Nógrád, 1969. január (25. évfolyam, 1-25. szám)

1969-01-12 / 9. szám

K«n<r.a»>IFO

Amiért megkeresik a hibákat

Az építésvezető-helyettes akkorákat iuait. nogy zeng a környék. Tóth József asztalos brigádvezető már előkerült, de Langát, mintha a föld nyelte volna el, pedig biztos, hogy bent van a huszonhár- mas épületben. Lukács Gábor a torkát tapogatja, hideg van. tizenkét fokot mértek, berekedt, legyint, nem kiabál tovább. majd előkerül a festő brigádvezető is. Bemegyünk az építésvezetői irodába, ahová rövidesen befut Tóth „kontrája”. Cseh Béla asztalos brigádvezető. E miatt a kontra-ügy miatt jöttem én ide. az Arany János utcai lakásépítkezésre.

Még mielőtt bárki félreértene, nem peres ügyről van szó. Éppen ellenkezőleg. Tóth Jo- zsej, Cseh Béta, Banga Gyula és Kovács Imre brigádjának a lehető legnagyobb megértéséről. Alig egy hónapja, hogy erről az építkezésről tudósítottam: Kronovettér István ifjúsági szocialista vízszerelőbrigádja garanciát vállalt az általa szerelt vízvezetékekért, csapokért. Most egy másféle kezdeményezés érett meg arra, hogy közkinccsé váljon. A két említett asztalos, illetve festőbrigád között ugyanis tavaly március—április óta újszerű egyezség van: rendszeresen megkritizálják egymás munkáját. Első hallásra ez nem sokat mond» hiszen egy kis rosszmájúsággal akár megkérdezhetném, ugyan ki nem talál hibát a más munkájában? És tulajdonképpen így. de valahogy mégis egészen másként kezdi Cseh Béla is a momdókáját:

— Az ember úgy sem tudná elviselni, hogy pillantás nélkül elmenjen a szaktársa kezemunkája mellett. S ha már ránézett, észre kell vennie azt is, van-e benne hiba. Az pedig mindig akad ...

— Persze, legszebb öröm a káröröm — kajánkodom.

— Hát éppen ez az — veszi át a szót Tóth József — hogy mi ezt a szót kihúztuk a szótárunkból. A mi brigádunk a nagyobb. Nyáron hét-nyolc szaktárssal is dolgoztam. Cseh Béláék hárman voltak, s jobbára a telepen előregyártottak. Aztán kihozták a holmit ide, az építkezésre, s persze

ők is dolgoztak itt helyben. De több idejük, modjua volt végignézni. mi az, amit mi aznap elvégeztünk.

— Volt például olyan eset: csináltuk az ablakkeretek illesztését — mondja Csen Béla. — S hát elég gyenge, köny- nyű tokok ezek. Amikor beüvegezték, észrevettük, hogy a megnövekedett súly lehúzza az ablakot, s akármilyen jól is elvégezte az asztalos a pászítást, az átadás után rövid idő múlva az ablakok nyitáskor-csukáskor súrolni fogják a párkányt. Hát ki az, aki ezt el tudta volna hallgatni...

Közben megérkezett hanga Gyula is, az egyik festőbrigád vezetője. Cseh rámutat:

— Neki is van kontrája: Kovács Imre. Ügy alakult azonban, hogy el kellett mondanunk a véleményünket a festőknek is. Tudja, az asztalos és a festő munkája kapcsolódik egymáshoz. És megtörtént például, hogy a mázoló, amikor a kész ablakokat, ajtókat mázolta, a lakk becsurgott a zárakba, beragadtak. ki kellett szerelni, megtisztogatni, visszaszerelni, s persze a festővel is korrigáltatni a hibát. Hogy ez ne ismétlődjék többet, javasoltuk a festőknek, egy darabka papírral védjék meg a zárat mázolás közben.

— Mi pedig — replikázilc Langa — azt javasoltuk, hogv mázolás előtt lehetőleg ne szereljék be a zárakat.

— Ezt meg is csináltuk, meg is csináljuk — bólint rá Tóth is Cseh is —, kivéve az előregyártott bútoroknál, amelyeket készen kapunk mj is.

— Ennek a kontra-meózás- nak van-e valami kézzelfogható eredménye? — kérdem.

— Annyi — felel először Cseh —, hogy hirtelenében nehéz is elsorolni. De ami a legfontosabb: az átadás, ugye, mindannyiunk közös ügye. Hogy az a határidőben vagy határidő előtt megtörténjen. Ezért, ha egymást figyelmeztettük a hibákra, az meggyorsította ,a munkát, mert legközelebb már nem követtük el ugyanazt a hibát, az átadás is simán lezajlott, és az átadás után sem maradt sok javítanivaló.

— A másik előny pedig az

— fűzi hozzá Langa Gyula —,

hogy a kölcsönös bírálatból együttműködés'lett. De ehhez tudnia kell, hogy mindez hogyan zajlott le. Letelt például a műszak, s a brigádok megnézték egymás aznapi munkáját. Ez olyan zsűrizés nálunk. No, a zsűri elsorolta, milyen hibákat talált. Amelyik brigádnál aznap több volt a hiba, munkaidő után. hazafelé, az fizette a pohár sört. Sörözés közben pedig van mód megbeszélni, hogy például mennyi munkaterületre éjiesek a festők. S ha én ezt mondjuk száznak veszem, ők százhúszat adtak. Az pedig szinte bűvölte a festőket, hogy százharmincat—száznegyvenet teljesítsenek.

— Ez hatott — mondja Tóth József — mindannyiunkra, mert hát rendes munkásember nem szereti, ha a másik szaktárs a „sarkát tapossa”.

Miután megtudom, hogy a kontra-meo jót tett a pénztárcáknak is, hiszen a nyáron az asztalosok, festők prémiummal együtt nem egyszer négyötezer forintot is megkerestek havonta, a másik íróasztalhoz fordulok, ahol Horváth János építésvezető és Erdélyi Gyula. a beruházási vállalat műszaki ellenőre éppen egy_ jegyzőkönyv összeállítása fölött görnyed.

A műszaki ellenőr válasza rövid:

— Az épületet dicsérettel vettük át. Olyan hibát, amelyet az asztalosok, festők kezemunkája idézett volna elő. és értékcsökkentést kellett volna alkalmaznunk, nem találtunk.

Tudomásom szerint a ház lakói is észrevették, hogy a kontra-meónak van értelme. És éppen ezért a négy szocialista brigád kezdeményezését közkinccsé téve, ajánljuk valamennyi brigádnak, követésre. És figyelmébe azoknak is, akik az utóbbi időkben kétségbe vonták, hogy a szocialista brigádmozgalom képes új kezdeményezésekre, s néha szemöldökráncolva olyasmit is kérdezgettek, • hogy vajon a szocialista brigádmozgalom egyáltalán miért szocialista. •.

Csizmadia Géza

K

ülönös esküvőt tartottak

tegnap Homokterenyén. Bizony, a menyasszonyok kendője már egészen szürke hajat takart. S vőlegények közül a fiatalabbik is hetven esztendős. A tanács- házán fogták egymás kezét és újra hűséget fogadtak Gecse Istvánék, meg Gecse Elemérék is. Pontosan úgy, mint ötven évvel azelőtt. Mert a tegnapi esküvő aranylakodalom volt

Az esküvői lakomát a gyerekek, az unokák rendezték. Gecse Istvánéknál alig fért a házba a sok vendég. Huszonnégyen voltak. Eljött mind a hat gyerek, ott volt a nyolc unoka. Népes, szép család köszöntötte az idős emberpárt, ök meg csak ültek közöttük csendesen. Egyszercsak Gecse Istvánnak eszébe jutott, mondani kellene nekik valamit. Hiszen a héten minden este csak erre készült — Nem tudok szólni... Az örömtől. .. — Erőtlen, vékony hangja reszketett a meghatottságtól.

Dehogy is vették zokon a gyerekek, az unok-ik a nagypapa, a mama megindultsá- gát. Ismerik az életük majd minden napját. Számukra olyan volt ez az ötven esztendő, mint valami szép, igaz mese. Egyszer, régen elindult egy szegény, de szorgalmas fiatalember. meg egy dolgos szép lány, hogy az életben szerencsét próbáljanak. Próbált közöttük viszályt szítani a szegénység, a nincstelenség. De ők erősen fogták, nem en- ei oíTvjriq«; kezét. Sikerült is kilábalniuk mindenféle veszedelemből, s most már tele van örömmel az életük.

Azt csak Gecse István, meg

4SSSSSSSS////S///SS/SSSSSSSSSS/SSSSSSS/SSSSSSS/SSSSSSSSS.rsrs/s/sssssssssssssss/ssssss

Folyamodvány a villanyhoz

Tisztelt Fényes- kedő! Régóta figyelem Ont, s hí- zelkedés nélkül mondhatom: mindig sokra tartottam ügybuzgalmát. Gyakran vetettem össze tevékenységét. a régi, egészségtelen petróleumlámpáéval. s mindig az Öné lett a pálma. Mostanában azonban sűrűsödnek az aggodalmaim, s úgy tűnik előttem, mintha szakított volna régi szorgalmával. Ne vegye szemrehányásnak az őszinteséget: elégedetlen vagyok mostani teljesítményeivel.

Akkor még nem szóltarp egy mukkot -sem. amikor egy hónap után két rövid kacsintás után vízben, illetve sötétben hagyott, s gyertyát kellett nyújtani. hogy kimászhassak a fürdőkádból, s bemászhassak az ágyamba. Embertársaim rendesebbik része ilyenkor ásítva nyúl

már a kapcsolóhoz, kattint rajta egyet, s nyugodalmas jó éjszakát kíván önnek, környezetének és saját magának. Én azonban a rendetlenebb részhez tartozom, s lefekvés után néhány óráig még olvasással rongálom az ön égőszálait és a szememet. Gondolom egy hónap alátt megunta ezt a helyzetet, s ezért adta be a kulcsot a fürdőszoba után a szobában is.

A sajnálatos eset megismétlődése kissé elkeserített. Bizonyára hallotta. milyen keservesen kifakadtam, s ebből levonhatta a megfelelő következtetést. Azóta azonban már sok más egvéb is történt a világban, s kissé leh igaadtam én is Odáig jutottam. hogy már kérni is hajlandó vagyok. Gondolatban összeái’ítot- tam egy tiszteletteljes folyamodványt. Eddig csak azért nem küld*

tem el, mert köztudott, hogy sem a fürdőszobában sem pedig a szobában nem kézbesít semmit sem a posta, miután egyiknek sem lehet egészen pontosan meghatározni a címét, meg aztán a távolság is akkora, amekkorára még az új díjszabásban sem állapítottak meg tarifát.

Ezért ezúton vagyok kénytelen alkalmatlankodni. s zavarni. immáron fénytelen nyugalmát. Tudom, hoov ön már nem támad fel. Ebbe bele is nyugodtam. Majdcsak lesz valahogy. Veszek esetleg két újabb égőt. Jó volna azonban ha figyelmeztetné őket néhány keresetlen szóval, s elmondaná nekik: éljenek és világítsanak nálam sokáig, mert magasan van a foglalat , nincs létrám s különben is téri«zonnval áldott meg a természet.

Sz. I.

Jobb szocialista

és e«észségü»yi ellátás

Az elmúlt év ismét eredményeket hozott megyénk szociális és egészségügyi ellátásában, több helyen megközelítően az országos átlagnak megfelelően alakult. A 10 rOO lakosra jutó gyógyintézeti ágy megyénkben 56,3 az országos 52,6-tal szemben. Az ágykihasználtság alacsonyabb a megyében, 86,1 százalék, országosan 90,7 százalék.

Jó az általános orvosi körzetekkel való ellátottság is. Megyei átlagban 2788 fő jut egy orvosi körzetre, míg országosan ez a szám 2841 fő. Az országosan 10 000 lakosra jutó szociális otthoni férőhelyek száma 22,2, a megyében 27,8. Gyengébb az ellátottság a szakorvosi rendelés terén —„főleg Salgótarján városban — elsősorban a kedvezőtlen elhelyezési körülmények, az orvos- és középkáderhiány miatt.

Sáska- offenzíva

Adeke Boerma. az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazda- sági Szervezetének (FAO) igazgatója kijelentette, hogy az a pusztulás, amelyet a sáskák a közép-keleti, az ázsiai és afrikai területeken maguk után hagyhatnak, súlyos katasztrófát okoz, ha idejében nem nyújtanak segítséget az említett övezeteknek,

A FAO négy és fél millió dollár segítséget követei vegyszerekre és a sáskairtás megszervezésére. A sáskák fő támadása Indiától Marokkóig húsz országban várható, még a tél beállta előtt, amikor a sáskák sötét felhőként vonulnak. Néhány héttel ezelőtt Szudán a legutóbbi 26 esztendő legsúlyosabb sáskatámadását élte át. Az ország egyik részében a sáskák 60 négyzetmér- földnyi területet vastag össze- ' függő rétegben elleptek.

Nem Iclicí ülőit!

Az éves munkát értékelő mérlegek természetest* még sehol sem készültek el, a lényeget azonban —, \ a;i nyereség, vagy nincs? — ma már mindenki tudja A , > • zenharmadik" havi borítékok kiosztásának időpontja egyre izgatóbb közelségbe kerül, s ez — mint ahogy a pénzügyekben mindig is lenni szokott —, nemcsak örömet, de feszültségeket is kelt a gyárakban, üzemekben. Vajon, ki mennyit kap? És egyáltalán, mekkora lesz az az összeg, amelyet kiosztanak?

A nyereségképzés és felosztás szabályai korábban többnyire csak a főkönyvelőket, gazdaságvezetőket izgatták, most azonban közüggyé lettek. Az ezzel kapcsolatos beszélgetések azonban máris bebizonyították: a nagy többség csak hiányosan ismeri a törvényes lehetőségeket, a helyileg kidolgozott és elfogadott kollektív szerződéseket, s így meglepően sok illúzorikus kívánság is hangot kap a mindennapos eszmecserékben. Ezek közül a leggyakrabban visszatérő: osszunk ki minden pénzt, megdolgoztunk érte. És a másik: mindenki egyformán kapjon...

A nyereségérdekeltségre való hivatkozás — az új gazdasági mechanizmus szellemének és lényegének megfelelően —, az elmúlt esztendő legtöbbször „bevetett” és — most már megállapíthatjuk —, egyik legsikeresebb agitá- ciós, mozgósító érve volt; könnyelműség lenne tehát szótlanul hagyni, hogy a tájékozatlanság és a legkülönbözőbb híresztelések megingassák az emberek igazságos részesedésbe vetett bizalmát. Az évi nyereség elosztása, felhasználása sehol sem képezi titok tárgyát, érdemes lenne hát minden üzemben és vállalatnál szemléletes tablókon, plakátokon ismertetni, miből, mennyi pénz keletkezett, s hogy ebből az összegből hova, mennyit kell befizetni, illetve félretenni. Mert a vállalati eredmény nem azonos a a. nvereséggel, a nyereség pedig nem jelent egyet a kiosztásra kerülő részesedési összegekkel.

Hogy milyen elvonások, befizetési kötelezettségek és más megszorítások terhelik a vállalatok éves szinten elért gazdasági eredményét —, itt most a sokféleség miatt nem részletezhetjük, A nagyobb vállalatok gyáregységei, üzemrészei — eredményeiktől nyereségfelhalmozó szerepüktől függően —, általában különbözően részesednek a rendelkezésre álló nyereségből. Előfordulhat például, hogy míg egyik gyáregységben húsz napban határozzák meg a nyereségrészesedés összegét, addig a másikban huszonhat napot fizetnek. Igazság ez? Feltétlenül, amennyiben az arányok helyesen tükrözik az eredményesség érdekében kifejtett többletmunkát. Az érdem szerinti elosztást alapelvvé kell tenni mindenütt — még akkor is, ha a kényelmesség! szempontok sok esetben az egyenlős- di mellett szólnak. A körülmények gondos elemzése természetesen ez esetben is rendkívül fontos, hisz előfordulhat, hogy egy-egy kollektíva — saját hibáján kívül, a műszaki ellátottság vagy a vezetés hiányosságai miatt —, nagy erőfeszítések ellenére, sem képes teljesíteni a rábízott feladatot.

A terv- és statisztikai osztályokon, bérszámfejtő csoportoknál csattognak a számológépek. Rövidesen mindenki megtudja mekkora összeg lesz a borítékban. Ezek a forintok — amellett, hogy gyarapítják a dolgozók jövedelmét —, az éves munka kritikáját is adják, s így a kifizetések időszaka egyben a tanulságok levonásának időszaka is kell, hogy legyen. Ha vastag a boríték, akkor magától értetődik a jövő: csak így tovább! — Ha vékony, akkor érdemes mindenkinek elgondolkodni afelett, hogy hol és hogyan kell az idén többet adnia..Békés Sándor

Aranylakodalom

á felesége tudja, hogy az az ötven esztendő mennyivel keservesebb, nehezebb volt ennél. Az igaz, hogy Berze Erzsiké csakugyan szép, sudár termetű, barna hajú lány volt. Nem csodálta senki a faluban, hogy egyszerre több legény szeme is megakadt rajta. Emésztette magát ezért éppen eleget a fiatal bányász, Gecse István. Egyszer, hogy munkájuk végeztével hazafelé tartottak, azt mondta neki a cimborája :

— Elviszik az Erzsit... Azt beszélik, vasárnap megy érte a kérő...

G

ecse István ott nyomban elhatározta, hogy megnősül, és akit elvesz nem lesz más. mint Berze Erzsiké. Cimborája nem egészen értette a dolgot, hát elmagyarázta neki:

— Ha a legény vasárnap készült, én elmegyek szombaton! Megelőzöm...

Ügy tett, ahogyan mondta. Kapott is akkora kosarat, hogy beleizzadt, amíg hazavitte. Szégyellte nagyon az es<*- tet, de csak nem tett le a szándékáról. Zavartan, kínosan feszengve újra beállított kérőként. Az esküvőt együtt tartották a bátviával. mert az meg Erzsiké húgát vette feleségül.

Nekivágtak az életnek, de bizony a három apró gyereken kívül nem volt semmijük. A corn Álltak ^hhp1' A férfiak eljártak a bányába dolgozni, az asszonyok meg felváltva őrizték a gyerekeket, kapálták a tenyérnyi földet a

hegyoldalon. Az idősebbik testvér unt rá előbb a nyomorúságra.

— Nem élet ez így — tört ki belőle a keserűség. — Látástól vakulásig dolgozik az ember, mégsem jut egyről a kettőre.

Fogta magát és egy szép napon kivándorolt Kanadába. Hat évig dolgozott, kínlódott c-dakinn. De azalatt közösen összegyűjtöttek egy házrava- lót. Gecse Elemér háza készült el elsőnek. Tíz év múl, va felhúzták a falakat Gecse Istvánnál is.

Semmit sem kaptak készen, mindenért keményen dolgoztak. Gecse István örökölt a szülőktől nyolcszáz négyszögöl földet. Ahogy azonban egy kis pénzhez jutott, mindig vett hozzá egy-egy darabot.

— Ne menjenek a gyerekek summásnak, más cselédjének — mondogatta.

így kerekedett a föld las- san-lassan három és fél holdra. Bérelt is hozzá valameny- nyit, dolgozott vele az egész család éj mrga. n f^lpc.So.- meg a hat gyerek Amikor 1958-ban megalakult a szövetkezet, elsőnek írta alá a belépési nyilatkozatot. Néhány hónapig még elnök is volt.

dolgozik, pedig már nem kényszeríti a szükség, hogy törje magát. Nyugdíjat kap a bányától, a föld alatt töltött huszonhét esztendő után. A gyerekek mind a maguk lábára álltak már, s nem hálátlanok. Segítik őket. Lányukkal élnek, tagas, szépén berendezett ottno- nuk van. Ha enged az idő, a vő beülteti őket a gépkocsiba, s viszj a fél országon át. Voltak már Hajdúszoboszlón, Egerben, jártak Budapesten, körülutazták a Balatont.

Ilyenkor télen, amikor fehér és csendesebb is a világ, van idejük jobban eltűnődni sorsukon.

— Magam sem tudom, hogyan tartottam ki melletted ennyi ideig —, tréfálkozott az asszonnyal Gecse István. S, hogy a felesége csak ült és hallgatott, hát maga válaszolt:

— A szeretet meg a türelem ez tartott együtt... Pedig a szegénység sok botrányt csinált. Most könnyebb a fiataloknak. De mintha a nyomorúsággal elment volna a türelem, a megértés is. .. Mert én rád soha kezet nem emeltem. Nem mondom, össze-ösz- sze koccantunk, de az csak addig tartott...

Szelíden nézte az asszony a vékony, kis öregembert.

— Engem igazán nagy bánat nem ért... A gyerekek mind megjöttek a háborúból... Ember lett valamennyibő!. Én meg boldog vagyok... Értük történt minden...

A

z unoka — szép, fekete hajú, fiatal lányka — szeme tele volt csodálkozással. Ül a nagymama mellett, s kifogyhatatlan kíváncsisággal hallgatná az öregeket egészen a gyémántlakodalomig.

Vincze Istvánné

NÓGRÁD — 1969. január 12., vasárnap 3

»

4

*