Nógrád, 1969. január (25. évfolyam, 1-25. szám)

1969-01-12 / 9. szám

Szirénázva a gyógyítóhely felé Lassan éjfél. A televízió már régen lehunyta szemét. A rádióban messziről érkező mu­zsika. Kellemes meleg a ké­szenléti szobában. Kint der­mesztő a hideg. A szoba pá­rája jégvirággá kristályosodik az ablakon. Az ügyelet nyu­godt éjszakában reményke­dik. .. Varga Lajos és L ongaver István gépkocsivezetők este 7- kor. Endrei Endre és Tamási Gyula ápolók reggel 7-kor áll­A szolgálatvezető rádiótelefo­non tartja az összeköttetést tak szolgálatba, s lesznek ké­szenlétben reggel 7 óráig. — Berreg a telefon. A szol­gálatvezetői szobából hallat­szik; — Tessék! Itt a mentőállo­más. .. Igen... Máris indul­nak. .. Bartók Mihály szolgá­latvezető beszól a készenléti­be; — Zagyvapálfalvára fiúk. Longauer István mér a gép­kocsiban ül, melegíti a motort. Endrei Endre átveszi a beutalt címéről, adatairól készült fel­jegyzést, s már robognak is a városban. A söl’őr keze, sze­me, reflexe biztos. A havas, jeges úton megcsúszik a Nisa. leengedik az orrunk előtt, pe­dig tudják, hogy nálunk a vészjelzés nem lehet bekap­csolva indokolatlanul. A vonat meg sokszor csak tíz perc múlva jön. Az is előfordult már, hogy negyed óráig áll­tunk, vonat nem jött, így hát felnyitották a sorompót. Most is már a tizenötödik percben járunk a várakozás­sal. — Fordulj me? Pista, menjünk körbe - szól az ápo­ló. Tolatunk a legközelebbi ut­cáig, megfordulunk, indulunk visszafelé. A régi úton köze­lítjük meg a lakást. Fiatalembert hoznak ki a házból, beültetik a mentőbe, s robogunk a kórház felé. Né­hány perc múlva már a kór­ház inspekciós szakorvosa vizsgálja a beteget. A folyo­són találkozunk a másik men­tőspárral, Vargával és Tamási­val. ök Salgótarjánból hoztak vajúdó fiatalasszonyt. öt perc múlva ismét a ké­szenléti helyiségben ülünk. Az ápolók az adminisztrációt készítik. A kocsivezetők be­szélgetnek, átfázott kezüket a radiátor felett dörzsölgetve. Üjabb hívás, Vizslásra. Idős nőni súlyos tüdőgyulladással. Varga Lajos kocsija fut ki a kapun, s a néhány perc alatt lehűlt motor szuszogva veszi a túrát. A kilométeróra a nyolcvanas számnál állapodik meg. Pálfalván szembejövő Warsawa sűrűn biluxol ref­lektorával; megállást kér. A személygépkocsiból magas fia­talember lép ki, s szalad a mentőhöz. Ö az inspekciós körzeti orva«. kazal lenne előttünk, nagy bá­lába gomolyadik ismét a köd. Fék. A kocsi oldalra csúszik. Már csak lépésben tudunk menni, hogv a bekötő utat megláthassuk. Irányjelzés, for­dulunk. A nappal megolvadt hó jéggé fagyott a földúton. Szinte a szerencsére kell bíz­nunk magunkat, hogy a szűk fahídon ne csússzon meg a ko­csi. A vasúti átjárónál érdek­lődünk; — A majorban lakik a né­A volánnál: Longauer István ni. Ég a villany a ház előtt — tuunoja a vasutas. Mélyre süppedt keréknyom­ban pattog a kocsi. Az üt kö­zepe az alvázat súrolja; csak fel ne akadjunk. A ház előtt a gazda vár. Anyósa beteg. A mentősök szaladnak a hordággyal, s egy perc múlva a nénike már az autóban fekszik. Az útra nem tudunk felka­paszkodni, megpörög a kerék. A ház mögé ereszkedünk, on­nan szaladunk neki az emel­kedőnek. Ahogy felérünk az útra, tátongó gödör kénysze­rít fékezésre. Óvatos nyomás a fékpedálon, s a kocsi puhán átrugózik a földgyűrődésen. Visszafelé már a halállal futunk versenyt. A néni egy­re fehérebb, egyre iázasabb. Pulzus, szívműködés elégtelen. Most nem lehet akadály sem a köd, sem a jeges út. Egyet­len biztosíték a veszély elke­rülésére, a gépkocsivezető ügyessége, gyakorlata. Salgótarjánban már tiszta utat világítanak meg a ni- ganygőz-lámpák. Varga Lajos nagyot sóhajt, amikor a kór­ház előtt megállunk; ez is si­került. A nénit már várja az ügyeletes orvos, a mentőket pedig a többi segélykérő hívá­sa: Karancsberénybe szülőasz- szonyért, Rónabányára vérző, Salgótarjánban gyomorgörcs­ben szenvedő betegért kell menni. Felbúg a motor, elindulnak, hogy függetlenül a ködtől, hó­tól, jégtől, biztos gyógyító ke­zek közé segítsék a rászoruló­kat. .. Román Dénes !\ tminkAsmozns'om harcosai — moovénk szülötte! „Nckfink is lesz gicrinekiink — érte...*' — A Mannlicher jó puska volt. Keményen kellett fogni, de biztosan célba talált. Nagy Béla tizen kilences vöröskatona szá­zadparancsnok egykori legénye emlékezik így, vállán hetven évvel, elméjében eleven emlékekkel. Igaz, aligha lehet feledni, hogy valaha az azóta legendás hírű Szalvay Mi­hállyal, Andrással, Jánossal küzdött egy sor­ban Somos fölött meg Tiszolcnál. Vitézségéért azzal fizetett, hogy meg kellett válnia a Sal­gótarjáni Acélárugyártól — a Tanácsköztár­saság bukása után nem szívesen látták ott azt, aki harcolt érte, Így lett bányászlegény Chvoj József. Csákánnyal fejtette, csillével tolta a Gyurtyános szenét, metán-betörés ron­tott rá a Pécskő alatt. A bányamérnökség mé­rősegédjeként napi tizenkét—tizennégy órát dolgozott, utazott. A háborús évek eleién a mai bányamúzeum helyén fejtette a fekete gyémántot. Ekkor már Szolnoki Józsefnek, titkon pedig Szolnoki elvtársnak hívták. — Tizenhétben Oczel Jánossal, Bette And' rással, Petries Jánossal, Szoó Pállal együtt voltam szakszervezeti tag — emlékezik a ve­terán. — Benkő Antal, 8 a már említett Pet­ries hét évvel később ismertetett meg az il­legális mozgalommal. Immár negyvenhárom éve vagyok a párt tagja. Az igazság kedvéért egészítsük ki ezt azzal, hogy mindvégig lelkes, harcos tagja. I926~ban éppen ezért utasították ki Magyarországról. Édesapja Csehszlovákiától települt át ha­zánkba. Az öreg Chvojnak kenyérgondjai közepette nem jutott ideje arra, hogy a ho­nosítással törődjék. Fia 1927-ben térhetett vissza, de szentül meg kellett fogadnia, hogy semmiféle politikai megmozdulásban nem vesz részt. Nem bűne, de érdeme, hogy ezt az ígéretét nem tartotta meg. — Meg kell hagyni, a Sztankovszki és a Szerencsés detektív nem tévedett, amikor kommunistának tartott — így Szolnoki József —, szaglászott is utánam eleget Nekik a szi­matuk volt jó, nekem a lábam . . Akkoriban a fővárosból, a Hernád utcából hordtam a propagandaanyagot. A vonatról hol Vizsláson szálltam le. hol Pálfalván. Szerencsés viszont szerencsétlenségére Tarjánban várt, persze hiába. Évtizedek távolából könnyű megmosolyog­ni a pórul járt detektívet; de ennek a inai mosolynak temérdek, akkor átérzett szoron­gás volt az ára. — Minek tagadnám, hogy magam is féltem a lebukástól, — folytatja az illegális harcos. — Nem, nem a veréstől; ha más kiállotta, kiállottam volna én is. Azzal, hogy túljárok, a Horthy-rendőrök eszén, bebizonyítottam az eivtársaknak, hogy óvatossággal, konspiráci­óval teljesíteni lehet, amit a párt követel, A sors tragikomédiája, hogy Szolnoki Jó­zsefnek a felszabadulást megelőző hónapok­ban kellett felöltenie a gyűlölt fasiszta meg­szállók egyenruháját. A németek abba öl­töztették, így került hadifogságba. A szabad, a szocializmust építő hazában töretlen, sőt fokozódó hittel folytatta a párt­munkát. Volt párttitkár, oktatási felelős, szer­vező titkár, tevékenykedett a szabadsághar­cos szövetségben. A munkában elöl járt, er­kölcsi vagy anyagi megbecsülésért sosem tü­lekedett. Kitüntetésén, a Szocialista Hazáért Érdemérmen a kommunista szerénység fénye is csillog. Az elismerés sugarából megérde­melten jut Szolnoki Józsefnének is. Ő csak fiatalasszony korában tudta meg, hogy a fér­je kommunista. A házaspár mégis vállalta a* ezzel járó kockázatot. Tudta, hogy neki is lesz gyermeke, a sok millió proletár jövőjéért fáradozva, a saját fiáért szintén dolgozott. A fiú elektromérnök. — Nem, nincs kocsija —, rázza fejét Szol­noki József. — De két unokánk, az van! — b. — «• Legfontosabb a tanulás Kilenceier nő oktatására készülnek a rétsági járásban Az elmúlt év tapasztalatai­ról, az idei év terveiről ér­deklődtünk Hajdú Pálnénál, a rétsági járás nőtanácsának titkáránál. — 1968-ban felmérést vé­geztünk, hogy milyen szinten áll a járás nőinek átlagos mű­veltsége. A tapasztalat nem ad okot elbizakodásra, annál többet a cselekvésre. Igaz, 1960-tól inkább a termelésre, a termelékenység növelésére, a munkafegyelem megszilár­dítására agitáltuk asszonya­inkat, lányainkat, így a mű­velődésükre nem tudtunk kel­lő gondot fordítani. A terme­lésben azóta szép eredménye­ket értek el. s ezek a sikerek állandósultak. Ebben az év­ben már az asszonyok képzé­se, műveltségük gyarapítása lesz az elsődleges, legfonto­sabb feladat. — Milyen tévéseket tesznek a terv sikeres megvalósítása érdekében? — Szeretnénk létrehozni egy pedagógiai bizottságot —. amely a nőtanács állandó bi­zottsága mellett működne. Feladata lenne, hogy pontos tematikát készítsen az okta­tások anyagairól, pontosabban kidolgozza az oktatások me­netét. A bizottságot olyan pe­dagógusokból szeretnénk ösz- szeválogatni, akik tagjai a TIT-nek. ígv ők maguk is tudnak a nők továbbképzésé­ben szerepet vállalni. Az ok­tatásokat a téli hónapokban rendezzük, amikor a mező­Varga Lajos és Tamási Gyula mentőbe rakja a súlyos beteg asszonyt de a gépkocsivezető ügyesen egyenesbe hozza a kormány­nyal. A szembejövő járművek tisztelettel lelassítanak, s az út szélére húzódnák, hogy gépkocsinknak ne kelljen csökkentenie a sebességet. A felüljáró után az első utca balra. A saroktól nem mesz- szire leeresztett sorompó. Meg­állunk. A sofőr fényjelzéssel kér átbocsátási —, hiába. A sorompó nem mozdul, a vo­nat sem jön. Beszélgetünk: — A legtöbb kellemetlensé­get a sorompók okozzák. Na­gyon sok esetben hiába hallják a szirénát — mégis — Vizslásra mennek? Igye­kezzenek, súlyos. Pulzusa már nincs. Gyorsan, baj társak. A sofőr bekapcsolja a forgó­tükröt, s a kékespiros lám­pa messzire figyelmeztet az elsőbbségadásra. A város szé­lén köd fogad. A nyolcvan ki­lométeres sebesség nem biz­tonságos. Csökkenteni kell. Bekapcsoljuk a ködlámpákat. A reflektor fénye tükörcsl- kokban fut az úttesten. Jege- sedik az aszfalt. Fáról a ko­csi. Tisztul a levegő, szűnik a köd. Gyorsítunk. Alighogy a mentőautó sebessége visszaáll a nyolcvanra, mintha szalma­Hazánk tájföldrajza öt kötetben , Egyedülálló, nagy tudományos és társadalmi jelentőségű új sorozatot indított el az Akadémia Kiadó. Hazánk termé­szetföldrajzi viszonyairól, a népgazdaság számára hasznosít­ható adottságokról, a legújabb kutatások eredményeire tá­maszkodva nyújt alapvető értékelést, korszerű tájföldrajzot a magyar geográfia és rokontudományai rég; adósságot tör­lesztő sorozat. A szerzők az ország tájföldrajzát nagy tájakra bontva ter­mészetföldrajzi tájértékelést végeznek. „A dunai Alföld” cí­mű sorozatindító kötet az egész Alföld természeti, földraj­zi jellemzésével, a gazdasági adottságok értékelését tartal­mazza. Az Alföld öt Duna-melléki középtája a Duna menti síkság, Duna—Tisza közi hátság, Bácskai hátság, Mezőföld, Dráva ment; síkság felszínének, éghajlatának, vizeinek, ter­mészetes növény- és -állatvilágának, valamint talajainak elemzését nyújtja. A mű tudományos és gyakorlati jelentőségét emeli az a tény, hogy ilyen mélységben elsőként tárja fel és értékeli társadalmunk természeti földrajzi környezetét. Hasznos ké­zikönyv is lesz a földrajz és társadalomtudományok művelő­inek, tervezőknek, pedagógusoknak nélkülözhetetlen adattá­ra. és a földrajz iránt érdeklődőknek gazdag ismeretanyagot bemutató tárháza. gazdasági munka nem vonja el a nőket az előadásoktól. Több megyei előadót szeret­nénk meghívni, akik politi­kai és gazdasági előadásokkal gyarapítanák a járás nőinek ismeretét. A pedagógusok, or­vosok előadásai pedig az ál­talános műveltség színvona­lának emelésére irányulnak. Mintegy kilencezer nő taní­tására készülünk. — Hogyan képezik tovább * nőtanácsok vezetőit? —- A közeljövőben Igen fon­tos feladatuk lesz a községek titkárainak. Tevékenyen részt vesznek majd a termelőszö­vetkezetek zárszámadásainak politikai előkészítésében. Ezen kívül sok egyéb feladat is há­rul majd rájuk ez évbem Ezért fontos, hogy a januári továbbképzésen a rétsági tit­kárnők is részt vegyenek, hogy minél hatékonyabban, szervezettebben végezhessék munkájukat 1969-ben. — Említette az év egyéb fel­adatait. Ezek? — Ami már megszokott: 3 nők, anyák, gyermekek nap­jának megrendezése minden községben. Az idén megren­dezzük Nógrád községben a várnapot, amelyen a rétsági asszonyok jelentős szerepet vállalnak a népviseletek íel- vonultatásában, a program lebonyolításában. Itt megis­merkedhetnek majd a kor tör­ténelmével, a vár történetével is. Az idén is rendszeresen meglátogatjuk a gyermekott­honokat, ünnepekkor meg­ajándékozzuk az állami gon­dozottakat. Tovább szeretnénk bővíteni a nevelőszülői háló­zatot. Eddig tizenegy család vállalta állami gondozott gyermekek nevelését, s most újabbak jelentkeztek nevelő­szülőnek. Idén is indítunk sú- tő-főző, szabás-varrás és kézi- munka tanfolyamokat. Országút —szédítő magasban A világ legmagasabban fek­vő országútin a ladakhi Lob­ból a himalájai Manaliba ve­zet. s a tervezettnél két hó­nappal rövideb b idő alatt épült fel. A 460 km hosszú út helyenként 5332 m magasság ban szeli át a hágókat. NÓGRÁD - 1969. januái 12., vasárnap S

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents