Nógrád, 1969. február (25. évfolyam, 26-49. szám)

1969-02-11 / 34. szám

Csaknem félméteres hó a megyében (Folytatás az 1. oldalról) mellékút v onalakat is be­leértve — járhatóvá vált. Hétfőn hajnaltól salak-, és homok&zóró kocsik járták a várost, hogy az úttesten ma­radt és síkossá vált hó ne okozzon számottevő fenn­akadást a közlekedésben. Hétfőn megkezdődött a hó elszállítása is. A városgaz­dálkodási üzem ezúton is felszólít mindenkit, aki tehe­ti, jelentkezzék alkalmi hó- munkára. Egy műszakra hat­van forintot fizetnek a hó­munkásoknak. A vasutakon nincs ioroaltni akadály A salgótarjáni külső pálya­udvaron is érdeklődtünk, okozott-e zavart a havazás, hófúvás? Újvári Ferenc állo- másfőnök közölte: hála a pályaudvari dolgozók önfel­áldozó munkájának, akik a kitérőket üzemképes állapot­ban tartották, vonatkimara­dás és késedelem a vonatok indításában nem történt­Az érkező vonatok közül csak a kora reggeli 320-as, A nagy havazás ellenére is ra kodtak a külső pályaudvaron- A Salgótarjáni Faipari Ktsz részére érkezeit egy vagon deszkát a rossz időjárás eile nére is kirakták a ktsz dolgo­zói: Pásztor Pál és Galbács Gyula % és az utána érkező 330-as késett — vasárnap. A teherforgalom zavartalan lebonyolítása érdekében a sal­gótarjáni vasutasok olyan szerelvényeket állítottak össze, amilyeneket Szolno­kon nem kellett ..feldolgozni”. Hétfőre azonban a szolnoki rendezőpályaudvaron is hely- reáLt a forgalom. A salgótar­jáni külső pályaudvar vasár­nap és hétfőn is rendben ki- szolgálta a helyi üzemeket, késedelem nélkül továbbítot­ta az érkező anyagokat, el­irányította- az áruval megra­kott vagonokat. Hasonló helyzetről adott Je­lentést a balassagyarmati csomópont állotnásfönöke is. Szombat estétől mintegy har­minc—harmincöt centiméte­res hó esett. A hó eltakarítá­sát hófúvás nehezítette. A pályafenntartási főnökség mindent elkövetett a ki­térők, váltók tisztítása érdekében, önként a pá­lyaudvar segítségére siet­tek a szabadnapos vonat­kísérők, akik közül kitűnt Bükkös István jegyvizs­gáló, aki szombat estétől vasárnap reggelig, ezúttal hómunkás­ként dolgozott. Hétfőn dél­re a peronokat is megszaba­dították a hótól. Az állomás­ról minden vonat menetrend- szerűit, elment, kimaradás nem volt. Néhány Vác, és Aszód felől érkező vonat ké­sett csupán. A szombat-vasárnapi ha­vazás leginkább az autóbusz- közlekedest sújtotta- Mint az mar a közúti igazgatóság salgótarjáni szakaszmérnök­ségének közléséből is kiderül, Nógrád megyében jó néhány mellékútvonalon hétfőre sem sikerült eltakarítani a hó­akadályokat. Ebinek megfele­lően, a jelzett útszakaszokon fennakadások voltak vasár­nap és hétfőn is a helyközi autóbusz-közlekedésben. A 2. számú AKÖV vezetői, hogy a járatkimaradások, késések számát a lehető legkisebbre csökkentse, hétfőn harminc tartalék autóbuszt vetett be. A salgótarjáni helyijáratok közlekedésében lényeges rendellenesség sem vasárnap, sem hétfőn nem volt. lÉáétó Sok problémát okozott a havazás a vasúti közlekedésben és a vasutasok főleg a váltók tisztításával végeztek igen sok munkát. Képünkön Varga József a salgótarjáni külső pályaudvar egyik váltóját tis ztítja Koppány György felvételei Sa'gőtariáni p»ac | Cikkek MER ár Ft/k) burgonya (fehér) __ „ (rozsa) 3,4« í o (Sül) 3,8« „ fehér csőm. 6,10 ,« áözsü csőm 7,80 2 fejes Káposzta 3,— kelkáposzta 3,80 L vöröshagyma 3,60 r fokhagyma 38,­sárgarépa 4,20 gyökér 7,80 zeller 6,80 karai ah e 2,60 cékla — retek — alma (Jonathán) 13,— alma (egyéb) — tojás í,70 fehér bab 21,— dióból 70,— mák "*6.— z. piaci ár Ft/fc; 3,— 3,5« 3, — 3,60-4,­3,40—3,611 32,— 4, — 8,50 6,40 2,— 2,30 2,— 8,----9,— 1,50—1 ,80 17,— 74,— '’5,— 4 NÓGRÁD - 1969. február 11., kedd BŐGŐ A SAROKBAN Az történt, hogy a bőgős eladta a bőgő­jét. Három éve ismerem mint bőgőst, jó ze­nésznek tartottam mindig, jónak még ab­ban az értelemben is, hogy szereti a hang­szerét. — Eladta, hát eladta, kinek mi köze hoz­zá, biztosan vett egy szebbet, jobbat, mi van ebben érdekes? — kérdezheti bárki. A bőgős eladta a bőgőjét, de nem vett má­sikat helyette. A bőgős most gitározik. Ugyanabban a zenekarban dolgozik, min­den este a régi helyén áll, vagy ül, de bő­gő helyett gitárt penget. Egyfajta dezertálást látok ebben a cserében. Ahol a bőgős-gitáros esténként muzsikál, valamikor egészen jó jazzt játszott három zenész: egy zongorista, egy dobos és a bőgős, aki eladta hangszerét. Elment • a zongorista és a dobos, jött helyet­tük más, de a régi — olykor, amikor ked­vük volt, koncertszínvonalú — játék, a jó jazz azóta is hiányzik. Tudja ezt a bőgős, aki egyedül maradt és később szinte törvénysze­rű következményként eladta a bőgőjét. Nem arról van szó, hogy a gitár nem hangszer, s arról sincs szó, hogy ezen a hangszeren nem lehet szépen játszani... De hát, édes istenem, a bőgővel valami más is elkerült az ismerős zenekarból. Azt a valami mást sajnálja min­denki. Mi vitte rá a bőgőst, hogy felcserélje a hangszerét? Azt mondja: — Nem tett jót neki a gőzfűtés. __ 777 — Megváltozott a hangja. Már nem a ré­gi. Szépen letörölgettem, mielőtt eladtam a szomszédban játszó népzenésznek. Most gitá­ron játszom. Hallottad azt a posankíséretet, amit a „Trombitásban" a múltkor kihoztam belőle? Jó, mi? — Jó — mondom neki, közben arra gon­dolok, milyen volt. amikor a bőgővel tán­colt, mindenkinek tetszett, ő is szívesen csi­nálta,. . Ahogy a nagy hangszert ölelgette, s az is, ahogy pengette, mert meg kell hagyni, jó bőgős1 volt. A bőgősök mindig „jópofák”, szereti őket a közönség. Most mi lesz? — Ez kényelmesebb. Modernebb. Az? Jó kezekbe került. Nem sajnálom. Van vagy öt—hat éve, hogy megvette. Az Operettben dolgozott akkoriban, díszletező volt. A kelléktárból koldusjelmezt szerzett, amikor együtt volt a pénz a bőgőre. Sokáig gyűjtött rá. Amikor beállított a bőgőért — ki akarták dobni az üzletből. Elővette a kö- teg százast, élvezte a helyzetet. így került hozzá a hangszer, de játszani még sokáig nem tudott rajta. „Csak elméletben”. Azután aláírt egy szerződést, és Tihanyba ment a már említett zenekarral. Amikor először ját­szott a bárban — nem mert a közönségre nézni. Ráhajolt a hangszerre. Később meg­tanulta a legnehezebb fogásokat is; sokat segített a jó zongorista. Ha kedvük volt kon­certszínvonalon játszottak. — Jó kezekbe került — mondja újra, és érződik a hangján, elsősorban saját magát szeretné megnyugtatni. — A kolléga meg­szerette. többet játszik rajta vonóval, mint en. Ügy jobban kijön a hangja... Másnap, vacsora közben a következő je­lenet tanúja vagyok. A bőgős átjön az ét­terembe (éppen együtt tart szünetet a két zenekar), kezet fog a népzenésszel, azután ■ szinte „mellékesen” a sarokba támasztott bőgőhöz lép. Átöleli és pengetni kezdi. Is­merős jazzritmus brummog a sarokból. Né­zem a bőgőst és a bőgőt, ahogy néhány percre egymásra találnak. Szeretném látni az arcát, de nem sikerül elkapni a tekinte­tét. Pedig jó lenne. A bőgős ráhajol a hangszerre. Pontosan úgy, mint legelőször. Tihanyban... Pataki László Kiváló cím a le» jobbnak A napokban értékelték a KISZ központi bizottsága, va­lamint a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium által tavaly meghirdetett, a korszerű üzemi legelőgazdál­kodásról írt pályamunkákat A pályázatra több száz ifjú me­zőgazdasági mérnök és techni­kus készített tanulmányt. A pályázatok többsége hasznosan járult hozzá a gyepgazdálko­dás korszerű módszereinek terjesztéséhez. Segítik a KISZ legelőgazdálkodással kapcsola­tos védnökségi feladatainak teljesítését. Az értékelő szervek minden pályázónak elismerésüket fe­jezték ki, s köszönetét mond­tak tevékenységükért. Elisme­rő levelet kaptak megyénk pályázói is: Gyöngyösi István, a szécsénkei termelőszövetke­zet főagronómusa, Zifcsák Re­gina, a palotási közös gazda­ság technikusa és Pintér Sán­dor, a drégelypalánki KISZ- alapszervezet szervező titkára. Az értékelő bizottság ezen kí­vül javasolta a KISZ megyei Bizottságának és a megyei ta­nács mezőgazdasági és élelme­zésügyi osztályának, hogy Gyöngyösi Istvánnak, — mint a legjobb megyei dolgozat ké- színtőjének adományozzák a Kiváló Ifjú Mérnök címet. Mától országos tanulmányi verseny Az országos középiskolai ta­nulmányi verseny első fordu­lója ma kezdődik Salgótarján­ban. E fordulóra megy esze rte február 11—14. között kerül sor. Salgótarjánban, a Ma­dách Imre Gimnáziumban és Szakközépiskolában a megye- székhely négy középiskolája, a gépipari technikum, a közgaz­dasági szakközépiskola, az új gimnázium és a Madách gim­názium és szakközépiskola ta­nulói mérik össze erejüket, matematikából, kémiából, bio­lógiából, angol és orosz nyelv­ből, könyvvitelből. A mai na­pon az írásbelik zajlanak. A második fordulóra április kö­zepén kerül sor. Emberhaisza az éjszakában Jogerősen felmentették Kurucz Imrét A Balassagyarmati megyei Bíróság ismét olyan ítéletet alkotott, amely találkozott a Legfelsőbb Bíróság egyetérté­sével. Napjainkban, amikor a tettlegesség sajnálatos módon elharapózott, különösen ta­nulságos a Legfelsőbb Bíró­ság jogerős ítélete. Szemlélte­tően példázza, hogy a meg­támadott embernek nem kell tétlenül tűrnie a jogtalan erő­szakot, hanem akár a keze ügyébe eső késsel is védekez­het. Ez, természetesen, csak végső lehetőségként kerülhet számításba. Múlt év szeptemberének kö­zepén Tarnóczi Béla, a Zo­rn anci pari Művek Salgótarjáni Gyárának sajtolója kellemet­len kalandba keveredett. A ké­sőbbiekben még szereplő Hor­váth Annával kísérte ki a MÁVAUT-megállóhoz húgát. Alig néhány pillanatra távo­zott, amikor három huligán pimasz megjegyzéseket tett, az ez ellen joggal tiltakoizó Tar- nóczit pedig leütötte. A gyáva fickók ezután elszeleltek. Tar­nóczi ilyen előzmények után folytatta esti programját. Ezen az estén a ZIM végzett ipari tanulóinak tiszteletére rendez­tek bankettet a Salgó étterem­ben. Ott szórakozott barátai­val Kurucz Imre, a ZIM mintakészítője is. Kurucz Im­rét méltán övezi tisztelet a gyárban: közismerten békesze­rető ember, aki még a szóvál­tást is kerüli, kiváló dolgozó, regi párttag, fegyelmezett munkásom. Kurucz Imre a Salgóból tör­tént távozása után a vasút­állomásnál találkozott Hor­váth Annával, akit futólag is­mert, s ezért köszöntötte. Ur­ban Jenöné azt hitte, hogy az üdvözlés neki címzett kihívás; ezért a férfi édesanyját sértő megjegyzést tett; Urban Jenő asztalos pedig támadó szán­dékkal iramodott Kurucz után. A nyomda melletti lépcsőnél megütötte, Kurucz elesett, — majd felugorva igyekezett el­kerülni a további tettlegessé- get. Urbánné azzal vezette fél­re Tamóczit, hogy valaki az ő férjét akarja bántalmazni, ezért a sajtoló az előbbiek után futott, Csikány Ferenc bádogos Urbánné állításának hatása alatt szintén bekapcso­lódott az éjszakai emberhaj- szába. Kurucz a támadók elől a piactéren álldogáló autóbu­szok között keresett menedé­ket, miközben Urbán fenn- nangon kiáltozta: ,,Fogd meg, gáncsold el!” Kurucz Imre szorongatott helyzetében elő­vette zsebkését. Urbán leütöt­te őt, s a már a földön fekvő ni. Kurucz kászáló mozgással csapkodott a késsel maga előtt, — így történt, hogy a penge Urbán Jenő mellébe ha­tolt. A rendőrségi nyomszak­értő munkája kétséget kizáró módon világított rá, hogy a szúrás ebben a helyzetben történt. A helyszínre érkező Csikány Ferenc és Tarnóczi Béla számára nem az volt a legfontosabb, hogy vérző ba­rátjukat orvoshoz juttassák. — ezt megelőzően ütötték Ku- ruczot Ezek ismeretében megkér­dezhetné valaki: Miért kellett Kuruczot emberölés bűntetté­nek kísérletével vádoltan a bíróság elé állítani, hiszen jo­gos védekezése nyilvánvaló. Igen, most már nyilvánvaló. Most mér. hogy foglalkozott az üggyel a megyei rendőr-főkapi­tányság vizsgálati osztálya, a megyei főügyészség, a megyei bíróság, a Legfelsőbb Ügyész­ség és a Legfelsőbb Bíróság, — most már nem vitás. Ne is menjünk messzebbre: a me­gyei bíróság tárgyalásán még az volt. Az, hiszen — amint az az ítéletben olvasható —, Urbán. 'Pa;C—h, Csikány logi­kátlan vallomása a valóság el­ferdítésére irányult. A teljes igazságot a két bírói fórum temérdek, egymásnak gyakran ellentmondó adat elemzése, gondos mérlegelése után mon­dotta ki. A Legfelsőbb Bíróságtól a múlt hét végén még nem ér­keztek vissza az iratok a Ba­lassagyarmati megyei Bíróság­hoz. Reméljük, miután ez majd megtörténik, az arra hivatott szervek nem késlekednek az éjszakai emberhajsza „vadá­szainak” felelősségrevonásával sem. — b. Z. — Kielégítő A hóesés megbénította a for- maimat, s így a hét elején egyet- " in őstermelő sem kereste fel a salgótarjáni piacot. Tegnap dél­előtt forgalom csak a fedett áru- dákban volt. A szokásosnál is ki­sebb kereslet mutatkozott az áruk iránt. Az ellátás változatlan, búr­as ellátás gonyából kapható mind a három fajta, míg vegyes zöldségből, ká­posztafélékből kielégítő a kínálat. Alma is van bőségesen, azonban mind a MÉK-árudákban, mind a termelőszövetkezeti elárusítóhelye­ken magas az ára. Az árak a következőképpen alakultak:

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents