Nógrád, 1968. december (24. évfolyam, 282-306. szám)

1968-12-01 / 282. szám

Érzelem és idegen n$elv Mind több szó esik nap­jainkban oktató-nevelő mun­kánkat elemezve az érzelmi nevelés (szocialista hazafiság, proletár internacionalizmus stb.) fontosságáról. Külön el­méleti fejtegetéseket is hall­hatunk esetenként, baráti, szakmai beszélgetéseket az ér­zelemről, amely rendszerint kísérője más lelki jelenségek­nek. de a személyiségre e mi­nőségben is visszahat. Az ér­zelmek irányíthatók, a pozití­vak kibontakoztathatok, a ne­gatívak visszafejleszthetők, mondja a „tétel”, amely bár­mely nevelési viszonylatban érvényes. Több tantárgy kapcsán szok­tunk beszélni az érzelmi ne­velésről, viszonylag kevesebb szó esik azonban arról, mi­lyen összefüggés lehet például — egy, a kérdés kapcsán ed­dig nem igen „exponált” tárgy — az idegen nyelv ok­tatása és az érzelmi nevelés között. Egyáltalán, lehet er­ről beszélni idegennyelv-órán? Lehet, sőt, kell, amint ezt a múlt tanévben és idén is zaj­ló különböző i szintű és jelle­gű vizsgálatok is bizonyítják megyénk általános és közép­fokú intézményeiben, éppen az orosz nyelv oktatásával össze­függésben. Ez idő tájt (október­ben, novemberben) szervezett, illetve szervez úgynevezett be­számoltatásokat a megyei ta­nács művelődésügyi osztályá­nak iskolai csoportja, a tanul­mányi és nevelési munka se­gítése érdekében. Ez alkal­makkor — egyében kívül — megvitatják az orosz nyelv ta­nításának általános és közép­iskolai kérdéseit a világnézeti, valamint a hazafias és inter­nacionalista nevelés szem­pontjából. Annak szem előtt tartásával persze, hogy az órákon kerülni kell az úgy­nevezett „ideológiai betét”­tő között helyezkednek el. Be­széljünk tehát kissé részlete­sebben e tárgy és az érzelmi nevelés kapcsolatáról, amely­ről a most zajló vizsgálódáso­kon is. szó esik, hiszen tény: társadalmi, gazdasági fajlődé- sünk jelen szakaszában szin­te minden korosztálynál, kü­lönösen az ifjúság szintjén, megnövekedett az érdeklődés az idegen nyelvek tanulása, elsajátítása iránt. Nem lehet hát közömbös iskoláinkban, az általános és középfokú intéz­ményekben sem, hogyan hasz­náljuk ki az idegein nyelvek oktatásában az érzelmi neve­lésre való lehetőségeket. Lássuk, hogyan segíti az ér­zelmi nevelést az id,egen nyelv? Mindenekelőtt az úgy­nevezett morális érzelmekről szóljunk (hazafiság, nemzet­köziség, humanizmus stb.). Ezek fejlesztésekor a nevelő, az idegen nyelvi lexikai anyag lehetőségeire támaszkodik el­sősorban, s ez tankönyvírói kérdés. A megfelelő szöveg felhasználása viszont, a tanu­lói nyelvtudás egy bizonyos szintjén, tanári probléma. A témakörök például a közép­iskolai tankönyvekben is adot­tak mind az orosz, mind a többi idegen nyelv vonatkozá­sában. Szerepel a tankönyvben külföldi vendég fogadása Ma­gyarországon, a vendég látoga­tása gyárakban, mezőgazdasá­gi nagyüzemekben, Budapes­ten stb. E leckék kitűnő lehe­tőséget nyújtanak a szocialista hazafiság elmélyítésére. De sorolhatnám a példákat más vonatkozásban is. (S itt emlé­keztetnék az Iskolatelevízió s a tematikus magnószalagok, stb. anyagának lehetőségeire is.) De beszélhetnénk az eszté­tikai, az intellektuális érzel­mekről is. Az esztétikai alap például ugyancsak minden nyelvnél adott (akusztikai él­mény stb.). Áprily Lajos Anyegin-fordításával kapcso­latban vall erről az élményé­ről nagyon szépen. Az iskolák­ban a korszerű metodika kí­nálta lehetőségek (magnó, nyelvi labor) sokat nyújtanak ezen élmény megszerzésére. Természetesen, rengeteget le­hetne beszélni valamennyi ér­zelmi kategóriáról külön-kü- lön is, annak ellenére, hogy egy ponton az érzelmek együt­tesen jelenhetnek meg a ta­nulónál az eredményes neve­lés jeleként. Külön tanulmá­nyok foglalkoznak például a prakszikus érzelmekkel, ame­lyek mindenfajta emberi mun­katevékenységgel kapcsolatban fellépnek, de sajátosan izgal­mas a kérdés vizsgálata az ide­gen nyelv oktatásának vonat­kozásában, összefüggésben más érzelmekkel. Ugyancsak izgalmas lehet annak vizsgálata, hogyan se­gítik a már meglevő érzelmek az idegen nyelv tanulását, il­letve tanítását, hiszen egy eleve adott érdeklődés a nyelv irányába, ösztönzőleg hathat. Célunk azonban ezút­tal távolról sem e témakör, vagy akárcsak egyik ágának összefoglalása volt, inkább an- . nak megmutatása, hogy az oly fontos érzelmi nevelés le­hetőségeit egy viszonylag „rossz” tantárgynál, az idegen nyelvnél is megmutassuk. Az oktató-névelő munka össze­függésében iskoláinkban mind­ez elsősorban nem elméleti, hanem nagyon is gyakorlati kérdés, eredményessége vagy eredménytelensége a nevelői tevékenység' minőségét is jel­zi. T. E. eket, amelyek az 50-es évek elején voltak divatban. A ha­zafias és internacionalista ér­zelmekre való nevelés lehető­ségei ugyanis szintén megta­lálhatók magában a tananyag­ban, onnan kell kiaknázni őket. Természetesen, vannak „jobb” tárgyak (irodalom, mű­vészettörténet stb.), de ..rosszabbak” is (természettu­dományok stb.) az érzelmi ne­velés szemszögéből nézve. Az idegen nyelvek valahol a ket­Nem írta könyveit A történelem nem csekély szá­mú olyan könyv­ről tud, amelyeket megírtak, de ilyen vagy olyan ok mi­att, soha ki nem nyomattak. Nicola -Petit de la Breton, a XVIII. század végén élt francia regényíró, több mint 200 re­génynek szerzője, — másról ismert. Könyvei közül le­galább 150-et soha nem írt le, hanem egyenesen ki­nyomtatott. Ez kü­lönösen hangzik, de rögtön világos­sá válik, ha figye­lembe vesszük, hogy a könyvek szerzője betűszedő is volt. írógép ak­kor még nem léte­zett és a szerző, aki nem akart lúdtollal kínlódni, a könyveket egy­szerűen ólombe­tűkkel kiszedte, majd később kézi­nyomással ki is nyomtatta. Fiatalok kontinense iskolák nélkül A latin-amerikai országok lakosságának növekedése olyan óriási problémákat vet fel, amelyek megoldását már nem lehet halogatni. Az ENSZ számításai alapján, a lakosság száma a 2000. év­ben eléri majd a több, mint 600 milliót. Figyelemre méltó, hogy ez a kontinens mind inkább va­lamiféle „ifjúsági kontinens­sé” válik. A 25 latin-ameri­kai ország közül 14-ben a lakosságnak több mint a fele 20 évnél fiatalabb. Az egyes országokban folytatott népszámlálás alapján az ENSZ közzétette a 20 éven aluliak arányát az egyes or­szágok lakosságában. Ez az arány Argentíná­ban: 39,1 százalékos, Bolí­viában 49,4 százalékos, Bra­zíliában 52,9 százalékos, Cos­ta Ricában 57,1 százalékos, Kubában 46 százalékos, Chi­lében 49,4 százalékos, Ecua­dorban 54,8 százalékos, El Salvadorban 54,4 százalékos, Guatemalában 53,3 százalé­kos, Haitiban 48,1 százalé­kos, Hondurasban 57 száza­lékos, Kolumbiában 52,8 százalékos, Mexikóban 54,6 százalékos, Nicaraguában 57,9 százalékos, Panamában 53,2 százalékos, Paraguayban 53,5 százalékos, Peruban 53,1 százalékos, a Dominikai Köz­társaságban 55,1 százalékos, Uruguayban 35,9 százalékos és Venezuelában 54,2 szá­zalékos. Chile, Costa Rica, Panama és Peru kivételével — a la­tin-amerikai országok egyi­ke sem fordítja nemzeti jö­vedelmének több mint 4 százalékát iskolai és oktatá­si célokra. Így aztán nem meglepő, hogy Latin-Ameri- ka iskolaköteles gyermekei­nek csak kis része jár isko­lába és igen alacsony azok­nak a száma, akik akárcsak az általános iskolát elvégez­ték. fydsárHapf jegyzet Küldésről és hívásról Annak ellenére, hogy gyer­mekeink pályaválasztási el­képzeléseinek kialakítása nem kampánymunka — tá- gabb értelemben és jó eset­ben, az egész iskolai oktató­nevelő tevékenység egyfajta „pályaválasztási tanácsadás —, mostanában mégis kon­centráltabban, esetenként fejfájditóbban jelentkeznek ez irányú gondjaink. Általános és középiskolák­ban végző gyermekeinknek ugyanis most már végérvé­nyesen ki kell tölteniük azo­kat a bizonyos jelentkezési lapokat, amelyekre ráíran­dó: milyen szakmai képzés­ben akarnak ezután részt venni, mely iskolatípusban kívánják folytatni tanulmá­nyaikat. Egyszóval, felelős­séggel kell gondolnia a jö­vőre gyermeknek, szülőnek egyaránt. Gondolni kell rá, és nem álmodni róla! Az egyéni vá­gyakon (gyakran a szülők és nem is gyerekeik egyéni vá­gyain túl) a nagyobb család, a szocialista magyar társa­dalom, a népgazdaság igé­nyeinek szem előtt tartása óvhat meg leginkább minden egyes pályaválasztót a hiába­való vágyakkal járó esetleges csalódástól. Nagy a tanácsadók fele­lőssége is, nemcsak azoké. akik őszintén megszívlelik azt. Párt-, állami és társa­dalmi szerveink, esetenként az üzemek, vállalatok illeté­kesei is, tudatában vannak e felelősségnek. Ezt bizonyítja az az áldozatos tevékenység, amely évről évre színvonala­sabbá teszi, s lassan a tudo­mányosság szintjére emeli megyénkben is a tanácsadó tevékenységet. (Van azért, persze, rengeteg „apró” gond is. Az egyik például: évek óta képtelenek vagyunk meg­oldani Nógrád megyében, hogy a megyei pályaválasztá­si füzet időben napvilágot lásson. Már hónapok óta „kint” kellene lennie a fü­zetnek a nyomdából, de elő­reláthatóan csak december végén jelenik meg, ha min­den jól megy. Eső után kö­pönyeg?) Van más gond is. Minap Salgótarjánban, a megyei ok­tatási tanács ülésén a szé- csényi mezőgazdasági szak- középiskola igazgatója ezt így fogalmazta meg igen frappánsan: „A mi legna­gyobb gondunk, hogy min- deki küldi ugyan, de senki nem hívja a gyereket a me­zőgazdaságba.” Azt hiszem, e mondat nemcsak a termelő- szövetkezetekben jelenleg uralkodó szemléletre hívja fel a figyelmet, hanem a mezőgazdaságon túl, eseten­ként ipari üzemeink egyilté- re-másikára is vonatkozhat. Arról van szó ugyanis, hogy mezőgazdasági nagyüzeme­inknek, ipari üzemeinknek, vállalatainknak több felelős­séget kellene érezniük saját munkaerő-utánpótlásuk meg­szervezése iránt. A pályavá­lasztás nemcsak a gyermek, a szülő, s főképpen nem csu­pán az iskola feladata, hanem a gyárak, üzemek, tsz-ek stb. gondja is. Vagy lega­lábbis, jó volna, ha így len­ne. Igen, a szemléletről van szó! A régi, mechanikus pá­lyaválasztási tanácsadó s pályára irányítási rendszer elavulóban van. A gazdaság- irányítás új rendszere előbb, utóbb teljesen meg is szünte­ti az avult, sablonos formá­kat. A gazdasági önállóság növekedése a szakképzett, fiatal munkaerő-utánpótlás iránt érzett fokozott felelős­séget is fel kell, hogy keltse. Hovatovább nem lesz elég üzemeinknek, vállalataink­nak csupán jelezni, hogy ennyi és ennyi szakmunkás- tanulóra van szükség az el­következő időszakban, ha­nem mindinkább tenni is kell érte valamit. Fogalmaz­zunk nyíltan: arról van szó, hogy ipari és mezőgazdasági üzemeinknek, a vállalatok­nak, mindinkább ki kell nyújtaniuk „csápjaikat" már az általános iskolák hetedik osztályaiban tanuló fiatalok iránt. Hogyan történik ez? Elsősorban úgy, hogy fel­hívják magukra a figyelmet, igyekeznek megmutatni és megszerettetni magukat a fiatalokkal. Igyekeznek el­érni, hogy a tanulócsoportok üzemlátogatásai mindinkább a konkrét üzemrész, munka­folyamat megismerésének élményévé és egyre kevésbé valamiféle idegenforgalmi látványossággá váljanak. Szakítsanak időt ifjú látoga­tóikra, érjenek rá a beszél­getésre, a válaszadásra, az esetleges kérdésekkel, érdek­lődésekkel kapcsolatban. Van jó példa rá, ahová hívják, oda mennek is a fia­talok. Felismerte ezt példá­ul a salgótarjáni Öblösüveg­gyár és tájékoztató prospek­tust ad ki a gyárban folyó munkáról, a, rekonstrukció­ról, • a munkalehetőségekről. Több ipari nagyüzemünk is követhetné ezt. De a mező- gazdaságban is van példa ar­ra, hogy ahol szívesen lát­ják, feladattal bízzák meg az ifjú szakmunkást, oda mennek is a fiatalok. A bé­ri, a palotást, a szécsényi tsz-t, és még több helyet em­líthetnék. A fiatalok mező- gazdasági üzemeinkben sem csupán státuszra vágynak, amelyet egyébként általában meg is kapnak, sokkal in­kább önálló munkalehetőség­re, elképzeléseik megvalósí­tására, a bizalomra. Érdemes ezen elgondol­kodni pályaválasztási gond­jaink közepette: né csak küldjük, hívjuk is fiainkat, lányainkat. Hiszen az 6 gondjuk valamennyiünk gondja, az egész társadalo­mé. Tóth Elemér Keresett portéka Készül az üstkanál. Mátráké resztesen. Szinte az egész köz­ség űzi a fakanálf : ragás mesterségét. A tSbb évtizedes népi ipar az egész országot ellátja a keresett portékával Ingyen reggeli a tanulóknak A szófiai gépipari iparita­nuló-iskola vezetősége érdekes kezdeményezést valósított meg. Tanulóknak térítés nél­kül reggelit szolgáltat fel, amelynek menüjét hetenként különleges bizottság állítja össze. A reggelit az iskola konyháján készítik és a fia­talok az iskola étkezdéjében fogyasztják el. A reggeli költségeit a tanu­lók által az iskolában készített Látogat a Hasznoson örvendetesen szaporodik a legifjabb nem­zedék. Amíg a múlt években a születések csökkenését ta­pasztalták, most kedvező emel­kedési folyamat kezdődött el. A Mátra alatti faluban az készülékek és szerszámok el­adásából származó nyereség* bői fedezik. Az iskolai érák alatt a tanulók satupadokat és rajzasztalokat, kalapácsokat, villamos hegesztőket stb. ké­szítenek, amelyeket a vállala­toknak és kereskedelmi szer­vezeteknek adnak el. Az ilyen tárgyak'eladásából a múlt esz­tendőben az iskola 77 ezer levét vett be. w | rr f • vedo nem felépítik a régóta kívánt óvo­dát. A tanácsi szervek arra is nagy gondot fordítanak, hogy az újszülöttek és a nagyob­bacskák gondos kezelésben ré­szesüljenek. Schiffler Mária, védőnő — aki három éve ke­utóbbi évek leggazdagabb rült Hasznosra — sűrűn fel­gyermekáldása következett be. keresd apró védenceit, hogy Kétségtelen, hogy ebben nagy meggyőződjön fejlődésükről szerepet játszott a gyermek- Tanácsokkal látja el a mami- gondozási segély, a különböző kát. Szeretik a barátságos vé- szociális intézkedések életbe dőnőt. Képünkön: anyukája lépése. A faluban pedig az, karján üdvözli Sánta Zolika, az hogy a vezetők elhatározták: érkező védő nénit. NÓGRÁD — 1968. december 1., vasárnap 7

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents