Nógrád, 1968. december (24. évfolyam, 282-306. szám)
1968-12-15 / 294. szám
Válaszolni mindenkinek 'A munkásmozgalom harcosai — megyénk szülöttei Mindig beszélgetett valakivel. — Megmondom úgy, ahogy van: az én apámnak annak idején sokat kellett dolgozni, hogy földet vehessen. Ráment erre a szegény emberek fél élete... Most meg a szövetkezeté lesz a föld... Termetes vasutas, Cer- man József zsörtölődik a nógrádi tanácsházán. A község, a szövetkezet vezetői, tagok ülnek együtt, mert sok még a választ váró kérdés. — Nem köszönömért adja! Pénzt fizet érte a szövetkezet — próbálja csitítani őt Chikány József né, a szövetkezet párttitkára. Cerman Józsefen látszik: fogná vissza feltörő indulatát, ám hiába. A szavak szaladnak egyenesen Chikány Józsefnének. — Rendben van, Katika! Legyen a szövetkezeté a föld! Úgyis ott dolgozzák meg évek óta. Hanem amit fizietnek érte, azt a pénzt öt év alatt kapjuk meg. Tudja mit jelent ez? Néhány száz forintot évente. így aztán olyan az egész, mintha neun Is kapnánk érte semmit... Nem szokatlan az ilyen beszed az asszony fülelnek. Az elmúlt hónapokban körülötte gyűrűztek, fodrozódtak a panaszverte hullámok. Amikor a községben megkezdődött földtörvény gyakorlati Végrehajtása, megbízták: képviselje a szövetkezetét, gondoskodjék arról, hogy a törvényt megismerjék mindazok, akiket érint. Szervezte az ismertetéseket, dolgozott a földrendezési bizottságban, amelynek két teljes hónapig adott munkát Nógrád. Eljárt hagyatéki ügyekben, hiszen tíz—tizenöt eve rendezetlen hagyatékokat kellett most úsztázniok. Gondjuk eddig is volt elég, s nem áltatja magát most sem, Zsákbamacska A nő: — Kijelentem neked, hogy a házasságban nem találtam nieg azt, amit kerestem. A férfi: — Én is megmondhatom neked, hogy nem azt kerestem benne, amit találtam. hogy ezután már egészen sima lesz az út. Nógrád községben több mint négyszáz azoknak az ipari munkásoknak, alkalmazottaknak a száma, akiknek földjét a szövetkezet műveli, használja. A földtörvény most azt mondja: a kívülálló földtulajdonosoknak az a földje, amely a termelőszövetkezet használatában van. 1969. január 1-én szövetkezeti tulajdonba kerül. Ilyen kívülálló Cerman József is. Egészen fiatalon, még 1942-ben került a vasúthoz dolgozni. A nyolc hold földet sem ő, hanem az édesapja vitte a szövetkezetbe. Azóta az idős ember elhalálozott, és a föld Cerman Józsefre meg a nővérére szállt. Nővére tagja a szövetkezetnek, a férfi azonban sajnálja a MÁV-nál töltött évtizedeket, ahová a biztos kereset, az állami nyugdíj reménye vitte valamikor. így maradt kívülálló, és most sajnálkozik a föld és a megváltási ár miatt., Chikány Józsefné megérti Cerman József nyugtalanságát. Két esztendeje már, hogy a kívülállók nem kapnak háztáji földet, amivel pótolhatnák a keresetüket. Most, a megváltással elmarad a föld használatáért kapott bér is. Aztán az emberek az ilyenfajta beszélgetéseknél kitárulkoznák. Engedik, hogy a szavak mögé, belülre nézzen a másik. Így jött rá a párttitkámő is, hogy némely emberben még mindig a régi, ínséges esztendőkben alkotott fogalom él a földről, a paraszti munkáról. Pedig azóta nagyot fordult a világ, ezzel együtt változtak a fogalmak is. A földeket gépek dolgozzák, és a községben egyre nagyobb becsülete van a közös gazdálkodásnak. Klárik János bácsi, Molnár néni, akik a szövetkezet üzemi konyháján dolgoznak, egyaránt azt bizonygatják, érdemes a tsz-be jómi, értelme van a munkának. S ha a földtörvény megvalósul, a kívülállók földjeit is a szövetkezet birtokolja, s így eredményesebb lehet a gazdálkodás. Ezt magyarázza Chikány Józsefné, így ért ezzel egyet Cerman József is. Csak az egészen gyakorlati kérdések maradtak számára tisztázatlanok. De Tol- mácsi Ferenc, a szövetkezet elnöke jó hírrel jön: — Nem kell a pénzre öt évig várni... Kifizetjük egy év alatt mindenkinek a megváltási árat. Mintegy 800 hold föld van, a kívülállók tulajdonában. Az aranykorona-értéket számolva — nyolc- vanszorosát fizetik a föld kataszteri tiszta jövedelmének — több mint hatszázezer forint a megváltási , ár. A szövetkezet elég erős ahhoz, hogy egyetlen esztendő alatt kielégítse a kívülállókat. — Aztán földet lg használhat, ha akar — mondja Chikányné. — Hogy áll a mentesítéssel ? — Miféle mentesítéssel? — lepődik meg a kérdésen Cerman József. 'Most az asszonyon meg a tanácselnökön van a csodálkozás sora. Mondia is Gyuricza István, az elnök. — Többször hirdettük, mit kell tenniök a törvény szellemében a földtulajdonosoknak. .. — Én csak annyit hallottam: törvény intézkedik arról, hogy a föld a szövetkezet tulajdonéba kerül — szögezi le a vasutas. A párttitkárnő azonban nem rest. — Ki tudja, már hányadszor magyarázni kezdi: az a kívülálló, akinek földje van a szövetkezet használatában, mind igényelheti a mentesítést. Természetesen a mentesíthető föld nem haladhatja meg az egy holdat. Arra Is felhívja a figyelmét, hogy a mentesítési kérelmet december 31-ig adhatja be a járási földhivatalhoz. Kinn egészen besötétedik, amikorra megegyeznek. Cerman József köszöni a tanácsokat, s még a napokban elküldi a levelet a földhivatalhoz. Már kinn jár az utcán, amikor a párttitkámő csendesen megjegyzi: — Sní: embernek kell még válaszolni, hogy egészen rendjén menjenek a dolgok. Istentelenül zuhog az eső, s ha ehhez még hozzászámítjuk a mély falusi sarat, akkor egyáltalán nem irigylésre méltó a helyzetem. A hideg, őszvégi esőben csak a hivatástudat és a napirenden levő téma izgalma füt. Mindamellett úgy iparkodom, hogy mielőbb fedél alá jussak. A célom: a tanácsháza, azonban az új iskolánál már oly tágra nyílnak az ég csatornái, hogy nem vállalhatom a megpróbáltatást tovább. Benyitok a vasajtón, elém tárul az őszi pompában díszlő iskolakert, komoran zöldellő lucfenyőivel. S miközben azon töröm a fejem, hogy a sétány jobb-, vagy baloldali ívén közelítsem-e meg az épület főbejáratát, mosolygósán elém toppan Teri néni. Azaz: még nem is tudom, hogy ő Teri néni. Egy asszony áll előttem: negyven év fölött, pirospozsgás, életerős. Oldalán bőrtáska, feje fölé éltes, de ép esernyőt tart. Mennék, de utamat állja. — Nicsak! Maga a Takácsék sógora. . — összetéveszt — mondom és hajamból, ruhámból patakokban dől a víz. — Nem maga volt itt a Baglyasalja. Rakodósor. A Kakuk családot keresem. Melyiket? Az utca is más nevet kapott. Petőfiről nevezték el. A fivérek közül három itt él. Gusztáv Ö-Albertin, István a Petőfi utca 55-ben, Pál pedig — így mondják — a sorompótól jobbra. Ott, ahol a Kakuk család élt, ami kor még többen voltak. Nyitva az ajtó. A feleség fogad. Hellyel kínál, s várjuk a férjét. Beszélgetünk. Arról, hogy múlik az idő. A három fivér alaposan bent jár a nyugdíjkorban. Pali bácsi — így említem a felesége előtt —• betegeskedett. Figyelem az ajtót. Megérkezik. Elmondom, Kakuk Pálhoz jöttem, hogy bátyjáról, Kakuk Józsefről, a megyei munkásmozgalom egyik vezetőjéről beszélgessünk. — Szívesen — szól Kakuk Pál. Maga elé néz, hogy visz- szafordítsa az idő kerekét. Emlékezik. ■k — Itt, ebben a házban éltünk. Bányászcsalád, öt gyerekkel. Józsi 1893. március 17- én született. Korán kezdett el dolgozni. Mikor eljött az ideje, megnősült. Innen Baglyairól. Lánya született, Margitnak hívták. A kies; még egyéves se volt, mikor a felesége meghalt. Ezután ő is itt nevelkedett közöttünk. Itt, abban a házban, amelynek ajtaján — ki emlékszik hányszor — nem kopogtak, rúgtak kényük-ked- vük szerint a csendőrök. Jöttek nappal, jöttek éjszaka. Kutattak, szimatoltak. „Fekete ház”, így hívták a miénket. Aztán eljött a várva várt nap: 1919. Bátyám tágja a direktóriumnak. Horthyék emberei ezért Siófokra vitték. Hat hónapig volt ott. Kegyetlenül megkínozták, s mikor hazajött, az újabb meghurcolások elől Csehszlovákiába emigrált. a rekordok Angliában nemrég megjelent a rekordok és a különlegességek könyve, amely sok érdekességet tartalmaz. A világ legmagasabb embere az amerikai Robert Wadlow volt. 271 centiméteres magassággal. Három évvel ezelőtt halt meg és 3 méter hosszú koporsóban nyáron, amikor a kis Godó-lány esküdött? — Nem. Életemben először járok a faluban. Ezen meghökken. — Először?... Hát kiféle. ha meg nem sértem? — Újságíró vagyok. — Csakugyan? — Csakugyan — mondom, és megadom magamat sorsomnak. Erre azonban némi tisztelettel úgy emeli meg az esernyőjét, hogy én is védve legyek. — Aztán miről ir? — Emberekről — felelem —. Lehet, hogy éppen magáról... — Azt a világért sem! Azt én nem engedem! — tiltakozik. — Én vagyok, tudja, a Teri néni. Engem mindenki csak így ismer a faluban. A tsz-ben dolgozom, de így téltájban segítek a postát széthordani ... — Akkor sok embert ismer? — Sokat. De én már eov szót sem beszélek, mert megírja. — De a munkájáról csak beszélhet? — Nem én! A világért sem! Még majd men találja írni... Naponta húsz kilométert is lejárok. Száz levél és kétszáz újság jut minden napra.. — Az elnyomás évei jöttek. Volf idő, mikor apám nyugdíjából élt a család, mert nem kaptunk munkát. A kommunisták nem nyugodtak. Bag- lyasalján 1923-ban kezdtek szervezkedni. Kakuk József visszatért Csehszlovákiából, s megbízást kapott a sejtcsopor- tok szervezésére. Vállalkozott. Vállalta. Óvatosan, elővigyá- zattal látott munkához. Kéthetenként kért jelentést. Budapestről 1924-ben Tarjánba jött Vági István elvtárs. Találkozott a párt szervezőivel: Pothornik Józseffel, idősebb Oczel Jánossal és Kakuk Józseffel. Még abban az évben megalakult a kerületi bizottság. Háromtagú vezetőség Irányította a munkát. Bátyám a bizottság titkára lett, s ugyanakkor központi összekötő. Nyugodt ember volt, megfontolt.. Akik ismerték, mai napig is emlegetik, hogyan tudott beszélni. Szavainak hatása ott maradt az emberekben. Azt tartotta — mondta is sokszor — „ha mégy valahová (nem volt akkor autóbusz, hogy két perc alatt fel lehetett érni a telep másik végébe) mindig csatlakozz valakihez. Mindig beszélgess, s tudd meg, ki az illető. Szükségünk van az emberekre.” Igen. Az embereket tartotta legelsőnek. Öértük harcolt, őértük agitált, szervezte a sztrájkot. Sokszor bevitték a csendőrlaktanyába. „Telt ház” volt akkoriban ott. Naponként voltak letartóztatások. A Szovjetunióban pártiskolát végzett hat hónapig. 1929- ben volt kinn. Mikor visszajött, a következő évben, április 12-én volt az az emlékezetes tüntetés Salgótarjánban. A több, mint ötezer bányász a városházához vonult. Munkát, kenyeret követeltek. Öttagú bizottság ment fel a városházára, hogy tárgyaljon az urakkönyvéből temették el. A világ legkisebb embere az amerikai Paulina Muster volt, aki 1875 és 1895 között élt. Mindössze 58 centiméter magasra nőtt. A világ leghosszabb vonata 1957. november 15-én gördült k; Nyu- gat-Virgíniábói Ohio felé. 500 kocsiból állt és egy mozdony húzta. Jobban ismerem a falut, mint a tanácselnök. De meg ne Írja! ... Ezt jó ürügynek találom, hogy végre égé rutát nyerjek. és tető alá jussak. Búcsúra nyújtom kezem, de ő nem fogadja el. — A tsz-ben szocialista brigádunk van. Az egyik csapatot én vezetem ... Minket aztán nem érdekel, hogy hó vagy eső, húsvét, vagy karácsony, a tsz mindig számíthat ránk. A kapálásban is mindig mi vagyunk az elsők, a krumplit is mi szedjük fel... De meg ne írja! Nem is szólok én többet a világért sem. — Hát akkor: további jó munkát! — mondom és szaporán szedem lábamat a zuhogó esőben. Ö utánam kiált. — A világért se írja meg!... Most kaptam kitüntetést november 7-én, a Parlamentbe is telhívtak ... Már a főbejáratnál verem ki a vizet tocsogó félcipőmből de még mindig hallom a hangját: — Két oklevelem is van már ... De meg ne írja! kai. A tömeg nem tagi tort. Várták: Eppich Albertet, Kristóf Józsefet, Szőllős Jánost, Sulyok Sándort, Kakuk Józsefet. Az eredmény? Min-> den gyermek után öt kiló liszt, egy kiló cukor és 25 deka margarin. Megkapták? Azok a családok, amelyeket nem nyilvánítottak kommunistának. Az idősek emlékeznek. Baglyasal- ján, 1932-ben összegyűjtötték az embereket. A csendőrök több mint háromszáz kommunistát, bányászt tereltek össze a csendőrlaktanyához. Kihallgatások. kínzások. Közülük negyvenkettőt — köztük a bátyámat, Józsit — Pestre vitték, láncrafűzve a Markó utcába A Magyar Királyi Ügyészség Kakuk József és társai ellen pert indított. A bátyám három és fél évet kapott. Szegeden, a Csillagbörtönben raboskodott. Mikor kiszabadult. az embertelen bánásmódtól. a kínzásoktól megtörtén, betegen tért haza. Figyelték. Vigyáztak minden lépésére. Még a szülői házba« sem lakhatott. Utasítás volt rá. A baglyasiak segítették, szállással, élelemmel. Még betegen is szervezett, agitált Segített a pártnak. Élete utolsó évét Gusztáv-aknán élte le. A lányánál — aki akkor már férjhez ment, — húzódott meg. * Ezt mondta Kakuk Pál, a veterán kommunista fivéréről, Kakuk Józsefről. Gusztáv-aknán nincs már meg az a ház,, ahol meghalt. Lebontották. Helyén veteményes kert van. Évenként termést ad pár méterre a temetőtől. Ott van a sír. Ott nyugszik Kakuk Jő- zsef, és sírjához minden évben eljönnek a rokonok, az ismerősök, a fiatalok. 1940. március 15-én halt meg. \ Fantasztikus állatok Tizenöt méter hosszú, óriáskígyókhoz hasonló állítólagos tengeri állatokat figyeltek meg az Antarktisz indiai-óceáni körzetében, ahol szoviet bálnavadász hajók tevékenykednek. Egv „kígyó” majdnem a víz felületén feküdt. Ivan Dzsúsz helikopter-pilóta vette észre a különös dolgot és 30 méterre megközelítette a víz felszínét. F- Dolzsenko látcsövön meg- fievelte. hogv a ..tenger) kígyónak” világosbarna a «zí- ne, testének vastagsága eléri az egy métert. Megfigyelte görcsös mozgásét is. Néhány nerc múlva a helikopter személyzete egy második kígyót is észrevett, amelynek hnsz- szát körülbelül 15 méterre becsülték. — Fényképek nélkül nehéz bármilyen következtetést is levonni — jelentették ki a moszkvai oceánográfiai intézetben. — Ha kizárjuk annak lehetőségét, hogy valamllven ismeretlen tengeri állatokat láttak, akkor azt kell mondani, hogy a helikopterek pilótái gigantikus moszatokat figyeltek meg. A déli félteke vi- zeiben ezek gvakran kévékben burjánzanak. Egyes mo> szátok ágainak hossza eléri a 30 métert is. Lehetséges, hogy a gigantikus polipok több méteres tapogatói voltak, amelyek véletlenül ebbe a körzetbe kerültek a meleg vizekből, ahol egyébként tartózkodnak. „4 144. napon*’ Ezt a címet kapta az a TV-játék, amely Latinka Sándor — a magyar munkásmozgalom legendás hírű harcosa és vértanúja — életéről szól. Horváth Ádám rendező irányításával a TV-játék felvételeit megkezdték. Képünkön: a Latinka Sándor szerepét alakító Nagy Attila (MTI foto — Tormai Andor felvétele) Lakos György NÓGRÁD - 1968. december 15., vasárnap 5 Vincze Istvánné Teri néni szerénysége Szokács László Néhány adat i
