Nógrád, 1969. január (25. évfolyam, 1-25. szám)
1969-01-24 / 19. szám
Mit mondana, ha Jelnzőlalna ? .1 megye liatái'iin túl (U) Hogyan kovácsoiódott össze a brigád ? Hatvanan kezdtek, jelenles húszán dolgoznak a Tyeresko- va-brigádban, a Nógrád megyei Fémipari Vállalatnál. Eddig háromszor nyerték ei a címet. Mindannyian birtokosai a szocialista brigád jelvénynek és az oklevélnek. Tavaly néni ítélték oda nekik a címet, hogy miként lesz az idén, még nem tudják. Tanakodnak, melyikük válaszoljon a kérdésre: mit mondana, ha felszólalna a szocialista brigád- vezetők III. országos tanácskozásán. Végül is az alaoító tagok közül hárman vállalkoztak. — Korábban pénztáros voltam a földművesszövetkezetnél. onnan kerültem az öntödei szerelőbe. A fúrógépen kezdtem. Széles János mutatta meg először a szakmai fogásokat. Ahányan voltunk, annyiféle munkát végeztünk. Mindegyiknek más és más volt az árfolyama. Egy idő után az asszonyok közül többen mondták a brigádvezetőnek: mi is el tudjuk végezni a jobban fizető munkákat. Brigádvezetőnk értett a szóból. Egyszer az egyik, máskor a másik asz- szony került a jobban fizető munkahelyre. Voltak kisebb szóváltások, villongások emiatt, felsőbb fórumhoz azonban nem kellett fordulni. Köszönhető ez brigádvezetőnknek, aki jó légkört teremtett kollektívánkban. —• Az első napokban nehe- een oldódtunk, hisz majd mindannyian újonnan jött dolgozók voltunk. Később megbarátkoztunk egymással. Én az asztalnál dolgozó kollégáimat nem hagytam szomor- kodni. Mindig fel tudtam vidítani őket. Ez nem ment a munka rovására, sőt növelte a munkakedvet. Ahogy t.elt az idő. úgy ismertük meg egymást. Igazi fordulatot a szocialista brigádmozgalomba való bekapcsolódás hozott. A feltételek teljesítése a korábbinál jobban összekovácsolta a brigádot. Vita persze volt, mert ahányan vagyunk, annyiféleképpen gondolkozunk. Végül is mindig azt fogadtuk el, ami a legesszerűbb, a legcélravezetőbb volt. A férfiak nehezen tudják elképzelni a nőket perlekedés nélkül. Pedig ilyesmiről szó sem lehet nálunk. Erre mindannyian büszkék vagyunk. A keresettel elégedett vagyok. Kit szidtam elsőnek az üzemben? A normást. Mutasson nekem dolgozót, aki nem itt kezdi. Ma már belátom: csak úgy gyarapodunk, ha hatékonyabban dolgozunk — mondja Ar- dai Éva. Hortobágyi Pálné így kezdi: — Nyolc éve lesz, hogy az alapító tagokkal dolgozom együtt Jól összeszoktunk. Ha valaki nem jön be. egymástól kérdezzük: nem tudod, mi van vele? Én tudom, mit jelent a figyelmesség, a jó szó. érezni a kollektíva aggódását, együttérzését és szeretetét. A múlt évben hét hónapig betegeskedtem. Mivel közel lakom a gyárhoz, a brigád tagjai ebédidőben rendszeresen meglátogattak. Ez nagyon jó volt. Amíg egészséges voltam, nem jutott eszembe, hogy más munkahelyet keressek. Az utóbbi időben azonban többször felvetődik bennem: jó lenne továbbállni. Ügy érzem, betegségem miatt rossz szemmel néznek rám a vezetők. Mellőznek Fizetésem is kevesebb, mint azoké, akik jóval később jöttek Ide dolgozni, pedig annak idején a magamé mellett egy másik munkakört is átvettem. Sajnálnám itthagyni a brigádot, az eltöltött időt. Kétszer is meggondolom az elmenést. Legszívesebben odahaza lennék a két gyerekemmel. Valószínű mást mondanék, ha érezném: megbecsülnek, számon tartanak. számítanak a munkámra. Pedig én szeretek itt dolgozni. szeretem munkatársaimat... — Háztartásból jöttem ide dolgozni. Kezdetben féltem, hátha nem tudok megbirkózni a követelményekkel. Sokat köszönhetek Sinkó László és Skatnyár László szakmunkásaknak, akik szívesen segítettek, és segítenek most is egy- egy bonyolultabb feladat elvégzésénél. Kezdettől éreztem Kontra Sándor brigádvezető segítségét is. Bármit kérdeztem tőle. szívesen és készseggel válaszolt. Akikkel annak idején kezdtük, azok közül már csak Faragó Lajosné van itt. Ennek lassan kilenc éve. Még egy év, aztán nyugdíjba megyek. Nem bántam meg, hogy idejöttem dolgozni. Megbecsülnek. Ügy gondolom, a munkatársak sem panaszkodhatnak rám. egyiküket sem bántottam meg. A kollektívánkra jellemző, jó szellemet egy példával szeretném bizonyítani : amikor megrendelés hiánya miatt a vezetők csökkentették a brigád létszámát, sokan sírva búcsúztak el tőlünk — közli Janók Endréné. ★ A brigád tagok ‘jórészt csak a jó tapasztalatokat mondták el, szívesebben emlékeznek ezekre. Szavaik nyomán képet kapunk arról, miként ko- vácsolódik össze egy különböző gondolkodású, természetű, képességű, érdeklődésű kollektíva, amikor vállalja a szocialista brigádmozgalom hármas jelszavának megvalósítását, közlük a szocialista módon élni elv követelményeit. Venesz Károly Mátramindszenten nincs most téma, amely nagyobb érdeklődésre tarthatna számot a földtörvénynél. Tanácsüléseken beszéltek róla, magyarázták a tanácstagok oktatásán, a szövetkezeti tagok téli tanfolyamán. Minderre a nyilvánosságra nagy szükség volt a községben. Ahogy Varga János tanácselnök mondotta, ahány ember él Mindszenten, szinte annyiféleképpen értelmezték, magyarázták maguknak, egymásnak a törvényt. A kívülállók közül sokan valamiféle új honfoglalásra gondoltak. Rebesgetni kezdték, hogy most már mindenki ké- nye-kedvére igényelhet és kaphat is földet. A szövetkezeti tagok meg nyugtalankodtak. Gyakran tették fel a község, a szövetkezet vezetőinek a kérdést: mi lesz a közössel? Most már többé-kevésbé megnyugodtak a kedélyek. Az érdekeltek eljuttatták kérelmüket a földhivatalhoz, a községi tanácshoz. Ezután már az következik, hogy megállapítsák: kinek „engedi meg” a törvény, hogy földet használhasson. Uizottftág dönt Varga Jánost, a tanácselnököt többen megállították az utcán, jönnek a tanácsházára Aranyat mos a Mura A Mura folyó menü községek lakói évtizedekig lapátolták, mosták a folyó homokját, hogy a parányi aranyszemcséket kiszedhessék. A Mura partján körülbelül tizenöt éve nem mosnak aranyat. Az aranymosó. szerszámok múzeumba kerültek. A Mura mentén gazdálkodó termelőszövetkezetek most ismét „aranybárr a Balaton nására emlékeztető csattanást hárfákra emlékeztető éles, pengő hang és esilingelés kö- véti. A Balatonon az utóbbi napokban több mint 15—20 kilométer hosszú rianás keletkezett. A partok vonalát hosz- szan követik a repedések, de a mélyebb területek jégmezőjét is pókhálószerűen szabdalják át a rianások. Egyes partmenti szakaszokon megkezdődött a jég torlódása is. Néhol 2—3 méter magas jéghegyek képződtek. „Hárfázik A jégmező alatt szunnyadó Balaton egy hónapig alig hallatta a „hangját”. A néhány napos enyhülés, az éjszakai és a nappali hőmérséklet-különbségek azonban végül is „szóra bírták”. A meglazult, repedező jégmező hangtüneményeit a környékbeli lakosok, a halászok, a nád- és jégvágók „durrogásnak” nevezik. Sokan azt mondják a rianásra: „beszél” a Balaton. A repülőgépek úgynevezett hangrobbaMózespálca Aki a Salgótarjáni Öblösüveggyártól nekiindul, hogy gyalog a külső pályaudvarra érjen, nem bizonyos, hogy éppen Mózes jut az eszébe. Ez végeredményben sok mindentől függ. Az illető karakterétől, vagy például attól, hogy egyáltalán ismeri-e a bibliát. Aztán más a helyzet fagyban, megint más olvadáskor. Amikor fagy, el tudom képzelni, hogy az ember megirigyeli mondjuk Jeüszejev autonóm szkafanderét. De amikor én arra jártam, olvadt. Azonkívül ismerem a bibliát. És rögtön eszembe jutott, milyen ügyesen esinálta Mózes azt az átkelést a Vörös-tengeren. Egy suhintás a pálcával, a tenger kettéválik, népével szépen átballagott a túlsó partra, s a hullámok ismét összecsapnak. Ila emlékezetem nem csal, akkor hangzott fel először az azóta nálunk is híressé vált dal:... Most már utánam a vízözön! Dohát, könnyű volt Mózesnek. Bezzeg, én hiába szerettem volna száraz lábbal eljutni a külső pályaudvarra ezen a salgótarjáni járdán — honnan vegyek én egy Mózest vagy egy mózespálcát? Más volna a helyzet, ha a Közmű- és Mélyépítő Vállalat, amely ősszel erre gázvezetékárkot ásott, s a föld jelentékeny részét a járdán feledte, szegény gyalogjáróknak varázspálcát is hagyott volna... Ám, ahogy a sártenger közepéből körülnéztem, semmi ilyesfélét nem fedeztem fel. És amikor már gondolataim egyáltalán nem voll ak biblikus jellegűek, az éteren át mintha a jól ismert dal hangjai csendültek volna fel:... utánam a vízözön...” A dalt aligha gyalogjárók énekelték. Talán a mélyépítők? — Csizi — nyászásra” készülnek, azonban nem csillogó fémet keresnek a folyó hordalékában, hanem a víz másik, nagy tömegű „aranyát”, a betonkavicsot akarják kitermelni. A folyómeder ugyanis szinte elérhetetlen mélységű kavicsrétegből áll, a víz pedig állandóan hordja, sodorja magával a kitűnő minőségű építőanyagot. Tsz-ek közös vállalkozásai Tiszakécskén járva lépten- uyomon találkozhatunk az iparosodás jeleivel is. A vasútvonaltól északra fekvő területen új üzemek, telepek, üzemrészek nőnek ki a földből. Megannyi gépével az élelmiszeripari üzemek közé sorolhatjuk a nemrégiben tovább bővített állami pincészetet is, de nem messze tőle ugyancsak új üzem áll, amely különféle tartályokat gyárt a tej- és szesziparnak, s minden olyan ipari és mezőgazdasági ágazatnak, amely tartályokkal is dolgozik. Az iparosítás szele nem kerülte el a termelőszövetkezeteket sem. Munka és jövedelem Az új gazdasági mechanizmus és a gépesítés egyre növekvő foka felvetette a foglalkoztatás, a folyamatos munka- alkalmak biztosításának gondjait a tiszakécskei Béke Tsz- ben is. A belterjesség irányában eltolódó gazda: kodás csak a nyári — tavasztól őszig tartó — munkaidényben jelent újabb munkaalkalmakat, a téli időszakban továbbra is nehéz munkát biztosítani, és hasonló probléma a nők foglalkoztatása. Viszont éppen a belterjesség, a mind nagyobb területen kialakuló zöldségkertészetek és gyümölcsöskertek segítik a gondok célszerű megoldását. A község öt szövetkezete elhatározta, hogy közös összefogással keresi meg a további fejlődés útját. Számba- véve a rendelkezésre álló mezőgazdasági, élelmiszergazdasági nyersanyagokat, arra az elhatározásra jutottak, hogy társulásos alapon, tsz- közi vállakózásként konzervüzemet létesítenek. Az elhatározást nyomban tettek követték. Ügy mondják, hogy a kőművesek még jóformán a falakat húzták, de már az üvegekben gyülekezett a savanyúság és a befőtt, már ra- gasztgatták a konzervüzem szorgos asszonyai és leányai a „Tiszamenti Terméktartósító Társulás” díszes címkéit. Az öt szövetkezet igazgatót is választott az új üzem élére. Róna Antal személyében. Nagyobb ügyekben az igazgató- tanács dönt, amelynek az öt szövetkezet elnökei és főkönyvelői a tagjai, és a főkönyvelők egyidejűleg felügyelő bizottsági tagok, tehát ellátják a szükséges ellenőrzést is. Az új üzem még most sem teljesen kész, de már az innen kikerülő konzervek, gyümölcsök és savanyúfélék így is tekintélyt vívtak ki a belföldi piacon, egy jelentős részük pedig exportra ment. Hátra van még a hűtőtároló és a manipuláló megépítése. Az új üzem mint több embernek nyújt munkaalkalmat és növeli a szövetkezet jövedelmét. A forgalmazott áru tizenkét százaléka: tiszta nyereség. Az öt szövetkezet összefogásának ereje biztatásként hatott Tiszakécskén. Ügy gondolták, ha az almával, körtével, barackkal, őszibarackkal közös összefogással növelni lehetett az árbevételt és csökkenteni az értékesítés gondjait, az összefogás megoldást hozhat a tömegborok forgalmazásában is. Nem véletlen, hogy egyik kezdeményezői voltak annak a társulásnak, amely már alakulóban van és ha valóban létrejön, Bács-Kis- kun megye legnagyobb, legnépesebb és tegyük hozzá, legjelentősebb társulása lesz. • • Osszefooásban a* er« Huszonöt tsz, valamint a Helvéciái Állami Gazdaság és a Kecskeméten székelő pince- gazdaság összefogásával száz- ötvenezer hektoliteres pincét létesítenek Kecskeméten, ahol esetleg arra is mód nyűik, hogy a kövidinka, az izsáki sárfehér és egyéb tömegborok felhasználásával különböző desszertborokat állítsanak elő és palackozzanak. Eddig már huszonkét érdekelt szövetkezet jelentette be csatlakozási szándékát a területi szövetségnél. A tiszakécskeiek éppen az efféle, nagyobb szabású kooperációk létrehozásában látják a területi szövetségek legfontosabb szerepét. Az ilyen organizációs tevékenységhez azonban a tsz-ek is aktív segítséget nyújtanak. Bár hasonló tendenciával Nógrád- ban is egyre, inkább találkozunk, amint erről a sertéstenyésztő társulás, vagy a málnafeldolgozó társulás tanúsMint jelentettük, múlt év novemberének második felében Nagy Tibor budapesti gépkocsivezető teherautójával Bánk és a 2. számú főközlekedési út között halálra gázolta Less Gyula motorkerékpárost. Nagyot a balassagyarmati járásbíróság vonta felelősségre. A vádlott a tárgyalás egész ideje alatt cinikukodik, mégis az a szemlélődő benyomása, hogy Bácsba.. lamivel már előbbre járnao. Előbb megtapasztalták az összefogás erejét. m a tanuSsií«? A fogadtatásnál is szívélyesebb búcsúzásnál a párttitkár mellemnek szegezte * kérdést, milyen tanulságot vontunk le a látottakból. A kérdés megfogalmazásából nyilvánvalónak tetszett, hog' a maguk területén hasznosítható tanulságokra gondol. Elnézést kellett kérnünk tehát, hogy mi inkább a Nógrád megyében hasznosítható tanulságok feljegyzésére, tartósítására és tárolására helyeztünk nagyobb súlyt. Feltétlenül megszívlelendő tanulság, hogy a tiszakécskei Béke Tsz miiyen rugalmasan alkalmazkodott az új gazdasági mechanizmus által létrejött követelményekhez. Az, hogy mindenekelőtt a fogyasztók, vásárlók igényeit tekintik elsőrendűnek és mindent hajlandók a kért minőségben megtermelni, előállítani, ami a tsz-nek is gazdaságos — az feltétlenül tanulságos. Hiszen maga az a tény, hogy Tiszakécskén észrevették, hogy a salgótarjáni piac jó és megéri a teherkocsi háromszáz kilométeres utaztatását, figyelmeztető megyei szövetkezeteink számára is, Legfőbb tanulságnak épben ezt lehetne levonni: jó lenne, ha a Nógrád megyei tsz-ek is rájönnének arra, hogy egy szövetkezetnek gazdasági érdeke is, hogy a zöldövezethez tartozzon. S bizony az lenne a jó, még ha ezzel némileg súroljuk is a Tiszakécskei Béke Tsz vezetőinek és tagjainak szándékát és érdekeit —, ha a megyebeli szövetkezetek látnák el változatos és bőséges áruval a megyeszékhely piacát, az iparvidékek zöldség-gyümölcs boltjait. san viselkedett, olykor még nevetgélt is, a megbánásnak a legcsekélyebb jelét sem mutatta. Nagy Tibort a járásbíróság másfél évi végrehajtható szabadságvesztésre ítélte főbüntetésként, mellékbüntetésként három évre eltiltotta a gépjárművezetéstől s ugyanennyi időre a közügyektőL Lakos György Háromszoros büntetés halálos gázolásért Faluról falura Uj HonfcsgBaläs? most is, hogy „kivegyék” belőle az ígéretet a földre. Az érdeklődők között vannak idős, rokkant, beteg emberek, akiket nyilván nem hagynak magukra. Aztán most jönnek azok is, akik soha nem dolgoztak földdel, A bányába, üzembe jártak évek óta, s most mégis úgy lépnek fel, mint jogos földigénylők. Az elnök senkit sem akadályozott meg, hogy megírja a kérvényt ég postára adja. A reményt azonban, hogy földet kapnak, semmiféleképpen sem táplálja bennük. Olyanoknak sem adja szavát, akiket a törvény szerint megillet a földhasználat. Ez nem az ő dolga, hanem azé a bizottságé, amely a reális helyzet ismeretében hozza meg javaslatát. Ez lényegében ugyanaz a bizottság, amelyik annak idején a tulajdonjog tisztázásánál is közreműködött. A végső szót pedig a végrehajtó bizottság mondja ki. A hozott határozatokról időben, március 31-ig értesítik a kérelmezőket. Nehéz helyzet Igaza van Varga Joachim tanácstitkárnak, amikor arról beszél, a földtörvény végrehajtása igen nehéz helyzet elé állítja a tanácsot. Körülbelül 260 emberrel volt dolgunk, amikor a tulajdonjogot tisztázták. Mert nemcsak Mátra- mindszentről volt szó, mivel a szomszédos községek, Nemti, Szuha és Dorogháza szövetkezetei Mátramindszenthez csatlakoztak. A központ Mindszenten van, s így a községi tanács az illetékes a mentesítést. a földhasználatot igénylő emberek kérelmének elbírálására, a jogos igények kielégítésére. Tetézi a gondokat, hogy szinte egyetlen községben sem rendelkezik annyi zárt kerttel, belsőséggel a szövetkezet, hogy jusson belőle minden jogos kérelmezőnek. Mátrám,ind- gzenten meg egyáltalán nincsenek ilyen területek. Föld- használatról lehet tehát csak ezó. Olyan területeket parcelláztak fel, amelyek nem illeszkednek a nagyüzemi táblába. Már dolgoznak A földtörvénnyel az a cél — helyesen látja ezt Vegh András, a szövetkezet párttitkára —, hogy biztonságosabban gazdálkodjon, erősödjön a közösség. A Mátragyöngye Termelőszövetkezet területe, a földek megváltásával 5000 hold. Később arról beszél, igyekeznek kielégíteni azok igényeit is, akik földhasználatra jogosultak. Csaknem száz az idős. beteg ember. Nyilván ők nem maradnak föld nélkül. A szövetkezet, a községi tanács vezetői már hozzáláttak a területfelméréshez is. Olyan határrészben adnak használatra földet, ahol nem keresztezi a nagy táblákat, nem akadályozza a közös tevékenységet. A földet is kimérik még a nagyobb tavaszi munkák indulása előtt. így nem okoz majd zavart a törvény végrehajtása a közös munkában. Mire sokasodnak a tennivalók a földeken, tulajdonképpen túllesznek az egészen. Aztán azo-k is megkezdhetik majd a munkát időben, akiknek igényét jogosnak ítélte a bizottság. Vineze István»*; NÖGRAD — 1969. január 24., péntek 3
