Nógrád, 1969. január (25. évfolyam, 1-25. szám)
1969-01-11 / 8. szám
Össse Sv «insglsan sí minisztérium Tíz jubileumi kötet cellcifltizesciiiftsH A megyei tanács elfogadta a tanulmányt Megyénk mezőgazdaságának egyik legégetőbb kérdéséről, a kedvezőtlen adottságú termelőszövetkezetek fejlesztésének, megerősítésének érdekében készített tanulmány elfogadásáról is döntött — csütörtöki ülésén — a megyei tanács, ólint ismeretes, hónapok szorgalmas munkájával, a megye mezőgazdaságát irányitó szervek szakembereinek, egyetemek és tudományos intézetek kutatóinak segítségével felmérték termelőszövetkezeteink eddigi fejlődését, gazdálkodásuk fejlesztésének lehetőségeit. Az elkészített tanulmányt többszörösen megvitatták a szakemberek, s az elhangzott javaslatokat bedolgozták a megyei tanács elé került anyagba. A tanulmánynak az a célja, hogy segítséget nyújtson a kedvezőtlen adottságú termelőszövetkezetek gazdálkodásának megjavításához, vezérfonalul szolgáljon annak az eldöntéséhez: milyen utat kövessenek a gazdálkodásban ezek a közös gazdaságok. Számunkra nem mindegy', hogy a kedvezőtlen adottságú termelőszövetkezetek milyen eredménnyel gazdálkodnak, mivel ezek a gazdaságok birtokolják a mezőgazdasági termőterületnek csaknem a nyolcvan százalékát. Tehát alapvetően fontos, hogy megtalálják azokat a módszereket, amelyekkel gazdálkodási eredményüket fokozhatják, a sajátosságaiknak legmegfelelőbb termelési szerkezetet alakíthassák ki, biztosítsák az árutermelés növelését, a tagság foglalkoztatását és megélhetését. Amint azt a tanácsülésen Tóth Béla Gergely, a megyei tanács végrehajtó bizottságának elnökhelyettese szóbeli kiegészítőjében elmondta, a megye mezőgazdaságát irányító szervek főhatóságainak segítségével készített tanulmány igen alkalmas arra, hogy hasznos ajánlásokat nyújtson az eredményesebb termelési és gazdálkodási munkához. A tanulmány vitájában heten szólaltak fel, de többen — idő hiányában —, írásban juttatják el a megyei tanács vezetőihez véleményüket a tanulmánnyal kapcsolatban. A hozzászólók egyetlen kérdésben hasonlóan foglaltak állást: o tanulmány elkészítése fontos volt, a' megye mezőgazdaságának iránynál, vezetői régi adósságot törlesztettek eme tudományos dolgozat megalkotásával. ■ Sümegi János, a szécsényi termelőszövetkezet elnöke, országgyűlési képviselő, a TOT tagja elismerő szavakkal illette a tanulmány szerkesztőinek munkáját, de egyben kifogásolta, hogy nem differenciálták kellően a kedvezőtlen adottságú termelőszövetkezeteket. Javasolta, hogy készítsenek a jövőben egy póttanulmányt. amelyben még a szóban forgó kedvezőtlen adottságú közös gazdaságok között is megkülönböztetéseket tesznek, mivel a megye rendkívüli természet; és közgazdasági adottságai megkövetelik ezt. Felhívta a figyelmet a minél több szakember alkalmazására, a nők foglalkoztatásának megnyugtató megoldására. Egyetértett a tanulmányban foglalt termelésfejlesztési iavaslatok- kal, azonban kifogásolta a burgonya termőterületének csökkentését és a kertészkedés háttérbe szorítását. Véleménye szerint kiváló eredményeket lehet ezen a területen is elérni, csupán meg kell találni/ a sajátosságoknak megfelelő agrotechnikát. A talaj- védelem fontosságát hangoztatva felhívta a figyelmet a vízrendezést követő karbantartás; munkák elvégzésének fontosságára. Hoffer István, a balassagyarmati járási tanács végrehajtó bizottságának elnöke elemezte a járás fejlődését, a területükön gazdálkodó kedvezőtlen adottságú gazdaságok helyzetét. Véleménye szerint az állami támogatás jelenlegi rendszere a közepes eredményit szövetkezetekhez közelebb álló gazdaságokat segíti eredpeltek, hanem a tavalyi „Palóchónap” keretében a Magyar Televízió kisfihnet is készi tett róluk. Három évvel ezelőtt pedig eljutottak — ha nem is élő valóságukban — színes filmen Ausztriába. A sikerek után még nagyobb kedvvel folytatta a munkát a csoport, amelyet a nádújfalui ímsz támogat. Legutóbb egy fonójelenetet állítottak össze, amelynek betanításában Ágas- váriné is részt vett. Ezzel a számmal lépnek fel január 12- én a József Attila Művelődési Központban, a SZÖVOSZ es a Magyar Rádió által meghirdetett szövetkezeli népművészek, együttesek vetélkedőjének döntőjén. Kazáron már fújják a hat Órát. minden kislány várja a bábáját, én is azért jöttem a fonóba, a szeretőm kisérjen majd haza...” Ez a nóta csendül fel a kazárt lányok, menyecskék ajkán vasárnap délután, a döntőn. Nótájukban, táncukban bizonyára a rádió és televízió mellett is sokan gyönyörködnek majd. K. E. központi telepeket Nógrádkö- vesden, Szécsényben és Ka- rancskesziben. Emeletet húznak a kőművesek a balassagyarmati MTH-iskola épületére. A tanácsok megrendelésére óvodákat, bölcsődéket, iskolákat építenek, illetve újítanak fel. ményesebben, s éppen ezért helyes a tanulmányban az az elképzelés, hogy a legkedvezőtlenebb adottságú szövetkezeteket megkülönböztetett támogatásban részesítsék. Egyetért az objektív okon elsődlegességével, azonban példákkal bizonyította, hogy gyakori eset. amikor a vezetés gyengesége befolyásolja az eredményeket. Javasolta, hogy a jövőben teremtsenek lehetőséget arra, hogy a termelőszövetkezeti demokrácia megsértése nélkül, nyíljon lehetőség a nem megfelelő vezetők leváltására. Miklósik Ignác, a megyei mezőgazdasági állandó bizottság egyetértő állásfoglalását tolmácsolta. Pál László honti tsz-elnök aggodalmát fejezte ki, nehogy a termelés szerkezetének megváltoztatása az egyoldalú termeléshez vezessen. Micsik Imre nagyoroszi tsz-elnök kifogásolta a földek minőségének aranykorona szerinti megállapítását, mivel szerinte ez már idejét múlt értékegység. Javasolta: a jövőben nagyobb lehetőséget kell adni a járási tanácsok mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályainak a termelőszövetkezetek állami támogatásának elbírálásában. A járás közvetlenebbül, biztonságosabban döntheti el egy- egy közös gazdaság támogatásának mértékét. Többek között felszólalt a megyei tanács ülésén dr. Lő- rinez József, a Mezőgazdasági és Élelmezésügy; Minisztérium Termelésfejlesztési Főosztályának vezetője, aki örömmel állapította meg, hogy o minisztérium korábbi javaslatait elfogadta a megyei vezetés, hasznosították a tanulmányban. A tanulmányban foglalt fejlesztési elképzelések, feladatok arányban és összhangban állnak a minisztérium fejlesztési elképzeléseivel. Ügy értékelte, hogy a tanulmány szerkesztői nemcsak Nógrád megyének, hanem a hegyvidéki gazdálkodás problémáival küzdő más megyéknek is szolgálatot tettek munkájukkal, hasonlóképpen nyilatkozott felszólalásában a Pénzügyminisztérium képviselője is. aki hangsúlyozta: nem szabad csökkenteni a nógrádi mezőgazdálkodás volumenét, s nem szabad elnépteleníteni az egyébként fontos mezőgazdasági területeket. A sajátosságoknak megfelelő gazdálkodást’ kell folytatni, s ezzel segíteni a kizárólag mezőgazdasági területek munkáját. Ehhez ígérte meg a minisztérium további segf tségnyú i tásá t. A megyej tanács Tóth Béla Gergely elnökhelyettes rövid vitazárója után elfogadta a kedvezőtlen adottságú termelőszövetkezetek gazdálkodásának további fejlesztésére készült tanulmányt, a kiegészítő javaslatokkal. Lehet, hogy túl érzékeny vagyok, az is lehet, hogy a túlérzékenység nem nagyon férfias vonás, ennek ellenére vállalom ezt a férfiatlanságot. Inkább ezt, mint a közönyt, a közömbösséget, kegyetlenséget, amely férfias ugyan, de nem elég vonzó. Az állatéíetröl szeretnék elmondani valamit. Az állatokról, a körülöttünk, velünk élő nyulakról, kutyákról, halakról miegyebekről. Csupa figyelemre méltatlan élőlényről lesz szó, lehetőleg úgy hogy a nem-túlérzékenyek is felfogjanak belőle annyit, amennyiért azért már érdemes kézbe venni a tollat. Először az emberszabású kutyákról, amelyek (vagy akik?) boldogan lihegnek, ha véletlenül leszabadulnak a láncról, pórázról. Eltévednek, vakon futnak az úttesten egyenesen előre, kicsit féloldalasán, nagyon balgán, reménytelen ügyefogyottsággal a kerekek alá. Olyan határtalanul naivak ezek a kutyák, amilyenné csak az ember törődő-gondoskodó közelségében válhat az ősi I sztyeppék kacsázó lábú, gyenTízféle jubileumi kiadvány készül a Kossuth Könyvkiadónál a Tanácsköztársaság közelgő 50. évfordulójára. Leninnek a magyar tanácskormányhoz intézett leveleit, táviratait és beszédeinek a magyarországi proletárdiktatúrává] kapcsolatos részleteit tartalmazza „A Magyar Tanácsköztársaságról” címmel megjelenő gyűjtemény, amely a miniatűr kötetek sorát gazdagítja. A Tanácsköztársaság idejéből való plakátok gyűjteményét album nagyságú formában adják ki: a 48 művészi plakát-reprodukciót Bíró Mihály, Vértes Marcell, Nemes-Lampérth József, Uitz Béla és más jeles kortársmű- vészek készítették 1918—1919- ben. A proletárdiktatúra történetének első átfogó, minden fontos katonai, diplomáciai, államszervezési részletre kiterjedő tudományos feldolgozását adják közre Hajdú Tibor tollából „A magyarországi Tanácsköztársaság” címmel. Hetés Tibor munkája a „A magyarországi forradalmak krónikája”, amely az 1918—1919-es eseményét; vezető politikusainak írásait, beszédeit, visszaemlékezéseit, valamint a külföldi kortárs- politikusok megnyilatkozásait tartalmazza. Münnich Ferencnek a Magyar Tanács- köztársaságról szóló könyve anyagát felesége gyűjtötte össze és Liptai Ervin hajitörténész előszavával rendezték sajtó alá. „Internacionalisták a Tanácsköztársaságért” címmel Kővágó László arról számol be, hogy az orosz, cseh és szlovák, osztrák, délszláv, olasz és más nemzetiségű forradalmárok miként siettek a Magyar Tanácsköztársaság se gítségére 1919. március 21-e után. „A legendás 133 nap” mottóval képes album készül a Tanácsköztársaság eseményeiről — főként diákok részére, olcsó kiadásban. Népszerű történelmi sorozatát a Kossuth Kiadó a Tanácsköztársaság népb’ztosainak 1920- as neréről szóló könyvvel gazdagítja. Szakszervezeti választások Az Ipoly Bútorgyárban február első felében választják újjá a szakszervezeti bizalmi hálózatot. A tanácskozáson megválasztják azokat a küldötteket is — 92-őt — akik a március 19-én megrendezésre kerülő küldöttértekezleten megválasztják a 25 főből álló szakszervezeti tanácsot, azok soraiból pedig a héttagú vezetőséget. A szécsényi telephely dolgozói a küldötteket nem a bizalmiak. hanem a műhelybizottság megválasztásakor jelölik ki. ge tüdejü, neuraszténiás leszármazottja. Futnak az emberszabású ebek — egyenesen a dömperek, teherautók tonnái alá, anélkül, hogy közülünk, emberszabású emberek közül a járdán, felfigyelne rájuk valaki. Kiáltani kellene valami figyelmeztetőt, mozdulni kellene, integetni kutyának, sofőrnek, valakinek. Késő. Köznapi eset: naponta ennyi, meg ennyi kutyát, macskát, nyulat gázolnak a száguldó gépkocsik. Mi van ezen említésreméltó. miért kellene ezt megírni, szóba hozni, amikor annyi fontos dolog van a világon? Egy kutya, tíz kutya, száz kutya, még ha emberszabású is — mi az? Nem érdemes odafigyelni rájuk. Igaz, gyakran csak lassítani kellene. De egy kutya az semmi, a kutya nem ember. Az embereket nem ütik el a dömperek, teher- és személyautók, traktorok és más. emberek által irányított géperejű járművek. Nem ütik el az Kasári lakodalmas Nevető szemű lányok, kopogós csizmás legények forognak játékos könnyedséggel a balassagyarmati fmsz Bárányt János vezette népi zenekarának muzsikájára. Lobog a sok színű szokny.V suhog a sok csipkés alsó. Ki ne gyönyörködne a kazáriak szép táncában, a régmúlt, sokszor babonába hajló népi szokásait idéző játékában? A kazárt huszonnégy tagú együttes 1964-ben alakult Akkor Hegedűs Mária nyugdíjas pedagógus az általa felgyújtott hagyományokból ösz- szeállitotta a „Kazárt lakodalmas”-t Erre tanította be a falu legügyesebb lányait, asz- szonyait, jó mozgású férfiait. Nem nagyon kellett a próbákra erőltetni őket. a játékot, hagyományt szerető kazáriak szívesen képzelték bele magukat nagyanyáik idejébe, amikor még a házasbdás nem ment olyan egyszerűen, mint ma. Mindenben tartani kellett magát menyasszonynak, vőlegénynek, násznépnek az évszázados szokásokhoz. A „Kazári lakodalmas” nagy hírt szerzett az együttesnek. Nemcsak megyeszerte szereKapacitásukat teljesen lekötötték A Nógrád megyei Építő- anyagipari Vállalat építő részlege az idén 12 millió forint értékű építési és szerelési munka elvégzésére vállalkozik. Kapacitásukat már teljes egészében lekötötték a megrendelők. Hatmillió forint értékben, az ÉMÁSZ megrendelésére elkészítik a járási tMven lort^iií Elnököt választ . a köztársasá 1918. november 16-án kiáltották ki a köztársaságot, de a köztársaság elnökét egyidejűleg néni választották meg. Mindenki természetesnek vette, hogy ar-kormányíö Károlyi Mihály, egyszersmind betölti az államfő szerepét is. A helyzetnek ez a kétértelműsége 1919 januárjában veszélyes bonyodalmakhoz vezetett- Az történt ugyanis, hogy a haladás ellen szervezkedő és mind agresszívebben fellépő ellenforradalom a köztársasági kormány lemondásának lehetőségét idézte fel. Ez esetben, se kormányelnök, se köztársasági elnök nem lett volna, s bekövetkezik a teljes törvényen kívüli állapot. Zz a helyzet tette szükségessé, hogy Károlyi Mihályt 1919. január 11- én ideiglenes köztársasági elnökké válassza a Nemzeti Bizottság Végrehajtó Bizottsága. Milyen fejlemények előzték meg ezt az aktust? 1918 novemberében a vidéki „parasztfovradalom”, decemberben a katohatüntetések és különösen január első hetétől a gyárfoglaló munkásmozgalmak rendkívüli erővel jelezték, hogy a köztársasági kormány képtelen konszolidálni a politikai és gazdasági helyzetet. Károlyi ugyanis tiszteletreméltó következetességgel igyekezett megteremteni a konszolidáció alapjául szolgáló nemzeti egységet, ezt azonban a nagytőke és a nagybirtok önzése és szabotázsa megakadályozta. Az ipari tőke még az objektív nehézségeken túl is fékezte a termelés újjászervezését, a földbirtokosság hallani sem akart a földreform végrehajtásáról, alattomos jobboldali szervezkedés bontakozott ki a parasztmozgalmak letörésére, a munkáskövetelések teljesülésének megakadályozására, a katona- tanács likvidálására. Sőt, Nagy Vince belügyminiszter attól sem riadt vissza, hogy utasítást adjon Szamuely Tibor meggyilkolásába, Salgótarjánban pedig sortüzet zúdítottak a bányászokra. A KMP ébersége azonban leleplezte Festetics hadügyminiszter jobboldali puccskísérletét, mozgósította a munkástömegeket a reakciós készülődés ellen, s a szociáldemokrata baloldal maga is megkongatta a vészharangot az ellenforradalom céljainak megakadályozására. A forradalmi tömegek harci elszántságát támogatta 1919 elején az osztrák és német munkástömegek politikai sztrájkja és a Spartakus-felkelés Németországban. Ilyen körülmények között jutott Garami arra az elhatározásra, hogy az SZDP minisztereinek ki kellett vonulniuk a kormányból. Garami, természetesen, nem a „szélsőségek” letörését, azaz a KMP elleni rendszabályokat kifogásolta, hanem farizeus módon — „kívülről” akarta támogatni a kormány „rendcsináló” tevékenységét. Terve azonban egyaránt elfogadhatatlan volt mind Károlyinak, mind a szociáldemokrata baloldalnak, de még a Jászi-féle radikálisoknak is. akik nagyon jól tudták, hogy a szervezett munkásság nélkül semmiféle kormány nem maradhat a helyén, hacsak nem lép az ellenforradalmi terror útjába. Az SZDP-ben előbb pártválasztmányi, majd munkástanácsi ülést tartottak^Ez utóbbi, 1919. január 8-án 15 órás tanácskozás kereteben vitatta meg a helyzetet. Garami javaslatát (kilépni a kormányból) elvetette, Garbai javaslatát (tiszta szociáldemokrata kormányt alakítani) csekély szótöbbséggel megszavazta ugyan, de végül Kun- fi közvetítő javaslatát fogadta el: bentmaradni a kormányban, de követelni a belügyi és a hadügyi tárcát. Károlyi és Jászi elfogadta ezt a megoldást, a Lo- vászy vezette Károlyi párti jobboldal azonban (mint a Károlyi-párton belüli többség) élesen tiltakozott- Huzavona kezdődött, s közben a Spartakus-felkelés is elbukott. Ez növelte az ellenforradalom „önérzetét”, s Garami számára „tisztábbá tette a láthatárt”. Létrejött a Kompromisszum: Károlyi lesz a köztársasági elnök, Be- rinkey Dénes az új kormányfő, s az SZDP négy tárcát kap. Böhm: hadügy, Garami: kereskedelmi, Kunfi: köz- oktatásügyi és Peidl népjóléti miniszter lett. A fontos belügyi tárca Nagy Vince kezében maradt. Károlyi, mint elnök, deklarálta pártok fölöttiségét: kilépett a saját pártjából. A külpolitika irányítását azonban megtartotta. Részt vett minden minisztertanácsi ülésen és a kormány nélküle nem hozhatott törvényerejű rendeleteket. A januári nagy politikai válság ezzel egyelőre megoldódott. De az igazi megoldás, az, amelyet a KMP képviselt, eltolódott március végére, pontosabban 1919. március 21-re, a proletárdiktatúra kikiáltásának napjára. F. M. aLLATELET embereket sem közönyből, sem figyelmetlenségből, őket — minket — mindig kikerüli a gépkocsi, s ha mégis alája kerül valaki, sohasem hagyják cserben az áldozatot. A nyúleset is ilyen. Ülünk a rohanó kocsiban. Unatkozunk. Sötétedik, a vezető felkapcsolja a reflektorokat, és akkor, a beton szürke sávjában, felvillan a nyúl világos szőre. Üldözőbe vesszük a meggyőződés nélkül cikázó tapsifülest, amely csak az első pillanatban tapsifüles, a következőben már nyúl, azután vadnyúl, vadállat, szörnyeteg, bestia, vámpír, az emberiség örök ellensége... El kell pusztítani, rá kell taposni, rohanni utána nyolcvannal, hogy ne bírja soká ez a rusnya féreg. Csattanás. A kerekek alól jön a hang. A vezető fékez, kiszáll a kocsiból, felkapja a nyulat, és a világosság felé tartja. Még él. A hátsó lába törött el, a fehér csont átszúrta a bőrt. A nyúl minket néz, tekintetünk találkozik, és mintha csak azt kérdezné: — Tényleg ilyenek vagytok? Soha sem hittem el... — A sofőr hatalmasat üt az állat tarkójára. Megyünk tovább. A nyúl itt van mögöttem, a lezárt csomagtartóban. Arra gondolok: miért nem szóltam, miért hagytam, hogy ... Szén- timentalizmus? A sofőr elégedett. Gyakorlati szempontból igaza van. ö tárgyilagos, én túl érzékeny vagyok, elismerem. De ez a fajta tárgyilagosság sohasem tetszőit túlságosan. Mint ahogy felháborított a függőleges halak látványa is. az üzleti halak kínlódása a bolti akváriumban, amelyből kispórolták a friss vizet. Állatélet, amelybe az ember beleviszi a saját kegyetlenségét. közönyét — anélkül, hogy tudomást venne róla. Ez a legfenyegetőbb az egészben. (pataki) NÓGRÁD — 1969. január 1 í., szombat 3