Nógrád, 1969. február (25. évfolyam, 26-49. szám)
1969-02-26 / 47. szám
Átképzés saját erőből A Nagyhátonvi Szolgálfalónál a széntermelés kiszolgálása mellett egyre nagyobb feladatot jelent a melléküzemi tevékenység. Nagy szerepet kaptak már eddig is a szénbányák visszafejlesztésénél felszabaduló munkaerő átcsoportosításában. Nemcsak a foglalkoztatás, hanem az átképzés. betanítás, egyszóval a felkészítés is egyre fontosabb. Lakatosból, forgácsolóból és segédmunkásokból is hiányunk van még — mondja Gazsi Zoltán főmérnök. — Elképzelésünk, hogy minél több helyen alkalmazzunk betanított munkást, erre a sorozatgyártás lehetőséget ad. Ezt házi vizsgához kötött tanfolyamokkal kívánjuk biztosítani. Foglalkozunk ezenkívül a szakmásitás gondolatával is. A hozzánk kerülő dolgozók számára a rátermettégtől, munkakedvtől függően tanfolyamokat szervezünk, amelyek után a vizsgabizottság előtt szakmunkás-bizonyítványt szerezhetnek. Gyurcsik László személyzeti előadó a konkrét tervekről tájékoztat. — Budapesten a Ganz Villamossági Művekben vállalták 25—30 nő betanítását a revolvereszterga-gépeken való munkára. Az új üzemrész mintegy 70 nőnek ad majd munkát. Ez azt jelenti, hogy itthon is szükség lesz még betanító tanfolyamra, ha már a gyakorlati oktatás feltételeit biztosítani tudjuk. — Eredeti tervünkben nem szerepelt, de úgy látjuk az igényekből, hogy 30—10 új hegesztőre is szükség lesz. Szeretnénk ezt több szakma- sitással, más vasas szakmunkások átképzésével és rátermett betanított, illetve segédmunkások kiképzésével biztosítani- Ilyenre már korábban is volt példa,1 többen állami vizsgabizottság előtt adtak számot tudásukról és megkapták a szakmunkás-bizony ilv any t. A lakatosoknál a magasabb szintű továbbképzést valósítjuk meg az idén. Erre van igény. Az oktatás tematikáját az üzemi sajátosságok figyelembevételével alakítjuk ki. Az épitőrészlegnél a kisgépek, építőgépek kezelésére tanítunk meg 20 embert tanfolyam kereté oen. Tavaly jól sikerült a technikus továbbképző tanfolyam Az idén újra megszervezzük, de már szakosított formában és az üzem sajátosságainak megfelelőbb tematikával — mondja a személyzeti előadó, majd hozzáfűzi: — A terv egyelőre még csak ennyi, de nem jelenti azt. hogy más tanfolyamokat nem szervezünk majd. A szükséglet és igény, továbbá a gyakorlat lehetősége határozza maid meg. hoav év közben még milyen tanfolyamokra kerül sor. B. J. Táborozási sors/esyek Kötelező vagy kötelesség? Néhány héttel ezelőtt országos mozgalom kezdődött: a KISZ és a Magyar Úttörők Szövetsége táborozási sorsjegyeket bocsátott ki azzal a céllal, hogy megyénként is növelje a fiatalok nyári táboroztatására fordítható pénzalapot. Az első tapasztalatok arra engednek következtetni, hogy nincs minden rendben a táborozási sorsjegyek terjesztése körül: sokan nem értették meg miről van szó, „kötelező” aikcióról beszélnek — ezzel foglalkozott a rádió egyik nemrégiben elhangzott riportja is — vagyis: a terjesztés „legegyszerűbb”, leghelytelenebb módját választották. Soha ennyire „ifis” gyűjtési akciója nem volt még az ifjúsági és úttörőszövetségnek. Az úgynevezett egy plusz kettes sorsjegy-terjesztési mód azt jelenti, hogy a megyei kiszedek és úttörők egy jegyet maguk vesznek meg, kettőt pedig baráti, ismerősi, családi körben adnak el. A táborozási sorsjegyek — bennefog- laltatik az elnevezésében is! — a mi gyerekeink érdekében kerülnek terjesztésre, ezért indokoltnak látszott az az optimizmus. amellyel január elején a KISZ elindította a mozgalmat. A terjesztésben nagy részt vállaltak az általános iskolák, az úttörőcsapatok es természetesen a KISZ- szervezetek is. Nem kell különösebben éleslátónak lenni ahhoz, hogy megállapítsuk: az elég széles körben elterjedt „kötelező szemlélet” elsősorban a felnőttektől, az akciót mechanikusan szemlélő-irányító pedagógusoktól indult ki. Mindenféle sorsjegyvásárlás végül is önkéntes. így van ez a táborozási sorsjegyek esetében is, és ha mégis tévútra csúszik itt-ott a tiszta belátáson alapuló akció — annak okát a meg nem értésben, az érthetetlen ellenállásban kell keresni. Mindez nem jelenthet — nem is jelent — általánosítást, nagyon sok szép példát lehetne felsorolni arra, hogy a pedagógusok és a szülők többsége helyesen látta a terjesztési időszak legelején is: a táborozási sorsjegyek terjesztésével elsősorban és kizárólagosan. a megyénkben élő gyermekek és fiatalok nyári szórakozását, kulturáltabb környezetben történő táborozását segíthetjük, hiszen a sorsjegyek árából ösz- sze gyűlt pénz a megyében marad. Kötelező-e a táborozási sorsjegyek vásárlása? A KISZ és az úttörőszövetség ahányszor csak találkozott ezzel a kérdéssel, mindig éré& lyesen tiltakozott. Hangsúlyozta: nem ért egyet a terjesztés kötelező módjával- Igaz, a keretszámok elég magasak. Egyetlen példa: a szé- csényi járásban 13 ezer sorsjegyet kell eladni a fiataloknak. De a terjesztésnek is lehet többféle módja. Szécsény- ben a megmaradt jegyek fel- használásával két községben rendeznek bált, a belépőket a jegyek vásárlásával lehet megváltani. Most, amikor az akció félidejéhez érkeztünk, érdemes elmondani, pedagógusoknak és ifjúsági vezetőknek, a terjesztéssel foglalkozó gyermekek előtt hangsúlyozni — a sorsjegyek vásárlása nem kötelező! De tegyük hozzá úgy, hogy minden szülő és felnőtt megértse: a gyermekeinkkel való törődés — kötelesség. Pataki László Március 21 megünneplésére így készül Balassagyarmat A Tanácsköztársaság ötvenedik évfordulóját Balassagyarmaton különösen emlékezetessé teszi, hogy annak idején — megyeszékhely lévén — itt székéit a megyei direktórium. Az évforduló méltó megünneplésére a városi pártbizottság operatív bizottsága már előzetesen kidolgozta az ünnepségsorozat menetrendjét. E szerint a balassagyarmati művelődési házban március 20-án délelőtt ünnepi pártbizottsági és tanácsülés lesz, amelyen a veteránok, a párt- és tömegszervezetek képviselői, is részt vesznek. Lombos Márton, a városi tanács vb elnökének ünnepi beszéde, s a műsor után a résztvevők felkeresik a Tanácsköztársaság idején vezető szerepet betöltött személyek lakó-, illetve munkahelyeit, s leleplezik a tiszteletükre készített emléktáblákat- Emléktáblát kapnak Murár Lajos, Lékai János és Mikó Pál, valamint a megyei direktórium tagjai és az intervenció ellen hősiesen harcoló vasutasok. Ezt követően a városi tanács épületében fogadást tartanak a városban élő veteránok tiszteletére. Huszonegyedikén, Balassagyarmaton lezajló ünnepségsorozat fénypontjaként kerül sor a Lenin-lakótelep mellett felállítandó tanácsköatársa- sági emlékmű leleplezésére. A halálos sebet kapott, de a vörös zászlót estében Is magasra emelő forradalmár alakját Szötlős-y Enikő budapesti szobrászművész mintázta meg. A szobor, melyet a leleplezés előtt körülbelül tíz nappal állítanak a helyére, az 1,6 méter magas talapzattal együtt négy méter magas lesz. A szoboravatót nagygyűlés és koszorúzás követi. Az Autóklub helyi szervezete is megemlékezik a nagy évfordulóról. Az ünnep tiszteletére 21-én tanácsköztársa- sági emléktúrát és versenyt tart. A túra résztvevői is koszorút helyeznek el az emlékművön. A Tanácsköztársaság ötvenedik évfordulója tiszteletére tartott ünnepségsorozatot este az ifjúság fáklyás felvonulása zárja le. VÉRÉBEN A MUNKA Emberek gyűrűjében, magabiztosan beszélgetett. Intettünk neki, hogy szeretnénk mi is beszélni vele. Jól megnézett. Mikor felfedezte Varga Tibort, az agronómust és Gd*- pár Lajost, az üzemegység vezetőjét, elnézést kért a többiektől és odajött hozzánk. Azok elcsendesedtek és figyeltek. Reggel volt, sokan betérnek ilyenkor a ságújfalui presszóba. Füleltek mlvégből keressük, öt magát is érdekelte. Kutatott a tekintetével. Telt arcára komor vonások vésődtek. Mikor kezet fogott, alig hallhatóan kérdezte. — Valami baj van? Elszokott attól, hogy idegen Keresse. Valamikor nem múlt nap. hogy ne keressék. Köz- szolgálatban volt az alapszervezetnél. Később megyei szolgálatban is. Amikor nehéz helyzetbe került az ország, fegyvert fogott a védelmére. Akkor még ismertebbé tett. Aztán csendesen visszavonult a névtelenek sorába. Neve akkor került ismét szóba, amikor a munkásőrség egyik lőgyakorlatán megsérült. Nyugdíjba is helyezték. Tudomásul vette. Pedig még bírta volna, de a rokkantság erre nem volt tekintettel. Lelkében soha nem tud elszakadni a mozgalomtól. Beleszólt a község dolgaiba. Másképpen szerette volna. Lelkesebben, ahogy ő érezte. Ezért aztán nehezteltek rá. Annyira- hogy mikor a fiát kiszemelték megyei szolgálatra. nem a hűségnek megfelelő véleményt küldtek róla. Ahogy ott, a presszó csendes sarkában felelevenítjük a keserű emlékeket, csóválja a fejét. — Csúnya munka volt, nem vártam... Persze, rendeződött a dolog. A fiú azóta már megbecsült közalkalmazott. Ö azonban nem tudja feledni a ferde véleményt. Már baja is volt miatta. Azt mondták neki: ha nem nyugszik, nem kerüli el a felelősségre vonást. Megint felhevült. — Engem felelősségre vonni! Miért? Mit tettem? — Itt van Varga Tibor, Gáspár Lajos — mutat a tsz vezetőire — mondják meg mi rosszat tettem? Azok felrántják a vállukat, jelezvén: rosszat nem tudnak mondani. Az az igazság, hogy nem egyeztek az akkori vezetőkkel. Toldi László szálka volt szemükben, mert nyíltan beszélt. Egy nyelven a faluval. Egyszer a nyilvánosság előtt is megfenyegették. Ki tudja, mi történt volna, ha közben az akkori vezetőket le nem vált- ják. Kiderült: nemcsak Toldival, másokkal sem egyeztek. — Így végződött — tárja szét a karját. Látszik, nem akar többé ezzel foglalkozni. Arról beszél- hogy nincs helyük a fiataloknak, legalább egy klubhelyi' ség kellene nekik, aztán a zárszámadásról. Közben kutatja, hogy tulajdonképpen mit is akarunk tőle. Toldi László sorsa úgy alakult: amikor a fia az akkori vezetők ellenére közszolgálatba került, igyekezett távol tartani magát mindentől. Csak közvetlen barátaival és idősebb bátyjával cserélte ki gondolatait. Eljárt a taggyűlésekre, ami gondolata volt el- monda, aztán ment haza. Megbízták munkával a tsz-nél. azt lelkiismeretesen elvégezte és kész. Még akkor sem avatkozott a dologba, amikor a község vezetői távoztak posztjukról. Külön megbízatása foglalkoztatta. Több hold szamócát kellett telepítenie. Akkora lelkesedéssel vitte az embereket a munkába, hogy ismeretlen lett ott a rossz kedv. Varga Tibor agronómus maga mondta el: nagyon elégedettek voltak Toldival. Ezután került sor a pártvezetőség új- jáválasztására. Ment mint máskor, ünneplőben. Észrevétlenül beült egy hátsó sorba és figyelt. Az emlékek még most Is izgalomba hozzák. Borostás az arca, de látszik, hogy elönti a pír. A prémes sapkát is leteszi egy üres székre. — Nagy dolog volt az elvtársak. Felállt a jelölő bizottság elnöke és engem is javasolt a pártvezetőségbe. Váratlan volt... Elöntötte a hőség, csak arra emlékszik, hogy egyetlen ellenszavazattal megválasztották. — így történt — mondja halkan —A pult mellett egy vézna ember hangoskodik. Meglátja Toldit, indul feléje. Szemét össszehúzza, a tekintete haragos. Látszik, hogy Toldi szeretné ezt a találkozást elke rülni. Már nincs idő megkérdezni. hogy miért, az ember fölötte áll. — Idefigyelj, Laci. Te haragszol rám... — Nem haragszom, csak becsüld meg magad... — Nem haragszol? Akko; adjál száz forintot. — Mikor adod vissza? — Majd ha lesz — kemény a hangja. Toldi benyúl a zsebébe, kiveszi a száz forintot és átadja az embernek. Az pedig tágra mereszti a szemét. Látszik nem ivott annyit- ahogy mutatta. Elfogadja és egészen csendes a hangja.. — Rendben van — lép tovább. Toldi feláll, mi is megyünk. Egy köteg meghívót őriz a zsebében. Taggyűlésre szólítanak. Viszi házról házra. Szóban is magyarázza, hogy köz gyűlés előtt a párttagoknak tanácskozni kell. Mentegetőzik. — Mi így szoktuk. Ez hely! szokás. Személyesen beszélgetünk a tagokkal. A titkárral szoktuk, de most ő kórházban van, én helyettesítem. Már délután volt, amikor benézett az irodába. Feleségi várta, meg az az ember, aki a száz forintot kérte. A feleségének csak biccentett, arra az emberre nézett. — Itt a száz forint. Köszo nőm. .. — ment is. — Ezzel meg mi történt — kérdezte a felesége. Toldi mosolygott. — Próbára akart tenni.. — Jól van. Gyere már ebédelni! .. Elindultak szótlanul hazafelé. Az asszony tudta, érte kell iönni. Úgyis visszajön még a faluba. Vérében van a mozgalmi munka. Bobál Gyula NÓGRÁD - 1969. február 26., szerda Együtt a tagsággal Műhelybizotlsági választás Jobbágyiban Zsúfolásig megtelt a Nőgrád megyei Textilipari Vállalat jobbágyi telephelyének varrodája a műhelybizottsági választáskor. Háromszázan hallgatták Jancsó Istvánnénak, a műhelybizottság lelépő titkárának az elmúlt két évről szóló beszámolóját. Miben jutottak előre? Fejlődött a szakszervezeti es üzemi demokrácia. Hallatja szavát a műhelybizottság a tagságot érintő minden kérdésben. Tervszerűbbek, rendszeresebbek üléseik, a munka hatékonyságát szolgálja, hogy a korábbi tíz bizalmi helyett a mostani választáskor tizenhetet fogadtak el a tagok. A szakszervezeti taggyűlésen a dolgozók többsége részt vesz. A kollektív szerződésben vállalt három százalék helyett 10,8 százalékkal növekedett a dolgozók keresete. Fejlődés tapasztalható a szocialista munkaverseny szervezésében is. Az elmúlt hetekben frissítették fel új dolgozókkal a régi brigádokat. Jelenleg 28 kollektíva verseng egymással. A legjobbak — Béke, Hámán Kató és a két KISZ-brigád — példát mutatnak a politikai képzésben. magatartásuk, józan gondolkodásuk sok követőre talál. A műhelybizottság tevékenysége tükröződik a nevelő, fel- világosító munkában is. Az időszerű kérdések tanfolyomán 120 dolgozó vesz részt. A tánccsoport eljutott a járási döntőig, a szervezett dolgozók száma pedig a korábbi 96 százalékról 99 százalékra emelkedett. Amire igen büszkék: a munkások döntő többsége szereti a vállalatot. Középpontban a bizalmiak A bizalmiaknak a jelenleginél nagyobb szerepet szánnak » jövőben, az üdülőjegyek szétosztásánál, a munkavédelmi szabályok ellenőrzésében, a segélyek, az OMB-előlegek el- ssztásában, a munkaverseny- szervezésben, az élenjárók jutalmazásában, a termelési tanácskozások megszel'v ezesében. E sokrétű munka elvégzését segítik majd a rendszeresen megtartott tanfolyamok, a havonkénti csoportértekezletek, amelyeken a szakszervezeti tagságot érdeklő kérdéseket vitatják meg. A műhelybizottság a bizalmiaktól várja annak eldöntését, hogy milyen kérdéseket vigyenek a szak- szervezeti taggyűlés elé, miben kérjék ki a tagság véleményét. A jogok gyakorlása mellett erőteljesen hangsúlyozzák a kötelezettségeket is. Céljuk: a tagság és a vezetőség munkakapcsolatának további erősítése. Ezért a brigádvezetőkkel negyedévenként tanácskoznak, a munkaversenyt a jövőben a telephelyen értékelik, megszervezik a szakmunkásképző-tanfolyamot. Elismerik a dolgozók A vitában részt vevők elismerték a műhelybizottsag eredményes munkáját. Nem hallgatták el azonban a fejlődést segítő, kritikai észrevételeket sem. Fazekas Tamásne azt mondta: „A most megválasztott tisztségviselők a tagság érdekében jobban éljenek jogaikkal. Mi pedig fegyelmezett, jó munkával segítjük a vállalati elképzelések megvalósítását”. Micsinai Jánosné is jobb munkát ígért társai nevében. Tóth Józsefné a KISZ- fiatalokkal való fokozottabb foglalkozásra hívta fel a figyelmet. Karacs Sándorné a csökkentett munkaidő bevezetésének időpontjára kért választ a vállalat jelenlevő képviselőitől, majd hangsúlyozta: az új műhelybizottság legyen tanácsadója, vezetője a tagságnak, ugyanakkor tanuljon is tőle. Hajnal Andrásáé kérte, hogy értékeljék a szocialista brigád címért folyó versenyt, s tegyék lehetővé a brigádtagoknak, hogy kollektíván Iá togathassák Salgótarjánban a színházi előadásokat. Ver- bovszki Jánosné a szakszervezet megnagyobbodott hatáskörével járó nagyobb felelősségről beszélt. Reviczki Istvánná az ifjúság fokozottabb segítését szorgalmazta, tekintettel arra, hogy az üzem dolgozóinak többsége fiatal. Kovács Józsefné azt szeretné, ha a megválasztott tisztségviselők munkájukkal erősítenék a tagság bizalmát. Nyúl Gyula, a vállalat főmérnöke a többi között bejelentette: a csökkentett munkaidőt a második félévben vezetik be Jobbágyiban. Utána a rekonstrukciós feladatokat és a velejáró nehézségeket ismertette. Grósz Józsefné, a vállalat szakszervezeti bizottságának titkára értékelte a műhelybizottság tevékenységét, tájékoztatta a tagságot a soronlevő szervezeti változásokról, majd vázolta a feladatokat. A műhelybizottsag tévé kenységéről szóló beszámoló reális, tárgyilagos, önkritikus’ és kritikus volt. Jó alapot adott az újjáválasztott műhelybizottság hatékonyabb tevékenységéhez. V. K. Statisztikai furcsaság Az Egyesült Államokban 1930 óta, amióta hivatalosan statisztikát vezetnek, 1968 volt az első esztendő, amikor senkit sem végeztek ki. A börtönökben jelenleg 435 halálra ítélt személy van, akiken a törvényes előírások értelmében még nem hajtották végre az ítéletet. 1930 óta az Egyesült Államokban együttvéve 3859 személyt végeztek ki, köztük 32 nőt.
