Nógrád, 1969. február (25. évfolyam, 26-49. szám)

1969-02-05 / 29. szám

Télt utazás az NDK-ban Mtnosrgltine \ Big M&ney \ Kertészfalu az EBba völgyében Hirtelenében nehéz lenne kitudni, 1101, lave., meiyik bri­gádnál, vagy műhelyben szü­letett az öt.et, de forr, moz­gásban az egész hidegüzem. A szocialista brigádok, a szocia­lista munka műhelyei újszerű vállalásra készülnek. A hideg­üzemi munkásokban, s veze­tőikben ezekben a napokban elhatározás érlelődik, bonta­kozik: minden műveletet úgy végezni, hogy a következő mű­veletet végző csoportnak, bri­gádnak, műhelynek ne okoz­zon gondot, bosszúságot, több­letmunkát az előző csoport munkájának fogyatékos minő­sége. Cél: a hibátlan, jó minő­ségű munka, amolyan gyáron belüli minőséglánc. S ha mégis előfordul, hogy valahol hibát fednek fel, amit egy elő­ző művelet során követ­tek el, az adott műve­letet végző mun'-tásoknak kell azt — ahogyan kifejezik itt a gyárban — ingyen és bérmentve kijavítani. * Mostanság sokat emlegetik egy kapitalista közgazdász jel­szavát: Qualitate = Big Mo­ney! A minőség egyeniő nagy pénzzel. Vagyis nagy ráfordí­tásokkal a minőség javítása érdekében. De ugyanakkor a minőség egyenlő a magas ár­ral is. (S persze nagy bevéte­lekkel.) hogy az ebben rej­lő igazságot a ZIM Salgótarjá­ni uyárádan elvitatnak, e jelszót sajátosan, ha úgy tet­szik szocialista módon értel­mezték és értelmezik ma is. Hivatkozhatnánk a gyár má­sodik ötéves tervét meghatá­rozó minőségi mozgalomra, ameiyoen a dolgozók azt vál­lalták, hogy termékeiket tartó- sabbá teszik anélkül, hogy azok többe kerülnének a vá­sárlónak. De ne menjünk visz- sza oly messzire. Példának közelibb és plasztikusabb az 1963-ban megkezdett gáztűz- iieiygyártás. Áz első típust, a T—3-ast, a Fővárosi Gázké- szülékgyártól vették át, hu­szonhétezer darab el is készült belőle októbertől december végéig. A gyár műszaki szak- emocrei azonban hamar rájöt­tek, hogy a főzőégő, a sütő piskótaégő megoldása, a dísz- burkolat rögzítése, s egy sor más tökéletlenség nem felel meg sem a nagy sorozatgyár­tásra, sem a gázkészülékekkel szemben támasztott minőségi követelményeknek. Attól kezuve a gyarooi egyre-másra kikerülő új gáztűzhelytípusok ;jelzik a szakemberek szaka­datlan törekvését a jobb mi­nőségért. Az M—102-es típust a legjobb hasonló külföldi tí­pusok tanulmányozása során szerzett tapasztalatok alapján szerkesztették meg, az M— 103-as típussal pedig néhány tekintetben azoknál is jobbat produkáltak. Ahhoz például, hogy az M—103-as gáztűzhely sütőjében sikerüljön a sütés, már nem kell kínosan ügyelni a használati utasítás szigorú­an megszabott előírásaihoz: az U alakú, új konstrukciójú sü­tőégő képes az egész sütőteret egyenletesen hevíteni, azonkí­vül a sütőtér kialakításával az égéstermékeket olyan útra kényszerítették, hogy a forró áramlás a sütő minden olda­lát érintse. A főzőégő megol­dása — úgynevezett élőkévé- réses égő — megfelel a legkor­szerűbb műszaki követelmé­nyeknek, biztosítja a főzés ha­tékonyságát, a széndioxid kép­ződése pedig minimális. Ezek, és más módosítások, újítások Tiszta házak A megyei Vöröskereszt fel­mérése alapján az elmúlt év­ben a megyében levő 50 700 házból 41 500-at „értékeltek”, vizsgáltak m<*g, hogy megfe­lel-e a tisztasági követelmé­nyeknek. A maximális pont- szám 100 volt. A megyében több mint 25 ezer ház megkö­zelíti a maximális pontszá­mot. Ma már mindössze 528 az olyan házak száma, ahol egyáltalán nincs mellékhelyi­ség. Három évvel ezelőtt az ilyen házak száma 25 ezer volt. a tűzhelyt, saját kategóriájá­ban — funkcióját, és esztéti­kai megjelenését illetően — jobb minőségűvé tették, s ma már elnyerik az igényes kül­földi vásárlók, a szovjet, a német, a cseh, az osztrák szak­emberek tetszését, elismerését is. Mindez persze így elsorolva roppant egyszerűnek látszik, ám a műszaki gárda erősíté­se, a munkások oktatása, képzése, új üzem — a kis ZIM — építése, új gépek, be­rendezések beszerzése, tehát hosszú évek kemény munkája fekszik benne. S mennyi még a feladat, amely a gyár előtt áll... És lám, annyi ráfordítás, anyagi áldozat ellenére a vá­sárló ma még sem fizet töb­bet az M—103-as tűzhelyért, mint amennyit annak idején a T—3-ért. A gyár igazgatója tiltakozó kézmozdulatot tesz: — Az nálunk soha nem is került szóba, hogy csak akkor javítunk a minőségen, ha drá­gábban adhatjuk az árut... Daku János, a MEO vezetője, a gyár lelkiismerete. — A minőségi ellenőrzés szervezeti felépítése szerint nálunk jelenleg gyártásközi ellenőrzés nincsen. Végátvé­tel van. Hogy ez az egyedül üdvözítő forma, avagy sem, erről a szaksajtóban is világ­szerte vitatkoznak. Minden­esetre ez az önellenőrzés ösz­tönzi az egyes csoportok, rész­legek, műhelyek dolgozóit és vezetőit. Előnye még, hogy je­lentős — általában improduk­tívnak tartott — ellenőri lét­számot lehet megtakarítani. Hátránya, hogy az önellenőr­zés lazulása esetén valahol, esetleg a technológiai sor ele­jén hibát követnek el, s ez csak a termék végátvételekor bukkan elő. — Van tehát jelentősége a minőségláncnak, hogy úgy mondjam, családon belül is... — Feltétlenül! Induljunk el például a belső lánc mentén. Sok a zománcozott öntvényal­katrész. A gáztűzhelyekben is, de még több a hagyomá­nyos, széntüzelésű eszközök­ben. Az öntvények egyik tipi­kus, gyakran előforduló hibá­ja, hogy a felülete — korszerű zománcozási szempontból — nem felel meg a követelmé­nyeknek. Például: az M—103- as gáztűzhely főzőrácsát öntik, majd tisztítják, ez után kide­rül, hogy a felület egyenetlen­ségei miatt nem alkalmas a zománcozásra. Többletmunká­val, kikészítéssel teszik alkal­massá. Holott az öntők jobb, lelkiismeretesebb munkájával — bebizonyították már, hogy képesea erre: — ez eikerui- neto leti vo.na. Vagy: eiité- szül egy sorozat teatűznery- Köpeny. Leszabtak, sajtoitáK, hegesztetteK, sav az Lak, zoman- coziaK. Szere.nék, amikor ki­tűnik, hogy a szabás vagy a sajtoiás pontatlan volt, hogy a zománcszorás egyenetlen, csúnya, égetéskor a köpeny deformálódott, s ha a szerelő erőlteti — a zománc lepattan. Kész a selejt. Ezen kívül van­nak hibák, amelyeken mi itt a gyárban nem tudunk segíteni. Tízezer tonnaszámra érkezik például lemez Borsodnáda.sd- ról. Elkészül mondjuk ötezer alkatrész. Szabták, sajtolták, hegesztették, savazták. S csak itt, a felületi kezelésnél kerül napvilágra a lemez hibája. A sav kimarta a revét, s előtűn­nek a lyukak, a lemez zárvá­nyossága, hullámossága. Ilyen alkatrészeket képtelenség zo­máncozni, el kell dobni, vagy samottéglák. Tűzálló bélés­anyagból nagyon sokat hasz­nálunk fel széntüzelésű kály­háknál, tűzhelyeknél. Befut az anyag a Magnezitipari Művek­től. s a felhasználáskor törik, porlik. Nincs jól kiégetve. Elő­fordul, hogy az előírttól elté­rőek a méretek. S amikor a szerelő kezébe kerül, vagy fa­ragnia kell, vagy habarccsal kitöltögetni. Ez többletmunkát okoz, lassítja a szerelést, s a kályha minőségét is rontja. Az idomvaskeret anyagát a Salgótarjáni Kohászati Üze­mektől kapjuk. A szükséges­nél alacsonyabb a szakítószi­lárdsága, gyakori a profilmé- ret-eltérés. A gyengébb szi­lárdság miatt nem lehet jól hegeszteni, a méretkülönbsé­gek a szerelésnél okoznak bo­nyodalmat. .. * Saját, belső mínőségláncát már kovácsolja a hetvenöt éves Tűzhelygyár hidegüzeme. Technikusai, mérnökei, szer­kesztői újabb, s újabb módo­sításokon spekulálnak, hogy a gyár termékeinek minőségét tovább javítsák. De mert tö­rekvéseik sikere más gyárak dolgozóinak munkájától is függ, a tűzhelygyáriak várják a Borsodnádasdi Lemezhen- germű, a Magnezitipari Mű­vek, a Salgótarjáni Kohászati Üzemek, s a többi velük együttműködő üzem, gyár, vállalat dolgozóinak pártfogá­sát. Szövődjenek hát az újabb szemek a minőséglánchoz, összefogás,bői, egymást segítő jobb munkából. Mi tudjuk, hogy ez az igazi Big Money. Csizmadia Géza Kaditz se falu se város; hi­vatalosan ugyan Drezdához tartozik, de annak éppen a a peremén fekszik. Az Elba jobb partjának futó mezők, szántók, legelők szegélyén le­vő házai éppúgy hasonlítanak egy északi, mecklenburgi pa­rasztvárosra, mint egy dunán­túli nagyközség épületeihez. Egyetlen buszjárata köti a fél milliós városhoz, meg a téesz- közi vállakózás, neve magya­rul valahogy így hangzana: „Elba völgyi téeszközi zöld­ségtermelő szövetség”, amely­nek 40 másik termelő üzem és értékesítő vállalat társaságá­ban tagja a kaditzi „GPG Nachbarschaft” is. A „Szom­szédság” nevet bizonyára Drezda, a nagy szomszéd mi­att vették fel a kertészeti szö­vetkezet alapítói 1960 áprilisá­ban. amikor megvetették a kö­zös nagyüzem alapjait. Gondjuk is, örömük is a város: megrendelőjük, üzleti ügyfelük, s erélyes bírálójuk is, ha nem szállítják időben és előírt minőségben az árut... Odaérkezésem pillanatában, dél körül oly üresen álltak az irodák, mint nálunk nyári do­logidőben némely termelőszö­vetkezetben, ahol a buzgó el­nök aratni küldte az irodistá­kat'. Csupán egy „hivatalos személy” tartotta az ügyele­tet Herbert Hildmann elnöki asztala mellett, s ez a sze­mély mint kiderült, éppen a téeszközi vállalkozás igazgató­ja,' dr. Helmut Stöcker kerté­szeti mérnök, a Humbold egye­tem egykori diákja. (Az elnök később jött vissza ebédről, s mások is a gazdaság képét az­tán közösen kerekítették ki az adatokból, tervekből, gon­dokból.) Át ii-ffit tkor 35 év A „Szomszédság” 200 taggal működik, legtöbb közülük a fiatal, az átlagéletkor 35 év. A város senkit sem csábít, hisz busszal jó fél óra alatt a Zwin- gerig utazhat a kaditzi tsz-tag, másrészt ki hagyná ott a 18 márkás (kb. 72 forintos) mun­kaegységet? Gerhard Laubert, például, aki 35 éves, tehát az átlagéletkort képviseli, s a zöldségtermelő brigád élén 65 munkaegységet keres havonta, s felesége, aki kétéves szak­munkásképző után ugyancsak a kertészetben dolgozik, s két gyerek gondozása, nevelése mellett is megkeresi a havi 36 egységet, el nem menne az ipar­ba. (Az átlagjövedelem, bele­értve a prémiumot is, évi 8000 márka). Kertészeknek mindenütt jól megy. szólhat a kifogás, de ezen a kaditzi talajon, amely mindössze 30—35 centiméter vastag homokos agyagréteg az elbai kavicsmező fölött, nem is olyan egyszerű kertésznek lenni. Hatvanöt hektár zöld- ségtennelésre alkalmas földjü­kön évente 3000 tonna termé­ket állítanak elő, ebből 500 tonna uborka. 300 tonna zel­ler, 1250 tonna karfiol, 250 tonna sárgarépa és petrezse­lyem, a főbb zöldségfélék. Egy részüket melegházi növényként a kora tavaszi hónapokban is termesztik. A siker titka a teljes gépesítés és az állandó öntözés. A gépesítés foka: 325 lóerő 100 hektárra. A belter­jesség fokára jellemző, hogy a kertészeti terület minden négyzetméteréről két termést takarítanak be évenként. Zöldség és tej Több szempontból kedvező a „Szomszédság” helyzete. — Az NDK 360 kertészeti termelő szövetkezete ''Gártnerisohe Pro- duktionsgenossensohaft, rövi­dítve: GPG) öszesen 16 700 hektáron gazdálkodik, az egy GPG-re jutó átlagterület kb. 46 hektár, míg a ,,Szomszéd­ság”-é 200 hektár, ebből 65 hektáron kertészkednek. A többi rét, legelő, szántóföld. Ezek az adottságok arra kész­tették a gazdaság vezetőit, hogy több profilú nagyüzemet hozzanak létre. A legnagyobb bevétel, s a gazdálkodás alap­ja természetesen a kertészet, de emellett kitűnően működő tehenészetük is jól jövedel­mez; 68 fejős tehenet tartanak, a rét- és legelőgazdálkodás, továbbá a szántóföldi nö­vénytermelés (lucerna ' és egyéb pillangósok) bőséges ta­karmányalapot nyújt. A fejé- si átlag 4000 liter, s ez orszá­gos szinten is kimagasló. (Az országos fejési átlag 1960-ban 2646. 1967-ben 3166 liter volt, az 1968. évi eredményeket még nem összesítette a statisz­tika). Tehénállományuk tbc- és brucellózismentes. Az elnök és a téeszközi vál­lalkozás vezetője szerint a ki­alakított termelési struktúrán nem változtatnak, az eddigi tapasztalatok szerint ugyanis bevált: a bevételek és a jöve­delem növekedése évről évre a tervben előírt módon alakul. (1967-ben 4,8 millió, 1968-ban pedig kereken ötmillió márka volt a bevétel). Négy nagyobb brigádjuk közül fontosságban a gépesítési és gépjavító egy­séget helyezik első helyre, itt húsz jól képzett szakember dolgozik. Külön brigád alakult a melegház! és egy másik, a szántóföldi kertészet munkái­ra. A növénytermesztő ás ál­lattenyésztő brigád gondjaira bízták a réteket, a legelőket, a szántóföldi növénytermelés fel­adatait ég a tehenészetet. A foglalkoztatottság teljes, a 8000 márkás átlagjövedelem (tagon­ként) jó bizonyítvánv a mun­káról és a szervezésről. Egy haiti* a Wasapíatzrol A félmilliós „nagy szom­széd” zöldségellátása természe­tesen nemcsak a Kaditzi GPG feladata, sokkal inkább a kör­nyező szövetkezeteket egyesítő téeszközi vállalkozásé, amelv- nek igazgatója, dr. Stöcker szi­lárdan hisz a nagyüzemi ellá­tás jövőjében­Drezda ellátásával kapcso­latban azonban kritika is éri a kaditziek házatáját; Huster, a drezdai Wasaplatz vásár­csarnokának vezetője szerint például egész évben kevesebb árut kapnak a gazdaságtól, mint amennyi elfogyna. Dr. Stöcker ugyanakkor azt állítja, hogy többet is szállíthattak volna. mert kapacitásukat csak részben tudták kihasz­nálni. A gyakorlatban tehát addig működik jól a vállal­kozás. amíg a termelési szer­ződések alapján felvásárolja, összegyűjti a téeszek, kertésze­ti szövetkezetek áruit — vi­szont a elosztás mechanikus módszere miatt a vevők né­hány rétegéhez nem, vagy csak későn jut el az áru. A termelő, tehát a kaditzi ker­tész feje nem fáj még emiatt, de a mint hangosabb nagyvá­rosi bírálat előbb-utóbb el­jut hozzá is. Igaz, a rögzített árak miatt a kereslet-kínálat nem befolyásolja a termelést, de az ellátás zökkenői rugal­masabbá formálják az elosz­tás módszerét. S ha a terme­lésben sikerült a „Wirtshafts­wunder”, a gazdasági csoda, bizonyára sikerül ebben a vo­natkozásban is... Bertalan Lajos Színházi esték Icánké !@j$ta feltámadása nyújtó gárdáinak. A cimsze­öt év — ötvenedik előadás. Hatalmas eredmény egy olyan kis falu, mint az 1200 lélek­számú Csecse életében. Öt­ven előadás: 15 ezer 'néző. Több mint tízszerese a falu egész lakosságának. Tehát mindenki, még a legfiatalabb nemzedék is. legalább tízszer láthatta az Állami Déryné Színház előadásait. Valamivel több, mint öt esz­tendeje, hogy Csécsén megé­pült az új művelődési otthon. Azóta rendszeres, szívesen lá­tott vendég itt a színház, any- nyira, hogy a kétszázegyné- hány személyes termet alka­lomról alkalomra olyan zsú­folásig töltik meg az embe­rek. már-már a hatósággal gyűlt meg a baja a művelő­dési otthon igazgatójának.- Gergely Imre, a községi ta­nács titkára lelkiismeretes ki­mutatást vezet mindenről, arm a község életében történik. Így megtaláljuk nála a színházi események naptárát is. amely­ből kiderül, hogy az első elő­adást 1963. november 14-én tartotta a még egészen friss művelődési otthonban a Dé­ryné együttese, mégpedig a Csárdáskirálynő című operet­tel. Ezt újabb operett követ­te, de utánuk olyan értékes műveket is láthattak a cséesei- ek, mint a Bemarda háza, A néma levente, a Szent Péter esernyője. Hosszadalmas volna végig­menni ötven bemutató címe­in, amelyek ilyen, vagy olyan szinten a falu művelődési-kul­turális fejlődését szolgálták, de ha arról érdeklődünk, mik voltak a legkiemelkedőbb si­kerek, akkor a Párizsi élet­ről, A néma leventéről, a Le­szállás Párizsban-ról, a Szent Péter esernyőjéről, az Enyhítő körülményről, a Mayáról, a Viktóriáról, a Nem születtem grófnak-ról, a Csongor és Tün­déről beszélnek az emberek. Mit beszélnek? ... Hogy a Déryné Színház min­dig szívesen látott vendége a falunak. Igaz, kaptak az évek során gyengébb produkciókat is, de a jobbik elfelejttette a gyengébbet, s egészében véve a Déryné Színházra alkalomról alkalomra eseményként vár­nak. így várták a héten az 50. előadás együttesét is, mely a Dankó Pista című daljátékot hozta. E műnek nem első színre­hozását láthattuk a Déryné Színháztól. Jó 15 évvel koráb­ban már műsoron szerepelt, de felújítását szükségessé tet­te a közönségigény. Az. hogy Dankó dalai ma is hatnak, s hogy Dékány András—Baróti Géza szövegkönyve a műfaj törvényei között egészséges mesét szolgáltat. A szegedi nó­tafa életének romantikusan szép metszetét látjuk a szín­padon. A lírai hangvételű tör­ténetben egykor-valóságos sze­mélyek élednek újjá, olyanok, mint például az írónak kiváló, embernek derék Tömörkény István, vagy Blaha Lujza a nemzet csalogánya. S ha a d,aljátók-szövegkönyv oldot­tabb hangján is, de becsületes álláspontot fogalmaznak az ember értékéről a szerzők: „Szívesebben nyújtom kezemet és ölelésemet Dankó Pistának (a lenézett putri-ivadéknak), mint egy panamistának”. A mese egészséges tendenci­ája tette indokolttá és jogos­sá hogy a daljáték újból he­lyet kapott a Déryné Színház műsorán. És nem másodsorban a felcsendülő dalok szép csok­ra, melyeket Vaszy Viktor vá­logatott színpadra Dankó dús hagyatékából. Az előadási együttes, mely a mű felújítására vállalkozott, egyike a Déryné Színház leg­tehetségesebb, valóban erős hatásfokú, művészi élményt repbem Hollay Bertalan szép hangja, biztonságos játékkész­sége méltán ragadta meg a közönség érzelmeit. Rendkívü­li meglepetéssel szolgált Ilon­ka szerepében Győri Mártá­nak a „Nyílik a rózsa” című tévé-vetélkedő egyik sikeres részesének alakítása. Érett színpadi mozgás, átélés, szép hang tette játékát meggyőző­vé az egyébként is hálás sze­repben. Kamily Judit, Blaha Lujza megtestesítője mind hangban, mind formálásában méltón felelt meg a nagy szín­padi elődnek és méltán ér­demelte ki a nézőtér rokon- szenvét és elismerését. Tömör­kény István alakjában Dom­bóvári Ferenc hitelesen azt nyújtotta, amit a nagy szegedi íróról emlékeinkben ideáli­san őrzünk. Pompás karakte­rű alakítást kaptunk a pol­gármester személyében az egyéni hangú Hídvégi Lajos­tól. fia, a szolgabiró érdeke­sen összetett egyéniségű figu­rájában Nyerges Ferenc re­mekelt. Az előadás „egyik leg- plasztikusabb alakítását Cibe­re, városi tisztviselő alakjá­ban Torma Istvántól kaptuk. Nagy érdeme, hogy-a kínálko­zó lehetőségekben s.em ragad­tatta el magát, mértéktartó humort képviselt, egyéni ka­raktert' rajzolt meg művészi eszközökkel. Szávai Lajos, Joó festőművész szerepében szintén az együttes erőssége; között sorakozik; becsületes emberséget sugároz játéka s ez a legfőbb jó, amit játékáról mondhatunk. Károlyi Judit komikai vénája teljes érett­ségével állította elénk egy nagyravágyó, de kisszerű asz- szony alakját, a többi szerep­ben Honffy József igen figyel­met keltőn, Révész Ilona, Muskát László, Gudra Ilona és Nagy lm.re jól állt helyt. Csongrádi Mária rendezése élvezetes, lírai tónusú elő­adásban összegeződött —, méltán részese a sikernek kis együttesével Litván Gábor karnagy, Csányi Árpád az öt­letes díszlettervező és Szőllő- si Ágnes koreográfus. A csécsei ünnepi bemutatót követően a község vendégül látta a művészekéit, s az 50. jubileumi est így is emléke­zetes eseménye marad mind a községnek, mind az élvezetes előadás euvüttesének. (barna) NÓGRÁD - 1969. február 5„ szerda 3 \

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents