Nógrád, 1969. február (25. évfolyam, 26-49. szám)

1969-02-22 / 44. szám

Szeretni keil a szakmát Egy szakma nemcsak ne­héz, hanem szép ia. Az ember szájize mégis keserű, ha a fiatalok pályaválasztására gondol, mert úgy érzi: a fizi­kai munkának nincs meg a kellő becsülete. Én már 48 éves vagyok és bizony sokszor bosszankodom, mikor lesz már nyugalmam. Aki betanul nálunk a brigádban, azt el­viszik máshová, helyette új ember jön, és kezdődik min­den elölről. Mennyivel köny- nyebb olyan brigádban, ahol 10—15 éve együtt van a kol­lektíva. Makalicza József szocialista brigádvezető mondta el eze­ket legutóbb Nagybátonyban Alapos oka lehet rá. mert tu­dom róla, hogy ok nélkül még soha nem panaszkodott. Brigádja általában mindág ott van, ahol a munka nehe­ze. Beruházás, kisebb széria- gyártás és egyedi vasszerke­zeti munka, vagy éppen gép­javítás, nekik teljesen mind­egy. Voltak már félszáznál többen is, most húszán van­nak. Az elmúlt években so­kan elkerüLtek tőlük, nem az üzemtől, csak a brigádtól. Ezért hát a bosszankodás ? — Nézze, én azt vallom: csak munka legyen. Ha új amber kerül hozzánk, még ha nem is érti úgy a szakmát csak kedve legyen hozzá, u akarata. Itt nagyon fontos a rajzismeret, aztán nemcsak olyan van, akinél ez hiányzik, hanem olyan 1». aki megtanul­ta, de elszokott tőle. Foglal­kozni keil velük, idő és türe­lem kérdése ez. A munkabe­osztásnál is fontos, hogy ki mit tud. mire képes, kit ki­vel osszon be az ember. Sok nálunk a programváltozás le aszerint, hogy mikor ml a sürgősebb. Az átállás gond­dal jár, nemcsak anyagot kell biztosítani, hanem a munkát is át kell szervezni. Üj emberek­kel nehezebb ez is, de azért ha belegondolok, nincs szé­gyenkezni valónk. — Mennyi szakmunkás ne­velődött Makalicza József bri­gádjában mióta bekapcsolód­tak a mozgalomba? — Ha összeszámolnám, más­félszer annyi mint ahányan most vagyunk. Egyszer levált tőlünk a KISZ-brigád. önálló­sodtak. Kispiíl Sándor lett a vezetőjük. Ö faluról került hozzánk segédmunkásnak, és itt lett lakatos, később tech­nikus. Ma már műszaki be­osztásban van. Ott van Nagy Balázs István, Oláh Sándor, vagy a legutóbb Kisterenyére áthelyezett Kiss X. Sándor, brigádvezetők lettek. Többen úgy kerültek el tőlünk, hogy másutt kellett üj brigádhoz törzsgárda, mondhaniam mag. Nem vallottunk szégyent egyikkel sem, sőt ha rájuk gondol az ember, úgy érzi ér­demes volit foglalkozni ve­lük. Legutóbb Is hat fiatalt adtunk át Kisterenyére, he­lyettük újak jöttek. Tavaly került hozzánk két testvér Klonka József és Ferenc. A Gyulai osztályozón segéd­munkások voltak. A segédmun­kások Ut is szorgalmasaik, lát­szik rajtuk az igyekezet, aka­rat, és ez a legfontosabb. Már- lakatos munkára is alkalma­sak. Ügy érzem, tanfolyamra és később t zakmásítasra Is alkalmasak lesznek. A brígádmozgalom kezde­tén kapcsolódtunk be a ver­senybe. Az átszervezések mi­att volt kieső évünk is, hiszen tavaly értük el az ezüstpla­kettet. Ha a megtett útra gondol az ember, mégis úgy értékelheti: érdemes volt, eredményes volt. Gondok, problémák voltak és tudom tesznek is, mert a fejlődéssel együtt járnak. Egyetértésben nincs hiány, és én mindig azt mondom, a szakmát szeretni kell, a tudást pedig állandó­an fejleszteni. Ha új dolgozó kerül hozzánk abban is ezt a szemléletet igyekszünk erősí­teni — mondta Makalicza József. B„ J. Megvizsgálták — igaz volt Salgótarjánban, a Csizmadia Sándor úti általános iskola pe­dagógusai kifogást emeltek szerkesztőségünknél az Élel­miszer-kiskereskedelmi Vál­lalat 153. számú boltja egyes dolgozóinak magatartásával kapcsolatban. A panasz ki­vizsgálásáról Molnár Sándor, a vállalat igazgatója a követ­kező értesítés közlését kérte: », Bejelentés érkezett, hogy a Nógrád megyei £lelmiszer-kiske- reskedelxní Vállalat 153. számú salgótarjáni boltjában a dolgozók nem megfelelően jártak el a bol­ti lopások ügyében. Az történt, hogy a boltban szállítást végző munkások egyike felhívta a pénz­tárban szolgálatot teljesítő kar­társnő figyelmét, hogy a boltban tartózkodó gyerekek közül az egyik többször nyúl a zsebébe, s fennállhat annak a valószínűsége, hogy valami árut a zsebébe tett. A dolgozó a vállalat vezetősége által kiadott rendelkezések alap­ján megnézte a gyerek zsebét, azonban helytelenül járt el, mert a raktárban kellett volna arról meggyőződnie, hogy történt-e va­lami eltulajdonítás. A szóban forgó dolgozót ezért felelősségre vontuk, aki elismerte, hogy helytelenül járt el. Ugyan­akkor azt is meg kel! írnunk, bogy az elmúlt időszakban rend­kívüli módon elszaporodik az ön­kiszolgáló-bolti lopások — ezt a vállalatnál levő Jegyzókönyvek ta­núsítják. A fenti esetben azon­ban a bolt vezetője személyesen felkereste az alaptalanul gyanúsí­tott gyerek édesanyját a munka­helyén, és többek előtt nyilvá­nosan bocsánatot kért a történ­tek miatt. Kétségtelen, hogy ez figyelmez­tetés a kereskedelmi dolgozóknak egyrészt az eljárások lefolytatá­sát, másrészt különös tekintettel a gyerekek vizsgálatát illetően. A gyerekek által elkövetett cselek­mények miatt a vállalat nem tesz feljelentést, csak a szülőket, vagy az iskolát értesíti. Az esetből azonban a tanulságot le kell vonni. Felhívjuk a ke­reskedelmi dolgozóinkat, hogy a társadalmi tulajdon védelme mel­lett az előforduló esetekben kö­rültekintően járjanak el, és az ide­vonatkozó rendelkezéseket tartsák be. Emberekről van szó!*9 Ankét a társszervekkel A azecsenyí járási nőtamács a Hazafias Népfronttal és a vöröskereszttel közösen an­kétok rendezését tervezi azok­ban a községekben, ahol ci­gánycsaládok élnek. Lényegé­ben a múlt évben megkezdett felvilágosító tevékenység folytatásáról van szó, csak szervezettebb formában. Az ankétokon a gyermekneve­lésről, a munkaszeretetről, az egészségügyről beszélgetnek. Egy-egy > ankét alkalmával filmvetítésire is sor kerül. Kimutattak a Hong Kong-i jelenlétét Vidéken még nem Izoláltak vírust Dr. Kátay Aladár, az Egész­ségügyi Minisztérium Köz­egészségügyi-járványügyi Fel­ügyeleti Főosztályának vezető­je tájékoztatta az újságírókat az un. Hong Kong-i inf­luenzával Kapcsolatos helyzet­ről. Elmondta, hogy a közön­ség körében tapasztalható nagy érdeklődés teljesen in­dokolt, hiszen általában az inf­luenza az egyetlen betegség, amely napjainkban az egész világra kiterjedő járványokat képes okozni. A járványok — a tapasztalatok szerint — ál­talában tízévenként jelentkez­nek, mint például 1947-ben. 1957-ben, amikor a síngapore-i. és 1968-ban, amikor a mos­tani járvány elindult. Eddig még nem tisztázott okokból ugyanis a vírus változáson megy át, és a megváltozott sa­játosságú vírussal szemben nem hatásos a régebbi fertő­zések nyomán kialakult vé­dettség. A vírus tehát megfe­lelő talajra talál, ezért köny- nyebben áe nagyobb mérték­ben terjed. A mostani influ­enzajárvány 1968. július köze­pén kezdődött Hong Kongban. A londoni nemzetközi influen­zaközpont a Hong Kongból megküldött anyagból megálla­pította, hogy az új vírus an­tigénsajátságában elég jelen­tősen eltér az eddig ismert Influenzavírusoktól, várható tehát, hogy valóban sok or­szágra kiterjedő nagy jár­ványt okoz. A legutóbbi jelentés szerint az influenza által érintett or­szágokat két csoportba lehet osztani. Az egyikbe azok tar­toznak, amelyekben a vírus megjelent és jelenlétét labora­tóriumi vizsgálatokkal kimu­tatták, eddig azonban a jár­vány nagyobb terjedését nem észlelték. Az országok másik csoportjában az influenza va­lóban járványt is okozott. Járványszerűen eddig a kö­vetkező országokban lépett fel az influenza: Hollandiában és Izlandban december végén. Szovjetunióban és Svédország­ban januárban. Lengyelor­szágban és Finnországban ja­nuár közepén. — Hazánkban — mim az eddigi tájékoztatások is hang­súlyoztok — mostanáig sem a vírus, sem a járvány jelenlé­tét nem lehetett megállapíta­ni. Most a helyzet megválto­zott. Az Országos Közegész­ségügyi Intézet víruslaborató­riuma három budapesti beteg­től vett torokváladékból izo­lálta az influenza Hong Kong — 1968. elenevezésü vírusát. A pozitív vizsgálati eredmények alapjául szolgáló anyagok egy egy V. VI. és XIV., kerületi felnőtt betegtől származtak. A láz egyiküknél sem volt ma­gas, nem voltak nagyon ele­settek, komolyabb végtagfáj­dalmaik sem voltak, kompli­káció nélkül három-négy nap alatt meggyógyultak. Az or­szág egyéb területeiről szár­mazó vizsgálati anyagokból eddig sem a közegészségügyi intézetben, sem a vidéki KÖJÁL-ok víruslaboratóriu­maiban nem lehetett a vírust izolálni. Mindezekből az következik, hogy a vírus kétségtelenül megjelent Magyarországon, ennek ellenére azonban jár­vány jelenleg még nincs. Ezt mutatják a különböző jelző­számok is. Természetesen le­hetséges. hogy a vírus meg­jelenése a betegség járványos terjedését vonja maga után. de ezt nem lehet biztosan megállapítani, hiszen számos országban- mint például Ro­mániában. jó idein kimutat­ták a vírus jelenletét, és azóta sem számoltak be a betegség nagyobb mértékű járványos terjedéséről. A Carmen Salg ótarj i n ban Igényes műveszeti esemé­nye lesz február 25-én és 26- án este a salgótarjáni József Attila művelődési központ­nak- A színházi bérletakció keretében ez alkalommal a Debreceni Csokonai Színház operaegyüttesét köszönthet­jük, amely Bizet: Carmen ci- mű világhírű operáját szólal­tatja meg. A debreceni operatársulat csak a naplókban tért vissza külföldi turnéjáról, s első ha­zai vendégszereplése Salgó­tarjánba vezet. A kitűnő együttes zenekarát ez alka­lommalis Rubányi Vilmos ér­demes művész vezényli, az opera vezető szerepeit Cson­gor József, Gazsó János, Tré­fás György, Pallos Gyöngyi, Kőrössy Anna énekli, míg a címszerepben Varga Magdát láthatjuk­Miért maradt papíron? A tanácsi helyiipari vállalatok között meghirdetett mun­kavédelmi verseny az elmúlt esztendőben nem hozta meg a várt eredményt, sőt sok tekintetben az előző évhez viszo­nyítva rosszabbodott a helyzet. Ez persze vállalatonként igen változó. 1967-hez képest a Nógrad megyei Vegyesipari Javító Vállalatnál, valamint a Nógrád megyei Nyomdaipari Válla­latnál csökkent a balesetek száma és azok súlyossága. A vállalatok között az utolsó helyet továbbra is a Riolex Épí ­tőanyagipari Vállalat tartja. Itt a balesetek száma 1968-bar 1967-hez viszonyítva ugyan eggyel csökkent, súlyosságuk azonban nőtt. A balesetek miatt kiesett munkanapok száma 479-ről 621-re növekedett. A Nógrád megyei Fémipari Vál­lalatnál ellentétes a helyzet. A balesetek száma majdnem duplájára nőtt, az elveszett munkanapiok száma pedig 14- gyel csökkent az előbb említett időszakban. A tavalyi munkavédelmi verseny első helyezettje, az Ipoly Bútorgyár. 1968-ban az utolsó előtti helyet foglalja ed. Az 1967. évi 17-ről 28-ra növekedett a balesetek száma. En­nek megfelelően nőtt a balesetek miatt kiesett munkanapiok száma is. Hasonló a helyzet a Nógrád megyei Textilipari Vállalatnál. A baleseti statisztikába 14-et jegyeztek fel. tíz­zel többet, mint 1967-ben. Az elveszett munkanaplók száma pedig 75-ről 462-re növekedett. A balesetek zöme a köz­ponti telephelyen, Salgótarjánban és Balassagyarmaton for­dult elő, ahol zömmel régi dolgozók tevékenykednek. A tények azt mutatják, hogy 1968-ban a munkavédelem­mel kapcsolatos vállalások jó része papíron maradt a tanácsi helyiipari vállalatoknál. 4 közvőlemóny-kutaló ívek nyomában vazatot szedni a járókelők­től. Csak egy fonnauyumtat­Sa’gófarani p?ac Elegendő áru, A hét folyamán csökkent a piac forgalma, mível a hideg, esős időjárás miatt a meg­ígért szállítmányok nem ér­keztek meg a megyén kívüli termelőszövetkezetekből. A MÉK-árudák kivételével ke­vés árut kaptak a standok, azonban még mindig kielégí- tőek a tartalékok. A hét vé- | gére nagyobb mennyiségű élő baromfi is érkezett a piacra kicsi Forgalom a söshartyáni egyesült terme­lőszövetkezetből. Az ősterme­lők jobbára csak tejtermékek­kel és tojással jelentkeztek a hét végén. A MÉK nagyobb megrendelést adott a kiskun- majsai termelőszövetkezetnek, ahonnan már az első tíz má­zsa sonka és szalonna meg­érkezett. Az átlagos árak a következőképpen alakultak: Cikkek M£K ár Ft/kn l. piaci ár Ft/k burgonya 2,60—3,40 3,------3,50 e jes káposzta 3,— 2,50 kelkáposzta 4,— 3,60 sárgarépa 4,80 4,— gyökér 7,80 7,80—8,50 vöröshagyma 3,80 3,40—3,50 zeller 6,80 6,80 karalábé 2.60 2,— cékla 3,60 2,30 •Ima (Jonathan) 13,— 8,50 'jás 1,60 1,40—1,7' iistölt sonka, csont nélkül 72,— — ■>1(U sonka 42,— — i stölt szalonna 30,— — kolozsvári szalonna 36,— — élő csirke 27,— 28,------30,— Beszéljünk a kereskedelemről Naponta olvasom, a salgó­tarjáni csemegében hány duplát fogyasztottak a vásár­lók. Ismerősöm itt kávézik, naponta nem is egyszer. Mint mondja, szívesen jön ide. Ud­variasak a kávéfőző nők, s ami szerinte fontos: mindig ugyanazok a személyek fő­zik a kávét. Nem szereti az alkalmi beugrókat”. Nincs bizalma hozzájuk, mert azt hiszi, gyengébb minőségű ká­vét kap. Ez a szó, „bizalom”, megfo­gott. Kereskedők és vásárlók. Naponta több tízezren Nógrád üzleteiben. Milyen a kapcso­lat? Milyen a bizalom? Előt­tem fekszenek a NÓGRÁD közvélemény-kutató ívei, tele javaslatokkal. Több százan ké­rik: a kereskedelemről ír­junk. Sorolják: a téli vásárról, a protekcióról, a kenyér mi­nőségéről, a súlycsonkításról, a szavatossági idejű áruk áru­sításáról, az áruellátásról, a csizmák minőségéről, válasz­tékáról (nem mindenki sze­ret plro6, vagy fehér csizmá­ban járni), egyszóval: a ke­reskedelemről. Válasz helyett inkább egy ankét hangulatot idézném. Pár hónappial ezelőtt volt. Asszonyok ültek a teremben, az asztalfőn pedig a kereske­delem megyei vezetői. Az as­szonyok mondták, sorolták panaszaikat, az illetékesek pe- dig jegyeztek. Miről volt szó? íme néhány észrevétel csokor­ba kötve. Einyűhetetlen téma a külföl­di mosószerek használata. Az idegen nyelvű feliratot nem tudják elolvasni. Más. ‘hogy maga az eladó sem tud fel­világosítást adni. Javasolták: kötelezzék azt a vállalatot, ame­lyik behozta: lássa el az áru­cikket magyar nyelvű felirat­tal, használati utasítással. Szóba kerültek a cipők, azok bélésed. A fehérneműk, ame­lyek nem színtartók, a ház­tartási gépek, amelyekhez nehezen lehet alkatrészt kap­ni. A lánykaruhákról is pa­naszkodtak. Mint mondták, vállbán szűkek. A mai gyere­kek ,’Szélesebbek”. Miért nem készítenek olcsóbb anyagból gyermekruhát. Az „apróbb” árucikkekről is szó volt: a fog­kefékről, dppzárról, a hamar átnedvesedő csizmákról. Az asszonyszemek élesek: mást is észrevették. Elmondták: sok­szor az az érzésük, a boltok azt tartják: csak hadd vigyék az árut. Ennek ellentéte ami kor megszólal az eladó és azt mondja: nincs kérem. Elen­gedi a vevőt. Az egyik asz- szony tiltakozott. „Ne enged­jenek el bennünket. Ajánlja­nak mást a kifogyott áru he­lyett.” Igen, így van. Szó esett arról Is, hogy az új árucikkek nincsenek meg­felelően propagálva. A vásár­lók nem tudnak róla. Kérték, állítsanak össze az üzletek lis­tát az újonnan érkezett áru­cikkekről. Nem ártana, ha árjegyzéket is kapnának a vevők. Tájékoztatást, reklá­mot! Ezt kérték. Azt is: miért ne lehetne Salgótarjánban egy kirakat, ahol az új áru­cikkeket mutatnák be a vá­sárlóknak? Jó gondolat. Űj árucikkek? Nézem az egyik élelmiszerbolt belső kirakatát. Székelykáposzta, Hargittai sertésborda. Konzervek, fel­irattal ..újdonság”. Nagyon jó szeműnek kell azonban annak a vásárlónak lenni, aki a ki­rakatban észreveszi az üvegek és egyéb konzervek között az „újdonság” feliratot, csakúgy, mint azt az árjegyzéket, amely a deciliterben mért szeszféle­ségeket propagálja. Ha már a kirakatoknál tartunk még egy észrevétel. A kirakat is kereskedelem. „Vásárló-csa- logató” — így nevezném. Évenként kirakatversenyt ren­deznek a Nógrád megyei ke­reskedelmi szervek. Tavaly is volt- az idén is lesz. A múlt évi jól sikerült, ötórás értéke­lés volt, ahol a szakemberek és a kirakatrendezők beszél­gettek. Szűk szakmai kör. Csak éppen a vásárlók véle­ménye maradt el, azoké, akik­nek a kirakatok készültek. Ki­tűnő alkalom lett volna sza­vány és egy láda kellett vol­na. És még valami: nagy fó­rum előtt — a vásárlók előtt — rendezni az értékelést. Hadd ismerjek meg a kirakatrende­zőket, s egyben azt, mit akar egy üzlet mondani a kirakat­tál. Tovább megyek. Elvétve hallok — többnyire a nőtaná­csok rendezésében — háztar- tásigép-bemutátóról’ mosósze­rek ismerte téséséről. Volt már kávékóstolás is Omniá- ból. Itt lett volna az alkalom, hogy a kereskedelmi szervek az új árucikkekből bemutatót rendezzenek. Esetleg tájékoz­tatót a jövőben megjelenő árukról. Gyakoribbá kéne ten­ni ezeket a rendezvényeket. Más: nem lehetne-e megren­dezni az üzletvezetők és a vá­sárlók találkozóját, városok­ban, községekben? Vajon nem a bizalmat’ a közvetlenebb kapcsolatot segítenék elő ezek a találkozók? Ügy gondolom, igen. Más kérdés, hogy nem kampányszerűen, hanem rend­szeresen. Itt vannak előttem a közvé­lemény-kutató ívek, kérések­kel, javaslatokkal. Minden igényt kielégíteni — mert akadnak túlzók is — nyilván nem lehet. Ám, ahol javítani kell a kereskedelem és a vá­sárlók kapcsolatát, ott cselek­vésre van szükség. A vásárlók évről évre igényesebbek. Az illetékeseken a sor. hogy a hétköznapok vásór1/’iri»k A*z- revételeit csokorba gyűjtsék, s hasznosítsák rrvodké' -él, hasznára. Székács László NÓGRAD - 1969. február 352., szombat 3

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents