Nógrád, 1969. január (25. évfolyam, 1-25. szám)

1969-01-11 / 8. szám

Össse Sv «insglsan sí minisztérium Tíz jubileumi kötet cellcifltizesciiiftsH A megyei tanács elfogadta a tanulmányt Megyénk mezőgazdaságának egyik legégetőbb kérdésé­ről, a kedvezőtlen adottságú termelőszövetkezetek fejleszté­sének, megerősítésének érdekében készített tanulmány elfo­gadásáról is döntött — csütörtöki ülésén — a megyei tanács, ólint ismeretes, hónapok szorgalmas munkájával, a megye mezőgazdaságát irányitó szervek szakembereinek, egyete­mek és tudományos intézetek kutatóinak segítségével fel­mérték termelőszövetkezeteink eddigi fejlődését, gazdálko­dásuk fejlesztésének lehetőségeit. Az elkészített tanulmányt többszörösen megvitatták a szakemberek, s az elhangzott ja­vaslatokat bedolgozták a megyei tanács elé került anyagba. A tanulmánynak az a célja, hogy segítséget nyújtson a kedvezőtlen adottságú terme­lőszövetkezetek gazdálkodásá­nak megjavításához, vezérfo­nalul szolgáljon annak az el­döntéséhez: milyen utat kö­vessenek a gazdálkodásban ezek a közös gazdaságok. Számunkra nem mindegy', hogy a kedvezőtlen adottságú termelőszövetkezetek milyen eredménnyel gazdálkodnak, mivel ezek a gazdaságok bir­tokolják a mezőgazdasági ter­mőterületnek csaknem a nyolcvan százalékát. Tehát alapvetően fontos, hogy meg­találják azokat a módszereket, amelyekkel gazdálkodási ered­ményüket fokozhatják, a sa­játosságaiknak legmegfelelőbb termelési szerkezetet alakít­hassák ki, biztosítsák az áru­termelés növelését, a tagság foglalkoztatását és megélhe­tését. Amint azt a tanácsülésen Tóth Béla Gergely, a megyei tanács végrehajtó bizottságá­nak elnökhelyettese szóbeli ki­egészítőjében elmondta, a megye mezőgazdaságát irányí­tó szervek főhatóságainak se­gítségével készített tanulmány igen alkalmas arra, hogy hasz­nos ajánlásokat nyújtson az eredményesebb termelési és gazdálkodási munkához. A tanulmány vitájában he­ten szólaltak fel, de többen — idő hiányában —, írásban juttatják el a megyei tanács vezetőihez véleményüket a ta­nulmánnyal kapcsolatban. A hozzászólók egyetlen kérdés­ben hasonlóan foglaltak állást: o tanulmány elkészítése fon­tos volt, a' megye mezőgazda­ságának iránynál, vezetői ré­gi adósságot törlesztettek eme tudományos dolgozat megal­kotásával. ■ Sümegi János, a szécsényi termelőszövetkezet elnöke, or­szággyűlési képviselő, a TOT tagja elismerő szavakkal il­lette a tanulmány szerkesztői­nek munkáját, de egyben ki­fogásolta, hogy nem differen­ciálták kellően a kedvezőtlen adottságú termelőszövetkezete­ket. Javasolta, hogy készítse­nek a jövőben egy póttanul­mányt. amelyben még a szó­ban forgó kedvezőtlen adottsá­gú közös gazdaságok között is megkülönböztetéseket tesznek, mivel a megye rendkívüli ter­mészet; és közgazdasági adott­ságai megkövetelik ezt. Fel­hívta a figyelmet a minél több szakember alkalmazására, a nők foglalkoztatásának meg­nyugtató megoldására. Egyet­értett a tanulmányban foglalt termelésfejlesztési iavaslatok- kal, azonban kifogásolta a burgonya termőterületének csökkentését és a kertészke­dés háttérbe szorítását. Véle­ménye szerint kiváló eredmé­nyeket lehet ezen a területen is elérni, csupán meg kell ta­lálni/ a sajátosságoknak meg­felelő agrotechnikát. A talaj- védelem fontosságát hangoz­tatva felhívta a figyelmet a vízrendezést követő karban­tartás; munkák elvégzésének fontosságára. Hoffer István, a balassa­gyarmati járási tanács végre­hajtó bizottságának elnöke elemezte a járás fejlődését, a területükön gazdálkodó ked­vezőtlen adottságú gazdaságok helyzetét. Véleménye szerint az állami támogatás jelenlegi rendszere a közepes eredmé­nyit szövetkezetekhez közelebb álló gazdaságokat segíti ered­peltek, hanem a tavalyi „Pa­lóchónap” keretében a Magyar Televízió kisfihnet is készi tett róluk. Három évvel ez­előtt pedig eljutottak — ha nem is élő valóságukban — színes filmen Ausztriába. A sikerek után még nagyobb kedvvel folytatta a munkát a csoport, amelyet a nádújfalui ímsz támogat. Legutóbb egy fonójelenetet állítottak össze, amelynek betanításában Ágas- váriné is részt vett. Ezzel a számmal lépnek fel január 12- én a József Attila Művelődési Központban, a SZÖVOSZ es a Magyar Rádió által meghirde­tett szövetkezeli népművészek, együttesek vetélkedőjének döntőjén. Kazáron már fújják a hat Órát. minden kislány várja a bábáját, én is azért jöttem a fonóba, a szeretőm kisérjen majd haza...” Ez a nóta csendül fel a ka­zárt lányok, menyecskék aj­kán vasárnap délután, a dön­tőn. Nótájukban, táncukban bizonyára a rádió és televízió mellett is sokan gyönyörköd­nek majd. K. E. központi telepeket Nógrádkö- vesden, Szécsényben és Ka- rancskesziben. Emeletet húz­nak a kőművesek a balassa­gyarmati MTH-iskola épüle­tére. A tanácsok megrendelé­sére óvodákat, bölcsődéket, iskolákat építenek, illetve újí­tanak fel. ményesebben, s éppen ezért helyes a tanulmányban az az elképzelés, hogy a legkedve­zőtlenebb adottságú szövetke­zeteket megkülönböztetett tá­mogatásban részesítsék. Egyet­ért az objektív okon elsődle­gességével, azonban példákkal bizonyította, hogy gyakori eset. amikor a vezetés gyengesége befolyásolja az eredményeket. Javasolta, hogy a jövőben te­remtsenek lehetőséget arra, hogy a termelőszövetkezeti de­mokrácia megsértése nélkül, nyíljon lehetőség a nem meg­felelő vezetők leváltására. Miklósik Ignác, a megyei mezőgazdasági állandó bizott­ság egyetértő állásfoglalását tolmácsolta. Pál László honti tsz-elnök aggodalmát fejezte ki, nehogy a termelés szerkezetének meg­változtatása az egyoldalú ter­meléshez vezessen. Micsik Im­re nagyoroszi tsz-elnök kifo­gásolta a földek minőségének aranykorona szerinti megálla­pítását, mivel szerinte ez már idejét múlt értékegység. Ja­vasolta: a jövőben nagyobb lehetőséget kell adni a járási tanácsok mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályainak a termelőszövetkezetek állami támogatásának elbírálásában. A járás közvetlenebbül, biz­tonságosabban döntheti el egy- egy közös gazdaság támogatá­sának mértékét. Többek között felszólalt a megyei tanács ülésén dr. Lő- rinez József, a Mezőgazdasági és Élelmezésügy; Minisztéri­um Termelésfejlesztési Főosz­tályának vezetője, aki öröm­mel állapította meg, hogy o minisztérium korábbi javasla­tait elfogadta a megyei vezetés, hasznosították a tanulmány­ban. A tanulmányban foglalt fejlesztési elképzelések, fela­datok arányban és összhang­ban állnak a minisztérium fej­lesztési elképzeléseivel. Ügy értékelte, hogy a tanulmány szerkesztői nemcsak Nógrád megyének, hanem a hegyvidé­ki gazdálkodás problémáival küzdő más megyéknek is szol­gálatot tettek munkájukkal, hasonlóképpen nyilatkozott felszólalásában a Pénzügymi­nisztérium képviselője is. aki hangsúlyozta: nem szabad csökkenteni a nógrádi mező­gazdálkodás volumenét, s nem szabad elnépteleníteni az egyébként fontos mezőgazdasá­gi területeket. A sajátosságok­nak megfelelő gazdálkodást’ kell folytatni, s ezzel segíteni a kizárólag mezőgazdasági te­rületek munkáját. Ehhez ígér­te meg a minisztérium további segf tségnyú i tásá t. A megyej tanács Tóth Béla Gergely elnökhelyettes rövid vitazárója után elfogadta a kedvezőtlen adottságú terme­lőszövetkezetek gazdálkodá­sának további fejlesztésére ké­szült tanulmányt, a kiegészí­tő javaslatokkal. Lehet, hogy túl érzékeny va­gyok, az is lehet, hogy a túl­érzékenység nem nagyon fér­fias vonás, ennek ellenére vál­lalom ezt a férfiatlanságot. Inkább ezt, mint a közönyt, a közömbösséget, kegyetlenséget, amely férfias ugyan, de nem elég vonzó. Az állatéíetröl sze­retnék elmondani valamit. Az állatokról, a körülöttünk, ve­lünk élő nyulakról, kutyákról, halakról miegyebekről. Csupa figyelemre méltatlan élőlény­ről lesz szó, lehetőleg úgy hogy a nem-túlérzékenyek is felfogjanak belőle annyit, amennyiért azért már érde­mes kézbe venni a tollat. Először az emberszabású ku­tyákról, amelyek (vagy akik?) boldogan lihegnek, ha vélet­lenül leszabadulnak a láncról, pórázról. Eltévednek, vakon futnak az úttesten egyenesen előre, kicsit féloldalasán, na­gyon balgán, reménytelen ügyefogyottsággal a kerekek alá. Olyan határtalanul naivak ezek a kutyák, amilyenné csak az ember törődő-gondoskodó közelségében válhat az ősi I sztyeppék kacsázó lábú, gyen­Tízféle jubileumi kiadvány készül a Kossuth Könyvkia­dónál a Tanácsköztársaság kö­zelgő 50. évfordulójára. Le­ninnek a magyar tanácskor­mányhoz intézett leveleit, táviratait és beszédeinek a magyarországi proletárdikta­túrává] kapcsolatos részleteit tartalmazza „A Magyar Ta­nácsköztársaságról” címmel megjelenő gyűjtemény, amely a miniatűr kötetek sorát gaz­dagítja. A Tanácsköztársaság idejéből való plakátok gyűj­teményét album nagyságú formában adják ki: a 48 mű­vészi plakát-reprodukciót Bí­ró Mihály, Vértes Marcell, Nemes-Lampérth József, Uitz Béla és más jeles kortársmű- vészek készítették 1918—1919- ben. A proletárdiktatúra törté­netének első átfogó, minden fontos katonai, diplomáciai, államszervezési részletre ki­terjedő tudományos feldolgo­zását adják közre Hajdú Ti­bor tollából „A magyarorszá­gi Tanácsköztársaság” cím­mel. Hetés Tibor munkája a „A magyarországi forradal­mak krónikája”, amely az 1918—1919-es eseményét; ve­zető politikusainak írásait, beszédeit, visszaemlékezéseit, valamint a külföldi kortárs- politikusok megnyilatkozásait tartalmazza. Münnich Fe­rencnek a Magyar Tanács- köztársaságról szóló könyve anyagát felesége gyűjtötte össze és Liptai Ervin hajitör­ténész előszavával rendezték sajtó alá. „Internacionalisták a Ta­nácsköztársaságért” címmel Kővágó László arról számol be, hogy az orosz, cseh és szlovák, osztrák, délszláv, olasz és más nemzetiségű for­radalmárok miként siettek a Magyar Tanácsköztársaság se gítségére 1919. március 21-e után. „A legendás 133 nap” mottóval képes album készül a Tanácsköztársaság esemé­nyeiről — főként diákok ré­szére, olcsó kiadásban. Nép­szerű történelmi sorozatát a Kossuth Kiadó a Tanácsköz­társaság népb’ztosainak 1920- as neréről szóló könyvvel gaz­dagítja. Szakszervezeti választások Az Ipoly Bútorgyárban feb­ruár első felében választják újjá a szakszervezeti bizalmi hálózatot. A tanácskozáson megválasztják azokat a kül­dötteket is — 92-őt — akik a március 19-én megrendezésre kerülő küldöttértekezleten megválasztják a 25 főből álló szakszervezeti tanácsot, azok soraiból pedig a héttagú ve­zetőséget. A szécsényi telephely dol­gozói a küldötteket nem a bi­zalmiak. hanem a műhelybi­zottság megválasztásakor jelö­lik ki. ge tüdejü, neuraszténiás le­származottja. Futnak az emberszabású ebek — egyenesen a dömpe­rek, teherautók tonnái alá, anélkül, hogy közülünk, em­berszabású emberek közül a járdán, felfigyelne rájuk va­laki. Kiáltani kellene valami figyelmeztetőt, mozdulni kel­lene, integetni kutyának, so­főrnek, valakinek. Késő. Köz­napi eset: naponta ennyi, meg ennyi kutyát, macskát, nyulat gázolnak a száguldó gépkocsik. Mi van ezen említésreméltó. miért kellene ezt megírni, szó­ba hozni, amikor annyi fontos dolog van a világon? Egy ku­tya, tíz kutya, száz kutya, még ha emberszabású is — mi az? Nem érdemes odafigyelni rá­juk. Igaz, gyakran csak lassí­tani kellene. De egy kutya az semmi, a kutya nem ember. Az embereket nem ütik el a dömperek, teher- és személy­autók, traktorok és más. em­berek által irányított gépere­jű járművek. Nem ütik el az Kasári lakodalmas Nevető szemű lányok, ko­pogós csizmás legények fo­rognak játékos könnyedséggel a balassagyarmati fmsz Bárá­nyt János vezette népi zene­karának muzsikájára. Lobog a sok színű szokny.V suhog a sok csipkés alsó. Ki ne gyö­nyörködne a kazáriak szép táncában, a régmúlt, sokszor babonába hajló népi szoká­sait idéző játékában? A kazárt huszonnégy tagú együttes 1964-ben alakult Akkor Hegedűs Mária nyug­díjas pedagógus az általa fel­gyújtott hagyományokból ösz- szeállitotta a „Kazárt lakodal­mas”-t Erre tanította be a falu legügyesebb lányait, asz- szonyait, jó mozgású férfiait. Nem nagyon kellett a próbák­ra erőltetni őket. a játékot, hagyományt szerető kazáriak szívesen képzelték bele ma­gukat nagyanyáik idejébe, amikor még a házasbdás nem ment olyan egyszerűen, mint ma. Mindenben tartani kellett magát menyasszonynak, vőle­génynek, násznépnek az év­százados szokásokhoz. A „Kazári lakodalmas” nagy hírt szerzett az együttesnek. Nemcsak megyeszerte szere­Kapacitásukat teljesen lekötötték A Nógrád megyei Építő- anyagipari Vállalat építő rész­lege az idén 12 millió forint értékű építési és szerelési munka elvégzésére vállalko­zik. Kapacitásukat már teljes egészében lekötötték a meg­rendelők. Hatmillió forint ér­tékben, az ÉMÁSZ megren­delésére elkészítik a járási tMven lort^iií Elnököt választ . a köztársasá 1918. november 16-án kiáltották ki a köztársaságot, de a köztársaság elnökét egyidejűleg néni választották meg. Mindenki természetesnek vette, hogy ar-kormányíö Károlyi Mihály, egyszersmind betölti az államfő szerepét is. A helyzetnek ez a kétértelműsége 1919 januárjában veszélyes bonyodalmakhoz vezetett- Az történt ugyanis, hogy a haladás ellen szervezkedő és mind agresszíveb­ben fellépő ellenforradalom a köztársasági kormány le­mondásának lehetőségét idézte fel. Ez esetben, se kor­mányelnök, se köztársasági elnök nem lett volna, s be­következik a teljes törvényen kívüli állapot. Zz a helyzet tette szükségessé, hogy Károlyi Mihályt 1919. január 11- én ideiglenes köztársasági elnökké válassza a Nemzeti Bizottság Végrehajtó Bizottsága. Milyen fejlemények előzték meg ezt az aktust? 1918 novemberében a vidéki „parasztfovradalom”, decemberben a katohatüntetések és különösen január el­ső hetétől a gyárfoglaló munkásmozgalmak rendkívüli erővel jelezték, hogy a köztársasági kormány képtelen konszolidálni a politikai és gazdasági helyzetet. Károlyi ugyanis tiszteletreméltó következetességgel igyekezett megteremteni a konszolidáció alapjául szolgáló nemzeti egységet, ezt azonban a nagytőke és a nagybirtok önzése és szabotázsa megakadályozta. Az ipari tőke még az ob­jektív nehézségeken túl is fékezte a termelés újjászerve­zését, a földbirtokosság hallani sem akart a földreform végrehajtásáról, alattomos jobboldali szervezkedés bon­takozott ki a parasztmozgalmak letörésére, a munkás­követelések teljesülésének megakadályozására, a katona- tanács likvidálására. Sőt, Nagy Vince belügyminiszter at­tól sem riadt vissza, hogy utasítást adjon Szamuely Ti­bor meggyilkolásába, Salgótarjánban pedig sortüzet zú­dítottak a bányászokra. A KMP ébersége azonban leleplezte Festetics had­ügyminiszter jobboldali puccskísérletét, mozgósította a munkástömegeket a reakciós készülődés ellen, s a szo­ciáldemokrata baloldal maga is megkongatta a vészha­rangot az ellenforradalom céljainak megakadályozására. A forradalmi tömegek harci elszántságát támogatta 1919 elején az osztrák és német munkástömegek politikai sztrájkja és a Spartakus-felkelés Németországban. Ilyen körülmények között jutott Garami arra az elhatározásra, hogy az SZDP minisztereinek ki kellett vonulniuk a kor­mányból. Garami, természetesen, nem a „szélsőségek” le­törését, azaz a KMP elleni rendszabályokat kifogásolta, hanem farizeus módon — „kívülről” akarta támogatni a kormány „rendcsináló” tevékenységét. Terve azonban egyaránt elfogadhatatlan volt mind Károlyinak, mind a szociáldemokrata baloldalnak, de még a Jászi-féle radi­kálisoknak is. akik nagyon jól tudták, hogy a szervezett munkásság nélkül semmiféle kormány nem maradhat a helyén, hacsak nem lép az ellenforradalmi terror útjába. Az SZDP-ben előbb pártválasztmányi, majd munkás­tanácsi ülést tartottak^Ez utóbbi, 1919. január 8-án 15 órás tanácskozás kereteben vitatta meg a helyzetet. Ga­rami javaslatát (kilépni a kormányból) elvetette, Garbai javaslatát (tiszta szociáldemokrata kormányt alakítani) csekély szótöbbséggel megszavazta ugyan, de végül Kun- fi közvetítő javaslatát fogadta el: bentmaradni a kor­mányban, de követelni a belügyi és a hadügyi tárcát. Károlyi és Jászi elfogadta ezt a megoldást, a Lo- vászy vezette Károlyi párti jobboldal azonban (mint a Károlyi-párton belüli többség) élesen tiltakozott- Huza­vona kezdődött, s közben a Spartakus-felkelés is elbu­kott. Ez növelte az ellenforradalom „önérzetét”, s Gara­mi számára „tisztábbá tette a láthatárt”. Létrejött a Kompromisszum: Károlyi lesz a köztársasági elnök, Be- rinkey Dénes az új kormányfő, s az SZDP négy tárcát kap. Böhm: hadügy, Garami: kereskedelmi, Kunfi: köz- oktatásügyi és Peidl népjóléti miniszter lett. A fontos belügyi tárca Nagy Vince kezében maradt. Károlyi, mint elnök, deklarálta pártok fölöttiségét: kilépett a saját pártjából. A külpolitika irányítását azon­ban megtartotta. Részt vett minden minisztertanácsi ülé­sen és a kormány nélküle nem hozhatott törvényerejű rendeleteket. A januári nagy politikai válság ezzel egye­lőre megoldódott. De az igazi megoldás, az, amelyet a KMP képviselt, eltolódott március végére, pontosabban 1919. március 21-re, a proletárdiktatúra kikiáltásának napjára. F. M. aLLATELET embereket sem közönyből, sem figyelmetlenségből, őket — minket — mindig kikerüli a gépkocsi, s ha mégis alája ke­rül valaki, sohasem hagyják cserben az áldozatot. A nyúleset is ilyen. Ülünk a rohanó kocsiban. Unatkozunk. Sötétedik, a vezető felkapcsol­ja a reflektorokat, és akkor, a beton szürke sávjában, felvil­lan a nyúl világos szőre. Ül­dözőbe vesszük a meggyőződés nélkül cikázó tapsifülest, amely csak az első pillanatban tapsifüles, a következőben már nyúl, azután vadnyúl, vadál­lat, szörnyeteg, bestia, vámpír, az emberiség örök ellensége... El kell pusztítani, rá kell ta­posni, rohanni utána nyolc­vannal, hogy ne bírja soká ez a rusnya féreg. Csattanás. A kerekek alól jön a hang. A vezető fékez, kiszáll a kocsiból, felkapja a nyulat, és a világosság felé tartja. Még él. A hátsó lába törött el, a fehér csont át­szúrta a bőrt. A nyúl minket néz, tekintetünk találkozik, és mintha csak azt kérdezné: — Tényleg ilyenek vagytok? So­ha sem hittem el... — A so­főr hatalmasat üt az állat tar­kójára. Megyünk tovább. A nyúl itt van mögöttem, a le­zárt csomagtartóban. Arra gondolok: miért nem szóltam, miért hagytam, hogy ... Szén- timentalizmus? A sofőr elége­dett. Gyakorlati szempontból igaza van. ö tárgyilagos, én túl érzékeny vagyok, elisme­rem. De ez a fajta tárgyila­gosság sohasem tetszőit túlsá­gosan. Mint ahogy felháborí­tott a függőleges halak látvá­nya is. az üzleti halak kínló­dása a bolti akváriumban, amelyből kispórolták a friss vizet. Állatélet, amelybe az ember beleviszi a saját kegyetlensé­gét. közönyét — anélkül, hogy tudomást venne róla. Ez a legfenyegetőbb az egészben. (pataki) NÓGRÁD — 1969. január 1 í., szombat 3

Next

/
Thumbnails
Contents