Nógrád, 1969. január (25. évfolyam, 1-25. szám)
1969-01-04 / 2. szám
Számadásra készülődve kétszAzharminckét- EZER HOLD föld. Ezt a területet, szántót és rétet, erdőt és legelőt birtokolja Nógrádban a 90 közös gazdaság, a több mint huszonnégyezer termelőszövetkezeti tag. Nagy hegyek, a Karancs és a Cserhát, a Mátra és a Börzsöny teszik nyugtalanná a föld felszínét, bizonytalanná a mezőgazdasági termelést. Az elmúlt néhány év alatt, mintegy 45 millió forintot költöttek a termelőszövetkezetekben a terméketlen területek javítására, az erózió megfékezésére. S bizony az egészen közeli években is legalább ennyit kell áldozni, hogy a folyókhoz tapadó termékeny völgyek táguljanak. A szövetkezeti vezetők hozzáértésének, vezetési tapasztalatának, a szövetkezeti tagok és alkalmazottak szorgalmas, ösZ- szehangolt munkájának eredménye, hogy a mostoha viszonyok ellenére is évről évre eredményesebb a gazdálkodás. Ilyen következtetésekre jutunk, ha most a zárszámadásra készülődve az elmúlt esztendőt vizsgálgaitjuk. Magasabbak a terméshozamok, nőtt a termelőszövetkezetek bevétele, a tagok és alkalmazottak jövedelme is. A búza termése 14,6 mázsa volt holdanként, s ez valamivel meghaladja a# országos átlagot. A Börzsöny szamócás és málnás kertjeiben termelték tavaly az ország exportjának majd egyharmadát. Vannak szövetkezeteink, mint a drégelypalánki Szondy, az őrhalmi Hazafias Népfront, a szécsényi II. Rákóczi, amelyek már országos hírnevet verekedtek ki maguknak. Ezekbén a gazdaságokban a gyors technikai fejlődés együtt járt az új, korszerű módszerek alkalmazásával. A gazdasági mechanizmus, az önállóbb gazdálkodás olyan erőket szabadított fel, amelyek képesek a helyi adottságokat, lehetőségeket kamatoztatni a közösség, az egyén javára. Drégelypalán- kon például a szomszédos szövetkezetek társulásával hívták életre a gyümölcsfeldolgozó üzemet. Piacuk van bőven, s így a jövedelmük sem kevés. HOSSZAN LEHETNE sorolni így a megvalósult elképzeléseket, terveket. S mindezek az eredmények azokat igazolják, akik nem féltették az önálló gazdálkodás útjára engedni mezőgazdasági üzemeinket. Pedig az elmúlt év volt a gazdasági mechanizmus első esztendeje. A termelőszövetkezetek első alkalommal élhettek azokkal a politikai és gazdasági tényezőkkel, amelyekről a IX. pártkongresszus mint megvalósítandó határozatokról beszélt. A januári, februári zárszámadó közgyűléseken bizonyára úgy értékelik majd az esztendőt, a IX. kongresszus határozatainak J gyakorlati megvalósítása 1 milliókat jelentett a nógrádi szövetkezeteknek is. A közös gazdaságok többségében jól éltek a megnövekedett önállósággal. Szélesedett a szövetkezeti demokrácia, a szövetkezeti vezetők nagyobb felelősséggel végezték munkájukat. A gazdálkodást rugalmasan igazították a piaci viszonyokhoz, sikerült növelni a közösség bevételét, a termelőszövetkezeti tagok jövedelmét. Mennyit érnek az ígéretek? Tudják, hogy van az, ha valami „készül”, abból mindig kiszűrődik valami. Aztán vagy igaz, vagy nem, Dehát arról nem hallottunk suttogni, hogy a 2. számú AKÖV személyforgalmi osztálya, köz- nyelven MÁVAUT, megszüntetni, vagy csökkenteni akarja a kora reggeli, és kora délutáni helyijáratokat! Márpedig január 2-a óta özönével érkeznek szerkesztőségünkhöz a panaszok Zagyva- pálfalváról, Zagyvarónáról, Somlyóról, Csizmadia-telepről: a MA VAUT reggeli, és kora délutáni járatai rendre kimaradnak. Ismét sok a kifogás az ellen is, hogy a gépkocsivezetők gyakran felrúgják a menetrendet: vagy később, vagy hamarább indulnak. A csütörtöki nap folyamán próbáltuk megérdeklődni a vállalat központjában: — azonkívül, hogy elkezdődött egy új év, mi történt? De a vállalat igazgatója éppen pesti vendégeivel volt elfoglalva. a személyforgalmi szakosztályvezető igazgató- helyettes szabadságon volt, a személyforgalmi osztályvezető leltározott. Nos, valóban, ahol a, vállalati vezetőknek ennyi az elfoglaltságuk, nehéz időt szentelni ilyen apróságnak, mint a megyeszékhely személyforgalma. .. Mégis előkívánkozik egy kérdés. Decemberben foglalkoztunk a helyijáratok és helyközi autóbuszközlekedés problémáival: mind a főmérnök, mind az igazgatóhelyettes, mind a személyforgalmi osztályvezető gyors változást ígért. Vágy- nem figyeltünk jól oda, és a gyors változáson a hamar! romlást értették ezek az elv- társak, vagy ígéreteik súlyá val, hitelével van valami baj, vagy egyszerűen képtelen erőt venni azokon az állapotokon, amelyek a tavalyi év második felében kialakultak Bárhogyan is van, a megfelelő következtetéseket le kell vonnia, most már talán nem csupán a 2. számú AKÖV vezetőinek, de az Autóközlekedési Vállalat Vezérigaga- tóságának is. Csizmadia Géza lUlíllíos tervek 1969-re Mire készül az OTP, az IKV, a KPM, az SH és a sütőipar? Az 1969-es év terveiről érdeklődtünk telefonon néhány kommunális jellegű intézménytől. íme a válaszok: Országos Takarékpénztár, Magyart József helyettes igazgató: — Ebben az évben hatvanmillió forintot várunk a megye lakosadtól takarékbetét formájában. Az év folyamán 858 ezer totó- és csaknem 6 millió lottószelvényt tervezünk eladni. Ingatlankezelő Vállalat, Nagy Imre főmérnök: — Lakások felújítására 3 millió, hibaelhárításokra 2 millió 200 ezer forintot terTermészetesen mindezek mellett nem lehet elhallgatni, hogy a kedvezőtlen körülmények között gazdálkodó ter- mélőszövetkezetek fejlődése lassúbb volt, mint ahogy vártuk. A gyengébb természeti adottságok, a szerényebb géppark, kevesebb műtrágya, s egyéb eszközök hiányában nem tudtak olyan hatásosan élni áz önállósággal, az önállóság kínálta lehetőségekkel, mint a jobb termelőszövetkezetek. A gyengébb gazdaságokban nem sikerült kihasználni teljes egészében az ártámogatásos rendszer előnyeit sem. Pedig az hatásosabb volt minden korábbinál, hiszen leginkább ösztönözte a termelésre, az árutermelésre, a jövedelmező gazdálkodásra a mezőgazdasági üzemeket. Így aztán a mostoha viszonyok között gazdálkodó szövetkezetekben a tagok jövedelme sem több hét—nyolcezer forintnál. MINDEZEKRŐL A TAPASZTALATOKRÓL beszélni kell, beszélni muszáj a zárszámadó közgyűléseken. Ott is, ahol eredményes volt, a vártnál - jobban sikerült az esztendő. A ( gazdálkodás, a vezetés őszinte, a valóságnak megfelelő eiern-, zése elengedhetetlen a mostoha körülmények között gazdálkodó, szerényebb eredményeket mutató szövetkezetekben. Hiszen a közösség erősítése jelenti Nógrádban a következő esztendők legfontosabb, leglényegesebb tennivalóit. Ezekben a gazdaságokban dolgozik a termelőszövetkezeti tagok többsége. E szövetkezetek erősítésével, szilárdításával mintegy 15 ezer ember körülményei javulnak. Az elkövetkezendő évek eredményes munkájához azonban elengedhetetlen, hogy a szövetkezeti Vezetők és tagok kellő komolysággal, felelősséggel tárgyalják meg az elmúlt esztendő gazdálkodását, a vártnál jobb és a szerényebb eredményeket, hogyan lehet átlépni a gyorsabb haladási akadályozó gondokat. vezünk költeni. 310 lakást kötünk be a gázfűtési vonalba, ezek költsége több mint négymillió forint lesz. Kis beszerzésekre 800 ezer forintot költünk majd. A távfűtés várható évi összköltsége több mint 29 és fél millió forint. KPM Közúti Igazgatóság, Bukovics József mérnök: — Örömmel jelenthetem, hogy ebben az évben eltüntetjük az utolsó makadámutat is. A megye valamennyi útja por- talanított lesz. Közel negyven- millió forint értékben végzünk munkálatokat 1969-ben. A megye 955 kilométer hosszúságú útvonalaiból 324 kilométeren változik majd meg az útburkolat. Statisztikai Hivatal, Balogh József osztályvezető: — Az első negyedév végére különkiadvánnyal jelentkezünk, melyben Nógrád megye munkaerő-gazdálkodásának adatait tesszük közzé. Nem sokkal ezután megyénk termelékenységének mutatóit dolgozzuk fel, melyben foglalkozunk Nógrád utóbbi éveinek termelékenységi adataival, viszonyítva az országos grafikonhoz. Év végén a megye huszonöt éves fejlődéséről állítunk össze egy kiadványra való gyűjteményt. Sütőipari Vállalat, Rozgonyi Aladár igazgató: — Az év munkálatait a minőség további javítására terveztük. Űj, a korszerű sütőipari technikával ellátott üze met építünk Pásztón, tízmilliós beruházással. A salgótarjáni kettes üzemet a hatmillió forintos bővítés után a sütemények gyártáséra állítjuk majd át. Üj üzemet indítunk Rétsá gon is, ahol egy iskolát építünk át korszerű sütőipari egységgé. Hárommillió forintért építünk TMK-garázst és raktárt, növeljük a gépkocsi- parkot is. Öt szakboltot kívánunk létesíteni, kettőt Salgótarjánban, a többit Balassagyarmaton, Érsekvadikerten, Homokterenyén. — 1969-ben 120 millió forint értéket szeretnénk termelni. Román Dénes A szokásosnál nagyobb felelősséget az új helyzet követeli. Ugyanis a korábbi évektől eltérően most egyetlen szövetkezeti zárszámadást sem erősítenek meg a tanácsok. A megnövekedett önállóság jele ez is, hogy a termelőszövetkezetek nem a járásnak, nem a megyének, hanem saját maguknak készítenek zárszámadást. A SZÖVETKEZETI VEZETŐK és tagok egymás között kell, hogy megbeszéljék a tapasztalatokat. A dicsérendő eredmények mellett szólni kell azokról az objektív és szubjektív tényezőkről is, amelyek egy sor termelőszövetkezetben mérsékelték a politikai és gazdasági ösztönzők hatását, a jövedelmet is. Mert, ahol a való helyzetre épül a vezetőség beszámolója, ott a hozott határozatok a reálisak. A tagok szemét nem hintették tele porral, élesebben látják az utat is, amelyen haladniok kell, hogy a következő esztendők még sikeresebbek, még eredményesebbek legyenek a tavalyinál. Vincze Istvánná Lelkes fiatalok PUinyben a tömegkultúra legfőbb eszköze és közvetítője a televízió. Működik a községben a művelődés} otthon és a könyvtár is — mindkettőt számosán látogatják — azonban mind a fiatalok, mind az idősebbek kényelmesebbnek tartják a szoba-kultúrát. A művelődési otthonba jobbára azért mégis a fiatalok járnak el, a kiszesek Esetenként közösen nézik a televíziót, s összekötik egy kis táncolással. Azonban kevesen vannak lelkes fiatalok. Gond, hogy sokan eljárnak a községből dolgozni. Juhász Gyula, a KISZ-titkár sem dolgozik otthon. Szerencse, hogy Horváth Erzsiké, a gazdasági felelős, a termelőszövetkezetben dolgozik, s bizony a legtöbbször ő a „motorja” az alapszervezetnek. Valach János párttitkár is úgy vélekedik a fiatalokról, hogy szervezettebben kellene tevékenykedniök. Mind a művelődésben, politikai oktatásban, társadalmi munkában, mind a közös szórakozásban. Egyik fontos feladatának tartja a kiszesek támogatását. S ez nem véletlen, hiszen közülük kerülnek ki a jövő párttagjai, a község utánpótlása NÓGRÁD — 1969. január 4., szombat 3 Becsületes munka volt Még a karácsonyi nagy vásár idején mondotta, az egyik eladó a salgótarjáni Centrum Áruházban: tessék elhinni, akkor vagyunk boldogok, ha válogatnunk kell az áru között — pedig ez a fárasztóbb —, és ki tudjuk elégíteni a vásárlók igényeit. kívánságait, minisem azt mondani; sajnos nem szolgálhatok vele, még a raktáron sincs. Ez a mondás ma is visszacseng, hiszen azt állapíthatjuk meg belőle, hogy megyénk kereskedelmi dolgozóinak nagy többsége a vevőkért van, s csak akkor boldog, ha megelégedéssel távoznak a vevők a pult másik oldaláról. Mindjárt ebből fakad az is, hogy kijelentsük mi is: az ünnepi és az év végi nagy hajrában megálltak helyüket a kereskedelem dolgozói, becsületes munkát végeztek egész éven át. Vállalták 1968 első napjainak nagy munkáját, tevékenykedtek az egész évi ellátás zavartalanságáért, s ott voltak a pult másik oldalán karácsonykor és szilveszterkor egyaránt. Közülük nem egy a dupla műszakot vállalta csak azért, hogy kielégítse a vásárlók igényét, mindenki elégedetten távozzon akár a Centrum Áruházból, a Pécskő Üzletházból, az élelmiszer-kiskereskedelmi vállalat boltjaiból, a vendéglátóipaíi egységekből. Munkájukat azonban csak akkor értékelhetjük igazán, ha nem az elmúlt hetek forgalmát vesszük alapul, hanem leírjuk egész évi tevékenységük eredményét Hiszen a megye 720 állami és földművesszö- velkezeti boltjában, a több mint 400 vendéglátóipari egységben, a három szállodában, és a 28 TÜZÉP- és gázcseretelepen az alig négyezer kereskedelmi dolgozó több mint 2,2 milliárd forint értékű forgalmat bonyolított le az elmúlt esztendőben. Ez a forgalom 1967-hez viszonyítva több mint 200 millió forinttal magasabb. Ha pedig még azt is hozzá vesszük, hogy ezt a horribilis összeget dekákból, centiméterekből, darabokból és literekből kellett kiszolgálni, átérezhetjük a pult másik oldalán álló, de mindig mosolygós kiszolgálók, eladók derekas munkájának jelentőségét. Summázva: az új gazdaságirányítási rendszer első évére —, ha kisebb zökkenőkkel is, de megfelelően készült fel a kereskedelem és dolgozóiKöszönet ezért a munkáért az állami és a földművesszö- vetkezeti kereskedelemnek! Ezekben a napokban újabb nagy feladat megoldása hárul a kereskedelmi dolgozókra. Nem egy helyen olvashatjuk: „Elnézést kérünk, leltározunk.” De mindjárt arra is felhívják figyelmünket, hogy hol találhatjuk a legközelebbi üzletet, ahol bevásárolhatjuk mindennapi szükségleteinket. Üj dolog ez a figyelmesség, méltó a szocialista kereskedelemhez. Ez a munka azonban korántsem könnyű, még- akkor sem, ha szinte láncszerűen, s nem egyszerre készítik a leltárokat. Ezer és ezer cikket, áruféleséget kell megmozgatni ahhoz, hogy a valóságnak megfelelő leltár készüljön el. A megyében mintegy 150 millió forint értékű árut mozgatnak meg az eladók, —, csupán az élelmiszer-kiskereskedelmi vállalatnál több mint ötmillió forint értéket ahhoz, hogy helyes legyen a reprezentatív felmérés, a készletleltár, hogy megfelelően állapítsák meg az úgynevezett átlagárrést, ami 1969-re nagyon fontos egy kereskedelmi vállalat számára. Több üzletben, mint a salgótarjáni Centrum Áruházban vagy az iparcikk-kiskereskedelmi vállalat egyes üzleteiben már a két ünnep között végeztek ezzel a munkával. Máshol ezekben a napokban folyik a leltározás, de úgy, hogy a vásárlók ne érezzék ennek kárát. Éppen ezért a kereskedelem dolgozói vállalták a túlóráztatást, vállalták a többletmunkát, hogy mielőbb a vásárlók rendelkezésére álljanak, nem utolsósorban pedig azért, hogy növekedjék a forgalom, hiszen ezzel teremtik meg az idei nyereség ősz- szegét. Sem a két ünnep között, sem ezekben a napokban nem érezhették a vásárlók a leltározások hátrányát. Jó szervezéssel és nagyszerű, becsületes munkával látták el ezt a feladatot is a kereskedelem dolgozói. Ezért is mondhatjuk: egész elmúlt évi tevékenységük becsületes munka volt. Űj év, új és nagyobb feladatok. Mi hisszük, hogy az új gazdaságirányítási rendszer adta ' lehetőségek, az elmúlt évi tapasztalatok csak hasznosak lesznek ebben az évben a kereskedelem számára. Márpedig, ha ezekkel megfelelően kalmárkodnak, akkor az idén sem lesz baj, több áruval, nagyobb választékkal várják az idén is a vásárlókat. Ez oe- dig a kereskedelem és a vásárlók egyforma érdeke. Somogyvári László Házasság hosszú távra Hasznos — Toronto — Hasznos H árom szó, két település- név. így önmagában keveset mond, legfeljebb sejtet. A kis falu és a tengerentúli világrész nagy városa között sok ezer kilométer a távolság. Azonban nem akkora, hogy egy fiatalember vissza ne jöjjön a messziség- böl — ha a szive kényszeríti. Csépe Pista alig tizenöt éves volt, amikor ama tragikus napokban magával ragadta a kalandvágyó ifjoncok áradatft. Végigvergődte Európát, mígnem eljutott Kanadába. A hirtelen rászakadt nehézségek között azonban nem hagyta cserben a szerencse sem. Az oly sok elkallódott fiatalunk közül az egyike azoknak, akik ismerősökhöz, méghozzá évtizedekkel ezelőtt kivándorolt hasznosiakhoz került. Azóta többször járt itthon a szüleinél. S most úgy jött, hogy hazájabeli kislányt vesz feleségül. Tavaly ismerték meg egymást, s akkor szövődött a szerelem. A szülői háznál keressük Pistát. Nagy a sürgés-forgás, disznót vágtak, ég a munka mindenki kezében. /I kis ház udvarán egy legújabb kiadású Opel kocsi áll. A férfiak közül kiválik egy vállas, jóképű fiatalember, 6 Csépe István. — Ami történt, megtörtént — meséli Pista a hirtelen rendbe tett asztal mellett. — Szerencsére ismerősökhöz kerültem. Valamire vinni csak ilyen támogatással lehet. így is azonban az utóbbi két esztendőben tizennégy, tizennyolc órát dolgoztam, hogy előteremtsem az utazásokra a pénzt... — Hol dolgozol? — Az egyik nagy kórházban alkalmaztak beteghordónak. A második műszakot pedig lakatosmunkával, szereléssel, fuvarozással töltöm. Naiv dolog lenne azt hinni, hogy könnyen potyog odakint a pénz. De aki akar, az tud takarékoskodni. Én szeretek dolgozni, s nem szeretem a nehezen szerzett pénzt elszórni. Akadnak közöttünk sokan, akik még haza sem tudtak jönni emiatt. A nagy munka félbeszakad a beszélgetés idejére. Hiába, minden szó, amit Pista kimond, jólesik a szülőknek, ro. konoknak. — Odakint nem leheteti volna megnősülni? — Lehetett volna, de én Piroskát szerettem meg ... Csépié Pista nem mondja ki. azt, amit így fogalmaznak Hányó Sándorék, a Piroska szülei, akiket ugyancsak meglátogattunk: — Mi nem állunk a lányunk útjába, mert szerintünk mindenki ahhoz megy férjhez, akit szeret — mondja Tíz édesanya. Kissé felhős lesz az arca, de reménykedve fűzi hozzá: — Ha majd hazajönnek,1 a két fiatal nem húz kétfelé. A szülők beletörődtek a megváltoztathatatlanba, de nagyon bíznak a fiatalok visszatérésében. — Pista februárig maradhat. Nagyon jó lenne, ha együtt mehetnének, de nem hiszem, hogy sikerül addig elintézni a hivatalos tennivalókat — magyarázza az édesapa. Kanyó Sándor kőműves. Az elmúlt húsz évben már csaknem újjáépítette Hasznost. Szorgalmas, igyekvő ember. Így vélekedik a vejéről: — Pista nagyon szorgalmas fiatalember. Ügy érzem, jó kezekbe kerül a lányunk. S azért még marad nekünk ís egy kislány. De őt már nem engedjük ilyen messzire, ha sor kerül rá — jegyzi meg, s kacsint. Kanyó Piroskával Pásztón találkoztunk a földmüvesszö- vetkezet háztartási boltjában. Az érettségi óta itt dolgozik az üzletben. Kitanulta a kereskedelmi szakmát. Ügy vélekedik, Kanadában is dolgozik, hiszen segíteni szeretné a férjét, hogy valamivel kényelmesebben élhessenek, s ne kelljen dupla műszakot teljesíteni. A hasznost fiatalok hétfőn tartották az esküvőjüket. A nagy-nagy öröm mellett a szülők szívé ben szomorúság is lopózott — hiszen sok ezer kilométem van Torontó. Pádár András
