Nógrád, 1969. február (25. évfolyam, 26-49. szám)
1969-02-28 / 49. szám
Az agresszió a legsúlyosabb bűncselekmény Fontom szovjet kezdeményezés az ENSZ előtt volna az ENSZ hatékonyságaNixon Bonn után Rómában fegyveres agresszió, mindenekelőtt a nukleáris, baktérium, vegyi vagy bármely más tömegpusztító fegyverek alkalmazása, Cshikvadze hangsúlyozta, hogy nem ismerhető el semmiféle területi hódítás vagy olyan előny, amelyet fegyveres agresszió segítségével szereztek A béke elleni bűntettet elkövető államoknak cselekményt!. Kért vállalniuk kell a politikai és anyagi felelősséget, míg az egyes vétkes személyekre büntetőjogi felelősség hárul. <\ szovjet kormány — hangoztatta befejezésül Cshik- vadze — meg van győződve arról- hogy a fegyveres agresszió általánosan elismert és mindenkire kötelező meghatározásának elfogadása növeli az ENSZ tekintélyét, s nagyban hozzájárul majd a nemzetközi béke és biztonság garantálásához. Kosziéin fogadta Jedrychowskit Alekszej Koszigin szovjet miniszterelnök csütörtökön a Kremlben fogadta Stefan Jed- rychowski lengyel külügyminisztert. Jedrychowski a szovjet kormány meghívására tartózkodik hivatalos látogatáson a Szovjetunióban. tatni, majd a Közös Piac töbIlad mii veletek Saigon térségében IXTEGR.ICIÖ? Párizs és London vitája NEW YORK (TASZSZ) A Szovjetunió új nagy fontosságú javaslatot tett az SNSZ-ben a béke és a biz- conság megszilárdítása érdekében. Az agresszió fogalma meghatározásának kérdésével oglalkozó különleges ENSZ- nzottságban, amelyet az SNSZ-közgytUés 22. ülésszakán alakítottak- a szovjet delegáció úi határozati javaslatot terjesztett elő. amelyben kifejti a fegyveres agresszió. mint az emberiség ellen elkövetett bűncselekmény pontos meghatározását. Cshikvacizt- szovjet delegatus kijelentette, hogv anuxor küldöttsége a bizottság elé -erjeszti ezt a tervezetet, ezzel a szovjet állam lenini külpolitikáját követi, amely az agresszív háborúk betiltásának eszméire épül. A fegyveres agresszió fogalmának meghatározása nagy jelentőségű i Folytaid* az i. oldalról) nyugat-berliniek egysegéről beszélt. Nyugat-Berlint a ..szabad világ előretolt bástyájának” nevezte, amely mindenkor az Egyesült Államok figyelmének középpontjában áll. Az amerikai elnök és Kiesinger kancellár ezután ellepett a felsorakozott amerikai katonai egységek előtt, és megszemlélte a Nvugat-Berlinben állomásozó amerikai helyőrség mintegy háromezer fős alakulatát. Ezután a gépkocsisor elhagyta a repülőteret és elindult a város felé. amelynek utcáit az amerikai elnök há- twn és fél órás látogatása idején erősített rendőri készültségek őrzik, hogy megakadályozzanak minden tüntetést, és Amerika-ellenes megnyilvánulást. ROMA Az olasz kommunista vezetők — köztük Luigi Longo, a párt főtitkára, valamint Enrico Berlinguer főtitkár-helyettes — szerdán este a képvinak, mindenekelőtt pedig a Biztonsági Tanács befolyásának növelése szempontjából. Tervezetének kidolgozásakor a szovjet kormány tekintetbe vette az afro-ázsiai országok nagy csoportjának javaslatait is. A szovjet tervezet különleges jelentőséget tulajdonít az agresszióért való felelősség kérdésének Hangoztatja, hogy az agresszív háború kitervelé- se, előkészítése, kirobbantásp vagv folytatása a legsúlyosabb nemzetközi bűncselekménynek minősül. Elvi jelentőségű a tervezetnek az a tétele- amely megállapítja, hogy az erőszak alkalmazása valamely állam által, merényletet jelent más államok népeinek társadalmi és politikai vívmányai ellen, s összeegyeztethetetlen a különböző társadalmi rendszerű országok békés együttélésének elvével. Az agresszió új szovjet meghatározása értelmében a bűncselekmény legsúlyosabb és legveszélyesebb, világkonfliktussal fenyegető formája a ielőhazban interpellációt intéztek Mariano Rumor miniszterelnökhöz és Pietro Nen- n.i külügyminiszterhez, Nixon amerikai elnök római látogatása ügyében. A kommunista képviselők egyebek között követelték a kormánytól, hogy a vietnami háborúról folytatandó eszmecsere során világosan fejtse ki a maga önálló álláspontját, tekintettel azokra a hírekre, amelyek szerint az amerikaiak állítólag a Vietnami Demokratikus Köztársaság elleni bombázások felújítására készülnek. Az Olasz Kommunista Párt felszólította az ország lakosságát, hogy nagyszabású tüntetéssel tiltakozzék az amerikai elnök látogatása idején az Egyesült Államok imperialista politikája ellen. Nixon az eredetileg három és fél órásra tervezett Látogatását mintegy 45 perccel megnyújtva, 14 óra 15 perckor a Tegeli repülőtérről európai látogatásának legközelebbi állomáshelyére, Rómába repült. SAIGON (MTI) A hazafiak általános támadása — mint nyugati távirati irodák jelentik — az ötödik napon sem vesztett lendületéből. Csütörtökön a kora hajnali órákban a DNFF tüzérségének rakétái és nehézgránátjai — a szerdai akciókhoz hasonlóan — összesen mintegy 50 amerikai és dél-vietnami katonai létesítményre csapódtak be. A hadműveletek súlypontja továbbra is Saigon térségében van. A hazafiak gyalogsága a fővárostól nyugatra fekvő Cu Chi városát meglepetésszerűen nagy erőkkel támadták meg. Az említétt városban található a 25. gyalogos hadoszAKARCS \K hat esztendővel ezelőtt, most is pattanásig feszült a viszony Párizs és London között. 1963. január 28-án azért vált szinte ellenségessé a papíron szövetséges Franciaország és Nagy-Britan- nia egymással szembeni magatartása, mert De Gaulle tábornok utasítására Couve de Murville, az akkori külügyminiszter, a Közös Piac országainak brüsszeli tanácskozásán kategorikusan „nem”-et mondott Anglia csatlakozására. Most a francia—angol diplomáciai csetepaté oka, ha egyáltalán ki lehet hámozni a cáfolatok és vádaskodások halmazából, hogy De Gaulle tábornok állítólag ajánlatot tett a tőkés Európa valamilyen ..négyes vezetésére”: Franciaország, Nagy-Bri.tan- nia, az NSZK és Olaszország lennének a nyugat-európai politikai és stratégia irányítására hivatott „négyes direktórium” tagjai, — feltéve, ha valamennyien hajlandóságot éreznek az Egyesült Államok európai befolyásának visszaszorítására. A tények ismertek: február 4-én történt még, hogy De Gaulle fogadta Christopher Soames brit nagykövetet, beszélgetésük során hangzott volna el a francia ajánlat, amelyet — párizsi vélemény szerint — az angol diplomata túlzottan „szenzációs tálalásban” közvetített kormányának. Wilson február 11-én sietett erről a mit sem sejtő Kiesinger kancellárt tájékoztály vezérkarának főhadiszállása, s az amerikaiak a környéken fontos katonai létesítményeket építettek ki. Jelentések szerint a DNFF katonáinak sikerült behatolniok a katonai objektumok köaé, s a kifutópályán megsemmisítettek kilenc felszállásra váró gépet. Ezzel egyidejűleg levegőbe röpítettek egy üzemanyagtartá’yt Az amerikai főparancsnokságon csütörtökön hivatalosan elismerték, hogy igen súlyosak a hazafiaktól eddig elszenvedett veszteségek. A szóvivők mintegy 700 amerikai és délvietnami halottat emlegetnek. Szerintük „az ellenfél veszteségei több mint ezerre tehetők.” bi országának kormányához is eljuttatták a De Gaulle— Soames párbeszédről készített feljegyzést, amelynek hiteles voltát — angol források szerint — még a párizsi elnöki hivatal is elismerte előbb... Közben volt még egy másik francia—angol diplomáciai megütközés is. Az egyébként több-kevesebb joggal sóhiva- talnak tekintett Nyugat-európai Unió miniszteri tanácsát angol javaslat aíapján politikai (éppenséggel a közel-keleti) kérdések megvitatására hívták össze. De Gaulle diplomáciája ez ellen tiltakozott, mondván, hogy a még az 1954-es párizsi szerződések alapján életre hívott nemzetközi szervezet erre nem hivatott. (Zárójelben jegyezzük meg. hogy a Nyugat-európai Uniónak hét tagja van: Nagy- Britanmia és a Közös Piac hat országa. Ez a tény pedig az angol kormánynak lehetőséget ad, hogy nyugatnémetekkel, olaszokkal, a Benelux- államok képviselőivel — és természetesen, ha ők is akarják — a franciákkal egy tárgyalóasztal mellé ülhessen, még akkor is, ha a Közös Piac kapui előtte eddig zárva maradtak.. •) BONNBAN, Rómában, Brilsz- szelben és Hágában régtől azt kívánják, hogy egyrészt a Közös Piacra bocsássák be az angolokat is, másrészt ne csupán gazdasági közösséget alkossanak, hanem politikai közösséget, egy majdani Európai Egyesült Államok politikai magvát is. Az integrációt, az egybeolvadásit nemcsak gazdasági téren kívánják elemi, hanem politikai síkon is, mégpedig oly módon, hogy szinte „nemzetekfölötti” hatalommal ruházzák fel afféle „európai kormányt”... Ennek pedig De Gaulle éppúgy ellensége, mint az ördög a szenteltvíznek, amivel persze korántsem mondhatjuk; azt, hogy a tőkés Európa egyféle központi szerve csak szenteltvíz lenne majd... Nagy-Britannía politikai, diplomáciai céljai eléggé világosak: az országnak saját külkereskedelmi érdekei miatt is, az amerikai nyomás miatt is be kellene jutnia a ,.hatok" mind zártabbá váló csoportjába. Ugyanakkor Londonban aggódva látják, hogy az USA új elnöke, Nixon, egyelőre háttérbe szorítja az eddig megvolt szoros szövetséget Nagy-Britanniával, és nor malizálni kívánja viszonyát De Gaulle Franciaországával Nem véletlenül törhetett ki a francia—angol diplomácia, botrány éppen Nixon nyugateurópai útjának előestéjén... Londonban a francia elnöknek a NATO megszüntetéséről, az amerikai befolyás visz szaszo rí fásáról a brit nagykövet előtt mondott szavait tudatos indiszkrécióval hozták nyilvánosságra, hadd lássa Nixon, kivel találikozi-k majd Párizsban... Függetlenül attól, hogy valójában milyen formában hangzottak el De Gaulle kijelentései, amelyeknek eltorzításával vádolják Soames nagykövetet, néhai Churchll vejét, a francia elnök minder bizonnyal szívesen látja a diplomáciai kavarodást. Ebben a zavarosban akad talán halászni valója-.. Valamilyen ajánlatot bizonyára tett az angoloknak, ezután fejükre olvashatja, hogy ők utasították el. Kifejezte újra a NATO-ellenességét, tehát a Nixonnal való alkudozást előtt eloszlathatta az elnök esetleges illúzióját, hogj Franciaországot könnyein é olcsón vissza lehet vezetni az Észak-atlanti Szerződés Szer vezetébe. Oldalvágást mért e Közös Piacra is. amelynél ugyan gazdasági téren Fran ciaország haszonélvezője, de amelynek politikai, „nemzetekfölötti” ambícióit Párizsban ellenzik. Mindenesetre pedig újra bizonyságot tett Franciaország diplomáciai aktivitásáról. amely az 1968 májusi gazdasági-politikai vihar majd az őszi frankválság miatt érthető módon egy ideig megcsappant. Ma isimét De Gaulle-ról, Párizsról beszél mindenki... A FRANCIA nyelv roppant gazdag. Szókincsét és nyelvtanát egyformáin lehet a gondolatok legpontosabb kifejezésére felhasználni, és ugyan akkor a mondanivaló elleple- zésére is. Nem éppen minden idők leghíresebb díplomatájá nak, a francia Talleyrand-nal tulajdonítják-e a mondást: „A beszéd a gondolatok eltitkolá sóra való”? A De Gaulle— Soames párbeszéd következményei mindenesetre a talley- nandi hagyományok ápolására vallanak. Pálfy József :*:í. Cenzűrázzál* a hercegprímás beszédét Közben pedig odakint a fronton folyik a vizsgálat a kormányzóhelyettes halála körülményeinek megállapítására. Maga a vizsgálat nem okoz gondot, hiszen a tények egyértelműek, a napnál is világosabbak, annál inkább a megfogalmazásuk. Jány Gusztáv, a második magyar hadsereg parancsnoka úgy dönt, hogy két vizsgálati jegyzőkönyv készüljön, egy a kabinet irodának, a honvédelmi minisztérium és a vezérkari főnökség, egy pedig a nyilvánosság számára Negyvennyolc óra telik el, amíg a részieteket is tartalmazó jelentést közzéteheti a Magyar Távirati Iroda: — „Vitéz nagybányai Horthy István kormányzóhelyettes hősi halála akkor következett be. amikor az el- enség feletti huszonnegyedik vadászrepülése után, a kapott szolgálati parancs szerint repülőszolgálatát ideiglenesen megszakítva, az arcvonalon küzdő csapatok látogatását kezdte volna meg. Utolsó felszállása során érte őt re- .oülöhalála.” A keleti hadszíntéren küzdő honvéd hadsereg parancsnokságától a következő távirati jelentés érkezett Magyarország kormányzójához: „A Kormányzóhelyettes Űr öföméltósága augusztus '0-án, 5 órakor felszállott azzal a feladattal, hogy egy ‘-elfelderítésre rendelt gépet oltalmazzon egy alája rendit másik vadászgéppel együtt. A közelfeld'ütőnek az olt a kívánsága, hogy alacsony magasságban közel legyen hozzá a véd.ő vadász. — 97 — öföméltósága harcfeladatát mindig példás lelkiismeretességgel hajtotta végre, amelyből nemcsak osztálya, hanem mindnyájan tanulhatunk. Ez alkalommal is kívánság szerint, alacsony magasságon tartott. A lassú felderítőgéphez visszaíordultában azonban gépe a kanyarban esni kezdett. Az esésből a vízszintesbe akarta gépét húzni, ez azonban csak akkor sikerülhetett volna, ha nagyobb magasságban van. Így gépét felvenni már nem tudta, 5 óra 07 perckor lezuhant, motorja ekkor állott meg. öfőméltőságát a hősi halál harcfeladatának hűséges teljesítése közben érte.” Weichs német vezérezredes, a magyar második hadsereg fölé rendelt Heeresgruppe B. parancsnoka egyébként amint meglátja, hogy a jelentés Horthy István huszonnegyedik ellenség feletti repüléséről beszél, azonnal felhívja Jányt, s csodálkozását fejezi ki: ő úgy tudja, hogy a kormányzóhelyettes még soha nem vett részt bevetésen, nemhogy már több mint hússzor járt volna ellenséges terület felett. A második magyar hadseregparancsnokának sikerült rávennie Weichs-t, hogy a német jelentés a magyar verziót vegye alapul — a komplikációk elkerülése végett. A nemetek egyébkent is rendkívül udvariasan viselkednek. Horthy Istvánnét Kijeviből különrepülőgép hozza Budapestre. A gépet Hitler bocsátja rendelkezésére, s a gyászoló asszonyt a Führer személyes megbízásából Hewel államtitkár kíséri. A budapesti temetésen a Führer képviseletében Ribbentrop külügyminiszter vesz részt, aki két német rendjelet tesz le a ravatalra. Mussolinit Ciano képviseli, s szintén kitüntetést hoz. És kitünteti halott fiát Horthy Miklós is, a kardokkal hadiszalagon adományozott Magyar Érdemrend lovagkeresztjével. A kitüntetési okirat szerint — a halott kormányzóhelyettes azzal szolgált rá erre a magas kitüntetésre, hogy augusztus 10- én lelőtt egy szovjet repülőgépet. Szóval, aznap, amikor Kijevben volt a feleségével, s ő, aki csak repülgetett. de bevetésen soha nem volt. Az okirati koholmány is azt a célt szolgálja, hogy a Horthy-család nimbuszát erősítse. A Horthy-családot azonban Serédi hercegprímás figyelmezteti: nem engedi meg, hogy a helyzetet dinasztikus törekvéseik számára kihasználják. A felsőháznak a temetés előtti gyászülésén kifejti: az egyház nem egyezik bele a királykérdés felvetésébe — 98 — Most, amikor a megrendítő csapűs nyomán a Kormányzó Ur Ofőméltóságával együtt az egész nemzetet súlyos aggodalmak szorongatják, én azt gondolom, és azt hirdetem, hogy sem az országgyűlésnek, sem pedig a nemzetnek nem szabad elvesztenie keresztény nyugodtságát, amely a jövő. helyes megítélésére, és a nemzet további életének irányítására okvetlenül szükséges — mondja Serédi. — Amint tehát első szent királyunk és apostoi lunk trónja várományosának adott örök szép intelmein keresztül magát a nemzetet is figyelmezteti, mi is vigyázzunk, hogy a balszerencse le ne sújtson berniünket, és hogy a nagy csapások idején is megőrizzük higgadt j megfontoltságunkat, és hogy ősi hagyományainkhoz ra- j gaszkodva a kereszténységnek megfelelő cselekedetekkel, és istenbe vetett bizalommal munkálják a nemzet jobb jövőjét. Ezek szerint a t. Felsőház mélységes gyászunk idején, amikor a kormányzóhelyettes úr önfeláldozó példáját látjuk, ég amikor a keleti frontokon hős katonáink valóságos élet-halál harcot vívnak, gondosan kerülnünk kell olyan kérdések felvetését, amelyeknek megoldására a mostani háborús idők nem alkalmasak, és amelyeknek felvetése a szükséges összefogás helyett megosztaná a nemzetet. De amikor én, t. Felsőház, a nemzet nagy gyásza közepette a keresztény nyugodtságot hangoztatom, akkor nem azt mondom, hogy a nemzet hősi halottját ne gyászoljuk úgy ahogy szívünk diktálja, és nemzetünkhöz illik, hiszen Szent Ágoston szerint sokkal emberibb dolog megsiratnunk azokat az elhunytakat, akiket szerettünk, mint a gyász mellőzésével megtagadni emberi természetünket, hanem azt szeretném aláhúzni, hogy keresztény módon istenben bizakodva gyászoljunk, ne pedig úgy, mint a pogányok, akiknek nincs reményük. Meg vagyunk győződve róla, hogy ez lesz a legkedvesebb, mert egyedül helyes vigasztalás mindazok számára, akiket ez a megrendítő szerencsétlenség gyászba borított. Ilyen értelemben teszem le a Felsőház mélységes kegyeletének köszöniját a nemzet hősi halottjának ravatalára és nyújtom együttérző, ragaszkodó részvétét a Kormányzó Űr öfőméltoságának, legmagasabb családjának, és az egész magyar nemzetnek. A hercegprímásnak a Felsőház nyilvános ülésén elmondott beszédéből ezt a részt a cenzorok kihagyják az újságokból... (Folytatjuk) — 99 —
