Nógrád, 1969. február (25. évfolyam, 26-49. szám)

1969-02-09 / 33. szám

Ki miben tudós?

Ki nyeri el a lány hezét?

Itt a Rádiómagazin

Hetenként két alkalommal, 15 perces műsorral jelentkezik a balassagyarmati Szántó Kovács Gimnázium iskola- rádió', Rádiómagazin — című műsorával. A negyedórás adásban az iskola életéről kapnak tájékoztatót a tanulók. Elhangzik egy-egy riport is, amit a diákok készítenek a városban járt ismert közéleti személyiségekkel. Tudod-e? címmel minden alkalommal rejtvényt is kapnak a fiatalok. A helyes megfejtők közöt könyvjutalmat sorsolnak ki.

lillanások a tv műsorából

Lev Tolsztoj: Háború és béke (kedd, 19.40). Közvetítés a szegedi Nemzeti Színházból, felvételről. A regény a világ- irodalom egyik legkiválóbb műve. önkéntelen a kérdés, hogy szabad-e, lehet-e a Háború és békéből, ebből a méreteiben is kolosszusnak számító alkotásból „drámakivonatot” készíteni. Mit tud átvenni a színpad a széles-epikus áradású regényből? S úgy látszik, mégis tudott. Az átdolgozok — a színpad mesterei — Erwin Piscator, Alfred Neumann és Guntram Prüfer megkísérelték a lehetetlent, s a drámaváltozat gyengéi mellett is megállapíthattuk már egy évtizede, hogy sikerrel. A tolsz- to'i hősök jelleme ép és változatlan, az olvasó megálmodta alakjuk lép elénk. 1960-ban Budapesten is' sikert aratott — a Vígszínházban mutatták be. Ezúttal a szegedi társulat felújításában láthatjuk a színpadon a „regények regényét”.

Beszélgetés a földtörvényről

(csütörtök, 18.05). Az 1967-ben kihirdeteti új földjogi és föld- használati törvény — végrehajtása után — hazánk minden negyedik lakosát érinteni fogja. Hordereje tehát e vonatkozásban igen jelentős. Eddig (december 31-ig) az előkészítő munkálatok folytak, s január elsejével kezdődött meg a végrehajtás. A beszélgetésben részt vevők — dr. Soós Gábor, a mezőgazdasági és élelmezés- ügyi miniszter helyettese, Halász Péter, az Országos Földhivatal vezetője, Szabó István, a TOT elnöke és Vándor József, a Veszprém megyei tanács elnöke — a törvény céljairól is szólnak, arról, hogy mi tette szükségessé meghozatalát, s egyben igyekeznek eloszlatni néhány félreértést is, amelyekről a különböző szervekhez már eddig is beérkezett levelek tanúskodnak.

Perrichon úr utazása (csütörtök, 20.20). Magyarul beszélő nyugatnémet tv-»film. Az 1910-es években Budapesten is óriási sikerrel játszották (az akkori Vígszínház) Labiche komédiáját, amelyet most tv-pro- dukcióban láthatnak a nézők. A címszereplő (Willy Reichert alakítja), a nyugalomba vonult nyárspolgár úgy határoz, hogy

megvalósítja élete nagy álmát családjával a Mont Blancra utazik. Lányáért két fiatalember is verseng, s titokban követik Perrichonékat. A vígjáték során úey adódik, hogy az egyik fiú életét a papa menti meg, míg a másik a papát menti meg az életveszedelemtől. S a lány hiába vonzódk az utóbbihoz, a paoa azt szemeli ki vőnek, akit ő mentett meg. mondván: jobb, kellemesebb, ha neki hálásak, mintha neki kell hálásnak lennie...

Sodrásban (szombat. 16.20). Magyar film a Húsz év legjobb 12 filmje című sorozat legújabb darabjaként. 1964-ben mutatták be filmszínházaink Gaál István és Sára Sándor filmjét. Nagy sikert aratott, s az elmúlt évben bekerült a legjobbak közé — a tizenkettőbe! A két fiatal alkotó első játékfilmje volt a Sodrásban, és a műben eeyéni, közvetlen hangon, éleslátóan és kiérlelt formanyelven vallottak a fiatalokról korunk ellentmondásos világában, sok kettősséget tartalmazó életében élő fiatalokról, érzéseikről, gondolataikról.

Az cv eleje óta nagyobb energiával sugároz a Pctőfi-adó. A Laki-hegyi felújítási urogram keretében sor került a Petől'i- adó műsorát sugárzó berendezések korszerűsítésére is. Üzembe helyezték az új irányított antennarendszert, amely 2 db 86 méter magas, csöszerkezetű adótoronyból áll. Ezek közül az egyik képünkön látható

(Bozsán Endre felvétele)

V iláp^ító

postás bácsik

Az angol postaigazgatóság az üzemi balesetek elleni ú) kampányban kétezer foszfor- eszkáló zubbonyt és kétezer ugyanilyen postássapkát rendelt, hogy kísérletképpen négy ezer levélkézbesítőt öltöztessenek így fel. Más postások táskájára foszforeszkáló műanyag savókat ragasztanak. I

A hathónapos kísérleti időszak végén eldöntik majd. vajon a foszforeszkáló zubbonyok, a foszforeszkáló sapkák, vagy a foszforeszkáló csíkokkal ellátott táskák a leghatásosabbak — vagy esetleg valamennyi együtt.

A kísérletre azért került sor, meri évente átlag 21 000 postai alkalmazott válik közúti, vagy vasúti baleset áldozatává; a balesetek 30 százaléka a leveleket kihordó postásokat éri.

17. Kartonlap a freskón

Károly hívja Horthy miniszterelnökét. Teleki azonnal felkeresi őt Szombathelyen és közli vele: Horthy lemond, átadja a helyét a királynak, ha az hercegi rangra emeli a kormányzót és kinevezi őt a hadsereg főparancsnokává. Károlynak azonban megvannak a maga elképzelései: nem hajlandó a volt flottaparancsnokára bízni a hadsereget. Ügy látszik, Svájcból is felismerte, mi yen hatalmat jelent Horthy, ha a hadsereget maga mögött tudja, s az az ember, aki olyan kétszínűén viselkedett vele, a hadsereg élén ismét megpróbálhatna katonai pucs- csal hatalomra kerülni.

Horthy Teleki táviratából értesül, hogy Károly, ha újra trónra lép, Lukachich Gézát akarja megbízni a főparancsnoki tisztséggel. A budai Vár jelenlegi ura jól megrendezett szinjátékot produkál.

Amikor Károly kora délután befut Budára, hogy maga tárgyaljon Horthyval. úgy tesznek a „vendéglátók”, mintha nem is tudnának róla. Márpedig Szombathelyről mintegy hat órát tart autóval az út a fővárosig, a távíró sokkal gyorsabb, s elképzelhetetlen, hogy Károlyt ne előzte volna meg érkezésének híre.

— A főméltóságú úr ebédel — dadogja a magyarul csak néhány szót tudó királynak a németül rosszul beszélő Magasházy László. — Mindjárt bejelentem felségedet, addig kegyeskedjék a fogadóteremben, helyet foglalni. ..

A higgadt Horthynak nem akad torkán a falat, amikor meghallja, hogy a király a szomszéd szobák egyikében várakozik rá. Utasítja Magasházyt, hogy helyezze

— 49 —

készültségbe a különítményeket, rendelje be a leghűségesebb tiszteket, s aztán komótosan befejezi az ebédet.

Amikor Horthy belép abba a szobába, ahol Károly csaknem fél órája várakozik rá, a király jelentkezik kihallgatásra a tulajdonképpeni uralkodónál.

Feláll a székéről, Horthy elé megy, széles mosollyal átölel i.

— Nagy örömömre szolgál, hogy láthatom felségedet — mondja hűvösen Horthy. — Fájdalom, hogy mindjárt fel is kell szólítanom, azonnal utazzék vissza Svájcba. Mivel inkognitóban jár Magyarországon, soha senki nem fogja megtudni, hogy mi történt...

— Erről majd később beszélünk — vág közbe Károly. — Most mindenekelőtt személyes köszönetemet akarom kifejezni mindazért, amit az országomért tett. ön megmentette Magyarországot a bolsevikektől, megrövidítette a román megszállás idejét, ön ismét helyreállította a nyugalmat és a rendet. Ezekért a hű szolgálatokért hercegi rangra emelem, ön mától kezdve Szeged és Otranto herceget És a Mária Terézia Rend lovagja...

Horthy ezért három éve még térdenállva rebegett volna köszönetét, de most már kevesli. Külpolitikai bonyodalmakra hivatkozik, s aztán arra, hogy ha IV. Károly visszaülne a trónra, ismét kitörne a forradalom, amelyet olyan nehezen lehetett megfékezni. Végül is egyórás vita után a király távozik. ígéretet tesz, hogy azonnal elhagyja az országot.

A király távozása után Horthy a szárnysegédi szobába siet Ott összegyűlt már Gömbös Gyula, Toóikas Gyula gróf Teleki Sándor, Rantzenberger Jenő, a két Görgey szárnysegéd, Prónay, Ostenburg. Magasházy halálra váltan magyarázza, hogyan kellett neki a királyt fogadni és kalauzolni a kormányzóhoz. Az urak vér- mérsékletük és pártállásuk szerint nyilatkoznak. Ostem- burg például kijelenti, hogy nem lett volna szabad a királyt visszaküldeni. Prónay viszont a Pármákat szidja, a Habsburgok rokonait, kaszárnyái stílusban. Ügy gondolja, a Pármák felelősek azért, hogy IV. Károly „hazatérni” merészkedett.

Horthy először Prónayt és Ostenburgot szólítja magához:

— Jó, hogy itt vagytok...

— 50 —-------------------:-----------------------------------------------------------------------É

s aztán a dolgozószobájában, a kiállott izgalmaktól egy kissé még remegve, de diadalmas mosollyal meséli :

— Mondhatom nektek, életem legnehezebb percei a maiak voltak. Ti nem is képzelitek, hogy mit kellett nekem szenvednem, amikor őfelségét, koronás királyunkat, akinek én helytartója vagyok, rá kellett vennem, és neki térdenállva könyörögnöm, hogy hagyja el mielőbb saját országát, mert itt maradása végzetessé vál- hatik őreá de azon túl a nemzetre, de mindnyájunkra is. Ti nem tudjátok, mit szenvedtem én, amikor királyomnak azt kellett mondanom: „Um Gottes Willen, Majestät zurück, mit Hilfe Gottes nur zűriek in die Schweiz, bevor es zu spät ist und die Mächte ihre höchste Anwesenheit in Budapest erfahren”.

(Vagyis: Felség, az isten szerelmére, térjen vissza Svájcba, isten segítségével térjen vissza, mielőtt még nem késő, mielőtt a hatalmak felséged budapesti tartózkodásáról tudomást szereznek.)

Horthy könnyezik. Ez már az edzett Prónaynak is sok. Ezt jegyzi fel naplójában: ..Midőn Horthyt így magam előtt beszélni hallottam, akiből ámbár akadozva és dadogva áradt a szó — önkéntelenül nevettem bensőieg, mert Othello i”*ott eszembe. Talán hasonló, de csak megközelítő bőbeszédűséggel magyarázhatta szerelmét Desdemonának, akit később megfojtott. Mint már többször, ismét egy groteszk benyomást gyakorolt reám, mint egy olyan, aki alibit keresett ennek igazolására”.

A kormányzó könnyekkel a szemében tovább magyaráz:

— Miután őfelségénél jelentkeztem és ámulatomat kifejeztem azon bátor és elszánt lépések fölött, amely őt Magyarországra. ide közénk hozta, a felség a hatalom átvételére irányuló szándékát kifejtette előttem, amit Párizsnak csendes jóváhagyásával is a1 átámasztott. Én dacára mindezeknek, ezt a kívánságot nem teljesíthettem. Most képzeljétek el, ha ezt valóban megteszem, holnap már itt van a nyakunkon a szerb, a cseh, a román pereputty. Azután kérdés, nem ugratta-e be a királyt valami gazember, aki francia illetékes körökre hivatkozott. Engemet ki is akart tüntetni őfe'sége a Máris Terézia Rend nagykeresztjével, amelyet idetettem erre a kis asztalkára.

(Folytatjuk)

— 51 —

Tóth Elemér

az életre való felkészítés ércükében. Minden pedagógusnak arra kell törekednie, hogy egyre kevésbé érje az a vád: túl könnyelműen bánik az értékekkel, a tehetségekkel, a társadalom embereivel. Figyeljünk fel rájuk, segítsük őket. Ez nemcsak pedagógiai kötelesség, hanem társadalmi érdek is.

mennyire tudós valóban. Az iskolai fordulókon lehetőség nyílott a „tömegesítésre”, a tanintézeteken, illetve a tanintézeti ifjúsági szervezeteken múlott, hogyan használták' ezt ki. S a televízió képernyőjén ugyancsak nagy tömeg előtt, a nézők millióinak szeme láttára zajlik majd tovább a vetélkedő. (A megyei döntők lebonyolításának módszerét illetően tehát a jövőben az eddiginél jobban egyeztetni kell a véleményeket, a vetélkedő további népszerűsítése és hatása érdekében.)

A KISZ központi bizottságának középiskolai és szakmunkástanuló osztálya, valamint a Magyar Televízió ifjúsági Osztálya, idén is tájékoztatót adott ki a Ki miben tudós? vetélkedőre való felkészülés irányelveiről. Eszerint történelemből a verseny kérdései a legújabb kor (1870—1945) történetét ölelik fel, a korszak gazdaságtörténetét, a technika és a tudomány fejlődését, valamint a XX. század forradalmi mozgalmainak történetét. Mindehhez elsősorban a középiskolai tananyag szolgál alapul.

A megyei döntő zsűritagjainak véleménye szerint, maga a kérdésösszeállítás sem tette lehetővé a tanulók gondolkodási készségének lemérését. A versenyzők főképpen lexikális jellegű, csupán az emlékezetet próbára tevő feladatot kaptak, amely általában nem serkentette őket gondolkodásra. (Két évvel ezelőtt például hasonló jellegű kérdések hangoztok el földrajzból, amelyet akkor szintén többen kifogásoltak.) A kérdések jellegétől függetlenül Is le lehetett azonban mérni, hogy történelem és a matematika tantárgyak esetében különösen hiányzik a tehetséges gyerekekkel való folyamatos foglalkozás, amely nemcsak kötelessége lenne minden pedagógusnak, hanem általánosabb értelemben a legemberibb, s legizgalmasabb pedagógiai tevékenység. Ezúttal is kiderült ugyanis, hogy

keveset változott a tanulók versenyre való felkészítésének helytelen gyakorlata. A pedagógusok zöme ezt egyszerűen úgy oldja meg, hogy a tehetségesebb, jobb tanuló gyerekeket egy-két foglalkozás után elküldi a versenyre, de az egész éven át tartó folyamatos munka nyomai nem nagyon lelhetők fel.

Elgondolkoztatóan gyengék az eredmények matematikából. A megyei vetélkedőn a gyerekek nagyon hamar feladták a küzdelmet, több tanuló, sajnos, nulla pontot „ért el”. A feladatok a gondolkodó- és kombinatív készségeket vizsgálták, a Nógrád megyei középiskolásoknál kevés eredménnyel. Itt is elsősorban a folyamatos pedagógiai tevékenység hiányára lehetne felhívni a figyelmet Reméljük, a salgótarjáni új gimnázium matematika tagozata a következő esztendőkben kedvezően befolyásolja e tantárgy eredményeit megyénkben.

A versenysorozat témájának alapjául biológiabál a középiskolai (gimnáziumi) tananyag egésze szolgált. A verseny jellegéből következett azonban, hogy a téma a középiskolai tananyagnál magasabb színvonalú ismereteikre is kiterjed. A megyei vetélkedőn a kérdéseket átfogó és reális képet adó korszerű, feladatlapos módszerrel tették fel, s megállapítható. hogy e tantárgy oktatásával kapcsolatban fejlődő tendenciáról beszélhetünk.

A megyei vetélkedőn a tanulók összteljesítménye, az említett hiányosságok és gondok ellenere, nem volt rosz- szabb annál, mint amit a korábbi években is tapasztaltunk. A fejlődés azonban nem olyan mérvű, amilyet várni lehetne. A Ki miben tudós? vetélkedő megyei döntője ismételten felhívja a figyelmet a folyamatos, mind korszerűbb oktató-nevelő tevékenység fokozására iskoláinkban. Természetesen, elsősorban nem a versenyekre, hanem ezen túl,

Tehetséggel jörö gondjainkról

A Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség és a Magyar Televízió ez év tavaszán történelemből, biológiából és matematikából ismét megrendezi a Ki miben tudós? televíziós vetélkedőt. (Azok a tanulók, akik az 1967/68-as tanévben az országos középiskolai tanulmányi versenyen az első tíz helyezett között szerepeltek, továbbá azok, akik a nemzetközi matematikai olimpián indultak, mentesülnek az előselejtezőben való részvétel alól, és ' közvetlenül az országos döntőt megelőző selejtezőbe kapcsolódhatnak.)

Az előselejtezők, középisko- : Iánként január közepéig zajlottak le Nógrádban is, s január végefelé Salgótarjánban, a Madách Imre Gimnáziumban es Szakközépiskolában sor került, a megyei döntőre, amelyen körülbelül harminc tanuló vett részt. A megyei vetélkedőn történelemből Kisbali László, a nagybátonyi gimnázium első osztályos tanulója, biológiából Bercsényi Miklós, a salgótarjáni Madách Imre Gimnázium és Szakközépiskola harmadikos diákja, matematikából pedig Vilimi Sándor, a balassagyarmati Balassi Bálint Gimnázium és Szak- középiskola negyedikese szerezte meg a legtöbb pontot.

A megyei döntő tulajdonképpen egy ,,zárthelyi” írásnak felelt meg, nélkülözte a nagy nyilvánosságot. A KISZ Nógrád megyei bizottságának munkatársai kifogásolták, hogy az esemény elveszíti vetélkedő jellegét, a tanulmányi munka további javítása érdekében kívánatos propagandisztikus hatását. A Nógrád Megyei Tanács VB Művelődésügyi Osztályán viszont azt a véleményt hallottuk, hogy a megyei döntőn nem is a látványosság volt a cél. Tantárgyi vetélkedőről lévén szó, sokkal inkább azt kívánták megállapítani — a nagy nyilvánosság előtt zajló versenyek általánosabb értelemben vett képesség- és készségvizsgáló jellegétől eltérően —. hogy ki miben és