönség tapsviharban tör ki — Horthy a díszpáholyban szelíden mosolyog. Az előkép azt jelképezi, hogy ő, a fővezér lesz a budai Vár ura. Még néhány nappal előtt is azt nyilatkozta: nevetséges rémhír, hogy ő kormányzó akar lenni... fFolytatjuk' — 33 — Jelenet „A fatalista” című magyarul beszélő lengyel filmből
